Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-10-20 / 32. szám

POZSOHY, pénteken 32. szám. Tartalma: a’ honi politikai ’s nem politikai tárgyak, neveze­­tesb esetek’ ’s kinevezések’ minél gyorsabb, bő­vebb ’s részrehajlatlanabb közlése; a’ külföldi po­litikai tudósításoknak környülállásos és olly gyors hirüladása, hogy e’ tekintetben minden honi újság­­levelet megelőz; a’magyar literaturában újlag fel­tűnő vagy hazánkat érdeklő tudományos mun­kák’ közlése ’s ismertetése; a’ hazai ’s külföldi művészet’, közhasznú intézetek’, gyárak’, kézmű­vek’, gazdaság’, közösülés­mód’ leírása; közélet­beli érdekes esetek’ elbeszélése ’s egyéb mulat­tató czikkek; a’ pénz’, statuslevelek’, élelmek’, lég’ ’s víz’ álladalmak ’s mindennemű hirdetmények. Balásfalvi Orosz József. OCTOBER’ 30. 1837. Feltételek: Megjelen e’hírlap minden kedden’s pénteken; — félévi előfizetés Pozsonyban házhoz hordással 4 ezüst forint, postán borítékkal 4 fr. 24 kr. — Elő­fizethetni Pozsonyban a’ kiadó tulajdonosnál, vagy Wigand K. F. könyvárulásában, Pesten Fi­skáti Landerer Lajos­ könyvmű­helyében, hol a’ hirdetmények ’s egyéb a’ szerkesztőséget il­lető közlemények is legolcsóbb áron elfogadtat­nak, nemkülönben minden postahivatalnál. Az értekezések e’czím alatt küldetendők: „A* Hírnök' szerkesztő hivatalának. Pozsonyban.“ A’ nem­­hivatalosoknak bérmentes levelekben küldése ké­retik ki; untató ’s izetlen bohózatok vagy sze­mélyességek fel nem vétetnek. Magyarország. A császári k. apostoli Felsége Ottó görög ki­rálynak a­ Sz. István-rend’ nagykeresztjét megkül­deni, görög királyi udvari marsai Laporta gróf ezredest pedig ugyanazon rend’ középkeresztjével megajándékozni méltóztatott. Ugyan ő cs. k. a. Felsége i. e. October’ hónap’ Mén költ legfensőbb határozatánál fogva, Jakab­­ffy Simont, a’ mi­. m. k. udvari Cancellaria’ taná­csosát 50 évi hű ’s jeles szolgálata’ tekintetéből Sz. István a. király’ rendje’ kiskeresztjével; Sermage Dienes grófot, a’ horvát­országi törvényes tábla’tisz­teletbeli biráját pedig cs. k. kamarás czimmel meg­ajándékozni méltóztatott. Azon czím, mellyel nagys. Der­esik Nép. Já­nos ur 23 sz. lapjaink szerint megajándékoztatott, „Pristiniai püspök“ czím. Eger, oc­. fökén. E’ f. oc­. Sdikának délestén jőve Eger­be a’ megye’ és város’ tisztelkedései közben Heves-Szolnok megyének imént kinevezett főispáni helytartója méltós. Gom­­bosf­alvi Gombos Imre, magyar kir. kanczelláriai előter­jesztő, udv. tanácsos, aranykulcsos, ’s m. tud. társasági t. tag. Következett napon a’karok’ és rendek’ ’s külmegyei küldöttek’ nagy számának jelenlétében jeles csíny velős beszéddel nyitá meg az iktatási gyűlést, és sokszorzott hangos éltetések kö­zött szokott szerrel foglalá el helytartói székét, ’s több lel­kes beszéd után a’ tisztelt helytartó a’ tisztújítás’ határidejét következő nov. tikára tűzte ki, ’s majd táblabirákat neveze ’s közöttük Vörösmarty, Thaisz ’s több írónkat is. A’ népes gyűlést a’ helytartó urnak 323 személyre készült fényes lakomája követé a’ lyceum’ három teremében. Városunk a’ helytartó ur’ bejövete’ napján ki lön világítva , ’s más napon a’ díszes polgári ünnepet az esős idő’ daczára is a’ casino’te­­reműben csinos tánczmulatság végző mellyet a’ helytartó ’s helytartóné is óhajtott megjelenésükkel böcsösbítének. (Jelenkor.) A’ magyar tudós társaság’ f. évi nagy gyűlésében következő 10 levelező tag választatott: Brassai Sá­muel, kolozsvári unitar, collegiumbeli professor; Fényes Elek, h­. ügyvéd Pesten; Gaal József, m. kir. helytartósá­gi accessista; Jerney János, h. ügyvéd ’s táblabiró Pes­ten; Kacskovics Lajos, h. ügyvéd ’s a’gazdasági egyesü­let’titoknoka; Ker­ekes Ferencz , természettörténet’és che­­mia’ prof. a’ debreczeni ref. collegiumban ; Tanárky Sán­dor, cs. kir. őrnagy a’ sz. györgyi határvidéki ezredben; Vajda Péter, Pesten; Vállas Antal philos. dr., Pesten; Zsoldos Ignácz, Veszprém vármegyei főjegyző. — To­vábbá ugyanazon alkalommal két uj rendes tag neveztetett ki a’ levelezők közül, u. m. Péczely József, debreczeni histor. prof., a’ történetirási osztályban, és Vállas Antal philos. dr., a’ m­athematicaiban.— Végre C­z­u c­z o r Gergely r. t. mint a’ társaság’ eddigi segédjegyzője’ ’s levéltárnoka’ helyébe (ki pesti lakását elhagyta) Szalay László h. ü­gyv. ’s lev. tag választatott. Liebe ur, született magyar, hires kőmetsző ’s festő, ki Londonban és Párisban sok évig tartózkodik , jelenleg Prá­gában van , ’s Sz. Pétervárba fog meghivatása’ következtében utazni. A’ csuda forrás 11 i­l­­a­r vármegyében.—Bihar vár­megyének Erdély országgal keletre határos részében , a’ bas­­kai uradalomhoz tartozó Ka­b úgy­er oláh falu’ földén, egy, magas erdős hegyekkel körülvett völgyben van az úgynevezett Dagadó forrás. Ez ered egy bükk’s egerfákkal benőtt me­redek hegynek két láb mély, keletre néző nyílású aljából. A’ kibuzogás’ helye nem mély 's a’ kövek közt csakhamar eleny­észik. Alább a’ folyam’ mélysége egy lábnyi ’s méhlepte kö­vek fedik a’viz’ folyását, melly nem sokára más forrásokkal egyesülvén, a’ Körös vize felé siet. Ezen forrás’ nevezetessé­ge abban áll, hogy naponkint többször rendkívüli sebesség­gel nagymennyiségű vizet taszít elő ’s akkor ismét lecsilla­podik, sőt nem ritkán ki is szárad. A’víztömeg’ mindenkori kilökését valamelly földalatti mormogás előzi meg annyira, hogy azt már meglehetős távolságban észre lehet venni. Ágya ezen forrásnak 2 perez alatt mindenkor megtelik vízzel, melly sebesen előomlik ’s mohos kövek között lassú morm­ogással folydogál. E’ forrás’ vize kristálytiszta, hideg, hanem ízle­tes, iható ’s a’ legkeményebb hidegben sem fagy be soha. Az egyszeri lökésre kiömlő viz’ tömege ugyan nem minden­kor egyforma, mégis föltehetni, hogy minden kirohanás’ al­kalmával 40— 50 magyar akónyi ömlik elő. A’kibuzogások sem bizonyos határozott időhöz köttetvék; gyakran napjában egy­másután hirtelen történnek, néha pedig két óra is elmúlik, mig a’ forrás újólag előömlik. E’ forrás’ kirohanásai leggya­­koriabbak ’s erősebbek Karácsontól kezdve nyár’ közepéig, midőn minden óranegyedben egy kirohanás történik. Ritkább a’ nyár’ másik felében ’s őszkor; ámbár ezen időszak nedve­sebb ’s gyakori esőzéssel jár. A’ forrás’ környékén lakók (olá­hok) a’ víznek csoda erőt tulajdonitnak , a’ honnan is általá­ban „csoda forrás“ név alatt ismeretes. Mondják, hogy ezen, a’ közönséges víznél semmivel sem előbbvaló forrás-víznek használata leginkább a’ bőrsebeket, bőrbetegségeket ’s a’ köszvényt gyógyítja meg, miért is kikeletkor számos efféle be­tegek látogatják , hogy kibuzogása’ alkalmával vizében test­eiket meg fű­reszszék. Azt mondják, hogy e’ forrásnak már so­kan köszönhetik meggyógyulásukat, holnapra váratik Schönbrunnba. — Konstantinápolyból leg­újabb alkalommal privát levelek érkeztek az ausztriai és po­rosz fens, herczegek’ kíséretében lévő főbb személyektől, mellyek mindnyájan megegyeznek abban, hogy e’ két herczeg, de különösen J­á­n­o­s Főherczeg, az orosz császári családtól elhalmoztatott figyelmekkel. Orosz császár ő felsége tiszte­lettel és szeretettel viseltetik e’ nagy elméjű főherczeg iránt ’s­őt a’ koronaörökösnek mint a’ nemes gondolkozás’ és mély tudomány’ példányát mutatta be. A’ Sebastopolnál történt elbucsúzáskor a’ császár elkísérte a’ főherczeget, az orosz koronaörökös pedig megígérte , hogy a’ jövő évben a’ mi cs. kir. Házunkat meg fogja látogatni. — Midőn János Főher­czeg Perában kiszállott, a’ szultán’ vejét elfogadására már az Internunciusi palotában találta. — A’ szerb határszélekről, e’ h. 8dikáról , jött legújabb tudósítások jelentik, hogy a’ dögvész a’ török Dunapart’ koszában folyvást dühöngött, de hogy az ausztriai részen minden szükséges rendszabások megtétettek e’ csapás’ elöhaladásának meggátlására. Három­szoros katonavonal fedi határszéleinket mindenfelől, ’s min­den megszegője az ezen vonalon átlépést tiltó törvénynek ha­lállal fenyítetik. — A’ londoni udvarhoz rendelt uj török kö­vet, Sárim effendi, ma vagy holnapra váratik ide, Bécsbe. — Ma ünnepeltetett itt az agg-katonák’ épületében a’ lipcsei csata’ évnapja Te Deum énekléssel, mellyen minden itt levő generálok megjelentek. Levelezés. Drága kedves szerkesztő úr. *1 Tilosabb lévén a’ szavak’ mint dolgok’fejtegetése, azomba viszonyban állván úgy mint test a’ lélekkel szavaink az ál­­talok kijelentett dolgok’ értelmével, szó-rostálás pedig szint­úgy köszörülhetvén gondolkozó tehetségünket, kérem kegye­det, tessék a’ társalkodási „kegyed’s ön“ szócskák iránt gon­dolatimat ’s érzelmimet a’ Hírnökbe felvenni. Az ez évi töbnyire nagyon becses Athenaeum’ September 7-i számában Vörösmarty királgatván Angelo Padua zsar­nokának Csató Páltól szerzett fordítását, így szólt: „Csu­pán a’ sok kegyed ellen van kifogásunk. Ez a’ kegyed való­ban kegyetlen szó. Nem veszik-e észre íróink, hogy szintúgy czím, mint nagyságod, méltóságod, ’s németül Euer Gnaden? ’s evvel akarják-e a’ társalkodást egyenlőségi lábra állítani ? A’ kegyed megmaradhat, midőn valakit czimezni akarunk, de egyenlő conversatióban az ön hasonlithatlanúl jobb.“ Kimoss úr utolsó szó-füzérében ekkép’: ,,A’némellyek ál­tal Sie gyanánt használtatni szokott ön szócska nem bizo­­dalmas, nem szabad szellemű körökbe való, mert a’ hideg­ségnek ’s rang-külömbségnek bélyegét hordja magán. Ott azonban, hol ezt kitüntetni szükséges, sokkal helyesebben al­­kalmaztatik mint a kegyed szócska, melly nyersebb hangon bizonyos gyengédséget, vonzódást, ’s jószív­űséget gyanittat.“ Végre Hideg úr, (ha nem vétem el) a’ tavalyi társalko­dóban, vagy hasznos mulatságokban a’ kegyed szót azon meg­jegyzés által akarta nevetségessé tenni, mi szerint beszéd közben a’kegyed kegyetlennek is juthatna. Szkeptikusz lé­temre ezen ok­adásokra merészlek tenni némi észrevételeket, azt vélem t. i.: Nem olly egészen bizonyos, hogy kegyed czímzet miná­­lunk magyaroknál, ’s egy­értelmű a’ német Euer Gnaden­­nel, mert Gnade kegyelem, azaz talán a’kegy’eleme, fons, ul Betű szerint, a’ mint beküldetett. Szerk. elementum favorum. Innen jó a’kellem,’s a’ kellemek azaz : grá­­tziák is. Senki se mondja: „Ő Felsége az olasz carbonarik­­nak, megkegyezett, avagy adná Isten, N.nek kegyezne ;“ hanem a’magyar igy mondja: „megkegyelmezett, kegyelmezne“ ho­lott a’ német így szólt: „Sie erhielten Gnade.“ Csak úgy kellene talán némely szóllásunknak nyelvünk’ gazdagúlása, és szépítése végett külföldi értéket, becset, bélyeget adni, ha­­hogy erőszak nem létetik szavaink’ rég’ honosodott értelmén. hogy azt teszi, mit a’ franczia gracenak nevez olykor erkölcsi, máskor testi értelemben, ’s egyedül theologyiaiban és jogiban kegyelem ő nála a’ grace szó. Néha személyileg is veszi a’ többesben, és ekkor a’ három kellemeket, grá­­tziákat érti. Ismeretes a’ szó­játék Grácz városáról a’ Múr’ folyóvize’ partjain Stíriában „C’est la ville des graces sur les rives de l’amour.“ A’ kegy szó talán legközelebb jár értel­mére nézve a’ német’ ezen szavához Wohlwollen: jóvolt, (mi más mint j­ó akarat, guter Wille) mert a’ francziák­­nál a’ szó bonté, Güte, jóságot, valamint bonhomie, Gutherzigkeit, jámborságot, a’ charmes, Liebreit, kelle­met is, azattrait, Anmuth, bájt; appas pedig, Reiz, ke­­cset is tészen. A’ gazdag nyelvű német, némellyekben szegényebb nálunk­nál p. o. „Was haben Sie gestern gemacht? kegyed vagy ön mit csinált tennap? Ich war bey meinen guten Freunden. Sie haben zur Unterhaltung manche geschmaklose Ausdri­kke geschmiedet.“ Jó barátimnál valók; ők mulatság kedvűért némelly szeletlen kitételeket koholtak.“ A’ Sie e’ csere-be­szédben egyszer a’ kegyed vagy ön, azután pedig az ők értelmet foglalja magában. Vörösmarty tiszteletesebb beszélgetésre, Kunoss úr pedig barátságosakra óhajtaná szorítni a’ kegyed szót, de szabad legyen megjegyeznem, miként a’ műveit társalkodásban , és beszélgetésben, nem a’ czimzet, nem a’ meg- ’s felszóllítás, hanem a’ gondolatok’, és érzelmek’ előadása’ módja ’s fordu­­lattai szokták megadni annak javát. Czimzet többnyire csak a’ beszéd’, valamint irmány’ elejére ’s végére, ’s levélben bo­rítékjára is való. A’ régi görögöknél és rómaiaknál még oda se tartozott egészen. A’ franczia, kitől e’ részben tanulhatni, legmiveltebb társalkodásban a’ legnagyobb Hertzeget is csak egyszer kétszer herczegezi, vagy magolgatja, azon túl be­széd közben úgy szolikja őt e’ szócskával Vous azaz Ti, mint akármi más szegény legényt, és így a’ mi kegyedü­nk sokkal sziv­­letesebb, ’s kevésbé nevetséges kitétel is, a’francziák’s ango­lok Vous, You név­ mássainál, mikkel egyes személyhez a’ többes’ második személyében szóljanak, némelly könyv-birál­­gatóink’ példájára, kik fejedelmeket is vágyván utánozni, vagy nem akarván egyedül magok’ nevében , hanem másokéban is minden meghatalmazás nélkül szóllani, szintúgy a’ többes’ és természetesen már nem második, hanem első személyében beszélnek önmagokról, csak hogy a’ társalkodók ebben udva­­riabbak a’ könyv-mustrálgatóknál, mert mást vesznek többe, nem pedig önmagokat. Nyelvünkben a’ „maga“ sajátul ezt jelenti: solus, selbst. O ille, en ipse, Önség tehát, vagy enség, vagy önzés, vagy magamosság, azt teszi Selbstsucht, és ez, ha szabad barbár rómaisággal beszélni, ipseismust, egoismust, solismust té­szen. — Mellőzzük ez­ekért mindenha mindenütt megszóllítás gya­nánt az önt, és ne hozzunk oly szót mindennapi köz­forgásba, melly az ideák’ rokonságánál fogva az önzést és önkényt kön­nyen juttatja eszünkbe, és sűrűen vele való élés által a’ tár­salkodásban , ama’ felebarátlan indulat’ érzete’ szükséges utálatosságát, mind a’ megszóllitóban, mind a’ megszóllitott­­ban tompítja inkább hogy sem gerjessze, ’s igy szivetetlensége miatt is már a’ jó ízléssel meg nem fér. Fáj, és az érzelem, gondolat’ és szóllás’ társas birodalmában kevéssé jártas filo­­zofosz az*), ki ezek köztt a’ viszonyokat nem látja, nem érzi. *) Kérem kritikuszainkat ne támadjanak meg, mert filozofoszt írok phi­­losophus helyett; a’ görög vagy diák ph. f-nek hangzik a’ magyar­ Ausztria. Bécs, octob. 18-A’ Felséges Udvar e’ hónap’ 27dikén fog téli lakásra az itteni császári várba költözni. Ő Felsége az özvegy Császárné, és Sophia Főherczegné Fenséges családjával együtt nehány nappal korábban meg fognak Bajorországból érkezni. Amaz már nagybritannia. October’ ikén a’királyné, anyja’ kíséretében, a­ brightoni kastélyba ment. Ő felségét ’s kíséretét három négylovas ko­csi vitte. Windsort reggel hagyák el. A’ királyné útközben mindenütt örömjelentésekkel fogadtatott; mindenütt diadal­ívek voltak felállítva, ’s az út’ hoszában a’ házak felséges vi­­rulmányban ragyogtak. A’ „Globe“ azon megjegyzést teszi, hogy a’ vasútkór­­s­á­g Angliában tetemesen csökkent. Másfél évvel ezelőtt még minden efféle, bármi kicsapongó terv aláírókat ’s parla­menti jóváhagyást kapott; de most már a’ kijózanult rész­vényesek vonakodnak további fizetéseket tenni , ’s inkább el­vesztik, a’ mit már űzettek , mint hogy még többet koczkáz­­tassanak. Magok a’ london - birminghami vasutrészvények, mellyek eleinte olly igen kapósak valának, most igen olcsón árultatnak, ámbár a’ személyjárás ezen a’ pályán sokkal na­gyobb mint akármelly más pályán. A’ vasutak’ építése és jó karban tartása Angliában olly roppant pénzbe kerül, hogy némi nyereséget csak ott lehet várni belőlük, hol népes és műiparos helyeken vezetnek keresztül. Az angol lapokban folyvást a’ legszomorítóbb tudósítások foglaltatnak a’ Spanyolországból visszatért angolok’ állapot­­járól. E’ szerencsétlenek ehhel halnak el azon hidasokon, mellyekre fölvétettek. A’ spanyol követ előterjesztéseik kö­zül egyet sem hallgat meg, a’biztosság pedig, mellynek kö­veteléseiket sikeresítnie kelle vala, feloszlott.

Next