Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-01-16 / 5. szám

változott határukat a becses fenyves madaraknak engeden­­dik át. Tárjatok csak egy kevéssé édes alföldi honfiaink, és nem leend szü­kségtek német gyarmatokra; mert felső Tren­­csin vidékének népe rajzásra készül; de koránsem azon okból, mintha sehol sem volna már több iparűzésre alkal­mas fölösleges térecske, mint például Württembergában; hanem azért, hogy restel vagy nem érti vízmosásnak csak kevéssé kitett hegyföldeit is szétszaggatástól megóvni, az erdős hegycsúcsokat pedig védkoronájuktól már irgalmatla­nul megfosztotta. b. P. P. N. Enyed, dec. 17-én 1842. Egy érdemes honleány M. R. k. a. közelebbről lvliegi gépei fölsegélésére három cs. aranyat ajándékozott. — Mi ezen tettre, mellőzve minden szóvirágból kötött dicséretkoszorút, ezt mondjuk : adjon isten a hánnak sok olly lelkes hölgyeket, kik ezen példát követ­ve, a nagyszerű és hasznos vállalatok iránti érzelmüket jó­létiekben tanúsítsák és igy részvétök által másokat is ada­kozásokra buzditsanak. Pesti prot. főiskola tárgyában. A két protestáns felekezet egyesült iskolai válaszmánya gróf Teleki Sámuel m­nga elnöklete alatt f. h. okán tartó nyilvános ülését, mely­­lyen számos hallgatókon kívül 29 tag volt jelen. A szüksé­gesek előterjesztése és kölcsönös értesülések után azon in­dítvány fogadtatott el, hogy a k. Felség kegyelmes jóváha­gyása alá terjesztendő iskolaelrendezési, tanítási és igaz­gatási tervnek a jutalmazott pályamunkákból leendő részle­tes kidolgozására most mindjárt egy alválasztmány küldes­sék ki. Ennek tagjai mgos báró Prónay Albert úr elnöklete alatt: Dobos János­, Fáy András, Kossuth Lajos, Nyáry Pál, Pulszky Ferencz, gróf Ráday Gedeon, Schedius Lajos, Szé­kács József, Tatay Endre és Taubner Károly urak.­­Ugyan­ezen alválasztmányra bízatott javaslatot tenni a Pesten már létező evang. gymnasiumnak a közösen felállítandó főisko­­lával­ egybekapcsolása módjáról s föltéteiről; ugyszinte részletekre vinni azon általános elveket, mellyek a tanítók választása, alapítóknak adandó jogok stb. közül már eleve kitüzeltek s egyházkerületileg is elfogadtattak. Munkála­tának eredményéről hírlapok utján a tisztelt közönség érte­­sittetni fog. Erdélyi országgyűlés. A dec. 19én tartott száz­huszadik országos ülésben a jegyzőkönyv megállíttatván, elnök ő­nmaga jelenti, hogy a múlt ülés 516 ik száma alatti határozat következtében, az egyik ítélőmester a megyei tisztek választásáról szóló törvényjavaslatot, alázatos fel­iratot és kísérő tudósítást tisztába leírva felhozza. Mellyek, összeolvasásuk után szokott módon aláíratván, és a három nemzet pecsétjeivel lepecsételtetvén , átadattak egy kül­döttségnek, hogy azokat a Kir. és RR. tisztelete mellett az ő Felsége atyai kegyelmes szine ek­be leendő juttatás végett a kir. biztos ő­nmagához vigye el. Melly küldöttségbe kö­vetkező tagok neveztettek ki u. m. a főtisztek közül: Kozma Pál, Dindár Antal, a kir. hivatalosok közül: Túri Ferencz, b. Lövwenthal Károly, a megyei követek közül: gr. Bethlen Farkas, Kakucsi Elek, a székely székek követei közül: Mikó Mihály, Gál József, a szász székek követei közül: Schnell Károly, Scherer György, a taxalis helyek követei közül: Gross Gusztáv, Fogarasi János. — Olvastattak a rendszeres bíráló biztosságnak jelentései. Elsőben: és Torda vmegye felső kerületbeli név szerint aláirt birtokosainak kérelmükre nézve, melly szerint azon megye felső kerületét geographi­­ai helyzeténél fogva is Kolozs, Doboka megyék alsó kerü­leteivel egybekapcsoltatni, s külön törvényhatósággá ren­delni , vagy a közigazgatást úgy intézni kérik, hogy a felső­­kerületi mind politika, mind juridica administrate az alsó kerületből elszakasztassék, s az appellatio egyenesen a kir. táblára engedtessék; nemkülönben ns Miklósvár és Bardócz széki birtokosoknak azon kérelmükre nézve, hogy t. i. ezen két külön székek, ns Felsőfejér vármegye némelly helysé­geivel egy törvényhatósággá egyesittessenek. Másodszor: Aranyosszékbe keblezett Felvincz városának azon kérel­mére nézve, melly szerint kiváltságlevelénél fogva, az or­szággyűlésre ki­. meghívólevél nyerhetése eszközlését és a fejedelmi vallatólevelekbe leendő betétetését kéri, a KK. és RR. a bíráló biztosság vélekedését helybenhagyván végez­ték, hogy a biztosság ezen jelentései, záralékaival együtt adassanak­ át a közigazgatási rendszeres bizottmánynak tárgyalás végett. — Olvastatik a bíráló biztosságnak a fele­ki adózó közönség által beadott azon kérelemre tett je­lentése, mellyben megemlítvén az irt közönség azt, misze­rint még 1307-b azért csatoltatott volt minden terhektől menten Kolosvár város törvényhatóságához, hogy a feleki erdőkben az utazókat a rablóktól oltalmazzák; később nem csak szabadalmaitól, hanem tulajdon erdeitől is megúsz­tatván, földesúri hatalom alá vettetett, kéri a kiváltság ér­telmében és szellemében magát ezen földes­úri hatalom alól felmentetni, mire határozás. A. beadott oklevelekből kitetszvén, hogy ezen tárgy rendes pör útján már lefolyt , s ő Felsége által is végképpen el van határozva: a dolognak azért illy állásában a biztosság vélekedésével megegyező­­leg, a kérelmesek kívánságának elég nem tétethetik. — Olvastatik viszont a bíráló biztosságnak Segesvár széki Né­­thus nevű falu kérelmére, miszerint határát soványsága mi­att az adó kirovására nézve a 2-d. sorozatból a 3-ba kéri áttétetni, tett jelentése. Általáltatik az adó tárgyában kine­vezett rendszeres bizottmánynak tárgyalás végett. — Olvas­­tatik ugyancsak a bíráló biztosságnak a szász nemzet, kü­lönösen pedig a szebeni és brassói közönségek követei ál­tal beadott azon kérelemre tett jelentése, melly szerint a szebeni és brassói görög compagniák privilégiumaiknak tör­tént ellentmondásáért a szász nemzet, különösen pedig a szebeni és brassói közönségek ellen indított és az az 1811- ki országgyűlésen lefolyt perben 1815-b. június 1­6-k. 1573 udv. sz. alatt költ. kir. kegyelmes határozatot kihirdettetni kérik; a Kir. és RR. a biztosság vélekedését helyesnek ta­lálván, végeztetett, hogy a nevezett compagniák­na­k a szebeni és brassói közönségek ellen az 1811 —ki országgyű­lésen kiváltságaik ellentmondásáért lefolyt perben ő Felsé­ge által hozott legfelsőbb határozat hirdettessék­ ki; ugyan azért ezennel atyafilágosan ajánljatik a kir. főkormány­­széknek, hogy az érintett kegyelmes kir. határozatot kö­zölje a Rendekkel, hogy az még ezen országgyűlésen ki­­hirdettethessék. (M. és JJ )Vége köré­ben szomorú jellemű volt. A királynak minden szóra, melly öt szerencsétlen fiára emlékezteté, könnybe lábadtak sze­mei. — Orleans herczegné egészsége kedvező fordulatot kezd venni. Körülötte levők állítják, hogy soha sem volt jobb színben mint jelenleg. Minden reggel mielőtt a Tuileriák kertje a közönségnek megnyittatnék, kis sétát tesz mindkét fiával, azontúl az egész napot nevelésükre szenteli. E fog­lalatossága csak látogatások által szakasztatik félbe, miket a királyi családnál tesz, vagy attól fogad. Este midőn h­ai ágy­ban vak­nak, classicus irók olvasása mellett pihen meg a fönséges özvegy. Soha sem kocsiz ki kivévén vasár­­s ün­nepnapokon a rue des billets-i protestáns egyházban isteni­szolgálaton megjelenendő, vagy gyermekeit párszor egy hétben a neuilly-i parkba kísérendő.­­ Csak 125 követ kapcsolta magát Sauzet úrhoz a tisztelkedés alkalmával, noha már mintegy 400an voltak Parisban. Azt is észrevet­ték, hogy a „vive le roi!“ felkiáltás, mellyel a követkamra­­elnök beszédjével felelet közönségesen üdvözöltetni szokott, tegnap egészen elmaradt, mi a királyra kedvetlen benyo­mást tenni látszott. Mind olly előjelek, mellyek hirdetik, hogy a közelebbi ülés igen zajos leend.­­ Paris, jan. 6. Az Algír főkormányzójának visszahi­­vatásáról szóló hír a lapokat élénken foglalkoztatá. Azon­ban a J. d. Débats azt most alaptalannak nyilatkoztatja. A­mint látszik, az afrikai háború az eddigi rendszer szerint erőteljesen folytatandó. Ellenben ugyanazon lap jelenti, hogy a hadsereg száma egyébiránt egészen békelábra szál­lítandó le. A jan, aki Journal des Debatsban következő olvasható. A hadsereg száma békelábra állittatik vissza. Parancsok küldettek az 1837ki osztályzat visszaküldésére. Beszélnek valamennyi gyalogezredeknek 1800 fővel csökkentéséről is; mostan minden gyalogezred 2200 főből áll. Az ipar é s kereskedési kerületekbeli hírek megnyugta­­tólag hangzanak, s kedvező ügymenetet jósolnak az új évre. Liverpoolban mintegy 8000 gomolyra való pamuteladások történtek, s az utolsó hét végéig a fonók még igen kérdezős­ködtek pamut, kivált amerikai iránt. Csupán a szükséget még sokkal felülhaladó eladó mennyiségek akadályozzák az ár felrúgását. Manchesterben majd mindennemű gyárt­mány keresése nőttön nő s noha a valóságos üzletek még nem igen nagyok voltak, mégis minden fegyárban kissé nö­vekedni látszanak az árak s a gyárosak reményt mutatnak. Azon fonóknak, kik a jövendőre szerződni akarnak, a mos­taninál még nagyobb munkabér engedtetik. A Lyonban megjelenő Institut catholique folyóiratban Lauvergne orvos doctor egy csodálatosan bélyegzettről kö­vetkező tudósítást közöl: „Jelenleg Fréjus püspöki megyé­ben nem messze Brignolleshez egy különös egyén találtatik. Ő egyszerű, jó, szeretettel teljes, minden hiúság nélkül buz­gó , a társalgásban igazán szeretetre méltó. Kora ifjúságá­tól fogva élőhittel ragaszkodott Krisztus Jézushoz, és ke­serves­ kínszenvedését minden gondolkozása és érzése tár­gyául tette, s igy földi életét lassan földön túlivá változtatta. Imádságba és mély elmélkedésekbe merülve már látásokat is látott, mellyeket némellyekkel közlött. Ez még kevesek figyelmét vonta magára, hanem nála más jelek is mutatkoz­nak , mellyeket minden szem láthat és a mélyen vizsgálódók is szemlélhetnek. Ha t. i. buzgó imádságba merül p. o. a templomban, vagy valamelly haldokló ágya mellett, akkor feje fölött csodálatos korona látható, kezein és lábain a sze­gek helye, szivénél a láncsadöfés jele, mellén pedig vérző kereszt szemlélhető. Ha a vérző részek kezkenével érin­tetnek, csodálatos módon az a veres foltokat magába veszi. Legkülönösebb pedig ezen jelekben az, hogy nagypénteken néhány perczenettel előbb három óránál rögtön kezdődtek. — Ezen történet valóban rendkívüli, de tapasztaláson épül, mellyről a környék tudós­jai és tudatlanai is bizonyságot adhatnak. Ausztria. A cs. k. hadseregnél következő változások történtek: Odelga József b., altábornagy és valóságos udvari haditaná­csos egyszersmind a hadi igazság­ügyi biztosság elnöke lett. — Lichtenstein Károly hg. tábornok-őrnagy és dan­­dárnok az udvari haditanácsnál alkalmaztatott. — Előlépet­tek : ezredessé Loncsarevics Lajos a péterváradi 9 sz. ha­társzéli gyalogezredből, az ezeredben ; alezredessé követ­kező őrnagyok: Morzin Péter, gr. Lajos f. hg. 8 sz. gy. ez­redéből, János félig, 6 cs. k. Fensége szolgáló kamarása, a Ferdinand császár 1. sz. gyalogezredéhez alkalmaztatásá­ban; Grüne Károly gr. a Szász. Kóburg-Gotha 1. sz. dsidás ezredéből Ivresz b. 7. sz. könnyülovas ezredéhez; Walz Antal Kresz b. 7. sz. k. 1. ezredéből, magyarországi föhadi kormányi segédtiszt, ezredében és hivatalában; Stillfried Ágost b. a péterváradi 9. sz. végvidéki ezredből a broodi 7. sz. h. ezredhez; őrnagyokká következő kapitányok: Nostitz-Rinek Herman gr. Kresz b.7.sz. k. 1. ez.ből Szász- Koburg-Gotha 1. sz. ds. ez.hez ; Ehrenburgi Caballini Antal b., Wernhard b. 3. sz. k. 1. ez.ből; Spiegelfeld Antal b. Fer­dinand császár 1. sz. k. 1. ez.ből, az udvari haditanács el­nökének segédtisztje, Mengen 4. sz. vasas ezredéhez ; Tan der Nüll Fridiik, a főhadi szállásmesteri karból a 17. sz. második oláh kat. ez.hez; Dornimthali Dorsner Fridrik, a 11. sz. székely huszárezredből, a slavoniai föhadikormányi se­géd mellettese a péterváradi 9. sz. hat. ez.hez; Forster Antal, Sándor orosz n. hg. 4. sz. húsz. ez.ből a Szász-Kó­­burg-Gotha 8. sz. húsz. ez.hez. — Nyugalmaztalak követ­kező őrnagyok: Khüne Ferencz Sándor orosz n. hg. 4. sz. húsz. ez.bői alezredesi czimmel ad honores: Bylandt Miksa gr., Mazzuchelli gr. 10. sz. gy. ez.ből és Heger Leopold, Vilmos király 26. sz. gy. ez.ből, végre e kapitány: Groszer Adolph, Baden n. hg. 59. sz. gy. ez.ből, őrnagyi czimmel és nyugdíjjal. — Kornis Gábor, nyugalm. kapitány, előbb a 17. sz. második oláh. kat. ez.ben, pótlólag őrnagyi czimet kapott ad honores. —­ — Idegen rendeket és engedelmet azoknak viselésére nyertek: Fridrik félig,­­ cs. k. Fensége, hajó-kapitány (ezredes­ a k. nagybritanniai Bathrend nagy­­keresztjét; István félig, ő cs. k. Fensége a toskána­n. hűségi Sz. Józsefrend nagy keresztjét; Wissiak Leopold, general­­őrnagy és dandárnok a porosz másodrendű csillagos veres­­sasrendet; Katona Mártony, nyug. alezredes a pápai Sylves­ter lovagrendjét; Bylandt Miksa gr. nyug. őrnagy a k. bajor Sz. Györgyrend káptalani commenthur jogszerű méltósággal illető díszítményét és Hein Emanuel Khevenhüller gr. 35. sz. gyal. ez.beli alhadnagy a k. porosz negyedik osztályú vörös sasrendet. Nagybrhan­­ia, London, jan. 3. Fridrik cs. kir. Főherczeg Ő Fensége „Bellona“ fregálon , melly nyolcz nap óta Spitheadben ked­vező szélre várakozik, tegnap elindult, Gibraltáron át Tri­­estbe visszatérendő. E napokban a wincesteri püspök egy templomot a sze­gényeknek adandó hangversenyre odaengedni vonakodott, de egyszersmind kérdező, mennyit jövedelmezendne körül­belül a hangverseny. A bevétel legfölebb 200 font sterling­re becsültetvén, a püspök ez összeget azonnal elküldé, a szegények közt eloszlandót. Fr­ancziaorszá­g, Paris, jan. 3. A Journal des Débats mint bizonyost jelenti, hogy a kir. személyesen nyitandja meg a kamarákat. A Courrier francais tudni akarja, hogy ugyanazon miniszer­­tanácsban határoztatott meg Bugeaud tábornoknak vissza­­hivatása. A helytartó tábornok dec. 18. a sidi­dschudsi tá­bori fősz­állásban a medeah, milianari s algíri táborozásról visszatért seregek vezérletét, valamint Changarnier tábor­nok távollétéig Medeah és Milanah tartományok főparancs­nokságát Aumale herczegnek átadta — mi az ellenzéktől az alkirályságra kísérletnek tekintetik — azonban monda­tik, hogy helytelen hírlapi levelezése által mindamellett az udvar kegyéből kiesett. A követek tanácskozási teremében úgy látszik a fiatal herczegre ruházott nagy felelőség nem legkedvezőbben fogadtatott, jólehet Bugeaud Beaufort d’ Haut­poul kapitány személyében derék tábornokkarfőnö­­köt állított oldala mellé.­­ A Moniteur elsőbben Brigno­­le marquist nevezé mint a diplomatiai kar újévi tisztelke­­désekori szónokát, de újabban értesít, hogy Apponyi gróf vala az. A király feleletei közül még egy jellemzőrül kell említést tennünk. A számvitelszék első elnökéhez Barthe úrhoz ezeket mondá ő felsége: „Reményiem hogy unokám önök s a nemzet reményeinek megfelelend. Bármik legyenek is ránk nézve a gondviselés határzatai —családom még mindig elég számos, miszerint jó vezetők nem hiány­zó­n­d­n­a­k neki, s hozzátartozói közt mindenkor feltalálandja az egyetértés és jó összhangzás ama szellemét, melly a pártokat elcsüggeszti s a statusok nyugalmát biztosítja.11 A fönséges özvegyről is emlékezett egyszer — Portalis gróf a cassaliószék első elnökének tett válaszában : „Fölnevel­­tetve gyöngéd gondoskodása által azon anyának, ki szi­vemnek olly drága, s kit a gondviselés számára megtar­tott, s vezettetve második fiamtól­­ attól, kit a természet s törvény megfut­ak, hogy királyi pályáján első lépteit ve­zérelje — betöltendi unokám amaz iszonyú űrt, melly közölte s köztem van, s a mennyire a természet engedi, mérhessen veszteségünket pótolandja.“ — A királyné félgyászban volt, Nemours herczegné valamint a többi herczegnék fehérben jelentek meg. Nemours herczeg mindenkivel szokatlan nyájassággal bánt. Orleans herczegné csak távolléte által vétetett észre, ő kit sem fogada. Az egész ünnepély külön­ Spanyolország. Rodil hadminister hivatalos sürgönye Valenciából 25ről a régensnek Castellonból Valenciáig volt utazása­ s ez utób­bi városbani fogadtatásáról. Castellonbóli elindultakora kora reggeli óra daczára is minden utczák hullámzó néptenger­rel voltak lepve , melly harsány kiáltozások között a kocsi­hoz tolakodott. Itt ott diadalivek voltak állítva. Valencia határán Almenara közelében fogadák őt a hatóságok s e hat pompásan felhámozott öszvéres kocsira t­lt. Még szebb s hat pompás lovu kocsi várta a kormányzót a város határá­ban. E kocsin tartá bemenetét. Az utczák a nemzetőrség kettős korlátsorával valának megrakva. A sokaság szaka­datlan éljenezése s minden harangok kongatása alatt érke­zett a kormányzó szállására, mellynek erkélyéről nézé a nemzetőrség és sorkatonaság elléptetését. A hozzá intézett beszédekre lényegesen ezt felelé: midőn eljövend ama pil­lanat, mellyben a hatalmat a királyné kezeibe leteendheti, azt tartja, hogy az országot boldogul és ama facitoktól, m­el­­lyek felvirágzását akadályozzák, megszabaditottan adand­­hatja által. Óhajtja ezen időpontot, hogy a magányélet nyu­galmára visszavonulhasson. Reményű azonban, mikint Spa­nyolország egykor ismét elfoglalandja azon rangot, melly őt az európai nemzetek között illeti.­­ A régens utolsó meghalása 31 kén Aranjuezben vala tartandó, honnan jön Madridba visszatérni szándékozott Madrid, dec. 30. A régens Valenciát 20. hagyá el. Holnap Aranjuez palotában ételezend s jan. 1. délre Mad­ridba visszatérem­. Azon ideig minden munkálatot felfüg­gesztünk s ünnepélyes fogadására előkészületek történnek. A spanyol nemzet érzi az erős kormány szükséges voltát, merty nem emelkedik ugyan az alkotmány és törvények fő­lebe, de ezeknek egész erejére támaszkodik. Ez az, mi Es­­pai­lei­ónak a kedélyeket megnyeri. Minden párt elismeri azon bajokat, mellyeket az előbbi időszakokban a kormány gyengesége a honnak okozott; tudják, hogy eddig csak ezen szenvedett törést a nemzet-stílusi intézetek szilárdítása. A nemzet a kormányzónak köszöni, hogy a gyeplőt azon erő-

Next