Hidrológiai tájékoztató, 1981
1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dóka Klára: Vedres István, a vízimérnök
Vedres István, a vízimérnök. Szeged gazdasági életében a Tisza és a Maros a 18. század végén, 19. század elején nagy szerepet játszott. A két folyó találkozásánál élénk kereskedelmi forgalom bonyolódott le, a városban megforduló idegenek jelentős mennyiségű árut szállítottak. Itt cserélt gazdát az Erdélyből hozott só, réz, bőr, a bánáti dohány, gyapot, szattyán az alföldi gabonával, szappannal, faggyúval, a tiszai halászok zsákmányával. A megforduló kereskedők piacot biztosítottak a helyi iparosoknak, az élénk forgalom, a jövedelemszerzés lehetősége a 18. század végén jelentős várost hívott életre. A két folyó azonban nemcsak előmozdította Szeged gazdasági fejlődését, hanem tavasszal és nyáron megújuló árvizeivel sok gondot is okozott. A Tisza völgye a városnál összeszűkült, a kanyarulatok miatt a szabályozás előtt az esés oly csekély volt, hogy a hordaléktól feliszapolódó meder nem volt képes levezetni az árvizeket. A Maros árvize — a Tisza többi mellékfolyójához hasonlóan — korábban vonult le, azonban áradás esetén a Tisza visszaduzzasztó hatása a Maroson is érezhető volt. 1772-ben jelentős árvíz volt a két folyón, ami Szegeden is károkat okozott. 1786-ban az ország jelentősebb városaiban — Kassán, Sopronban, Győrben, Zomborban — megszervezték a mérnöki állásokat, és még ebben az évben sor került Vedres István szegedi mérnök kinevezésére is, akinek egyik feladata volt a vízszabályozási, ármentesítési munkák vezetése. Vedres vízügyi teendőire így emlékezik vissza: az árvizekkel, töltésekkel, a vízeresztő csatornákkal hivatalom folytatása és fölvállalt kötelességem telljesítése alkalmával, mindég ügyem s bajom volt". A fő gondot a munkák irányításában a nagy kockázat jelentette: „...kevés mesterség kíván több tapasztalást, és nagyobb vigyázatot, mint a folyóvizek árjának rendbeszedése, — írta 1830-ban — mivel azon kívül, hogy ezeknek igen sok segítő társaik vannak a kártételre, — a maga a víz olly tulajdonsággal bír, hogy az, az ellene állított védszerekben ejtett legkisebb hibát is részére tudja fordítani, és minden munkálkodásainkból csúfot űzvén, könyörtelen erejével, gyakran ott is sírást okoz holnap, a hol ma, a jó lét kebelében mulatoztunk." Vedres István 1765-ben született, 1786-ban Pesten kapott diplomát. Vízügyi tapasztalatait egyetemi tanulmányain kívül 1784—1786 között Apponyi Antal hőgyészi uradalmában szerezte, ahol Bőhm Ferenc kamarai mérnök irányította a Sárvíz szabályozását. Szegeden napi feladatai közé tartozott a térképek készítése, vízimalmok felügyelete, kutak ellenőrzése, elsülylyedt hajók kiemelése. Mint városi mérnöknek vízügyi munkája gyakran út- és hídépítéssel függött össze. A Tisza menti mocsaras területeken az utak építéséhez töltéseket létesítettek, amelyek egyúttal árvízvédelmi célokat is szolgáltak. Ilyen töltés épült 1789—1791-ben a szőregi határban, amit 1796-ban felújítottak. Az új gáttal 1000 ha szabadult meg az árvizek kártételeitől. 1788-ban a helytartótanács utasítására Szeged és Szőreg között hidat kellett építeni. Mivel kevés volt a fa, ezért az árteret a Tisza két oldalán feltöltötték, és csak a kisvíz felett építették meg a hidat. Vedres szorgalmazta az újjáépítést, hogy a híd miatt megrekedt víz ne okozzon a Felső-Városban kárt. 1810-ben Vedres István a mindszenti uradalomban, a Zichy-birtokon tervezett út számára töltést, ami Algyőtől Sövényházáig haladt, és 1300 ha-t mentett meg az árvíztől. Javasolta, hogy az ártérben erdőt telepítsenek, ami védi a gátat. A kiszárított területen öntözés céljaira két hosszú árkot tervezett, amelyek a Tisza vizét vezették a földekre. A töltések építése — mint láttuk — elsődlegesen a közlekedés és kereskedelem érdekeit szolgálta. Árvízvédelmi töltésekre a város igen keveset áldozott. Vedres hiába nyújtott be ilyen javaslatokat, nem ért el eredményt. A legjelentősebb ármentesítési munkát is a várostól kibérelt saját birtokán, a szőregi uradalomban hajtotta végre. Az uradalmat, amelyhez Új-Szeged, Szőreg, Térvár, Szentiván, Gyála tartozott, a város 1781-ben vette bérbe a kamarától. Az ármentesítést 1782-ben kezdték meg, és 2 km töltést építettek. 1792-ben, majd 1796-ban Vedres javasolta a munka folytatását, azonban javaslatát azzal utasították el, hogy a bérleti szerződés sorsa bizonytalan, ezért nem érdemes új építkezést kezdeni. 1808-ban azonban a bérletet meghosszabbították, és ekkor Vedres előállt korábbi tervével, ő maga kívánta Vedres István arcképe a Magyar Vízügyi Múzeum archívumából . A Szegedi Móra Ferenc Múzeum dísztermében, 1980. november 4-én elhangzott előadás kivonata.