Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-19 / 75. szám

sere a’ helybeli körülményekhez képest figyelmezni szük­séges lészen.— IV. A’rendkívüli esetekben történhető össze­húzások’ alkalmával a’ tartás és szállásoltatás mindig a Kincstárt fogja illetni, ’s ennélfogva ezen rendkívüli ese­tekben különös gondoskodás’ szükségét a KK. es lüy. ten­­forogni nem látják. — V. Az ezredekhez nem tartózó minden­nemű főtisztek’ ellátásáról, mind az átkelés mind az állan­dó szatlasolás’ eseteiben, a’II. szakasz’ 5dik pontjának ren­delésen kívül minden egyéb tekintetben a’ Kincstár fog gon­doskodni. , „ A’ h. «G­azdasági egyesület meggyőződvén arról, mikép a’köznép elfogulva a’ megszokott iránt, a’ kezében levő földet korántsem miveli úgy, mint azt helyzete ’s a’ kor’ válto­zott körülményei kívánják, ’s meggyőződve arról, hogy azt helyes és czélszerű gazdálkodással jövedelmezőbbé tehetne, ,„el múlt évi nove­lékén tartott közgyűlésén elhatározd, hogy a’ folyóirati bizottság’ ügyelése alatt évenkint gazdasá­­gi­­kalendárium bocsáttassék közre a’ köznép’ használatául, ‘gazdasági ’s más közhasznú jegyzetekkel ’s ismertetésekkel, és minél olcsóbb áron árultassék , miszerint azt szegényebb sorsú földm­ivelők is megszerezhessék. A’ megbízottak e’ tárgyban m. hó 2okán terjeszték jelentésüket a’választottság’ el­re, mellynek következtében határozatta jön, hogy az érintett Mezei naptár“ cziviű gazdasági kalendáriom­ jövő 1840 évre több ezer példányban indíttassák meg, mellynek terjedelme az elfogadott tárgyakhoz képest mintegy 8 ívnyi, alakja negyedrétű, egyegy fűzött borítékos példánynak ara le°föleub 2 ezüst garas legyen. Midőn tehát ezen hatá­rozat’ foganatosításául a’többször említett gazdasági kalen­­dariom s°ajto alá bocsáttatik, olly reménnyel teszi közhírre a’ szerkesztőség, hogy már jövő hónapban kész példányok­ká­ szolgalhatand belőle a’t. közönségnek, egyszersmind illő tisztelettel ’s hazafiui kérelemmel járulván ezen ügy’ minden rendű barátihoz, hogy ezen vállalatot a’ közjó végett hatási körükben szívesen pártolni, ’s azokat, kik hírla­pot netán rendszerint nem olvasnak , arra előlegesen fi­gyelmeztetni méltóztassanak. A’ munka’ becsét nevelni fogja azon körülmény , miszerint csillagászati (astronomiai) részét Tarczy Lajos pápai természettani oktató ’s a’ magyar társa­ság’ levelező tagja készité, hasznos és népszerű természettör­téneti jegyzetekkel kisérve. A’ t. ez. könyvárus és könyvkö­tő urak szinte illő tisztelettel szólittatnak fel, hogy a’ számuk­ra küldendő példányok iránt minél elébb tegyenek rendelé­seket mellyek innentova Pesten Eggenberger József és fia’ könyvkereskedésében (ferencziek’ piaczán) ’s a’ h. gazda­sági egyesület’ titoknoki­ hivatalában (Zöldfa-utcza 373 sz. a.jegyiránt szívesen fogadtatnak. Tartalmáról annak idején körülményesb jelentés fog közhírré tétetni. (ulasz.) Nagy Károly, aug. 28. E’ hónap’26kán es­zkén tar­talék a’ szathmármegyei rendkívüli közgyűlés, az ország­­gyűlési követeknek pótlóutasítás-adás végett. Nevezetes vo­it a’ nm. Helytartó-Tanácsnak azon tudósítása, miszerint Ő Felsége’ kegyelmes leírása’ következésében azon hely­ségekhez, mellyek a’ határok’ osztálya’ és különösen az összesítések’ alkalmával magokat megkárosíttatva érezvén, erőszakos visszafoglalásokat tettének, vagy tenni akar­nának, a’ vármegye’ kebeléből egy közbirodalmú sze­mélyekből alakított küldöttség neveztessék, melly az érin­tett helységeket csendesítni, törvényes és békés útra vissza­vinni törekednék, tudtokra adván egyszersmind, hogy el­lenkező esetben a’ legközelebbi katonakormányokhoz a’ rendelések meg vannak téve, miszerint a’ rendbontókat fegy­veres erővel is engedelmességre és törvénytisztelésre kény­szerítői fognák. — A’ termés egyáltalában Szathmármegyé­­ben nagyon középszerű, minek következése az, hogy az eletnemek’ ára csökkenni nem akar. Egy köböl tisztabuza 8 __9 f., egy köböl rozs­a f.— A’ tavasz a’ zabra nézve job­ban mutatkozott; a’ kukoriczát korábban a’ nagy hév pusztí­tó, most pedig a’ sok varjú. Szürethez az Ermelléken éled reményünk, mind mennyiségre mind minőségre. Sámuel’ napján már meglehetősen édes szőlőt ízleltünk. (Érd. Hrd.) *** Pécs, sept. 10. Nálunk valamint egész Baranya vármegyében , ugyszinte Szigetváron Somogyban is meg­szűnt tökéletesen a’ marhadög. Aug. 29-én esővel vegyesen nagy mennyiségben hullott jég, szüleinket, mellyek bő szürettel kecsegtettek, igen elverte, ’s tetemes kárt okozott Pécsett és környékén. Galgóczon (Nyitra­ megye) aug. 18 án az Üdvözítőről czimzett sz. Ferencz rendű szerzet’ osztályi gyűlésében ed­digi kormányzója Mag­ócs­y István a’ szerzett sarkalatos sza­bály szerint lemondván hivataláról, helyette Ernyey Am­brust, az ifjúság’ sok évi nevelésében ’s igazgatásában sok érdemmel őszült férfiút, választék meg közakarattal ’s mel­lé tanácsnokul Hülyük­ Ambrust és Majercsik Kamillt, ti­­toknokul Melicher Nép. Jánost; a’ zárdai elöljárók pedig többnyire meghagyattak tisztjükben. Hazánkban ezen már több század előtt törvényesen honosult szerzet egy a’ leg­kiterjedtebbek közül, 25 zárdában 463 tagot számlált múlt névkönyve szerint, ’s főtörekvése az Isten’ igeijét hirdetni ‘s az ifjuságot nevelni 8 gymnasium- és 8 nemzeti iskolában. Egyik főgondja: nemzeti nyelvünk’ terjesztése is, mi vég­űül néhány év előtti határozata szerint felvidéki idegen aj­kú növendékeit is az alföldi magyar zárdákba küldi ’s böl­­cselkedési és hittudományi osztályiban e’végre külön nyelv­tanitokat is tart, minek s­ikere az, hogy az innen kikerül­tek beszélni 's tanítani is képesek a’ magyar nyelvet. Elegy tár. A’ Pozsonyban tartózkodó idegenek közül négy férfiú vonja különösen magára figyelmünket. Ezeknek egyike Mehmet dervis, ki Budán Tyul-baba’ismere­tes hamvai fölött zarándoki ájtatosságát végezvén, városun­kat keresztülutazólag látogató meg, ’s innét Bécsbe menend, a’ török követnél útlevél-nyerés végett magát bemutatandó, minthogy társával egyetemben lirt levelét a’Budáról egyene­sen honába visszatértnek kellett átengednie. A’másik három, névszerint János Jakab, Melik Jakab és Suleiman Simon perzsa eredetű s alattvaló keresztények, kik minthogy az u­­tolsó orosz-perzsa háborúnak egyedül a’ perzsiai kereszté­nyekre kivetett költségét, személyüket illetőleg lefizetni nem tudák, családjaiktól megfosztottak, kiknek rabságban létele mellett,ide engedteték nekik a’kivánt pénzmennyiséget össze­gyűjteni, mel­y nélkül mind saját életök mind családjaik sza­badsága teljességgel megóvhatlan ’s visszaszerezhetlen len­ne. Ők elsőben is a’ magyar keresztényi szeretethez folya­modtak, ’s hisszük, nem fognak csalatkozni reményükben. Itt legalább olly élénk részvét mutatkozik irántuk, hogy a’ részükre megnyitott aláírási íven, a’ követi tablónak nemes­­keblü tagjai majdnem pillanat­lag 100 pengő forintnál többet ajánlottak. Az ifjúság közt egy külön alairasi iv kereng; azok’ emberszerető lángérzelmei aránylag ha­sonló sikerrel kecsegtetik a’ szerencsétleneket, kik az egyházi és világi főfőméltóságuaknál ’s országnagyainknál folyamodás’ útján szándékoznak az adakozó könyörüle­­tességet megnyerni. Nyíljanak meg előttük mindenütt ne csak az ajtók, hanem a’ szívek’ és szekrények’zárai is! — Pécset­ta’ részvényeken épülő színház, ámbár ez már előre kiadatott évenkinti 600 pengő forintért, ’s miután csak német vállalkozók jelenték magokat, ezeknek, mindazáltal nem német szülészeti előadásokra, hanem nemzeti nyelvünk’ gyarapodása ’s nemzetiségünk’ kifejlődése végett részint a’ jegyzőkönyvekben részint a’ haszonbérlővel kötött szerző­désben is nyilványosan ben foglaltatik, hogy ha a’ bérleti idő alatt magyar színészek jelentenek magokat, ezeknek té­len hetenkint 1 galabb is 3 nap, nyaranta ellenben általányo­­san megengedhető a’ magyar színi előadás. — Az angol con­sul, Ho­dyes ezredes, ki az utolsó szerb zendület’ előestéjén Belgrádból eltávozik ’s több hónapig a’ mehadiai fürdőkben tartózkodott, 14 nap óta Zimonyban mulat. Neje legközelebb Bécsbe szándékozik utazni. A’ consul titoknokat is magával hozá, ’s igy talán huzamosb ideig fog Zimonyban t­artózkod­­ni; bizonyost mindazáltal e’ tekintetben épen nem mondhat­ni, ’s lehet, hogy Belgrádba menend, valamint az sem le­­hetlen, hogy végkép elhagyja Szerbiát és visszautazik Lon­donba. Az egészségi állapot Belgrádban jelenleg igen ked­vező. —S Belényes, sept. 3. Városunkban m. hó’ 12- kén történt,­­se’lapokban közlött mereny s öngyilkosságnak, a’ mennyiben az egyoldalúkig es hibásan közöltetek, felvi­lágosítására ’s egeszteni igazolására szolgál az , hogy azon szerencsétlen tanító, kit különben maga a’ ref. is, kitűnő szelidségű , jámborságu, és szerény férfiúnak , ép állapo­túnak, állít, a’ nyilványos vizsgálatok, több tanuk’ vallo­mása,­­s kettős orvosi bizonyítvány szerint, egy hoszabb időtől, őt felette nyomorgató, melancholiája után, már a’ tettet megelőzött napokban, a’ fokonkint növekedő valósá­gos elmebeli meghaborodásnak több nyilványos jeleit adá, m­ig végre ez dühöngésbe menvén által, azon irtózatos me­­rény és az azt követte öngyilkosság lön szomorú következ­ménye; ő tehát az elkövetett merény után tanácskozást épen senkivel nem tarthatott, mert arra lelki ébersége már nem volt, hanem az este homályában utczákon és mezőn tett sok rendeletlen tébolygásai közben egykét házhoz is bevetődött, de honnan igen kevés zavart szavak’ váltása után csakhamar távozván, szokatlan kalandjait összevissza téve, mig végre a’ nevezett időben lakjába térvén, nem végintézkedés, ha­nem valóságos tébolyodásának nagyobb fokát kitüntető nehány sorok’ összehalmozása után, borzasztón vete véget értének. — Szék (ns. Dobokamegye), aug. 22. Szomorú emlé­kezetünkben vala még, hogy azon a’, napon (aug. ritkán), mellyen a’szőlős gazdák a’ lágyuló szőlőszemekből jó szeretet jóslanak, a’ 15—20 (mogyorónyi nagyságú) jégszemekből összecsomósodott, de ritkásan hullott, jégdarabok szőlőter­mésünk’ negyedét, kevés pillanat alatt, semmivé tették, midőn a’ mai nap’ reggelén 5 és 6 óra között olly rettentő vihar vonult keresztül városunk felett, miilyenre legéltesebb polgártársaink sem emlékeznek. Ennek borzasztó csattanás által követett villámai, nagy távolságra egymástól, két há­zat gyújtottak meg, mellyek leégtek. Az egyikből egy 3 na­pos gyermekágyas asszonyt ártatlan csecsemőjével csak a’ részvevő felebaráti szeretet menthete meg a’ dühös lángok­tól. A’ villám a’ catholicum templom’ tornyába is lecsapván, a’ sz. Ferencz szerzetbeli ott jelen volt­­. ez. praesidens és professor urakat leszédítette, a’ harangozó 13 éves fiút pedig halálra furtá. Ehhez hasonló szomorú sors érte a’ szomszéd Bogács helységi juhnyáj melletti őrt is. I­agybritannia. Aug. 29-dikén a’ királyné titkos tanácsot tartott a’ Buckingham-palotában. Shiel ur mint a’kereskedési hivatal’ alelnöke, egyszersmind a’titkos tanács’ tagja, hitet tett le. Ugyanezt cselekvők Poulett-Thompson és Laboucdiere urak, amaz mint ,,a’ két Canadának főkapitánya és főkormány­­zója“, emez mint ,,a’ kereskedés’ és külföldi ültetvények’ tanácsának elnöke.“ A’ Globe aug. 30-dikán tudósít a’ ministeriumban történt új változásokról: „Hiteles kútfő után jelenthetjük — úgy mond — hogy Normanby marquis a’ gyarmatministerséget a’ belügym­­inisterséggel cseréli fel,’s helyébe Russell J. lord, eddig belügyminister, a’ gyarmatministersé­get vállalja el.— Holeik lord tegnap beada a’ királyné­nak a’ hadministerségrőli lemondását, ’s ő felsége azt kegye­sen méltóztatott elfogadni. Természetes, hogy mi e’ pillanat­ban még nem vagyunk képesek előadni az okokat, mellyek ő lordságát e’ lépésre indíték; mondják azonban — ’s ezt az általa a’ titkos szavazás felett az alsóházban tartott beszéd igen hihetővé teszi — hogy ő lordságát a’ cabinettek­ meg nem egyezhetése egy­­szabadelműbb politicának köve­tésére, mint miilyen az ő nézetivel megférhető, bírta a’ kilépésre. A’ ministeriumban történt változások az oppositioi la­poknak természetesen sokféle beszédre és gyanítgatások­­ra nyújtanak alkalmat. A’ gyülölség, mellyel különösen Thomson ur kinevezését fogadják, részint abban gyökere­zik, hogy a’ kinevezett még „uj ember“ ’s igy szükségké­pen irigységet támaszt, részint pedig abban, hogy ő whig. De ha igaz, hogy Colborne general maga kivánt a’ Canadak polgári kormányzóságától fölmentetni, akkor ugyan e’ hi­deg, okos mérsékelt ügy­ embere ott igen a’ maga helyén lesz. Hiszen tetemes része azoknak, mik a’ két tartomány’ egyesülését kívánatossá teszik, de egyszersmind nehezítik, kereskedési természetűek, mellyekhez olly férfiúnak, ki, mint Thomson, gyakorlati kereskedőből emelkedett statusférfivá, a’ nélkül hogy ezért a’ kereskedési ügyekkel mint saját szakkal foglalkodni megszűnt volna, sokkal jobban kell érteni, mint azoknak, kik első kiképzésüket az egyeteme­ken, további kifejtésöket pedig a­ parlamentben, k­ószobá­­ban vagy külföldi követségeknél nyerik. — Hogy most há­rom catholicus van ministeri hivatalokkal felruházva, ezt természetesen ismét úgy fogják az országnak előterjeszteni mint a’ ministerium”s az udvar’ e’ hitsorsosokhozi hajlandó­ságának ’s azok’ növekedő befolyásának újabb bizonyságát; ámbár az emancipatio’ átvitele után nem is lehete mást vár­ni, mint hogy a’ nyilványos hivatalokra catholicusok is al­kalmaztassanak. — Továbbá, hogy a’ belügyministerségre épen Normandy marquis választatok , ez — mondják az op­positioi lapok — O’Connell’ különös parancsolatjára történt, ki tapasztalásból tudja, milly könnyen behunyja e’ nemes lord szemeit, midőn a status ellen összeesküvések szövet­nek ; s mivel neki (O Connellnek) épen illyen férfiúra va­la e’ helyen szüksége, hogy az unió elleni ármánykodásit folytathassa. Igaz, hogy O Connell kinyilatkoztató, misze­rint ő Izlandra nézve nem lát üdvözséget mint épen ezen unió’ eltörlesztésében,­­s a’ praecursor-egyesületet is, melly némelly különös’ reformok’ kivitelére rendeltetett, felosz­latta; de azért még e' próbáját nem lehet felsültnek mon­dani, mivel ő csak két millió praecursortól ígért sikert, holott azok’ száma soha sem érte el az 50,000-et. De nem is látszik, mintha O'Connell igen sietne az új belügyminis­­ter’ állását használni, mert neki épen nem szándéka köz­vetlenül az unió’felbontásán dolgozni, hanem csak egye­sületet szándékozik képezni a’parlam­entválasztási lajstromok’ szemmeltartására, olly czélból, hogy a’ szabadelmű kép­viselők’ mostani számát (kik között azonban több o­lyan is van, ki az uniófelbontásról hallani sem akar) fentarthassa és mindinkább szaporíthassa. Sőt ő komolyan sürgeti a’ whigeknek ezen egyesülethez'­ csatlakozását épen azért, mivel annak a’ mondotton kívül más czélja nincs.— Legújabban ismét több chartista ismertetett ,,bünös“-nek ’s különböző idejű (3—18 hónapi) fog­ságra ítéltetett. A’ Chartismus most csak imitt-am­ott mutatkozik 4—500 főre menő emberek’ megjelenésében, kik vörös szalagot hordanak gomblyu­kaikban 's ekkel látogatják a’ templomokat. Ezt ők O'Con­nor' tanácsára kezdettek, ki úgy vélekedett, hogy ez által a’ közép­ osztálybeliek mindenkor emlékeztetve lesznek a’ chartisták’ létezésére és sokaságára, valamint ezeknek ko­rábbi fenyegetőzéseire, mi bennük (a’ vagyonost) osztá­lyokban) folyvást egy igen üdvös félelmet táplálnod. De lassankint ez a’ bohóskodás is szűnni kezd, részint az egy­házi elöljárók’ intézkedési által, kik kinyilatkoztatok, hogy tömegestül jövő férfiakat nem fognak az egyházakba bocsá­tani, részint mivel magok a' chartisták közül azok, kik az­előtt nem szoktak rendesen temjdom­ba járni , elunták a’ tréfát. Eddigi szokásuk volt, megjelenendésöket a’ lelki­­pásztornak előre tudtára adni ’s neki egyszersmind a’ tex­tust megküldeni (rendszerint ollyat, melly a’ szegények iránti méltányságról ’s azoknak a’gazdagok általi elnyoma­tásáról szóla) , melly felett magoknak lelki tanítást kértek ki. Egyik j­raedikátor azonban ugyancsak kijátszá várako­zásukat, mert a’ megküldött ige helyett a’ következőt vá­lasztó: „Az én házam az imádságnak háza, ti pedig a’ rablók’ barlangjává tevétek azt!“ A’ chartistáknak se’ kel­lett több; mihelyt a’ szent igét meghallották, megfordultak 's mind egyig kitakarodtak a’templomból. A’jó pap ugyan­csak eltalálta bibéjüket. Az angol és franczia lapok közötti tollcsata napról nap­ra keserűbbé válik. A’ legújabb pörpatvarra Wellington­­nak doveri ebede szolgáltatott alkalmat, hol, mint tudva van , Waterloo ismét a’ főszerepet játszó. E’ visszaemléke­zés annyival sértőbben hangzik a’ franczia fülekben, mint­hogy az Sónknak Angliában tavai történt fogadtatása által egészen kitörőknek gondoltatok. Innen amaz ingerültség, melly a’ franczia sajtó által Waterloo’ emlékezetének fel­­f­risítése miatt nyilatkozik. A’ Journal du Commerce p. o. igy szól: „Valóban igen jól választatok a’ pillanat, mely­ben az angol aristocratia ama’ győzelemmel büszkélkedik. Elfeledi tehát, hogy 25 év múlva is viseli még országa azon viadal’ sebeit; hogy Anglia kereskedési, politicai ’s pénz­ügyi fordulathoz közelg; hogy sorsa egyetlen jó vagy rész aratástól függ; hogy nyugtalanság ’s aggodalom uralkodik népsége közt; hogy kereskedése hanyatlik; hogy el akar­nak tőle szakadni gyarmatai, ’s hogy végre O’Connellnek, fenyegető szava , mint elöljárója egy iszonyú bomlásnak, épen most emelkedék föl az unió’ megszüntetése végett. Igen, örüljetek csak a’ Waterlooi győzelemnek, ti nagy hő­sök és politicusok. Valóban szép, dicső-e’győzelem, melly után a’ legyőzőttek veszteségük’ daczára is nagyobbak és erősbbek lőnek, a’ győztesek pedig diadaluk’ terhe alatt lassankint elhalnak.“ Hasonló keserű hangon nyilatkoznak a’ többi hírlapok is. Azon p­raecursor-gyülekezetben, mellyben O'Connell e’ társulat’ feloszlandásait jelenté, ugyanő említést ten azon gyöngédségi jelenetről, mellyel Brougham lord a’felsőház­­ban, kevéssel az ülések’ berekesztése előtt, a’ paireket mulató. Miután t. i. O’Connell a’ parlament- választási laj­stromok’ kiegészítése és felügyelése végett újabb erőküdé­­sekre hivá fel a’ gyülekezetét, ekkép szólott: „Illy módon mi olly választási lajstromokra teendünk szert, mellyek egy Wellingtonnak, Peelnek, Lyndhurstnak és Brougham­­nak—ezen embernek, ki majd egy charactertelen , agyra­­esett fecsegőnek, majd ismét egy első rangú génjének mu­tatja magát — lehetetlenné teendik Izland’ sorsának intézé­sét. Úgy hiszem, mindnyájan olvastátok Broughamnak Mel­bourne lordra a’ felsőházban tartott siránkozó dics beszédét. Midőn én e’ beszédet elolvasám, azonnal irtam­ Londonba tudakozólag, ha valljon a’ nemes és tudós lord akkor nem volt e egy kissé becsípve, a mi ha úgy volt, ekkor én el­lene legközelebb a’ mértékletességi egyesületnél panaszt teendek.“ (Kaczaj.) Birminghamban jelenleg a’ csend annyira helyreállott, hogy a’ belügyek’ statustitoknoka parancsot adott az oda rendelve volt londoni csendőrség­ visszahívására.

Next