Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-06-03 / 44. szám
flólag ismét gyülekezet vala szabad mezni, mellyben többek közt egy Fussell nevű birminghami kinyilatkoztata, hol a béke’ fentartása a’ városban nem a hatóságok lyainak, hanem egy az ő részéről, kímélésnek író lovnnaz már egyszer állna, ha őt befogják, uagy Jou minham el fogna hamvasztatni. Ezen Fussell tizenkettedfél órakor éjjel egy más, Brown nevű chartistával együt a’rendőrségialtal elfogattatott. Az ellenük támasztott vad odamegy, hogy támadólag egy nagy néptömeget gyűjtöttek össze, ’s lázító beszédeket tartanak, azt a lakosok mvelégületlenségére ’s a’ királyné’ békeje ellen, erőszakoskodásokra ingerlendők. 1kén a’ foglyok a pogármester és békebiró elébe vitettek, kik azt határozák, hogy a’ foglyok a’ warwiki grófság’ legközelebbi esküttszéke elé állíttassanak, ’s e’ közben Brown 400 ft. sz. ’s két kezes előállításával, fejenkint 200 ft. sterlinggel, Fussell pedig 200 ft ft. és szinte 200 ft. sterlinges kezes’allitásával tartoznak az esküttszék előtti megjelenésüket biztosítani. Fussell előállttá a’ kivánt kezességet ’s azonnal szabadon bocsáttatott. Brown azonban , ki a’ reá rótt kezességet előállítan vagy nem tudá vagy nem akará, a’ börtönbe visszavitetett, húsz percczel később egy osztály dragonyos lovaglott elő, s Brownt egy postakocsiban Warwikba kiséré. A’ n®l”hrieg utánok ment, de nem sokára elveszté őket szeme elől, bokáig fenyegetőzött a’ börtön’ megtámadásával, végre a nemzeti convent’ két, kiküldött tagjának, dr. Taylor és Jones uraknak, sikerült a’ népet szétoszlatni. A’ nemzeti convent, hadicsere következő, O’Connor’ indítványára hozott végzésekben tétetett le: „Béke, törvény és rend maradjon a convent’jelszava, míg bitorlóink a’béke’, törvényes rend szellemében cselekszenek a’nép ellen; ha azonban ellenségeink a’ háborút állítanák a’ béke’ helyébe, vagy próbát tennének, törvény- és rendszerű izgatásunk ellen törvénytelen erőszakoskodást használni, akkor a’nép’ szent kötelességének tartjuk, az erőszak ellen erőszakkal lépni fel ’s a’ gyilkosságot megengedett agyonütéssel boszulni meg. Ajánljuk minden chartistáknak, kik a’ leendő egykorú gyülekezetekben megjelennek, a’ botok’, szuronyok’, pisztolyok’ vagy egyéb fegyverek’ viselését kerülni, sőt józanul, rendben ’s fegyvertelenül jelenni meg a’ téren ’s mindenkit ellensége gyanánt tekinteni, ki fegyvert hord magával vagy valamelly balga tett által béketörést követne el. Ha ellenségeink a’ felsőbb vagy közép néposztályból a’ hatóságokat a’ fen álló törvények’ ellenére a’ nép ellen fegyverre ingerlenék, úgy említett ellenségeink a’ felsőbb és közép osztályokból személlyel és vagyonnal felelősek minden károsodásért, melly az által a’ népet érné.“ Még világosabban mint ezen végzés, szólott O'Brien. Kéré a’ népet, hogy legkisebb ürügyet se szolgáltasson ellenségeinek a’ megtámadásra. „De“ folytatá, „ha a’ felsőség vért ont, emelkedjék fel a’ nép hatalma’ felségében általányos öldöklésre! Kéz pártütés törjön ki, ’s ha a’ katonaság vad erőszakhoz nyúl, ’s végtelen kaszabolást visz végbe, szolgáljon az jeladásául egy általányos hoszúállásnak egész Angliára! De az isten’ szerelméért kéri a’ népet, ne kezdje a’ támadást.“ A’ chartista pórság Birminghamban elégületlen vele. Hogy a convent nem szólított azonnali támadásra. A’ katonaság folyvást fegyverben áll, ’s 3000 polgár esketteté magát különös rendőrnek; egyszersmind 2000 napszámos irt alá egy nyilatkozást, mellyben a’ chartisták’ törvénytelen tette ellen elhatározva nyilatkoznak. Az alsóház’ tagjai máris elnökválasztáshoz készülnek; mind a’két párt’hívei meghivatnak, lélekismeretesen megjelenni. — Egy másnapi kérdés a’ chartisták. A’ „nemzeti convent“ tanácskozásai mindegyre hevesb fordulatot vesznek. O’Connor a’ birminghami legutóbbi gyűlések’ egyikében más. 16‘kán azt állítá, hogy Russell J. lord kormányzása’ egész ideje alatt úgy cselekedett mint egy bolond ’s nem mint egy kormányférjfiú. O’Brien kijelenté, mikép bizonyosan tudja, hogy a legközelebbi napokban elfogatik, azért azt tanácsolja a’ chartistáknak, hogy azon esetre, ha a’ kormánynak ezen beavatkozása vérontásra fogna vezetni, boszút álljanak a’ közép osztályokon, mellyek a’ kormányt alkotmányszerű hatalma’ áthágására ingerük. A’ kormány, melly a’ vasutak által Birminghamot közvetlenül szemmel tarthatja, jókora osztályt küldött oda a’ londoni rendőrségből azon megbízással, hogy a’ chartisták’ lépéseit őrizzék. Mondatik, hogy elfogási parancsokkal ellátvák több chartista vezér ellen. Egyébiránt a’ gyülekezet’ legtöbb tagjai, részint félelemből, részint a’ hideg fogadtatás miatt, mellyet találtak, Birminghamot odahagyák. Azon rendelésekből, mellyeket Russell J. lord az alsóházban tett a’ parlamentnek pünköst utáni megnyitása iránt, az látszik következni, hogy a’ ministerek mégsem szándékoznak olly hamar feloszlatni a’ parlamentet, mint az utóbbi napokban némelly tory lapok jósolták. A’ ministeri lapok nem mondanak ugyan ellene a’ szándéklott feloszlásról terjesztett hírnek, de mégis értésül adják, hogy jelenleg illy rendszabály még nincs munkában. Talán a’ núnisterek meg akarják előbb várni az elnökválasztás’ eredményét, melly alkalommal, mint már bizonyosnak látszik, a’ toryk troutcourn, a’ liberálisok pedig Shaw-Lefevre urakat szándékoznak kijelölni. Az eddigi elnök, Abercromby, mint mondják, pairre fog emeltetni. J iA1^?n.^on* a^ P^1 *'^ legújabb eseményeket illető ítéleteiben elejenek a’ régi pártárnyéklatok. Névszerint a M-Chronicle így ítél: „Az uj (franczia) ministerium függőbb es akaratnélkülibb, mint Mólé gróf’ ministeriuma. A’ belügyek tárczája ott van most, a’ hova ohaitatott, t. i. a’ conservatives’ kezeiben; a’ külügyi osztály magának a’ királynak tartatott meg; névszerinti liberálisok nyertek ugyan hivatalokat, de csak olly föltétellel, hogy elveiket és potron S25fdják‘''. Jfenelöntő bizonyságok’láttára,melyik ’c ° lancziak királyának mesterisége ’s tulnyomósá-6 , ■ • ag° a lancziák’ megvetendő kicsinysége'felől bi- WuvV»u!'.,,| ’ ^IKP^nak érezzük magunkat, felhagyni hiú .2 3 8 1111 rokonszenvekkel az ollyan nép’ alkotmányos,ur almak nagysága iránt, melly mindkettőre alam,ian, és csendes, habár nem tetszéstapsoló nézőiül maradni az uj franczia absolutismusnak. Ha megújul Francziaországban a gólyáról és a’ békákról szóló mese: ezt a’ franczia férjfiakból lett kuruttyoló békák tökéletesen megérdemlették. Ha látjuk, mikép közöttük azon férjfiak, kiket a’ nép, a’ sajtó ’s a’ kamarák mint képviseleti statusférjfiakat ’s a’ népügy’ csatahőseit kerestek ki; ha látjuk, mikép e’ férjfiak, kiknek több függetlenség ’s őszintébb érzelem tulajdoníttatott mint collegáiknak, most már elvek’ ’s barátok’ árulóivá lesznek; ha látjuk, mikép e’ férfiak több évi küzdés után, felelős külügyi ministerium’ és liberális beligazgatás’ nyerhetése végett, most már mindegyikről pirulás nélkül tesznek le, csak akkor ismételhetjük, a’ mit fentebb nyilatkoztattunk, tudnillik hogy a’ francziák képviseleti kormányra alkalmatlanok.“ A’ M.Chronicle igy ír: „Anglia szüntelen mozgásban van a’ fiatal királynénkon ejtett sérelem miatt. Izlandban az öröm határtalan mind városon mind falun. A’nép zenével járt az utczákon, vígan lejtett örömtűz körül ’s kivilágító a házakat. A’ tipperaryi hegyek, Slievnamontól Galtiesigg május’ 12kén lángtengerkint fénylének. Némelly utazók képzelhetlennek állítják azon gyorsaságot, mellyel a’ toryk’ kudarczának hire az egész szigeten átrepült.“ — A’ Glasgow Chronicle hasonlag ezt írja: „Sir Peel Robert’ kudarczának hire örvendetes ámulattal hallatott. A’ királyné május’ 7ke óta 100 procentnyit emelkedett a’ skócziai munkás-osztályok’ szeretetében ’s tiszteletében.“ Napoleon Lajos a’ Times és Courier czímű angol hírlapokhoz levelet intézett, mellyben minden felelőséget elhárít magától a’ Párisban kiütött lázadásra nézve. — „Uram! __igy°hangzik a’ levél — fájdalommal látom ennek párisi levelezéséből, hogy rám akarják némellyek hárítani a’ felelőséget az utóbbi lázadásért. Számolok önnek jóságára, hogy ezen vádat forma szerint visszautasítandja. A’ történt véres jelenetek felőli tudósítás szintolly igen meglepett mint elszomorított. Ha valamelly összeesküvés’ lelke volnék, a’ veszély’ napján is feje fognék lenni, ’s kudarcz után nem tagadandanám. Fogadja én megkülönböztetett tiszteletem’ bizonyítását. Bonaparte Napoleon Lajos.“ Francziaország. A 3 * * 6 Moniteur egy királyi rendeletet közöl, m. h. 17ről, mellynek erejénél fogva Oudinot marsai a’ párisi és Szajna megyei nemzetőrség’főparancsnokának, Gerard gróf marsainak helyébe a’ becsületrend’ főcancellárjává neveztetik ki. Május’ 17kén ismét számos befogatások történtek. A’ befogottak közt sokan hoszú hajat és bajuszt viseltek. A’ Hotel-Dieu kórházban fekvő megsebesített lázadók, mint mondják, most a’ paiiszék’ parancsára külön szobákba tétetnek; egyszersmind nem szabad hozzájok többé senkit bocsátani, kinek közvetlenül nincs dolga gyógyításukkal. E’ rendelések azon zenebonás remonstratiók’ következtében tétettek, mellyeket a’ gyógytudománynak némelly tanulói támasztottak, kik Breschet professort a’ betegek’látogatásakor kisérék, midőn egy nyomozóbiró (a’ Journal des Débats szerint Breschet’ megegyezésével) egy sebhedtet akart vallatni, kinek egyik lába este elvágatandó vala. Némelly lázadóknak a’ Morgueban kirakott holttestei között egy részese volt a’lyoni apriusi lázadásnak, t. i. Toures János, ki a’ pairszék által 20 évi rabságra ítéltetett, de az 1837 májusi közbocsánat’ következtében szabadon bocsáttatott. Egy másik, kinek holtteste szinte megismertetett, Fournier házfedelező, ki a’ júliusi napokban az első háromszinű zászlót tűzte fel a’ notre-damei tornyokra, ’s akkor a’júliusi keresztet nyeré. Egy harmadik halottnál, kinek neve még nem tudatik, levelek találtattak, mellyekből kitetszik, hogy őt a’ lázadók rendőrigazgatónak szánták. Mellénye alatt arany rojtos széles kék nyakkendője volt. Említett Fournier’ esetében a’ Gazette de France istenítéletet lát. „Ez, úgymond, felette nevezetes eset, melly tiszta világot hint a’ gondviselésnek azon módjára, mint nyúl az emberi társaságba, mellyet Isten megtartani akar. Az emberek’ törvénye (igazságszolgáltatása) gyors, de mégis alkalmaztatásában korlátolt, mivel indulatok vegyülnek az emberi ügyek közé. Isten’ törvénye lassú, de véghetetlen értelmes nyilatkozásában; nem sújt minden vétkest ez életben, hanem azokat keresi ki, kiknek bünhödése láthatókép megrázkódtató oktatás a’ népeknek. Nem volt ugyan ama’ munkásnak az 1830-i lázadásban több bünrésze, mint azoknak, kik a’ lázadást előkészítők ’s végrehajtók. De ő a’ revolutio’jelét ezen nagy város’ székesegyháza’ tornyára tűzé fel, mi által jelenté, hogy a’ társas rend a’ támadás’ diadala által megsértetett, ’s hogy a’ franczia főváros ama’ támadási elv által meggyőzetett, melly más időkben a’ fejetlenséget ’s a’vele együttjáró annyi szenvedéseket hozta Francziaországra. Ama’ férj fiának ,erőszakos halála, ki tiz év múlva’ egy uj támadásban agyonveretett, azt is hirdeti, hogy a’ határidő, mellyet az isteni igazság ama’ pártoknak szabott, mellyek a’ társas rendet összerombolák, lefolyt; tanúbizonysága, hogy azon elv, mellynek jelképét a’ toronyra feltüzé, a’ halál’ elve, ’s hogy a’ revolutio önmaga emészti föl rabszolgáit. Melly csodálatraméltó bölcseség az áldozat’ választásában ’s halála’ módjában.“ A’ Moniteur Párisien máj. 19ről következőkép nyilatkozik a’ legutóbbi kinevezések iránt: „Kötelessége a’ kormánynak, az alkotmányos véleménynek minden árnyéklataira támaszkodni, mellyek egy többség’ képezésére közrehatnak; ő a’ többségből meríti erejét, ’s ennek tartozik feléletteherrel azon mértékért, mellyben ezen erőt használja. Egy középszerű ’s vetélkedő igazgatás kizárásai fog munkához; visszataszít; a’helyett hogy magához vonzana, így egy szabad ’s alkotmányszerű kormánynak nem szabad cselekdni. A’ kormány az ország’javára minden becsült és törvényszerű befolyással biró férfiakat tartozik a’ majoritásban megtartani ’s azok’ egymásutáni megnyerésére törekedni. A’ ministerium az imént történt kinevezéseknél iparkodott ez alkotmányszerű szükségnek megfelelni; az elmék’forrongásai ezt jelenben inkább mint valaha tevék kötelességévé. A’ ministerium ebben nem különböző ingerekből cselekedett; minden választásainál csak a’ mérsékletnek ’s összeolvasztásnak egyetlen gondolatját tartó szeme előtt, melly lekies méretében fekszik, sőt azon elemekben, mellyekből áll, és mellyek alakításánál vezérfonalul szolgáltak neki. Vannak minden esetre határok, mellyek veszély nélkül át nem léphetők, főkép ha fontos kinevezések forognak fen; hisszük azonban, hogy intézményeink’megerősítése ’s az ország’ csende csak nyerhetnek, ha a’ kormány általi választások mindenkor kizárás, szűkkeblű előítélet nélkül magasb és engesztelő látpontból tétetnek ’stb.“ Telegrafi tudósítás. Algír, máj. 18. Dsidselli város és kikötő (Budsia és Stora között) hatalmunkban van. — Egy összemunkáló vizen és szárazom mozdulatnak kelle ezt kezünkbe juttatni. A’ szárazföldi ’s tengeri seregek egyaránt versenyeztek elhatározottságban és bátorságban. — A’ város elősánczok által fedve van, mellyek az uralkodó dombokon vettettek fel. — A’ foglalás tökéletes. — Ezen hadmunkálatot a’ főtisztikar’ osztályparancsnoka, de Salle, intézd épen olly ügyesen mint erőteljesen. De Martueur, a’ kikötő’ parancsnoka Storában, vezérlé a’ tengeri erőt.“ (Spanyolország) Madridból május’13ról Írják, hogy a’királyné által don Domingo Ximenez ideigleni pénzügyministerre neveztetett, mivel don J. Ferraz e’ tárczát nem fogadta el. A’ Moniteur máj. 21ről következő telegrafi hivatalos tudósítást foglal magában: 1) „Bayonne, máj. 19. Az alpraefectus a’ belügyek’ ministeréhez. Munayorri I8ka’ éjjelén a’ 15 carlosi által megszállott Urdach erőséget hatalmába keríté.“ — 2) „Bayonne, máj. 20. A’ bayonnei alpraefectus a’ belügyek’ ministeréhez. Munagori, tegnap megtámadtatva, alkudozásra lépett ’s a’ franczia földre ismét visszatért, hol lefegyverkeztetteték.“ — Urdach, egy kis falu fél mérföldre a’ franczia határtól a’ Bayonne és Elisondo közötti útban. A’ carlosiak itt egy megerősített házat ’s állomást bírnak határvámosaik’ számára. A’ Gazette de France következő hivatalos tudósítást közöl Durangoból máj. 13ról: „Espartero, ki kétségkívül szégyenlő, hogy annyi nap óta olly nagyszerű hadi erővel, melly a’ miénket háromszorosan felülmúló, áll egy elkülönözött sánca (redoute) előtt, melly nem képes egy szabályos megtámadásnak ellentállani, de egyébiránt is a’ akai szerencsétlen eset (az ujonan öntött ágyúk’ megrepedése) által fő védeszközétől megfosztva lévén, meg nem tartathatott volna, egy kétségbeesett mozdulást tön, mellynek következtében nagy véráldozattal sikerült neki a’ Latorre Simon vezérletté öt carlosi zászlóalt helyökből kiűzni ’s Ramales erőséget megrohanni, mellyet azonnal kétszer ostromoltatott, ’s a’ vitézlelkű őrség által, tetemes veszteséggel halottakban, kikkel minden árkok telvék, mind a’kétszer visszaveretett. Az ellenség’ veszteségét valamint az első úgy a’ második ostrom’ alkalmával, tikén, 2000 emberre tehetni, ’s ha azon veszteségeket, miket a’ megelőzött napokban szenvedett, hozzá számítjuk, bátran állíthatni, hogy a’christinók 6000 embert vesztettek egy erőség előtt, mellyet ellentállás nélkül reméltek elfoglalhatni. Titkén jelent meg az ellenség 13 zászlóaljal, 8 osztállyal és két ágyuteleppel Navarrában don Diego Leon general’ vezérlete alatt Arroniz falu előtt (Estellától délnek), hol Elio general sokkal csekélyebb hadi erővel váró. Önkényteseink az ellenséget többször visszaüzék, mielőtt ennek a’ faluba nyomulni sikerült, ’s kétszer üzetének ismét ki belőle neki feszített szúrvonyokkal; végre csak a’ legnagyobb megerőtetéssel foglalhatók azt el; embereink Luquin felé húzódtak vissza’s helyet foglalónak az ellenség’ellenében, kinek vesztesége a’ mieinket sokkal fölülmúlja. — A’ partmelléken lakó parasztok elégségesek valónak tegnap egy 500 christinából álló hadlábat szétűzni, melly reggeli ötödfél órakor Lequeitio és Ondorroa között kétség kivül azon szándékkal szállott partra, hogy a’ foglyokat a’ raktárból és Marquinából kiszabadítsa; azonban a’ partokon néhány fegyveres paraszt által feltartóztatva ’s Ondorroába visszanyomatva, reggeli 10 órakor ismét hajóra szállottak, kegyetlenségöknek nem minden nyomai nélkül, minthogy e’ szerencsétlen várost iszonyúan kirabták.“ Navarrából írják, hogy don Diego Leon general egy 12,000 gyalog-, 800 lovas- és 20 ágyúból álló hadlábbal los Arcosból Estella felé megindult. Urbiola faluba érkezvén, Leon három század lovasságot küldött ki, a’ vidéket kikémleni ’s a’ Zariategus vezérlete alatti második századot megtámadni. Ez egy zászlóal által, melly azonnal tüzet adott, gyámolítva, az ellenséget hidegvérrel fogadó. A’ carlosi század összecsoportosult és szinte tüzet adott, melly a’ christinai lovasság’ ezredesét ölé meg. Leon erre három támadó hadlábat képezett, mellyek majd jobbra majd balra tevének megtámadást ’s mintegy hét óráig viaskodtak, a’ nélkül hogy a’ carlosiakat egy nyomnyira is hátrálni kényszeríthették. A’ carlosi vonal az arronizi dombokhoz egész Urbiola faluig vala támasztva. Elio ez állást a’ navarrai 2dik, 3, 7., 9., 11. és 12ik zászlóaljal és két osztály lovassággal védelmezé. Este 7 óra volt, midőn egy christinai hadláb az ellenség’jobb szárnyába csapott ’s Arronizba benyomult, hol nem több mint 40 carlosi katona egy házban helyt állott, ’s magokat kétségbeesve védelmezék; végre meg kelle magokat adni. A’ hadsereg’többi része az ütközetet egész esti 8 óráig folytatá. A’ viadalt elégülve ’s minthogy az est is beállott, a’ cristinók Arronizban, a’ carlosiak Arrellano ’s Dicastilloban haltak meg. A’ mindkét részrőli veszteség igen tetemes, főleg a’christinók’ részéről, mert ezer akadállyal, védfalakkal, dombok ’s keresztül ásott utakkal kelle küzdeniük. A’ carlosiak mintegy 100 holtat, 3—400 sebeset ’s 50 foglyot vesztenek, noha azt mondják, hogy veszteségüket még nem lehetett pontosan megtudni. A’ christinók’ vesztesége sokkal többre tétetik a’ carlosiak által, hogysem adataiknak hitelt lehetne adni; közelebbi tudósításokat várunk.-r- Máj. 12ről. A’ christinók Arronizból ’s tanyáikból kiindultak 's Arrellarot ’s Dicastillot támadók meg is foszták ki. Erre visszavonultak, az éjt Arronizban töltendők. Még nincsenek ez utóbbi esetről közelebbi részleteink. Bayonne, máj. 15. Az Espartero által egy hónap alatt annyi vér- és pénzáldozattal elfoglalt három állomás (Pena del Mare, Ramales és Guardamino) legfelebb egy órajárásnyi tért foglal el egy utón, melly a’ carlosiakra