Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-06-01 / 44. szám

csak kapni lehetne. Sok szénás hely, ’s marháikkal szal­mát etetnek a’ földesurak. Most valaki négy lóval nehezen lehet sok helyen kedves vendég. A’ gyapjunak semmi ára sincs, soknak még a’ tavak­ gyapjúja is megvagyon, a’ mi több, még pénzen sem kérik. Két esztendőbeli dög­bőrök a’ padláson hevernek, senki még a’ fülét se’ mozgat­ja, pedig egyébiránt a’ dögbőrök megindítják a’ zsidók’ erét.__A’ gazdák is szerencsétlenek, mert semmijük sem terem, a’ capitalisták is azok, mert drágán vesznek ke­nyeret. — Vidékünket rövid idő óta négy szökevény nyug­talanná. A’ napokban azonban a’ csemetei határban Páti mezőn a’ rozs között bujkálván, feltaláltattak; egyik azon­nal más kettő futás közben, egyik Benkeházán, a’ másik pedig Patyon, elfogattak; a’negyedik mindazáltal elira­­molván, még eddig fel nem találtatott. 1 Török-Kanizsa, máj. 22. Midőn hazánk’magas törvényhozó testülete az anyagi jólét’ egyik legfőbb eszkö­zét, a’közlekedést, emelni törekszik,’s ezt illető üdvös ren­delésekkel foglalkozik, azon magányos hazafiak között, a’ kik a’ törvényhozás’ üdvös czélját, következéseiben is fel­fogva, elősegélni, ’s önrészükről is a’közjó’ oltárához áldo­zattal járulni törekednek, látjuk t. Török-kanizsai Szervicz­­ky György tb. urat is, a’ ki t.Bács és Torontál megyékben fekvő török-kanizsai jószágán keresztülvezető országúton találkozó töltések’fentartásávali gondos gyámolítása mellett, az érintett jószága alatt folyó Tisza vizén hajóhidat épít, melly már annyira el is készült, hogy azon a’ közlekedés a’ közelgő pünkösd’ napján meg fog nyittatni. — Török- Kanizsa m. város (Klein-Kanizsa) fekszik­­. Torontál vgyé­ben, t. Bács megyei ,­ vagyis Magyar-Kanizsa m. városa átellenében, Szegedtől 3 óra járásnyira, épen a’Tisza fo­lyó’ partján, és mint Horgos és Makám­ közötti, Budáról, Bajáról, Zágrábból Eszék és Pécs felé Berdányon által Temesvárra, Aradra, Szebenbe, Szegedről B. Komlós és Nagy-Kikinda felé Nagy-Becskerekre, Péterváradra és Zimonyba ’s viszont járó nagy postaállomás ismeretes. Am­ ily fontos vállalat tehát ezen hajóhíd a’ hazai közlekedésre nézve, szükség télén bővebben emlegetni, midőn az egyszersmind t. Bács és Torontál megyék’ közösülési kulcsául szolgáland, melly eddig elé csak alkalmatlan kompokkal történhetett meg. A’ pesti műkiállításnak megnyittatása jun.­ékére hatá­roztatván és e’ czélra máris több kép megérkezvén, ezen­nel minden honi ’s külföldi művész, ki azt műveivel disze­­síteni kívánja, felszólíttatik, hogy azokat a’ jövő hós­zig Grimm Vincze ur’ műárus boltjába (Dorottyautcza, Vogelház) beadni ne sajnálja. Egyszersmind az aláírási iveket elvál­lalt t­­ez. urak is megkéretnek, hogy azokat, a’ nyomtatásban megjelenendő egyesületi névlajstrom’ kiegészítése végett minél elébb szinte Grimm Vincze úrhoz küldjék be; az alá­írt részvényes urak pedig részvényjegyeiknek ugyanottan beváltására annál is inkább figyelmeztetnek, mivel a’ ki­állítás’ elején több nagybecsű mű, a’ tagok közti kijátszás végett megvétetni, ’s a’ részvényjegyek’ folyó­számai egy­szersmind sors­számok gyanánt is szolgálni fognak. Pesten, máj. 26-án 1840. A’ pesti művészeti egyesület’ kisebb vá­lasztmánya. N­agybritannia. Azon vendégség, mellyet Londonderry marquis, mint huszárezred’ ezredese, fegyvertársainak Albert herczeg’ tiszteletére javaslóit, miután ez huszár-parancsnokságot nyert a’ királynétól, nem fog megtartatni, vagy azon ok­ból, hogy Anglesea marquis, ki mint legöregebb huszár­tiszt az illető tanácskozás’ alkalmával az elnökséget vitte, azért akadályozá a’ dolgot, mivel az indítvány egy fő­­torytól eredt, ’s e’ párt’ czéljának gyaníttatott, a’ hercze­­get meg akarni nyerni; vagy mivel a’ ragét család, melly­­nek feje Anglesea marquis, az udvarnál nem áll többé a’ korábbi kegyben, mint legalább a’tory-lapok állítják, a' marquis’ oppositióját e’ miatti boszúságból származtatván; vagy végre, ha a’ marquis által előadott okot igaznak tart­hatni, mivel nem látszik illőnek, illy ünnepélyt egyes fegyvernem’ részéről készíteni, nehogy a’ többieknél félté­kenység ébresztessék, ’s nehogy Albert herczeg ál hely­zetbe tétessék, mi ellen ugyan Londonderry marquis megjegyzé, hogy már gyakrabban gyűltek össze ünnepé­lyekre csupán egyes fegyvernemek. Azonban Anglesea marquis’ előterjesztése győzött, ’s Uxbridge gróf’ indítvá­nyára elhatároztaték, hogy az illetők ugyan tiszteletteljes érzelmekkel viseltetnek a’herczeg iránt, ’s a’ huszárok’ szolgálatába lépte által igen megtisztelve érzik magokat, ne lakom a’ készítését a’ fentebbi okból nem tartják czél­­szerűnek. Courvoisier’ vérfoltos ruhadarabjai, mint most kitudó­dott , csak egy pár kesztyűből állanak, melly pár kesztyű azonban csakugyan az övé. A’ meggyilkolt Russell William lord’ szolgálójának, Mancellárának, vallatásából még némi kiemelendő van, mi ezen iszonyú tett’ további nyomozására nem csekély nyo­­matékuvá válhatik. ,,E’ hónap’ végével, úgy mond többek közt a’ nőtanu, három év’ múlta, hogy Russell W. lordot szolgálom. A’ gyilkosság előtti napon Courvoisiernek a’ lord’ számára Brooke-clubhoz délutáni 5 órára kocsit kelle vala megrendelnie; miután azonban ezt feledé, a’lorddal el akarta hitetni, hogy ő méltósága a’ kocsit hatodfélre ren­delte. Mondám neki, hogy az ur inkább bocsátja meg fe­­ledékenységét mint a’ hazugságot, de nem volt szándéká­tól eltéríthető, ’s azt válaszola, hogy ő méltósága maga is feledékeny ’s lakolhat hibájáért. Carr is, ki ezen beszéd­nek tanúja volt, felszólítá őt az igazság’ megvallására ; azon­ban később elbeszélő nekünk, hogy a’ megrendelési időt tökéletesen elperelte, ’s hogy ő méltósága e’ miatt eleinte boszus volt, később azonban ismét igen barátságos. Va­csora felett egy uj bérlendő szolgáról szólottunk, ’s Cour­voisier azt mondá, hogy ha ő méltósága barátját, Carr­ot, nem veszi magához, ő sem marad nála, egyébként is, úgy mond, bár soha se jött volna szolgálatába, mert neki az épen nincs ínyére, a’ lord neki igenis nyughatlan, kü-­­­lönködő és zsémbes. Azt feleltem neki: „Ez ostoba beszéd.“ M már előbb is igy nyilatkozott. Az inas’ hálószobája az enyémmel egy szárnyon fekszik,’s a’ház’ hátulsó részében van. Ő méltósága egyenesen az én szobám alatt aludt. Rá­következett reggel, szerdán május’ 6., felébredvén, öt/8 órakor felkeltem’s ’/ 7re lementem. Szokásom szerint ezen reggel is a’ fogoly’ajtaján kopogatok. Nem látám; azt sem mondhatom, hogy felelt; mitsem hallék. A’ lépcsőkön le a’hátulsó szobába menék, melly a’lord'hálószobájára nyílt, innen a’ társasterembe a’ függönyöket felvonandó. Ekkor ő méltósága íróasztalát feldöntve ’s a’ szekrényeket nyitva látám. A’ lord’ kulcsai ’s néhány irományok felül feküdtek. Egy csavarlozó , mellyet néhány nappal azelőtt a' komor­­nok’ étkamarájában láttam , egy széken feküdt. Innen az előszobába menék, felnyitám az ablaktáblákat, de semmi feltűnőt nem látok. Ezután a’ lépcsőkön lemenvén, a’ külső ajtónál mindennemű holmikat, u. m. ő méltósága’ hoszt kék kabátját, opera-látcsövét ’s egy kis skatulyát látok elszór­va. Néhány holmi kendőbe volt takarva, többek közt egy aranyzott tok (étus), fogpiszkáló, czukorszelencze, szem­üveg, egy kis ezüst kanál, ezüst sótartó, ezüst csészefedő ’s egyéb csekélységek. Most az utczára nyíló ajtót meg­vizsgálván, azt bezárva nem, hanem csak betéve találtam, innen az első társasterembe menék , ’s valamit a’ földön láttam fekünni. Megijedtem , kinyitám az ajtót’s ablako­kat,’s látám, hogy a’szekrények mind nyitvák, minden kés és az ezüst a’ szobában szét hevert. Rémülve siettem fel a’ lépcsőn, a’ szakácsnét lehívandó, ki szobámban még az ágyban volt. Benyitám az ajtót ’s kérdém, nem tudja e az éjjel történteket, ’s elbeszélém, a’ mit a’ szobákban láttam. „Hívd Courvoisiert“, mondá. Ezt meg is tevém, mondván: „Courvoisier, tudja e, mi történt nálunk a’ múlt éjjel?“ Nem­mel felelt. „Minden ezüst készület ellopatott“, mon­dám. Azonnal az ajtóhoz jőve felöltözötten, ’s még csak a’ felső-öltönye hiányzott. Leszaladt a’ lépcsőn , ’s én mind­azt elmondám neki, mit a’ szakácsnénak , halavány volt és felingerült.“ Itt Hull rendőrbiztos közbevágólag kérdé: „Mennyi idő telt el az ajtón első ’s második kopogatás közt?“ Tanú: „Tíz percznél alig több.“ Rendőrbiz­tos: „Mennyi idő alatt szokott felöltözködni, ha ön hivja?“ Tanú: „Mintegy félóra alatt.“ Rendőrbiztos: „Fen szo­kott e mosdani ’s öltözködni a’ fogoly?“ Tanú: „Szokás szerint az étkamarában. Követem őt a’ lépcsőn. Elsőben az étterembe ment, ’s a’ meleg serpenyőt ott hagyá, innen az étkamarába. Az étterembe léptekor mondott valamit, mi­re azonban nem emlékezem. Követőm őt az étkamarába ’s látám, hogy az ivószer-asztal ’s a’ szekrények nyitva valónak ’s többféle holmik­ban hevertek. A’ szekrényekhez közelítve mondá: „Istenem, valaki kirabolt bennünket!“ Mondám: „Menjünk fel a’lépcsőn.“ Ez megtörtént. Felmenetelünkkor mondám : „Az Isten’ szerelméért nézzen ő méltósága’ holléte után.“ Erre ő a’ lord’hálószobája’ajtaját benyitá ’s én utána menék. Láttam, miként a’ fogoly a’közép ablak’ tábláit feltá­ró. A’ függönyök fel voltak húzva. A’ párnákon vért pillanték meg, felsikolték’s kiszaladék. Nem hiszem, hogy ő méltósá­gát magát láttam, valamint azt sem hallottam, hogy a’ fogoly valamit szólt volna. Ott hagyám őt’s kiszaladék, fellármáz­ván a’ cselédséget ’s a’ szomszédokat. Az ajtó be volt té­ve. Kevés perez múlva visszatértem ’s alant a’ lépcsőnél a’ szakácsnéval találkoztam. A’ foglyot az étteremben szé­ken ülve láttam. Az asztalon egy nagy könyv feküdt, ’s azon egy darab papirosra irt. Mondék: „Hogyan az ördög­be ülhet itt? Miért nem szalad inkább orvos vagyz más va­laki után?“ Ő neki, úgymond, Russell úrnak (a’ meggyil­kolt’ egyik fiának) kell írnia. Ekkor az ajtóhoz ment’s egy napszámost magához inte. Mondám : „Ugyan ne hívjon illy embert.“ Erre a’ házba visszatért. Kevés idő múlva ezután Cuttler ur’ szolgái ’s még mások a’ házba jöttek. Lathams ur, pinczemester, ’s ő méltósága’ kocsisa mentek be elsők ő lordsága’ szobájába, mielőtt a’ rendőrség megérkezett. Én és a’szakácsné követénk őket. A’foglyot nem láttam, nem is emlékezem, hogy velünk jött volna. Nem mentem be ve­lők, mert midőn Latham az orvos után kiáltott, a’ lépcsőn leszaladtam. Azonnal orvos után küldék. Tíz perez múlva a’ rendőrség megérkezett, ’s vele a’ szobába menvén, az ágy’végére állottam, ’s ő méltósága’ arczát láttam.“ Vallo­másának ezen részénél a’ tanú igen meg volt illetődve. Mellesleg megjegyezhető, hogy az étkamara, mellyben a’ hiányzó holmik’ nagy része eldugva találtatott, igen homá­lyos hely, ’s az ellopott tárgyaknak a’ legnagyobb való­színűség szerint az ezen helyeket ismerő személy által kelle vala eldugatniok. Francziaország, Páris, máj. 10. A’ követkamara tegnap kezdé meg vitatkozását azon törvényjavaslat felett, melly szerint a’ bank’ szabadalma húsz évre meghosszabíttassék. — Joinvile herczeg vereshimlőjéből csaknem tökéletesen felgyógyult. A’ cabinetnek elégületlensége Valere marsallal legnagyobb fokát érte , ő egészen függetlennek tekinti magát tőle. Ezért ’s mivel Orleans herczeget is tökéletesen alárendelt parancsnok gyanánt kapta, visszahivatásáról komolyan beszélnek, helyének betöltésére legtöbb kilátása van Clau­­zel marsalnak. A’ követkamara’ máj. 19 kei ülésében a’ bank’ szabadalmának meghoszabbítását tárgyazó tanácskozás folytattatok. A’kamara’padjai csak gyéren valónak elfoglal­va, mint szokás, midőn illy anyagi érdekek tárgyaltatnak. A’ pénz­ügy minister azon szolgálatokra emlékeztete, mellyeket a’franczia bank a’kereskedésnek, a’ műipar­nak, a’ köz- és magányhitelnek tett. Négy év ótai tétele — úgy mond a’ minister — kezeskedik jövendőjéről. Előre­látása által meg tudta magát őrizni azon catastrophoktól, mellyek a’ külföldi bankoknál a’ hitel’ túlságos fölemelése’ következtében olly gyakran előfordultak. Valljon illy kö­rülmények közt ugyanazon pályára lépni kényszerítendő e, miután a’ külföldön olly szomorú kimenetet láttatott? Matin­gain megengedő, hogy a’ bank fontos szolgálatokat tett a kereskedői kar’ egy részének, de csak a’ nagy pénzváltók­nak és tőkepénzeseknek, kik azt környezik, nem pedig a’ kis kereskedőknek, kik nehezen férhetnek a’ bankhoz, ’s kiknek mégis olly gyakorta van szükségök kölcsönpénz­re , hogy munkálataikat folytathassák. Mauguin elégtelen­nek vélé a’, Francziaországban forgó készpénztömeget, mellyet mintegy 1,600 millióra tesz, mellynek felét Páris nyeli el. Óhajtaná, hogy a’ bank, melly boltjaiban 200 millió kész­pénzt tart, 5—600 milliónyi jegyet tenne for­gásba. Lefebvre védelmező a’ bankot és jelen szerkezetét. Mauguin’ azon állításának megczáfolására, hogy a’bank­ból a’ kis kereskedőkre nézve nincs semmi haszon, többek közt azt hozá fel, hogy 1839-dik év’ folytában mintegy 64,000 bankjegyet fizetett ki. P­ár­is, május’ 16. Az Anglia ’s Nápoly közti közben­járás sok nehézséggel van összekötve. Egyiknek sem lehet eléggé kedvére tenni, ’s Tállersnek lesz min fáradnia, mig ezen ügyet Hiedelemmel befejezi. Olly két emberrel van dolga, kikkel nehezen bánhatni. A’ nápolyi udvarnál nem hiányzik a’ szeszés­z, ’s Palmerston ingerlékenysége világ­szerte ismeretes. Mindkettejét kímélni Thiers’ feladása, ’s mindkettőnek csakugyan nem lehet igazságot adni. Ezt mind­egyik érzi, de megismerésére egyiknek sincs kedve vagy elegendő méltányérzete. Csak a’ gyanakodással nem fu­karkodnak, pedig minden egyezkedésnek alapfeltétele a’ bi­zalom. ’S illy körülmények közt vállalá magára Thiers a’ közbenjárás’ terhét. Veleszületett ügyességével azonban ezen is igyekezendik átcsúszni. A’ Journal de Paris közelgő végét jelenti előfizetőinek, ’s a’ Temps hírlapot mondja érette megküldendőnek. A’ Temps óvja magát ez ellen, ’s azt mondja, hogy csak azon előfizetőknek szolgáland, kik megrendeléseiket egyenesen hozzá czímezendik, egyszersmind új előfizetőinek teljes­séggel nem kötelezendi le magát jövendő politicai maga­tartása iránt. E’ nyilatkozásra — úgy mond — azon rága­lom által kényszeríttetik, melly ellene a’ követkamara’ szószékéből eredett. A’ Constitutionnel május’ 20-án egy, mint látszik, fél­­hivatalos czikkelyt közöl azon rendszabályok felől, mely­­lyeket a’ franczia kormány a’ carlosi szökevények’ minapi próbálati ellen, a’ lázadást Navarrában és a’ bask tartomá­nyokban újra feléleszteni, jön. E’ czikkely szerint a’ szö­kevények’véleményei a’ harcz’ megújításának eszközei felől meg valónak oszolva. Némellyek még folyvást don Carlost ismerék el királynak, mig mások őt egészen el akarák mellőzni, ’s egyik fiát választani vezérökül, hogy, ha vál­lalatuk sikerülne, ettől, szerződés által, kedvezőbb fölté­teleket nyerhessenek ki pártjok’ számára. A’ franczia kor­mány e’ szándéklatok’ legelső hírére szoros vigyázatot rendelt Bourgesban, legszorosabbat pedig a’ határszéle­ken, hogy don Carlos’ fiai közül egy se mehessen át Spa­nyolországba. Csakugyan — mint már tudva van — Elio general, kinek az új mozgást vezérelnie kell vala, és Alzau general, kinek egy tartomány’ parancsnoksága vala szánva, ’s ki spanyolországi útjában papi álöltözet alatt már Daxig érkezett, elfogattak és előbb Párisba, onnan pedig Lillébe vitettek. Ugyanazon időben egy sereg carlo­si fő tiszt szökött el tartózkodása’ helyéről, ’s a’ spanyol határszélek felé közeledett. Ezek is többnyire elfogattak, ’s éjszaki Francziaországba vitettek, hol meg vannak téve a’ rendszabályok isméti elszökésök’ meggátlására. Egy ca­­taloniai fiatal nőszemély, Colles de Mun, ki a’ belgai jun­tától leveleket vitt don Carlosnak, Bourgesban elfogatott, de csak akkor, midőn már leveleit átfaladta. Toulouseban Cabrerának egyik segédtiszte, don Ramon Gonzalez Gaeta, kinek üzeneteket kell vala Cabrerától Bourgesba vinni, elfogatott, és előbb Párisba, későbben a’ bresti erősségbe vitetett. Hogy azon levelezések és ügyviselők, kik és mellyek által a’ spanyolországi támadók és a’ francziaor­­szági kivándorlottak , névszerint a’ bourgesi udvar, közti közösülés fentartatott, szemmel tartassanak, külön rendőri biztos neveztetett ki a’ felső-garonnei, Ariége , keleti-py­­renaeusi, Aude, Hérault, Gard és Rhone­ torkolati megyék’ számára. Ezen biztos’ fáradozásai kívánt sikerűek voltak. Toulouseban irományok foglaltattak el, és 5 szökevény, közöttük don Carlosnak egykori ministere Labandero, éj­szaki Francziaországba küldetett. Perpignanban felfedez­­tetett azon választmány (comité), melly a’ közösülést a’ cataloniai juntával Bergában, fentartotta. Itt Llobet y Ba­­c­ierez volt jegyző’ házában 1200 utalványt találtak a’ char­­lesi kincstárra, 3 millió reálról szólót. Montpellierben Cy­rill atya, cubai érsek, ki Elio generált ’s a’ többieket egy uj támadás’ indítására felhívta, szorosabb vigyázat alá téte­tett addig is, mig számára alkalmasabb tartózkodási hely jeleltetik ki. A’ perpignani választmánynak egyik ügyvi­vője, Marseilleben, Manuel Onale, irományait elsikkasztot­ta. Jelenleg azzal foglalkoznak, hogy az elfogott iromá­nyokat rendbeszedjék, é s az említett hét megyében elszór­va lakó spanyolokat lajstromba vegyék, annak megvizsgá­lása végett, kiket lehet közülök a’ határszélek’ közelében megszenvedni, ’s kiket kell azoktól eltávolítani. A­­Commerce igy ír: „Clanzel marsal neveztetett tudósí­tóvá a’ Napoleon’ hamvai’ elhozatasa iránti törvényjavaslat felett. A’ tengerészetügyi ministeriumnál sokat foglalkod­nak a’ szent-ilonai úthoz való készületekkel. Úgy látszik, „Belle Poule“ fregathoz ezen útra „Favorite“ corvettet is akarják csatolni. A’ királyné, mint mondják, a’ Sz.­Lajos­­templomnak egyik papját jelölte ki e’ drága maradványok’ kíséretére. Az utazáshoz tartozandó személyek közt neve­zik Gourgand és Montholon generálokat, és Las Cases Emá­­nuel urat, édes atyja helyett, ki gyenge egészsége miatt ezen utat nem fogná kiállhatni. Még nem bizonyos, valljon Bertrand general a’ küldöttséghez fog e tartozni vagy nem* Sc/ier/'er ur mint festő veend részt az expeditióban. Mar­­chand, a’ császár’ hű komornoka, természetszerint el nem

Next