Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-06-03 / 44. szám

flólag ismét gyülekezet vala szabad mezni, mellyben többek közt egy Fussell nevű birminghami kinyilatkoztata, ho­l a béke’ fentartása a’ városban nem a hatóságok lyainak, hanem egy az ő részéről, kímélésnek író l­ovnnaz már egyszer állna, ha őt befogják, uagy Jou min­ham el fogna hamvasztatni. Ezen Fussell tizenketted­­fél órakor éjjel egy más, Brown nevű­ chartistával együt a’rendőrség­ialtal elfogattatott. Az ellenük támasztott vad odamegy, hogy támadólag egy nagy néptömeget­ gyűj­töttek össze, ’s lázító beszédeket tartanak, azt a lakosok m­v­elégületlenségére ’s a’ királyné’ békeje ellen, erő­­szakoskodásokra ingerlendők. 1­kén a’ foglyok a po­gár­­mester és békebiró elébe vitettek, kik azt határozák, hogy a’ foglyok a’ warwiki grófság’ legközelebbi esküttszéke elé állíttassanak, ’s e’ közben Brown 400 ft. sz. ’s két kezes előállításával, fejenkint 200 ft. sterlinggel, Fussell pedig 200 ft ft. és szinte 200 ft. sterlinges kezes’­allitásával tartoznak az esküttszék előtti megjelenésüket biztosítani. Fussell elő­állttá a’ kivánt kezességet ’s azonnal szabadon bocsáttatott. Brown azonban , ki a’ reá rótt kezességet előállítan vagy nem tudá vagy nem akará, a’ börtönbe visszavitetett, h­úsz percczel később egy osztály dragonyos lovaglott elő, s Brownt egy postakocsiban Warwikba kiséré. A’ n®l”hrieg utánok ment, de nem sokára elveszté őket szeme elől, bo­káig fenyegetőzött a’ börtön’ megtámadásával, végre a nem­zeti convent’ két, kiküldött tagjának, dr. Taylor és Jones uraknak, sikerült a’ népet szétoszlatni. A’ nemzeti convent, hadicsere következő, O’Connor’ indítványára hozott vég­zésekben tétetett le: „Béke, törvény és rend maradjon a convent’jelszava, míg bitorlóink a’béke’, törvény­es rend szellemében cselekszenek a’nép ellen; ha azonban ellen­ségeink a’ háborút állítanák a’ béke’ helyébe, vagy próbát tennének, törvény- és rendszerű izgatásunk ellen törvényte­len erőszakoskodást használni, akkor a’nép’ szent kötelessé­gének tartjuk, az erőszak ellen erőszakkal lépni fel ’s a’ gyil­kosságot megengedett agyonütéssel boszulni meg. Ajánljuk minden chartistáknak, kik a’ leendő egykorú gyülekezetekben megjelennek, a’ botok’, szuronyok’, pisztolyok’ vagy egyéb fegyverek’ viselését kerülni, sőt józanul, rendben ’s fegyver­telenül jelenni meg a’ téren ’s mindenkit ellensége gyanánt tekinteni, ki fegyvert hord magával vagy valamelly balga tett által béketörést követne el. Ha ellenségeink a’ felsőbb vagy közép néposztályból a’ hatóságokat a’ fen álló törvények’ ellenére a’ nép ellen fegyverre ingerlenék, úgy említett ellenségeink a’ felsőbb és közép osztályokból személlyel és vagyonnal felelősek minden károsodásért, melly az által a’ népet érné.“ Még világosabban mint ezen végzés, szó­lott O'Brien. Kéré a’ népet, hogy legkisebb ürügyet se szol­gáltasson ellenségeinek a’ megtámadásra. „De“ folytatá, „ha a’ felsőség vért ont, emelkedjék fel a’ nép hatalma’ fel­ségében általányos öldöklésre! Kéz pártütés törjön ki, ’s ha a’ katonaság vad erőszakhoz nyúl, ’s végtelen kaszabolást visz végbe, szolgáljon az jeladásául egy általányos hoszúál­­lásnak egész Angliára! De az isten’ szerelméért kéri a’ né­pet, ne kezdje a’ támadást.“ A’ chartista pórság Birmingham­­ban elégületlen vele. Hogy a convent nem szólított azon­nali támadásra. A’ katonaság folyvást fegyverben áll, ’s 3000 polgár esketteté magát különös rendőrnek; egyszers­mind 2000 napszámos irt alá egy nyilatkozást, melly­ben a’ chartisták’ törvénytelen tette ellen elhatározva nyilatkoznak. Az alsóház’ tagjai máris eln­ö­kválasztásh­oz ké­szülnek; mind a’két párt’hívei meghivatnak, lélekismerete­­sen megjelenni. — Egy másnapi kérdés a’ chartisták. A’ „nemzeti convent“ tanácskozásai mindegyre hevesb fordula­tot vesznek. O’Connor a’ birminghami legutóbbi gyűlések’ egyikében más. 16‘kán azt állítá, hogy Russell J. lord kor­mányzása’ egész ideje alatt úgy cselekedett mint egy bolond ’s nem mint egy kormányférjfiú. O’Brien kijelenté, mikép bizonyosan tudja, hogy a­ legközelebbi napokban elfogatik, azért azt tanácsolja a’ chartistáknak, hogy azon esetre, ha a’ kormánynak ezen beavatkozása vérontásra fogna vezetni, boszút álljanak a’ közép osztályokon, mellyek a’ kormányt alkotmányszerű hatalma’ áthágására ingerük. A’ kormány, melly a’ vasutak által Birminghamot közvetlenül szemmel tarthatja­, jókora osztályt küldött oda a’ londoni rendőrség­ből azon megbízással, hogy a’ chartisták’ lépéseit őrizzék. Mondatik, hogy elfogási parancsokkal ellátvák több char­tista vezér ellen. Egyébiránt a’ gyülekezet’ legtöbb tagjai, részint félelemből, részint a’ hideg fogadtatás miatt, mellyet találtak, Birminghamot odahagyák. Azon rendelésekből, mellyeket Russell J. lord az alsó­házban tett a’ parlamentnek pünköst utáni megnyitása iránt, az látszik következni, hogy a’ ministerek mégsem szándé­koznak olly hamar feloszlatni a’ parlamentet, mint az utób­bi napokban némelly tory lapok jósolták. A’ ministeri lapok nem mondanak ugyan ellene a’ szándéklott feloszlásról ter­jesztett hírnek, de mégis értésül adják, hogy jelenleg illy rendszabály még nincs munkában. Talán a’ núnisterek meg akarják előbb várni az elnökválasztás’ eredményét, melly alkalommal, mint már bizonyosnak látszik, a’ toryk trout­­courn, a’ liberálisok pedig Shaw-Lefevre urakat szándékoz­nak kijelölni. Az eddigi elnök, Abercromby, mint mondják, pairre fog emeltetni. J i­A1^?n.^on* a^ P^1 *'^ legújabb eseményeket il­lető ítéleteiben elejenek a’ régi pártárnyéklatok. Névszerint a M-Chronicle így ítél: „Az uj (franczia) ministerium füg­gőbb es akaratnélkülibb, mint Mólé gróf’ ministeriuma. A’ belügyek tárczája ott van most, a’ hova ohaitatott, t. i. a’ conservatives’ kezeiben; a’ külügyi osztály magának a’ ki­­rálynak tartatott meg; névszerinti liberálisok nyertek ugyan hivatalokat, de csak olly föltétellel, hogy elveiket és potro­n S25fdják‘''. Jfenelöntő bizonyságok’láttára,mely­ik ’c ° l­ancziak királyának mesterisége ’s tulnyomósá-6 , ■ • ag° a lancziák’ megvetendő kicsinysége'felől bi- WuvV»u!'.,,| ’ ^IKP^nak érezzük magunkat, felhagyni hiú .2 3 8 1111 rokonszenvekkel az ollyan nép’ alkotmány­os,ur alma­k nagysága iránt, melly mindkettőre al­­am,i­an, és csendes, habár nem tetszéstapsoló nézőiül maradni az uj franczia absolutismusnak. Ha megújul Fran­­cziaországban a gólyáról és a’ békákról szóló mese: ezt a’ franczia férjfiakból lett kuruttyoló békák tökéletesen meg­­érdemlették. Ha látjuk, mikép közöttük azon férjfiak, kiket a’ nép, a’ sajtó ’s a’ kamarák mint képviseleti statusférjfia­kat ’s a’ népügy’ csatahőseit kerestek ki; ha látjuk, mi­kép e’ férjfiak, kiknek több függetlenség ’s őszintébb érze­lem tulajdoníttatott mint collegáiknak, most már elvek’ ’s barátok’ árulóivá lesznek; ha látjuk, mikép e’ fér­fiak több évi küzdés után, felelős külügyi ministerium’ és liberális beligazgatás’ nyerhetése végett, most már mindegyikről pi­rulás nélkül tesznek le, csak akkor ismételhetjük, a’ mit fentebb nyilatkoztattunk, tudnillik hogy a’ francziák képvi­seleti kormányra alkalmatlanok.“ A’ M.­Chronicle igy ír: „Anglia szüntelen mozgásban van a’ fiatal királynénkon ejtett sérelem miatt. Izlandban az öröm határtalan mind városon mind falun. A’nép zenével járt az utczákon, vígan lejtett örömtűz körül ’s kivilágító a házakat. A’ tipperaryi hegyek, Slievnamontól Galtiesigg május’ 12kén lángtengerkint fénylének. Némelly utazók képzelhetlennek állítják azon gyorsaságot, mellyel a’ toryk’ kudarczának hire az egész szigeten átrepült.“ — A’ Glasgow­ Chronicle hasonlag ezt írja: „Sir Peel Robert’ kudarczának hire örvendetes ámulattal hallatott. A’ királyné május’ 7ke óta 100 procentnyit emelkedett a’ skócziai munkás-osztályok’ szeretetében ’s tiszteletében.“ Napoleon Lajos a’ Times és Courier czímű angol hírla­pokhoz levelet intézett, mellyben minden felelőséget­ elhá­rít magától a’ Párisban kiütött lázadásra nézve. — „Uram! __igy°hangzik a’ levél — fájdalommal látom ennek párisi levelezéséből, hogy rám akarják némellyek hárítani a’ fe­lelőséget az utóbbi lázadásért. Számolok önnek jóságára, hogy ezen vádat forma szerint visszautasítandja. A’ történt véres jelenetek felőli tudósítás szintolly igen meglepett mint elszomorított. Ha valamelly összeesküvés’ lelke volnék, a’ veszély’ napján is feje fognék lenni, ’s kudarcz után nem tagadandanám. Fogadja én megkülönböztetett tiszteletem’ bizonyítását. Bonaparte Napoleon Lajos.“ Francziaor­szág. A 3 * * 6 Moniteur egy királyi rendeletet közöl, m. h. 17ről, mellynek erejénél fogva Oudinot marsai a’ párisi és Szajna megyei nemzetőrség’főparancsnokának, Gerard gróf mar­sainak helyébe a’ becsület­rend’ főcancellárjává neveztetik ki. Május’ 17kén­ ismét számos befogatások történtek. A’ befogottak közt sokan hoszú hajat és bajuszt viseltek. A’ Hotel-Dieu kórházban fekvő megsebesített lázadók, mint mondják, most a’ paiiszék’ parancsára külön szobákba té­tetnek; egyszersmind nem szabad hozzájok többé senkit bocsátani, kinek közvetlenül nincs dolga gyógyításukkal. E’ rendelések azon zenebonás remonstratiók’ következtében tétettek, mellyeket a’ gyógytudománynak némelly tanulói támasztottak, kik Breschet professort a’ betegek’­látogatása­kor kisérék, midőn egy nyomozóbiró (a’ Journal des Débats szerint Breschet’ megegyezésével) egy sebhedtet akart val­latni, kinek egyik lába este elvágatandó vala. Némelly lá­zadóknak a’ Morgueban kirakott holttestei között egy része­­se­ volt a’lyoni apriusi­ lázadásnak, t. i. Toures János, ki a’ pairszék által 20 évi rabságra ítéltetett, de az 1837 májusi közbocsánat’ következtében szabadon bocsáttatott. Egy má­sik, kinek holtteste szinte megismertetett, Fournier ház­­fedelező, ki a’ júliusi napokban az első háromszinű zászlót tűzte fel a’ notre-damei tornyokra, ’s akkor a’júliusi keresz­tet nyeré. Egy harmadik halottnál, kinek neve még nem tudatik, levelek találtattak, mellyekből kitetszik, hogy őt a’ lázadók rendőrigazgatónak szánták. Mellénye alatt arany rojtos széles kék nyakkendője volt. Említett Fournier’ esetében a’ Gazette de France isten­ítéletet lát. „Ez, úgymond, felette nevezetes eset, melly tiszta világot hint a’ gondviselésnek azon módjára, mint nyúl az emberi társaságba, mellyet Isten megtartani a­­kar. Az emberek’ törvénye (igazságszolgáltatása) gyors, de mégis alkalmaztatásában korlátolt, mivel indulatok ve­gyülnek az emberi ügyek közé. Isten’ törvénye lassú, de véghetetlen értelmes nyilatkozásában; nem sújt min­den vétkest ez életben, hanem azokat keresi ki, kiknek bünhödése láthatókép megrázkódtató oktatás a’ népeknek. Nem volt ugyan ama’ munkásnak az 1830-i lázadásban több bünrésze, mint azoknak, kik a’ lázadást előkészítők ’s vég­rehajtók. De ő a’ revolutio’jelét ezen nagy város’ székes­­egyháza’ tornyára tűzé fel, mi által jelenté, hogy a’ társas rend a’ támadás’ diadala által megsértetett, ’s hogy a’ fran­czia főváros ama’ támadási elv által meggyőzetett, melly más időkben a’ fejetlenséget ’s a’vele együttjáró annyi szen­vedéseket hozta Francziaországra. Ama’ férj fiának ,erősza­kos halála, ki tiz év múlva’ egy uj támadásban agyonvere­tett, azt is hirdeti, hogy a’ határidő, mellyet az isteni igaz­ság ama’ pártoknak szabott, mellyek a’ társas rendet össze­­rombolák, lefolyt; tanúbizonysága, hogy azon elv, melly­nek jelképét a’ toronyra feltüzé, a’ halál’ elve, ’s hogy a’ re­volutio önmaga emészti föl rabszolgáit. Melly csodálatramél­tó bölcseség az áldozat’ választásában ’s halála’ módjában.“ A’ Moniteur Párisien máj. 19ről következőkép nyilat­kozik a’ legutóbbi kinevezések iránt: „Kötelessége a’ kor­mánynak, az alkotmányos véleménynek minden árnyékla­­taira támaszkodni, mellyek egy többség’ képezésére közre­hatnak; ő a’ többségből meríti erejét, ’s ennek tartozik feléletteherrel azon mértékért, mellyben ezen erőt hasz­nálja. Egy középszerű ’s vetélkedő igazgatás kizárásai fog munkához; visszataszít; a’helyett hogy magához vonzana, így egy szabad ’s alkotmányszerű kormánynak nem szabad cselekdni. A’ kormány az ország’javára minden becsült és törvényszerű befolyással biró fér­fiakat tartozik a’ majori­tásban megtartani ’s azok’ egymásutáni megnyerésére töre­kedni. A’ ministerium az imént történt kinevezéseknél ipar­kodott ez alkotmányszerű szükségnek megfelelni; az el­mék’forrongásai ezt jelenben inkább mint valaha tevék kö­telességévé. A’ ministerium ebben nem különböző ingerek­ből cselekedett; minden választásainál csak a’ mérséklet­nek ’s összeolvasztásnak egyetlen gondolatját tartó szeme előtt, melly lekies méretében fekszik, sőt azon elemekben, mellyekből áll, és mellyek alakításánál vezérfonalul szolgál­tak neki. Vannak minden esetre határok, mellyek veszély nélkül át nem léphetők, főkép ha fontos kinevezések fo­rognak fen; hisszük azonban, hogy intézményeink’meg­erősítése ’s az ország’ csende csak nyerhetnek, ha a’ kor­mány általi választások mindenkor kizárás, szűkkeblű elő­ítélet­ nélkül magasb és engesztelő látpontból tétetnek ’stb.“ Telegrafi tudósítás. Algír, máj. 18. Dsidselli város és kikötő (Budsia és Stora között) hatalmunkban van. — Egy összemunkáló vizen és szárazom mozdulatnak kelle ezt kezünkbe juttatni. A’ szárazföldi ’s tengeri seregek egy­aránt versenyeztek elhatározottságban és bátorságban. — A’ város elősánczok által fedve van, mellyek az uralkodó dom­bokon vettettek fel. — A’ foglalás tökéletes. — Ezen had­­munkálatot a’ főtisztikar’ osztályparancsnoka, de Salle, in­tézd épen olly ügyesen mint erőteljesen. De Mart­ue­ur, a’ kikötő’ parancsnoka Storában, vezérlé a’ tengeri erőt.“ (Spanyolország) Madridból május’13ról Írják, hogy a’királyné által don Domingo Ximenez ideigleni pénzügyministerre neveztetett, mivel don J. Ferraz e’ tárczát nem fogadta el. A’ Moniteur máj. 21ről következő telegrafi hivatalos tudósítást foglal magában: 1) „Bayonne, máj. 19. Az al­­praefectus a’ belügyek’ ministeréhez. Munayorri I8ka’ éjje­lén a’ 15 carlosi által megszállott Urdach erőséget hatalmá­ba keríté.“ — 2) „Bayonne, máj. 20. A’ bayonnei al­­praefectus a’ belügyek’ ministeréhez. Munagori, tegnap megtámadtatva, alkudozásra lépett ’s a’ franczia földre ismét visszatért, hol lefegyverkeztetteték.“ — Urdach, egy kis falu fél mérföldre a’ franczia határtól a’ Bayonne és Elison­­do közötti útban. A’ carlosiak itt egy megerősített házat ’s állomást bírnak határvámosaik’ számára. A’ Gazette de France következő hivatalos tudósítást kö­zöl Durangoból máj. 13ról: „Espartero, ki kétségkívül szé­gyenlő, hogy annyi nap óta olly nagyszerű hadi erővel, melly a’ miénket háromszorosan felülmúló, áll egy elkülönözött sánca (redoute) előtt, melly nem képes egy szabályos meg­támadásnak ellentállani, de egyébiránt is a’ akai szeren­csétlen eset (az ujonan öntött ágyúk’ megrepedése) által fő védeszközétől megfosztva lévén, meg nem tartathatott volna, egy kétségbeesett mozdulást tön, mellynek következtében nagy véráldozattal sikerült neki a’ Latorre Simon vezérlet­té öt carlosi zászlóalt helyökből kiűzni ’s Ramales erőséget megrohanni, mellyet azonnal kétszer ostromoltatott, ’s a’ vitézlelkű őrség által, tetemes veszteséggel halottakban, kikkel minden árkok telvék, mind a’kétszer visszavere­tett. Az ellenség’ veszteségét valamint az első úgy a’ máso­dik ostrom’ alkalmával, tikén, 2000 emberre tehetni, ’s ha azon veszteségeket, miket a’ megelőzött napokban szen­vedett, hozzá számítjuk, bátran állíthatni, hogy a’christi­nók 6000 embert vesztettek egy erőség előtt, mellyet el­­lentállás nélkül reméltek elfoglalhatni. T­itkén jelent meg az ellenség 13 zászlóaljal, 8 osztállyal és két­ ágyuteleppel Navarrában don Diego Leon general’ vezérlete alatt Arro­­niz falu előtt (Estellától délnek), hol Elio general sokkal csekélyebb hadi erővel váró. Önkényteseink az ellenséget többször visszaüzék, mielőtt ennek a’ faluba nyomulni sike­rült, ’s kétszer üzetének ismét ki belőle neki feszített szúr­vonyokkal; végre csak a’ legnagyobb megerőtetéssel fog­lalhatók azt el; embereink Luquin felé húzódtak vissza’s helyet foglalónak az ellenség’ellenében, kinek vesztesége a’ mieinket sokkal fölülmúlja. — A’ partmelléken lakó pa­rasztok elégségesek valónak tegnap egy 500 christinából álló hadlábat szétűzni, melly reggeli ötödfél órakor Le­­queitio és Ondorroa között kétség­ kivül azon szándékkal szállott partra, hogy a’ foglyokat a’ raktárból és Marquiná­­ból kiszabadítsa; azonban a’ partokon néhány fegyveres paraszt által feltartóztatva ’s Ondorroába visszanyomatva, reggeli 10 órakor ismét hajóra szállottak, kegyetlenségök­­nek nem minden nyomai nélkül, minthogy e’ szerencsétlen várost iszonyúan kirabták.“ Navarrából írják, hogy don Diego Leon general egy 12,000 gyalog-, 800 lovas- és 20 ágyúból álló hadlábbal los Arcosból Estella felé megindult. Urbiola faluba érkezvén, Leon három század lovasságot küldött ki, a’ vidéket kikém­­leni ’s a’ Zariategus vezérlete alatti második századot meg­támadni. Ez egy zászlóal által, melly azonnal tüzet adott, gyámolítva, az ellenséget hidegvérrel fogadó. A’ carlosi század összecsoportosult és szinte tüzet adott, melly a’ chri­­stinai lovasság’ ezredesét ölé meg. Leon erre három támadó hadlábat képezett, mellyek majd jobbra majd balra tevének megtámadást ’s mintegy hét óráig viaskodtak, a’ nélkül hogy a’ carlosiakat egy nyomnyira is hátrálni kényszeríthették. A’ carlosi vonal az arronizi dombokhoz egész Urbiola fa­luig vala támasztva. Elio ez állást a’ navarrai 2dik, 3, 7., 9., 11. és 12ik zászlóaljal és két osztály lovassággal védelmezé. Este 7 óra volt, midőn egy christinai hadláb az ellenség’jobb szárnyába csapott ’s Arronizba benyomult, hol nem több mint 40 carlosi katona egy házban helyt állott, ’s magokat kétségbeesve védelmezék; végre meg kelle magokat adni. A’ hadsereg’többi része az ütközetet egész esti 8 óráig foly­tatá. A’ viadalt elégülve ’s minthogy az est is beállott, a’ cristinók Arronizban, a’ carlosiak Arrellano­ ’s Dicastilloban haltak meg. A’ mindkét részrőli veszteség igen tetemes, főleg a’christinók’ részéről, mert ezer akadállyal, védfalak­­kal, dombok­ ’s keresztül ásott utakkal kelle küzdeniük. A’ carlosiak mintegy 100 holtat, 3—400 sebeset ’s 50 foglyot vesztenek, noha azt mondják, hogy veszteségüket még nem lehetett pontosan megtudni. A’ christinók’ vesztesége sok­kal többre tétetik a’ carlosiak által, hogysem adataiknak hitelt lehetne adni; közelebbi tudósításokat várunk.-r- Máj. 12ről. A’ christinók Arronizból ’s tanyáikból kiindultak 's Arrellarot ’s Dicastillot támadók meg is foszták ki. Erre visszavonultak, az éjt Arronizban töltendők. Még nincse­nek ez utóbbi esetről közelebbi részleteink. Bayonne, máj. 15. Az Espartero által egy hónap alatt annyi vér- és pénzáldozattal elfoglalt három állomás (Pena del Mare, Ramales és Guardamino) legfelebb egy órajárásnyi tért foglal el egy utón, melly a’ carlosiakra

Next