Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1840-01-16 / 5. szám
Minthogy azon személyek’ száma, kik a* királyné’ meg ' jlyekzőjén megjelenni jogosítvák, többre megy 1300-nál, hit szerint ő felsége a’ canterburyi érseknek és a’ londoni püspöknek a’ Yvindsori Sz.-György-kápolnát javasoltatá az esketésre. De az előkészületek ezen ünnepélyre a’ St.-James-palotai kir. kápolnában még folytattalak, hol uj karzatok és székek emeltetnek a’ nézők számára; itt azonban csak 500 személynek lenne helye. Coning hum marquis és Grosvenor gróf januar elején Németországba menni mondatnak, Albrecht herczegnek, ki csak a menyekző előtti napon fog Londonba megérkezni, a’ térdszalagrend’ díszjeleit megviendők. A királyné Cambridge és Sussex herczegeket felszólíttatá, hogy Albrecht herczegnek, mint ő felsége jövendőbeli férjének, engednék az elsőséget a’ királyi hercegek’ sorában. Cambridge herczeg, mint mondják, azonnal kész is volt ezen udvariságra; de Sussex herczeg kinyilatkoztatá, hogy a’ dolog mégis sokkal fontosabb, mintsem érett megfontolás nélkül meg lehessen benne egyezni. Ha Sussex herczeg e’ felhívásra nem találna hajolni, arról van szó, hogy a’ királyné’ vőlegénye főherczeggé neveztessék , miszerint neki, a’ nélkül hogy a’ rangsorban olly kivételi példa állíttatnék föl, melly talán jövendőben egykor alkalmatlanságokat okozhatna, Cambridge és Sussex herczegek felett elsőség adassék. Hir szerint a’ menyekző szombaton febr. 8ikán, vagy legkésőbben hétfőn febr. 10kén fog tartatni. Decemb. 31dikén ismét megnyittattak Monmouthban a’ rendkívüli esküdtszék’ vitatkozást a’ newporti lázadásban részt vett chartisták felett. A’ közép és magasb osztálybeliek’tolongása a’terembe igen nagy volt, ellenben az alsóbb osztályúak látszatlag csak kevés kandiságot mutattak. Lovasőrök és dzsidások járták be a’ várost és környékét az egész napon át, a’ törvényszéki házhoz vezető utak ’s bejárások is tetemes rendőri és katonaosztályoktól valának megszállva. A’ 12 fogoly, kik ellen a’ dec.skei nagy jury (vádló esküdtszék) kimondá, „hogy ellenök nyomod jelei találtatnak annak, hogy a’ kérdéses bűntettet elkövették“, t. i.: John Frost, Charles Waters, John Lovell, Richard Beafield, John Hecce, George Turner (Cole), Zephaniah Williams, Edmond Edmonds, Jacob Morgan, Salomon Britton , William Jones, James Rust és David Jones, erős kiséret alatt áthozatott a’ város’börtönéből, mellytől egész’ a’ törvényszéki házig egy vadászosztály kettős sort képezett. A’ foglyok, majd mind úrias öltözetben, két csoportban mentek , mindenükben hatan hatan, ’s nem csak páronkint voltak egymáshoz lánczolva, hanem hatonkint is egy összefüggő láncz által egymáshoz csatolva. A’ terembe léptükkor a’ korona’ tanácsnoki ’s a’ három különbiztos már fel valának gyülekezve. A’vádlottak" védőiül megjelentek: Pulick és Fitzroy-Kelly parlamenttagok és Thomas ügyvéd. .Most már az írnok felolvasá a’ vádirományt az alpereseknek, kik nevükön szólíttatván , kezüket fölemelek. A’ felolvasás után külön mindenikhez e’ kérdés intézteték: „Bűnös vagy e e’ felségsértésben vagy nem, mit szólasz?“ Frost erős hangon felelé : „nem vagyok“, mit a’ többiek is részint hangos, részint alig érthető szóval ismételtek. Ezután a’ kisebb esküdtszék’ megválasztására került a’ sor, melly előtt t. i. a’ fenyítőpörösk’ külön vitatkozási történni szoktak, ’s melly a’ bűnös vagy nem bűnös felett eldöntőleg határoz. E’ végre a’ grófság’ esküdt bíróinak névsora felolvastaték, ’s minthogy az alperesek’ védőt ti kifogási jogot mindenikért külön kivánák gyakorolni, a’ többi fogoly kimenvén, Frost maga maradt a’ teremben, ’s minthogy igen beteges, Pollock úr kérelmére megengedtetett neki a’leülés. A’kis-jury’ alkotásában következő a’ bánásmód Angliában. A’ megyei esküdtek’ egész sorából a’ sheriff 48 férfit kiválaszt. E’ 48-nak neve a’ vádlott előtt felolvastatik, ’s ő azokat i) mind félrevetheti, ha a’ sheriff érdekelve van a’ dologban, melly esetben más tisztviselőnek kell a’ névsort készíteni. Ha ti vádlottnak ilylyes oka nincs a’ félrevetésre, vagy ha ti második névsor adatik elébe , akkor 2 ti 48 közül minden ok adás nélkül 20-at, statuselleni vétségeknél pedig (miilyen a’jelen eset is) 35-öt félrevethet, de ha a’ többi ellen is kifogást akar tenni, okait elő kell adnia. Ilyen okok ti propter honoris repectum, ha t. i. a’ vádlott igen magas rangú; b) propter defectum, ha t. i. az esküdt nem állhat a’ névsorban; c) propter delictum, ha t. i. ti vádlott maga is vethet az esküdtnek valami szarvas bűnt szemére ; és de propter affectum, azaz ha őt szenvedélyesnek találja. Mindez esetekben új névsort kell készíteni, ha a’ szükséges szám meg nem marad, mindaddig, mig 12 esküdtre találnak, kiket a’ vádlott pártatlanoknak ismer el ’s ellenök az említettek szerint kifogásokat nem tehet. Ezek teszik aztán a’ kisjuryt. A’ jelen esetben Frost’ ügyvéde bőven használta védeneze’kifogási jogát, úgy hogy a’fölötte ítélendő kisjury csak délutáni 5 órakor lett készen. A’ koronaügyvéd is félrevetett egyet az ajánlott esküdtek közül, még pedig okadás nélkül, mi némi vitatkozást szült, de mellyet a’ bírák a’ koronaügyvéd’ részére döntöttek el. Ekkor az ülés másnapra halasztatott, midőn a’ koronaügyvéd vala vádját előadandó. A’ dél-walesi chartisták ellen folyó per’vitelével foglalatos külön biztosságnak január -jén tartatott második ülésében, miután a’12 ítélő esküdt’ névsora megállapíttatott, sir John Cambell, kir. főügyvéd kifejtett vádat a’ korona’ nevében, ’s ezután először az esküdteket felróván, száműznék emlékezetükből mindazt, mit eddig a’ perről olvastak és hallottak, ’s csak a’ mostani tanácskozások által hagyják magokat vezéreltetni, a’ már ismert tett dolgokat, mellyek miatt John Erest hazaárulásról vádoltatott, körülményesen előadá. Mint egyes cselekedeteket, mellyek által Frost hazaárulás’ vétkesévé tette magát, ezeket nevező meg az ügyvéd: „Háború’ indítását a’ királyné ellen saját országában, hajtogatást a’ királynénak királyi méltóságáról leendő letételére ’s a’ királyné elleni háborúra, hogy rendszabályinak megváltoztatására kényszeríttessék.“__Midőn a’ főügyvéd azonnal tanuvallatáshoz akart kezdeni, sir F. Pollock, a’ vádlottak’ ügyvédeinek egyike, kifogást tett az eddigi eljárás ellen. Azt állítá tudnillik, hogy formasági hiba követtetett el, mivel a’ vádirat ’s az esküdtek’ és tanuk’ névsora nem egyszerre, mint a’ törvény szorul szóra parancsolja, hanem a’ tanuk’ névsora csak öt nappal a' két első oklevél után terjesztetett a’ vádlottak’ elébe. A’ főügyvéd azt felelé, hogy e’ kifogás fontosság nélküli, ’s minden esetre igen későn jó. A bírák e’ formasági kérdés elhatározását a’ per’végére halaszták. A’törvényszék szinte másnapra halasztatott. A’ tanácskozások’ folyama e’ politicai perben általánfogva méltóságos, és örvendetes ellenképe a’franczia pairszékek előtti kellemetlen jeleneteknek. — A’ nagy-surg folyvást a’ foglyoknak vádállapotba helyeztetése fölött ítél. — Közönségesen hiszik, hogy ti monmouthi különbiztosság néhány halálitéletet hozand ; de szintúgy el van terjedve azon vélemény is, hogy ezen ítéletek ti királyné’ menyekzőjének alkalma által enyhíttetni fognak. Ha valami akadályozza ezen enyhítést, az főleg a’ chartisták’ balgatag magok viselete , kik sötét fenyegetőzésekre fakadnak, miáltal a’ koronát gátolhatnak megkegyelmezési jogának gyakorlatában, mivel úgy látszhatnék, mintha a’ korona ama’fenyegetőzések által hagyta volna magát a’ megkegyelmezésre kényszeríteni. Legbőrébben cselekszenek a’ chartisták Birminghamban, hol minap bizonyos Brown a’ nemzeti gyűlésben követté választatott. Egy Fussel nevű ember következőleg nyilatkozik e’ gyűlésben. „Úgy látszik, a’ királyné nincs a’ népcharta mellett; de Angliában törvényünk van, hogy neki, ha a’nép többségéhez nem alkalmaztatja magát, nincs joga, trónján ülni.“ Még egyenesebben fenyegetőzők egy Porter nevű: „Nem hozom fel — úgy mond—egyenkint a’ nemzeti gyűlés terveit; de hirdetem nektek,, hogy nem sokára próba fog tétetni, melly a’társaságot szivéig megrendítendi, ’s merészsége által egész Európát bámulásra indítandja.“ A’ Spectator czimű radical vasárnapi lap egy czikkelyt közöl illy felülírattal: „Az elefánt és gondviselői“, mellyben ezen elefántnak, melly különben John Bull-nak neveztetik, gondviselői arról vádoltatnak , hogy azt őrültté tették. Nincs— úgy mondatik a’ czikkely’ folytában — veszélyesebb mód a’ nép’ megszabadítására, mint ha az maga támad fel , az országot éjszaktól délszakig megrendíti, ’s megfontolatlan erőinek első megpróbálásakor, vakon és számítás nélkül, nem csak börtöne’ falait, hanem az egész társasági épületet is ledönti. „Ha ti népek magok szabadítják meg magokat, akkor a’jóllét nem gyarapodhatik.“ Schillernek e’ szavait a’ Spectator német nyelven idézi, ’s czikkelyét imigy rekeszti be: „Ha elefántotok, miután kirontott, az első csapásra mindnyájatokat összetört burgonyákká nem tesz , megfogadjuk , hogy mától fogva felhagyandunk ti példázatokkal.“ Quebeckből m. e. nov. 26ról érkezett hírlapok jelentik , hogy Felső Canadának több kerületeiben egy igen nagy fontosságú kérelem kereng aláírás végett. Mindaz, kinek hazája’java szivén fekszik, felhivatik annak aláírására, hogy a’ gyűlésház" megnyitásakor ennek elébe terjesztethessék. A’folyamodók azt mondják, hogy azoknak száma, kiknek esze a’ királyné elleni áruláson jár, olly nagy, hogy a’ felső-canadai parlamentnek a’jelen ülések’ idején szükségkép törvényeket kell kibocsátania ő felsége’ hív alattvalóinak védelmére amaz ország’ elégületleneinek cselszövényei ’s az egyesült statusok’ éjszaki határszélének törvényetlen lakosai ellen. A’ toryk’ makacs ellenszegülése a’ gabonatörvény’ változtatása ellen következő elmélkedésre szolgáltat okot a’ Globenak : „A’ mostani rendszerhez ragaszkodók, kik elég rövidlátók a’ kereskedés’ és műipar’ barátainak sorában támadt meghasonlásnak örülni, vakok ama’ sokkal komolyabb veszélyre nézve, mellyből e’ meghasonlások erednek. Ők elégülten dörzsölgetik kezeiket, minthogy a’tömegeket nem csupán a’ gabonatörvények ellen látják föltámadni; de nem veszik észre, hogy azok, kik politikailag elégületlenek, azért illyenek, mivel nagyobb változás után esengnek. Kérdezzük mindazokat, kik, mint mi, a’ kereskedést és műipart akadályozó viszonyok’ megoldását mérsékelt és lassankinti rendszabályok által kívánják eszközöltetni, kérdezzük, valljon a’ kenyérre ’s egyéb élelemszerekre nézve a’ keresetmód’ hamarított kiterjesztéséhez ragaszkodó néposztálynak illy véleménybeli állapotja okul szolgálhat e nekik örömre? Egyik oldalról látjuk a’ dolgozó nép’tömegeit, miképen azok a’ hozzá közelebb eső tárgyakat megvetik, ’s helyzetük’javíthatása’ tekintetéből politicai forradalom után igyekeznek. Másik oldalról olly férfiakat látunk, kik vagy soha sem törődtek előbb a’ politicával, vagy ha törődtek is, a’ föntartás’ rendszeréhez hajoltak, most kényszerült izgatókká lesznek, a’ félig foglalatos , félig táplált, félig ruházott ezerekhez fordulnak, aláírásokat gyűjtenek, használják a’sajtót, elégületlenséget terjesztenek, oktatásokat tartanak szerteszélyel, hogy hozzá szoktassák ti népet, a’ fölöttük állókat rablók gyanánt, kenyerüknek tolvajai gyanánt tekinteni. Mindez olly állására vezet a’ dolgoknak, mellyet a’ viszonyok nem sokára zendüléssé érlelhetnek. A’ zendülés egyébiránt ez időben csak kenyérháború lehet. A’ közép és felső osztályok, ’s azok, mellyek most még a’ papság elleni vad beszédekkel ’s az egyházi fizetendőségek’ megtagadásának hireivel mutatják magokat, nem sejtik még, hogy tűzokádó földön állanak. Míg minden oldalról azt a’ kiáltozást halljuk, hogy az egyház és ország veszélyben forog egy vagy más csekélység miatt, akközben egészen másnemű veszély forrong mindkettőre nézve a’ nagy néptömeg’ helyzeténél ’s gondolkozásmódjánál fogva. Mi azt hisszük, igen csekély megkeserítésnek kell csak járulnia még e’ helyzethez és gondolkozásmódhoz, hogy olly állapot idéztessék elő, melly, bármikép végződjék is az, hoszú időre veszélyteljes hatású lesz az ország’ belső nyugalmára, jóllétére és hatalmára.“ Franezia ország. Párisban szüntelen azon hit szárnyalt, hogy Passyt Teste, Willemain és Schneider kilépendőnek a’ ministeriumból , ’s Guizot és más doctrinairek által fognak kipótoltatni. A’ nevezett ministerek ugyanazok, kik a’ kamatleszállítást legélénkebben pártolták; eltávozásuk azonban nem lesz képes e’rendszabályt elhárítani, mivel a’kamara’ nagy többsége határozottan mellette van. A’ követek legtöbbnyire földbirtokosok vagy illyenek’képviselői, kik már régóta irigykednek a’ kamatbirtokosokra, kiknek tőkepénzi jövedelme ment az’ adótól, mig amazok tetemes adót tartoznak fizetni telkök- és Földjüktől. Telegráfi tudósítás, Marseille, dec. 31. Ma Toulonból Algírba eleveztek: 324 ember 41dik sorezred’, — 324 a’ 22dik sorezred’ részére , 150 ember ember a’ mérnöktesttől, 106 ember a’pattantyússágtól; összesen 904 ember. — Az Afrikai utolsó események óta mindössze 10,660 ember evezett el. Páris, jan. 4. A’ király a’ főkáptalannak 12,000 frankot küldött a’ párisi érsek’ obsequiáira. Páris, dec. 29. Tudva van, hogy szövetség létezett az egy részről a’ de St. Edme, más részről a’ Napoleon Lajos által képviselt republicanusok közt. E’ szövetség Arenenbergben, hol St. Edme a’ herczeget meglátogatá, állapíttatott ’s köttetett meg; de miután ez utóbbi Schweiz’ elhagyására kényszeríttetett, a’ közlekedések nehezebbekké tevének, mivel St. Edme urnak nem volt pénze Londoniján teendő utazásokra. Mint mondatik, egyebek közt abban egyeztek meg, hogy a’ herczeg 60,000 frankot adjon egy „republicanus bonapartista hírlap’ alapítására’s kiadására, mellynek ügyvivője St. Edme ’s főszerkesztője Sarrut lenne. St. Edme egy alkotmánytervet készített, ’s felolvastatá Lajos herczegnek, mellyet ez megtekintett, kijavított, megvizsgált, jóváhagyott és elfogadott; de Crouy-Chanel marquis volt az, ki eszközlő személyül szolgált a’ herczeg és St. Edme közt, ’s több ízben hordozta e’ tervet Párisból Londonba ’s viszont. Sok ideig nem egyezhettek meg; St. Edme azt akarta, hogy a’ herczeg távolítsa el személyétől de Persigny vicomtot, mivel ebben csak egy a’ franczia kormány által a’ herczegnél alkalmaztatott ágenst láta; annak bebizonyítására, hogy jól látott, tett dolgokat hoza fel, mellyek a’ gyanút meglehetősen valószínűnek mutatták. A’ herczeg, minden látszat mellett, melly Persigny ellen létezett, nem akart tőle megválni; most az alkudozások egy ideig elakadtak ’s megszakadtak, midőn St. Edme megtudta, hogy a’ herczeg, a’ helyett hogy 60.000 frankot fizetne neki az említett hírlap’ kiadására, 40.000 frankot adott a’ Capitole’ kiadására. Ahol az, mi ez utóbbi hírlap’ alapításáról mondatik : Durand, a’ minden emlékpénzek’ gyűjtője, magától a’ francziák’ királyától nyert segedelmet egy Frankfurtban kiadandó franczia hírlapra, mellyet Durand Károly szerkesztett. Ezen Durand, úgy mond St. Edme, megbecstelenítő büntetésekre volt ítélve. Németországban maradt a’ büntetésének elévülésére szükséges idő alatt. Későbben visszatért Francziaországba, ’s kizárólagos szolgálatait ajánlá Lajos Filepnek; de mivel ő felsége nem akarta olly alávaló ember’ szolgálatát használni, kinálkozást nem fogadtattak el. E’ pillanatban Durand, a’pénzgyűjtő, ismét megjelent a’ színhelyen. Közbenjárása ’s kezei által 100.000 franknyi summa fizettetik le Durand Károly’ kezeibe ti „le Capitole“ hírlap’ alapítására. E’ summához a’ Bonaparte-család 40.000 frankkal járult. Ennek hírére St. Edme dühösségbe jött, ’s azért szemrehányásokat tett Lajos herczegnek. Ekközben a’ Capitoleban olly czikkelyek jelentek meg, mellyek a’ Bonaparte-pártra nézve kedvezők valának; másfelől, a’ 100,000 franknyi segedelem által födözve lévén a’ költségek, az előfizetések mind nyereségül szolgáltak. Crouy-Chanel jóváhagyá e’ hírlap’ alapítását; sőt még többet tön: társaságba lépett Károllyal Durand, kinek 40,000 frankot kölcsönözött saját pénzéből, hogy minden évben részt vegyen a’ nyereségben. Még ennél is többet tön: az összeköttetést ismét helyre tudta állítani a’ herczeg és St. Edme közt, ki azonban szüntelen jóslá a’ marquisnak, hogy Durand Károly által meg fog csak látni, ’s hogy a’ herczegre nézve is tévedésben van, ki csak eszme, akarat és szilárd szándék nélküli fiatal ember, ki Persigny által engedi magát vezettetni, ez pedig kém, ’s hogy ők előbb-utóbb mystificáltatva látandják magokat! Ekközben Crouy-Chanel’ kérésire St. Edme ismét levelezni kezdett a’ herczeggel, ’s Crouy szolgált nekik hírvivőül. Mig Crouy-Chanel Angliában alkudozott, a’ Durand Károly házaspár fölemésztette Párisban az egész nyereséget, melylyet a Capitole’ előfizetései hoztak be, ’s aztán még azon 40,000 frankot, mellyeket Crouy fizetett. Mondom, a’ Durand Károly házaspár, mivel ez második házasságban él egy dámával, ki neki sokba kerül, ’s ki két annyit pazarol el mint ő, ámbár ő maga is nagy tékozló. Másfelől észrevette Crouy, hogy minden iparkodásai mellett sem halad a’ herczeg őszintén a' kijelölt után, mellyben ő és St. Edme megegyeztek, ’s hogy ez utóbbinak alkalmasint igaza volt, midőn azt mondá, hogy a’ herczeg Persigny által vezettetik. Crouye’ kedvetlen benyomással visszajött Párisba. Számadást kért Durand Károlynéi, és látván, hogy 40,000 frankja elfogyott, a’ herczeghez fordula, ki vonakodott megtérítni a’ kárt, mellyet hírlapírója, hivatalos orgánuma, okozott. Most olly nagyon ’s olly nyilván lármázott Crougti herczeg és Durand K. ellen, hogy a’ rendőrség minden történteknek nyomára vezettetett. Durand K. befogatott, de Crouy-Chanel is! Pár is, januar. 3. Az udvar és a’ ministerium az utól*bi vallatások’ egyike által, mellyet Durand Károly a’ nyomozóbiró előtt álla ki, nagy zavarba hozattak. Több kérdésre a’ különben épen semmi hitelt nem érdemlő Durand lényegileg azt felelé, hogy mintegy 200,000 frank érkezett hozzá lassan kint éjszakról, azon utasítással, hogy e’ summát Napoleon Lagos herczeg’ parancsai szerint használ-