Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1840-12-03 / 97. szám
0?d»h szám. A’ Hírnök kinevessek', hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politikai hírek’,mindennemű statisticai adatok’, pénzkelet’, piacai árak', dunavízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Sssálladunk terjedelmebb politicai ’s rokon tudományi értekezésekkel, a’ kis futár literatúrai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények’, találmányok’ és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. Decemb. 3.1940. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtökön Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 749. sz. a., Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak minden nem-hivatalos leveleknek és közleményeknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezések: Tolna megyei közgyűlés; Nagyvárad város’ tisztujítása; fehérvári levelezőnk a’ közoktatásról; nagyszombati tudósítás; pesti hírek; Kisfaludy-társaság; pesti leopoldvásár felőli tudósítás. Nagybritannia. A’ királyné herczegnét szül. Francziaország. A’ követkamra válaszfelirata . Krisztina királynénak a’ királyi család általi fogadtatása. Spanyolország. Kis futár. Gáncsok; aláírási felszólítás. Hirdetések: Magyarország és Erdély. Ö cs. ’s ap. kir. Felsége’ legmagasb kegyelme Kis János ágostai egyházi superintendenst „királyi tanácsos“ czimmel diszíté föl, taksa-elengedés mellett; Szilassy József helytartósági tiszteletbeli tanácsost a’ kir. Helytartóság’ valóságos tanácsosává, Kravnik Imre helytartósági fogalmazót ugyanazon kir. Helytartó-Tanács’ titoknokává; Duschek Ignáczot pedig, a’ cs. kir. közöns.udv. Kamara’ gyakornokát ’s Zágráb és Varasd megyék’ táblabiráját, a’ zágrábi kerület’ számfeletti tartomány biztosává nevezte ki. (Privát tudósitás.) Tolna, nov. 24. Számosan jelentek meg tegnap e’ megye’ Rendes , a’ mezei-rendőrségi uj törvény’ végrehajtás módjáról tanácskozni; a’ vitatkozások négy óráig tartottak, minthogy a’ vélemények három különböző részre oszlanak. Leghevesb szónokaink’ egy része azt iparkodék megmutatni, hogy a’ műveltség és ipar (melly bizonyára Tolna megyében is otthonos) csak a mezei rendőrség által emelkedhetik még magasabbra; hogy nem elég csak alkotni üdvös törvényeket, hanem egész erővel végre is kell azokat hajtani, — mi azonban a’ mezei rendőrségi törvénynél csak úgy történhetik egész pontossággal, na a’ megye’ mostani tisztviselői négy mezei rendőrségi birákkal ’s pedig tüstint szaporíttatnak, — kiknek szükségességét csak tettleges esetek’ bekövetkezte után ismerni el annyi volna, mint a’ művelődéssel egy helyben maradni, mi annak mindig csak hanyatlásául tekinthető; minthogy azonban a’ mezei rendőrségi utanalkotandó birák inkább a’ tehetős nemességnek (nagyobb károknál), mint a’ szegény adozónépnek javára szolgálandnának, a’ méltányosság’ törvénye kívánja, hogy azok az insurectionális pénztárból fizettessenek. A’ másik rész is megismerő a’ mezei rendőrség’ becsességét, ’s szintazon meggyőződését nyilatkoztató, hogy ezen üdvös rendelménytől várhatni a’ művelődés’ emelkedését; csak azon véleményben nem osztozék, hogy ez csak utanalkotandó mezeirendőrségi bírák által lenne eszközölhető, annál kevésbbé, mert hogy az uj törvények’ kihirdetése óta e’ megyében csak igen kevés olly panasz adódott, melly mezeirendőrségi bíró’ hiányát éreztette volna, ’s a’ szolgabiró urak nyíltan azt vallák, hogy épen nincsenek idő’ szűkében az igazgatás’ ezen ágának is ellátására; kereken tagadók, hogy művelődés’ elő nem haladására mutatna az, ha a’ mezei rendőrségi bírák tüstint nem létesíttetnének; sőt inkább hiszik, azon körülmény, miszerint négy hónap alatt csak igen kevés mezei károk fordultak elő, annak bizonyságául tekinthető, hogy a’ valódi erkölcsi mivelődés és ipar nálunk is már itthonosak, megelégesznek tehát azzal, ha az új törvény’ értelmében a’ szolgabirák fogják a’ mezei rendőrséget fentartani. A’ harmadik rész megelégedik azzal, hogy a’mostani szolgabirák kezeljék a’mezei rendőrséget; de egyszersmind azon véleményöket fejezők ki, hogy nem elég csak bíráknak lenni, kik előfordulandó esetekben ítéletet hozzanak, hanem olly személyeket is kell rendelni, kik a’ kártevőket lessék és elfogják , mert a' bíróság nem büntethet, ha a’ tettes nem tudathatik. Ezek szerint határozatta jön, hogy a’ mostani szolgabirák gyakorolják ezentúl is a’ rendőrséget, de egyszersmind mezei őrök (csőszök) állítandók, kiknek elrendezése’ és további intézkedés iránt a’legközelebbi gyűlésig körülményes javaslatot készítő választmány neveztetett ki. — Slattkovanszky úr most kinyilatkoztató, hoiy ő látván, miképen az uj mezei rendőrbirák’ alkotása alkalmasint csak azért mellőzteték el, mert az insurrectionális pénztárból kellendett fizettetniek , javasolja, tétessék a’ jövő országgyűlési követeknek szent kötelességükké azt indítványozni, hogy a’ nemesség is szoríttassék a’ közterhek’egy részének viselésére , de ezen indítvány elmellőztetett. — Továbbá elsőalispány ur jelenté, hogy a’ főispánja ur’ mellképe, mellyet a’ Rendek rég megrendeltek, valahára elkészült’s megérkezett, most csak annak illő helyéről méltóztatnának a’ tekintetes Rendek gondoskodni. Voltak ugyan némellyek, kik azt mondák, hogy, miután a’ nemes megye úgyis valamennyi eddigi főispányainak mellképeit várja, ők óhajtanák e’ képnek a’ terembei helyezését elhalasztatni a’ többi képek’ megérkeztéig, miszerint akkor ezek mind egyszerre , a’ terem üres helyyeinek czélszerű használata mellett, illően elrendezve ’s ünnepélyesen illesztessenek föl; a’ nagyobb rész azonban , a’ tisztelt főispány ur iránti szeretet és ragaszkodás által indíttatva, minden legkisebb halasztásnak is ellene szegült ’s határozatta jön, hogy e’ kép a’ teremben az elnöki székkel szemközt azonnal illesztessék föl. — A’ júliusi gyűlésre nézve, határoztatott, hogy a’ jegyzőkönyv’ azon része , melly Vay gróf ő excját illeti, neki hivatalosan megküldessék. — Az öszszeirások a’ főszolgabírók által beadattak, ’s az adókivetések’ számadásából örömmel látták a’ Rendek, hogy a’ bikák száma gyarapult, következőleg a’ kivetési rovatok alább szállottak. Nagyvárad szabadalmas városa I. év nov.ljén polgári ünnepéllyel teljesítő tiszti újítását, ugyanis köztiszteletben és szeretetben élő főbíróját Rudovics Mih.urat örömérzetü felkiáltással polgári érdemkoszorúul főbiróságban megerősítvén; jelenleg a’ polgári tisztség e’képen alakult: választott eskütt közönség elnöke, Mulvlay Imre hites ügyvéd, számvevő és város ügyvéde ifj. Hajdú Ferencz; második bíró és város kapitánya Novobászky Ferencz. Tanácsnokok : Zsiga Miklós, Maloisz József egyszersmind háziadószedő és vásárbiró, Takács János, és Szabó István, Pap Tivadar, Lecsó István, Köteles József és Tatay János, ez utóbbiak egyszersmind hegybírók, gyámatya Sztupa Márk, kir. adószedő, Kiss János, biztos na Nagy Jószsef tanácsfőjegyző, Matulay Mihály hites ügyvéd, választott eskütt közönség jegyzője Sztupa Mihály hit. ügyvéd, tiszteletbeli aljegyző Csurdáry János hit. ügyvéd, tiszteletbeli számvevő és ügy. Koszta Demeter, levéltárnok Kiss Lajos hites ügyvéd, tiszteletbeli levéltárnok és kvártélymester Paksy János, sebész és Bakacs Sándor, Írnok Nagy Lajos, 40 választott polgárok. — Ugyan az nap tartatott Várad olaszi városában is a’ tanács’megújítása: főbíró Lippert Mihály, 2-dik biró Knor Mihály, tanácsosok: Jedlicsek Mihály egyszersmind tutor: Speckberger Márk, Barabás Zsigmond , Kiss Mihály, Varga István, Krajczár Józs, Csepreghy István, Pillér Jakab, Triebel Jakab, Tichy Alajos, város ügyvéde Nagy József, jegyzők: Cservenics Mihály hitéé ügyvéd és Szabó Ferencz. — és Biharmegye évszaki rendes közgyűlésének határideje a’ 1. év karácsonbava 14ik napjára tűzetett. ^Fehérvár, Oszhó 19. (Vege.) Miért nincsenek embernevelési ’s nemesítési egyesületek ? azt felelik sokan : erre áldozat kell zsebünkből, mellybe semmi kúszott nem folyik vissza általa; igaz, hogy sem a’ gyermeknek magának, sem a’ gyermekből lett embernek gyapját venni nem lehet, de emberrel kereskedést űzni sem szabad, mégis egy lelkes hazafinak, kinek kötelessége minden oldalról a’ közjónak valódi előmozdítására ügyelnie, tudnia kellene, hogy a’ közjó előbb boldogulandhat okos, nemeslelkü, igaz, jó és szentért buzogni értő és akaró gyermekeikből lett férfiak által, mint bár minő szép, bélezeg paripák ’s ha arany gyapjas kosok által is. Én régóta vártam olly egyesületet, melly megismerje a’ baromnemesítétt’ érdemeit, de maga czélszerű intézkedések ’s áldozatok által azt megmutatni törekedjék a’ barombarátoknak, mikint nemest), szebb és természetesb dolog egy hazának valódi előhaladását nemesített, nevelt ’s miveit emberek által eszközölni, mint bár minő drága’s finom barmok által. A’ nemes miveit ember bizonynyal azon leend, hogy minden mi környezi, hozzá illő legyen. A’nemesítetlen , neveletlen ’s tudatlan embert pedig inkább találom illőnek szamár’ hátára, mint angol vagy arab lóra; ha bár minő született is, alávaló, ha nemesített állatival mint ember arányban állani nem akar. Szép dolog szép lovon járni, de én csak azt érdemesítem erre, ki salaktalan lelkű,jó’s igaz emberbarát, és a’ szó’ legszorosb értelmében nemes ember; az ellenkezőt, a’ butát, hazája’ zsírját külföldön a’ külföld’ nemtelen bálványára nemtelenül pazarlót, Ilonát méltányolni sem nem értőt sem nem akarót, ki néha csak nemes állatit mutogatni ’s magát s utaltatni jó haza, jobban szeretném látni gyalog’s hosszuszőrü bundában mint négy angol lótól hintóba vonatva és selyemgyapju adta fényes posztotu köntösben , mert ezekkel épen nincs arányban, de igen amazokkal. Jól mondotta azt egy lelkes hazafi, hogy a’ nemes ember iparkodandik minél több nemest maga körül teremteni, a’ nemtelen ellenben annál nemtelenebb leend, minél több nemesnek körében nemtelen marad. Szép dolog, azon lenni, hogy lóból ’s gyapjúból pénz szaporodjék a’ hazában ’s pénz által a’ jólét, szép dolog nemes állatokat látni ’s látásokban gyönyörködni az istálókban , de ennél nem lenne e szebb dolog a’ hazára jövedelmezőbb, különösen a’ szegény közönségre, és dicsőbb az egész hazára nézve, ha a’ nemesitett emberiség következtében ürülnének megyei és országos fogházaink, börtöneink? Hazafiak! erre igennel feleltek, ezt régen megismertétek, de az emberiséget még is a’ régi kopott rész kerékvágásban hagyjátok. Értelek, mert istállóitok ’s ablakaitok kedves önmagatokat érdekelnek , de az emberiség nem úgy, de érdekelhet igenis az emberiség annyiban, mennyire öngyermekeiteket minden fölött nemesíteni kötelez a’ természet, ’s igy befolyni a’ közjóra, tehát ezt tegyétek melegen, semmit el nem mulasztva. Szeretem ’s akarom , hogy kövessük a’ külföldet minden jóban, de embernemesítésben is, ’s főleg ebben. Anglia ’s franczia hont választák sokan mintául a’ haladásra, igen ám de nem mindenben ’s nem a’ legszebbekben, igaz ezek nehezek, ’s ott sem állnak főn czélnak megfelelőleg, azonban vannak mértékletességi, ’s több tekintetben embernemesítési társulatok is. Mathew atya ’s Irhon’ megváltója O’Connell igazán ott működnek, honnan biztosíthatni a’ közjót, ezeknek embernemesítés és a’ durvaság’ igája alóli kiszabadítás a’ tervük ’s nem fenséges tervnek ismerjük e meg? Neveletlenséget, nemtelen durvaságot ez ígérez nálunk a’káromkodás, ez oller, emeltem egykor szót, sőt ellene egyesületet is alakítani kezdék, helyeslék sokan, ’s kik ellene esküdtek velem, mert nem vagyok folyvást körökben, nem csak nem szegülnek ellene, nem csak irtása által nem szegeznek érdeket nyelvünknek és a’ magyar miveltségnek, de ismét mint az előtt káromkodnak is, igen mert megszokták , ’s még ott sincs elég ész, hol sokszor Gáncsok. .. Gáncsaim’ utóbbikában föntarték némelly nézeteket a' Mátyás’ szobra felöl addigra, míg a’ Budán közszemléletre álló mintamüvet látandoztam. Ez megtörtént. Kötelességem tehát ígéretemet teljesíteni. Elgondolható, hogy kíváncsian léptem a’ kövélybe (rotundába) hol a’ királyi emlék van, és átengedém magamat a’ benyomásnak, melly illetendő vala keblemet. Azonban , őszinte mondhatom, semmit nem éreztem; az első pillanatban bizonyára nem; utóbb azonban igenis éreztem a boszonkodást, mert semmi szebbet, semmi fönségesbet, semmi nemzetibbet nem láttam magam előtt, mint mit az emléknek széjjelküldözött rajzán keserű fájdalommal szemléltem. Ugyanazon konyult fejű, legkevesbbé uralkodó, sőt mondhatom kolduló tekintetű, fájdalomkifejezést mutató arczu Mátyást láttam, minden méltóság, minden királyi fönség nélkül, római, félig ideális, félig valószerű, — mindenesetre utánozott öltözetben, ollyformán tartva vállann a’ római palástot, ollyformán szólítva egyik szárnyát balkarja alá, mint ha vallamelly mostankori divathős módjára párviadalban vagy lótul buktában megkarczolt kezét nyakába fölkötve hordozná. Ő nem a’ Giskra-hóditó, nem a’ Bécs-ostromló Mátyás, nem a’ fekete sereg’ bajnok királya. Az egész lovagon a’ nemzetiségnek legkisebb nyoma sem látható, úgy hogy azt Magyarhonunkon kivül bármelly országban, bármilly nemzetbeli Kis Futár, hős (ha hősnek mondható az alak) gyanánt föl lehetne állítani; mert azon képtelenség, mit a’ „művész“ elkövetett, midőn hazánk’ czimerét a’paripa’szügy élőjére (szügy-szijára) illesztette, nem üti rá az egészre nemzetiségünk’ bélyegét, ’s azt látszik mutatni, hogy e’ művész a’ nemzeti ’czimer jelentőségét nem egészen érti ’s érezi. Én legalább azt szeretem föltenni Mátyásról, hogy ő e’ pontban nem fogott volna kezet a’ művészszél, ’s hogy ő sokkal magasb becsben tartotta czimerét azon országnak, melly öt királyi székbe ülteté, hogysem azt csupán lova’ szerszámán viselte vagy viseltette volna. E’ fonák alkalmazás, egyébiránt is, mint mondom, legalább előttem, nem teszi a’ müvet nemzetivé. Mi pedig a’ talapzat dombormüveit illeti, ezekben is szintolly kevés a’ nemzetiséget tanúsító bélyeg, ’s ha fölöttük a’ fölirás magyarul nem állana, ismét bárhová alkalmazhatók volnának. Még egy észrevételt! Én, emlékszobroknál minden csekélységben valamelly értelmet, jelentőséget keresek, ’s hiszem keresni fog minden, ki valódi fogalmával bir annak, mi az emlék? Mennyire botránkoztatónak kelle tehát találnom, amaz ebfül-fejü oroszlánokat, mellyek a’ talapzaton igen idomtalanul mind a’ négy részen alkalmazvák! És miért az a’tömérdek holló is? legalább 41 pár összeállítva! Nem lett volna e elég egyetlen egy vagy legfölebb egy pár,ha már Ferenczi ur olly nagy nyomósságot tulajdonít ama hollóféle regének. Ő azonban mind a’ négy párkányzatot tele tömi vele! Ez nem mutat művészi találékonyságra, nem mutat teremtő lélekre ’s kort és viszonyokat átgondolni ’s ábrázolni tudó vagy akaró tehetségre és szorgalomra. Nem általányosságban, csak e’ műre vonatkozólag mondom ezeket; mert máskülönben ellenkezőt látszik bizonyítni a’ művészre nézve azon körülmény is, hogy ő a’ tudós társaságnak levelező tagja; ezek pedig, az alapszabályok szerint munkáik által ismeretes tehát mindenesetre tudományos és gondolkozó emberek. Legalább igy kellene lenni. — Azt is gyanítom végre, hogy a’ talapzat a’ lovagszoborhoz képest aránytalanul magas és terjedelmes ugyannyira, hogy amaz tetemesen veszt hatásából eme’ miatt ’s legszembetűnőbb ellentségnek kellemetlen érzését kelti föl az emberben. Itt azonban kevesbbé érzem magamat illetrényes szószólónak, azért csupán gyanitáskép nyilványitom, mellyet ha hozzáértőbbek valónak találnának, figyelmeztessék rá a’ művészt. Ráadásul érinthetem még, hogy azon mintegy 7 személyből álló kettes vagy hármas társaság, melly a’ kérdéses mintát velem egy időben szemlélgette, egyetlen egy dicsérő szócskát sem ejtett ki ajkán, hanem részint némán fejét csóválta, részint súgva mondá képén olvasható helytelenítését. Ez egyébiránt nem nagy nyomósságú körülmény. Azért említem csak ráadásul. VI. Más mezőre viszem át gáncsaimat, vagy inkább más mezőről szedem föl azokat, a’színészet’és literatura’ tövismezejéről. Régóta folyik már a’ harcz, tollal, nyelvvel, legújabban tenyérrel ’s talán bunkóval is, az opera ellen. Az olvasók hihetőleg már megunták a’ journalisticai hajbaeséseket és mocskot