Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-05-26 / 41. szám

41. szám. Május 26.1842. A Virnök kinevezések, hivatalos tudósitások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a Szaladunk terjedelmesb politicai s ro­kon tudományi értekezésekkel, a Kis­­ipmar litera­túrai művészeti és közéletben­ jelesebb tünemé­nyek találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban boríték nélkül 1 p. fr., borítékkal és postán 4 fr. 24 kr. Előfizet­hetni helyben a szerkesztőségnél a „Zöldfa“ fogadó melletti 724. sz. ház lső emeletében , Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben , kinél a hirdetmé­nyek s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezések: hontmegyei tisztújítás; pozsonymegyei közgyűlés folytatása; a Pesther Tage­blatt megrovatása; a pozsonyi evang. magy. társaság jótékonysá­ga; felhívás a pozsonyi zsidó kisdedóvó-intézet létrehozására; Mátyás-emléki egyesület; lőcsei c­áfolat; Erdély országgyűlései tudósítások. Ausztria. Új vontató gőzös Illíriában. Nagybri­­tannia. Az udvari álarczos bál pompája; Palmerston lord alsó­házi kérdése Syriát illetőleg; londoni adakozások Hamburg felse­­gélésére. F­r­ancziaország. Az újabb politikai nyomozás ered­ménye; a párisi érsek beszédének ügye; további részletek a vas­úti szerencsétlenségről. Spanyolország. Új státuskötelezvények kibocsátása. Izabella királyné férjhezadási ügye. Olaszország, Németország. További tudósítások Hamburgból. Kis futár. Az illír gunyoal kérdése. Hirdetések. Magyarország és Erdély. Ő cs. s apost. kir. Felsége Miske Imre bárót a ma­gyar kir. udv. Cancellaria tiszteletbeli fogalmazójává mél­­tóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (Privát tudj . cs. s apost. kir. Felsége a tajovai halász-hivatal­­ra Röszner József körmöczi próbáló-segédet, az óbányaira Pelmi Imre helybeli hutaszénméret s ideiglenes ellenőri méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (Priváttud) A nm. magyar kir. udv. Kamara Lichtenberg Zsig­­mond gróf Doroszlóra lett áthelyezése által megürült fuc­­cinai kam­. erdőmesteri hivatalra, Mateovich Antal fuccinai ideiglenes kir. erdészt alkalmazá. — A samaczi kir. har­­minczados­ hivatal megürült. Wilt Ignácz pesti kir. sómázsáló i. e. máj. 9kén meg­­halálozott. Cso­ntm­egy­ei tisz­tují­t­ás­ F. h. 11. főispán ur az elnöki széket elfoglalván jeles beszéddel kezdé meg tiszt­­ujitási ünnepünket s első alispánoknak Baloghy Imrét és Kubinyi Vilmost jelölé ki, kiknek a többség általi kikiáltása kétes lévén, a szavazatszedő biztosságot kü­ldé ki a szava­zatok beszedésésére. Ezen egy választás maga két napig tar­tott mindenkor reggeltől késő estig; első napon a várme­gyeház udvarában várakozó nemesség a teremekben el nem férhetvén példás türelemmel viselte az esőt és hideget. Első alispány lett Baloghy Imre 619 szózattal; másodispány Sem­­bery Imre fölkiáltás által; főjegyzők: Baksay Ferdinand és Boronkay Lajos ; tiszt, főjegyző b. Majthényi László ; hadi­­főadószedő Gyürky Sándor; házi föadószedő Laszkáry La­jos; számvevő Nagy Antal; főügyvéd Vajda István. Bálhi járásban föszb. Okolicsányi Antal; ipolyi járásban föszb. Ull­­mann Bernát; bozóki járásban fősz. Laszkáry Miklós ; sel­­meczi járásb. fősz. Vladár László, mindnyájan fölkiáltással. Első aljegyző lett Gyürky Ferencz ; adik Záborszky Antal; levéltárnok Bakay László; tiszt. aljegyzők Heldt Ignácz, Huszár Sándor, Paczolay János, Sánth­a Ignácz, Horváth Miklós, Dacsó Pál, Lestár Károly, Huszár Lajos; aladósze­­dők: Pruszkay József, Bozókon; Czecze Elek, Báthon; Zaffiry István, Selmeczen; Zobovics József, Ipolyban; első alügyész Pongrácz Gyula; adik Gyürky Edvárd; tisztelet­beliek Vladár Bertalan, Lábody Imre, Siroki Pál; főbiztos Bory Károly; bálhi járásban alszgbirák Paczolay Elek, Bol­gár Gábor; esküitek Keviczky Imre, Petyko József, Sztruhár Elek; albiztos Szabó József; selmeczi járásban, alsz­birák Ivánka Zsigmond, Zmeskal Zsigmond ; eskü­ttek Lukács La­jos, Thuránszky Rudolf, Mátyus Adolf; falbiztos Horváthy József; ipolyi járásban , alszbirák Kasza Ágoston, Pongrácz Lajos; esküitek Thuránszky Károly, Podhorszky Edvárd, Pongrácz Manó; albiztos Nagy Bertalan; bozóki járásban, alszbirák Lábody Gábor, Gyürky Antal; esküitek Gracza János, Gyura Lajos, Birócz László; albiztos Gyürky Lajos, Várnagy Kabran László. Pozsony, máj. 23. Folyvást tartó közgyűlésünk foly­tában az ekkorig előfordult tárgyak közt ezeket véljük ki­­emelendőknek . Szóba hozatván, hogy némelly katona-élel­mezési raktárakban a széna és zab részlet-számra árultatik, miután az illető főbíró, D. L. ur azon felvilágosítást adta, hogy ez ollyatén részletekre nézve történik, mellyeket a tisztek — kevesebb lovakat tartván, mint mennyi őket illeti — hátrahagynak eladás végett. Miután a Rendek a részle­teknek árulgatását visszaélésre okot szolgáltathatnak vél­nék, a raktárnokokat ettől szigorúan ellillalni rendelték. — Győr vármegye felírást intézett Ő Felségéhez a tudomá­nyok magyar nyelem­ tanítása tárgyában s e megyét felszó­lítja, hogy vele kezet fogva országgyűlésen kívül is pár­tolván az ügyet szinte felírást intézen Ő Felségéhez. E tárgy egyhangú tetszésre találván, hőn pártolhatott. —Beregh megye azon tudakozást intézi megyénkhez, valljon egyik körlevelét (Vallási ügyben­ megkapta legyen ), miután felőle ekkorig semmi érintés sem létetett. A Rendek meg fogják írni, hogy nem kapták, egyébiránt hogy az egész vallási ügy az országgyűlési munkálatokkal foglalkozó választmánynak ki van adva. — Temes megye levele az ismeretes katonai kihágás tárgyában olvastatván fel, miután Temes megye e tárgyban már felirt­a Felségéhez, a Rendek jónak látták a remélhető kegyelmes leirat tekintetéből felírásukkal még várakozni; a körlevél második része, melly az adóbeli zá­radékot foglalja magában, kiadaték az állandó választmány­nak. — Tolna megye a vasutügyben egészen más szem­pontból indul ki mint Sopron megye ismeretes körlevelében, s az építendő triesti vaspálya ellen nyilatkozik, őkei párto­lására szólitván fel a Rendeket. E levél kiadatott a vasut­­üggyel foglalkozó biztosságnak. — Nádor Ő Főherczegsé­­gének egy levele olvastatván fel, mellynek folytában meg fog Ö­röhgsége kéretni, hogy megyénkhez is mint Pesthez magyar szerkezetű leveleket méltóztassék intézni. A nm. m. kir. Helytartó-Tanács felvilágosításokat kér Varasd me­gye felírása nyomán, mellynek deák szerkezetű levelét e megye visszautasította, a tárgy felől. Az ügy felvilágosítha­­tása tekintetéből a megyei végzés fel fog terjesztetni. — A Rendeknek 1839. év november hóban Nagyszombatban tar­tott gyűlésének egyik határzata vagyis tulajdonképi jegy­zőkönyvi óvása, mellyben kimondalik, mikép a Rendek tör­vényesnek el nem ismerik, hogy a főispány­ok nélkül a gyű­lést a tárgyak bevégezte előtt eloszlathassa, felsőbb helyről érkezett leirat következtében érvénytelennek nyilvánvilta­­lik. A Rendek óvásuk mellett megmaradtak, miről a nm. m. kir. Helytartó-Tanács tudósíttatni fog. — A hús ára 15 kr. megmaradt. A gyűlés még folyvást tart. Pozsony, máj. 24. Milly káros lehessen némellykor még a legsilányabb hírlapi gáncsolódás is, e napokban újra bebizonyult. A leégett vajnoriak ugyanis t. Ivansch L. úrhoz — kiről 35 számunk értekezett — azon kéréssel folya­modván, hogy inségek enyhítésére színészi dilletáns előadást létre­hozni szíveskedjék, ezen az örömest hajlott részéről kérelme­ikre s azonnal az illető személyekkel értekezett, azonban a minapi hasonló előadásban részt vett kisasszonyok egyálta­lán vonakodtak, tartván olly alávaló és szemtelen kritikától, millyennel egy anonymus fráter a „Pesther Tageblatt11 109 ik számában a pesti reformált főoskolaérti minapi olly dicsére­tes és igen helyes előadásaikat legyalázni merészelte, nem elégedvén meg az előadás művészeti bírálásával, melly már magában is olly kíméletlen és durva volt, hogy jótékony fára­dozás illy nemtelen garázdaságokkal soha német lapban még le nem piszkoltatott, hanem még holmi alávaló czélzá­­sokkal és betyár frivolitással is kaján czikkjét fűszerezni elég szemtelen volt, bűnös tettét anonymitás alá rejtvén, némelly magyar tudósok (?) jelszavát követve „hogy az anonymitás leple alatt a gazember is jól van védve.“ Ismer­jük ugyan azon szép czimboraságot, melly egy idő óta majd az egész német belletristikát körülhálózván a színészeti kriti­kát fejős tehén gyanánt kezeli, alávaló sarczolásoknak vet­vén alá az igazgatásokat valamint az egyes színészeket; de ezen a színészetre szintolly károsan ható, mint a közönsé­get szemtelenül myslificáló lacticát eddigelé lapjaink állás­pontján alulinak tartván, arról mindeddig hallgattunk. Most azonban, midőn a merészség már igen messze terjed, köte­lességünknek tartjuk felszólalni, s név szerint amaz illetlen bírálgatást alacson rágalomnak nyilatkoztatni. Ha a színigaz­­gatóságok és egyes művészek illy alacsony sarczolásnak alá­vetik magokat, ám lássák ; de a jótékonyság, az emberi nyo­morom könyörülés, a szenvedő emberiségérti fáradozás szent ereklyék legyenek, mellyekröl procul estote profani! Nincs itt halászható ingyen jegy, vagy kölcsönkérés — vissza nem fizetés fejében — vagy fenyegetés és mindazon gyönyörű hadcselek, mellyeken hasonelvü és hilü kritikagyártók di­csőséges acquirendi modust keresnek; de leginkább a nemes fáradozók erkölcsiségét a rágalom tajtékával bepiszkolni kárhoztatásra és büntetésre méltó vakmerőség. — Kényte­lenek vagyunk továbbá csodálkozásunkat a „Pesther Tage­blatt“ szerkesztősége tapintathiánya felett kifejezni, hogy hasábjait illy alávalóságok raktárául engedi, mellyek végre még az egyetértés gyanúját is fejére hozhatják. — A tisztelt dilletans-társaságot pedig a szenvedő emberiség nevében felszólítjuk, hogy megvetve illy nemtelen rágalmakat, a megkárosultak kérésére nemeslelkűseg hajoljon, s a pozso­nyi közönségnek minél előbb új élvezetet, jótékonyságának pedig adakoztatási alkalmat nyújtson. Pozsony, május 24. A pozsonyi evang.­líceumban fenálló magyar társaság tagjai, érezvén, hogy ott senkinek sem szabad magát visszahúznia hol a haza fénye­s javának emelése van szóban,­­ még múlt hó végén elhatározták a Kliegl gépek létrehozását csekély tehetségek szerint elő­segíteni. Azonban némi körülmények közbejötte miatt az összegyűlt pénzt, melly teszen 102 fr. 30 kr. váltó p. csak f. hó 24kén adhatták által Kliegl urnak. Egyszersmind a sopronyi, eperjesi, selmeczi evang. főtanodákban fennálló magyar társaságokat levél által felszólította a K­liegl-gé­­pekrel hasonló adakozásokra. Milly eredménnyel, még nem tudjuk. Arszlán. A pozsonyi zsi­dó-casin­o az általa tervezett iz­­raelita­ kisdedóvóintézet létesítésének eszközlésével megbí­zott választmánya legközelebb az itteni egész zsidóközség­hez nyomtatott felszólítást bocsátott, ezen a pesti, budai, prágai stb. zsidó községekben már áldásteljesen létező in­tézetnek ugyancsak az emlitettek mintájára leendő felállí­tására s megalapítására adakozásokat kérve. Nevezetes e fölszólításban kifejezett azon ígéret, melly szerint, követve zsidó hazánkfiainak a magyar nyelv iránti országszerte ki­­tünőleg mutatkozó buzgóságát, már a kisdedek ez intézet­ben honi nyelvünkkel megbarátkoztatandók. Mátyás-emléki egyesület. A Mátyás emléki egyesület választmánya folyó évi mártius s3-án választott elnöke­­. Szentkirályi Móricz úr elöl ülése alatt folyó évi máj. 5-kén tartott ülésében a nagygyűlés azon utasításához képest, hogy mind az emlék körüli munkák folytatása, mind a szükséges költségek beszerzésére nézve tervet készítsen, következőket határozott. Azon költségeknek beszerezheté­­sére, miket az emlék körüli munka föltételez, legczélszerűbb eszköznek találta a választmány az új felszólítást, akképen azonban, hogy az adakozó magát 10 évre kötelezze éven­­kint legalább 1 pengő forinttal (a legtöbb meg nem határoz­­tatvány a czélra járulni, — az évenkint kötelezett summát mind a tiz évre összesen és egyszerre is lefizethetni az ada­kozónak tetszésétől függendőén. Hogy pedig a kitűzött czél minél elébb elévethessék, a felszólítást s aláírási íveket idő­­haladék nélkül elkészíttetni határra a választmány — meg­egyezvén mikép aláírási íveket csak azon egyének s ille­­tőleg részvényesek kapandnak, kik az első felszólítás kö­vetkeztében rájuk bízott ívekre adakozókat szereztek, — a nemes megyék tisztviselői magányuton külön fogván aláírá­si ívek elvállalására s azokra adakozók szerzésére megké­­retni. —Azon viszonyosság, mellyben az első felszólítás alkalmával kibocsátott íveken jegyzett adakozók s részvé­nyesek, a leendő adakozókkal s részvényesekkel, az egye­sület intézkedési jogára nézve állatidnak, a nagygyűlés­ben fognak elhatároztatni és a szokott módon közzété­­tetni. — Elnök ur indítványa következtében megkéretni határoztatott tek. Pest megye, hogy a jövő egyesületi köz­gyűlés alkalmával a márványban is elkészült s az emlék kiegészítő részét tevő mellszobrot teremében közlátomás­ra kitenni megengedje. — Pénztárnok Nádosy István ur­nak azon jelentése következtében, miszerint a pesti desz­­kakereskedő urak által megkéretett, hogy rendkívüli ívek­­beli megbízatásukat eszközölné ki,­­ elhatároztatott, hogy említett deszkakereskedő uraknak egy aláírási ív annak meghatározása nélkül, ki mennyit és mennyi időre adakoz­zék, szóval egész általán­osságban adassék. — Rákóczy János, egyesületi segédjegyző. Lőcse, máj. 13. A Hírnök 35-dik számában találtató czikknek közlője, ki Szepes megye közgyűléséről jelentést tesz s nevezetesen a 15-dik pontban sz. kir. Lőcse városát olly indulatos színekkel festi, elfelejté jelenteni, hogy ezen törvényhatósági vita a legfelsőbb elintézésről, hova a város részéről jobbágyi alázatossággal felterjesztetett, függ, s hogy Szepes megye már három rendbeli királyi intézmények, s az azokban találtató „Re interea integre servata“ záradék által, határozatának foganatba vételétől eltiltatott. — A mi magát a dolgot illeti, az igazság s a történtek fonalán szükség itt megérinteni, hogy ezen sz. kir. városi törvényhatóság pol­gári földbirtokát s kir. haszonvételeit tekintve — hova az úti s hídvám is Leopold király kiváltság levele szerint tartozik, — a város­­ faluiban utivámot nem szedett tulajdon kivált­ságainak sérülése nélkül — mellyeknek az ország minden rendei előtt szenteknek lenni kell — a vármegye törvény­­hatóságát nem ismerheti el; — hogy a vármegye a város mint törvényhatóság felett az e földbirtok s királyi haszon­vételek körülti ügyekben nem biráskodhatik s szintúgy mint minden nemes ember ellen mindazon szertartásokat s a törvények által kiszabott stádiumokat követni köteles, mely­­lyeknek még a legcsekélyebb nemes ember idézésénél is megtartanunk kell, hogy azon törvények, mellyeket a köz­lő idéz, a városi törvényhatóságra épen nem alkalmazha­tók. F. B. Országgyűlési tudosítások. A máj.­ékén tarta­tott hatvannyolczadik országos ülésben a jegyzőkönyv meg­állítása után, elnök­e nagymaga felszólitá a KK-at és RR-et, hogy értésére esvén, miként a 66-dik ülés 246-dik száma alatt napi­rendre kitűzve volt s a szélbeli katonaság álla­potát érdeklő tárgy a közelebbi 67-dik ülés 246-dik száma alatt tett ajánlata következésében, a székely nemzeti gyű­lésben is felvétetett volna, annálfogva a KK. és RR. ezen tárgy iránti előleges tanácskozásaikkal már készen lenné­nek, szóllanának hozzá. Mire ismét felolvastatván ő Felségé­nek a szélbéli katonaság állapotját érdeklő tárgyban költ, s a 37-dik ülés 133-dik száma alatt felolvasott kegyelmes királyi leirata, s a KK. és RR. e felette fontos, és az egész haza alkotmánnyára, s a székely nemzet törvényes állására nézve igen érdekes tárgyat tanácskozás alá vévén, határoz­tatok. Az 1838-ban mart. 30-kan felterjesztett alázatos feliratokra jött válaszból a KK. és RR. fájdalommal tapasz­talni kénytelenek, hogy a szélbeli katonaság felállítása szük­séges voltára nézve olly alap hozatik fel, mellyet a KK. és RR. mind 1791. mind az azutáni országgyűléseken csak is alkotmányos uton állítottak elrendelhetnek, a mostani tör­­vényelleni rendszernek megváltoztatása eszközléséül pedig olly­at mutattalik ki, mellyet akkor, midőn sérelemnek meg­szüntetése czéloztalik, követni, a törvények szoros megtar­tása iránti kötelesség tilt; külömben is, hogy óhajtott ered­ményre nem vezethet, azt a múlt idők szomorú példája iga­zolja, s végre olly engedmények ígértetnek, mellyek már 1792-ben költ kir. válaszokban csak nem szóról szóra meg­­valának adva, de mindeddig legkevessebbé sem teljesittet­­tek. Ezekhez képest ő Felsége szentséges színe ek­be há­rom alázatos feliratok terjesztessenek, mellyek közül: Az elsőbben a fenebb érdekelt nézeteken kívül a székely nem­zet katonáskodó részére nézve részletesen is fejtessék fel, mikép az 1764-ben végrehajtott katonáskodási rendszer sem 1791-ben sem azután az országgyűléseken mint alkot­

Next