Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-14 / 4. szám

ellenségeik van: a’ „squirearchia 44 (a’falusi uracsok aristo­­cratiája). Ezen ellenséggel h­arczolni kell, s elyre látjuk, lio°y végre eljött az idő, hol a monopolisták ellen sikerdu­­san lehet harczolni. Tömérdek értékű ama’ tulajdon, melly Angliában különféle iparágakban fekszik. Ha a földesur­ak. falusi „investitióikról i4 beszélnek, kérdjük, mi az anszo­­cratia’ betétele a’ különféle kézműgyárosokéhoz képest ? K­i­vé­ve, hogy a’lordok' házában egyre másra minden pair bUUU font szerb évi jövedelemmel bir: ez összesen még harmad­fél milliót sem tenne évenkint. Ennyire csupán azon urak jövedelme is mehet, kik dec. 20k án a’ manchesteri keres­kedőkamarában összegyűlve voltak. Most már e’nagy érde­kek az e­gész országban veszélynek tetessenek e ki azért, mert egy aristocrata adósságba verte magát, hogy meg egy kevés levonás jövedelmeiből egész birtokát a’ záloghitelező­nek fo°ná átadni, ’s mert egy másik annyira terhelve van élelemalkukkal (családbeli pensiókkal), hogy minden vál­toztatás jövedelmeinek névszerinti értékében őt elkerülhet­­lenü­l kifejth­etlen szövevénybe bonyolítaná ? Ez olly kérdés, melly egészen a’ politicai felekezetességek­ körén kívül fek­szik. Pártoltuk a’ ministereket a toryk ellen, nem azért, mert bánalmukat mindenben helyeseljük, hanem mert bajos helyzetük miatt sokat elnézünk nekik, ’s mert meg vagyunk győződve, milly ártalmára fogna lenni az országnak, ha ismét kormányra bocsáttatnának azok, kik a minisztreket több jónak cselekvésében gátolták. De korántsem ragaszko­dunk rabszolgailag a’ ministeriumhoz. Buzgunk a' gabona­­törvények’ el­törlesztése mellett, nem azért, mert azt várjuk, hogy a’ ministerek javasolni fogják ezen el­törlesztést, hanem mert egy, mindent felülmúló érdek — a’nemzet’érdeke­— kívánja e’ rendszabályt. A’ ministerek emberek, ’s mint földesurak természetesen az aristocratiához szítnak , ’s nem a’nemzethez. De mint okos férsfiak, kik az idő’jegyeit tudják olvasni, nem engedendik veszni az iparűző osztályok’ demonstratioit az országban, intjük ezeket, ne mulasszanak el használatlanul egy napot is a’ parlament’ összegyűléséig, olly igazgatás’ előidézésére, melly, az aristocratia’ oko­ságához szólva, a’ ministereket arra bírhatja, hogy ön­maguk tegyék javaslatba a’ gabonatörvények’ eltörlesztését. Emlékezzünk azoknak jelszavára , kik a’júliusi revolutiót indították: „Aide-toi, ’le cioi t’ aidera44 (Segíts magadon, majd segít az ég). Összevetett vállakkal fogjunk a’ dolog­hoz. Egy angol tőkepénzes sem fogja többé pénzét valamelly merész vállalatra fordítni akarni , valamig a’ külföldi gyár­nak három-négyszerte többet nyer, mint ő, 's az idő’ nyug­talanítójegyeinek egyike, hogy épen angol gyárnokok ül­tetik át tőkepénzöket és ügyességüket más országokba.44 Az angol radicalok szövetséges társaikért, a­ Liverpool­ba érkezett és száműzésre ítélt can­ad­a­i felkeltekért közben járultak. Roebuck és Theobald urak egy „writs of habeas corpust“ eszközlöttek ki részökre. „Mindenkinek — így ír Ru­ttiman értekezésében az angol büntetőtörvényről — ki azt hiszi, hogy jogtalanul tartatik fogva, szükséges, hogy valamelly ügyvéd által a’ főbb törvényszékek’ egyiké­nél, vag­y törvényszünetkor valamelly bírónál a’ habeas cor­pus acta’ erejénél fogvást orvoslásért folyamodjék. Erre a’ törvényszék, ha magának a’folyamodónak saját adataiból az elfogatás’ jogos volta nem világos, egy habeas corpus pa­rancsot ad ki, melly oda megy, hogy a’ fogoly, meghatáro­zott rövid időközben, minden reá vonatkozó aetákkal együtt a’ törvényszék elébe hozassák. A’ törvényszék aztán meg­vizsgálja a’ dolgot ’s a’ fogolynak teljes szabadonbocsátattá­­sát rendeli, vagy őt kezességre kiadja, vagy a’ befogatási pa­rancsot megerősíti.44 A’jelen esetben sir .1. Littledale, quaens­­bench-biró, adta ki a’ habeas - corpus -actaparancsot. Az ezérti folyamodás arra építtetett, hogy a’ foglyok ellen, mint mondják, részint épen semmi törvényes eljárás sem hasz­náltatott, részint hogy incompetens bíróságoktól ítéltettek el. Első esetben az a’ kérdés ötlik fel, ha valljon valaki mint felségsértő Angliából ’s az angol kormány által szám­űzethetik e, a’ nélkül hogy törvényszék’ elébe állítta­tott volna. Főtisztelendő Spencer György (a’ hasonnevű gróf, test­vére) ki több év előtt catholicussá ’s azután pappá lett, Francziaországban egészsége végett tett két hónapi tartóz­kodása után visszatérvén Angliába, számos barátitól és hí­veitől, kik közt sok magas­rangú személy is volt, igen nagy tisztelkedésekkel fogadtatott. Egy küldöttség ment elejébe Birminghamba, ’s őt egészen lakházáig kisérte Y Westbromba, innen kápolnájába, hol számos gyülekezet volt jelen az ünnepélyes istenszolgálaton, melly a’fölötte tisz­telt lelkipásztor’ szerencsés visszaérkezteért hálaadásul tar­tatott. Néhány nap után, dec. 24-én, egy nyilványos ven­déglőben száz személyre terített lakoma­ tartatott, mellynél főtisztelendő ill’ Donnell ürült elől, ki ekkér köszöntött: „XVI. Gergely pápa ő szentségéért. Örvendeztesse meg atyai szívét hazánk’— ,,a’ szentek’ szigete’44 — megtérése !44 „Tisz­telt püspökünk Dr. Walsh úrért!44 „Főtisztelendő vendégün­kért !“* Ez fölkelvén, köszönő-beszédet tartott, mellynek lényeges tartalma következő: Örvendett, hogy Francziaor­szágban tartózkodását a Times’ lapjain látá megemlíttetni olly módon, mint a’ catholicusok e’ hírlap’ részéről alig várhatták. „Mi, mint catholicusok, úgymond, nem vivunk annyira világi javakért ’s ideigleni előjogokért. Mit a’ más vallásuaktól kivárniuk, nem az, a’ mivel ők bírnak, ha­nem önmagok; szíveiket akarjuk megnyerni, ’s nem nyug­szunk mindaddig, mig a’ catholica religio vallása leend Anglia’ nem csak egy részének, hanem az egész ország­nak. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy e’ kívánságomban minden catholicus osztozik, megemlékezvén szigetünknek vallása ’s áhítatossága miatti régi dicsőségéről. Mit Fran­­cziaországban látok, az ismét fölvidítá reményemet hazám’ megtérése iránt. Tudják kegyetek, barátim, hogy kedvet­­len körülm­­ények közt váltam el önöktől. Távollétem által önöknek több jót hajtottam, mint, itt maradva, önök közt hajthattam volna. Midőn önöktől elváltam, nem gyanítom, miket fognék Parisban két heti tartózkodásom alatt tapasz­alni. Első összejövetelemkor a’ párisi érsekkel szóba jött Anglia vallási állapotja. Említem, milly nagy szükségünk van a közbenjárásra. Az érsek 60-80 párisi papból­­ álló gyülekezetet rendelt, saját jelenlétében. Bemutatott nekik; kinyilatkoztató ottlétem’ okát, ’s beszéde végén fölszólí­tá őket, hogy minden csütörtökön imádkozzanak Anglia’ megtéréséért. (Tetszés.) A’ felszólítás nagy tetszéssel fo­gadtatott. A’ nagy vicariustól circularet kaptam , melly ne­kem belépést eszközlütt Paris’ előkelőbb egyházi intéze­­teibe, mellyek hasonlóképen imádkozandanak s rendjeik egész francziaországi házaiban szinte könyörgéseket tétetni igértek. Ugyanazt ígérték a’ betegápolók és a’ jezuiták provinciálisai is. (Nagy tetszés.) Így egész francziaországi catholicus rokonunkat a’ közbenjáró szeretet’ egy gondola­tába egyesítettem. (Halljuk! Halljuk!) Örülnének önök azon válaszok’ tartalmának , mellyeket leveleimre minden­felől kaptam. Többi közt az amiensi püspök ekképen ír: ,,Bossuet naponkint szokott Isten előtt esedezni „a szentek szigetének 44 — a’ hatalmas Angliának — visszatéréséér­t szent Ágoston’, az ő első apostola’, vallásához. Ez egyház olly sok szent kínszenvedőt (martyr) számol, olly sok ne­ves család maradt meg itt híven elődei’ vallásában, p° gári léte’ költségére; olly sok franczia pap talált itt mene­­déket a’ kegyetlen üldözés’ napjaiban, —mindezek fe­­nényre nem engedik, hogy e’ nagy és nemes nemzet itba­­gazodik 's visszatér azon ösvényre, mellyen ősei járták, [sieppeben , hol én ’s barátom, Phillips ur, tovább tartozko­­lánk , a’ városi főegyház’ papságától kitűnő megkü­lönböz­­etéssel fogadtattunk. () az egyházban megemlite jelenle­­üinket; a’ következő vasárnap nekem a’ gyülekezetre ün­­nepélyes áldást kelle adnom és franczia nyelven szónok­a­­lom. Beszédemet az érsek kinyomatta é­s a papság közt fosztogatta, úgy hogy az egész ország minden püspöke, minden áldozópapja társaságunkhoz fog csatlakozni. Ala­josan reménytem, hogy ü­gyünkhöz más országok is rész­véttel leendenek. — Ez volt az apostolkodás, melly lám 'Tancziaországban várt, ’s mellyben minden angolnak részt venni ajánlok. Kételkedhetik e ő, hogy hazája jóllétére az szent áldása lényeges? Kételkedhetik e, hogy ezen ál­lást a’ Jézus Krisztus’ vallásának csak köz és őszinte be­­esése ‘s minden parancsolatinak pontos teljesítése által ta­­álhatni föl ? ’S ha azt föl nem találhatni annyi sok feleke­­et mellett, mellyek országunk’ lakosinak érzelmeit meg­­lasonolva egymástól tova tartják, találjuk föl mégis egy­­zerü visszatérésünkben a’ régi valláshoz, melly minket leve a’ pogányság’ sötétségéből kiragadott.4* Az asszony vásárok Angliában iszonyúan szaporodnak,­­ természetesen az árak azon mértékben csökkennek, melly­­ben az eladók’ concurrentiája növekedik. Minap egy férj Tomstoneben egy shillingen adá el nejét. A’ Szerencsétlen öbb óráig maradt a’ vásártéren kiállítva, kötelet tartva nya­­kán, a’ nélkül hogy vevője akadt volna. Canada­ dec­­óig terjedő tudósítások szerint a' fel­eltek elleni törvénykezések már megkezdettek. Az első sztály, melly a’ bíróság elébe állíttatott, tizenkét személy­­öl áll. A’törvénykezés’folyama igen lassú volt; naponkint nydk­ig csak egy tanú hallgattatott ki. Egészben már 6—TOO 1 fogva Alsócanadában, kikhez folyvást érkeznek még jók , kik vagy befogatnak vagy önmagokat adják fel. Már a kingstoni haditörvényszék is szerkesztve van Felsőcand­­ában, Prescottnál elfogottak felett ítélendő. —Beszélték, egy berohanások történtek a’ felkeltek’ részéről Felsőca­­nda’ legvégső éjszaki szélein, Detroit folyónál. Sir Francis Head döbbent felsőcanadai kormányzó és Melbourne lord között élénk levelezésre jött a’ dolog. Az is ő kívánja a’ kormánytól, engedné meg neki, hogy ca­­adáltani saját cselekvésmódját a’nyilványosság által igazol­ássá; az utóbbi őt ebben nem akadályozhatni nyilatkozik, e mint statustiszt illy szokatlan lépést jóvá nem hagyhat i­ly körülményekben az első jónak látó, legalább a’ főmű­­iszerrel folytatott levelezéseit, de nem egyszersmind a k ormányhoz intézett hivatalos tudósításait is, a’ nyilván­os­­ígnak átadni. Egy, valamennyi katona-gyűjtőkhez intézett körlevél irja ezeknek: az embereket előlépések’ és pénzbeli jutal­mazások’ hamis ígéreteivel a’ katonaságba lépésre csábítni. ’ körlevélben kinyilatkoztattatik egyúttal az is, hogy olly semélyek, mellyek ittas állapotban vagy akarmelly más set által lirattak a’ beállásra, azonnal, mihelyt ezek azt előbb kívánják, ismét szabadon bocsáttassanak. Stephens demagog dec. 28-án a’ manchesteri tanács lőtt kihallgattatott, ’s másnap kezességre szabadon bo­­sáttatott. Elfogatási Manchesterben csak igen csekély fi­­gelmet gerjesztett. a Francziaország. 6 kir. magassága, Mária herczegné, Sándor würtem­­ergi herczeg hitvese, Pisában — hova egészsége’ helyreál­­lása végett ment — januarius’okán esti 10 órakor meghalt. A’ Journal des Debuts f. h. -jéről éles czikkelyt közöl coalitio látszólagos alábbhagyásáról. Etienne­ur — úgy fond e’ czikkely — a’ válaszfelirati választmány’ tudósító­ivá neveztetett. E’ kinevezés nyolez nap előtt minden eset­­i bámulást gerjesztett volna; ma senki sem csodálkozik újra. Nyolez nap előtt, midőn a’ kamara a’ coalitio’ vezéreit választmányba választó, azt lehete hinni, hogy e’ fenyege­tnek van valami értelme; feltenni lehetett, hogy a’ kamara ministerium ellen hat hónap óta keringető vádakat világos savakban kifejteni szándékozik. A’ válasz-felirási javaslat’ illetlen szerkesztésének szüksége nem vala egyeztethető parlamenti kétértelműségek’ (amphibologie) azon talen­­­mával, mellyel Etienne ur bir. Lehetetlennek látszék, hogy pen ő választassák tolmácsául egy olly szenvedélyes gyü­­dségnek, olly elhatározott becsvadászatnak, mint a’ melly­ek szabad féket eresztett a’ kamara. De ma már lírjuk mesterfogás titkát, melly a’ coalitio’ főnökeit, az april. akei ministerium’hihető utódjait, két megbízott tanácsadói­ellett a választmányba hozta. A’ coalitio azt remélte, hogy cabinet egy illy iszonyú demonstratio előtt összerogyni­­. Ekkor természetesen a’válaszfelirati választmány nyum­­­dotta az elemeket egy ministeriumhoz. Nagy remények piáltattak azon szerencsés véletlenről, melly Guizot urat kiers úrral, Dürer gier-t és de Hauranne-t Mathieu de la Re­dorte úrral összehozta. E’ mosolygó remények’ közepette en­gedhető vala, Etienne arra nem gondolni. A’terv azonban ha­­jótörést szenvedett. Az apr. lakei ministerek helyt álltak. A’ régi többség újra alakult, hathatós támaszt nyújtván a’ meg­rendített cabinetnek. A’ ministerelnök, méltó állásával és nagy talentumával, a’ pairkamarát részére megnyerd. Illy körülményekben a’coalitionak természetesen hátrálásra kel­le gondolnia. A’ coalio’ fejei nem akarók magokat koczkáz­­tatni. A’ becsvágyasok, kik nem elégesznek meg csupán a’ nép’ kegyével, nem épen hajlandók olly oppositio-prog­ram­­mákat faragni, melly­ek a’kormányon ülő igazgatóknak­ isren alkalmatlanokká válnak. Ekkor végre — a’ szükségleün erényt csinálva —Etienne arra esett a’választás, ki már egyszer készített egy kétértelmű feliratot, melly Guizot és Thiers uraknak, midőn ezek az oct. Ilkei cabinethez tar­toztak, annyi bajt szerzett. Már most hasonló javaslatot kell ismét az apr. lakei ministerium’ gyötrelmére készítője. így történt, hogy Etienne ur lett a’ választmány’ tudósítója. Olly választmány, mellyben Thiers, Guizot, Duvertier és de Hauranne ülnek, mellyben e’ jeles férfiak nyilványos több­ségről rendelkeznek, Etienne urat nevezte ki szóvivőjének 144 Gisquet’ pere. Dec. 28-kán reggeli tizedfél órakor nyittattak meg a’Szajna megyei esküttszék’ ajtót. Nagy volt a’ tolongás, az ügyvédek feles számban jelentek meg, dá­mák ellenben — mindenek’ csudálkozására­­ csak igen kevesen. A’ Messager' vádlott ügyvivőjét (gérant), Brindeau Achill urat, Mauguin és Cap­pin urak védelmezték. Gisquet státustanácsos ügyvéde Par­quirt ur mellett ült. Legelőször is a székirnok (greffier) a’Messager’ vádlott czikkelyét ol­vasó fel e hírlapnak sept. 12-ei számából. E’ czikkely’ lé­­nyegi része, mellyen a’ vád alapszik, következő helyekből állott: „Mielőtt a’ sajtó egy botrányos történettel foglalko­zott, mellynek hőse egy magas tisztviselő, státustanácsos és kamarakövet, előbb a’ királyság’ rendőrségének főnöke valt, annak minden részleteit tudtuk. Ama’ tisztviselő’privát characterének erkölcstelensége ’s az ő hivatalbeli megvesz­tegetése vetélkedve lépnek abban fel .44 továbbá: „ugyan­azon tisztviselő különféle zsarolások’ elkövetésére használ­ta állása’ befolyását.44 E’ czikkelyért a’ Messager’ ügyvivő­je Gisquet’ vádjára nov. 23 dán törvényszék’ elébe idézte­tett, de nem jelent meg, és „in contumaciam 44­­ évi fog­ságra, 3000 frank birságra ’s a’ perköltségek’ megfizetésé­re ítéltetett. Ezen ítéletnek ő ellenmondott, ’s e’ szerint a’ per dec. 27kén ismét fölvétetett. Parquin, a’ vádló’ ügyvéde, most azt kívánja, hogy a’ Messager’ ügyvivője adja elő pontosan ,,a’ különféle zsarolásokat 44, ’s nyilatkozzék, mi­nő bizonyságokra alapítja e’ rágalmakat. Mauguin úr fele­letében nagy részint Gisquet urnak Foucaud asszonyhoz írott levelére támaszkodik. Ez, úgy mond, nem csak a’ pri­vát életnek teljes erkölcstelenségét bizonyítja be, hanem megvesztegetést és zsarolásokat is. Gisquet ur abban 25 om­nibus- (társaságkocsi) részvényt említe, mellyeknek ked­vese’ számára leendő átengedését kieszközlötte. E’ részvé­nyek a’ „Parisiennes 44 nevű omnibus-vállalkozathoz tartoz­tak. Gisquet ur hivatalszobájában mindezen omnibus-vállal­­kozók’ engedményeit baráti közt osztotta ki, miről 23 levél létezik, mellyeket meghittjei írtak,­­s a’ vállalat’ részesei­nek vallomásai, a’ zsarolások’ vádját igazolok. Mindez ki fog sülni a’ tanuvallatásból. Mauguin úr kinyilatkoztatja, mikép előlegesen nem akar többé bővebb felvilágosításo­kat adni, ’s azt kívánja, hogy kezdjék el a’ vitatkozásokat. — Ezt a’ törvényszék elhatározza. Parquin kezd szólani Gisquet mellett, ’s kívánja, hogy a’ Foucaud asszonyhoz írott levél, mellyet a’ hírlapok, még a’ Journal des Débuts is, jog és illendőség ellen, közrebocsátottak, ugyszinte Foucaud ar’ Gisquet úrhoz intézett egyik levelének másola­ta, melly levél heves felindultságban iratok, minthogy ezek csak védencze’ privát életét érdeklik, és igy a' vádhoz nem tartoznak, a’ vitatkozásokból hagyassanak ki. Mauguin el­lene szól. Gisquet ur, úgymond, a’ vád’ kezdetekor, a’ szemére vetett három pontot, úgymint: megvesztegetést, zsarolást és erkölcstelenséget, egyszersmind rugalmasnak bélyegezte. Ezenfelül a ma’ gonosz levélben következő hely találtatik: „Cette femme me tourmentait toujours... et cela finissait par devenir une immoralité publique.44 Már e’ kife­jezés is: „nyilványos erkölcstelenség44 olly valamit jelent, melly inkább nyilványos mint privát characterét illeti az író­nak.— A’ törvényszék rövid tanácskozás után kinyilatkozta­tó, hogy e’ levélből csak azon rész olvastassák, melly Gis­quet urnak mint egykori rendőrigazgatónak cselekedetire vonatkozik, a’ másik levél’ másolata pedig egészen mellőz­­tessék el. Ezután a’ tanúval látáshoz fogtak. Legelőször is Foucaud hallgattatott ki. „Nekem—úgy monda­m— Gisquet csupán rendőrigazgatói minőségében volt dolgom. 1836 ik évben azt javaslólta nekem Hediard ur, a’rendőrigaz­­gatóság’ egyik tisztviselője és Gisquet’ meghittje, kezdenénk egy o­mn­ibus­ von­all­al h­­aszonkémlést (speculatio), ’s össze­sen tíz számot (kocsit) vettünk. De a’ vonal rész volt, ’s mi az igazgató úrtól felhatalmazottságot nyertünk, egy másik vonal vállalkozátához állhatni számainkkal. Ez mindazáltal csak azon föltétel alatt történt meg, hogy a’vállalat’ negyed r­észe Nieul asszonynak (Gisquet’ kedvesének) jusson. Most sem Ion remény lett sikere a’ vállalatnak, mire Feuillant ur a vonalt 200,000 frankon haszonbérbe véve, Nieul asz­szony a maga részét kikapta belőle.44 — Mauguin ur: „Kér­­­em a tanút, nem adott e 4000 frankot az „omnibus­ pari­­siennes *-re bizonyos U/a.s­.svm-nak?— Foucaud: „Igenis,­­lásson ar tisztviselő, ki azt állító, hogy nagy befolyással b.i- Gisquet túra. Azért adtam neki IllOs jhakot, hogy G.scjuet urnak kedveben járjak.“­­ Mauguin’ további ki-l­a­koztatja a’ tanú, mikén­t Feuillant és urak részére, kik az omnibus-társaságot igazgatók, Gis- TJ1­ .,!!! meg negy számot kívánt a’ boulevard-kocsizáshoz. Mielőtt Gisquet azokat megajánlotta, 40,01­0 frankot kívánt valakinek r­ész­ere, ő pedig magának soha sem kívánt semmit. Az említett mennyisen­ nem fizettetett ki kész­pénz­­ben, mivel az alkudozások félbeszakadtak. — Az elnök: „E 40,000 frank az igazgató urnak vala adatandó ?** — A’ tanú: „Igen, az igazgató urnák, egy más személy’ részé­re.44 — Az elnök: „Saját kezébe?44 — A’ tanú: „Igen,

Next