Hidrológiai tájékoztató, 1986
1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉS - Takács Lajos: A Körös-völgy vízgazdálkodásának 150 éve
3. Vízhasznosítás A folyószabályozások, ármentesítések befejeztével és a vízrendezés állandó fejlesztésével a Körösök vidéke hazánk egyik legértékesebb mezőgazdasági területévé vált. Míg 1851-ben a megye területének csak 22%-a volt szántó, 1890-re 71%-ra emelkedett a szántóföld részaránya. Ma ez az arány 77%. A mindig jelentős állattenyésztés mellé felfejlődött a növénytermesztés Ehhez jó természeti adottságok vannak. Az évi középhőmérséklet 11,1 °C, a napfénytartam 1983 óra/év, a csapadékösszeg átlaga 540—550 mm. A nyári csapadékösszeg tenyészidőben 280 mm körül van — nem mindig kedvező eloszlásban. Az igények növekedése megkívánta a terméseredmények fokozását, ami — többek között — öntözéssel biztosítható. Területünkön kiépített öntözőtelepek létesítésével először a múlt század második felében találkoztunk. 1885-ben Gyoma határában rendeztek be egy 100 holdas rétet, a Hármas-Körösből történő szivattyús vízkiemeléssel. 1901-ben létesítették a békéscsabai 100 ha-os (156 kat. h) műrétet, amely egészen 1960-ig volt üzemben. A gyomai műrét 26,7 g, a békéscsabai 29,0 g szénát adott kat. holdanként, ami 2,0—2,5-szeres többlettermést jelent. A századforduló körüli években a megyében 1400—1500 ha volt öntözésre van berendezve. 1910—1930 között a stagnálás, a szórványöntözések voltak a jellemzők. Ebben az időszakban fejlődött ki a települések környezetében a kertészeti kultúrák öntözése, az ún. bolgáröntözések rendszere. Az 1930-as évek elején egymást követték az aszályos nyarak. Főként az 1935 évi aszály volt katasztrofális, ami újból az öntözésekre irányította a figyelmet. Megalkották az 1937. évi XX. tc-t, az ún. öntözési törvényt, létrehozták az Országos Öntözésügyi Hivatalt. Egymás után épültek meg az öntözés főművei. A Kormány 1936-ban úgy döntött, hogy az alföldi öntözésfejlesztés a Hármas-Körös csatornázásával, a Békésszentandrási duzzasztómű építésével kezdődjön. E program keretében létesült 1936—42 között a Hármas-Körös második duzzasztója, amely elsősorban hajózási érdekből épült, de az öntözés céljait is szolgálta azzal, hogy 12 000 ha öntözésére biztosította a vizet. Az öntözés népszerűsítésére számos minta öntözőtelep „úttörő" telep létesült. Elismerésre méltó módon patronálták az öntözést a társulatok, műszaki tanácsadással, kölcsönökkel, szivattyúk gyártásával. A Földművelésügyi Minisztérium a szarvasi Tessedik Sámuel gazdasági tanintézet részére 1935—36-ban 104 kat. holdas kísérleti öntözőtelepet rendezett be. Ugyanakkor kísérleti rizstelepet is építettek. 1941-ben Sarkadon a Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat közreműködésével létesült kísérleti öntözőrendszer. Ugyancsak 1941-ben kezdték meg a Keleti Főcsatorna építését, amely 1954 óta a Körösvölgy számára is biztosítja a tiszai vízpótlás lehetőségét. A második világháború okozta jelentős visszaesés után megindult az intézményes öntözés-fejlesztés. Kialakultak a megye nagyobb öntözőrendszerei. Ezt az időszakot a rizstermelés nagymértékű fejlődése, illetve a felületi öntözés elterjedése jellemezte. 1950-ben egy igen jelentős intézménnyel gazdagodott a megye. A F. M. létrehozta a szarvasi Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézetet, amely az öntözéses növénytermesztés agrotechnikai, kultúrtechnikai, növénynemesítési és talajtani problémáinak kutatását, megoldását kapta feladatul. Ez az intézmény 1955-től ÖRKI, 1971 óta pedig ÖKI néven folytatja nagyjelentőségű öntözési-kutatási tevékenységét. Az öntözéspolitika másik kiemelkedő bázisa az 1962-ben létesített szarvasi Tessedik Sámuel Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, amelynek öntözéses növénytermesztési szakán képezték szinte az egész ország öntözési szakembereit. Ez az intézmény 1970-től, mint a DATE Meliorációs Főiskolai Kara működik és évente mintegy 35 öntözési szakembert képez. 1964-től az öntözés különféle okok miatt megtorpant, sőt visszaesett. A hiányosságok kiküszöbölésére és a kimerülőben levő vízkészletek pótlására átfogó intézkedések történtek. 1966—69 között a Kettős-Körösön elkészült a békési duzzasztó, a Tiszán pedig 1967—73 között a kiskörei duzzasztót építették meg. Lehetőség nyílott arra, hogy a Körösvölgy a Tiszából a Keleti-Főcsatorna útján 10 m3/s, a Nagykunsági Főcsatorna útján igény szerinti, — de max. 25 m3/s — vízpótlást kapjon. 1975—77 évek között került megépítésre a Körösladányi duzzasztómű, a Körösök ötödik vízlépcsője. Ezzel a Körösök csatornázása befejeződött. A duzzasztók feletti bögékben összesen 43,8 millió m3 víz tárolható. A körösi holtmedrek további 14 millió m3 víz tárolására alkalmasak. Az öntözővíz-ellátás jelentős létesítményei a duzzasztókon kívül a szarvasi szivornyák. A hét db szivornya 1942—1969 között épült, összteljesítményük 8,4 m 3/sec és a Hármas-Körösből a szarvasi holtágba emelik át a vizet. Ezek után a rendelkezésre álló vízkészlet a következő: természetes vízkészlet vagy 80% tározott többlet tiszai átvezetésből felszín alatti vízből származó szenny- és használt víz 724 l/s 3 451 l/s 13 842 l/s 146 l s összes vízkészlet 18 163 l/s Hiány a Sebes- a Fehér- és a Fekete-Körös felső szakaszai mentén mutatkozik, mintegy 2170 l/s mennyiségben. Jelenleg a KÖVIZIG területén kilenc nagyobb öntözőrendszer van. öntözőrendszer 1978 1982 (ha) 1. Élővízcsatorna 2. Malomrok mándi 3. Biharugrai A Körös-völgy vízgazdálkodásának 150 éve* TAKÁCS LAJOS az MHT Békés megyei Területi Szervezetének elnöke 2987 1207 2877 572 762 269 * Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlésén (Szarvas, 1984. július 4.). A Hidrológiái Tájékoztató 1985. évi számában megjelent azonos című tanulmány folytatása és befejezése.