Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-09-12 / 73. szám
zászlók nem fognak többe titokot vezérleni , most utoljára ékíték soraitokat; de azon hősök’ lelkei, kik azok’ védelmezésében dicsően hulltak el, lebegendnek fölöttetek, midőn ez uj zászlók ki fognak bontatni. Hogy ti ama hősök’ példáit követenditek, hogy ezen, a hazától bizodalomzálogul átadott szent lobogókat soha el nem hagyandjátok, hogy készek lesztek azok’védelmezésében éltetőket feláldozni, ezt most esküvel igérenditek meg, de hogy azt meg is tartandjátok ezért jót állanak az ebersbergi, wagrani, vallenioi hősnapok ’s általában a’ bécsinek bebizonyított vitézsége hűsége ’s ragaszkodása azon fejedelmi házhoz, melyiken már annyi ellenségnek gőgje megtörött. Bécs’ falairól nem egyszer hulltak le az ellenséges lófarkak és zászlók. __ Nézzetek föl e’ zászlótokra; látjátok ott ama’ szalagot ? Császárnétok kötötte azt hivségtekhez és vitézségtekhez. Fogjátok e e’ kétszeresen szent lobogót magatoktól valaha elragadtatni hagyni? túlélhetné e valaki közületek e’szégyent? Nem! Valamig csak egy csep vér görgend ereitekben , lobogni fognak e’ zászlók Ausztria’ dicsőségére ’s az ezred’ becsületére, kijelölendők az utat győzedelemre vagy halálra, császárért és hazáért!“ , ,, , . Drezdai, septemberjén kelt tudósításokban olvassuk: Ausztriai özvegy császárné ő felsége ma reggel 10 órakor, a’ király és királyné ő felségöktől ’s János kir. herczegtől és hitvesétől kisértetve Pillnitzből Tetschenbe elutazott. Itt a’ legfőbb uraságok az éjét töltendik, s más nap császárné őfelsége útját Tepliczen keresztül Bécsnek folytatandja.“ Vagy britannita. A’ parlamentnek ezévi üléseit a’ felsőházban Brougham lord fejezé be a’ népoktatásról tartott beszédével, mellyben többi közt monda, hogy az érdeke e’ minden tárgyak’fegnyomosbikára nézve meg folyvást ugyanaz, ’s hogy ő most, midőn saját indítványát visszaveszi, egyszersmind fölszólítja a’ ministerelnököt, a’ közelbi gyűlésben terjedelmest javaslatot nyújtani be e’ tárgy felől. „Fordítsa, úgymond, e’ tárgyra erőteljes és férfias értelmet s mindazon segédforrásokat mellyek neki, a’ kormányhatalom’fokán levőnek, rendelkezése alatt állanak; nem szükség mondanom, milly benső részvéttel fogom én e’vállalatot üdvözölni, ’s menynyire föléledend ismét szivemben (itt Brougham 1. szinte könnyezésig megindultnak mondatik) ő irántai régi vonzalmam, melly sohasem változott.“ Melbourne lord azonban, ha valéban akart is a’ szónok közeledést eszközölni, nem járult felé, ’s az apostrophat egészen válasz nélkül hagyá. A’ királyné’ berekesztő beszéde ad most dolgot valamennyi londoni hírlapnak. Míg a’ Morning-Herald azt állítja, hogy a’ nép a’ királyné’ menetét a’ parlamentház felé hidegen és részvétlenül nézte, a’ Morning-Chronicle szerint az ugyanekkor nyilványított lelkesedés felülmúl minden hitelt. —Egy férj ii, ki a’ felsőház’ közelében (hol az elhalasztás történt) fütyölni mert, a’ mellette álló által küszint földre téríttetett. — A’ fő tory lapok , mint várni lehete, legrakonczátlanabbúl gáncsolják a’ trónbeszédet. A’ministeriek közül csupán a’ Courier védelmezi azt; sem a’ Chronicle sem a’ Ütőde nem szólal meg pártolására. London, aug. 28. Az oppositioi hírlapok’ criticája irgalmatlanul bánik a’ trónbeszéddel, mellynek ’s a’ vele berekesztett parlamentnek védelmezését csak a’ Courier vállalja el, sem Globe sem Chronicle nem mervén láncsát törni érettük. A’ M. Post következőkép tudósít a’ parlament-berekesztési ünnepélyről: „Az idegen követek’ öltözetei, a’ legfényesebb skarlatpiros pairdíszköntösök ’s a’ dámák’ fehér ruhái ’s tollai igen hatékonyan és összehangzólag mutatkoztak, ’s a’ terem a’ legélénkebb látványt nyújtó. A’ királyné Southerland herczegnő ’s Littleton lady közt jelent meg, a’ fő statustisztek’ előlmenése alatt, ’s elfoglaló ülését a’ trónon. Lajta az arannyal szegett királyi díszköntös alatt fehér selyem ruha volt, mellén gyémánt ékesség, nyakán gyöngy szalag ’s fején az angol korona; színe igen egészséges és derült. A’ trón’ jobbján Shaftesbury gróf a’ „vedsisakkal“ (cap of maintenance), a’ lord-cancellár, Duncannon viscount állának és Norfolk herczeg mint a’ birodalom’ marsalja, bal felől pedig Melbourne viscount, a’ statuspallost tartva kezében, Normanby marquis, a’ lord-főkamarás, Hill lord ’stb. Kent herczegné a’ Szász- Coburg- Ferdinánd herczegi család’ társaságában jelent meg; Cambridge herczeg a’ teremben a’ herczegi padon ült; a’ követek’karzatán, a’ püspöki pad mögött, Pál würtembergi herczeg vala látható; az oldalkarzaton pedig Károly braunsehweigi herczeg.“ Az angol lapok folyvást sokat foglalkodnak a’ londoni új csendőrtörvénnyel, melly ellen sok nemű kifogások létetnek. E’ törvény tiltja a’ többi közt a’ bor’, sör’ ’s más szeszes italok’ árulását ünnep- és vasárnapokon, déli 1 óra előtt; mindennemű szeszes italok’ áruba adását 16 éven alól levő ifjaknak és leányzóknak; továbbá az ebeknek akármelly jármű’ vonására alkalmazását; a’ közönségre nézve olly kellemetlen utczai muzsikát; illetlen tartalmú könyvek’, hírlapok’, rézmetszetek’ ’s más képek’ kiállítását vagy árulását és hasonló énekek’ vagy beszédek’ nyilvános tartását. A’gyermekeknek az utczai szabad közlekedést hátráló játékaik szinte siralmasak. Végre az uj csendőri törvény keményen támadja meg a’ kártya- ’s más játékházakat, mellyek’ nyitva tartása pénz- és fogságbüntetés alatt tilalmas; minek következtében már több illyen vészes ház csukatott be, mások legközelebb becsukandók; sőt már jöttek elő esetek, hogy többen, kik részegség vagy feslett erkölcsök által közbotránkozásra adtak alkalmat, az eddiginél keményebb fenyítést szenvedtek. A’ chartisták Dublinban közelebb ismét gyűlést tartottak egy vendégfogadóban, de szintolly kevés szerencsével, mint első ízben. A’terem jobbatlán ellenchartistákkal volt tömve , kiknek sikerült kivinni azt is, hogy az ő felekezetűkből való elnök választaték. A’ chartisták’ szónoka egyanánt bizonyos Clancy lépett föl; a’másik részről pedig Atkins, a’ műiparegyesület’ tagja, és Hayur, a’ praecursor- egyesület’ titoknoka (ugyanaz, kihez közelebb O'Connell erőteljes levelet irt a’ Chartismus ellen), volt a’ szóvivő. A’ gyülekezet a’ legnagyobb zűrzavarnak több óráig tartó képe volt. Clancy el kezdé olvasni szabályait a’ társaságnak, melly ,.Repeal-chartista egyesület“ nevet vala viselendő. Hay cselfogásnak nevezé e’ czímet, mellyel az izlandi kézművest törvényellenes társaságba akarják csalni. A’ zaj közben belépe a’ háztulajdonosné ’s kezdé a’ gyertyákat elfogatni; de az ellenchartisták ismét meggyujták azokat, ’s a’ beszédek és zajongások újra kezdődtek. Nem sokára megjelent a’rendőrség, de nem elegyült semmibe A’ chartistáknak vé°re engedniek kellett, ’s a’ gyűlés eloszlott, háromszorosa éljent kiáltva a’ királynénak, O Connellnek és Normanby lordnak. . A Morning Chronicle még mindig folytatja tollharczát a franczia sajtó’ellen; utóbbi lapjainak egyikében ezeket mondja: ,, A’ franczia hírlapok elégütetleneknek látszanak a’ miatt, hogy az öt hatalmasság a’ török kérdésbe avatkozik ’s azt el akarja intézni. De ha a’ békeség fen fog tartatni, rájok nézve kellemes és örvendetesnek kellene lenni egy illy eseménynek. Egy hirlap a’Chronicle’tudósítása gyanánt hozza fel, hogy Francziaország a’ conferentiában valószínűleg egyedül fogna állani négy ellen. De mi ezt csak a’ Debats-ból ismételtük. Reménylhetőleg Francziaország nem fog egyedül állani négy ellen, bizonyosan nem fog, ha túlságos követeléseket nem tesz az egyiptomi basa’ javára. Nem csak fájdalommal, hanem gyanúval is láttuk azonban, mi kép ama’ lap, mellyről tudalik, hogy összeköttetésben áll a’ franczia udvarral, arra szánó hasábjait, hogy az angolok és oroszoknak persiábani magok viseletére nézve az elsőbbieket kisebbítse ’s az utóbbiakat magasztalja még pedig akkor, midőn a’ franczia udvar persa küldötteknek Francziaországban az uralkodó sah’ számára katonákat szedni, tiszteket szolgálatba fogadni ’s fegyvereket vásárolni enged, ’s midőn rendkívüli franczia követség van készülőben, a’ persa udvarhoz menni. Ha kapcsolatban e’ czikkelyekkel és ezen eljárással a franczia hirlapiró az egyiptomi basának franczia részrőli haszonkeresetlen segíttetését ’s az angoloknak ugyanazon basa elleni haszonkeresetlen oppositióját hirdeti: lehetetlen némelly kellemetlen, habár udvariatlan igazságok’ kimondásától tartózkodni. Az állás, mellyre a’ franczia sajtó a’ franczia kormányt kényszeríteni szeretné, ’s mellyre már majd kényszerítette, mind Oroszország mind Angliára nézve féltékeny. Ha Oroszország, mond a’ franczia sajtó, Konstantinápolyra törekszik, akkor Anglia Egyiptomra törekszik, ’s az egyik szintolly félelmes és leküzdendő mint a’ másik. Francziaországnak tehát arra kell törekedni, hogy egyfelől Oroszországot messze tansa a’ Bosporustól, ’s másfelől Angliát keletnek minden zugában ellenezze, kitúrja, gyengítse ’s nyirbálja. De az illyen politkca mindenek előtt tudatlanságon es hamisságon alapszik. Épen «»Ily kevéssé van eszünkben, Egyiptomot elfoglalni, mint Éjszakamerikát meghódítani, ’s Francziaország mindazon hadsereget, mellyel Anglia ottan birna, őszintén ’s egészen saját érdekében segíthetné. Ámde a’ minden brit iránti előítéletek még igen mélyen gyökereznek szomszédinknál, ’s habár ők általában az angol szövetségről beszélnek, mégis minden érzelmeik ’s cselekedeteik az ellen intézvék.“ A’ Morning Chronicle egy angol tengerészkapitánytól közöl levelet Bálnából, mellyben az panaszkodik az általa Rio de Jane íróban tapasztalt faggatásokról. „Az ottani minden rendbeliek közt — úgymond — kezdve a’ ministertől a’ legutolsó vámszolgáig, elkeseredettség uralkodik az angolok ellen, mivel legújabban néhány brit czikahajó rabszolgakereskedő-hajókat fogott el. A’ braziliaiak ezt elnyomásnak, kényuraságnak tekintik. A’ kormány ugyan nem mondja ki nyilván e’véleményt, hanem minden alkalmat megragad, a’ brit hajóknak gátokat’s hátramaradást szerezhetni. Így például kikutattak egy régi törvényt, mellynél fogva semmi olly hajónak, mellyen egy ágyúnál több van, sem szabad a’ kikötő’ külső erősége előtt elevezni. A’ panaszt tevő kapitány ellen ezen törvény szinte alkalmazásba jött ’s hajója fentartóztattaték. A’ tengerügyminister parancsot adott az átbocsátásra ; de az erőség’ parancsnoka nem hajtott rá, mig végre a’ hadminister rendelt, hogy a’ hajó, a’ horgonypénz’ letétele mellett, harmad napig szabad legyen, melly rendeletnek a’ kapitány, csakhogy a’faggatásoktól menekedjék , csakugyan engedett is. A’ hírlapok már korábban is közlőttek némi adatokat a’ bombayi állomás’ admiraljának, ar Maitlandnak, látogatásáról Bushireben, hol ő a’persa hatóságok’ részéről igen goromba bánást tapasztalt, sőt személye is veszedelemben forgott; de ezen adatok igen ingadozók voltak. Későbbi levelek felvilágosítják a’ dolgot, mellynek igaz menetele a’ következő. Folyó évi martius’ elején megjelent a’ brit admiral, lobogós hajójával ’s két más hadi hajóval, Bushireben, hol szárazra kelt ’s a’ brit ügyeviselő’ (resident’) lakásán vett szállást. Látogatások történtek közte ’s a’ helytartó között, valamint gyakor közlekedések a’ hajókkal. A’ helytartó kifogást tett az ellen, hogy e’ hajókra élelemszerek’ szállíttassanak a’ residens’ háza előtti kőpartról, ’s azt kívánta, hogy e’ szállítások a’ vámházból történjenek. Némi szólalkozás után ebben az admiral megegyezett, de egyszersmind megjegyzé, miszerint ez olly udvaritlanság, millyet még keleten soha sem tapasztalt. E’ pontot megnyerve, a’ persa hivatalok tovább mentek ’s az ásiai character szerint azt sürgeték, hogy most már a’ személyes közlekedés is az admiral ’s a’ hadihajók közt ne am a’ kőparton, hanem szinte a’ vámház előtt, a’ város’másik végén, történjék, értésre adván, hogy ez alól maga az admiral és pogyászai se legyenek kivéve. Az admiralnak olly kevéssé vala szándéka, e’ kérdés miatt szakadásra juttatni a’ dolgot, hogy önkint ajánlkozott, magát egészen ahhoz szabni, mi ezelőtt, hasonló esetekben, e’ helyi szokásban volt. De ekkor világosan kitűnt, hogy hasonló követelés valamelly brit hadihajóhoz e’ kikötőben még soha sem létetett. Azértis az admiral nyomban megtagadta e’ pontot, mint lobogóján ejteni szándéklott sérelmet, ’s a’ helytartónak forma szerint kijelenteté, hogy ő más nap reggel a’ residens’ háza előtti szokott kiinduláshelyről fog hajójára menni ’s pogyászát is saját csolnakain oda szállíttatni; a’ ki ellentálland, tulajdonítsa magának a’ következéseket. Midőn más nap a’ csolnakok közeledtek, az egész bushirei persa őrizet csatarendben állott a’ gáton, ’s a’ nélkül hogy az angolok’ részéről ellenségeskedés történt volna, tüzelni kezdett azokra. Egyik brit katona golyót kapott karászijába, egy másik lőszertartójába. A’ katonáknak meg volt tiltva a’ tüzelés, de elkeseredve a’ megtámadtatás által, ők is egy sortüzet bocsátottak a’ persakra, kik közűl három sebet kapott, a’ többi pedig azonnal szétfutott. A’ brit residens bevonó zászlóját ’s°mind ő mind az admiral, pogyászaikkal együtt, a’ hadihajókra költöztek. Maitland ur’ unokaöccsét egy mellette álló persa katona bizonnyal keresztüllőtte volna, ha maga az admiral és egy tiszt a’ czélzó legény’ kezéből a’ puskát ki nem tekerik. Egy másik tisztre a’ residenslak előtti térségen csakugyan történt lövés. Midőn az adminál’ csolnakjai épen indulni akartak, néhány belföldi kereskedő jőve hozzá őt megengesztelendők ’s a’ dolgot kiegyenlítendők. Az admiral egy irományt adott nekik által ,a mellyben a’ hel tartótól nyilványos és formaszerinti bocsánatkérést kívánt. De ez noha a’ kívánat mérséklett volt, nem állott rá ’s azt mondó’ hogy a’ kereskedők’ küldöttsége tőle nem vala felhatalmazva. Így a dolog följelentetett Sziraszba, hol ey királyi herczeg a’ helytartó, ki alatt Bushire áll. Sziraszból egy persa haditiszt küldeték az admiralhoz; de az értekezések nem vezettek semmi eredményre, sőt inkább kitűnt, hogy a’ sziraszi küldöttségnek czélja nem volt, az admiralnak elégtelen adni, hanem csak az esetet szépíteni ’s egészen elmellőzni. Erre a’ hadihajók Bushire elől eltávoztak' ’« a’ brit residens Kerakba vonult vissza. e'«voltak. * « Nyugatindiából julius’ végéről érkezett hírek még kedvezőtlen adatokat közölnek a’ négerek’ daczoskodásiról ’s munkára kedvetlenségük felől. Jamaicában egyik czukorültetménybe tüzet vetettek, mi a négereknek messze ágazó összeesküvése iránt gerjeszte aggodalmat; de a’nyomozásbol kisült, hogy csak egy magányos volt a’ gyújtogató, mégpedig személyes bosszúvágyból. A’ tűrméiből, noha ez a’ Themse’ vizsekélypontját igen megközelíté, még 250 lábnyi van elvégzendő, mit 12 hónap múlva gondolnak eszközölhetőnek, ha, mint eddig hetenkint általányosan öt lábnyit ásnak. Minthogy azonban most már a’ munka aránylag sokkal könnyebb, ’s már előbb is ásták ki egy héten 14 lábát, reményük, hogy hamarabb is bevégeztethetik ezen óriási vállalat. Ifrancisi kg. Paris, sept. 1. A belgák királya és királynéja aug.ondikán estve az eui kastélyba megérkeztek. Aug. 29-én Leuchtenberg herczegnő Theodolinde kir. herczegnővel Dieppeből Eube érkezett a’ királyi család’ látogatására. Reggelizés után a’ király maga vitte saját kocsiján Tréportba fenséges vendégeit. Egyórai sétakocsizás után a’ herczegnők visszatértek Dieppébe. Fite/ Lajos, mihelyt Metternich hercezeg’ betegségét megtudá, tüszint önkezűleg irt Apponyi grófnak ’s naponkint telegrafi tudósításokat adatott magának Eube a’ hires diplomatának egészségi állapotáról. A’ Moniteur sept. srül következő czikkelyt közöl: ,,A’ hírlapok a’ keleti ügyek’ 's általában minden kül alkudozás’ tárgyában olly önkényes föltevésekre, olly különféle é s gyakran ellenkező tudósításokra vetemednek, hogy lehetetlen , egyszerre minden állításaikra felelni. Azért rendszerint csupán a’ későbbi tett dolgokat hagyjuk szólani, hogy minden hirtelenkedő magyarázatok megczáfoltassanak, ’s az igazság Francziaországnak külföldön magaviseletére nézve helyreállíttassék. Egyébiránt olly világos mint a’ nap, hogy a’ diplomatai alkudozások más természetűek mint a’ többi kormánycselekmények, ’s hogy amazokra nézve mielőtt érettségre jutottak , tulajdonképeni nyilvánosságnak nem lehet helye. — Mindazáltal egy reggeli hírlapnak azon csudálatos állítását, mintha diplomatánkban anarchia uralkodnék, nem mellőzhetjük hallgatással el. Felette igaz, mint a’ Courrier Francois mondotta, hogy a’ keleti ügyek egyszerre Párisban, Bécsben és Konstantinápolyban tárgyaltatnak; az említett hírlap még Berlint és Sz.Pétervárat is hozzátehette volna, mert mindenütt, hol valamelly nagy hatalmasság’ széke van, történik tárgyaltatás; de ezen triviális igazságra is szorítkozik minden, mi a’ Courrier Erangais’ állításában igaz, ’s mit ő anarchiának vett, az épen ellenkezőleg csak az egyesség’fentartására elővett rendszabályok’ egyeteme. — Képviselőink által folytatott minden alkudozások egyetlen egy középpontra indulnak ki, mellyből az ösztön ered; és e’ középpont nem Bécsben van, hanem Párisban a’ külügyek’ ministeriumában. A’ nagykövetek azért értekeznek egymással, hogy mindaz, mi egy diplomatái ponton előfordul, egyszerre tudassák meg minden egyéb pontokon; de egy nagykövetnek sincs joga, másik nagykövetnek utasításokat adni. A’ külügyek’ ministeriumának sehol sincs filialéja. Az utasítások azon ponttól erednek, mellytől eredniük kell, ’s minden ellenkező állítás hamis és költött.“ Paris, aug. 31. A’ Presse hírlap, minden terhével, kötelezvényivel ’s előfizetőivel együtt eladaték tegnap 1100 frankon. A’ régi társaság liquidált, ’s egy uj keletkezik, de folyvást G Girardin Emil’ vezérlete alatt. Az eladás tehát puszta formalitás volt. A’ lap’ vevője Dujarrier, azaz ő kölcsönözi nevét, de Girardin marad a’ vállalat’ igazgatója, ’s mellette Granier de Cassagnac tovább is folytatja a’ szerkesztőséget. A’ lap’ fönmaradása még négy évre van biztosítva egy tőke által, mellyhez igen érdekes személyek is járultak adakozásaikkal. A’ Journal des Débuts a portendiei kérdésre nézve következő czikket közöl egy senegálbeliről: „Portendie teljes tulajdona a’ francziáknak, az 1775-i szerződés’9ik czikke szerint; az angolok egyébiránt ugyanazon szerződés’ Ildik pontja szerint föntarták magoknak ugyanott a’ gummikereskedést, olly kikötéssel azonban, hogy ott huzamos telepet nem tartanak. Minden bajos nehézség csak e’ két szó’ magyarázatában fekszik tehát,s azon körülményben, hogy szomszédaink, nem tudom miért, tagadják a’jogot, Portendic-ot szükség’ esetén ostrompzár-állapotba helyezni. Így fölhatalmazottnak gondold magát 1834 ben a’senegali kormányzó, Portendicnál horgonyzott két angol hajót a’ szerződés’ megsértőinek tekinteni,s fiúitokra adá, vagy vitorla teszi.