Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1840-06-01 / 44. szám
csak kapni lehetne. Sok szénás hely, ’s marháikkal szalmát etetnek a’ földesurak. Most valaki négy lóval nehezen lehet sok helyen kedves vendég. A’ gyapjunak semmi ára sincs, soknak még a’ tavak gyapjúja is megvagyon, a’ mi több, még pénzen sem kérik. Két esztendőbeli dögbőrök a’ padláson hevernek, senki még a’ fülét se’ mozgatja, pedig egyébiránt a’ dögbőrök megindítják a’ zsidók’ erét.__A’ gazdák is szerencsétlenek, mert semmijük sem terem, a’ capitalisták is azok, mert drágán vesznek kenyeret. — Vidékünket rövid idő óta négy szökevény nyugtalanná. A’ napokban azonban a’ csemetei határban Páti mezőn a’ rozs között bujkálván, feltaláltattak; egyik azonnal más kettő futás közben, egyik Benkeházán, a’ másik pedig Patyon, elfogattak; a’negyedik mindazáltal eliramolván, még eddig fel nem találtatott. 1 Török-Kanizsa, máj. 22. Midőn hazánk’magas törvényhozó testülete az anyagi jólét’ egyik legfőbb eszközét, a’közlekedést, emelni törekszik,’s ezt illető üdvös rendelésekkel foglalkozik, azon magányos hazafiak között, a’ kik a’ törvényhozás’ üdvös czélját, következéseiben is felfogva, elősegélni, ’s önrészükről is a’közjó’ oltárához áldozattal járulni törekednek, látjuk t. Török-kanizsai Szerviczky György tb. urat is, a’ ki t.Bács és Torontál megyékben fekvő török-kanizsai jószágán keresztülvezető országúton találkozó töltések’fentartásávali gondos gyámolítása mellett, az érintett jószága alatt folyó Tisza vizén hajóhidat épít, melly már annyira el is készült, hogy azon a’ közlekedés a’ közelgő pünkösd’ napján meg fog nyittatni. — Török- Kanizsa m. város (Klein-Kanizsa) fekszik. Torontál vgyében, t. Bács megyei , vagyis Magyar-Kanizsa m. városa átellenében, Szegedtől 3 óra járásnyira, épen a’Tisza folyó’ partján, és mint Horgos és Makám közötti, Budáról, Bajáról, Zágrábból Eszék és Pécs felé Berdányon által Temesvárra, Aradra, Szebenbe, Szegedről B. Komlós és Nagy-Kikinda felé Nagy-Becskerekre, Péterváradra és Zimonyba ’s viszont járó nagy postaállomás ismeretes. Am ily fontos vállalat tehát ezen hajóhíd a’ hazai közlekedésre nézve, szükség télén bővebben emlegetni, midőn az egyszersmind t. Bács és Torontál megyék’ közösülési kulcsául szolgáland, melly eddig elé csak alkalmatlan kompokkal történhetett meg. A’ pesti műkiállításnak megnyittatása jun.ékére határoztatván és e’ czélra máris több kép megérkezvén, ezennel minden honi ’s külföldi művész, ki azt műveivel diszesíteni kívánja, felszólíttatik, hogy azokat a’ jövő hószig Grimm Vincze ur’ műárus boltjába (Dorottyautcza, Vogelház) beadni ne sajnálja. Egyszersmind az aláírási iveket elvállalt tez. urak is megkéretnek, hogy azokat, a’ nyomtatásban megjelenendő egyesületi névlajstrom’ kiegészítése végett minél elébb szinte Grimm Vincze úrhoz küldjék be; az aláírt részvényes urak pedig részvényjegyeiknek ugyanottan beváltására annál is inkább figyelmeztetnek, mivel a’ kiállítás’ elején több nagybecsű mű, a’ tagok közti kijátszás végett megvétetni, ’s a’ részvényjegyek’ folyószámai egyszersmind sorsszámok gyanánt is szolgálni fognak. Pesten, máj. 26-án 1840. A’ pesti művészeti egyesület’ kisebb választmánya. Nagybritannia. Azon vendégség, mellyet Londonderry marquis, mint huszárezred’ ezredese, fegyvertársainak Albert herczeg’ tiszteletére javaslóit, miután ez huszár-parancsnokságot nyert a’ királynétól, nem fog megtartatni, vagy azon okból, hogy Anglesea marquis, ki mint legöregebb huszártiszt az illető tanácskozás’ alkalmával az elnökséget vitte, azért akadályozá a’ dolgot, mivel az indítvány egy főtorytól eredt, ’s e’ párt’ czéljának gyaníttatott, a’ herczeget meg akarni nyerni; vagy mivel a’ ragét család, mellynek feje Anglesea marquis, az udvarnál nem áll többé a’ korábbi kegyben, mint legalább a’tory-lapok állítják, a' marquis’ oppositióját e’ miatti boszúságból származtatván; vagy végre, ha a’ marquis által előadott okot igaznak tarthatni, mivel nem látszik illőnek, illy ünnepélyt egyes fegyvernem’ részéről készíteni, nehogy a’ többieknél féltékenység ébresztessék, ’s nehogy Albert herczeg ál helyzetbe tétessék, mi ellen ugyan Londonderry marquis megjegyzé, hogy már gyakrabban gyűltek össze ünnepélyekre csupán egyes fegyvernemek. Azonban Anglesea marquis’ előterjesztése győzött, ’s Uxbridge gróf’ indítványára elhatároztaték, hogy az illetők ugyan tiszteletteljes érzelmekkel viseltetnek a’herczeg iránt, ’s a’ huszárok’ szolgálatába lépte által igen megtisztelve érzik magokat, ne lakom a’ készítését a’ fentebbi okból nem tartják czélszerűnek. Courvoisier’ vérfoltos ruhadarabjai, mint most kitudódott , csak egy pár kesztyűből állanak, melly pár kesztyű azonban csakugyan az övé. A’ meggyilkolt Russell William lord’ szolgálójának, Mancellárának, vallatásából még némi kiemelendő van, mi ezen iszonyú tett’ további nyomozására nem csekély nyomatékuvá válhatik. ,,E’ hónap’ végével, úgy mond többek közt a’ nőtanu, három év’ múlta, hogy Russell W. lordot szolgálom. A’ gyilkosság előtti napon Courvoisiernek a’ lord’ számára Brooke-clubhoz délutáni 5 órára kocsit kelle vala megrendelnie; miután azonban ezt feledé, a’lorddal el akarta hitetni, hogy ő méltósága a’ kocsit hatodfélre rendelte. Mondám neki, hogy az ur inkább bocsátja meg feledékenységét mint a’ hazugságot, de nem volt szándékától eltéríthető, ’s azt válaszola, hogy ő méltósága maga is feledékeny ’s lakolhat hibájáért. Carr is, ki ezen beszédnek tanúja volt, felszólítá őt az igazság’ megvallására ; azonban később elbeszélő nekünk, hogy a’ megrendelési időt tökéletesen elperelte, ’s hogy ő méltósága e’ miatt eleinte boszus volt, később azonban ismét igen barátságos. Vacsora felett egy uj bérlendő szolgáról szólottunk, ’s Courvoisier azt mondá, hogy ha ő méltósága barátját, Carrot, nem veszi magához, ő sem marad nála, egyébként is, úgy mond, bár soha se jött volna szolgálatába, mert neki az épen nincs ínyére, a’ lord neki igenis nyughatlan, kü-lönködő és zsémbes. Azt feleltem neki: „Ez ostoba beszéd.“ M már előbb is igy nyilatkozott. Az inas’ hálószobája az enyémmel egy szárnyon fekszik,’s a’ház’ hátulsó részében van. Ő méltósága egyenesen az én szobám alatt aludt. Rákövetkezett reggel, szerdán május’ 6., felébredvén, öt/8 órakor felkeltem’s ’/ 7re lementem. Szokásom szerint ezen reggel is a’ fogoly’ajtaján kopogatok. Nem látám; azt sem mondhatom, hogy felelt; mitsem hallék. A’ lépcsőkön le a’hátulsó szobába menék, melly a’lord'hálószobájára nyílt, innen a’ társasterembe a’ függönyöket felvonandó. Ekkor ő méltósága íróasztalát feldöntve ’s a’ szekrényeket nyitva látám. A’ lord’ kulcsai ’s néhány irományok felül feküdtek. Egy csavarlozó , mellyet néhány nappal azelőtt a' komornok’ étkamarájában láttam , egy széken feküdt. Innen az előszobába menék, felnyitám az ablaktáblákat, de semmi feltűnőt nem látok. Ezután a’ lépcsőkön lemenvén, a’ külső ajtónál mindennemű holmikat, u. m. ő méltósága’ hoszt kék kabátját, opera-látcsövét ’s egy kis skatulyát látok elszórva. Néhány holmi kendőbe volt takarva, többek közt egy aranyzott tok (étus), fogpiszkáló, czukorszelencze, szemüveg, egy kis ezüst kanál, ezüst sótartó, ezüst csészefedő ’s egyéb csekélységek. Most az utczára nyíló ajtót megvizsgálván, azt bezárva nem, hanem csak betéve találtam, innen az első társasterembe menék , ’s valamit a’ földön láttam fekünni. Megijedtem , kinyitám az ajtót’s ablakokat,’s látám, hogy a’szekrények mind nyitvák, minden kés és az ezüst a’ szobában szét hevert. Rémülve siettem fel a’ lépcsőn, a’ szakácsnét lehívandó, ki szobámban még az ágyban volt. Benyitám az ajtót ’s kérdém, nem tudja e az éjjel történteket, ’s elbeszélém, a’ mit a’ szobákban láttam. „Hívd Courvoisiert“, mondá. Ezt meg is tevém, mondván: „Courvoisier, tudja e, mi történt nálunk a’ múlt éjjel?“ Nemmel felelt. „Minden ezüst készület ellopatott“, mondám. Azonnal az ajtóhoz jőve felöltözötten, ’s még csak a’ felső-öltönye hiányzott. Leszaladt a’ lépcsőn , ’s én mindazt elmondám neki, mit a’ szakácsnénak , halavány volt és felingerült.“ Itt Hull rendőrbiztos közbevágólag kérdé: „Mennyi idő telt el az ajtón első ’s második kopogatás közt?“ Tanú: „Tíz percznél alig több.“ Rendőrbiztos: „Mennyi idő alatt szokott felöltözködni, ha ön hivja?“ Tanú: „Mintegy félóra alatt.“ Rendőrbiztos: „Fen szokott e mosdani ’s öltözködni a’ fogoly?“ Tanú: „Szokás szerint az étkamarában. Követem őt a’ lépcsőn. Elsőben az étterembe ment, ’s a’ meleg serpenyőt ott hagyá, innen az étkamarába. Az étterembe léptekor mondott valamit, mire azonban nem emlékezem. Követőm őt az étkamarába ’s látám, hogy az ivószer-asztal ’s a’ szekrények nyitva valónak ’s többféle holmikban hevertek. A’ szekrényekhez közelítve mondá: „Istenem, valaki kirabolt bennünket!“ Mondám: „Menjünk fel a’lépcsőn.“ Ez megtörtént. Felmenetelünkkor mondám : „Az Isten’ szerelméért nézzen ő méltósága’ holléte után.“ Erre ő a’ lord’hálószobája’ajtaját benyitá ’s én utána menék. Láttam, miként a’ fogoly a’közép ablak’ tábláit feltáró. A’ függönyök fel voltak húzva. A’ párnákon vért pillanték meg, felsikolték’s kiszaladék. Nem hiszem, hogy ő méltóságát magát láttam, valamint azt sem hallottam, hogy a’ fogoly valamit szólt volna. Ott hagyám őt’s kiszaladék, fellármázván a’ cselédséget ’s a’ szomszédokat. Az ajtó be volt téve. Kevés perez múlva visszatértem ’s alant a’ lépcsőnél a’ szakácsnéval találkoztam. A’ foglyot az étteremben széken ülve láttam. Az asztalon egy nagy könyv feküdt, ’s azon egy darab papirosra irt. Mondék: „Hogyan az ördögbe ülhet itt? Miért nem szalad inkább orvos vagyz más valaki után?“ Ő neki, úgymond, Russell úrnak (a’ meggyilkolt’ egyik fiának) kell írnia. Ekkor az ajtóhoz ment’s egy napszámost magához inte. Mondám : „Ugyan ne hívjon illy embert.“ Erre a’ házba visszatért. Kevés idő múlva ezután Cuttler ur’ szolgái ’s még mások a’ házba jöttek. Lathams ur, pinczemester, ’s ő méltósága’ kocsisa mentek be elsők ő lordsága’ szobájába, mielőtt a’ rendőrség megérkezett. Én és a’szakácsné követénk őket. A’foglyot nem láttam, nem is emlékezem, hogy velünk jött volna. Nem mentem be velők, mert midőn Latham az orvos után kiáltott, a’ lépcsőn leszaladtam. Azonnal orvos után küldék. Tíz perez múlva a’ rendőrség megérkezett, ’s vele a’ szobába menvén, az ágy’végére állottam, ’s ő méltósága’ arczát láttam.“ Vallomásának ezen részénél a’ tanú igen meg volt illetődve. Mellesleg megjegyezhető, hogy az étkamara, mellyben a’ hiányzó holmik’ nagy része eldugva találtatott, igen homályos hely, ’s az ellopott tárgyaknak a’ legnagyobb valószínűség szerint az ezen helyeket ismerő személy által kelle vala eldugatniok. Francziaország, Páris, máj. 10. A’ követkamara tegnap kezdé meg vitatkozását azon törvényjavaslat felett, melly szerint a’ bank’ szabadalma húsz évre meghosszabíttassék. — Joinvile herczeg vereshimlőjéből csaknem tökéletesen felgyógyult. A’ cabinetnek elégületlensége Valere marsallal legnagyobb fokát érte , ő egészen függetlennek tekinti magát tőle. Ezért ’s mivel Orleans herczeget is tökéletesen alárendelt parancsnok gyanánt kapta, visszahivatásáról komolyan beszélnek, helyének betöltésére legtöbb kilátása van Clauzel marsalnak. A’ követkamara’ máj. 19 kei ülésében a’ bank’ szabadalmának meghoszabbítását tárgyazó tanácskozás folytattatok. A’kamara’padjai csak gyéren valónak elfoglalva, mint szokás, midőn illy anyagi érdekek tárgyaltatnak. A’ pénzügy minister azon szolgálatokra emlékeztete, mellyeket a’franczia bank a’kereskedésnek, a’ műiparnak, a’ köz- és magányhitelnek tett. Négy év ótai tétele — úgy mond a’ minister — kezeskedik jövendőjéről. Előrelátása által meg tudta magát őrizni azon catastrophoktól, mellyek a’ külföldi bankoknál a’ hitel’ túlságos fölemelése’ következtében olly gyakran előfordultak. Valljon illy körülmények közt ugyanazon pályára lépni kényszerítendő e, miután a’ külföldön olly szomorú kimenetet láttatott? Matingain megengedő, hogy a’ bank fontos szolgálatokat tett a kereskedői kar’ egy részének, de csak a’ nagy pénzváltóknak és tőkepénzeseknek, kik azt környezik, nem pedig a’ kis kereskedőknek, kik nehezen férhetnek a’ bankhoz, ’s kiknek mégis olly gyakorta van szükségök kölcsönpénzre , hogy munkálataikat folytathassák. Mauguin elégtelennek vélé a’, Francziaországban forgó készpénztömeget, mellyet mintegy 1,600 millióra tesz, mellynek felét Páris nyeli el. Óhajtaná, hogy a’ bank, melly boltjaiban 200 millió készpénzt tart, 5—600 milliónyi jegyet tenne forgásba. Lefebvre védelmező a’ bankot és jelen szerkezetét. Mauguin’ azon állításának megczáfolására, hogy a’bankból a’ kis kereskedőkre nézve nincs semmi haszon, többek közt azt hozá fel, hogy 1839-dik év’ folytában mintegy 64,000 bankjegyet fizetett ki. Páris, május’ 16. Az Anglia ’s Nápoly közti közbenjárás sok nehézséggel van összekötve. Egyiknek sem lehet eléggé kedvére tenni, ’s Tállersnek lesz min fáradnia, mig ezen ügyet Hiedelemmel befejezi. Olly két emberrel van dolga, kikkel nehezen bánhatni. A’ nápolyi udvarnál nem hiányzik a’ szeszész, ’s Palmerston ingerlékenysége világszerte ismeretes. Mindkettejét kímélni Thiers’ feladása, ’s mindkettőnek csakugyan nem lehet igazságot adni. Ezt mindegyik érzi, de megismerésére egyiknek sincs kedve vagy elegendő méltányérzete. Csak a’ gyanakodással nem fukarkodnak, pedig minden egyezkedésnek alapfeltétele a’ bizalom. ’S illy körülmények közt vállalá magára Thiers a’ közbenjárás’ terhét. Veleszületett ügyességével azonban ezen is igyekezendik átcsúszni. A’ Journal de Paris közelgő végét jelenti előfizetőinek, ’s a’ Temps hírlapot mondja érette megküldendőnek. A’ Temps óvja magát ez ellen, ’s azt mondja, hogy csak azon előfizetőknek szolgáland, kik megrendeléseiket egyenesen hozzá czímezendik, egyszersmind új előfizetőinek teljességgel nem kötelezendi le magát jövendő politicai magatartása iránt. E’ nyilatkozásra — úgy mond — azon rágalom által kényszeríttetik, melly ellene a’ követkamara’ szószékéből eredett. A’ Constitutionnel május’ 20-án egy, mint látszik, félhivatalos czikkelyt közöl azon rendszabályok felől, melylyeket a’ franczia kormány a’ carlosi szökevények’ minapi próbálati ellen, a’ lázadást Navarrában és a’ bask tartományokban újra feléleszteni, jön. E’ czikkely szerint a’ szökevények’véleményei a’ harcz’ megújításának eszközei felől meg valónak oszolva. Némellyek még folyvást don Carlost ismerék el királynak, mig mások őt egészen el akarák mellőzni, ’s egyik fiát választani vezérökül, hogy, ha vállalatuk sikerülne, ettől, szerződés által, kedvezőbb föltételeket nyerhessenek ki pártjok’ számára. A’ franczia kormány e’ szándéklatok’ legelső hírére szoros vigyázatot rendelt Bourgesban, legszorosabbat pedig a’ határszéleken, hogy don Carlos’ fiai közül egy se mehessen át Spanyolországba. Csakugyan — mint már tudva van — Elio general, kinek az új mozgást vezérelnie kell vala, és Alzau general, kinek egy tartomány’ parancsnoksága vala szánva, ’s ki spanyolországi útjában papi álöltözet alatt már Daxig érkezett, elfogattak és előbb Párisba, onnan pedig Lillébe vitettek. Ugyanazon időben egy sereg carlosi fő tiszt szökött el tartózkodása’ helyéről, ’s a’ spanyol határszélek felé közeledett. Ezek is többnyire elfogattak, ’s éjszaki Francziaországba vitettek, hol meg vannak téve a’ rendszabályok isméti elszökésök’ meggátlására. Egy cataloniai fiatal nőszemély, Colles de Mun, ki a’ belgai juntától leveleket vitt don Carlosnak, Bourgesban elfogatott, de csak akkor, midőn már leveleit átfaladta. Toulouseban Cabrerának egyik segédtiszte, don Ramon Gonzalez Gaeta, kinek üzeneteket kell vala Cabrerától Bourgesba vinni, elfogatott, és előbb Párisba, későbben a’ bresti erősségbe vitetett. Hogy azon levelezések és ügyviselők, kik és mellyek által a’ spanyolországi támadók és a’ francziaországi kivándorlottak , névszerint a’ bourgesi udvar, közti közösülés fentartatott, szemmel tartassanak, külön rendőri biztos neveztetett ki a’ felső-garonnei, Ariége , keleti-pyrenaeusi, Aude, Hérault, Gard és Rhone torkolati megyék’ számára. Ezen biztos’ fáradozásai kívánt sikerűek voltak. Toulouseban irományok foglaltattak el, és 5 szökevény, közöttük don Carlosnak egykori ministere Labandero, éjszaki Francziaországba küldetett. Perpignanban felfedeztetett azon választmány (comité), melly a’ közösülést a’ cataloniai juntával Bergában, fentartotta. Itt Llobet y Bacierez volt jegyző’ házában 1200 utalványt találtak a’ charlesi kincstárra, 3 millió reálról szólót. Montpellierben Cyrill atya, cubai érsek, ki Elio generált ’s a’ többieket egy uj támadás’ indítására felhívta, szorosabb vigyázat alá tétetett addig is, mig számára alkalmasabb tartózkodási hely jeleltetik ki. A’ perpignani választmánynak egyik ügyvivője, Marseilleben, Manuel Onale, irományait elsikkasztotta. Jelenleg azzal foglalkoznak, hogy az elfogott irományokat rendbeszedjék, é s az említett hét megyében elszórva lakó spanyolokat lajstromba vegyék, annak megvizsgálása végett, kiket lehet közülök a’ határszélek’ közelében megszenvedni, ’s kiket kell azoktól eltávolítani. ACommerce igy ír: „Clanzel marsal neveztetett tudósítóvá a’ Napoleon’ hamvai’ elhozatasa iránti törvényjavaslat felett. A’ tengerészetügyi ministeriumnál sokat foglalkodnak a’ szent-ilonai úthoz való készületekkel. Úgy látszik, „Belle Poule“ fregathoz ezen útra „Favorite“ corvettet is akarják csatolni. A’ királyné, mint mondják, a’ Sz.Lajostemplomnak egyik papját jelölte ki e’ drága maradványok’ kíséretére. Az utazáshoz tartozandó személyek közt nevezik Gourgand és Montholon generálokat, és Las Cases Emánuel urat, édes atyja helyett, ki gyenge egészsége miatt ezen utat nem fogná kiállhatni. Még nem bizonyos, valljon Bertrand general a’ küldöttséghez fog e tartozni vagy nem* Sc/ier/'er ur mint festő veend részt az expeditióban. Marchand, a’ császár’ hű komornoka, természetszerint el nem