Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-12 / 73. szám

zászlók nem fognak többe titokot vezérleni , most utoljára ékíték soraitokat; de azon hősök’ lelkei, kik azok’ védel­­mezésében dicsően hulltak el, lebegendnek fölöttetek, mi­dőn ez uj zászlók ki fognak bontatni. Hogy ti ama hősök’ példáit követenditek, hogy ezen, a hazától bizodalomzálo­­gul átadott szent lobogókat soha el nem hagyandjátok, hogy készek lesztek azok’védelmezé­sében éltetőket feláldozni, ezt most esküvel igérenditek meg, de hogy azt meg is tar­­tandjátok ezért jót állanak az ebersbergi, wagrani, valle­­nioi hősnapok ’s általában a’ bécsinek bebizonyított vitézsé­ge hűsége ’s ragaszkodása azon fejedelmi házhoz, mely­iken már­ annyi ellenségnek gőgje megtörött. Bécs’ falairól nem egyszer hulltak le az ellenséges lófarkak és zászlók. __ Nézzetek föl e’ zászlótokra; látjátok ott ama’ szalagot ? Császárnétok kötötte azt hivségtekhez és vitézségtekhez. Fogjátok e e’ kétszeresen szent lobogót magatoktól valaha elragadtatni hagyni? túlélhetné e valaki közületek e’szé­gyent? Nem! Valamig csak egy csep vér görgend ereitek­ben , lobogni fognak e’ zászlók Ausztria’ dicsőségére ’s az ezred’ becsületére, kijelölendők az utat győzedelem­re vagy halálra, császárért és hazáért!“ , ,, , . Drezdai, septembe­rjén kelt tudósításokban olvassuk: Ausztriai özvegy császárné ő felsége ma reggel 10 órakor, a’ király és királyné ő felségöktől ’s János kir. herczegtől és hitvesétől kisértetve Pillnitzből Tetschenbe elutazott. Itt a’ legfőbb uraságok az éjét töltendik, s más nap császár­né őfelsége útját Tepliczen keresztül Bécsnek folytatandja.“ Vagy britannita. A’ parlamentnek ezévi üléseit a’ felsőházban Brougham lord fej­ezé be a’ népoktatásról tartott beszédével, mellyben többi közt monda, hogy az­­ érdeke e’ minden tárgyak’feg­­nyomosbikára nézve meg folyvást ugyanaz, ’s hogy ő most, midőn saját indítványát visszaveszi, egyszersmind fölszólít­ja a’ ministerelnököt, a’ közelbi gyűlésben terjedelmest­ ja­vaslatot nyújtani be e’ tárgy felől. „Fordítsa, úgymond, e’ tárgyra erőteljes és férfias értelmet s mindazon segédforrá­sokat mellyek neki, a’ kormányhatalom’fokán levőnek, rendelkezése alatt állanak; nem szükség mondanom, milly benső részvéttel fogom én e’vállalatot üdvözölni, ’s meny­nyire föléledend ismét szivemben (itt Brougham 1. szinte könnyezésig megindultnak mondatik) ő irántai régi vonzal­mam, melly sohasem változott.“ Melbourne lord azonban, ha valéban akart is a’ szónok közeledést eszközölni, nem járult felé, ’s az apostrophat egészen válasz nélkül hagyá. A’ királyné’ berekesztő beszéde ad most dolgot vala­mennyi londoni hírlapnak. Míg a’ Morning-Herald azt állít­ja, hogy a’ nép a’ királyné’ menetét a’ parlamentház felé hidegen és részvétlenül nézte, a’ Morning-Chronicle szerint az ugyanekkor nyilványított lelkesedés felülmúl minden hi­telt. —Egy férj ii, ki a’ felsőház’ közelében (hol az elha­lasztás történt) fütyölni mert, a’ mellette álló által küszint földre téríttetett. — A’ fő tory lapok , mint várni lehete, leg­­rakonczátlanabbúl gáncsolják a’ trónbeszédet. A’ministeriek közül csupán a’ Courier védelmezi azt; sem a’ Chronicle sem a’ Ütőde nem szólal meg pártolására. London, aug. 28. Az oppositioi hírlapok’ criticája ir­galmatlanul bánik a’ trónbeszéddel, mellynek ’s a’ vele be­­rekesztett parlamentnek védelmezését csak a’ Courier vál­lalja el, sem Globe sem Chronicle nem mervén láncsát tör­ni érettük. A’ M. Post következőkép tudósít a’ parlament-be­­rekesztési ünnepélyről: „Az idegen követek’ öltözetei, a’ legfényesebb skarlatpiros pairdíszköntösök ’s a’ dámák’ fe­hér ruhái ’s tollai igen hatékonyan és összehangzólag mutat­koztak, ’s a’ terem a’ legélénkebb látványt nyújtó. A’ ki­rályné Southerland herczegnő ’s Littleton lady közt jelent meg, a’ fő statustisztek’ előlmenése alatt, ’s elfoglaló ülését a’ trónon. Lajta az arannyal szegett királyi díszköntös alatt fehér selyem ruha volt, mellén gyémánt ékesség, nyakán gyöngy szalag ’s fején az angol korona; színe igen egész­séges és derült. A’ trón’ jobbján Shaftesbury gróf a’ „ved­­sisakkal“ (cap of maintena­nce), a’ lord-cancellár, Duncan­­non viscount állának és Norfolk herczeg mint a’ birodalom’ marsalja, bal felől pedig Melbourne viscount, a’ statuspal­lost tartva kezében, Normanby marquis, a’ lord-főkamarás, Hill lord ’stb. Kent herczegné a’ Sz­ász- Coburg- Fer­din­án­d herczegi család’ társaságában jelent meg; Cambridge her­­czeg a’ teremben a’ herczegi padon ült; a’ követek’karzatán, a’ püspöki pad mögött, Pál würtembergi herczeg vala lát­ható; az oldalkarzaton pedig Károly braunsehweigi herczeg.“ Az angol lapok folyvást sokat foglalkodnak a’ londoni új csendőrtörvénnyel, melly ellen sok nemű kifogá­sok létetnek. E’ törvény tiltja a’ többi közt a’ bor’, sör’ ’s más szeszes italok’ árulását ünnep- és vasárnapokon, déli 1 óra előtt; mindennemű szeszes italok’ áruba adását 16 éven alól levő ifjaknak és leányzóknak; továbbá az ebek­nek akármelly jármű’ vonására alkalmazását; a’ közönség­re nézve olly kellemetlen utczai muzsikát; illetlen tar­talmú könyvek’, hírlapok’, rézmetszetek’ ’s más képek’ ki­állítását vagy árulását é­s hasonló énekek’ vagy beszédek’ nyilván­os tartását. A’gyermekeknek az utczai szabad köz­lekedést hátráló játékaik szinte siralmasak. Végre az uj csendőri törvény keményen támadja meg a’ kártya- ’s más játékházakat, mellyek’ nyitva tartása pénz- és fogságbünte­tés alatt tilalmas; minek következtében már több illyen vé­szes ház csukatott be, mások legközelebb becsukandók; sőt már jöttek elő esetek, hogy többen, kik részegség vagy feslett erkölcsök által köz­botránkozásra adtak alkalmat, az eddiginél keményebb fenyítést szenvedtek. A’ chartisták Dublin­ban közelebb ismét gyűlést tar­tottak egy vendégfogadóban, de szintolly kevés szerencsé­vel, mint első ízben. A’terem jobbatlán ellenchartistákkal volt tömve , kiknek sikerült kivinni azt is, hogy az ő fele­kezetűkből való elnök választaték. A’ chartisták’ szónoka egyanánt bizonyos Clancy lépett föl; a’másik részről pedig Atkins, a’ műiparegyesület’ tagja, és Hay­ur, a’ praecursor- egyesület’ titoknoka (ugyanaz, kihez közelebb O'Connell erőteljes levelet irt a’ Chartismus ellen), volt a’ szóvivő. A’ gyülekezet a’ legnagyobb zűrzavarnak több óráig tartó képe volt. Clancy el kezdé olvasni szabályait a’ társaságnak, melly ,.Repeal-chartista­ egyesület“ nevet vala viselendő. Hay csel­­fogásnak nevezé e’ czímet, mellyel az izlandi kézművest törvényellenes társaságba akarják csalni. A’ zaj közben be­­lépe a’ háztulajdonosné ’s kezdé a’ gyertyákat elfogatni; de az ellenchartisták ismét meggyujták azokat, ’s a’ beszé­dek és zajongások újra kezdődtek. Nem sokára megjelent a’rendőrség, de nem elegyült semmibe A’ chartistáknak vé°re engedniek kellett, ’s a’ gyűlés eloszlott, háromszo­rosa éljent kiáltva a’ királynénak, O Connellnek és Nor­manby lordnak. . A­ Morning­ Chronicle még mindig folytatja tollharczát a franczia sajtó’ellen; utóbbi lapjainak egyikében ezeket mondja: ,, A’ franczia hírlapok elégütetleneknek látszanak a’ miatt, hogy az öt hatalmasság a’ török kérdésbe avatkozik ’s azt el akarja intézni. De ha a’ békeség fen fog tartatni, rájok nézve kellemes­ és örvendetesnek kellene lenni egy illy eseménynek. Egy hirlap a’Chronicle’tudósítása gyanánt hozza fel, hogy Francziaország a’ conferentiában valószínű­leg egyedül fogna állani négy ellen. De mi ezt csak a’ De­­bats-ból ismételtük. Reménylhetőleg Francziaország nem fog egyedül állani négy ellen, bizonyosan nem fog, ha túl­ságos követeléseket nem tesz az egyiptomi basa’ javára. Nem csak fájdalommal, hanem gyanúval is láttuk azonban, mi kép ama’ lap, mellyről tudalik, hogy összeköttetésben áll a’ franczia udvarral, arra szánó hasábjait, hogy az an­golok­ és oroszoknak persiábani magok viseletére nézve az elsőbbieket kisebbítse ’s az utóbbiakat magasztalja még pedig akkor, midőn a’ franczia udvar persa küldötteknek Franczia­­országban az uralkodó sah’ számára katonákat szedni, tisz­teket szolgálatba fogadni ’s fegyvereket vásárolni enged, ’s midőn rendkívüli franczia követség van készülőben, a’ persa udvarhoz menni. Ha kapcsolatban e’ czikkelyekkel és ezen eljárással a­ franczia hirlapiró az egyiptomi basának franczia részrőli haszonkeresetlen segíttetését ’s az ango­loknak ugyanazon basa elleni haszonkeresetlen oppositióját hirdeti: lehetetlen némelly kellemetlen, habár udvariatlan igazságok’ kimondásától tartózkodni. Az állás, mellyre a’ franczia sajtó a’ franczia kormányt kényszeríteni szeretné, ’s mellyre már majd kényszerítette, mind Oroszország­ mind Angliára nézve féltékeny. Ha Oroszország, mond a’ fran­czia sajtó, Konstantinápolyra törekszik, akkor Anglia Egyip­tomra törekszik, ’s az egyik szintolly félelmes és leküz­dendő mint a’ másik. Francziaországnak tehát arra kell tö­rekedni, hogy egyfelől Oroszországot messze tansa a’ Bos­­porustól, ’s másfelől Angliát keletnek minden zugában elle­nezze, kitúrja, gyengítse ’s nyirbálja. De az illyen politkca mindenek előtt tudatlanságon es hamisságon alapszik. Épen «»Ily kevéssé van eszünkben, Egyiptomot elfoglalni, mint Éjszakamerikát meghódítani, ’s Francziaország mindazon hadsereget, mellyel Anglia ottan birna, őszintén ’s egészen saját érdekében segíthetné. Ámde a’ minden brit iránti elő­ítéletek még igen mélyen gyökereznek szomszédinknál, ’s habár ők általában az angol szövetségről beszélnek, még­is minden érzelmeik ’s cselekedeteik az ellen intézvék.“ A’ Morning­ Chronicle egy angol tengerészkapitánytól közöl levelet Bálnából, mellyben az panaszkodik az általa Rio de Jane íróban tapasztalt faggatásokról. „Az ottani minden rendbeliek közt — úgymond — kezdve a’ minister­­től a’ legutolsó vámszolgáig, elkeseredettség uralkodik az angolok ellen, mivel legújabban néhány brit czikahajó rab­­szolgakereskedő-hajókat fogott el. A’ braziliaiak ezt elnyo­másnak, kényuraságnak tekintik. A’ kormány ugyan nem mondja ki nyilván e’véleményt, hanem minden alkalmat meg­ragad, a’ brit hajóknak gátokat’s hátramaradást szerezhet­ni. Így például kikutattak egy régi törvényt, mellynél fog­va semmi olly hajónak, mellyen egy ágyúnál több van, sem szabad a’ kikötő’ külső erősége előtt elevezni. A’ pa­naszt tevő kapitány ellen ezen törvény szinte alkalmazásba jött ’s hajója fentartóztattaték. A’ tengerügyminister paran­csot adott az átbocsátásra ; de az erőség’ parancsnoka nem hajtott rá, m­ig végre a’ hadminister rendelt, hogy a’ hajó, a’ horgonypénz’ letétele mellett, harmad napig szabad le­gyen, melly rendeletnek a’ kapitány, csakhogy a’fagga­tásoktól menekedjék , csakugyan engedett is. A’ hírlapok már korábban is közlőttek némi adatokat a’ bombayi állomás’ admiraljának, a­r Maitlandnak, láto­gatásáról Bushireben, hol ő a’persa hatóságok’ részéről igen goromba bánást tapasztalt, sőt személye is veszedelemben forgott; de ezen adatok igen ingadozók voltak. Későbbi le­velek felvilágosítják a’ dolgot, mellynek igaz menetele a’ következő. Folyó évi martius’ elején megjelent a’ brit ad­miral, lobogós hajójával ’s két más hadi hajóval, Bushire­ben, hol szárazra kelt ’s a’ brit ügyeviselő’ (resident’) laká­sán vett szállást. Látogatások történtek közte ’s a’ helytar­tó között, valamint gyakor közlekedések a’ hajókkal. A’ helytartó kifogást tett az ellen, hogy e’ hajókra élelem­szerek’ szállíttassanak a’ residens’ háza előtti kőpartról, ’s azt kívánta, hogy e’ szállítások a’ vámházból történjenek. Némi szólalkozás után ebben az admiral megegyezett, de egyszersmind megjegyzé, miszerint ez olly udvaritlanság, millyet még keleten soha sem tapasztalt. E’ pontot meg­nyerve, a’ persa hivatalok tovább mentek ’s az ásiai cha­racter szerint azt sürgeték, hogy most már a’ személyes köz­lekedés is az admiral ’s a’ hadihajók közt ne am a’ kőparton, hanem szinte a’ vámház előtt, a’ város’másik végén, tör­ténjék, értésre adván, hogy ez alól maga az admiral és pogyászai se legyenek kivéve. Az admiralnak olly kevéssé vala szándéka, e’ kérdés miatt szakadásra juttatni a’ dol­got, hogy önkint ajánlkozott, magát egészen ahhoz szabni, mi ezelőtt, hasonló esetekben, e’ helyi szokásban volt. De ekkor világosan kitűnt, hogy hasonló követelés valamelly brit hadihajóhoz e’ kikötőben még soha sem létetett. Azértis az admiral nyomban megtagadta e’ pontot, mint lobogóján ejteni szándéklott sérelmet, ’s a’ helytartónak forma szerint kijelenteté, hogy ő más nap reggel a’ residens’ háza előtti szokott kiinduláshelyről fog hajójára menni ’s pogyászát is saját csolnakain oda szállíttatni; a’ ki ellentálland, tulajdo­nítsa magának a’ következéseket. Midőn más nap a’ csolna­­kok közeledtek, az egész bushirei persa őrizet csatarendben állott a’ gáton, ’s a’ nélkül hogy az angolok’ részéről ellen­ségeskedés történt volna, tüzelni kezdett azokra. Egyik brit katona golyót kapott karászijába, egy másik lőszertartójába. A’ katonáknak meg volt tiltva a’ tüzelés, de elkeseredve a’ megtámadtatás által, ők is egy sortüzet bocsátottak a’ per­­sakra, kik közűl három sebet kapott, a’ többi pedig azon­nal szétfutott. A’ brit residens bevonó zászlóját ’s°mind ő mind az admiral, pogyászaikkal együtt, a’ hadihajókra köl­töztek. Maitland ur’ unokaöccsét egy mellette álló persa ka­tona bizonnyal keresztüllőtte volna, ha maga az admiral és egy tiszt a’ czélzó legény’ kezéből a’ puskát ki nem teke­rik. Egy másik tisztre a’ residenslak előtti térségen csak­ugyan történt lövés. Midőn az adminál’ csoln­akjai épen in­dulni akartak, néhány belföldi kereskedő jőve hozzá őt megengesztelendők ’s a’ dolgot kiegyenlítendők. Az admi­ral egy irományt adott nekik által ,a m­elly­ben a’ hel tartótól nyilványos és formaszerinti bocsánatkérést kívánt. De ez noha a’ kívánat mérséklett volt, nem állott rá ’s azt mondó’ hogy a’ kereskedők’ küldöttsége tőle nem vala felhatalmaz­va. Így a dolog följelentetett Sziraszba, hol e­­y királyi her­cz­eg a’ helytartó, ki alatt Bushire áll. Sziraszból egy persa haditiszt küldeték az admiralhoz; de az értekezések nem vezettek semmi eredményre, sőt inkább kitűnt, hogy a’ szi­­raszi küldöttségnek czélja nem volt, az admiralnak elég­telen adni, hanem csak az esetet szépíteni ’s egészen el­­mellőzni. Erre a’ hadihajók Bushire elől eltávoztak' ’« a’ brit residens Kerakba vonult vissza. e'«voltak. * « Nyugatin­diából julius’ végéről érkezett hírek még kedvezőtlen adatokat közölnek a’ négerek’ daczoskodásiról ’s munkára kedvetlenségük felől. Jamaicában egyik czukorül­­tetménybe tüzet vetettek, mi a négereknek messze ágazó összeesküvése iránt gerjeszte aggodalmat; de a’nyomo­zás­­bol kisült, hogy csak egy magányos volt a’ gyújtogató, még­pedig személyes bosszúvágyból. A’ tűrméiből, noha ez a’ Themse’ vizsekélypontját igen megközelíté, még 250 lábnyi van elvégzendő, mit 12 hó­nap múlva gondolnak eszközölhetőnek, ha, mint eddig­ he­­tenkint általányosan öt lábnyit ásnak. Minthogy azonban most már a’ munka aránylag sokkal könnyebb, ’s már előbb is ásták ki egy héten 14 lábát, reményük, hogy hamarabb is bevégezteth­etik ezen óriási vállalat. If­ran­cisi kg. Paris, sept. 1. A belgák­ királya és királynéja aug.­ondikán estve az eui kastélyba megérkeztek. Aug. 29-én Leuchtenberg herczegnő Th­eodolinde kir. herczegnővel Dieppeből Eube érkezett a’ királyi család’ lá­­togatására. Reggelizés után a’ király maga vitte saját kocsi­ján Tréportba fenséges vendégeit. Egyórai sétakocsizás után a’ herczegnők visszatértek Dieppébe. Fite/­ Lajos, mihelyt Metternich hercezeg’ betegségét megtudá, tüszint önkezűleg irt Apponyi grófnak ’s naponkint telegrafi tudósításokat adatott magának Eube a’ hires diplo­matának egészségi állapotáról. A’ Moniteur sept. srül következő czikkelyt közöl: ,,A’ hírlapok a’ keleti ügyek’ 's általában minden kül alkudozás’ tárgyában olly önkényes föltevésekre, olly különféle é s gyakran ellenkező tudósításokra vetemednek, hogy lehe­tetlen , egyszerre minden állításaikra felelni. Azért rend­szerint csupán a’ későbbi tett dolgokat hagyjuk szólani, hogy minden hirtelenkedő magyarázatok megczáfoltassanak, ’s az igazság Francziaországnak külföldön magaviseletére nézve helyreállíttassék. Egyébiránt olly világos mint a’ nap, hogy a’ diplomatai alkudozások más természetűek mint a’ többi kormánycselekmények, ’s hogy amazokra nézve mi­előtt érettségre jutottak , tulajdonképeni nyilván­osságnak nem lehet helye. — Mindazáltal egy reggeli hírlapnak azon csudálatos állítását, mintha diplomatánkban anarchia ural­kodnék, nem mellőzhetjük hallgatással el. Felette igaz, mint a’ Courrier Francois mondotta, hogy a’ keleti ügyek egyszerre Párisban, Bécsben és Konstantinápolyban tár­gyaltatnak; az említett hírlap még Berlint és Sz.­Pétervárat is hozzátehette volna, mert mindenütt, hol valamelly nagy hatalmasság’ széke van, történik tárgyaltatás; de ezen tri­viális igazságra is szorítkozik minden, mi a’ Courrier Eran­­gais’ állításában igaz, ’s mit ő anarchiának vett, az épen ellenkezőleg csak az egyesség’fentartására elővett rendsza­bályok’ egyeteme. — Képviselőink által folytatott minden alkudozások egyetlen egy középpontra indulnak ki, melly­­ből az ösztön ered; és e’ középpont nem Bécsben van, ha­nem Párisban a’ külügyek’ ministeriumában. A’ nagyköve­tek azért értekeznek egymással, hogy mindaz, mi egy di­plomatái ponton előfordul, egyszerre tudassák meg minden egyéb pontokon; de egy nagykövetnek sincs joga, másik nagykövetnek utasításokat adni. A’ külügyek’ ministeriumá­­nak sehol sincs filialéja. Az utasítások azon ponttól erednek, mellytől eredniük kell, ’s minden ellenkező állítás hamis és költött.“ Paris, aug. 31. A’ Presse hírlap, minden terhével, kötelezvényivel ’s előfizetőivel együtt eladaték tegnap 1100 frankon. A’ régi társaság liquidált, ’s egy uj keletkezik, de folyvást G Girardin Emil’ vezérlete alatt. Az eladás tehát puszta formalitás volt. A’ lap’ vevője Dujarrier, azaz ő köl­csönözi nevét, de Girardin marad a’ vállalat’ igazgatója, ’s mellette Granier de Cassagnac tovább is folytatja a’ szer­kesztőséget. A’ lap’ fönmaradása még négy évre van biz­tosítva egy tőke által, mellyhez igen érdekes személyek is járultak adakozásaikkal. A’ Journal des Débuts a­ portendiei kérdésre nézve kö­vetkező czikket közöl egy se­negál­beli­ről: „Portendie teljes tulajdona a’ francziáknak, az 1775-i szerződés’9ik czikke szerint; az angolok egyébiránt ugyanazon szerződés’ Ildik pontja szerint föntarták magoknak ugyanott a’ gummikeres­­kedést, olly kikötéssel azonban, hogy ott huzamos tele­pet nem tartanak. Minden baj­os nehézség csak e’ két szó’ magyarázatában fekszik tehát,­­s azon körülményben, hogy szomszédaink, nem tudom miért, tagadják a’jogot, Porten­­dic-ot szükség’ esetén ostrompzár-állapotba helyezni. Így föl­­hatalmazottnak gondold magát 1834 ben a’senegali kormány­zó, Portendicnál horgonyzott két angol hajót a’ szerződés’ megsértőinek tekinteni,­­s fiúitokra adá, vagy vitorla­ teszi.

Next