Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-08-04 / 10. szám

ellen nem csak kongol ’s szónoki eszközökkel, hanem torzké­pekkel (carricatura) is harczol. Egyike ezeknek a’ tábor­nagyot ábrázolja, miképen ez egyik lábával Angol-, másikkal Spanyolországban áll. Felíratja: „Iruli gr­óf.“ (Irun azon ismeretes hely, hol Evans kudarczot vallott; I­run azonban azt is teszi: elszaladok, ’s ebben fekszik a’ gonosz.) E’ torzkép az angol légiónak egykori katonáitól árultatik. Mi­ Vel azonban Evans illy dolgokban kissé csiklandós, ebből könnyen párviadal következhetnék. A’ londoni hírlapok vitárig rostálás alá veszik a’ királyné’ trónbeszédét. Politikai színeik szerint különbözőkép bírál­ják azt. A’ Times által ártatlan, semmit jelentő (nichtssa­gend) oklevélnek neveztetik. — A’ Morning Post azt emeli ki leginkább, hogy a’ beszéd fentartó szellemű. — A’ Standard beszéli: ,,A’ királyné’ beszéde kétségkívül cso­dálatra méltó oklevél volna, ha az alkotmányi theoriák meg­engednék, hogy azt úgy tekintsük, mint ő felsége’ saját munkáját.“ — A' Globe így ítél: Ő felsége'beszéde a’jelen Országlási rendszert jóváhagyá ’s megerősité ’stb. A’ királyné, ki ügyes lovagló, eltökélő, hogy a’főváros­ban tanyázó seregek’ szemléjénél, m­elly a’ Slydeparkban lesz megü­nneplendő, Wellington’ daczára, ki neki a' kocsiban maradást javaslá, lovon­ jelenend meg. — Lehet, hogy az ifjú királyné , ki most önakaratjának jeleit adja, némelly hírlapok’ észrevétele után, hogy t. i. nincs elég ön­­bizodalm­a ’s bátorsága a’ parlamentben föllépni ’s ehez szó­­lani, épen ezek’ következésében határozá el magát a’ parla­mentet személyesen bérekeszteni. Ez egy 18 évű, egysze­rűen nevelt hölgynek nehéz föladat vala, melly azonban sze­rencsésen fejtetők meg. A’ már is általánosan szeretett ki­rályné’ első föllépte, méltóságos magatartása, lelkes be­széde annyira felbuzdítá maga iránt az angol népet, men­nyire ennek várakozása a’ királyné’ beszédének foglalatja ál­tal örömmel elégíteték ki. — Ki a’ windsori temetési ünne­pélyt, ’s a’ királyné’ menetét a’ parlamentbe szemügyre vevő, csak az képzelheti az angol udvar’ és előkelők’ magas fényét ’s mérhetlen gazdagságát. Ott középkori pazar fény mos­tani csínnal, nagy mennyiségű ékszer értékkel, ’s a’ régi származás’ nevetséges kérkedései új egyszerű ízléssel páro­sultak. A’ statuskocsi, egy középkori mű, a’ mai kocsik­hoz legkevésbé sem hasonlít: hoszti szekrénye , m­ellynek há­rom mezejét festvények ékesítik, arany talapon ’s arany kerekeken nyugszik; a’ szekrény fölött arany mennyezet emelkedik, ’s ennek minden oldalonn három ablakai nyitva állanak, a’ bennü­lőket minden részről láthatni, a’hátulsót kivévén, melly nagy arany czimerekkel ’s ábrázolatokkal ékeskedik. A’ mennyezet’ elején ül a’ kocsis , egy igen vas­tag parókás aggastyán, ki hat lovat hajta üléséből, mig az első kettőn egy lovászlegény (jokey) lovaglóit. A’ sta­tuskocsi egy mai omnibus­hoz hasonló. Gondoljunk egy egészen megaranyozott, festett, arany mennyezettel ellá­tott, bársony czafrany- ’s arannyal gazdagon ékesített ko­csit. E’ nehéz kocsit 8 felséges vörös szerszámú ló háza, melly újdivatú , gyönyörű, arany ékesítvényekkel, czimerek­­kel, lánczokkal ellátott szerszámok először valónak hasz­náltatva. Viktória gyémántokban ’s ifjúi elevenségében a’ kocsi’ hátulsó részén foglala helyet. Gyönyörű jelenet, szelídség ’s ártatlanság látszék a’ nyájas német arczulaton. Arra a’ királyné’ némi elfogultságát nem lehete meg nem­ ismerni azezvonásin ’s magatartásán, erre bátorság ’s önbi­­rodalom uralkodók arczulatán, melly leginkább kitűnők ak­kor, midőn az örömittas nép üdvözléseit viszonozta. A’ M o r n i n g - N­­e­r­a­l­d­nak Dublinből azt írják, hogy az oraniai férfiak, július’ 13-én, mint az izlandiaknak az Oraniaiak által III. Vilmos alatt, a’ boynei ütközet után történt meghódítatása’ évnapján, melly napon különben min­denkor csendháborító jelenetek mutatkoztak, magokat most egyszer (hihetőleg az ellenek kibocsátott kemény hirdetmények’ következésében) békésen és csendesen viselték. A’ páholyok, — tehát illy­es páholyok’ folyton­ létezése, at’ boldogult király’ vilá­gos tilalmának ellenére, megengedtetik — mellyek közűl többen ,,a’ királyné’ tiszta kék híveinek“ neveztetnek, ez évnapot csön­dességben lakomákkal ünnepelték ’s minden nyilvános moz­galomtól tartózkodtak. Csak az Antrim nevű éjszaki gróf­ságban lakó oraniai férfiak tevének e’ részben kivételt, mivel a’ tilalom’ ellenére diszmeneteket (processio) tartottak, melly alkalommal sokan fogságba is kerültek, mivel a’ nyilvános hatalomnak erőszakosan ellenszegülőnek. Liverpoolba ismét éjszakamerikai postahajók érkeztek Új-Yorkból. Ezek kedvező tudósításokat hoztak a’ kereske­dés’ állapotjáról és tetemes készpénzbeli küldeményeket, mel­lyek’ mennyisége különfélekép adatik elő; ezen hajók’ egyi­kén — mint mondják — 20,000 font sterling van. A’ Bri­­seis nevű postahajó Mexicóból Falmouthba érkezett; Vera­cruz­t június’ 19-án, Ilavannáht pedig 22-én hagyta el, és 280,000 dollárt hozott. Rover és Vestal hadi hajók, mellyek közűl az első a’csendes tengerről, a’ második Ha­va­n­n­a­h - és N­­a­­ i fa­xból váratik, még nem érkeztek meg ; ezeken egy millió dollár van. — Uj Orleansból június’ 23-án költ tudósítások szerint, ott közönségesen azt hitték, hogy a’­­kereskedés’ szünete talán jövő tavaszig is el fog tartani. Az „Új - O­rl­ea­n s­i M­éli“ (hírlap) június’ 21ről jelenti, hogy több mint 780 előkelő kereskedőt fogva tartottak a’ vám­háznál mindaddig, mig kezességet nem állítottak, hogy jövő december’ zikére ismét meg fognak jelenni. lésen, a’család’ szemének esett és sok szemet ki is körmölt, így szaporodott el aztán a’ vak koldusok’ serege ama’ kis Ár­kádiában, melly a’ színház megett mind e’ mai napig fennáll. Milly szép a’természet’ rendel ha egyszer a’ fonal lelve, min­den illy szépen kifejlik, ’s lánczszemekként foly egymásból. „Nyolcz századoknak vérzivatarja közt“ fennmaradt a’ pa­triarchális élet, ámbár ezerszer vak czivódásban füst és pa­­triarcha egymást tiporták. De a’ kor’ járvány-szelleme fel­dúlta e’ szép életet, az együttlakás’ mélyen rögzött, nyolcz százados gyökereit megőrlé és alámosá; a’ patriarch­a és a’ füst ez által meghasonlának, ’s végre megváltak egymástól. A’ füst felsőbb polezra hágott, mert azóta kéményen jár, a’ jó patriarcha pedig most már pápaszemet visel. Innen aztán az ifjitás, melly nem régiben terjedt el, hogy a’ házon ké­mény is van. Illy tapasztalások között ki unhatná meg Füredet?! Az m­­ás tőlem távol volt, de minthogy elébbutóbb is csak el kellett volna jönnöm, előbb eljöttem mint utóbb, és búcsút vevén Füredtől, ott hagyám­, a’ hol találtam. Vissza más utat választván, Lovas - s­örénynek tartottam, hol valamit látni reménylék, mert a’ látás nagy eldelet, annak, ki sze­rencsésen lát. Láttam is egy csinos kastélyt, melly az or­szág’ birájáé, ’s egy még csinosabb templomot, mellyet ő szen­telt Istennek ; azon kivűl angol kertet, mellyet ama’ színház mellé Füredre szeretnék tenni. Ezen három tárgy Berény­­nek művészeti becset szerez, és a’jól rendelt gazdaság nagy értéket ad hozzá. Vágytam a’ vadaskertet meglátni, mellyről sok szépet hallottam, de Csák­várra jobban vágyván, ez Utóbbi helyre mentem. Mit vesztettem a’ vadaskert’ nézetle­nül hagyásával, minthogy nem láttam, nem tudom, de azt ellenleg jól tudom, hogy Csákvárra menésemet életemben meg nem bánom. Itt gróf Eszterházy Miklós’ kastélya és angol kerté mindenben a’ nagyneműség’ bélyegét láttatja magán. Mindaz, mit láttam, meglepett, ’s az a’ fél nap, mellyet c’ kert’ szemléletével tölték el, gyönyörködés’ fél napja jön. A’ kertészet’ igazgatója, a’miveit és nyájas Guszter, ki c’ remek kertet 24 év alatt létesítő, szíveskedett annak minden érdekes részeit önmaga megmutogatni, hordozván kisded kocsiban, mellyel két parányi skót ló , a’ grófné’ kedves jó­szága, mint két tündér lovacska szállt a’ nagy terjedékü kertnek virányié ’s árnyas boltjain. Oz nagyságú volt a’ két pej, ’s kevélykedvén szép hámjában, vígan lejtett a’ kövezett ’s poronddal behintett után. Oly kedves e’ két apróság, hozzá illő kocsijával , hogy rá nézni lehetetlen egy szíves kaczagás nélkül, ’s naiv kimondhatatlanul. Úgy látszott, e’ fürge jószág virágok’ illatával él, ’s e’ kertnek szép regé­nyein a’tündéreket hordozza, minket pedig, mint Argirus­­tól Ilonához jövő követeket, a’ birodalom’szélére élőnkbe küldetvén, felvesz ’s el száll velünk mint a’ madár igen bajló vidékeken. Guszter-völgyben s­táll­ót tart, hol az andalgó zu­­hatag’ hullámiban hattyú fürdik, ’s mi itt egy kissé kiszáll­ván , megnézegetjük a’ csuda szépségű völgyet , mellyet a’ varázsló Guszter’ hatalma igézett elő, azért önnevét adák rá. Innen a’ tündér equipage elragadt a’ gyümölcsösbe , hol arany almák teremnek , ’s a’ világ’ minden részéből a’ leg­szebb fák összegyüjtvék. Odább a’ konyhakertbe vitt, hol a’ sok zöldség tenyészik. Majd a’ vadas ligetbe tűnt, hol a’ szarvasok és őzek kényelmesen tanyázgattak, majd egy szép kis majorsághoz , hol az édes tej bőven van. Továbbá sző­lőskerten nyargalt, hol szebb szebb tájak nyilának, innen vi­rágkertbe jutánk, hol minden tavaszdiszben állt. Ekként váltogaták egymást a’ legbájolóbb vidékek óriási kertté válva, mellyben mi addig szállongunk, mig az éjszakról nyugotra hészan elnyúló hegyormok, mellyek e’ tündér világot más vi­lágtól elrekesztik , mindezen bajló vidéket esti árnnyal ta­karták be, ’s midőn végre elsötétült, ismét a’ szép birodalom’ szélén leltük fel magunkat, honnan délben elindul­unk. Pró­zai világba lépvén, itt mi estve ébredtünk fel, ’s minden, mit láttunk, úgy tetszők, hogy csak egy szép álom volt. Más­nap Alcsutot néztem meg, hol a’ vadon lett édenné, mert itt még két évtized előtt egy szolid nemző sem lakott, most pedig minden viránylik, ’s nekem úgy tetszők, hogy itt van a’ visszanyert paradicsom. Alcsutnak szép gazdasága, min­tája a’ gazdaságnak és iskolául szolgálhat. A’regényes honvándorlást egy kis comédia végző, mert Bián elérvén a’ dél, beálltunk a’ fogadóba. Az eltűrhető két szoba már meg volt telve vendéggel, ’s inkább a’ szabad udvart választók ebédelésünk’ helyéül, bár egy kis szél fuj­­dogált is, mint a’ mocskos, dohos szobát, melly még az épü­letben volt. Az asztalt csak megtem­ték két személyre az udvaron, de egyéb semmi sem történt. Láttam, hogy itt olly ebéd lesz, hol körülültek, senki sincs, és kitálaltak, semmi sincs; úti társammal mi tehát neki estünk a’ tréfá­nak, hogy egymást azzal jól tartsuk. Nem is várhatónk egye­bet a’ pinezér’ biztatásánál, mert a’ fogadós elhevert, déli álomnak áldozván bortól kapott ing szeszélyét, a’ fogadósné nem volt hon, hanem komárnál járkált házról házra a’ falu­ban letéve a’ házi gondot; mi tehát azt már jól láttuk, hogy a’ napnál ebédelünk, ’s helybenhagyok, hogy csakugyan ki­­vül térit tetőnk asztalt. Egyszer hol nem vette magát, elő­áll a’ korcsmárosné, hozván nekünk reménylevest, mellyel megkínáltuk egymást. Hozzá láttunk , de hirtelen jajszó hul­lik a’ konyhából, véknyan és fülhasítólag; mellette a’ korcs­­márosné szitkozódólag contrázik, a’ pinezér brugóként dör­­mög, ’s a’ sok puff mint dob úgy hallik. Ezen asztali han­­gászat olly váratlanul lepett meg, hogy mindketten felugrot­tunk, meglátni a’ játszó bandát, ’s im kipattan az udvarra a’ prímát játszó szolgáló, ama’ kettősül követve, kik őt olly nagy szorgalommal tették bőgő hegedűvé. Barátijai e’ con­­certnek mi éhesek nem lehetvén , azt­ azonnal megszüntet­tük, de már a’ virtuóz haj­adonnak, egy festett kendőbe köt­ve , egész gard’ de rob­­e ja kinn volt, mellyet rögtön hón alá von, ’s Isten hozzádat sem mondva világul ballagott vele. Meg nem fejthetek magunknak, hogyan jutott olly hirtelen a’ gard de robe’ birtokába, melly mind saját szerzeménye, de a’ pinezér előadá, hogy ő volt, ki felmarkolá, ’s utána gyorsan kilökte; az egész történet pedig némelly pletyka’ szüleménye ’s némelly hű ragaszkodásé. A’ világul ment Francziaország*. A’ „Charte de 1830“ czímű hírlapban julius’ 21ről következő czikkely foglaltatik: „Walsh ur’ irományainak Stras­sburgban történt elvétele’ következésében, a’ Szajna megyei törvényszék előtt bírói vizsgálat tartatott. A’ „la Mode“ czímű folyóiratnak e’­l’ő szerkesztője útban volt Németország felé a’ trónról letétetett családhoz; iromá­nyainak elvétele a’ törvényhatóság’ részéről, Berry­er kö­vetnél ’s de Genaude urnál, a’ Gazette de France’ tu­lajdonosánál, házmotozásokra szolgáltatott alkalmat. Ezt több hírlap kárhoztatá. — Egyetlenegy felelet elegendő lé­szen. Nem a’ kormánytól függ, az igazság- szolgáltatást feltartóztatni, hanem kötelessége, a’ bíróságnak okleveleket adni, mellyekből valamelly összeesküvés’ bebizonyulása sül­hetne ki. Senki sem tartozik mondani, hogy a’ lefoglalt irományok ’s a’ cselekedetek , mellyekre azok hivatkoznak, büntetésre méltók , de szintolly kevéssé van valakinek joga azokat ártatlanoknak állítani. A’ bíróság fogja ezt elhatá­rozni, mihelyt a’ felvilágosítására kivántató vizsgálatokat megtette. — A’ megkegyelmezés (amnestia) múltkor a’ nagylelkűség’ ’s erő’ szabálya volt; de koránsem lefegyver­zése a’ kormányhatalomnak. A’ kormány­hatóság nem szi­­­nend meg az igazság’ ügyeletét mindazokra fordítani, kik kétségbeesvén annak látásán, hogy az új uralkodó család (dynastia) napról napra mélyebb gyökeret ver, a’ status’ nyugalmát büntetésre méltó törekvések által próbálhatnák megháborítani.“ A’ ministerség még most sem tett le azon reményéről, hogy valamelly összeesküvést fedezend föl. A’ rendőrség Genoude urnái is Plessis les Tournells mezei la­kában megjelent. A’ Gazette de France szerint Ge­noude ur a’ perkezdő birótul (Instructionsrichter) 2­4re törvénybe idéztetett, hasonló idézést kapott Berrier ur is Párisba érkeztekor. A’ Chronique de Paris, különben ministeri hírlap, a’ házkutatásról igy elmélkedik: ,,N­a olly mély és nemes belátási­ férfin, mint Berri­er ur, a’ kormány ellen össze­esküszik, úgy ezt a’ világ előtt ’s a’ szószékről teszi; olly elmés és alapos publicista pedig, mint Genoude ur, titkos cselszövényekbe nem ereszkedik; ő nyilvánosan új és szük­ség’ esetében a’ Gazette’ hasábjai mutatják, hogy ő gazdagon tud élni azon joggal, mellyet neki az alkotmány adott. Azt hisszük, hogy a’ kormánynak nem volt igazsága, midőn ha­ragjának első hevétől, mellyre a’ hamis rendőrségi tudósítás ada okot, annyira hagyá magát ragadtatni.“ — Egy másik No­uv­elle Miner­ve nevű dynastiai hirlap következőkép nyilatkozik: Azon rendszabályoknak, mellyek a’ carlosi párt’ előkelői ellen tétettek , igazoltatására több kívántatik, mint csak egy összeesküvésnek gyanúja. Berry­er és Genoude uraknak annyira kelle vala belé kevertedniök , hogy vérpad jutalmuk. E’ férfiak azokhoz tartoznak, kiknek fejeket vehetni ugyan, de kiket nem szabad policziai sárral bepiszkolni. A’ Gaz­ette de France szerint Genoude urnak a’ perkezde biró előtti kikérdeztetése negyedfél óráig tartott. Ő azzal vádoltaték, hogy Berryet ’s Walsh urakkal összeszövetkezvén, Berry herczegnét ’s fiát Francziaor­­szágba visszavinni, a’ polgári háborút feléleszteni ’s a’ fen­­álló kormányt felforgatni törekszik. Ezen vád, a’Gazette szerint, Genoude ur’ Berry herczegnéhez utasított megkö­szönő leveléből, mellyet Walsh ur vala kézhez adandó, és Berryer urnak Walsh úrhoz küldött valamelly iratából vette eredetét. — Berryer’ ur’ kikérdeztetése mindjárt Genoude ur’ kihalgattatása után kezdeték. — A’ Gazette szerint N­e­t­­tement Alfred urnái is, ki ezen hírlappal összeköttetésben áll ’s most Londonban tartózkodik, auteuili szállásán bi­zonyos házmotozás tartatott. Franczia hírlapokban július’ 23ról a’ cassatio-törvényszék­­nek Laverdet úr, az úgynevezett franczia egyház’ papja el­len hozott nevezetes ítélete foglaltatik; kit ugyanis a’ szaj­­nai’s oisei kerületben kebelezett f­e­n­n e­v­i 11 e i szentegy­ház’ megnyitása és 20 személynél többől álló, de felsőbb hely­benhagyást nem nyert egyesület’ alapítása és a’ catholikus papságnak megengedett viselet’ hordozásáért, 50 frank pénz­beli büntetésre ítélt. A’ cassatio-törvényszék Laverdet úrnak az Ítélet’ megsemmisítése végett benyújtott kérelmét félre­vetette: mivel a­lször törvénytelenség a’ nélkül, hogy fölszen­telt pap volna valaki, papi ruhát viselni; már mivel a’ charta’ aik­erikkje, melly azt határozza, hogy „kiki a’ maga vallá­sát egyenlő szabadsággal követhesse, ’s isteni tiszteletére nézve egyforma utalommal bírjon,“ a’ kormány’ utalmát ígérő második határozata minden vallás-gyakorlatot a’ kormány’ fel­­vigyázása alá vet, ’s e’ szerint semmi isteni tisztelet nyilvá­nosan nem gyakoroltathatik, melly a’ kormány’ különös hely­benhagyását meg nem nyerte; Laverdet úr’vallás-gyakorlata pedig illy helybenhagyást soha sem nyert; 3szor, mivel az általa tartatott gyülekezet nem valamelly elismert isteni tisz­telet’ gyakorlatára volt szentelve, hanem csupán csak olly­­forma egyesületnek tekintethetik, mellynek czélja az volt, hogy meghatározott napokon vallásos tárgyakkal foglalatos­kodjék, de a’ fennevillei lakosok’ gyülekezete valóságos egye­sületi bélyeget viselt , több mint 20 tagból állott ’s a’ kor­mánytól jóvá nem hagyaték. A’ cassatio-törvényszéknek ezen eldöntése által az isteni tisztelet’ szabadságáért kezeskedő­­dik czikkje a’ chartának korlátozó magyarázatot szenvedett, melly mint szabály mindaddig kötelező erővel birand, mig törvény által más rendelés nem létetik. A’ most megjelent programma szerint az ezévi júliusi ün­nep következendőkből fog állani: Julius’27én a’ 12 megye’ szegényeinek lakjaiban fog segedelempénz kiosztatni. A’ pont-neufen háromszinű zászlós vitorlák fognak kifeszítetni. 28 án a’ közkatonai hotelből reggel és este ágyuüdvözletek fognak létetni; gyász isteni tisztelet az elesett júliusi hősök­ért; a’ louvrei sírok’ kiékesítése és világítása a’ froidman­­teaui utón, a’Marsmezőn és a’ March édes innocens­­e­n. 29én ágy­u - üdvözlések , nyilvános vigadalmak, játék­szín katonai jelbeszédekkel, harmóniai hanga , táncz , kúsz­­fák (Kletterbaume) az elysiumi mezőkön és a’ barrier­e

Next