Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1838-01-26 / 8. szám

hogy az amerikaiak hajlandóságát megnyerje,’s őket, ha lehet, tettlegi segélynyújtásra birja. Dr. Brown szerencsésen átszökött a’ határon. — A hírlapok ismét sokféle kihágásokról tudósának, mellyeket Izland több grófságaiban egyfelől a* catholicus köznép, másfelől pedig az orániai férfiak követtek el. — O Connell már tökéletesen felgyógyult. A’ dublini műegyesületben részére jótékony visszahatás történt: az t. i. egy küldöttség által megkövetelt a minap iránta mutatott durvaságért, ’s reménybetni, hogy O' Connell a’ törvény elleni mesterlegény-társulatok’ feloszlatásában czélját érendi. A’ dublini szabadérnál választok fényes lakomát készítitek neki ’s parlamenti tagtársainak. London, jan. 8. A* canadai ügyek most minden egyéb politikai érdeket hátratolnak: a* titkos szavazást, a' választójog’ kiterjesztését s az izlandi dolgokat. Ha a’ torysajtó még szól is Izlandról és O’Connellről, csak azért teszi azt, hogy gyűlöletes hasonlóságokat állítson fel a’ canadai 's az izlandi catholicusok, a’ canadai és izlandi papbefolyás , Papineau és O’Connell között. Ellenben az Examiner erre nézve azt állítja, hogy Irland’ ügye nincsen erőszakoskodások által bemocskolva ás a’ sikernek más, jobb és biztosabb eszközein nyugszik mint a’ canadai kiáltó igazságtalanság Irland iránt, ha annak népét, mellynek panaszai alaposak és iszonyúk, de melly azok orvoslását csak békeséges utakon igyekszik elérni, olly néppel hasonlítjuk össze, mellynek panaszokai aránylag sokkal csekélyebbek, sőt részint alaptalanok, ’s a’ melly mégis meggondolatlan vezérek alatt a lázadás zászlóját emelte fel. K iki szól az Examiner a’ torykhöz — O'Connellt Papineau tanítójának nevezitek; de ha a’ kanadaiak Papineau helyett O’Connell’ igazgatása alatt állanának , bizonyosan soha sem lázadtak volna fel.“ Továbbá, valamint helytelen az izlandi és canadai catholicusok összehasonlítása, szintolly helytelen a’ canadai briteket az izlandi oraniapártiakhoz hasonlítani; mert amazok Canada népességének szinte egy harmadát teszik ’s felsőbbségök nem a’ törvény’ egyenlőtlenségéből sem felekezeti praerogativákból nem származik; ellenben az izlandi protestánsok, különösen az oraniapártiak, a’ nép' tömegéhez képest csak egy, számra és értelmiségre egy iránt csekély, szűkkeblű és önhaszonleső felekezetecskét alkotnak. A’ rendes statusjövedelmek a" januarius" 5dikért végződött évben mindössze 42,283/202 font sterlingre emelkedtek. Az 1836diki januarius" Sdikén végződött évben ezek csak41,891,364 fontra mentek, de az 1837diki januarius Odikától 1838. jan. 6 dlikáig bekerült jövedelmek 1,900,353 font sterlinggel kevesebbek voltak mint az 1836/7-beliek. A" folyó év" januariusa’ Sdikén betelt évnegyed jövedelmei 11,801,932 fontot tevének, azaz 312,173 fonttal többet, mint a múlt évi hasonló negyedét, melly szaporodást leginkább a" vámok’ növekedett bevételének tulajdoníthatni. Westminster’ radical követe, Leader úr, a’ canadai lázadásnak nyíltan tett javulása miatt több olly választó által, kik őt az utolsó követválasztáskor pártolók, fel fog szólíttatni, hogy parlamenti tagságáról mondjon le, mivel megbízói" vélekedésének többé nem képviselője. Franncziaország: A’ követkamara'januarius’ lödikei (már említett) ülésében a válaszfelirat ezen 3dik szakasza: „Örömmel halljuk, hogy a’ világbéke biztosabbnak látszik most mint valaha. A’ béke fentartása, becsülete’ megőrzése után, Francziaországnak leghőbb kívánsága’ jutván vitatás alá, Fulchiron ur szerencsét kivána az országnak e’ szakaszhoz. A’ világbéke, úgymond, a’ civilisationak ’s az ez által alkotott uj érdekeknek eredménye; azért is hiszi, hogy e’ béke maradandó lesz, és annak valamint műveinek szüksége mindinkább elterjedem. Chapuys de Montlaville úr ezt mondá: „Mielőtt a világbékéről szólnánk, a’ statusok’ belső állapotját s a népek és kormányok közötti viszonyokat kellene jól megtekintenünk. Mert ha példáil Spanyolországot a polgárháborúnak minden iszonyaitól ostoroztatva látjuk, akkor ugyan nem lehet örvendeznünk azon beken, mellyet francziaország szomszédi és baráti élveznek. Sajnálom még azt is, hogy a’ trónbeszéd nem tartó szükségesnek a hannoverai alkotmány’ semmisítését megemlíteni. Hannovera már évek óta élt egy félig a’ fejedelem által adott constitútióval, a’ német szövetség’ védelme alatt állott, ’s úgyszólván egyik részét téve azon európai nyilvános jognak, mellyet a szent szövetség is megerősített. A’ szerződések, a’ fejedelmi eskü, a’ nép’ kódolása, a’ törvényadás’ többévi folyamata és állapodottsága, szóval, minden azt hagyó reménylem, hogy az alkotmány nem fog megtöretni s a hannoveri nép joga sok észt önzőkre leend biztosítva. Azonban a’ szerződéseknek, eskünek, birásjognak, minden statusjogi elveknek daczára az alkotmány az uj uralkodónak egyszerű rendelete által eltöröltetett, az ország’ alaptörvénye széttépetett.“ Itt a’ szónok még bővebben ’s a’ legelevenebb színekkel festi e' tárgyat, érinti a’ hatást, mellyel e’ tettnek a’ népek’ gondolkozására szükségkép lennie kell; dicséri a’ göttingai hét professor tettét, kik élelmüket ’s polgári helyzetüket meggyőződésüknek feláldozák; s végül,[a kormány részéről nem beavatkozást kiván ugyan, de legalább is némelly political demonstraliokat, némi diplomatái lépéseket, mellyek kifejezzék, mikép gondolkozik Francziaország e" tárgy iránt. Mi pedig a’ kamarát illeti, ez mondja ki nehezteléseit, nyiltan és hangosan. Ő reményű — ezzel rekeszté Montlaville úr hoszú beszédét — hogy a’ külügyminister némi felvilágosításokba fog a dolog iránt ereszkedni. — Azonban Malénróf fel sem kelt székéről. Ekkor Montlaville felkiáltott, hogy ha a’ minister hallgat, akkor ezt úgy kell tekinteni, mint a’ Hannoveréban történteknek javalását. Móré gróf: „Hogyan uraim, statusügyekről szólunk mi most itten? A’ szónok úr csak imént mondta, hogy más ország’ ügyeibe sem egyenes sem közvetett beavatkozásunkat nem óhajtja, ’s mégis most azt kérdi, ha valljon mi, Francziaország’ kormánya, valami diplomatát tett vagy politicai lépés által be nem avatkoztunk e? Azt kérdem, mi jognál fogva elengedhetnénk mi Hannovera ügyeibe ? Hiszen maga a’szólok megvallja, hogy ez a’ hannoverai népnek ’s a’ német szövetségnek dolga. Mi más szerepet játszók vagy állást vegyen itt Francziaország, mint hogy azon ország’ kormányával és lakosival barátságos viszonyait folyvást fenntartsa, mellyek a’ mi való érdekűiknek, t. i. kereskedésünk’ és műszor° adnunk’ érdekeinek kedvezők? E viszonyokat nekünk fen kell tartanunk, akárminő kormányformát kapnak vagy adnak magoknak más nemzetek. — A’ kamara érteni fogja, hogy ennél bővebb felvilágosítást nem adhatok.“ — Montlaviile ur’ indítványát senki sem támogatván, a’ czikkely szavazatra bocsáttatott ’s elfogadtatott. A’ Spanyolországot érdeklő fontos czikkely kerülvén utóbb elő, St. Marc Girardm úr legelőbb is némi megnyugtató felvilágosításokat adott az általa szerkesztett czikkely’ értelme felől. „Az országban, úgymond, szintolly nagy az idegenkedés a’ beavatkozástól, mint egy Spanyolországban történhető ellenrevolutiotól. Italgatagság volna azt mondani, hogy ha don Carlos csak egy hétre menend is be Madridba, a’ franczia seregeknek azonnal át kell menni a’ Pyrenaeusokon; ellenben azt mondani, hogy soha, semmi esetben sem avatkozunk be, soha semmi esetben sem mozdulhatnak seregeink a' Pyrenaeusok felé, annyi volna mint a’ kormányt a’ szabadságról teendő szükséges rendszabásitól megfosztani. Ezt a’ két gondolatot akarta a’ biztosság az érdeklett czikkelyben kifejezni.“ De csakhamar Thiers úr között, ki a’ beavatkozást egy történhető ellenrevolutio’ esetében szükségesnek sőt kikerülhetlennek állító, és Malé gróf között, ki nyiltan kimondó, hogy ő semmi esetre sem fog a’ beavatkozásban megegyezni, olly hoszú és heves vitatkozások támadtak, hogy végtére is a‘ kamara nagy zavarodásban szétoszlott, a’ nélkül hogy valamit határozott volna. Thiers ur a’ spanyolországi beavatkozás feletti vitatkozás’ alkalmakor (jan. 10.) a többi közt ezeket mondó: „Kétségkívül Francziaország mindig legelső gondolatunk; először Francziaország, ’s csak azután Spanyolország. De midőn ez utóbbi mellett szólunk, akkor Francziaország mellett szólunk. Ott hol én a’ beavatkozás lehetetlenségét láttam, fájdalommal azt mondtam magamnak: nem! Ezt mondám Lengyelország’ ügyében, ámbár annak sorsa minden nemesebb keblet meghatott; ezt mondtam még maga Olaszország’ ügyében is, ámbár itt nem volt tökéletes lehetetlenség; de Spanyolországra nézve, melly a' mi befolyásunk’ országa, azon ország, mellyhez mi századok óta köttetünk, azt mondottam: itt a" beavatkozás lehetséges és nincsen veszedelemmel összekötve. Mi nem kívánjuk az azonnali beavatkozást, az akármelly árba kerülő beavatkozást, hanem azt kívánjuk, hogy Önök (a ministerek), ha Spanyolország világos veszedelemben forog, tegyenek érette valamit; és Önök mégis azt mondják: Semmi beavatkozás! soha sem fognak beavatkozni ! S ekkor aztán semmit sem ajánlanak meg. Ila mégis az együttmunkálás (cooperatio) mint utolsó védszerben maradna, akkor ez némi vigasztalást adna; de Önök ezt mint Francziaországhoz nem egészen méltót félrevetették, száműzték; mi marad tehát meg hátra? mint már mondtam: semmi/ Ezt a kamarának meg kell tudni; a’ hivatalos hazudságokból, mellyekbe burkoltuk magunkat, ki kell lépnünk.“ Ugyanazon tárgy’ vitatása’ folytában, januarius’ Ildikón Odilon - Bárról az ekker nyilatkozott: „Ez ügyben a’ ministerium felelőségéről vala szó. De mi is iszonyú felelőséggel tartozunk. Ha mi egy ellenrevolutio’ esetére a’ kormányt azon eszközök nélkül hagytuk volna, melylyekkel azt megakadályozható, nem kellene e magunknak szemrehányásokat tennünk? és mégis ki tagadhatja az ellenrevolutionak mozgalmait? —Valljon honnan jön az, hogy mi most Izabella királyné’ ügyét pártoljuk ? (Onnan jön, mert most a’ családi kapcsok’ helyébe az elvnek és sympathiának kapcsai léptek. Ezeket szükségbentartanunk. És Önök (a’ ministerek) mégis azt akarnák, hogy mivel a’ családi kapcsok megszűntek, mi most azokat is megszüntessük, mellyek intézvényeink’ és hitvallásunk’ hasonlóságából támadtak. Ez megmérhetetlen szerencsétlenség volna. De azt kérdők: mit tartsunk mi fel Spanyolországban ? olly kormányt e, melly önmagával nem bir, mellyből akármelly részeg káplár azt tehet a’ mit akar? Ugyde jelenleg létez kormány Spanyolországban. Én nem akarom mindazon cselekedeteket, mellyek által a’ szabadság’ nevében elkövetett kicsapongásokat megbüntette, előszámlálni: elég az, hogy a’ mostani spanyol kormány önmagától függ,’s az anarchiát legyőzte. Arról panaszkodnak Önök, hogy a’ válaszfelirati javaslat a beavatkozást szükségessé ’s kikerülhetlenné fogja tenni. Nem, az nem hat ennyire. Tudják Önök, mit akar a’ czikkely ? Azt, hogy Spanyolországban ne történjék ellenrevolutio, ha szinte beavatkozással kellene is azt meggátolnunk. S tudják Önök, mit akar a’Hebert úr által tett mellékjavaslat? Azt, hogy ne avatkozzunk Spanyolország ügyeibe, habár don Carlos Madridban lesz is. A kérdés tehát határozottan van téve. Én, részemről, azokhoz tartozom, kik ezt mondják. Ne legyen Spanyolországban ellenrevolutio, habár beavatkozással kellene is azt meggátolnunk.“ Guizot: „Én a’ spanyol kormánynak szintannyi jót kívánok mint akárki. Ha azonban a’ dolgot mélyebben megfontolom, azt látom, hogy a’ beavatkozás Spanyolországban lehetetlen. Ezen a’ pártoktól megszaggatott országban, mellynek sem hada, sem hitele, sem igazgatása, mindent, még kormányt is, kellene teremtenünk. Én szint annyi részt veszek mint akárki a" júliusi revolutio’ győzedelmében, ’s ha ennek sorsát Spanyolországéval szoros kapcsolatban látnám, akkor a’ beavatkozást javasolnám, mert azokhoz tartozom, kik hiszik, hogy Francziaország a’ júliusi revolutio’ sikeréért utolsó emberét 's utolsó tallérját köteles feláldozni. Most tehét, csak az a’ kérdés: van e nekünk Spanyolországban olly uralkodó érdekünk, hogy előre, mindent koczkáztatva ’s általányosan mondhassuk: mi nem fogjuk tűrni, hogy Spanyolországban egy a’ mienkhez hasonló elv megbukjék? — Én azt hiszem, hogy az már igen sok, ha az ember olyan országban mint Francziaország szabad kormányt alkothat. Mi hét esztendei küzdésből tanultuk meg, mennyi fáradságba kerül ez, mennyi küzdés és mennyi fáradság volna tehát szükséges, hogy egy olly országban fenekítsük meg magunkat, melly arra semmiképen sincsen elkészülve? — Én Önöknek a’ válaszfelirat’ tartalmát elolvasom. Önök a’ mi afrikai birtokunk’ megerősítését akarják; akarják az évjövedelmek’ alábbszállítását; akarnak egy sereg nyilvános munkákat (vasutakat stb.), akarnak takarékosságot. H ha Önök beavatkozást is akarnak, akkor mindezekről le kell mondani. — Gondolják meg Önök főképen, micsoda veszélynek teszik ki magukat, ha egy puszta beavatkozás helyett egy hoszas megszállásra lennének kénytelenek, mellynek pedig sok mélyen gondolkozó’ ítélete szerint a’ beelegyedésre szükségképen kellene következni. — Azt hozzák fel, hogy Spanyolország jelen helyzetét tovább ki nem állhatja. Ugyde három évvel ezelőtt mondák már azt, hogy don Carlos Madrid’ falai alatt van, és ezt most már harmadszor ismételik. A’ harcz’ tartóssága felett csodálkoznak. Hiszen Németalföld tiz esztendeig harczolt Spanyolország ellen, és Francziaország, minden sympathiája mellett amannak részére, sem mert beavatkozni. — Én csak Martinez de la Rosa’ beszédét ütöm fel ’s látom, miszerint ő maga azt mondja, hogy ő Francziaország’ beavatkozását kikérte volna, ha attól nem fél, hogy az megtagadtatik. Azon napon, mellyben Önök ezen beavatkozást elhatározzák, a’ spanyolok azt okvetlenül kérni fogják. Önök tehát e' kérdést saját hatalmuk’ körében döntik el. Én igen nagyon kérem a’ kamarát, gondolja meg ezt jól. A’ be - nem - avatkozás’ politikájától mindenkor el lehet állani; még mindig elég idő marad magunkat a’ beavatkozásra elhatározni; de ha egyszer a’ beavatkozás’ politicájába ereszkedtünk, attól többé el nem lehet állani; ez egy végképi határozat, egy visszahúzhatatlan politica. Még egyszer kérem a’ kamarát, vegye ezt jól fontolóra.“ (Nagy tetszés a' középen.) A’ követkamarának január’ 12dikei ülésében a spanyol kérdés végre elhatároztatott, ’s Hebert módosítványa (a’ biztossági javaslattal ellenkező) nagy többséggel elfogadtatott ’s igy a' ministerium győzött. A’ többség mintegy 70 szóból állott. Ezután a’ kamara az 5dik czikkelyre, a’ koronaherezeg" házasságát tárgyszóra, ment által, melly elfogadtatott. Utóbb az Afrikát tárgyazó czikkely jött elő, melly másnap, u. m. jan. lodikán, minden vita nélkül szinte elfogadtatott, valamint a Haytit érdeklő czikkely is. Ezt követte az évjövedelmek’ alábbszállitását tárgyazó czikkely, mellynek sorsa ez napon, a posta elindulásakor, még nem volt eldöntve. A’ Gazette de France ezeket mondja: „Malé úrformaszerint kinyilatkoztatta, hogy a’ beavatkozást semmi esetben meg nem ígéri, ’s hogy azon (igen valószínű) esetre, ha V. Károly Madridba bemenne, semmire sem kötelezi magát. Thiers úr jelenté, hogy a’ kormány a’ spanyol forradalom részére semmit sem akar cselekedni. Mától fogva a kormány helyzete megváltozott. Eddig azon bizonytalanság által tartatott meg, mellyben Francziaországot és Európát a’ spanyol kérdésre nézve hagyá. E’ bizonytalanságnál fogva kimélhető egyszersmind az angol és az éjszaki szövetséget. Ez volt egész rendszerének alapja; e’ bajos helyzet’ fent art .írára és meghoszabbítására fordító a’ justemilier egész ügyességét. Mondhatni , hogy az egész bel és külpolitikát hat év óta e’