Hidrológiai tájékoztató, 2005
EMLÉKEZÉS - Dr. Filotás Ildikó: Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér őrbottyáni sírjánál
Emlékbeszéd Kvassay Jenő és Sajó Elemér őrbottyáni sírjánál Lassan már hagyománnyá válik, hogy az őrbottyáni temetőben, minden év június első hetében koszorúzási ünnepséget szervez a helyi önkormányzat és a MHT Vízügyi Történeti Bizottsága. Kvassay Jenőben a korszerű vízügyi szolgálat megteremtőjét és közel három évtizeden átívelő korszak vízügyi vezetőjét, unokaöccsében, Sajó Elemérben pedig a kiváló műtárgyépítő mérnököt, és az első vízügyi politika kidolgozóját tiszteli a hazai mérnöktársadalom. Az idén június 3.-án 18. alkalommal lezajlott megemlékezés ünnepi szónoka dr. Filotás Ildikó főigazgató asszony, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség vezetője volt. A szép számmal megjelent ünneplők sorában ott volt a körzet országgyűlési képviselője, Tóth András politikai államtitkár, Kabay Sándor környezetvédelmi és vízügyi igazgató, Farkas Vince a Dunamenti Regionális Vízmű Rt. vezérigazgatója, a vízügyi szolgálat számos korábbi vezető munkatársa, a Magyar Mérnöki Kamara képviselői, a helyi Kvassay Klub vezetői, s a rendezők nevében pedig Kereskényi János polgármester és Fejér László, a MHT Vízügyi Történeti Bizottságának elnöke. A következőkben az ünnepi beszédből idézünk: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kvassay Jenő - a legnagyobb magyar vízépítő mérnökök egyike, az első magyar vízjogi törvény egyik megalkotója - 1850. július 5-én született Budán és 86 évvel ezelőtt, 1919. június 6-án hunyt el Budapesten. Egyetemi tanulmányai során nem csupán a budapesti József Műegyetemen töltött éveket, hanem - tanulmányútjai során - megfordult Németországban, Svájcban, Franciaországban és Olaszországban, ahol megismerkedhetett az akkori vízügyi szolgálatok feladataival, szervezetével és állami irányításával. Nem véletlen, hogy rátermettsége, megszerzett ismeretei folytán az 1879-ben létrejött Országos Kultúrmérnöki Hivatal első számú vezetője lett, mégpedig rendkívül fiatalon, alig 30 éves korában. E hivatal feladatai közé tartoztak akkoriban: a víztározás és halastavak építése, a folyók, patakok rendezése, a vízmosások megkötése, továbbá a közegészségügyi mérnöki feladatok ellátása, mely az ivóvízellátását, a szennyvízelvezetést és az artézi kutak kezelését foglalta magában. Fiatal mérnökként fontosnak tartotta szakterületének tudományos ismereteit összegezni. Ennek eredménye lett a „Mezőgazdaság Vízműtan" című munkája, amelyet a MTA Fáy-díjjal jutalmazott. Az általa vezetett hivatal gyors ütemben fejlődött. 1891-ben további feladatkörökkel megalakították az Országos Vízépítészeti Hivatalt, majd egy esztendő múlva létrejött az Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal, az egységes vízügyi szolgálat szervezeti bázisa. A Hivatal feladat- és hatásköre tovább bővült, ugyanis a halászati és vízrajzi feladatokat is e szervezetnél, illetőleg a létrehozott területi szerveknél, a halászati felügyelőségeknél és a 16 folyammérnöki hivatalnál szervezték meg. 1912-ben Kvassay Jenő alapította meg a Balatoni Kikötő Építési Felügyelőséget, emellett balatoni kormánybiztosként is elősegítette a gombamódra szaporodó üdülőtelepek vízellátásának kezdeteit. Hosszan lehetne sorolni vízügyi igazgatási, szervezési, vízépítészeti alkotásai mellett szakirodalmi munkásságát, de engedjék meg nekem, hogy némi szakmai elfogultsággal emlékezzek Kvassay Jenő jogszabályalkotó tevékenységére. A bőség zavara folytán miután valamennyi lényeges tevékenységére még utalni is hosszadalmas lenne, egyről, a főműről szólnék. 1884-ben - amikor is Kvassay Jenő 34 éves - az országgyűlés 1884. szeptember 29-i ülésszaka megnyitása alkalmával, ő császári és apostoli királyi Felsége, I. Ferenc József trónbeszédében olyan ígéretet tett, hogy a vízjogról szóló törvényjavaslatot - alkotmányos tárgyalás végett - a Kormány a törvényhozás számára beterjeszti. Hogy miért emelem ki a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvényt a jelentős művek sorából? Ez az a jogszabály, amely egész Európa számára példaértékű szabályozást adott, s amelynek egyes rendelkezései 80 évig, egészen 1965. július 1-ig hatályban voltak, melybe beépültek azok a vízjogi elvek, szabályok, amelyek korábban csak elszórva jelentek meg. Érdemes megvizsgálni, hogy a 120 éve megfogalmazott jogelvek, ma mennyiben érvényesíthetők, illetőleg alkalmazhatók-e egyáltalán. Az eredmény az, hogy minden jogelv él, ma is meghatározó jellegű számunkra és többnyire a jelen alaptörvényeinkben meg is jelennek valamilyen szintű szabályozásként. Melyek ezek az idő- és értékálló elvek: - a vizek természetes lefolyását megakadályozni tilos; - a panaszok eligazítására közigazgatási eljárás rendelkezik, határozathozatallal; - vízi munkálatok csak a hatóság engedélyével végezhetők; - a vizek szabályozására, vagy a vizek leeresztésére az érdekelt egyének a többség által kényszeríthetők; - folyószabályozásnál a károsodó birtokosok kártérítésre tarthatnak igényt; - vízmosások keletkezési helyén az erdőirtások megtiltatnak; - a vizek szeméttel, trágyával, földdel való fertőzése tilos; - tilos a partok és töltések rongálása;