Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-10-19 / 84. szám

84dd­i szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű sta­tistikai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, duna­­vízállás’ és m­indenféle hi­rde­t­m­é­ny­e­k’ minél gyorsabb közlésével­ — a’ Századunk terjedel­­mes’ political ’s rokon tudományi értekezések­kel, a’ kis futár literatúrai, művészeti és közélet­beli jelesebb tünemények’, találmányok’és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. October’ 1», 1940. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhoz­­hordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr Előfizethetni helyben a’ kiváló tulajdonosnál, sé­tatéren 749. sz. a.­­ Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Mind a nem-hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérmentes beküldetése kéretik. T a r t a l o m­. Magyarország. Kinevezések; Pozsony megyei tiszt­­újítás; Szepes megye’ közgyűlése; fővárosi hírek; székesfe­hérvári levelezőnk a’ közoktatás körül. Nagybritannia. Vé­ge a' kölcsönös statusiratokból eredt villongások’ eredményé­nek; a’Morning-Chronicle’békés nézetei. Francziaorsz­ág. A’ kamrák kir. rendelet által oct. 28ra összehivatnak; Napo­leon Lajos ilámba vitetik; párisi levél a’ főváros ingerültsége felől. Hollandia. A’ hollandi király’ ünnepélyes lemondása a’ trónról. Hanno­ver a. Törökország és Egyiptom. Az egyiptomiak’ újabb vereségei Syriában; ileyrut’ elfoglalásának körülményes leírása. Amerika. Kis futár. Meg valami a’ zsidók’ ügyében; függelék. Hirdetések. M­agyarország­. . cs. ’s apost. kir. Felsége Fésűs György magyar tengermelléki kant. fiskálist kir. igazgatósági fiskálissá vjék­oztatott legkegyelmesebben kinevezni. (Priv. híd.) A’ am. magyar kir. udv. kamara a’ zenggi kir. só­hivatalnál megürült ellenörségre Gyurkovics Antal ugyanot­tani sómázsamestert alkalmazta, ennek helyébe pedig Ma­­riancsik Fridrik carlobagoi kir. sómázsamestert tette át (saját kérelmére) ’s helyébe Denk Adolf zenggi kir. sótisz­ti írnokot nevezte ki. Pozsony, oct. 17. Megyénk’ tisztujítása f. hó’ Izére lévén kitűzve, már 14k én délután számos választó nemes­ség sereglett össze városunkban, mellynek számát 3000nél bizton többre lehet tenni. Az idő nem kedvezvén, a’ tiszt­­újítás a’ megyeház’ egyik udvarán ment végbe, hol a’ mélt. föispány és helyetese mélt. gr. Pálffy Ferdinand Leopold ’s több eddigi tisztviselők’ számára egy külön tornácz volt építve , a’ honnan a’ helyettes föispány ’ mélt.­tévé a’ ki­jelölést. — Miután K­áló Benjámin első alispány ur tiszt­viselő társai’ nevében a’ hivatalokat a’ föispány’ kezébe le­tette ’s a’ Rendek’ eddigi bizodalmát megköszönte volna, helyettes főispány ur hozzá foga a’ kijeleléshez, melly al­kalommal mindnyájan felkiáltással választatván el, a’ tiszti­kar következő rendben választatott meg. Első alispáné­nak a’ kijelöltek közül egyhangúlag Bittó Benjamin, másod al­ispánénak, az eddigi, Nemet János ur, lemondván, szinte egyhangúlag Jankó Mihály, volt második főjegyző. Első fő­jegyzőnek Petőcz György’ neveztetett ki. A’ főadószedői hivatalra lett kijelöltek választói közt vélemény eltérés tá­madván voksolni kezdének, azonban ez alatt Takács Z­sig­­mond eddigi viselt hivataláról lemondván, a­ választók köz­­felkiáltással Földes Joakim eddigi egyik főszolgabíróban egyeztek meg. Bíráknak következők választottak: pozso­nyi járásban főbírónak Dóka László, albírónak Nagy János; csallóközi felső járásban főszolgabírónak Olgyay Miklós (eddig volt al), albirónak Földes Boldizsár (eddigi tiszt, al­­ügyész); csallóközi alsó járásban megmaradtak: Vermes Vincze fő­ és Prieletzky István alszolgabiró; nagy­szombati járásban maradtak: Buzinkay Ignácz fő és Rudnyánszky Antal alszolgabiró; külső járásban: Thebery Ferencz fő- és Német Sándor alszolgabiró; hegyentuli járásban: Bol­dizsár Antal fő-, Rajner András alszolgabiró. A Főügyvédi hivatalra avás mellett kijelöltek közül közakarattal Bacsák Miklós úr választatott. Első aljegyzőnek főjegyzői czímmel: Olgyay Titus neveztetett, második aljegyzőségre: Bar­us János; második főügyvédi hivatalra óvás mellett kijelöltek közül: Petőcz István; első alügyvédi hivatalra óvás mellett kijelöltek közül: Burián István; második alügyvédi hivatal­ra szinte óvás mellett kijelöltek közül: Bod­ó József urak választattak. Aladószedői hivatalra óvás mellett kijelöltek közül választattak: a’ pozsonyi járásban: Németh Károly; nagyszombati járásban: Buzinkay Pál; külső járásban: Nagy Antal; felső csallóközi járásban: Gaál János; alsó csallóközi járásban: Gálffy József; hegyentuli járásban: Cserny György. 2dik főadószedői hivatalra Gaál János úr neveztetett ki. Levéltárnoki hivatalra szinte óvás mellett kijelöltek közül: Vermes Ignácz. Számvevői hivatalra óvás mellett kijelöltek közül: Lieszkovszky Ignácz. Esküdteknek, pozsonyi járásban: Laurenthy János, Vitai Antal, Balogh Péter és Várady János; nagyszombati járásban: K­ollósy János, Szőllősy János, Molnár Zsigmond és Simoncsics Ignácz urak; külső járásban : Szecsey József, Vitai József, Albus Ambrus és Petrovits Ignácz; felső csallóközi járásban: Nagy Pál, Gaál Vincze, Billera János és Bittó Sebestény urak; alsó csallóközi járásban: Csefalvay Dániel, Deák Péter, Öllé Ig­­nácz és Bittó Ferencz; hegyentúli járásban : Klempa Gáspár, Czintula János, Frank István és Macejovits István urak. Po­zsonyi biztosi hivatalra főbírói ranggal és bírói hatósággal az óvás mellett kijelöltek közül: Nagy Ignácz úr választatott; nagyszombati biztosnak: Szőllősy János; bazini biztosnak pedig: Vitai Antal neveztetett ki. Czimzetes alispányoknak Kaszanyiczky István, Szászy Lajos, Farkas Albert, Németh Vendel, Molnár Rudolf és Takács Zsigmond urak, a’ Karok- és rendek által ajánltatván, kineveztettek. Főgyámatyai hivatal a’járásbeli albiró urakra ruháztatott. Tiszteletbeli főbírónak: Szászy Alajos úr neveztetett. Házassági védlő­nek: Bod­ó József neveztetett. Tiszteletbeli aljegyzőknek: Bory Lőrincz , Csehy Zsigmond , Sipeky Ágoston és Szobo­­vits János urak neveztettek. Tisztbeli alügyészeknek: Pe­tőcz Zsigmond öregebb, Petőcz Zsigmond ifjabb ,­­Sidó Ven­del, Zaborszky József, Nagy János, Sárkány Ferencz, Vitai Alajos, Szlemenics Móricz. Tisztbeli esküiteknek , a’ pozso­nyi járásban : Bncsy Antal, egyszersmind várnagy, Fadgyas Gáspár, Nagy Leop., Venkrils Gáspár, Egyházi Bálint; nagy­­szombati járásban: Homoky János; külső járásban: Csemez Laj., Varga Ant., Timanóczy Ferencz; felső csallóközi já­rásban: Bittó Pál, Szálló Miksa, Szeleczky Kár., Gáncs Vin­cze ; alsó csallóközi járásban : Krustenics Vendel, Szabó Ján., László Mih.; hegyentúli járásban : Tóth Alb., Klempa Istv. Megyebeli rendes orvosoknak: 1 .Dorner Laj. 2. E­rey Vin­cze; tiszteletbeli főorvosoknak: Déván Károly, Mayer Bé­la és Nóták Venczel urak neveztettek. A’ járásbeli orvos és seborvos urak, Schotz Péteren kívül, viselt tiszteikben megerősítettek. Megyebeli földmérőknek: 1. Szeidl Károly 2. Zsitnyán János; tiszteletbeli földmérőnek: B­arkas Pál urak neveztettek. Megyebeli táblabiráknak : Deák Ferencz, Zala megyei követ, herczeg Schwarczenberg Fridrik, báró Rosen András, Dorner Lajos, Méhes Péter, Csarada György, Andreánszky Antal, Vrabélyi Károly Esztergom vmegyei táblabiró, Silmann Bernát, Bittó László , Abel Ferencz bősi plébános, Turóczy Ferencz komáromi kerületi alesperes, Ambrus Mihály Helytartó-Tanácsi titoknok, Boldizsár Ist­ván, Barinay József szentszéki jegyző, Barinay János ke­rületi táblai ügyvéd, Kolosváry János, Sziták István Győr megyei plébános, Modrovics Károly, Molnár István, Buday László, Henyei Dávid hédervári esperes, Prileszky András, Mayer János, Frankner Antal és Zsiska Antal urak nevez­tettek.­­ Tegnapi folytatott közgyűlésen az elnökösködő alispány jelenté, hogy a’ főispánjó helyettes ur ő mélt, te­kintvén a’ másod főjegyző Olgyay Titus ur érdemeit, mely­­lyet leginkább a’múlt országgyűlésen szerzett, őt e’ megye táblabirájának nevezi ki, mi köz éljenzéssel fogadtatván, azonnal meg is eskettetett. és Lőcse, oct. 13. F. h. fidikán ’s következő napjain szeretve tisztelt első alispány Jantniki Jony Vincze urnák elnöksége alatt tartatott Szepes vármegyének köz­gyűlése, melly alkalommal előfordult érdekesebb tár­gyak közzé számíthatók: 1) Az országgyülésileg ujonczok­­ban tett segedelmi ajánlatnak teljesítése végett elrendel­tetvén az előkészületek , ’s az ország’ Rendei által meg­állapított utasítás’ fin­­mértékül vétetvén, a’ katonáskodási kötelesség alá eső ifjaknak összeírására minden egyes já­rásba kétkét táblabiró küldetett ki a’ szolgabirákkal és es­küdt urakkal együtt munkálódni, kik jelentéseiket novembe végéig beadni köteleztetvén, mivel az országosan megálla­pított elvek szerint csupán az összeírás alá tartozó szemé­lyek vétethetnének kulcsul a’ járásokra és helységekre ki­vetendő ujonezok’ száma iránt, ’s a’ rovatos összeírással tett próba annál kevesbbé vezetett volna czélra, mivel a’ népesség’ osztályai különböző tekintetekből összeiratván, az állításra alkalmatosak’száma onnan ki nem vehető, a’ katonáskodási kötelesség alá nem tartozók’ számát pedig, egyes helységeket tekintve, igazságtalanság nélkül kivetés kulcsául felvenni nem lehetne, egy számosabb küldöttség neveztetett ki, melly az összeírásokat megbírálván, az ezen megyére háramló ujonczok’ számát, a’ járásokra és egyes helységekre felosztván , a’jövő közgyűlésre jelentését be­­adandja. Nagyobb világosság okáért az országos utasítás­ némelly pontjai megmagyaráztatván, az határoztatok, hogy egy atyának minden fiai írassanak ugyan össze , ha mind­­azáltal azon váratlan eset fordulna elő, hogy a’ sorshúzás’ alkalmával ugyanegy atyának valamennyi fiai a’ szeren­­csejazékból olly számokkal jegyzett czédulákat húztak volna ki, mellyek szerint mindnyájuknak katonáskodni kel­lene , mivel az illyen esetekben a’ természeti igazság és emberiség, sőt az uradalmi jogoknak sértetlen fentartása is, szorosan megkívánná, hogy az úrbéri telek mivelteté­­sére ’s az adózási terhek’ elviselésére egy fiú otthon meg­maradjon, az uradalomnak fenhagyatik azon jussa, hogy a’ már történt sorshúzás után is az úrbéri munkákra legalkal­­matosabb ifjút kiválasztván, ezt a’ katonáskodási szolgálat alól az illető küldöttségnek befolyásával felmenthesse. Hol a’ nőtelen ifjaknak elegendő száma miatt a’ házasok­nak állítása kikerülhető, csupán a’ nőtelen személyek, és csak ezeknek hiányával fognak a’ házasok sorsot hozni. Az uj év közelgetésével történni szokott nemes szolgá­latba való beszegődések iránt, a’ visszaélések’ és kiját­szások’ meggátlása több szigorú rendszabásoknak adott alkalmat. A’ szabad alkudozást el nem lehetvén tiltani, megengedtetett ugyan , hogy a’ sorshúzás után az , ki a’ sorsszám szerint katonáskodni tartoznék, maga helyett más alkalmatos személyt állíthasson, úgy mindazáltal, hogy ha maga helyett ollyat állított, ki különben is az állítás köte­lessége alól fel van mentve, p. o. nemes személyt vagy ta­nulót, ezentúl a’kapitulaczióbeli 10 év alatt az állítástól ment legyen; ha pedig ollyat állít, ki különben is összeirott személy, ki az állítás’ terhe alatt van, azon esetre, ha há­rom év’ lefolyta alatt ismét ujonczállítás történnék ’s ma­ga is még a’ sorshúzástól fel nem mentetnék, ’s igy ha­bár maga helyett a’ mostani állításra mást fogadott légyen fel, mivel ezen felfogadott személy a’ sorshúzás alá tartoznék, csereképen ezen állított személy helyett a’ sorshúzás! te­her alatt megmarad.— 21 A’ vászonkereskedés a’megyének főkeresetmódjai közzé számíttathatván, de már egy pár év óta sülyedésnek eredvén, egy e’ tárgyban munkálódott kül­döttségnek javaslata szerint a’ fonalkészítés, vászon szé­lessége, mésszel való fejérítés eltiltása’s több csalások’ megszüntetése iránt határozatok tétettek ’s ezeknek köz­hírré tétele, ’s hogy ezen kereskedésbeli ág iránt a’ hitel ismét helyreállíttassék, minden hazai törvényhatóságokkal közöltetése rendeltetett. — 3) A’ vadászattali visszaélések’ eltávoztatására egy e’tárgyban megbízott választmány által előterjesztett javaslatok némelly módosításokkal elfogadtat­ván, vadászati társaság alakíttatott, mellynek egyes tagjai, mint ugyanannyi biztosok, a’ rendszabályok’ fentartására ügyelni fognak. — 4) A’ házi pénztár’ szükségesül a’ jövő évre kivetendő közadónak előleges kijelölése szerint, ezen adó’ mennyisége a’ múlt esztendeivel összehasonlítva, 3000 Még valami a’ damaskusi zsidók’ ügyében.*) A’ damaskusi zsidók’ ügyében, kik némelly vakbuzgó és előítéletes keresztények által olly vétekről vádoltattak, melly a’ sötét középkorban olly gyakran ártatlan zsidók’ ezreit máglyákra hozta, nem tekintve, hogy a’ zsidó’ vallás’ alapelvei után, mely­­lyek a’ vérreli élést teljesen megtiltják, a’ zsidók által nem is vitethetik végbe, nem csak franczia hírlapok (névszerint a’ l’Univers ’s a’ Lami de la religion) ’s olasz és német újságok és folyóiratok (nevezetesen az augsburgi és lipcsei Alig. Ztg. és a’ frankfurti Kath. Kirch. Ztg.) a’ zsidók elleni vallás- és nemzetgyülölségből hamis tudósításokat terjesztenek el ’s a’ magában hihetetlen vádat a’ damaskusi zsidók ellen az ottani keresztények és gr. Ratti-Menton franczia consul által bebizo­nyított tett dologkint előterjeszteni nem pirulnak, mivel a’ zsidók a’ törökök által a’ kínzás roppant szenvedései alá vettetve, az általok el nem követett vétkességet megvallották, csak hogy to­vábbi kínzásoktól felmeneküljenek**). De felette sajnos, hogy *) Láed Hírnök’ 78. sz. ##) Ha a’ franczia consul Damaskusban ’s ama vakbuzgó hírlapi leve­lezők hasonló kínzásoknak alávettettek volna , ők is a’ törökök’ kivonatára azt vallották volna , hogy török vért ittak vagy hús­véti kalácsaikat zsidó vérrel süttették. — my. K ! § Futár, még nehány honfitársaink is, kik előítélet- és zsidógyűlöl­­ségből a’ damaskusi izraelitákra fogott vétséget hiszik, a’ leg­hamisabb ’s üresebb levelezési tudósításokat fordítanak le ma­gyarra ’s minden mélyebb értesítés vagy ellenmondás nélkül hivatalos oklevelek gyanánt közük a’ magyar lapokban. Illy közlemény a’ capucinus Ferencz atya iratának lefordítása, a’ ki Beirutból Damaskusba küldetett az ügy’ megvizsgálására ’s ki f. e. mart. bén l’Univers párisi lapba iktatá be azt, melly hírlap, köztudomás szerint a’ zsidók valamint a’ protestánsok ellen a’ legellenségesb indulattal viseltetik ’s vakbuzgóságot lehel, ’s melly irat a’ Ilirnek’ 78. számában ’s onnan a’ Nemzeti­ Újságba felvétetve, egy névtelen által közöltetett *). A’ névtelen W. Gy. fordítónak nem kellett volna az iratot ,,hivatalos tanuság“nak nevezni, mert nem hivatalos oklevél, hanem egy szakeszű kapu­czinus’ privát levele, ki nem tett pártatlan vizsgálatot az „audia­tur et altera pars“ jogalapelv szerint, hanem csak arról tudósít, mit vakbuzgó keresztényektől és damaskusi törököktől hallott, ’s a’ ki maga is — mint iratából kitetszik — hisz a’ középkori vakbuzgó költeményekre, hogy a’ zsidóknak húsvéti ünnepeiken szükségük van keresztényvérre. Hogy ezen atya koránsem tu­dósít pártatlanul és igazságosan, abból is kiviláglik, hogy egészen elhallgatja, mikép Soliman zsidó borbély azon vallását, hogy Ta­más atya rabbinusok és gazdag zsidók által öletett meg, tortúra alatt tette le , hanem csak azt mondja: „végtére még­is a’ sok majd hízelgések majd fenyegetések ’s a’ megkegyelmezés’ ígé­rete után megvallotta az elkövetett gonoszságot úgy, mint azt itt előadtam.“ Azt is kellett volna az atyának tudnia, hogy egy tanú nem elégséges a’ vádlottak’ elitéltetésére. E’ kapuozinus-leve­­let nem kellett volna olly későn*) magyar nyelven felmelegítni, minthogy az már régen német hírlapok által, nevezetesen az „Alig. Ztg. des Judenthums“ által, alaposan megczáfoltatott. Ellenben hivatalos tanulságul szolgálhat a’ Damaskusban .) Igen elővigyázva és helyesen jegyezte meg a’ Hirnök’ szerkesz­tősége, hogy ne’ beküldött czikket csupán a’ dolog’ többoldalú ismertetése’ tekintetéből vélte közlendőnek“. Mert ha utódaink egy nemzedék’ lefolyta után a’pesti Sionban , Nemzeti­ Újság­ban olvasni fogják a’ damaskusi zsidóknak gyalázatos vérvét­­ségi vádját, megczáfolás vagy felőles kétkedés’ egyetlen sza­va nélkül, épen olly babonásoknak és vakbuzgóknak tarthatnak bennünket, mint a’XII és XIII. századbeli keresztényeket, kik a’ zsidókat, hasonló költött vádakért, ezerenkint etetették. —mg. *) Ama ellenséges tartalmú czikket azért közlőnk olly későn, mert csak akkor volt, más függetlenebb franczia lapokban, p. o. a’ Tems­­ban, Journal des Débatsban ’stb. világosan kitéve, „hogy Monte­­fiore ’s Cremieux urak , miután a’ vádlottak Tamás atya és inasa gyilkosainak ismertettek, kérelemlevelet nyújtottak be Mehemed Alihoz.“ A­ szerk.

Next