Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-16 / 5. szám

Minthogy azon személyek’ száma, kik a* királyné’ meg ' jlyekzőjén megjelenni jogosítvák, többre megy 1300-nál, hit szerint ő felsége a’ canterburyi érseknek és a’ londoni püs­pöknek a’ Yvindsori Sz.-György-kápolnát javasoltatá az eske­­tésre. De az előkészületek ezen ünnepélyre a’ St.-James-pa­­lotai kir. kápolnában még folytattalak, hol uj karzatok és székek emeltetnek a’ nézők számára; itt azonban csak 500 személynek lenne helye. Coning hum marquis és Grosvenor gróf januar­ elején Németországba menni mondatnak, Al­brecht herczegnek, ki csak a­ menyekző előtti napon fog Londonba megérkezni, a’ térdszalagrend’ díszjeleit meg­­viendők. A­ királyné Cambridge és Sussex herczegeket fel­­szólíttatá, hogy Albrecht herczegnek, mint ő felsége jö­vendőbeli férjének, engednék az elsőséget a’ királyi her­­c­­egek’ sorában. Cambridge herczeg, mint mondják, azon­nal kész is volt ezen udvariságra; de Sussex herczeg ki­­nyilatkoztatá, hogy a’ dolog mégis sokkal fontosabb, mint­sem érett megfontolás nélkül meg lehessen benne egyez­ni. Ha Sussex herczeg e’ felhívásra nem találna hajolni, arról van szó, hogy a’ királyné’ vőlegénye főherczeggé ne­veztessék , miszerint neki, a’ nélkül hogy a’ rangsorban olly kivételi példa állíttatnék föl, melly talán jövendőben egykor alkalmatlanságokat okozhatna, Cambridge és Sus­sex herczegek felett elsőség adassék. Hir szerint a’ me­nyekző szombaton febr. 8ikán, vagy legkésőbben hétfőn febr. 10kén fog tartatni. Decemb. 31dikén ismét megnyittattak Monmouthban a’ rendkívüli esküdtszék’ vitatkozást a’ new­por­ti lázadás­ban részt vett chartisták felett. A’ közép és magasb osz­tálybeliek’tolongása a’terembe igen nagy volt, ellenben az alsóbb osztályúak látszatlag csak kevés kandiságot mu­tattak. Lovasőrök és dzsidások járták be a’ várost és kör­nyékét az egész napon át, a’ törvényszéki házhoz vezető utak ’s bejárások is tetemes rendőri és katonaosztályoktól valának megszállva. A’ 12 fogoly, kik ellen a’ dec.­skei nagy jury (vádló esküdtszék) kimondá, „hogy ellenök nyo­mod jelei találtatnak annak, hogy a’ kérdéses bűntettet elkö­vették“, t. i.: John Frost, Charles Waters, John Lovell, Ri­chard Be­afield, John Hecce, George Turner (Cole), Zepha­­niah Williams, Edmond Edmonds, Jacob Morgan, Salomon Britton , William Jones, James Rust és David Jones, erős kiséret alatt áthozatott a’ város’börtönéből, mellytől egész’ a’ törvényszéki házig egy vadászosztály kettős sort képe­zett. A’ foglyok, majd mind úri­as öltözetben, két csoport­ban mentek , mindenükben hatan hatan, ’s nem csak páron­­kint voltak egymáshoz lánczolva, hanem hatonkint is egy összefüggő láncz által egymáshoz csatolva. A’ terembe léptükkor a’ korona’ tanácsnoki ’s a’ három különbiztos már fel valának gyülekezve. A’vádlottak" védőiül megjelen­tek: Puli­ck és Fitzroy-Kelly parlamenttagok és Thomas ügyvéd. .Most már az írnok felolvasá a’ vádirományt az alpereseknek, kik nevükön szólíttatván , kezüket föleme­lek. A’ felolvasás után külön mindenikhez e’ kérdés intéz­­teték: „Bűnös vagy e e’ felségsértésben vagy nem, mit szólasz?“ Frost erős hangon felelé : „nem vagyok“, mit a’ többiek is részint hangos, részint alig érthető szóval ismé­teltek. Ezután a’ kisebb­ esküdtszék’ megválasztására ke­rült a’ sor, melly előtt t. i. a’ fenyítőpörösk’ külön vitat­kozási történni szoktak, ’s melly a’ bűnös vagy nem bűnös felett eldöntőleg határoz. E’ végre a’ grófság’ esküdt bí­róinak névsora felolvastaték, ’s minthogy az alperesek’ védőt ti kifogási jogot mindenikért külön kivánák gyakorol­ni, a’ többi fogoly kimenvén, Frost maga maradt a’ terem­ben, ’s minthogy igen beteges, Pollock úr kérelmére meg­engedtetett neki a’leülés. A’kis-jury’ alkotásában követke­ző a’ bánásmód Angliában. A’ megyei esküdtek’ egész sorá­ból a’ sheriff 48 fér­fit kiválaszt. E’ 48-nak neve a’ vádlott előtt felolvastatik, ’s ő azokat i) mind félrevetheti, ha a’ sheriff érdekelve van a’ dologban, melly esetben más tiszt­viselőnek kell a’ névsort készíteni. Ha ti vádlottnak ily­­lyes oka nincs a’ félrevetésre, vagy ha ti második névsor adatik elébe , akkor 2­ ti 48 közül minden ok­ adás nélkül 20-at, statuselleni vétségeknél pedig (miilyen a’jelen eset is) 35-öt félrevethet, de ha a’ többi ellen is kifogást akar tenni, okait elő kell adnia. Ilyen okok ti propter honoris re­pect­um, ha t. i. a’ vádlott igen magas rangú; b) propter defectum, ha t. i. az esküdt nem állhat a’ névsorban; c) propter delictum, ha t. i. ti vádlott maga is vethet az es­küdtnek valami szarvas bűnt szemére ; és de propter affec­tum, azaz ha őt szenvedélyesnek találja. Mindez esetek­ben új névsort kell készíteni, ha a’ szükséges szám meg nem marad, mindaddig, m­ig 12 esküdtre találnak, kiket a’ vádlott pártatlanoknak ismer el ’s ellenök az említettek szerint kifogásokat nem tehet. Ezek teszik aztán a’ kis­­juryt. A’ jelen esetben Frost’ ügyvéde bőven használta vé­­deneze’kifogási jogát, úgy hogy a’fölötte ítélendő kis­jury csak délutáni 5 órakor lett készen. A’ koronaügyvéd is félrevetett egyet az ajánlott esküdtek közül, még pedig ok­adás nélkül, mi némi vitatkozást szült, de mellyet a’ bírák a’ koronaügyvéd’ részére döntöttek el. Ekkor az ülés másnapra halasztatott, midőn a’ koronaügyvéd vala vádját előadandó. A’ dél-walesi chartisták ellen folyó per’vitelével foglalatos külön biztosságnak január­ -jén tartatott máso­dik ülésében, miután a’12 ítélő esküdt’ névsora megállapít­tatott, sir John Camb­ell, kir. főügyvéd kifejte­tt vádat a’ korona’ nevében, ’s ezután először az esküdteket felróván, száműznék emlékezetükből mindazt, mit eddig a’ perről olvastak és hallottak, ’s csak a’ mostani tanácskozások ál­tal hagyják magokat vezéreltetni, a’ már ismert tett dolgo­kat, mellyek miatt John Erest hazaárulásról vádoltatott, körülményesen előadá. Mint egyes cselekedeteket, mellyek által Frost hazaárulás’ vétkesévé tette magát, ezeket ne­vező meg az ügyvéd: „Háború’ indítását a’ királyné ellen saját országában, hajtogatást a’ királynénak királyi méltó­ságáról leendő letételére ’s a’ királyné elleni háborúra, hogy rendszabályinak megváltoztatására kényszeríttessék.“__Mi­dőn a’ főü­gy­véd azonnal tanuvallatáshoz akart kezdeni, sir F. Pollock, a’ vádlottak’ ügyvédeinek egyike, kifogást tett az eddigi eljárás ellen. Azt állítá tudnillik, hogy formasági hiba követtetett el, mivel a’ vádirat ’s az esküdtek’ és ta­nuk’ névsora nem egyszerre, mint a’ törvény szorul szó­ra parancsolja, hanem a’ tanuk’ névsora csak öt nappal a' két első oklevél után terjesztetett a’ vádlottak’ elébe. A’ főü­gyvéd azt felelé, hogy e’ kifogás fontosság nélküli, ’s minden esetre igen későn jó. A bírák e’ formasági kérdés elhatározását a’ per’végére halaszták. A’törvényszék szin­te másnapra halasztatott. A’ tanácskozások’ folyama e’ po­liticai perben általánfogva méltóságos, és örvendetes ellen­képe a’franczia pairszékek előtti kellemetlen jeleneteknek. — A’ nagy-surg folyvást a’ foglyoknak vádállapotba he­lyeztetése fölött ítél. — Közönségesen hiszik, hogy ti monmouthi külön­biztosság néhány halálitéletet hozand ; de szintúgy el van terjedve azon vélemény is, hogy ezen íté­letek ti királyné’ menyekzőjének alkalma által enyhíttetni fognak. Ha valami akadályozza ezen enyhítést, az főleg a’ chartisták’ balgatag magok viselete , kik sötét fenyege­tőzésekre fakadnak, miáltal a’ koronát gátolhatnak meg­­kegyelmezési jogának gyakorlatában, mivel úgy látszhat­nék, mintha a’ korona ama’­fenyegetőzések által hagyta volna magát a’ megkegyelmezésre kényszeríteni. Legbő­­rébben cselekszenek a’ chartisták Birminghamban, hol minap bizonyos Brown a’ nemzeti gyűlésben követté válasz­tatott. Egy Fussel nevű ember következőleg nyilatkozik e’ gyűlésben. „Úgy látszik, a’ királyné nincs a’ népcharta mellett; de Angliában törvényünk van, hogy neki, ha a’nép többségéhez nem alkalmaztatja magát, nincs joga, trónján ülni.“ Még egyenesebben fenyegetőzők egy Porter nevű: „Nem hozom fel — úgy mond—egyenkint a’ nemzeti gyű­lés terveit; de hirdetem nektek,, hogy nem sokára próba fog tétetni, melly a’társaságot szivéig megrendítendi, ’s merészsége által egész Európát bámulásra indítandja.“ A’ Spectator czimű radical vasárnapi­ lap egy czikkelyt közöl illy felülírattal: „Az elefánt és gondviselői“, melly­­ben ezen elefántnak, melly különben John Bull-nak nevez­tetik, gondviselői arról vádoltatnak , hogy azt őrültté tet­ték. Nincs­­— úgy mondatik a’ czikkely’ folytában — ve­szélyesebb mód a’ nép’ megszabadítására, mint ha az ma­ga támad fel , az országot éjszaktól délszakig megrendíti, ’s megfontolatlan erőinek első megpróbálásakor, vakon és számítás nélkül, nem csak börtöne’ falait, hanem az egész társasági épületet is ledönti. „Ha ti népek magok szaba­dítják meg magokat, akkor a’jóllét nem gyarapodhatik.“ Schillernek e’ szavait a’ Spectator német nyelven idézi, ’s czikkelyét imigy rekeszti be: „Ha elefántotok, miután ki­rontott, az első csapásra mindnyájatokat összetört burgo­nyákká nem tesz , megfogadjuk , hogy mától fogva felha­­gyandunk ti példázatokkal.“ Quebeckből m. e. nov. 26ról érkezett hírlapok je­lentik , hogy Felső Canadának több kerületeiben egy igen nagy fontosságú kérelem kereng aláírás végett. Mindaz, kinek hazája’java szivén fekszik, felhivatik annak aláírá­sára, hogy a’ gyű­lésház" megnyitásakor ennek elébe ter­jesztethessék. A’folyamodók azt mondják, hogy azoknak száma, kiknek esze a’ királyné elleni áruláson jár, olly nagy, hogy a’ felső-canadai parlamentnek a’jelen ülések’ idején szükségkép törvényeket kell kibocsátania ő felsége’ hív alattvalóinak védelmére amaz ország’ elégületleneinek cselszövényei ’s az egyesült statusok’ éjszaki határszélé­nek törvényetlen lakosai ellen. A’ toryk’ makacs ellenszegülése a’ gabonatörvény’ vál­toztatása ellen következő elmélkedésre szolgáltat okot a’ Globe­nak : „A’ mostani rendszerhez ragaszkodók, kik elég rövidlátók a’ kereskedés’ és műipar’ barátainak sorában tá­madt meghasonlásnak örülni, vakok ama’ sokkal komo­lyabb veszélyre nézve, mellyből e’ meghasonlások ered­nek. Ők elégü­lten dörzsölgetik kezeiket, minthogy a’tö­megeket nem csupán a’ gabonatörvények ellen látják föltá­madni; de nem veszik észre, hogy azok, kik politikailag elégületlenek, azért illyenek, mivel nagyobb változás után esengnek. Kérdezzük mindazokat, kik, mint mi, a’ keres­kedést és műipart akadályozó viszonyok’ megoldását mér­sékelt és lassankinti rendszabályok által kívánják eszkö­zöltetni, kérdezzük, valljon a’ kenyérre ’s egyéb élelem­szerekre nézve a’ keresetmód’ hamarított kiterjesztéséhez ragaszkodó néposztálynak illy véleménybeli állapotja okul szolgálhat e nekik örömre? Egyik oldalról látjuk a’ dolgo­zó nép’tömegeit, miképen azok a’ hozzá közelebb eső tár­gyakat megvetik, ’s helyzetük’javíthatása’ tekintetéből po­liticai forradalom után igyekeznek. Másik oldalról olly fér­fiakat látunk, kik vagy soha sem törődtek előbb a’ po­­liticával, vagy ha törődtek is, a’ föntartás’ rendszeréhez hajoltak, most kényszerült izgatókká lesznek, a’ félig fog­lalatos , félig táplált, félig ruházott ezerekhez fordulnak, aláírásokat gyűjtenek, használják a’sajtót, elégületlenséget terjesztenek, oktatásokat tartanak szerteszélyel, hogy hoz­zá szoktassák ti népet, a’ fölöttük állókat rablók gyanánt, kenyerüknek tolvajai gyanánt tekinteni. Mindez olly állá­sára vezet a’ dolgoknak, mellyet a’ viszonyok nem sokára zendüléssé érlelhetnek. A’ zendülés egyébiránt ez időben csak kenyérháború lehet. A’ közép és felső osztályok, ’s azok, mellyek most még a’ papság elleni vad beszédekkel ’s az egyházi fizetendőségek’ megtagadásának hireivel­ mutatják magokat, nem sejtik még, hogy tűzokádó földön állanak. Míg minden oldalról azt a’ kiáltozást halljuk, hogy az egyház és ország veszélyben forog egy vagy más csekélység mi­att, akközben egészen másnemű veszély forrong mindkettő­re nézve a’ nagy néptömeg’ helyzeténél ’s gondolkozásmód­jánál fogva. Mi azt hisszük, igen csekély megkeserítésnek kell csak járulnia még e’ helyzethez és gondolkozásmód­hoz, hogy olly állapot idéztessék elő, melly, bármikép vég­ződjék is az, hoszú időre veszélyteljes hatású lesz az or­szág’ belső nyugalmára, jóllétére és hatalmára.“ Franezi­a ország. Párisban szüntelen azon hit szárnyalt, hogy Passyt Teste, Willemain és Schneider kilépendő­nek a’ ministerium­­ból , ’s Guizot és más doctrinairek által fognak kipótoltat­ni. A’ nevezett ministerek ugyanazok, kik a’ kamatleszál­lítást legélénkebben pártolták; eltávozásuk azonban nem lesz képes e’rendszabályt elhárítani, mivel a’kamara’ nagy többsége határozottan mellette van. A’ követek legtöbb­­nyire földbirtokosok vagy illyenek’képviselői, kik már rég­óta irigykednek a’ kamatbirtokosokra, kiknek tőkepénzi jö­vedelme ment az’ adótól, mig amazok tetemes adót tartoz­nak fizetni telkök- és Földjüktől. Tel­eg­ráfi tudósítás, Marseille, dec. 31. Ma Toulonból Algírba eleveztek: 324 ember 41dik sorezred’, — 324 a’ 22dik sorezred’ részére , 150 ember ember a’ mérnöktesttől, 106 ember a’pattantyússágtól; összesen 904 ember. — Az Afrikai utolsó események óta mindössze 10,660 ember evezett el. Pár­is, jan. 4. A’ király a’ főkáptalannak 12,000 frankot küldött a’ párisi érsek’ obsequiáira. Pár­is, dec. 29. Tudva v­an, hogy szövetség létezett az egy részről a’ de St. Edme, más részről a’ Napoleon La­jos által képviselt republicanusok közt. E’ szövetség Are­­nenbergben, hol St. Edme a’ herczeget meglátogatá, álla­píttatott ’s köttetett meg; de miután ez utóbbi Schweiz’ el­hagyására kényszeríttetett, a’ közlekedések nehezebbekké tevének, mivel St. Edme urnak nem volt pénze Londoniján teendő utazásokra. Mint mondatik, egyebek közt abban egyeztek meg, hogy a’ herczeg 60,000 frankot adjon egy „republicanus bonapartista hírlap’­ alapítására’s kiadására, mellynek ügyvivője St. Edme ’s főszerkesztője Sarrut len­ne. St. Edme egy alkotmánytervet készített, ’s felolvasta­­tá Lajos herczegnek, mellyet ez megtekintett, kijavított, megvizsgált, jóváhagyott és elfogadott; de Crouy-Chanel marquis volt az, ki eszközlő személyül szolgált a’ herczeg és St. Edme közt, ’s több ízben hordozta e’ tervet Párisból Londonba ’s viszont. Sok ideig nem egyezhettek meg; St. Edme azt akarta, hogy a’ herczeg távolítsa el személyétől de Persigny vicomtot, mivel ebben csak egy a’ franczia kormány által a’ herczegnél alkalmaztatott ágenst láta; an­nak bebizonyítására, hogy jól látott, tett dolgokat hoza fel, mellyek a’ gyanút meglehetősen valószínűnek mutatták. A’ herczeg, minden látszat mellett, melly Persigny ellen lé­tezett, nem akart tőle megválni; most az alkudozások egy ideig elakadtak ’s megszakadtak, midőn St. Edme megtud­ta, hogy a’ herczeg, a’ helyett hogy 60.000 frankot fizet­ne neki az említett hírlap’ kiadására, 40.000 frankot adott a’ Capitole­’ kiadására. Ahol az, mi ez utóbbi hírlap’ alapítá­sáról mondatik : Durand, a’ minden emlékpénzek’ gyűjtő­je, magától a’ francziák’ királyától nyert segedelmet egy Frankfurtban kiadandó franczia hírlapra, mellyet Durand Károly szerkesztett. Ezen Durand, úgy mond St. Edme, megbecstelenítő büntetésekre volt ítélve. Németországban maradt a’ büntetésének elévülésére szükséges idő alatt. Későbben visszatért Francziaországba, ’s kizárólagos szol­gálatait ajánlá Lajos Filepnek; de mivel ő felsége nem akarta olly alávaló ember’ szolgálatát használni, kinálko­­zást nem fogadtattak el. E’ pillanatban Durand, a’pénz­gyűjtő, ismét megjelent a’ színhelyen. Közbenjárása ’s ke­zei által 100.000 franknyi summa fizettetik le Durand Ká­roly’ kezeibe ti „le Capitole“ hírlap’ alapítására. E’ sum­mához a’ Bonaparte-család 40.000 frankkal járult. Ennek hírére St. Edme dühösségbe jött, ’s azért szemrehányásokat tett Lajos herczegnek. Ekközben a’ Capitoleban olly czik­­kelyek jelentek meg, mellyek a’ Bonaparte-pártra nézve kedvezők valának; másfelől, a’ 100,000 franknyi segedelem által födözve lévén a’ költségek, az előfizetések mind nye­reségül szolgáltak. Crouy-Chanel jóváhagyá e’ hírlap’ ala­pítását; sőt még többet tön: társaságba lépett Károllyal Durand, kinek 40,000 frankot kölcsönözött saját pénzéből, hogy minden évben részt vegyen a’ nyereségben. Még en­nél is többet tön: az összeköttetést ismét helyre tudta állí­tani a’ herczeg és St. Edme közt, ki azonban szüntelen jóslá a’ marquisnak, hogy Durand Károly által meg fog csak látni, ’s hogy a’ herczegre nézve is tévedésben van, ki csak eszme, akarat és szilárd szándék nélküli fiatal ember, ki Persigny által engedi magát vezettetni, ez pedig kém, ’s hogy ők előbb-utóbb mystificáltatva látandják magokat! Ekközben Crouy-Chanel’ kérésire St. Edme ismét levelez­ni kezdett a’ herczeggel, ’s Crouy szolgált nekik hírvivőül. Mig Crouy-Chanel Angliában alkudozott, a’ Durand Károly házaspár fölemésztette Párisban az egész nyereséget, mely­­lyet a Capitole’ előfizetései hoztak be, ’s aztán még azon 40,000 frankot, mellyeket Crouy fizetett. Mondom, a’ Du­rand Károly házaspár, mivel ez második házasságban él egy dámával, ki neki sokba kerül, ’s ki két annyit pazarol el mint ő, ámbár ő maga is nagy tékozló. Másfelől észre­vette Crouy, hogy minden iparkodásai mellett sem halad a’ herczeg őszintén a' kijelölt után, mellyben ő és St. Edme megegyeztek, ’s hogy ez utóbbinak alkalmasint igaza volt, midőn azt mondá, hogy a’ herczeg Persigny által vezette­tik. Crouy­e’ kedvetlen benyomással visszajött Párisba. Számadást kért Durand Károlynéi, és látván, hogy 40,000 frankja elfogyott, a’ herczeghez fordula, ki vonakodott megtérítni a’ kárt, mellyet hírlapírója, hivatalos orgánuma, okozott. Most olly nagyon ’s olly nyilván lármázott Croug­ti herczeg és Durand K. ellen, hogy a’ rendőrség minden történteknek nyomára vezettetett. Durand K. befogatott, de Crouy-Chanel is! Pár is, januar. 3. Az udvar és a’ ministerium az utól­­*­bi vallatások’ egyike által, mellyet Durand Károly a’ nyo­­mozóbiró előtt álla ki, nagy zavarba hozattak. Több kér­désre a’ különben épen semmi hitelt nem érdemlő Durand lényegileg azt felelé, hogy mintegy 200,000 frank érke­zett hozzá lassan kint éjszakról, azon utasítással, hogy e’ summát Napoleon Lagos herczeg’ parancsai szerint használ-

Next