Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-05-23 / 40. szám

felöl, mielőtt részletes tanácskozás alá jött. A taksa „nyo­mozódó“ természete elfeledtetek, s épen az ezen pontra vonatkozó záradékok fogadtattak el észrevétel nélkül, mint­ha maguktól értetődnének. Ha még tanúságra lett volna szükség hogy a bilire nézve előzményezett ellenszegülés felekezeti nemű volt, ezzel szolgáltatva volna: az ellenzék vezéreinek az általuk eleinte olly hevesen megtámadott rendszabályban nagy alakokban kell megegyezniük, vagy maguk közt megegyeztek, az országra egy gyűlöletes és veszélyes rendszabályt róni, hogy vetélytársaikat bizal­matlanságba ejtsék. Becsülethozó „alternativa“. — A whig Examiner különös éles ócsárlással emeli ki, hogy Baring módosítványa a brit tőkék idegen birtokosait a taksától föl­menteni, a ministerek által támadtatok meg s igy félrevet­­tetett. E tek­et „nemzeti hitszegés kezdeményének“ nevezi. Az idegen, nem az országban lakó tőke­tulajdonos, a brit státushoz nem áll a nyilván­os hasznok és nyilván­os tet­tek részvevőinek arányában, hanem egyesegyedü­l mint státushitelező, világos óvással tőkekamatjának minden ter­heltetése ellen. S az önkény és igazságtalanság, mellyel e stipulatio megszegetett, egy ugyanaz marad, tegyenek az idegen tőketulajdonosok igényei 30.000 font szget évenkint mint most, ha 30 milliót tennének is. Ehhez járul még egy másodrendű igazságtalanság vagy, mellyet a parlamentben meg sem említettek: a belföldi tőketulajdonos, ha összes jövedelme 150 fontnál kevesebbet tesz, adótóli mentes­séget igényelhet, a külföldi tőketulajdonos nem, mert azt felelnék neki: „Mit sem tudunk felőled, nem írhatjuk össze vagyonállapotodat, csak úgy ismerünk mint státushitelezőn­­ket.“ Az itt kérdésben forgó summa igenis csekély, de az elv, mellyről itt szó van, a legnagyobb fontosságú. Sir R. Peel mondja, ha az idegen tőketulajdonosoknak nem tetszik a taksa, most, midőn a kamatlább magas, igen jó alkalmuk volna, magukét eladni, így beszél minden nyers, igazság­talan, ki zsarolás után jár. A csalfa korcsmáros, ki az utast meghúzza, azt mondja neki, ha árjegyzékei nem tetszenek, más vendéglőbe mehet. A legnagyobb mértékben gyaláza­tos, hogy Anglia első ministere, kinek hűsége és hite jólé­tének lelke egy hitelkérdést más alapon képes volt tárgyal­ni, mint az igazság és becsület alapján, hogy nem irtózott egy aljas piócza szavát alkalmazni, melly zsákmányáról bi­zonyos. így szokta sir R. Peel pártja zsarnoksága és vakme­rősége napjaiban a nép panaszait a rosz kormányzás felől gavallér módú felelettel letorkolni: „Ha a nép megelégedet­­len az Angliában fenálló intézményekkel, kivándorolhat.“ Paris, máj. 10. A versaillei vasutáni szerencsétlen­ség nagyobb és iszonyata­b, mint eleinte látszott. Megfutva, agyonnyomva, összezúzva, forró víz- és izzó parázstól megégetve — borzasztó kép, mellyről csak annak lehet fo­galma, ki a szörnyű igazságnak legalább egy részét látta. S a pak­siak, kik általában minden benyomásra sokkal fogé­konyabbak mint a föld minden más fiai; kik egy a Szajnába esett macskánál óráiglan ácsorognak s egy elesett bérko­­csislovat megsirathatnak, e szerencsétlenséget fölöttébb szi­­vökre veszik. Egyébiránt minden iszonyatossága s irtóza­­tossága mellett nem kell feledni, hogy épen a ritka s egyet­len szerencsétlenség előre nem látható, de alkalmasint nagy intés a jövendőre nézve. Szomorú, ha illy alkalomnál min­dig ismét a régi és kis renitentia bújik elő az új és nagy találmány ellen. Ha a vasútáni szerencsétlenségek közön­ségesen szomorú nevezetességre jutnak, ez bizonyára in­kább fekszik az egész intézet újdonságában mint egyes ese­ményben , s ha látszólag gyakoriabbak mint a közönséges utakon, ne feledjük, hogy azok az utasok sokaságát és igy a veszélyt szaporították, s hogy könnyebben történhetik valamelly baleset ott, hol hat­száznál több ember szo­rong és repül tizenhét vasutkocsin (melly eset tegnapelőtt fordult elő, mint a­hol tizenegy személy mászik a közönsé­ges gyorskocsikban. Mind a két vasút igazgatóságairól meg kell vallani, hogy az ünnepre minden lehető előgondos­­kodást megtettek s igen jól elintéztek. A kocsivonat csak 5­­2 órától kezdve ment légyen szokatlan gyorsasággal, mi csakugyan növesztendette a veszélyt és szerencsétlenséget. Különben arról nem vádolhatni a szállításokat. Bizonyá­ra az eltört tengely volt az ok, s hogy a közönséges kocsi tengelye szintolly könnyen, ha nem könnyebben, törik, mint a vasútkocsié, tudva és eléggé tapasztalva. Val­jon a négy­kerekű mozgonyok veszélyesebbek-e a hatkerekűeknél, a technicusok dönthetik el. Több szózat igen hangosan emlé­keztet, hogy azon gyorsaság, mellyel a szállítások létez­nek, 10 mérföld egy órára, túlságos és alább szállítandó. Illy szerencsétlenség, véleményem szerint, ne arra intsen, hogy a megszokott eredménytől elálljunk, hanem hogy a szereket és erőket jobban használni s mindig tökélyesbíteni tanuljuk. Hiszen az egész intézet még csak gyermek, s még sohasem létetett találmány áldozat nélkül. A civilisatio szin­te, mikint a természet, fájdalommal és szenvedéssel szül.— Bár sok német volt más, okán Versaillesben, a holtak és hiányzók közt eddig még egy sem találtatott vagy nevezte­tett. A rendőrprefektus ma délután a tengerügyministernek jelenté, hogy d’Urville admirál, feleségével s egyetlen tizen­öt­ éves fiával együtt, .A baleset áldozatai közt a morgueban letéve megismertetett, ők a második kocsiban voltak, melly­­ben majd minden utas elveszett. Paris, máj. 10. Politika irodalom és színház pillanat­nyira alárendelt kérdésekké váltak, mindenki a Meudon mel­letti szomorú vasuteseménnyel foglalkozik. Ha két barát találkozik, nincs sürgős!) dolguk mint egymásnak kölcsö­nösen szerencsét kívánni, hogy még életben vannak ; s a leg­­számosb, legszomorítóbb adatok, legyen ez kedvezmény által, mellyel túlzások mindenha nyertek, legyen, mert a nagy tömeg panaszai és boszuságai okait inkább nagyítja mint kisebbíti, közönségesen leginkább fogadatnak el. Már szépszám phantastikus, iszonyatos vagy érzékeny anekdo­­ták hozattak kerengésbe, mellyek nevezetesen az asszonyi lakosságnál nyernek tetszést; ámbár csak kevés óra folyt le ama balesemény óta, mégis minden olly sebesen haladott; a történet tehát, valamint eredete és öszefüggése, olly za­vart, más részről a kigondolási és kicziczomázási modor olly nagy, hogy már egész tömeg regék és mesék alakultak, mellyekben a nem eléggé óvatos kritika nehezen találja fel magát. A holtak és sebesültek száma ekkorig a legkülön­félébb becsüléseken ment át, s a 30 és 80 számok közt for­gott folytonos növekedési s apadási változásban. A morgue s a többi helyek, hol a holtak kitételűek, szakadatlan szá­mos népségtől körültáborozvák és szerencsétlenségre hoz­záférhetnek. Személyek, kik állásuknál fogva, vagy kora megérkezés által odajuthatni képesek voltak, állítják, hogy e fáradságteljes és türelmetlen sü­relmes odanyomulás leg­nagyobb részt hasztalan fogna lenni, minthogy a tű­z a holt­testeket többnyire megismerhetlenekké tette. Iszonyatos né­hány tanú elbeszélése, mikép hallottak volna a kocsik abla­kain a szénen keresztül asszonyokat és gyermekeket segély után jajgatni, a­nélkül hogy segélyt hozhattak volna nekik. Nem lehet, állítják, kínosabb érzelmet gondolni, mint a tel­jes tehetlenséget illy borzasztó lármánynál. A szerencsét­lenség eredetéről száz hírek és gyanitások vannak, foga­dásról beszélnek, melly létetett volna a Versailles és Paris közti tért 12 percz alatt átfutni, s bármilly mesésnek tessék is e tudósítás, mégis vannak elegen, kik neki hitelt adnak. Hogy ez esemény épen a vasutak feletti tanácskozásokkal esik össze, természetesen rész előjelnek tekintetik s a Szajna-balparti Versaillesi vasút hosszabb időre haszná­latlan maradhat a közönség tömege által. Paris, május 11. A vasutáni esemény legnagyobb ijedtséggel­­ölte el a várost, úgy hogy sem a cholera ide­jében sem az 1832- es 1834-i zendülésekben nem látta­tott fölindultabbnak. A nép a vasutakat össze akará rom­bolni, s a rendőrség, mint mondják, a többi kettőt is elzárta tegnap, nyugtalanságok eltávoztatása végett, mi azonban nem bizonyos. A javaslatok, mellyek ezentuli ha­sonló szerencsétlenségek elhárítására tétetnek, tuczatonkint teremnek s többnyire ollynemisek, hogy a vasutakat telje­sen lehetetlenitendenék. A szerencsétlenség valódi okára, t. i. a szállítás fölöttébb­ gyorsaságára, úgy látszik, keveset gondolnak. A balparti vasútnak, mellyen a szerencsétlen­ség történt, már régóta szokása volt az egyenes szállításo­kat, mellyeknél útközben megállapodás nem történik, 17 percz alatt tenni, azaz négy perez alatt egy franczia mér­földet; s bizonyosnak mondatik, hogy azokat némellykor csak 10 perez alatt tette, igaz, hogy Brunnel a bristoli vas­úton még rövidebb idő alatt tön próbautakat, de ő egyedül volt, egészen uj erőművekkel ellátva, utan épült vaspályán, mellynél nem lehetett valószínű, hogy baleset történendjék, mindenesetre pedig saját életét koczkáztatta; de 6—700 személyi­ szállítások olly gyorsaságban a vasutak jelen ál­lapota mellett s olly erőmüvekkel, mellyek már jó ideig szol­gáltak, gonosz esztelenség, annál inkább, minthogy teljesen czélszerűtlenek. Mert kit érdekelhet, néhány perc­c­el előbb Versaillesből visszatérni? A jobbparti vasút e tekintetben mindig óvatos­ volt, egyenes szállításai 35 perc­ alatt tör­ténnek, sohasem is esett rajta szerencsétlenség. E vasúton épen két év előtt útközben szinte tengelye tört egyik gőz­­erőműnek; azonban, minthogy a gyorsaság mérsékelt volt, a mozgony jókor megállíttathatott s az egész vonat a meg­sértett erőmű által lassan ismét visszatolatott Párisba. Lehe­tetlenség illy eseteket kikerülni, de lehetséges azokat árt­­hatlanokká tenni. A tudomány el­haladása sok előbbi ve­szélyt, mint például a gőzkatlon elrepedését, majd lehetlen­­né tette ; de azon nagy gyorsaság, mellynek magában min­dig veszélyesnek kell maradnia, a mostani nehéz erőműveknél kétszeres, minthogy ezek sulyyoknak mozgásukhozi arány­­tagisága (combinatio) által csaknem kiszámíthatlan gyors feldörzsölésnek tétették ki minden részökben. Csaknem bi­zonyossággal előrelátható, hogy rövid idő alatt feltalálta­­tandik mód olly erők alkalmazására, mellyek a gőzerőmű­­vek roppant készületét nem kívánják, s akkor majd a gyor­saság szaporíttathatandik is, szemlátomásu­ veszély nélkül. Páris, máj. 13. A borzasztó vasutszerencsétlenség mindenféle javaslatokat szült olly intézmények iránt, mely­­lyek által illy balesemények ismétlődésének eleje vétetnék; így például Louvois marquis a Journal des Débatsban taná­csolja, hogy a gyorsaság minden órában 10 h­etesnyire ha­­tároztassék ; hogy négykerekű helyett csak hatkerekűek en­gedtessenek használtathatni; hogy az utazókkal telt kocsik legalább három üres vagy kereskedési czikkekkel megra­kott, s legközelebb kocsipajzs (waggonbouclier) azaz dur­va gyapjuzsákokkal kitömött kocsival választassanak el a mozgonytól; végre hogy választmány neveztessék ki s neki nehány kilometres vasút engedtessék át gyakorlati próbála­tok és javítások tételére, mi mellett az emelkedés, kanya­rodás stb. minden nehézségei meggyőzendők volnának. Egy másik módszer, s ezt a ministerlap kiváltképen találja vilá­gosnak, az, hogy a vitel, mint Blackwall pályáján, ne moz­gonyok által történjék a húzás, hanem csigákon tekerődző kötél által. Szétpattanások és felfordulások így épen lehe­tetlenek volnának, s minden öt pere­ben indulhatnának el szállítmányok. A felett, hogy több mozgonyt előfogni vagy épen egyet hátulról tolólag működtetni nem kell, mindenki megegyez. Páris érseke más, aki esemény áldozataiért pén­tekre az érseki megye minden templomába csendes misét olvastatni rendelt. A pakrkamara is nyilvánító részvétét a szerencsétlenek iránt. A moskvai herczeg indítványára ha­­tároztatott egy legközelebbi ülésben a ministerektől a sze­rencsétlenség okai iránt felvilágosítást kérni. Paris, máj. 11. Emlékezhetni, hogy Quénisset megke­­gyelmeztetése azon körülményesebb fölfedezéseknek tulaj­donítandó, mellyeket ő a titkos demagóg társaságok ármá­nyairól tett. Azóta a rendőrség követé az általa mulatott fonalakat, de több elfogatás olly kevéssé felelt meg a vá­rakozásoknak, hogy az elfogottak többnyire ismét szabadon bocsáttattak. A rendőrség azonban még vigyázóbbá len s észrevette, hogy az ismeretes Considere, ki már három poli­ticai pörbe volt bonyolódva s mégis Laffitte urnál marad szolgálatban, egy szabónál, ki a rendőrség által heves re­­publicánusnak ismertetik, utóbbi hetekben gyakorta megfor­dult. A gyanú növekedett, midőn a múlt hét kezdetén embe­rek láttattak kis zacskókat éjjel e szabó lakásába vinni. A pillanat kedvezőnek látszott általányos házmotozást intézni. Eleinte ugyan csak néhány fegyver s csekély töltelék talál­­tatott, melly mégis elegendő jelnek látszott több személyt hadiszerek tiltott készítése vádja alatt törvényszéki őrizet alá helyezni. Azonban a nyomozás folyama mutatá, hogy még más dolgoknak is kell rejtve lenniök. E szerint uj mo­tozások intéztettek, miglen a rendőrség meggyőződött, hogy a lett elfogatások, mellyekbe elejénte nem sok nyoma­­dékot helyzett, a király élete elleni uj összeesküvés fölfe­dezésére vezethetnének. S valóban utóbb a szabó pinezéjé­­ben ujnemű gyúlékony golyók találtattak elásva, mellyek, ha bizonyos erővel földhöz juttatnak, iszonyú durranással lobbot vető bombakint szétpattannak. Csak egyetlen illy golyót kellene kocsiba vetni, hogy a benülök szétszaggattas­­sanak. Még soha sem találtak föl a republicanusok olly ör­dögi gyilkos fegyvert, mint e „bouteilles incendaires“, mikint ők nevezik. Toulon, máj. 9. Afrikai levelek szerint úgy látszik, hogy egy hadi tüntetés Marokkó ellen folyamatban vagyon. Ápr. 28. Bugeaud Oranba érkezett, s egy nappal azelőtt a „Grandeur“ gőzös Tangerbe ment azon hajóosztályhoz csat­lakozandó , melly a tengerszoros nyugoti részén czirkál. Azonban Hugón admiral hajóserege, melly révünket tegnap­előtt hagyá el, folyvást a hyeri szigetek síkján tartózkodik, hol hadi gyakorlatokat tesz. Azon vélemény — joggal e vagy nem, kétséges — általánosan el van terjedve, hogy Angol­ország keze marokkói viszályainkban vájkál. Hogy bármilly nemű közbenjárást közönyösen nem tekinthetünk, bizonyos, mert algíri birtokaink biztossága függ tőle. Aanan­golor­szág. A spanyol congressusban m­ajd 5kén Las Navas az Iza­bella királyné férjhezadásának hirére emlékeztetett. Nem hiheti, hogy olly kormány, melly magát Spanyolország iránt barátságosnak s szövetségesnek nevezi, ez ügyben kezdő­­leg akarjon fellépni. Gonzalez úr felesé, a ministerium köte­lessége a nemzet becsületét és méltóságát fentartani; soha sem fogja megengedni, hogy valamelly külső kormány Spa­nyolország királynéjának férjhezmenési ügyébe avatkozzék; soha sem fog idegen befolyást e kérdésben elismerni, melly tisztán nemzeti. Gróf Las Navas megelégedettnek nyilatko­zott.— A 160 milliónyi kincstárpapirok miatti törvénynek első czikke ugyanazon ülésben Cantero úrnak a kormánytól és választmánytól jóváhagyott pótlásával elfogadtatott, s a ta­nácskozás a másodikról kezdetett, melly által a kamatláb 6 perre alapíttatik. — Van Halen főkapitányhoz Barcelonába utasított parancsoknál fogva ez felhatalmaztatik, egy az 1840. jul. 1. a pártok é s rabló­csoportok kiirtására kibocsá­tott bandát ismét érvényessé­­tenni. Ha a lázadó csapatok közeledésekor valamelly község hatóságai nem tesznek rög­tön mindenfelé a legközelebbi katonaszakaszokhoz jelenté­seket, akkor azoknak egy a sorshúzás által kijelölendő tag­ja agyonlövessék, a többi két évi börtönre, a község pedig minden 20 házzal 20.000 real pénzbünhödésre ítéltessék. Minden befogott lázadó azonnal agyonlövessék. Minden la­kos, ki nem katona vagy minciano, ugyanezen büntetés alatt kiadja fegyvereit. Milly szükséges ezen szigor, azt az elhí­­resült Felip egy új csínja mutatja. Máj. 1-jén este negyven és néhány emberrel San Angel községben terem, midőn en­nek lakosai nyílt téren tánczban mulatoztak. Csak öt milin­ciano volt kéznél. Ezek közül ketten legott agyonlövettek, a többi megmenekült. A banda az alig egy legua távolságú franczia határról jött, s azonnal eltakarodott. Emberei jól voltak ruházva és felfegyverkezve. Mellékön keresztet visel­tek veres posztóból, s köztök egy kapuczinus volt őket buz­­ditgató, hogy senkinek se kegyelmezzenek meg. Madrid, máj. 2. Nálunk ma nagy polgári és vallási ünnep kezdődik. A spanyoloknak nem lehet nem büszke­séggel gondolniok 1808. május 2-kára, melly napon egy fegyvertelen népesség s mintegy huszonnégy pattantyús, a haza s fejedelme iránti szeretettől hevítve, Napoleon sere­gével e főváros utczáin szerencsésen megvívott s azáltal némileg a jelt adta nem csupán Spanyolország hanem Eu­rópa fölkelésére a század óriása ellen. Ez okból más, 2­ ha szentnek tartatik, nem gyülölségből, mint valaki vélhetné, egy most barátságos szomszéd nemzet ellen, hanem mert ahhoz a nemzeti dicsőség- s a spanyol hazafiság magas emelkedésének emlékezete csatolva. A pradóra vivő utczá­­kon pezsegtek mindenrendü emberek, s a templom, hol az ünnepélyes gyászmise tartalék az akkor elesett spanyolok­ért, telve volt ajtatosokkal. Mise után a polgári és katonai hatóságok, a magistratusok s a város községtanácsa, a cor­­testagok, végre maga Espartero számos főtiszti karral, va­lamint az 1808-ki csataáldozatok rokonai, a templomból a pradora vonultak; a katonaság az utczán végiglen sort ké­pezett. Azon helyen, hol akkor a leghevesb harcz volt, a Paseo del Prado mellett, szép kőemlék emelkedik: egy ra­vatal s fölötte csúcsoszlopok vagy obelisk, az egész vas­ráccsal körülzárva, melly és az emlék közt kertecske virul. Ez emlékhelye az 1808. máj. 2-kának „Ilívség tere“ (el campo de b­altad) nevet visel. A kőkoporsóban Daoiz és Velarde pattantyusl­őlisztek hamvai nyugszanak, kik, miután csak 11 emberrel az ostromló francziáknak olly soká ellen­­állottak, ezektől árulólag lemészároltattak. Ők valának el­sők, kik Napóleont megverték, s emlékük a spanyoloknál örök tiszteletben él. Ravataljokon ma három oltár volt emelve s reggeli 6 órától déli 12ig itt misék tartattak, m­ely­­lyek szabad ég alatt e szép helyen s illy emlékezetek te­kintetéből vallási ünnepélyes benyomást tettek. Midőn a hatóság nagy vonala megérkezett, a valenciai érsek a plé­­bánai papság segédlete mellett responsoriumot énekelt.

Next