Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-08-04 / 10. szám

POZSOHIY, pénteken 10. szám. AUGIlJSTUS 9­4kén 1834. Tartalma: a’ honi politikai ’s nem politikai tárgyak, neveze­­tesb esetek’ ’s kinevezések’ minél gyorsabb, bő­vebb ’s részrehajlatlanabb közlése; a’ külföldi po­litikai tudósításoknak környülállásos és olly gyors hiraladása, hogy e’ tekintetben minden honi újság­­levelet megelőz; a’magyar literaturában újlag fel­tűnő vagy hazánkat érdeklő tudományos mun­kák’ közlése ’s ismertetése; a’ hazai ’s külföldi művészet’, közhasznú intézetek’, gyárak’, kézmű­vek’, gazdaság’, közösülés­mód’ leírása; közélet­beli érdekes esetek’ elbeszélése ’s egyéb mulat­tató czikkek; a’ pénz’, statuslevelek’, élelmek’, lég’ ’s viz’ álladalmak ’s mindennemű hirdetmények. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. Feltételek: Megjelen­t’ hírlap minden kedden ’s pénteken; félévi előfizetés Pozsonyban házhoz hordással 4 ezüst forint, postán borítékkal 4 fr. 24 kr. — Elő­fizethetni Pozsonyban a’ kiadó tulajdonosnál, vagy Wigand K. F. könyvárulásában, Pesten Filskáti Landerer Lajos­ köny­vmű­helyében, hol a’ hirdetmények ’s egyéb a’ szerkesztőséget il­lető közlemények is legolcsóbb áron elfogadtat­nak, nem különben minden postahivatalnál. Az értekezések e’ czím­ alatt küldetendők : „A* Hírnök' szerkesztő hivatalának, Pozsonyban,a­­— A’ nem­­hivatalosoknak bérmentes levelekben küldése ké­retik ki; untató ’s izetlen bohózatok vagy sze­mélyességek fel nem vétetnek. Magyar- és Erdélyország­. Ő Felsége f. é. julius’ 24-n kelt legfensőbb ha­tározatánál fogva Ziéhy József és Pálffy Kon­stant grófokat, kebelbeli fogalmazó-gyakornokokat, a’ főmért. m. k. udvari Cancellariánál tiszteletbeli fogalmazókká méltóztatott kinevezni. A’ nagyméltóságú m. k. helyt. Tanács f. é. júliusi 25diki ülésében Futásfalvai Lukáts Istvánnak titoknokká lett ki­nevezése’ következtében, Kajdacsy Ferencz fizetéses fogal­mazó-gyakornokot valóságos fogalmazóvá nevezte, ’s ennek előléptetése által a’ megürült fizetéses fogalmazó-gyakornoki helyet Strada Rudolfnak, mint a’ jegyzőkönyvi hivatal’ gyakornokának adá, eddigi hasznos szolgálatokat ’s ügyes­ségüket méltó tekintetbe vévén, a cs. k. apostoli Felsége i. e. julius’ 26ról kelt legfensőbb határozata által a’ főméltóságú erdélyi udvari Cancellariánál megürült udvari valóságos ti­­toknokságra May Fridriket, ugyanazon főtörvény­­szék’ számfeletti udvari titoknokát, méltóztatott ke­­gyelmesen kinevezni. A’ főm­ért, erdélyi k. u. Cancellariánál, Rá­cz Péter Írnok­nak Szamos-Ujvár’ felü­gyelnökévé , és Lange Péter Írnok­nak Brassó városa’ tanácsnokává lett kineveztetése által meg­ürült irnoki helyre, Zilahi Las­kai Károly és II. Ernyei Kelemen Lajos járulnokok tétettek, — — i. é. julius’ 26 án pedig Bergay Lajos fogalmazó­ és Bajtsy Lajos ir­noki gyakornokok járulnokokká neveztettek. a cs. k. apostoli Felsége i. e. június’­7ről kelt legfensőbb határozata által Ljudevit Gaj doktornak az „11 i­r­s­k­e Narodn­e Novi­n­e, k. priv. politikai, és Danika 11 i­r­s­k­a, tudományos hírlapok­ tulajdonosának és szerkesztőjének Zá­grábban , tulajdon könyvnyomtatási intézet’ felállítását ke­gyelmesen megengedni ’s arra legfelsőbb kiváltságot adni méltóztatott. Grozdich Imre, a’ n. m. Helytartóság’ számvevő-hiva­talánál volt ingressista f. é. julius’ 22 én meghatározott. A­usztria. Orvosi tudósítás. Ő Felségének a’ Császárnénak vörösbeli be­tegsége gyengén ’s rendesen foly; már ma annak a’ láz’ (hideglelés) óhajtott erisise mellett szembetűnő fogyását lehetett észrevenni. — Ő Felsége’ mint­­léte ezen nyugtató körülménynek megfelelő. Ischl, julius’ 29. regg. 8 órakor. Rai­mann. Levelezés, Pest, julius’ 25. F­üredről meglátogatám Tihanyt; szemlélvén itt a’ko­lostort, kísértetbe jövők hinni, hogy szakasztott ez az, mel­­lyet I. András 1055 építtetett, sőt talán maga épített. Sze­rettem volna az építtető vagy építő király’ sírját valahol meg­pillantani, de tudakozásomra elbám­ult az egyházfi; soha sem hallotta, úgymond, hogy itt király feküdnék, — de mit is csinálna itt egy halt király? tán nem feküdhetik másutt? — Persze, hogy mit is csinálna?! ismétlem­ utána , kérdésem’ ostobaságát a’ históriára kenvén, az hitető el velem, hogy itt fekszik András király. Másik tárgya kémlelődésemnek a’ viszhang volt volna, melly magát olly nagyhírűvé lármázta, és csupa kiabálással országszerte nevet szerzett, mint, ki nem tudja, hány írónk? de alig mertem kérdezni hollétét, félvén, hogy úgy járok vele mint András király’ sírjával, vagy talán még ugyabbul is; — de nem, a’ viszhang nem mese, ez már valóban létezett. Egy egész sereg heverő gyer­mek kalauzolt el a pontra, hová az felesel, ’s ott egy piros pozsgás fiú elkezdé a’ kiabálást; de a’ viszhang nem felelt, úti társamnál postasip volt, ’s elkezdett rajta egy verbun­­gost fújni; — de a’ viszhang csak nem felelt. Sajnáltam, lelkemből sajnáltam, hogy nem felelt a’ magyarnak ’s halga­­tott; de a’ sok paraszt fiú azzal vigasztalt, ellenszél fuj, ’s az kapja el a’ szép választ. Örömestebb szeretem ezt hinni, mintsem hogy a’ magyarra hallgatva adott felelet valamit töb­bet jelentsen , ’s már vigasztalódni kezdék, de a’ kolostortól lélektelen jutott elő egy ingesgatyás siheder egész pongyola­ságában , hallván erőködéseinket. „Mindjárt felel nekem, úgy­mond, mértén tudok vele beszélni, ’s elorditá magát: „Tyu­re tu patulae recubans sub tegmine lagi,—“ ’s im a’ viszhang utána kiáltja az egész diák hexametert. „Al­, most nem fújt a’ szél,“ mondá megszégyenülve paraszt ficzkónk, ki előbb kiabált. „Nem az, nem! viszonzá az ujoncz büszkén, csak fenékednem felel az, mert magyarul kiáltasz neki.“ — Elkép­zelheti Ön , mint csudálkoztam én. Kérdem a’ pár fiút: Hol tanult diákul? — nem tanult, válaszolá, csak rá ragadt e’ nehány szó, és még más egynéhány, úgymint: „Innumerabi­­libus sollicitudinibus.—“ Hát a’ viszhang hol tanult diákul ? kérdem ismét tőle. Erre megjegyzést tön, hogy az nem visz­hang, henem echo; a’ mi pedig diákságát illeti, az igen természetes, mert itt tudósok laknak. Most még jobban csu­dálkoztam. — Úti társam a’N­ertelendy-mars helyett elkezdő fújni postasipján az ismeretes lándlert: „Mein lieber Augus­tin, ’s Geld ist hin, Alles ist hin,“ ’s im’ a’ viszhang, vagy is echo , még szebben elsipolá mint az original. „Mondtam ugye! felkiált a diadallal az újoncz kalauz, hogy csak ma­gyarul nem tud, de másként mindenképen.“ Az első megszé­gyenülve hallgatott, hogy is ne illy czáfolatra! —­ én pedig a’ csodálkozás’ superlativumába merültem, mert egy bizonyos kor’ szellemét, vagy akarám mondani, nemtőjét ismertem meg ez echóban. Soha sem hittem volna , hogy olly szépen ért­­hetőleg sípolja el azt a’ „Geld ist Ihin, Alles ist hin-t,“ miu­tán a’ magyar nótát elhallgatá. Már ennek akár a’ szél volt oka, akár a’ történet, akár más valami, nekem az mindegy, mert tudtam, hogy okának csak kellett lennie , ’s hogy maga a’ szél volt, könnnyen el is hiszem, mert mi nagyon ki vagy­unk tétetve a’ változó szeleknek. Szerettem volna még egyet mást kiabáltatni ezen értelmes echóval, de nem mertem, félvén attól, hogy ollyas mit kiáltana vissza, mit senki sem örömest hall. Nehány remetelakot mutattak még a’ paraszt fiuk, mellyek a’ monda szer’int a’ kuruez világból valók. Kérdem, micsoda szó az a’ kuruez? „Tulajdonképen kukuruez“ felelé a’ tu­­dákos fia, „másutt tengerinek hívják, mert itt a’ Balaton ten­ger.“ E’józan fölfedezésen szörnyükép megörültem, mert mindjárt egy folyóiratba szántam. — Körülnéztem a’ látha­tárt, mellyen olly szép a’ természet, ’s visszaeveztem Fü­redre. Kigyönyörködvén magamat a’ kies tájékban , mellyhez a’ természet mindent, de az ipar mit sem adott, gazdaságos szemmel tekintém meg a’ szőlőket Fürednek halmos vidékén. Itt először az ötlék fel, hogy a’ karók divatlanok. Hamar­jában azt hittem, az aranykor bujt meg itten, ’s ingyen önti a’ bő áldást, mert az emberi iparnak nem sok nyomát szem­­lélhetém. Gyom közt bújik fel a’ szőlő, mellyet nem­ gyá­­molít karó , ’s még is gazdagon terem­ , sőt a’ mi több , jó bort terem. Oh édes kedves természet, melly e’ szőlőkben csudát tessz, maradj nálunk, szépen kérlek — ekként esdek­lem előtte — mert ha te nem gondolsz velünk, mi éhen szom­­jan meghalunk. — Pinczében akartam látni, milly sok bort ad ez a’ szőlő, de pinczét nem leltem. No no! meg ne ijed­jen, azt vélvén, itt hát nincsen bor; mert itt igen is sok a’ bor, de az gátorban tartatik, melly ha még is hires volna, megfejthetővé tenné a’ csudát, melly szerint e’ vidéki bor több évig is jó bor marad, de igy, mint összehányatott ’s fagyot hőséget befogad, irgalmatlan a’ csudája. Azonban találkoztam én, mint szokatlan ritkasággal, nehány karós szőlővel is, és magasztalául gazdáját, ki úgy kitűnt a’ többi közt gondos, iparkodásával Még­­egy tapasztalásom volt Fürednek nyájas vidékén. A’ szomszéd elszórt falukban egy újítás jött divatba, melly a’ polyteclus­ában szembetűnő változást tön. Itt a’ házakon kémény van. Azt gondolja, csak tréfálok? Nem, ez szo­rul szóra igaz, kivévén azon házakat, mellyeken még nincsen kémény. Hajdanában e’ vidéken Il­re sem volt a’ kéménynek ; a’ magyar patriarchális gazda együtt lakott füstével, ’s a’ pa­­triarcha és füst békességben laktak együtt, és mindketten ké­nyelmesen megfértek a’ házikóban. Okos volt a’ patriarcha, e’közmondás tette azzá: Fogadd be a’tótot, kitúr a’ házad­ból, —­ ’s okossága azt hozta magával, hogy ha a’ füst vérsze­met vett, ’s elnyujtódzván a’ szobában, a’ családot ki akará túrni,­felnyitá kormos ablakát, és goromba füst uramnak, mint csak befogadott tótnak, kitette rajta a’ szűrét. Igaz, hogy ollykor füst ur is nem hagyott magán paczkázni, boszút állott e’ bánásért, az ablakon kivettetni nem olly könnyen hagyván magát, mint hajdan ama’ követek a’ csehországi gyű­ Ő Felsége’ a’ Császárné’ vö­r­ö­sbeli betegségének már tegnap sejdített kisebbedése folyvasti crisis alatt gyorsan halad előre. Ő Felsége’ egészségi mibenléte igen nyugtató. 1 s dh 1, julius’ 30án. R­ai 111 a 11 "• Ő Felségének a’ Császárnénak betegsége a’ mai crisis alatt sebesen halad előre és h­ason­ mértékben kisebbedik. E’ szerint Ő Felsége’ egészségi ál­lap­otj­a igen megnyugtató. Ischl, julius’ 31 én, Klaimann, Bécs, augusztus’ 2. Mondatik, hogy Ce­cc­opi­eri altábornagy ő Felsége által a’ S­ö­l­d­e­n­h­­o­f­o­n’ nevét viselő gyalog ezred’ tulajdonosává tétetett. — Mailand’ kormányzója, ST­artig gróf, jószá­­gb­ól ide érkezvén, Ischlen keresztül ismét Mailandba utazand. — Baden városa’ követsége „ a’ világ’ első tánczos­­néját“ mint El­szt er Fanni hivatik, ottani tánczolásra meghivá, ki is magát a’ szegények’ számára ott tánczolan­­dónak eltökélé. A’ főváros’ minden előkelői oda sietének, hogy a’ csodálkozás’ legfőbb áldozatjával adakozzanak neki. — Nem Was a herczeg, hanem anyósa’s leánya , herczegsé­­gök utaztak Luccába. — Ő cs. k. Felsége Lajos Főher­­czeg julius’3 jén reggel hasonlókép Ischlnek vette útját, úgy, hogy az Anya-Császárnét és Maria Anna Főherczegnét kivévén, a’ cs. család’ tagjai közül egy sincs jelen. Lajos Főherczegnek Ischlbe utazta előtti nap­i cs. k. Fensége Ká­roly Főherczeg családjával együtt az Anya - Császárné ő­rnél Schönbrunnban ebédelt. —A’ Felséges uralkodó Csá­szárné’ főudvarmestere, Ditrich­stein gróf, két hónapi szabadságot nyervén, jószágaira menend. — Az ismeretes Walsh gróf, kinek irományai Strassburgban elvétettek, Strassburgon és Kirchbergen keresztül ide érkezett. — Teg­­nap az egy hónap alatt legszebben kiújított udvari főjáték­­szin nyittaték meg; gyönyörteli eldeletet nyujta a’ szemnek. OF. az Anya-Császárné a’színházat díszes jelenlétével meg­tisztelő. Az egyszerűséget és czélirányos változtatásokat va­lóban csudálhatni. — Ischlből érkezett tudósítás szerint az udvarnak ott mulatása O­F. a’ Császárné’ betegsége miatt meghoszítatik annyira, hogy ez csak a’ jövő hónap’ közepén jövend vissza. A’ Siciliából érkezett tudósítások itt nagy benyomást okoznak. Töplitz, julius­ 24. Ő magassága Meternich herczeg nehány nap előtt érkezett ide ’s ma ismét Königswartba utazott. Ő her­­czegségével egyszerre valának itt: báró Werther, a’ po­rosz kir. külü­gyek’ ministere; Tat­tscheff, orosz cs. követ az ausztriai udvarnál; lord Russel Vilmos, nagy­­britanniai követ a’ berlini udvarnál; gróf Luxburg bajor követ a’ drezdai ’s berlini udvarnál; Bus­siére franczia követ a’ szász udvarnál. Nagybritainnia Izland. A’ királyné Roxburgh herczeget és Coke urat pairek' ké nevezte. Ezeken kívül, mint a’ Morning­ Chronicle akarja tudni, az új parlament’ egybegyülése előtt több új pair nem fog kineveztetni. Ezen két kinevezést, valamint Wemysz ezredes’ (Erskine Wemysz reformer kapitány’ testvére) és Grey’ (a’ gróf’ fia) lovászmesterekké nevezte­­tését úgy tekinti mint annak bizonyságát, hogy az udvarnál mindeddig a’ szabadelmü aristocratia bir legnagyobb befolyás­sal ’s hogy e’ részről a’ reform’ ügyét a’ legkisebb veszély sem fenyegeti. ,,E’ szerint —­ úgymond a’ nevezett hírlap —­­hogy azon hivatalokból ’s méltóságokból, mellyeket az udvar osztogat, valaki kirekesztessék, nem szolgáland többé okot az, hogy nem reformer.“ A’ Morning­ Post következő­­kép nyilatkozik a’ királyné’ udvartartásáról: „Őfelsége’ trón­foglalása óta egy nyilvános esemény sem szerzett nekünk olly köz­elégtételt, mint az udvarnépi kinevezések. Ezek épen azon viszonyokhoz alkalmaztatvák, mellyekben ő felsége létezik. Közölök egyetlenegy ellen sem tehetünk legkisebb kifogást is személyes tekintetben. Bennük, mindnyájokat összevéve, erős bizonyságát találjuk annak, hogy a’ királyné ezen kine­vezéseket egyszerűen és csupán csak ministeriuma’ cselekede­tének tekintette.“* Úgy hiszik, hogy a’ ministerek az új parlament’ kezdetét szeretnék elhalasztani februáriusig, ha a’foglalatosságok nem volnának olly sürgetések; annyit azonban bizonyosnak tarta­nak, hogy a’ parlament nem septemberben, hanem csak no­vemberben fog megnyittatni. A’ Courier azon tudósítást közli, de csak mint hirt, hogy Anglia és Spanyolország között a’ kereskedési szerződés már megköttetett, mellyben az angol pamut-áruezikkelyekre ve­tett bevitelvám Spanyolország’ részéről tetemesen le vagyon szállítva. A’ királyné már több új paireket nevezett ki. Ezen alka­lommal a’ whig hírlapok az angol pairség’ történetéből szá­mos példákat hoznak fel, hogy Angliának legelőkelőbb her­­czegi, grófi ’s nemes házai a’ kalmári rendből vették erede­töket. — Minden angol lapok telvék választói elbeszélések­kel ’s felhívásokkal, melly utóbbiak nem ritkán a’ legátal­­kodottabb pártdüh’ bélyegét viselik. A’ Courier most a’ torykat váltogatva cumberlan diák’ ’s h­­an­n­o­v­e­r alaknak nevezi. Evans a’ Times által csak „kilenczfarkú macskának“ hivatik. — A’ ministerek leginkább Izlandban tartanak számot pártfogók’ szaporodására, kik rá­­jok nézve sokat érnek, mivel — mint tudva van — az előbbi parlamentben csak az izlandi katholikus párt’ segedelmével volt részükön az alsóház’ többsége. De hogy rendszabályaik­kal a’ felsőházban boldoguljanak, az alsóháznak sokkal nagyobb többségével kellene azokat a’ felsőházba vinniek, mintsem az utolsó ülésben tehetők. Murray úr, westm­insteri tory kijelölt: Evans tábornagy

Next