Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-10-10 / 81. szám

üzente a’ herczegi földesur’ kocsija körül az oromittas a a’­­ valóság, éljent harsogva, midőn e’ kivilágítások szem­e e tere körüljárdalt; mialatt, ’s még majd 11 óráig, a e­b­­beli zenészek a’ piaez’ közepén kiállítva, egészítek az orom kéjelmet. Tegnap e herczegsége nagyobb részint évei kö­rében ebédelt. Ma reggel azonban, javai megtekintése köz­ben , Esztergom fele távozott el, az összesereglett nép is­mételt éljen kiáltozási közt. Sok szegény s ugye °oy° tak örömkönyüsen áldják ő herczegsége nyomdokit, kik közt azonkívül, hogy minden léptén a látott szükséghez arányzott pénzmenyiséget önkezével kiosztott, meg részint a’ házi szegényeknek, részint pedig a helybeli kórház alaptőkéje’gyarapítására az uradalmi pénztárból, különkü­­lön több száz forintot rendelni kegyeskedők , a’ helybeli lelkész által kiosztandókat. Megtekintvén az uradalmi rab­­dobozó-intezetet, az ebbeli eltévelyedteknek megjobbulásra ösztönzö atyai intéseket ada. — Engedjen az eg számos éveket illy bölcs és kegyes földesurunknak! — Ugyanitt sept.­lükén­t. Jiudnyanszky Miklós fő sz.-biró urnak már többször tanúsított jótékony czélokra törekvései által esz­közölve díszes tánczvigalom adatott, mellynek a’ költségek’ lerovatásán túl maradt jövedelme a’ Nyitra megyei dolog­ház’javára fordíttatott. Komárom, oct. 1. Városunk az e’héten kezdendő szü­ret’előkészületei közt szokáson kívül élénk, mellyet vidá­mabb szinbe ölt az egymásután következő menyegző, melly sok reménye vesztett hölgyet a’ boldogság’ legmagasb polczá­­ra helyez. A’ szüret elég bő leend; a bor igen jó, előlege­­sen 7­8­­'ton akarják adni a’ monostorit. A’ várépités foly­tonosan halad. Több ezredbeli zászlóaljak jövének most újonnan a’ várba szállomásozni, mellyek sept. 2okán tíz„L»l. tábornagy’jelenlétében hadi gyakorlatokat tőnek. A város nyugati részén fekvő calvaria már szétrontatott, ’s az ásan­dó csatorna, melly a’ Vágót a’ Dunával összekötendi, megkezdetett. Azon terv, miszerint az ezen sánezok’irá­nyiban a’ Duna’ túlsó részén fekvő Monostorhegy szinte sánezokra használtassák, elfogadtatott, ’s már a’mérések meg is kezdettek.— Jelenleg a’ komáromiak’ figyelmét különösen magára fordítja egy egészen uj találmányi­­ka­ró-, vagy fenyőfa-verő, mellyet Varjú János komáromi lakos a’ városnak mintában benyújtott, ’s attól a’ maga költségén készítése elfogadtatott. A’ város’ felén fekvő fahíd t. i. gyakran a’ városnak nagy költségébe kerül, és sokáig tart a’ fenyők’ leverése; ezen gép fél annyi em­beri erővel kétszer annyi erejű mint az úgynevezett lmnja. A’ napokban elkészül már, ’s a’jeles iparkodó férfi bi­zonnyal fáradozása’ sükerét érendi, mellyet jelenleg sok ácsorgó hasztalan törekszik előlegesen megsem­mítni. — A’ casino több lelkes férfiak által még mindig pompásan fen­­tartatik. Úgy látszik azonban, hogy a’polgárság mindinkább ki akarja magát belőle vonni; ez valóban nagy kár, miután illy nemír egyesületek’ fő czélja az összeforrás, közmunkálat. Óhajtanak, hogy ez csak múló legyen, ’s a’ komáromi pol­gárság továbbra is virulásba hozza azon egyesületet, mely­­lyet olly szépen kezdett meg, ’s melly tagadhatlanul, a’pes­tit kivéve, alig tűr társat maga mellett. A’ Jász ’s Nagy és Kis Kun kerületek’ fővárosában rabdolgoztató ’s javítóház állíttatott. A’ rabtartási költségek által tetemesül terhelt kerületi külön házi pénztárak’ teendő megkiméltethetése ’s a’ hoszú idők’ során keresztül merített azon tapasztalás, hogy e’ hármas kerület’ börtöneit leginkább olly gonosztévők töltik, kik minden lelki oktatás és vallásos tanítás nélkül pusztákon ’s a’ cserények mellett henyélve ásítotzák le napjaikat, szüle először 1837 végén, egy köz­gyűlésen k. tan. ’s nádori főkapitány Szluha Imre által el­­nökileg indítványozott azon gondolatot, hogy a’ fenyítő-tör­­vény ellen vétett ’s ez által annak büntető súlya alá esett gonosztevők foglalatoskodtatása, azoknak a’vallás’ és erköl­­csiség’ szelídebb ösvényb­e vezettetése végett egy rabdol­goztató- ’s javítóintézet állíttassék , hol a’ gonosztevők fog­ságuk’ ideje alatt foglalkodtatván, egy részről önmagok ér­demeljék meg azt, mit eddig helyettük az említett kerüle­tek’ pénztárai tartás’ fejében nagy sérelmükkel fizetni kényteleníttettek, más részről pedig, lelkiképen kiművel­­tetvén, fogságuk’ eltelte után mint javult emberek adassanak vissza a’polgári társaságnak. E’ két szent czélból támasztott indítványt a’ tiszti kar hévvel ölelte, ’s gondos ipara által oda vitte, hogy a’ hármas testvér kerületnek Jászberényben e’ czélra egy emeletes díszes épülete, egy olly pénztárból, melly ezen kerületek’minden rendű ’s rangú szabad polgárai­nak évenkinti adózásiból gyűlt össze (felkelő sereg’pénztára) most már nemcsak elkészítve áll, hanem abban f. évi aug. 21tól kezdve 34 rabszemélyt szűrposztó- és pokrócz-készítés­sel foglalkoztat is, kik ez egyszerű munkát igen könnyen felfogva, egy hét alatt 3 mázsa gyapjút dolgoznak fel. Ez in­tézetre a’közvetlen felügyelést egy állandó tiszti választmány teljesíti, melly a’ hármas kerület’ minden évnegyedi köz­gyűlésekor e’ részben vinni szokott jegyzőkönyvet jóváha­gyás végett bemutatja. A’ tisztaság, csend és jó rend, melly két fegyveres hajdú’ vigyázata mellett, a’ munkaszobákban fentartatik, minden látogatót elfog annyira, hogy egyedül a’foglyokon levő vas’pengése idézi emlékezetbe az ő sanya­rú sorsukat. A­ rabok által a’tömlöczgazda’ előmondása után fenszóval, ájtatossággal tartatni szokott esti és reggeli imád­ságok, úgy a’ helybeli lelkész apát Slipula József ur által jutalom nélkül minden héten az intézet’ kápolnájában buz­­gósággal tartatni szokott lelki oktatás és szent mise biztosít­ják a’ hármas testvér kerületet, hogy intézete’ egyik czélja, miszerint az ide került rab fogsága’ ideje alatt emberi mél­tóságát megismervén, annak eltelte után mint ember tér a­ szabad világba vissza, el lesz érve. Mi másik czélját illeti, t. i. a’ rabtartási költség’ megtérülését, erről eddig semmit sem tudhatni, mivel a’ készítmények még el nem adatván, a’ jövedelem’ és kiadások’ valódi állása ki nem tűnhetett; de édes remény táplál, hogy e’ részben is gyümölcsözni fog a’ köz’ javára irányzott szorgalom.­­j- Tompa (Hont vmegyében),oct. 5. T. Ilont és Liptó megyei’ Karai és Kendei, mélt. báró Majthényi Antal urnak liptói főispánnyá lett kineveztetéséből érzett örömüket nyil­­ványítandók, jeles és nagy számú küldöttségekkel járulanak múlt sept. hónap’ 24én és 26 án Tompán ő méltóságához. Az igaz szív sugallotta örömünnepeket a’ szokott lakomák kö­vetek, mellyeknél, tiszt. főispány háziúr poharat em­ele, a’ Felséges Fejedelmek’, mélyen tisztelt Nádor’ és Hontnak lel­kes főspánya ’s országbírója Majláth György ő excja’ boldog és hoszas éltökért. — Midőn pedig a’ Felséges Uralkodó Ház után mindjárt Liptónak Karaiért és küldöttségéért va­­la pohár emelendő, Liptónak szellemdus főjegyzője Ma­­docsányi Pál a’ főispány ur’ szavát félbeszakasztva, és pezs­gő poharát emelve előadá, miszerint az elsőbbség már a’ királyi előadásoknak lévén átengedve, a’ mindenek feletti elsőbbséget a’ felséges királyi személyeknek annál inkább kész, alattvalói hódolattal átengedni, mivel szeretett és ki­rályi kegyet nyert főispányuk ellen nemcsak legkisebb sérelmük nem lenne, sőt szelíd, bölcs és törvényes kor­mányával dicsekednének, de épen ezért küldői’részéről meg nem engedheti, hogy főispányuk’ boldogságára czélzó óhajtásukat más valami, bár junctim formában is, megelőzze. — Az egészet ritka köz vidámság, folytonos megelégülés’ jelenségei és viradtig tartott tánczvigalom, mellynél Horn­nak legkecsesb hölgyei ékeskedének , fűszereze. Mostani időnket, de különösen a’ tisztelt megyék’ szellemét tekint­ve, e’ tisztelkedések csalhatatlan bizonyságot tesznek, mi­szerint közjóvai tiszta törekedés, a’ polgári állásbani állhata­tos következetesség és igaz érdem köz méltánylásra ta­talnak. Sz. Kozmáth Antal pécskai kamar. igazgatótiszt i. e. sept. 25kén meghatározott. Spanyolország. A’ Moniteur sept. 28kán következő telegrafi tudósítást közöl Perpignanból ugyanazon hód 25kéről: ,,23 án Segarra elfoglalta San Juan de las Abadessas várost Felső-Catalo­­niában. Campredon erőség 24kén még nem hódolt meg. Es­­pana gróf maga ület mellett volt, Carbo (christinai) gene­ral pedig Vichben. Valdez (Cataloniának christinai főkapi­tánya) Ifikan Manresából Cerveraba indult. — A’ campre­­doni parancsnok jelenti, hogy a’ carlosiak 24kén visszavo­nultak ’s az erőség’ vívásával felhagytak. Valdez 22dikén kiindult Vichből, és seregeivel Berga felé tartott.­ — Egy bayonnei levél (Galigliani’ Mess­enger­é­ben) egy újabb pártve­zérről, a’ hires Zumalacarreguy’ egyik testvéréről, tesz említést, ki már 400 navarrait gyűjtött volna zászlói alá, kik­hez a’ franezia földre menekült, de mellékutakon hazájok­­ba ismét visszatért carlosiak közül még 300-an csatlakoztak. Telegrafi tudósítás: „Bayonne, sept. 28. A’ ten­geri szolgálat’ főnöke a’ tengerészet’ ministeréhez. Mathieu parancsnok azt írja, hogy Luffitte­ur (franezia consul Bilbao­­ban) 27kén azon tudósítást véve, miszerint a’ luerok iránti kérdés’ megvizsgálására nevezett biztosság nagy többség­gel azoknak föntartása mellett nyilatkozok.“ Madrid, sept. 19. Mind a’ senatusban mind a’con­­gressusban a’ minister-elnök tegnap egy Bayonneból érke­zett hivatalos levelet olvasott fel, mellyben az ottani spanyol consul azon jelentest tévé, hogy a’ praetendens 14ken dél­utáni dórakor Afrihoában’franezia birtokra megérkezett. A’ senatusban e’ hir, mellyre pedig már mindenki elkészülve lehete, olly mértéktelen örömnyilatkozást gerjesztett, hogy csaknem úgy látszott, mintha a’ tisztes gyülekezet meg csak most menekedett volna meg valamelly rendkívüli fé­­lelemtől. Kölcsönös ölelkezések, örömkiáltások, czélzá­­sok a’ praetendens, által bizonyított gyávaságra, nem ér­tek véget, mignem utoljára abban egyeztek meg a’ gyűlés tagjai, hogy ő felségének a’ regens-királynénak egy kül­döttség által megjelentsék a’ senatus’ szerencsekivánatit. — A’ congressusban tegnap a’ hadminister két törvény­­javaslatot olvasott fel, mellyeknek egyikében javasolta­­tok, hogy de la Victoria herczeg’ számára a’ királynénak és a’nemzetnek tett szolgálatai’ megjutalmazásául nemzeti jószágokból olly birtok rendeltessék, mellynek évenkinti jövedelme egy millió realra (50.000 piasterre) megy. A’ másik törvényjavaslatban indítványoztatik, hogy a’ nemzet, a’ vergarai szerződés’ jódik czikkelyéhez képest, vegye utalmába a’ harezon elesett ’s ama’ czikkelybe foglalt car­­losiak’ özvegyeit és árváit. Ezen indítvány megérdemli, hogy arany betűkkel márványba vésessék, mint emléke a’ „revolutioi“ kormány’ nagyszivű érzelminek, melly az el­esett ellenség’ rokonit a’ nemzet’ védenczeinek nyilatkoztatja. Nem csekélyebb becsületökre válik a’ ministereknek egy királyi rendelet, melly ma jelent meg, ’s határozza, hogy az ollyan személyeknek, kik don Carlos’ részére nyilatkoz­tak, az éjszaki tartományokban lefoglalt jószágai adassanak vissza korábbi tulajdonosaiknak, föltévén, hogy ezek meg­hódolnak a’ királyné’ kormánypálotájának. Megjegyzen­dő, hogy az úgynevezett revolutioi kormány azáltal ünnepli az olly drágán nyert győriedelmet, hogy a’ meggyőzöttnek nem csak bocsánatot, feledést ’s engesztelődést nyújt, hanem a’ harcz’ folytában általa szerzett nyereséget is odaengedi. Mik leendettek ellenben a’ következések, ha don Carlos a’ madridi trónra ült volna? Megsemmisítése a’ VII. Ferdinand’ halála óta támadt minden érdekeknek és viszonyoknak egy tollrántás’ ereje által; egy hatodrésze a’ nemzetnek vérpad­ra, börtönre vagy kivándorlásra jutott,— a’ csendes polgár az úgynevezett királyi önkénteseknek martalékul adatott, — a’ főnemesség jószágaitól megfosztatott ’s eleve halálra ítélte­tett,— azaz’ békés szolgái vakbuzgó, vérespallosokkal csil­logó szerzetesek’ üldözéseinek tétettek volna ki; ezek csak egyes vonások azon képből, mellyet a’ spanyol ki­rályság V. Károly mint győző alatt mutatott volna. Cataloniából következő tudósítást ad a’ Correo Ná­ciónál sept. 21 ről: „Híreink Bergából, a’ carlosiak’ egyik fő tanyájából Felső- Cataloniában, sept. Írikéig terjednek. 8- ikán a’ diszlekedés’ alkalmával fölkialta nehány katona: „Éljen a’béke!“ Segerra tüszint ott termett, előszólíta hét embert, kikről gondoló, hogy legelsők kiáltottak, meggyón­­tattatá ’s agyonlövete őket. Bergában minden házhoz égé­­keny anyag hordalék, azonnal lángba borítandó, mihelyest a királyné’ csapatjai közelednek. Espana gróf carlosi fő­kapitány ’s a’ carlosi junta Bagóban volt. A’ bergai kolostor’ szerzetesei Francziaországba menekültek; Segerra egy lo­vagosztállyal kisérteté át őket. Mióta a’ bergarai szerződés’ hire elterjedt, szaporodni kezd a’ carlosi csapatoknál a’ szökés.“ Az O'Donell general által tett rendszabályok, úgy látszik, arra bírták Cabrerolt, hogy előbbi szándékával, Manchába nyomulni, felhagyjon. Espartero 30 zászlóaljjal Arragoniá­­ba szándékozik, de előbb Madridba menend, hol a’király­né, ki neki már egy gyémántokkal kirakott, pompás ka­maráskulcsot küldött, saját kezeivel adandja neki át az aranygyapjasrendet. — Cataloniából szomorúk a’ hírek. A’ ministeri hírlap következő levelet hoz Garcassonneból sept. 24dikéről: „Tegnapelőtt éjjel 4000 főből álló carlosi csapat elfoglalta Campredon várost, három mérföldnyire a’ franezia határszéltől. Meggyujtották a’ várost ’s a’ legiszonyúbb ki­csapongásoknak lathelyévé tették.”. Ugyanazon hírlap már előbb jelenté, hogy a’ carlosiak 24diken Campredon erő­ség’ ostromával felhagytak, de akkor a’ város’ kiraboltatá­­sáról mit sem szólott. Azonban a’ belgai történetek igen is hihetővé teszik a’ dolgot. Madrid, sept. 21. Alig vesztettek el egy királyt a’ carlosiak, már új király lép föl Spanyolországban. Basque carlosi pártfőnök Arragoniában ünnepélyes pompával Arra­­gonía’, Catalonia’ ’s Valencia’ királyává kiáltotta ki Cabre­­rát, ámbár úgy látszik, ezen új fejedelem szinte nincs bi­rodalma’földön. 17kén Torralbában volt, Cuencától 5 mér­­földnyire, Forcadell és Arevalo közelében állottak. Balma­­seda és Polo gyakorlók ide hozott rablásaikat Guadalajara tartományban; egy sereg dámát hurczoltak el, gazdag valt­­ságpénzt nyerendők érettük. Ide Madridba naponkint érkez­nek szökevények a’ carlosi száguldó csapatokból, meghó­­dolandók a’ kormánynak; a’közöttök találkozó durva go­nosztévőket mindazáltal, úgy látszik, a’ mostaninál szigo­rúbb felügyelés alatt kellene tartani. — A’ fuero-biztosság még most sem terjesztette véleményét a’ congressus’ elébe; Arguelles úr’ heves ellenszegülése azonban nem fogja gátol­hatni, hogy a’ többség’ véleménye a’ fúrok’ elismeréséhez járuljon. A’ Morning­ Chronicle következőt ír a’ spanyol ügyek­ről: „Madridból jött leveleink’ tartalma szerint a’ cortes’ el­oszlatását várhatni. Ez jeladás lenne a’ franczia párt’ béke­ellenes cselszövényeinek megújítására, a’ félsziget’ érdekei­nek daczára. A’madridi cabinetnek azon terve, mit orgá­numai is erősítenek, a’ főváros’ közönségét és sajtóit rend­kívül fölgyulasztá. De las Navas gróf azt indítványoza a’ cortesben, hogy az alkotmányt sértő minden minister halál­lal büntethessék. Az pedig, úgymond, megsértése az alkot­mánynak, ha a’ cortes’ egyik gyűlése a’ másik után elosz­­lattatik ’s az adó beszedetik a’ nélkül, hogy ide hagyatnék a’ cortesnek azt megajánlani. A’ mostani miniisterium, leg­alább Alaix tábornok, eloszlató az előbbi cortest, minthogy a’ mérsékelt párt neki ellenszegült ’s hivatalos állasat lé­nyegété. Az uj választás túlzó többséget hoza létre, mi ne­ki szintolly kevéssé látszik tetszeni. A’nehézség abban áll: eltalálni, minő többség volna Alaixnak ínye szerint. Ő sem mérsékelt sem túlzó többséget nem szeret, azaz, ministe­­riuma egyáltalában össze nem fér a’ cortessel. Ezek az Ecu' okoskodásai ’s következtetései, mellyek, fájdalom, nagyon is igazak. Nincs semmi kifogásunk Alaix tábornok mint had­minister ellen; nem kétesítjük azt sem, hogy Espartero-vel, összeköttetése’ következtében nagy befolyást gyakorol. De hogy egy évben két cortesgyülést oszlat el, ez mégis csak igen uracsos magaviselet, ’s fölülre veszedelmes is. Az úgy­nevezett túlzó part annyira mérsékelt, a’ minőt az alkot­­mányszerü trón’ barátja csak kívánhat. Nem vétkesíthetni hatalmaskodással vagy túlzó szabadelműséggel. Ezt elosz­latni ’s igy minden életkérdést három hónappal továbbra halasztani, csupán mivel Alaix Calatrava’ arczulatát nem szenvedheti, olly képtelenség, melly a’ túlzókat elkeseríti, ’s őket és az országot az 1822-dik kicsapongásokra szükség­kép visszavezeti. Bayonnel, sept. 24-én kelt levelek szerint Estellának carlosparti őrizete, parancsnokával Goni brigádossal együtt, Francziaországba menekült. Santa Barbara de Manera erő­ség Estella’ közelében (előbb szinte a’ carlosiak’ kezében) feltételekre megadta magát, ’s a’guevarai parancsnok, mint hallik , kinyilatkoztatta, hogy ő is hasonlót teend, mihelyt bizonyosságot kap a’ felől, hogy don Carlos nincs többé Spanyolországban. A’ Sentinelle ezt beszéli: „Néhány nappal azután, hogy Espartero a’ Bastan-völgybe érkezett, egy katona vitetek elébe, ki burgonyát lopott. Espartero e­ katonát nyomban agyonlöveté. A’ lakosok igen örülnek a’ szigorú hadi fenyí­téken, mellyet a’ general tart.“ Don Carlos’ futása máris jó hatással van Spanyolor­szág’ kereskedésére, ’s a’ hon’ e’ részbeni érdekeibe bizo­dalmat önt. September’ utolsó hetében több spanyol keres­kedő érkezett Halifaxba’s, mint egy ottani lap írja, tete­mes áruvásárlásra tett rendeléseket. A’ Moniteur egy levelet közöl Tolosából, azon érzel­met festőt, mellyet a’ franezia követnek Navarrán keresztül­­menete okozott, olly után, melly még előtte való nap jár­­hatlan volt, ’s mellyen, mint mondatik, már hat év óta nem valt utas látható. „Bennünket — igy szól a’ levél — majd­nem kezein hordozott a’ népség. A’ franezia határokon szerencsekivánatokkal járultak hozzánk; a' hídon túl a’ ki­rályné’ nevében üdvözlé Rumigny urat a’ kormányzó, ’s kö­szönetét monda azon lépésért, melly a’ békület’ biztosítá­sát hathatósan eszközli. A’ követnek kiséretestül spanyol földre léptét ágyuüdvlövések ünneplék. Iránban minden ka­tona fegyverben álla. Oran tábornok bemutatá a’ követnek a’ katonai ’s polgári tisztviselőket. A’ spanyol ügyvivő lako­mát ada, mellynél az ezredek’ hangászkara zengett. Irun­­ból Tolosáig egy lovas-csapat által kisérteténk. Minden községben üdvözlettel fogadtatánk a’ hatóságoktól ’s minden­ütt elfogadási előkészületekre találtunk, ottani időzés vé­gett. Minden beszédben hálaköszönettel említteték a’ király és Francziaország; mindenütt a’ béke’ ’s fuerok’ fentartásá­­nak óhajtását hallottuk riadozni. Le nem írhatni a’ nép’ örö­mét és lelkesedését. A’ szenvedések miatt elsoványult ar­­czok először látszanak ismét mosolygani. E’ tartomány’ né­

Next