Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-10-27 / 34. szám

POZSONY, pénteken3 Tartalma: a’ honi politikai ’s nem politikai tárgyak, nevezetesb esetek’ ’s kinevezések’ minél gyorsabb, bővebb ’s részrehajlatlanabb közlése; a’ külföldi politikai tudósításoknak környülállásos és olly gyors kialadása, hogy e’ tekintetben minden honiujságlevelet megelőz; a’magyar literaturában újlag feltűnő vagy hazánkat érdeklő tudományos munkák’ közlése ’s ismertetése; a’ hazai ’s külföldi művészet’, közhasznú intézetek’, gyárak’, kézművek’, gazdaság’, közösülésmód’ leírása; közéletbeli érdekes esetek’ elbeszélése ’s egyéb mulattató czikkek; a’ pénz’, statuslevelek’, élelmek’, lég’ ’s víz’ álladalmak ’s mindennemű hirdetmények. 4. szám. OCTOBER’ 3*. 18.». Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. Feltételek: Megjelen e’ hírlap minden kedden’s pénteken; — félévi előfizetés Pozsonyban házhoz hordással 4 ezüst forint, postán borítékkal 4 fr. 24 kr. — Előfizethetni Pozsonyban a’ kiadó tulajdonosnál, vagy Wigand K. F. könyvárulásában, Pesten Fiskáti Landerer Lajos könyvműhelyében, hol a’ hirdetmények ’s egyéb a’ szerkesztőséget illető közlemények is legolcsóbb áron elfogadtatnak; nemkülönben minden postahivatalnak Az értekezések e’czim alatt küldetendők: Hírnök' szerkesztő hivatalának, Pozsonyban— A’ nemhivatalosoknak bérmentes levelekben küldése kéretik ki; untató ’s izetlen bohózatok vagy személyességek fel nem vétetnek. Magyarország és Erdély. Ő cs. kir.. ap. Felsége Haulik György zágrábi püspököt i. e. October’ 22-én költ legfensőbb határozatánál fogva b. titkos tanácsossá. — Gróf firejacsevich László Verőcze vármegyei 2od alispányt pedig a’ bántáblai birajává méltóztatott kegyelmesen kinevezni. A’ mohácsi casinoi egyesület, legújabb határozatánál fogva, „Mohácsi casinoi selyemtenyésztő Egyesület“ czím alatt előlegesen 12 esztendőre állatid össze; részvényei 20 pengő forintosak lesznek, mellyekből mindenki vásárolhat saját kívánsága szerint, vallás, rang, kor, nem ’s lakhely e’ részben semmi különbséget nem tévén. Czélja ezen egyesületnek, mint czíme is mutatja, a’ selyemtenyésztést Mohács’ vidékén,hol már 3000 tökéletesen használható eperfa létezik, ’s ezen iparágra nézve, melly a’ lakosokat eddig is hasznosan foglalatoskodtatá, a’ hely’ természeti fekvése igen kedvező minél nagyobb virágzásba hozni. Győrvár, mindszenthó’ 12 Mennyire lehet a’ gyenge elméket jó nevelés, rendes oktatás és józan bánás által művelni, szép példáját adák a’ vasvári iskolabeli fiú- és leánygyermekek folyó hellén, számos egyházi ’s világi vendégek’ jelenlétében mutatott próbatételük által. — Egy a’ nevendékek közül bátran és szép kifejezésekkel megköszöntvén a’ gyülekezetét, elkezdődtek sorsvonás által a’ rendes feleletek a’ hittudományból, a’szent históriából, Magyarország’ történetéből, a’ földleírás’ tudományából, különösen M Magyarországról, a’ honi nyelvtudományból, a’ számvetés’ tudományából. Ezen tudományokból felelvén a’ nevendékek, általában dicséretet és megelégedést érdemlettek. Örömköny csillogott a’ szülők’ szemein! A’ jelenlévők mélyen meg valának indulva , mindnyájan bámuló tanúi lévén, mint adtak helyes, szép ’s jó feleletet a’ földből alig kilátszó kisdedek! — Nem lehet itt nem magasztalni igen tisztelendő Benkes Márton Sz. Domonkos’ rendebéli atya, vasvári fára kormányzó ur’ érdemét, ki fáradhatatlan munkássága, iparkodása, az iskolának gyakori látogatása, ott a’ gyermekeknek serkentése, buzdítása, oktatása által a’ dolgot annyira vitte, legyőzvén több akadályokat, hogy határt nem ismerő törekedésének jutalma e’ mai szép nap lett, mellyen elhintvén tanulóinak gyenge sziveiben az idővel hasznos gyümölcsöket hozandó magvakat, ’s igy ideig ’s örökké tartandó boldogságuk’ talpkövét megvetvén, azok’ bizodalmát és szeretetét, a’ szülők’ tiszteletét és áldását, a’ vendégek’ megelégedését és dicséretét bőven megérdemlette ’s megnyerte. E’ buzgó fára kormányzó urnák a’ nevelésbeni ügyessége kitündöklik elrendelése által magának a’ próbatételnek, ez a’mint tanuságos, úgy mulatságos is volt; közben közben az előadott tudományokhoz alkalmaztatva a’nevendékek egymással párbeszélgetést váltottak. A’hittudományra nézve egy atya és fia közt folyt a’ beszélgetés a’ teremtésről ’s az innen következő — Isten iránti — kötelességekről; két testvér közt a’ szülők iránti tartozásokról. A’ magyar nyelvhez alkalmaztatva, midőn ketten a’magyar nemzet’ haladásáról és művelődéséről beszélgetnének, meglepőleg énekelték mindnyájan hangászat’ kíséretében: „Magyar szív“ stb. Végre midőn a’ magyar nemzetnek édes nyelve’ pallérozásában óriási lépéseit magasztalnák, egyező hanggal kiöltök fel mindnyájan: „Éljen a’ magyar nemzet! éljen a’ magyarok’ Királya V. Ferdinand!“ Megrendült erre hangászattal a’ népdal: „Isten tartsd meg Ferdinandot ’stb. Szivünk’ mélyéig hatott ez, ’s a’ sokféle kedves emlékezések miatt egészen elérzékenyülvén, a’ kisdedek’ finom zengedezései közzé keveredtek a’ mi vastagabb hangjaink is! — Utolján búcsúbeszédben egy nevendék, társai’ képében, szép kifejezésekkel megköszönte a’ hallgatók’ magamegalázását, a’ tanítók’ fáradozását ’s a’ fogyatkozásokért engedelmet kért. Megelégedést ’s örömet sugároztak most minden szemek! Már nem óhajtónk semmit! midőn váratlan, de igen kedvesen lepeténk e’ szép énekkel utoljára meg: „Miről apám nagy vígan szólt“ ’stb. (ellendal Kisfaludy Károly’ „Rákosi szántó“ czímű dalával).— Vajha már valahára a’ falusi iskolák, mellyekben a’ nevelés által hintetik el magva a’ nemzeti boldogságnak, méltó pártolást tettleg nyernének a' felsőbbségek, földes-uraságok’s illető tehetősbek által: épületre, belső elrendelésre, mesterekre ’stb. nézve ! Vasvár mezővárosban is annyi tanuló, olly szép szorgalom,s olly kicsiny iskola! Mit mondjak a’ szomszéd helységbeli iskolákról? •— Zsiray Pál, győrvári plébános. Zágráb, October’ 16. Mitől az angol utazóknak, a’„Hírnök’“ 15ik számában olvasható sajnos kalandja’ közlője, tudósítása’ végsoraiban tartott, megvalósult. — Gleig ur ugyanis, vagy barátjai, a’Párisban megjelenő „G a li g n a n i’s Messenger’“ mult September’ ritkán kijött 7023. számában, úgy közlé az angol publicummal szomorú esetét, hogy magát tökéletesen ártatlannak festvén, fertelmes nagyításokkal tolta honunkra annak minden sötét oldalát. íme az angol közlés magyarra fordítva, mellyet mi a’ dolog’nagyobb felvilágosítása’ tekintetéből észrevételeinkkel kiserendünk: „Egy insprucki levél f. hónap’ (September) Gikáról, következőt foglal magában : — Két nemes angol, Gleiger és fia, nem rég vadúl *) megsértetett Carpaciában 2). Augustus’ 13ikán Zágrábból Fiumébe utaztakban, e’ várostól mintegy 25 angol mföldnyire , megtámadtalak egy harmincznegyvenre menő parasztcsoporttól , ’s hős, de sikeretlen ellenállásuk után a’ nagyobb erőtől elnyomattak. A’ latrok 3) a’ nélkül, hogy az utazók legcsekélyebb okot adtak volna reá 4), rohanók meg azokat, nagy kövekkel, botokkal, ’s némellyek még puskákkal is 5). Pisztolyokat tartva a’ megtámadok elébe, i igyekeztek ők magokat védelmezni, ’s Gleiger egy ízben tüzelt is fejek fölé, de nem találván a’ lövés 6), az csak jobban ingerelni látszott azokat 7). Körülvevék Gleig urat, ’s minthogy ő még mindig őrizkedett halált okozni 8), földhöz dobták 9). E’ helyzetben el kellett vala tipratnia, ha fia, egy 13 évűs ifjú, pisztolyát a’ bőszültek közzé nem süti 10) , mi is, elvonván egy pillanatra azok’ figyelmét atyjáról, alkalmat nyujta ennek a’ felállhatásra, ’s kurta szablyájának , mellyet szerencséjére magával hordozott , megragadhatására. E’ fegyvert olly ügyesen használó, hogy most viszont ő szabadító ki a’ bajnok gyermeket négy férfiú’ kezei közül, kikkel az birkózott k). A’ következmény azonban az volt, hogy bizonyossá tétetvén a’ megtámadok’ vezetője a’ ma ra vodiczai’alábiró, vagy tisztviselő által, hogy őket semmi bántalom nem érendi , mivel gróf Liechten sein 12elébe fognának vezettetni, lerakók fegyvereiket 's legott foglyokká tétettek 13), aztán a’ falubiró’ kunyhójába hurczoltattak, ’s ott mindig nyílt ’s bőven vérző sebekkel egész éjen át 14) latrok által őriztettek, kik ittak, dohányoztak ’s időről időre ollyképen integettek egymásnak , mintha meg akarnák ölni foglyaikat (?). Pogyásza , papirosai ’s pénze ezen uraknak tőlük mind elszedettek 15) ’s helyzetük kétségbeejtőnek látszék, midőn éjféltájban Mórovich ur, fiumei kereskedő 16) , szerencséjükre oda érkezett , ki meghallván a’ verekedést, látni akarta a’ foglyokat. Vele, ki angolul is tudott, Gleig ur közlé esetét, ’s ő egy perczet sem mulasztva , gyorspostát külde Fiumébe Hill britanniai al-consulért. Minekutána egész éjjel igy bántak velök, Gleig ur és fia visszavitettek, mint foglyok, Loqua városba 17. Itt a’ hatóság Gleig urat békákba téteté ; mert a’ szulgabiró (Stootrichter), vagyis a’járás’ bírája, ki elébe viteték , úti ’s egyéb németországi nagy tekintetű személyekhez szóló levelei’ daczára is, nem akará hinni, hogy ő nem kém vagy rabló, minek a’parasztok tartották 18). Nem létetett rendelés, hogy még derekasan vérző sebet bekötöztessenek , ’s ő visszautasittatott Zágrábba. Hanem épen midőn az őket viendő kocsi után járnának, Hill ur megérkezett. Ezen nemes úr, mihelyt a’ gyorspostával küldött levelet megkapta, a’ fiumei kormányzóhoz ment, ’s megnyervén attól minden szükséges segedelmet, sietett földije’ megszabadítására. Egy tisztviselő sem viselhette volna magát hasonló esetben szilárdabban, okosabban ’s ügyesebben (?). Nemcsak Gleiger’ megszabadulása eszközöltetett, hanem a’ dühöncz is, ki a’ megtámadást kezdé 19), ott helyben megpálczáztatott, minthogy a’ szolgabiró most olly igazságosnak iparkodott látszani, mint milly engedékeny volt előbb a’ vad pórnép iránt 20). Az eset, mint halljuk , a’ bécsi brit követ elébe terjesztetett, ’s nem lehet kétkednünk, hogy az ausztriai kormány’ jól ismert igazsága teljes elégtételt adand ezen durva ’s pajkos megsértésért is).“ Mi jegyzékeinken kivül csupán a’fiumei közlésre hivatkozunk, melly az illető járásbeli főszolgabiró ur által beadott, oklevelekkel bőven ellátott jelentéssel lényegére ’s környűlményeire nézve tökéletesen megegyez. Sajnáljuk pedig , hogy egy illy neveletlen angol megyénket, sőt az egész hazát is igy kisebbíti, ’s ekkint a’ szelidebb véralkatu ’s müveit lelkű ’s szívű külföldieket tőlünk hovátovább elidegeníti. *) Az angolban „barbarous“ áll. De hát müveit, szelíd mód e, a’ hajdni ’s kocsisokat kardlapozni ’s oldalba dördüzni, mint Gleig ur teve? Ovod demonstrabilur. 2) Ez „Croatia“ helyett áll. Látszik, milly pontosan jegyzé fel a’ tudós angol az ország’ nevét, mellyel keresztülutazott. Olvasói *) L.,iv. k. 30. I. ’stb. Felelet a’ „Hírnök 27dik számában megjelent harajós czáfolásra a’ „magyar jognak egy éltes r. ’tanítójától“ Haki azt czáfolja, miről szó nincs, szélmalmokkal, vagy tulajdon árnyékával hádáz. J. Q. De tons les animaux l’homme a le plus de pente A’ se porter dedans l’excés. II faudroit faire le procés Aux petits comme aux grands. II n’est ame vivante Qui ne péche en ceci. Rien de trop, est un point, Dont on parle sans cesse, et qu’on n’observe point. F. d. I. F. Errat, qui putat et non reputat. — Prov. v. A’ „Méhkas’“ szerkesztője, ki a’ való, igaz és józan szabadságnak, — de nem a’ zabolátlanságnak ■— kedvelője ’s testi lelki barátja, sőt mély tisztelője is, azt mindenkinek, mindenben — gondolkodás, szólás, írás és még cselekvésben is azon egy kikötés mellett, mennyire az általános szabadság’jogaival megférhet, szíves-örömest, sőt némi gyönyörűséggel engedi, és szinte illyen engedelmes szíveskedést magának is más felebarátitól óhajt ’s kér; *) tulajdon vélekedésének illendő rostálását is jó szívvel, békével ’s ha szükség, minden türedelemmel szenvedni erős föltett szándéka. Ez okból a’„Hírnök’“ 27dik számában nyújtott fanyar falatot is — egyedül önmagát tekintve — csendesen elnyeli vala, azt valami hirtelen forralom’ özönének nézvén; ’s mivel az éles tollharczok és epés visszatorlások lelki hajlandóságával ellenkeznek, minden személyes megtámadást, bántást, sértést mindig távol tartott Méhkasától is. Ezt tudják azok, kik őt az ollyasok’ kínálásával híjában kisértették. Azonban átfutván a’ Hírnökben az említett durrogó czáfolást,’s a’ kitűzött vázalakon—,,a’józan philosophia ’s nemzetek’ közönséges joga’ rendszerét, sőt „hazánk’ alkotmányát földúló“ képzelt óriáson mosolyogván, az aláiraton megdöbbent, midőn a’hős bajvívó’ neve helyett ezt olvasá: ,.A’ magyar jognak már éltes rendes (?) tanítója, más rendes tanítók’ nevében.“ (?) — Ezt ismét és ismét olvasta; olvasta újra ’s figyelmesebben a’ faragatlan czáfolást is; de álmélkodása mindegyre nagyobbodott: olly iszonyú mély hézagot vett észre a’ czáfolás és aláírat, ’s ezek és a’ czáfolandó kisded beszélgetés között. A’ szerkesztő ugyan már több ízben kijelenté, hogy senkinek elveit ’s véleményét czáfolni, vagy védni, ’s azok’igazolásáért, mik a’ Méhkasban találtatnak ’s másoktól eredtek, kezeskedni kötelességének nem tartja*); de mivel egyszersmind kikötötte , hogy „absint venti, hae di que peurci, ab sint picti squalentia terra lacerti, meropesque aliaeque volucres,“ tehát a’ darázsok is; azért, ha a’ kérdésben forgó kis beszélgetésben akár egyes személyeknek, akár egyetemeknek megbántását csak sejdithette volna is, azt bizonyosan Méhkasába be nem ereszté vala ; mégis e’ részről vádoltatik a’ tudós czáfolótól, ’s mivel pedig meg van győződve , hogy még darázs a’ Méhkasba be nem bujt, azért kénytelennek érzi magát a’ szerkesztő nem ugyan méltókig tartani vissza a’ hibás vádat, mert ez talán a’ hirlapok’ körén tolhatna ; de arra mégis némikép az olvasókat figyelmetesekké tenni, miként egy éltes tanitó is — habár nem tudatlanságból, mint ő ezt másokra olly fenhangon szórja — hanem talán emberi gyarlóságból, mellytől még a’ tudósok sem egészen mentek, eltévedhet. Az éltes tanitó ugyan azt mondja, hogy ő megelégszik megczáfolni „ad hominem“; ezt mi elhiszszük, de mást is illik vala kérdezni, megelégszik ez ez pedig a’ feddésnek okát méltán kérdezheti; azért a’ mi pseudo-politicus oktatónkkal mi is az éles vádakat a’ tudós czáfoló’ kegyes engedelmével vizsgálat alá veszszük. Azt állítja a’ t. czáfoló, hogy a’ mi oktatónk (nem tanítónk) ,,a’ családi vagy házi társaságot tudatlanságból, vagy rész szándékból a’ polgárival fölcserélte“. — De ez be nincs bizonyítva, ’s a’ kis beszélgetésből sehol ki nem tetszik; holott a’ társaságos élet’ kifejlődése általában véve lépcsőnként józan természetileg magyaráztatik, úgy mint számtalan történetírók, philosophisok, politicusok, de még jogtanitók is cselekedtek, kiket tehát hasonlóan agyba-főbe kell vala vernie a’ t. czáfolónak. Maga Rousseau is, a’ „Contrat“ vagy „Pacte social’“ fölmelegítő czukrásza, kinél, nem hiszszük, hogy a’ tüzes czáfoló szabadabb elvű legyen, ’s jobban szeresse a’ vad, vagy inkább bomlott állapotot,* ’s kiről különben tudva van, melly igen szabadon járta a’szabadelműség’ ösvényét, úgy hogy majd minden lapjain logicai kificzamlásival maga magát arczul véré, mégis igy kezdi: „La plus ancienne de toutes les sociétés et la seule naturelle est celle de la famille.“ Aristoteles pedig, kire szinte hivatkozik a’ 1. czáfoló, ezt mondja: „Necesse jam est primum copulare eos, qui sejuncti esse non possunt, ceu feminam et marein -------et quidem hoc non consilio ac voluntate.“**) Iselin ***) és Pelicz is ír igy vélekednek. Hogy azon régi közmondásként: „non datur saltus in natura“ lépcsőnként képzeljük az emberi nemet a’ társasági pályán haladni, talán ez sem képtelenség, mivel elszórva *) K. Alveare I. 4 és II. 3. II. kötet. *) Sur l’origine et les fondemens de l’inégalíté P. I. p. 14- **) Polit. I. I. c. 2 $. 2. ***) Geschichte der Menschheit: 4 B. 6. II- 2■ t) Weltgeschichte I. 7. 5- 4. 5-