Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-10-20 / 32. szám

Tere­e­­­r­a herczeg és herczegné , fiukkal Villa fi­or gróf­fal együtt, oct. elején Londonba várattak. London, oct. 6. Lissabonból sept. 29ről kelt levelek szerint, ott a’ dolgok a’ chartisták’ megveretésének következésében még koránt sin­csenek rendbe szedve. Das Antas’ győzedelme­s elszéleszté ugyan a’chartisták’hadseregét, de a’ katonaság’ elégületlen­­ségét nem csillapította le; sem azon rendszabályok, mellye­­ket a’ cortesek a’ sajtószabadság’ és alkotmányjavítás’ ügyé­ben létesítenek, nem alkalmasok elleneik’ megengesztelésére. Algarbiában a’ zdik ezredből 160 ember Messaganában fel­lázadt, ’s a’ héjai zászlóal a’ chartát kikiáltotta; az evorai nemzetőrség pedig Algarbiába menni vonakodott. A’ marsa­­lok hihetőleg Angliába hajózandnak, ámbár a’ franczia kö­vet honában ajánlott nekik menedéket. — Philadelphiában a’ képviselőkamara igen makacskodott a’ congressusi könyv­­nyomtató’ kinevezésére nézve , mivel ez alkalommal a’ pár­tok erejöket akarák megpróbálni. Végre Hallen, az oppo­­sitio’ jelöl­tje, választatott meg 2 szótöbbséggel. Van Buren’ ellenpártjának hírlapjai örvendenek azon eredményen, mely­­lyet a’ kormány’ m­egbukása’ előjelének tekintenek. Franczia­ország*, Paris, October’ 4­ Az új. tetemes pairnevezés nemcsak azért történt, hogy némi jelentőséget adjon a’ pairkamarának, melly a' követ­ház’ több alkalommal, különösen pedig a’ királyi herczegek’ házköltségét (apanage) illető törvényjavaslatkor kitűnt, min­denhatóságát mérsékelje , — minthogy most a’ követháznak sok jeles feje, mint J­­t­­pin Károly, Bignon, Mosbourg, Ti­limann, Pelet, Schonen és Merüli ott, mennek át a’ pairkamarába, — hanem az által egyszersmind több üres helyet akartak csinálni a’ követházban a’ majd összegyűlendő választó-collegiumok’ számára; mert uj emberekre, uj köve­tekre, uj nevekre ’s uj characterekre magának a’ dynastiának talán még nagyobb szüksége van , mint a’ választó pártok­nak. Minden, a’ mi hét év előtt kitűnő, nevezetes, befoly­ással bíró volt a’ követkamarán belül és kivű­l, az ezen hét évi cselszövényharczban , melly egyik nevezetességet a’ má­siknak szegező ellenébe, hogy mind a’ kettőt felemészsze, annyira elkopott, hogy az utolsó követkamarában nem volt többé elegendő elem akar egy hatással bíró oppositio’, akar egy összetartó ministeri többség’alkotására. A’politicai Fran­­cziaország mostanság egy holttestekkel, sebhedtekkel ’s min­denféle romokkal elborított nagy csatatér, mellyen egy ho­­szu és vérengző ütközetben mind a’ két fél felemésztő magát, mind a’ kettő elvesztő, elpocsékló vezéreit, ’s egyik a’másik­nak zászlóit összeszaggató , megsemmisítő. Nincs sehol em­ber többé, nincs semmi vezérlő eszme! — A’ ministerium, melly egyedül a’pártok’ tehetetlenségiből él, ’s mellyet egye­dül az tart fen , hogy "semmi nevezetességet sem foglal ma­gában , mivel minden illyesnek a’ többi nevezetességek azon­nal ellene kelnének, ’s most csak azért szunnyadoznak, mi­vel mindnyájan el vannak mellőzve , — a’ ministerium, mon­dom , legkisebb lépéseire is a’ néptől, azaz a leendő válasz­tásoktól , várja az elhatároztatást. De mivel ezen választá­sokra sem maga, sem más akármelly párt nem bir annyi befolyással, hogy nekik bizonyos irányt szabjon, sőt egy meghatározott programmal sem képes egyik is fellépni, ter­mészetes , hogy a’ legközelebb politicai jövendőt sem képes egyik is ellátni vagy biztosítai. Egyedül azt érzi mindenik, hogy valami újnak kell következni, mert a’ régi már sehogy sem haladhat. A’ ministerium olly kevéssé tudja, mellyik pártszinetet leend a’ hatalm­asb, hogy valamennyivel tart, mindeniknek kibékitéséről ’s a’ pártok’ összeolvasztásáról be­szél, holott tudja, hogy ez a’ politicában mindenha lehetet­len ’s kivihetetlen volt. Az uj­raitnevezés ezen habozásnak és bizonytalanságnak világos tanúsága. Szándék volt e’ ki­nevezéseknél, legalább a’ követkamarából vetteknél valami prae­­dilectiót ’s valami irányzatot mutatni; de ez olly kevéssé sikerült, a’ pairnevezés olly tökéletes zagyvalék lett, hogy, például, Merilhou is benne van, ki pedig a’ múlt követvá­lasztásokkor a’ bourbon-vendéei republicanusoknak jelöltjök volt, de kimaradt ’s a’ követkamarába be sem jött. — így állván minden részről a’ dolgok, a’ választó nem tudja töb­bé, mit tegyen; a’ hajdani pártvezérek pedig, egyenkint ’s elszigetelten, régi mesterségeikhez térnek vissza, mellyeket a’ restauratio alatt űztek ’s a’ júliusi napok után félretettek, így Thiers ismét journalistává lett; Laffitte pedig teg­nap óta ismét kereskedő, de ollyan kereskedő, kinek munká­latai egészen politikai természetűek. (Allfrem. Zeit. lev.) A’ franczia pakrkamara mostanság 326 tagot számlál, kik közül 149 a’ restauratio’ idején, 177 pedig a’ mostani kor­mány alatt neveztetett ki. Napoleon’ 117 senatora közül még 59 ül a’ pairkamarában; 43 meghalt, 15 nem vétetett föl többé a’ pairkamarába , kik között 5 száműzött vagyon , u. m. Fesch bibornok ’s a’ császár’ testvérei, József, Lucian, Lajos és Jeromos. Még 17 ifjú pair találkozik, kik a’most eltörlött öröködés’ erejénél fogva lépnek a’ kamarába. Több hírlap tudni akarja, hogy azon nehézségek , mellyek aziránt keletkeztek, melly vallásban neveltessenek a’ Má­r­i­a kir. herczegasszony’ és Würtemberg herczeg’ házasságá­ból várandó gyermekek, akképen hárítattak el, hogy a’fiúk atyjok’, a’ leányok pedig anyjok’ vallását kövessék. Dupin ur, úgy mond a’ ,,Temps“, a’ legközelebbi kedden (oct. 10.) meg fog a’ fővárosba érkezni, hogy Maria kir. her­­czegnő’ egybekelésén jelen legyen. Mondják, hogy Talley­rand ur is hasonlót fog cselekedni királyi meghívás’ követke­zésében ; de mi (a’ Temps) alig hiszszüik, hogy neki ezen utat egészségállapotja megengedje. Egyébiránt ezen házasság merő családi ügynek tekintetik ; a’ kormány nem fog az or­szágtól e’ czím alatt semmi költséget kérni, ’s igy a’kama­rának nem is lesz alkalma az uralkodóház által kötött házas­ságokat vitatás alá venni. Egy milliót nyerünk, s egy her­­czegnőt, vesztünk. A’ Laffite ur által alkotott részvényes-egyesület folyó October A­odikán tartá legelső gyűlését , mellyen a’ részvény­­­esek nagy számmal jelentek meg. Laffitte­ur egy beszéddel nyitá meg az ülést, melly köz tetszést nyert ’s ki fog nyom­tattatni. A’ társaság e’ nevet vette föl: „Általányos pénztár a’ kereskedés’ és műipar’ számára.“ A’ burgundi tudósítások igen szomorítók az idei szüretre nézve; Champagneban is alig jutand egy piece bor 50 he­ctare szőlőföldre. Azonban Ai’ derék szőlőhegye elég jó mi­­nemű­ségű­ bort fog adni; a’ mi pedig a’ mennyiséget illeti, hiszen vannak champagnei borgyárak. Telegrafi tudósítás a’ Moniteurben (octob. 7.): „Toulon, October’ 5 dikén, 2­2 órakor. Medzsez-amari franczia tábor, oct. 1. General Damrémont a’hadministerhez. Se­regünk indul. Az első brigáda Nemours kir. herczeg ő ma­gassága’ parancsai alatt, ’s a’ második Trezel gén. paran­csai alatt, ma mennek által a’ Itas-el-Akb­án. A’ sereg’ többi része holnap indul. Az idő szép.“ Telegrafi tudósítás a’ Moniteurben oct. 9 dik­­éről: „Toulon, oct. 5., délben. E’ h­­ljén a’ három első brigáda Nemours k. herczeggel és Damrémont generállal, az ágyuk’ részével ’s az élelemszekerekkel átkelt a’ Seyhouse vizén. Az idő szép volt. A’ többi hadnak más nap a’ negyedik brigáddal kelle kiindulni. Reményük, hogy Odikán az egész had Constanti­ne’ falai alatt leszen egybegyülve. — A’ 12. számú ezred’ ’s a’ város’(Bona) egészségállapotja tetemesen javul. Marseille­­ből érkezett 300 ló és 200 pattantyús od­. Odikán szállott ki, ’s azonnal a’ tábor felé utasítatott.­ ’s latba nem veszi. Mint pártolhatja pedig egy szép érzel­mekkel ’s nyelvünkkel olly igen biró költész az önt, ’s mint neheztelhet a’ kegyedre? azt már azért is nem tudom meg­fogni, mivel a’ dús érzetei, gondolata, és szóllásu írót, még a’ vers-mérték’ béklyói sem akadályozhatják lelki tehetségei­nek szabad forgatásában; sőt valamint virító kertekben a’ csö­vek’ keskenysége emeli az ég felé sugárzó víz’ felleveleteit, szintúgy az érzelem, és gondolat, a’ vers kötelékei alatt sze­rencsésebben vívja ki fennséges hatalmát. Bizony mondom néktek nincs szükségünk beszélgetésinkbe az önzést béhozni, mikor mind a’ czimzetség’ mind a’ szálli­­tás’ annyi fokzati’ ’s árnyéklatival bővelkedünk, p. o. szent­atya, felséged, kegyelmességed, kegyelmes úr, vagy uram, magosságod, hertzegséged, ekszellentziád, nagyságod, nagy­­méltóságod, méltóságod, princz, diik, marchese, gróf, al­­gróf azaz vicomte, báró, tanácsnok, fő tisztelendő, tiszte­lendő, tiszteletes, tekintetes, nagy tekintetű, nemzetes, nemzetes és vitézlő, bizodalmas úr, kegyed, vagy úr magá­ban , úr­fi , uraságod, uram, kigyelmed, kelm­ed, kend, ked, ked, maga, te. Hát a’ röviditmények: nagysás, mék­sás, tens. A’ szépnemre nézve pedig: asszony, asszonyom, asszonysá­god, kisasszony, leányasszony, leánykaaszony. Atyafiságos körben: uram atyám, atyám uram, asszony anyám, anyám asz­­szony, asszony nőném, nőném asszony, húgom asszony, húgom, húgocskám, uram bátyám, bátyám uram, uram öcsém, öcsém uram, bátyám­, öcsém, melly tiszteletbeli megkü­lömbözte­­tések még a’ dús német nyelvben sincsenek. Hozzá vehetjük a’ szerelem’ szíves szózatjait, p. o. édes mindenem, lelkem, szívem, kincsem, vérem, kedvesem, angyalom, galambom, ró’sám, tubiczám, babám ’s a’t., mellyek szintúgy nem czim­­zetek hanem meg- ’s felszóllitások. Erdélyben igen gyakran még ezeket is kikerülik , ’s minden szóllitás nélkül tudják folytatni a’ beszélgetést p. o. e’ helyett: ,,volt e’ az úr már Pesten?“ csak így: „volt e Pesten?“ Világos hát, hogy ezen bőségében a’ szíveskedés’ és tisztelkedhetőségnek, az ön szócska nélkül is akárkivel napokon keresztül bő választással, akár czimzetesen, akár máskép’ beszélhetünk magyarúl. t­ölünk is kitelnék, még több oly leveleket írni, minőket 1lik Lajos’ egykori ministere Louvois kapott. Egy hivatalt vadászó kérelmes, monsieurnak czimezvén őt, midőn tőle választ nem nyerne, második levelében monseigneurezte ő ekszellentziáját, de ennek még szivén feküvén a’ monsieur, így se veve választ. Sírnék szóllitá tehát, azonban ez sem használt, végre mon Dieunek nevezi, ’s ekkor feleletet ugyan nem, de kapott hivatalt.­­— Minden, azoknak kikkel társal­kodónk és beszélünk hiúságjok’ és jó izlésök’ mértékétől függ­ Ha már a’ kegyed is hoszúnak látszik, ’s oly nagy i­dő és szó­tag kiméllők vagyunk, vennők be a’ kedet, vagy kédet, mellynek elédjével némellyek Gemiith helyett élnek, de ki e’ német szó’ velejét érzi, bizonyosan érteni fogja, hogy a’ szívlet szót sokkal helyesebben lehetne e’ czélra használni. A’ ked nem lenne megvetendő, ha tudnók feledésbe bocsá­tani, miként még emlékezetére korosabjainknak, a’ kend, vagy ked, vagy ked gőg jelentő, vagy legalább valakit kevésbe vevő megszállításnak tartaték. Még jól emlékezem mikép’ Istenben boldogult gróf Eszterházy Károly egri püspökét, a’ ked szótska sokak előtt nagyon gyűlöletessé bélyegző. Nyelvünk az ön szó nélkül meg- ’s felszóllításokban való­ban ellehet. A’ kegyed szó nyelvünkön azt érteti, mit a’ régi görög khárisnak mondott, noha kháris nála grátziát is tett személyző értelemben. A’ levelek’ elején szokásos meg­­szóllitás azt tevé: üdvözlégy, vagy kedvezz, kegyezz. A’ alkalmasint kházisból származott. A’ kegy tehát a’ szép érzelmű régi görögöknél valami üdvözletesnek látszott. Érzem is, hiszem is, hogy se Sophocles, se Homer, akár csupán nagyobb , akár csupán kisebb rangú személyek köztt folyó, vagy vegyes társalkodásban folytatandó megszóllításra, nem javasott vala oly szót, mellynek segedelme nélkül az ön­zés és önkény szavak­ értelme nem lett volna felfogható. Mi pedig Hideg úr jegyzékét illeti, kérem őt vegye észre, mint fekszik szintannyi melegszivűség a’ kegyed, valamint hidegség az ön szó alatt. Ha Hideg urat netalántán valaha, akár mátkája, akár élete párja hidegen fogadná, mondja neki: „kérem kegyedet ne legyen oly kegyetlen“ és tapasztalamba, m­ikép’ ezen magában csinos leczkét foglaló kegyeddeli meg­­szóllítás legalább kedvező mosolyt, és több dacz-f­ogyást esz­közöl ki számára, mint a’ némellyek szerint kevésbé kegyet­len, ’s feszetlenebb , és hasonlithatlanúl jobb ön szócska né­­kre szerzett volna. Béfejezetü­l még egy igen lényeges jegyzést kell tennem. A’társalkodási egyenlőség elébb utóbb a’ társaságit húzza maga után. Amazt. i. az erkölcsökben fekszik, a’ társaságié pedig a’ törvényekben. Mivel pedig elébb utóbb az erkölcsök után indúl­nak ’s fejtődnek ki a’ törvények, az egész történetírás mutatja minden nemzeteknél, mint hajt vagy hajlít legalább,a’társal­kodási’s társasági szellem közti kissebb vagy nagyobb mérték­ben előforduló össze nem­ hangzás, vagy az arisztokratzia, vagy a’ demokratzia felé valamelly nemzetet. A’ régi görögöknél és rómaiaknál tétezték egymást a’polgárok mind társalkodási mind társasági életben. E’ szokás nem vala nálok nagy ellen­tétben az erkölcsökkel ’s a’ társasági intézetek’ egyéb for­máival. Míg a’ demokratzia uralkodott kissebb nagyobb mér­tékben, akár a’születési akár a’ vagyoni arisztokratzián , a’ társalkodási viszonyok és így szóllásmódok is , több merész­letet, több egyenlőséget mutathattak. Máskép’ van a’ dolog­mikor az arisztokratzia zabolázza a’ demokratziát , mint a’ mostani Európában, hol a’ franczia felforgatás után is, az annyi századok óta meggyökerezett arisztokratzia mintegy a’ népek’ vérébe ment, az erkölcsökben megrögzött, ’s a’ tár­salkodási szokásokból ki nem irtathatott. Szemlélkedjünk csak magunk körül; ugyan nem nyájasabb e p. o. a’ legelső dáma egy mesterember’ nőjével, szintúgy nálunk, valamint franczia országban, és angliában, mint egy kalmár’ felesége? Minél gazdagabb a’ kereskedő, vagy a’ nagy úr, annál lee­­reszkedőbb. A' nagy urak’ cselédjei töbnyire rátartóbbak mint uraik. Szobaleányok’ báljaiból kirekesztetnek a’ szolgáló-le­ányok. Mennyünk akármellyik faluba , nem tartja-e magát a’legszegényebb telkes-gazda elébvalónak, a’ leggazdagabb félház helyesnél, vagy zsellérnél? Olly igaz, hogy az er­kölcs és törvény viszonos köreiben, az arisztokratzia’s de­mokratzia köztti egyensúly’ kieszközlése, a’ sztatusz-tudomány­­nak egyik legnehezebb feladásihoz tartozik, és véghetetlen mélység fekszik Tacitus’ mondásában : facilius laudari, quam inveniri, et si invenires, hand quaquam diutur­a esse potest. Mit kell hát a’ társalkodási egyenlőségen érteni? bizonyo­san nem, egyebet mint azt, hogy viszonos jó­szivűség uralkod­jék benne, azaz, hogy a’ nagyobb, a’ hatalmasabb, nyája­sággal viseltessék a’ kisebhez, szegényekhez , ez pedig sine pudore subrustico, bátran ugyan, de bizonyos tartózkodással, szerénységgel és udvarisággal amaz iránt. Már most kérdem, vagyon-e a’ társalkodási illy­etén szellem’ fenntartására , be­szélgetés közben meg- ’s felszóllítás gyanánt, eddigelé alkal­masabb szónk nyelvünkön a'kegyednél , mellynek mind ked­ves hangzatja, mind már értelme is arra emlékeztet , hogy ezt a' jó nevelésű szellemet fenntartsuk. Az uralkodóháziak így szállítják egymást németül: „Euer Liebden,“ de hiszen a’ viszonti vonzódás, kegy és szeretet, az szerint emberi, mind keresztényi szellemben, nem egye­dül a’ legnagyobb urakra szorítandó. Oly kevés melegség van az önbe, hogy valahányszor hallom, akaratom ellen is min­dég kedvem se ismétlem Sterner vallomását: „I confess I do hate all cold conceptions, as I do the puny ideas which en­gender them,“ azaz: „Annyira gyűlölök minden hideg fel­fogásokat, mind azon pic­i eszméket, mellyekből származ­nak.“ Ennyit,­­talán bővebben is mint kellett volna) a’ ke­gyed ’s ön szócskákról. Ajálván magamat kegyed’ tapasztalt jó­voltába, és szíves­ségébe, szokott tisztelettel maradok drága kedves szerkesztő úrnak hajlandó szolgája— Szent-Mihálytt Szabolcsban, od­b, másodikán 1837. Gr. Desewffy Já­sef. * Némelly honi tárgyakról. (Folytatás.) Megérkezett immár Angliából, ama’ hires építész Clarke más két jeles rajzoló ’s derék m­űértő térfiúval; most tehát a’ fő feladás azon terv, hová kelljen a’ hidat épitni; vasból, kőből, vagy csak fából e­­mitől Isten őrizzen, nehogy a’ ban. Úgy tetszik nekem (ez nem rész sőt tulajdon magyar kitétel, és szebb a’ látsziknál), mihelyt nyelvünkbe valamelly szót befogad­tunk, és honosítottunk, úgy kellene azt írnunk, miként ajkainkon szépen hangzani akarnék. A’ sok s-t és k-t nyelvünkben valamint három mássalhangzót egymás mellett azon egy szóban, kivált a’ szak’ végén, hol csak lehet, nagyon szeretném kevesíteni. Ezen fel­ül az ősz magyar végzet is. Szkeptikusz azért nem irom­os­­szal, mert előttem más p. o. a’ kritikusz, más a’ kritikusz, és más a’ kritikosz. E’ szó’ végső tagja az eszmék’rokonságánál fogva borzasztó. Nyelv­­bővület és szépülés’ tekintetében nem lennének talán megvetendők ezen észrevételek, kivált ha kirázzuk fejünkből azon okatlan eszmét, mi szerint azt gondoljuk, hogy akár beszédben, akár írásban ki kell ismerszeni a’ honosodott külföldi szó’ eredetének. Mennyit ártott légyen már ez az idea, nyelvünk’ mind kövületének, mind szépülésének, csak az érzi, ki nyelvünk’ fejlődését figyelme­sen vi’sgálja. Hoszú lenne, ’s nem a’ maga helyén most e tárgyba mélyebben béereszkedni. Sokkal inkább nehezítjük külföldiek előtt nyelvünk’ megtanulását felette nagy irtózásunk által külföldi szavak­tól, mind ezeknek olykori ügyes bevételével, ’s magyar rámára, ’s magyar ajkakhoz és fülekhez intézett alkalmazásával. Spanyol ország*. Telegrafi tudósítás. („Moniteur“ oct. 8.) Bayon­ne, oct. 6. esti 7­ órakor. „A’négy minister (Pizarro, San­ Miguel, Salvato ’s Gonzalez Alonzo) által benyújtott lemon­dások’ következtében épen most alakított új cabinet követ­kező személyekből áll: Bardaji, statustitoknok (a’ kisl­­ü­gyek’ ministere); Balanzat, hadminister; Castejon, igazságminister; Perez Rafael, a’ belü­gyek’ ministere; Jose Maria Perez, ideigleni pénzügyminister; Ulloa, a’ tengerészet’ ministere. — Az új ministerek közül egy sem tagja a’ cortesnek; eddigi viseletüknél fogva hihető, hogy

Next