Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1837-10-20 / 32. szám
Tereera herczeg és herczegné , fiukkal Villa fior gróffal együtt, oct. elején Londonba várattak. London, oct. 6. Lissabonból sept. 29ről kelt levelek szerint, ott a’ dolgok a’ chartisták’ megveretésének következésében még koránt sincsenek rendbe szedve. Das Antas’ győzedelmes elszéleszté ugyan a’chartisták’hadseregét, de a’ katonaság’ elégületlenségét nem csillapította le; sem azon rendszabályok, mellyeket a’ cortesek a’ sajtószabadság’ és alkotmányjavítás’ ügyében létesítenek, nem alkalmasok elleneik’ megengesztelésére. Algarbiában a’ zdik ezredből 160 ember Messaganában fellázadt, ’s a’ héjai zászlóal a’ chartát kikiáltotta; az evorai nemzetőrség pedig Algarbiába menni vonakodott. A’ marsalok hihetőleg Angliába hajózandnak, ámbár a’ franczia követ honában ajánlott nekik menedéket. — Philadelphiában a’ képviselőkamara igen makacskodott a’ congressusi könyvnyomtató’ kinevezésére nézve , mivel ez alkalommal a’ pártok erejöket akarák megpróbálni. Végre Hallen, az oppositio’ jelöltje, választatott meg 2 szótöbbséggel. Van Buren’ ellenpártjának hírlapjai örvendenek azon eredményen, melylyet a’ kormány’ megbukása’ előjelének tekintenek. Francziaország*, Paris, October’ 4 Az új. tetemes pairnevezés nemcsak azért történt, hogy némi jelentőséget adjon a’ pairkamarának, melly a' követház’ több alkalommal, különösen pedig a’ királyi herczegek’ házköltségét (apanage) illető törvényjavaslatkor kitűnt, mindenhatóságát mérsékelje , — minthogy most a’ követháznak sok jeles feje, mint Jtpin Károly, Bignon, Mosbourg, Tilimann, Pelet, Schonen és Merüli ott, mennek át a’ pairkamarába, — hanem az által egyszersmind több üres helyet akartak csinálni a’ követházban a’ majd összegyűlendő választó-collegiumok’ számára; mert uj emberekre, uj követekre, uj nevekre ’s uj characterekre magának a’ dynastiának talán még nagyobb szüksége van , mint a’ választó pártoknak. Minden, a’ mi hét év előtt kitűnő, nevezetes, befolyással bíró volt a’ követkamarán belül és kivűl, az ezen hét évi cselszövényharczban , melly egyik nevezetességet a’ másiknak szegező ellenébe, hogy mind a’ kettőt felemészsze, annyira elkopott, hogy az utolsó követkamarában nem volt többé elegendő elem akar egy hatással bíró oppositio’, akar egy összetartó ministeri többség’alkotására. A’politicai Francziaország mostanság egy holttestekkel, sebhedtekkel ’s mindenféle romokkal elborított nagy csatatér, mellyen egy hoszu és vérengző ütközetben mind a’ két fél felemésztő magát, mind a’ kettő elvesztő, elpocsékló vezéreit, ’s egyik a’másiknak zászlóit összeszaggató , megsemmisítő. Nincs sehol ember többé, nincs semmi vezérlő eszme! — A’ ministerium, melly egyedül a’pártok’ tehetetlenségiből él, ’s mellyet egyedül az tart fen , hogy "semmi nevezetességet sem foglal magában , mivel minden illyesnek a’ többi nevezetességek azonnal ellene kelnének, ’s most csak azért szunnyadoznak, mivel mindnyájan el vannak mellőzve , — a’ ministerium, mondom , legkisebb lépéseire is a’ néptől, azaz a leendő választásoktól , várja az elhatároztatást. De mivel ezen választásokra sem maga, sem más akármelly párt nem bir annyi befolyással, hogy nekik bizonyos irányt szabjon, sőt egy meghatározott programmal sem képes egyik is fellépni, természetes , hogy a’ legközelebb politicai jövendőt sem képes egyik is ellátni vagy biztosítai. Egyedül azt érzi mindenik, hogy valami újnak kell következni, mert a’ régi már sehogy sem haladhat. A’ ministerium olly kevéssé tudja, mellyik pártszinetet leend a’ hatalmasb, hogy valamennyivel tart, mindeniknek kibékitéséről ’s a’ pártok’ összeolvasztásáról beszél, holott tudja, hogy ez a’ politicában mindenha lehetetlen ’s kivihetetlen volt. Az ujraitnevezés ezen habozásnak és bizonytalanságnak világos tanúsága. Szándék volt e’ kinevezéseknél, legalább a’ követkamarából vetteknél valami praedilectiót ’s valami irányzatot mutatni; de ez olly kevéssé sikerült, a’ pairnevezés olly tökéletes zagyvalék lett, hogy, például, Merilhou is benne van, ki pedig a’ múlt követválasztásokkor a’ bourbon-vendéei republicanusoknak jelöltjök volt, de kimaradt ’s a’ követkamarába be sem jött. — így állván minden részről a’ dolgok, a’ választó nem tudja többé, mit tegyen; a’ hajdani pártvezérek pedig, egyenkint ’s elszigetelten, régi mesterségeikhez térnek vissza, mellyeket a’ restauratio alatt űztek ’s a’ júliusi napok után félretettek, így Thiers ismét journalistává lett; Laffitte pedig tegnap óta ismét kereskedő, de ollyan kereskedő, kinek munkálatai egészen politikai természetűek. (Allfrem. Zeit. lev.) A’ franczia pakrkamara mostanság 326 tagot számlál, kik közül 149 a’ restauratio’ idején, 177 pedig a’ mostani kormány alatt neveztetett ki. Napoleon’ 117 senatora közül még 59 ül a’ pairkamarában; 43 meghalt, 15 nem vétetett föl többé a’ pairkamarába , kik között 5 száműzött vagyon , u. m. Fesch bibornok ’s a’ császár’ testvérei, József, Lucian, Lajos és Jeromos. Még 17 ifjú pair találkozik, kik a’most eltörlött öröködés’ erejénél fogva lépnek a’ kamarába. Több hírlap tudni akarja, hogy azon nehézségek , mellyek aziránt keletkeztek, melly vallásban neveltessenek a’ Mária kir. herczegasszony’ és Würtemberg herczeg’ házasságából várandó gyermekek, akképen hárítattak el, hogy a’fiúk atyjok’, a’ leányok pedig anyjok’ vallását kövessék. Dupin ur, úgy mond a’ ,,Temps“, a’ legközelebbi kedden (oct. 10.) meg fog a’ fővárosba érkezni, hogy Maria kir. herczegnő’ egybekelésén jelen legyen. Mondják, hogy Talleyrand ur is hasonlót fog cselekedni királyi meghívás’ következésében ; de mi (a’ Temps) alig hiszszüik, hogy neki ezen utat egészségállapotja megengedje. Egyébiránt ezen házasság merő családi ügynek tekintetik ; a’ kormány nem fog az országtól e’ czím alatt semmi költséget kérni, ’s igy a’kamarának nem is lesz alkalma az uralkodóház által kötött házasságokat vitatás alá venni. Egy milliót nyerünk, s egy herczegnőt, vesztünk. A’ Laffite ur által alkotott részvényes-egyesület folyó October Aodikán tartá legelső gyűlését , mellyen a’ részvényesek nagy számmal jelentek meg. Laffitteur egy beszéddel nyitá meg az ülést, melly köz tetszést nyert ’s ki fog nyomtattatni. A’ társaság e’ nevet vette föl: „Általányos pénztár a’ kereskedés’ és műipar’ számára.“ A’ burgundi tudósítások igen szomorítók az idei szüretre nézve; Champagneban is alig jutand egy piece bor 50 hectare szőlőföldre. Azonban Ai’ derék szőlőhegye elég jó mineműségű bort fog adni; a’ mi pedig a’ mennyiséget illeti, hiszen vannak champagnei borgyárak. Telegrafi tudósítás a’ Moniteurben (octob. 7.): „Toulon, October’ 5 dikén, 22 órakor. Medzsez-amari franczia tábor, oct. 1. General Damrémont a’hadministerhez. Seregünk indul. Az első brigáda Nemours kir. herczeg ő magassága’ parancsai alatt, ’s a’ második Trezel gén. parancsai alatt, ma mennek által a’ Itas-el-Akbán. A’ sereg’ többi része holnap indul. Az idő szép.“ Telegrafi tudósítás a’ Moniteurben oct. 9 dikéről: „Toulon, oct. 5., délben. E’ hljén a’ három első brigáda Nemours k. herczeggel és Damrémont generállal, az ágyuk’ részével ’s az élelemszekerekkel átkelt a’ Seyhouse vizén. Az idő szép volt. A’ többi hadnak más nap a’ negyedik brigáddal kelle kiindulni. Reményük, hogy Odikán az egész had Constantine’ falai alatt leszen egybegyülve. — A’ 12. számú ezred’ ’s a’ város’(Bona) egészségállapotja tetemesen javul. Marseilleből érkezett 300 ló és 200 pattantyús od. Odikán szállott ki, ’s azonnal a’ tábor felé utasítatott. ’s latba nem veszi. Mint pártolhatja pedig egy szép érzelmekkel ’s nyelvünkkel olly igen biró költész az önt, ’s mint neheztelhet a’ kegyedre? azt már azért is nem tudom megfogni, mivel a’ dús érzetei, gondolata, és szóllásu írót, még a’ vers-mérték’ béklyói sem akadályozhatják lelki tehetségeinek szabad forgatásában; sőt valamint virító kertekben a’ csövek’ keskenysége emeli az ég felé sugárzó víz’ felleveleteit, szintúgy az érzelem, és gondolat, a’ vers kötelékei alatt szerencsésebben vívja ki fennséges hatalmát. Bizony mondom néktek nincs szükségünk beszélgetésinkbe az önzést béhozni, mikor mind a’ czimzetség’ mind a’ szállitás’ annyi fokzati’ ’s árnyéklatival bővelkedünk, p. o. szentatya, felséged, kegyelmességed, kegyelmes úr, vagy uram, magosságod, hertzegséged, ekszellentziád, nagyságod, nagyméltóságod, méltóságod, princz, diik, marchese, gróf, algróf azaz vicomte, báró, tanácsnok, fő tisztelendő, tisztelendő, tiszteletes, tekintetes, nagy tekintetű, nemzetes, nemzetes és vitézlő, bizodalmas úr, kegyed, vagy úr magában , úrfi , uraságod, uram, kigyelmed, kelmed, kend, ked, ked, maga, te. Hát a’ röviditmények: nagysás, méksás, tens. A’ szépnemre nézve pedig: asszony, asszonyom, asszonyságod, kisasszony, leányasszony, leánykaaszony. Atyafiságos körben: uram atyám, atyám uram, asszony anyám, anyám aszszony, asszony nőném, nőném asszony, húgom asszony, húgom, húgocskám, uram bátyám, bátyám uram, uram öcsém, öcsém uram, bátyám, öcsém, melly tiszteletbeli megkülömböztetések még a’ dús német nyelvben sincsenek. Hozzá vehetjük a’ szerelem’ szíves szózatjait, p. o. édes mindenem, lelkem, szívem, kincsem, vérem, kedvesem, angyalom, galambom, ró’sám, tubiczám, babám ’s a’t., mellyek szintúgy nem czimzetek hanem meg- ’s felszóllitások. Erdélyben igen gyakran még ezeket is kikerülik , ’s minden szóllitás nélkül tudják folytatni a’ beszélgetést p. o. e’ helyett: ,,volt e’ az úr már Pesten?“ csak így: „volt e Pesten?“ Világos hát, hogy ezen bőségében a’ szíveskedés’ és tisztelkedhetőségnek, az ön szócska nélkül is akárkivel napokon keresztül bő választással, akár czimzetesen, akár máskép’ beszélhetünk magyarúl. tölünk is kitelnék, még több oly leveleket írni, minőket 1lik Lajos’ egykori ministere Louvois kapott. Egy hivatalt vadászó kérelmes, monsieurnak czimezvén őt, midőn tőle választ nem nyerne, második levelében monseigneurezte ő ekszellentziáját, de ennek még szivén feküvén a’ monsieur, így se veve választ. Sírnék szóllitá tehát, azonban ez sem használt, végre mon Dieunek nevezi, ’s ekkor feleletet ugyan nem, de kapott hivatalt.— Minden, azoknak kikkel társalkodónk és beszélünk hiúságjok’ és jó izlésök’ mértékétől függ Ha már a’ kegyed is hoszúnak látszik, ’s oly nagy idő és szótag kiméllők vagyunk, vennők be a’ kedet, vagy kédet, mellynek elédjével némellyek Gemiith helyett élnek, de ki e’ német szó’ velejét érzi, bizonyosan érteni fogja, hogy a’ szívlet szót sokkal helyesebben lehetne e’ czélra használni. A’ ked nem lenne megvetendő, ha tudnók feledésbe bocsátani, miként még emlékezetére korosabjainknak, a’ kend, vagy ked, vagy ked gőg jelentő, vagy legalább valakit kevésbe vevő megszállításnak tartaték. Még jól emlékezem mikép’ Istenben boldogult gróf Eszterházy Károly egri püspökét, a’ ked szótska sokak előtt nagyon gyűlöletessé bélyegző. Nyelvünk az ön szó nélkül meg- ’s felszóllításokban valóban ellehet. A’ kegyed szó nyelvünkön azt érteti, mit a’ régi görög khárisnak mondott, noha kháris nála grátziát is tett személyző értelemben. A’ levelek’ elején szokásos megszóllitás azt tevé: üdvözlégy, vagy kedvezz, kegyezz. A’ alkalmasint kházisból származott. A’ kegy tehát a’ szép érzelmű régi görögöknél valami üdvözletesnek látszott. Érzem is, hiszem is, hogy se Sophocles, se Homer, akár csupán nagyobb , akár csupán kisebb rangú személyek köztt folyó, vagy vegyes társalkodásban folytatandó megszóllításra, nem javasott vala oly szót, mellynek segedelme nélkül az önzés és önkény szavak értelme nem lett volna felfogható. Mi pedig Hideg úr jegyzékét illeti, kérem őt vegye észre, mint fekszik szintannyi melegszivűség a’ kegyed, valamint hidegség az ön szó alatt. Ha Hideg urat netalántán valaha, akár mátkája, akár élete párja hidegen fogadná, mondja neki: „kérem kegyedet ne legyen oly kegyetlen“ és tapasztalamba, mikép’ ezen magában csinos leczkét foglaló kegyeddeli megszóllítás legalább kedvező mosolyt, és több dacz-fogyást eszközöl ki számára, mint a’ némellyek szerint kevésbé kegyetlen, ’s feszetlenebb , és hasonlithatlanúl jobb ön szócska nékre szerzett volna. Béfejezetül még egy igen lényeges jegyzést kell tennem. A’társalkodási egyenlőség elébb utóbb a’ társaságit húzza maga után. Amazt. i. az erkölcsökben fekszik, a’ társaságié pedig a’ törvényekben. Mivel pedig elébb utóbb az erkölcsök után indúlnak ’s fejtődnek ki a’ törvények, az egész történetírás mutatja minden nemzeteknél, mint hajt vagy hajlít legalább,a’társalkodási’s társasági szellem közti kissebb vagy nagyobb mértékben előforduló össze nem hangzás, vagy az arisztokratzia, vagy a’ demokratzia felé valamelly nemzetet. A’ régi görögöknél és rómaiaknál tétezték egymást a’polgárok mind társalkodási mind társasági életben. E’ szokás nem vala nálok nagy ellentétben az erkölcsökkel ’s a’ társasági intézetek’ egyéb formáival. Míg a’ demokratzia uralkodott kissebb nagyobb mértékben, akár a’születési akár a’ vagyoni arisztokratzián , a’ társalkodási viszonyok és így szóllásmódok is , több merészletet, több egyenlőséget mutathattak. Máskép’ van a’ dologmikor az arisztokratzia zabolázza a’ demokratziát , mint a’ mostani Európában, hol a’ franczia felforgatás után is, az annyi századok óta meggyökerezett arisztokratzia mintegy a’ népek’ vérébe ment, az erkölcsökben megrögzött, ’s a’ társalkodási szokásokból ki nem irtathatott. Szemlélkedjünk csak magunk körül; ugyan nem nyájasabb e p. o. a’ legelső dáma egy mesterember’ nőjével, szintúgy nálunk, valamint franczia országban, és angliában, mint egy kalmár’ felesége? Minél gazdagabb a’ kereskedő, vagy a’ nagy úr, annál leereszkedőbb. A' nagy urak’ cselédjei töbnyire rátartóbbak mint uraik. Szobaleányok’ báljaiból kirekesztetnek a’ szolgáló-leányok. Mennyünk akármellyik faluba , nem tartja-e magát a’legszegényebb telkes-gazda elébvalónak, a’ leggazdagabb félház helyesnél, vagy zsellérnél? Olly igaz, hogy az erkölcs és törvény viszonos köreiben, az arisztokratzia’s demokratzia köztti egyensúly’ kieszközlése, a’ sztatusz-tudománynak egyik legnehezebb feladásihoz tartozik, és véghetetlen mélység fekszik Tacitus’ mondásában : facilius laudari, quam inveniri, et si invenires, hand quaquam diutura esse potest. Mit kell hát a’ társalkodási egyenlőségen érteni? bizonyosan nem, egyebet mint azt, hogy viszonos jószivűség uralkodjék benne, azaz, hogy a’ nagyobb, a’ hatalmasabb, nyájasággal viseltessék a’ kisebhez, szegényekhez , ez pedig sine pudore subrustico, bátran ugyan, de bizonyos tartózkodással, szerénységgel és udvarisággal amaz iránt. Már most kérdem, vagyon-e a’ társalkodási illyetén szellem’ fenntartására , beszélgetés közben meg- ’s felszóllítás gyanánt, eddigelé alkalmasabb szónk nyelvünkön a'kegyednél , mellynek mind kedves hangzatja, mind már értelme is arra emlékeztet , hogy ezt a' jó nevelésű szellemet fenntartsuk. Az uralkodóháziak így szállítják egymást németül: „Euer Liebden,“ de hiszen a’ viszonti vonzódás, kegy és szeretet, az szerint emberi, mind keresztényi szellemben, nem egyedül a’ legnagyobb urakra szorítandó. Oly kevés melegség van az önbe, hogy valahányszor hallom, akaratom ellen is mindég kedvem se ismétlem Sterner vallomását: „I confess I do hate all cold conceptions, as I do the puny ideas which engender them,“ azaz: „Annyira gyűlölök minden hideg felfogásokat, mind azon pici eszméket, mellyekből származnak.“ Ennyit,talán bővebben is mint kellett volna) a’ kegyed ’s ön szócskákról. Ajálván magamat kegyed’ tapasztalt jóvoltába, és szívességébe, szokott tisztelettel maradok drága kedves szerkesztő úrnak hajlandó szolgája— Szent-Mihálytt Szabolcsban, odb, másodikán 1837. Gr. Desewffy Jásef. * Némelly honi tárgyakról. (Folytatás.) Megérkezett immár Angliából, ama’ hires építész Clarke más két jeles rajzoló ’s derék műértő térfiúval; most tehát a’ fő feladás azon terv, hová kelljen a’ hidat épitni; vasból, kőből, vagy csak fából emitől Isten őrizzen, nehogy a’ ban. Úgy tetszik nekem (ez nem rész sőt tulajdon magyar kitétel, és szebb a’ látsziknál), mihelyt nyelvünkbe valamelly szót befogadtunk, és honosítottunk, úgy kellene azt írnunk, miként ajkainkon szépen hangzani akarnék. A’ sok s-t és k-t nyelvünkben valamint három mássalhangzót egymás mellett azon egy szóban, kivált a’ szak’ végén, hol csak lehet, nagyon szeretném kevesíteni. Ezen felül az ősz magyar végzet is. Szkeptikusz azért nem iromosszal, mert előttem más p. o. a’ kritikusz, más a’ kritikusz, és más a’ kritikosz. E’ szó’ végső tagja az eszmék’rokonságánál fogva borzasztó. Nyelvbővület és szépülés’ tekintetében nem lennének talán megvetendők ezen észrevételek, kivált ha kirázzuk fejünkből azon okatlan eszmét, mi szerint azt gondoljuk, hogy akár beszédben, akár írásban ki kell ismerszeni a’ honosodott külföldi szó’ eredetének. Mennyit ártott légyen már ez az idea, nyelvünk’ mind kövületének, mind szépülésének, csak az érzi, ki nyelvünk’ fejlődését figyelmesen vi’sgálja. Hoszú lenne, ’s nem a’ maga helyén most e tárgyba mélyebben béereszkedni. Sokkal inkább nehezítjük külföldiek előtt nyelvünk’ megtanulását felette nagy irtózásunk által külföldi szavaktól, mind ezeknek olykori ügyes bevételével, ’s magyar rámára, ’s magyar ajkakhoz és fülekhez intézett alkalmazásával. Spanyol ország*. Telegrafi tudósítás. („Moniteur“ oct. 8.) Bayonne, oct. 6. esti 7 órakor. „A’négy minister (Pizarro, San Miguel, Salvato ’s Gonzalez Alonzo) által benyújtott lemondások’ következtében épen most alakított új cabinet következő személyekből áll: Bardaji, statustitoknok (a’ kislügyek’ ministere); Balanzat, hadminister; Castejon, igazságminister; Perez Rafael, a’ belügyek’ ministere; Jose Maria Perez, ideigleni pénzügyminister; Ulloa, a’ tengerészet’ ministere. — Az új ministerek közül egy sem tagja a’ cortesnek; eddigi viseletüknél fogva hihető, hogy