Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-12-03 / 96. szám

jával m­ég meg nem barátkozott; ők akarják a közvéleményt erőnek erejével ennek kedvelésére erőltetni. A nemzet az esküttszéket nem kívánja, és hogyha a szóló akármelly megyei teremben az összegyűlt földesurak, tisztviselők és többi ne­mesekhez, p.o. nőrablásról vádlott táblabiróhoz, vagy hiva­­talbeli visszaélésről vádlott szolgabiróhoz azon kérdést in­tézné : valljon a megyei törvényszék helyett megítéltetését 12 jobbágyból álló birói székre akarná-e bizni ? Az ösz­­szegyűlt nemesség ezt először tréfának és lehetetlenségnek venné, de ha látná, hogy bizony csak komolyan vétetik a kérdés, — a házi adó pártolóinak több megyékbeni sorsát tekintve, — a szóló a terem ajtajánál alkalmasint biztosab­ban állana, mint az ablaknál. És volt-e egy megyében is, melly az esküttszék pártolására adta utasítását, a kérdés igy feltéve? Mert hogy a nemesség értelmesbjei közül van­nak sokan, kik ezen institutionak szellemét valódilag felfog­ván, azt meggyőződésből vagy pártjuk érdekében pártolták, a szóló tagadni nem akarja; de hogy a hasonlíthatatlanul nagyobb résznek az esküttszékekről tiszta fogalma nincs, hogy sokan az alatt p. o. a megyei esküdteknek, járássorok­­nak szaporítását értették, vagy vele más ideát kötöttek ösz­­sze, azt annyival bátrabban állíthatja, mennyivel bizonyo­sabb a nemesek tömegének illy kérdések iránti tudatlansá­ga, és azt egy megyei közgyűlésbeni legújabb történet is bizonyítja, hol midőn a sz. kir. városoknak adandó ország­gyűlési voksoiról szó volt, és a pártoknak vezérei a 16 számot javasolták, az összesereglett kortesek pedig a 12-t hangoztatták, azon kérdésre: miért szavaznak a 12 mel­lett ? azt felelték, hiszen hus­ár limitálióról van szó, mi pe­dig 16 krajczáros húst enni nem akarunk. így szenvedett ha­jótörést a házi adó kérdése is, mert a nagy többség kivált­ságairól lemondani nem akar; hogy lehet pedig gondolni, hogy az a nemesség melly a nemnemes köz terhein segíteni nem akar, a saját személye feletti bíráskodást nemneme­sekre bizná? Midőn a városi belszerkezet tanácskozásunk tárgya volt, a városokban fekvő nemesi curiákat illető ma­gánjogi kérdések feletti bíráskodást a KK. és RRnek nagy többsége a városi tanácsra, mellynek tagjai a legértelmesebb polgárok, bizni nem akarta, és ugyanazon többség a neme­sek személye feletti ítélethozást szántóvetők és jobbágyok­ból álló esküttszékekre bizhatná? ezt a szóló nem is kép­zelheti, ha csak azért nem akarná reá bizni, mert a Jury a Themse és Seine partjainál divatos. De nálunk más viszo­nyok léteznek, és miután minden emberben van némi pezs­­gőség, a szóló is addig, míg a nemnemest minden tekintet­ben magunkhoz fel nem emeljük, neki mezőt nyitni nem akar, hol a nemessel, kinek önkényét annyiszor érezte, vi­szont saját hatalmát éreztethetné. Emberek vagyunk, és azoknak, nem angyaloknak hozunk törvényeket. Hogyha el­lenben kirekesztőleg a 100 ft jövedelemes nemeseket te­kinti a szóló és ezekre nézve az esküttszéki institutio al­­kalmaztathatóbb volna is, még ezekben annyi értelmet, any­­nyi önállást nem tapasztalt, hogy a feltett czélnak megfelel­hessenek. Olly nagy ezekben a részvétlenség minden iránt; a­mi a közigazgatást illeti, olly nagy a hanyagság és az ego­­ismusnak a particuláris érdeknek urodalma, a közszellem pedig és a kötelesség-érzet olly parányi, hogy azon törvény, melly, habár egyedül a nemesek között, az esküttszéket be­hozná, végrehajtásában legyőzhetlen akadályokra találna. A mostani törvényszékekre is alig kaphatni táblabirákat, ki­ket az első alispán ebédekkel kénytelen tartani, nehogy mindjárt az első hétben szétoszoljanak. A megyei választ­mányok évről évre halasztják munkálataikat, mert tagjai a helyszínen meg nem jelennek ; és ez a birtokos nemesség­nél történik, melly a politikából professiot csinál; hátha még az igazság kiszolgáltatását a szegényebbekre fogjuk bizni, kik eddig pénz és bor nélkül a törvényszékek helyé­re meg sem jelentek, mi lesz akkor az ítélőszékekből? Bi­zony fizetéssel és jó fizetéssel el nem látott állandó bírák nélkül az igazság kiszolgáltatása nálunk mindig rész lábon álland. A Júli Angliában sem egyszerre hozatott be ; az angol­szász fejedelmek és a normán törzsek első királyai, sőt még Ildik Henrik alatt sem létezett; a körülmények lassan kinti kifejlése hoza létre ezen institutiót is. Miért tehát nálunk azzal kezdeni a jogok kiterjesztését? Elégedjünk meg az orsz. választmány javasolta eljárás jótékony rendeletével ; ne veszedelmeztessük a criminalis codexnek behozatalát, mellyre a nemzet 800 év óta várakozik, és semmi ollyast ne tegyünk, mi politikai összeköttetésünkből folyó állásunkat nehezítené , vagy összebonyolíthatná. Ebben fekszik mind a most, mind jövendőben szükségesek létrehozásának biztosí­téka, és így ő az eskü­­tszékek ellen szavaz. —Az elnök fö­löslegesnek látja a további tanácskozást, minthogy a követek utasításokkal vannak ellátva, s így szavazásra bocsáthatónak véli a kérdést: esküdtszékek-e vagy nem? A szavazás meg­kezdődik. E közben egyik követ utasítása szerint csak úgy je­lenti járul hatását az esküdtszékekhez , ha annak tagjai csak nemesek lesznek, s ítéletet közmegegyezéssel hozatnak. Kétség és kiáltozás támad, hogy kelljen jegyezni e szavaza­tot? A szavazótól határozottabb nyilatkozást kérnek né­­mellyek , az, utasítása világos szavait adja elő, s a szavazás végéig magát külön jegyeztetni kéri. Általános megnyugvás. A szavazat tovább foly. Ismét egy közbeneső jelenet. — Egy megyei követ kijelentése közben szemközt ülő társa felkel, s az előtte nyilatkozott társának kétes kijelentését felvilágosítván, felolvassa utasításuk szavait, s az esküttszé­­keket elfogadja, részint helyeslő, részint roszaló felkiáltá­sok és zaj között. A csend helyreáll, a szavazat tovább folytattatik. Egy főbb szónok, mielőtt szavazatát kimondaná, az eskü­ttszékek ellen szónokolt tag előadására látott szük­ségesnek némellyeket megjegyezni. Alaptalan, úgymond többi közt, Sz. követének azon állítása, hogy az esküttszék a törvények s törvényhozás fölött is áll; mert ez csak olly bíróság, mint akármelly más alkotmányosan alakított; s igy minden bíróságról azt kellene mondani, hogy a törvények !(Holt áll. Biztosi) eljárás nincs az esküttszékinél ; mert itt más ítél a lény fölött; s más alkalmazza a törvényi; téve-­ déseknek tehát kevésbé lehet helye. Miért nem fél Sz. kö­vete attól, hogy a kinevezéses bírák emelkednek a törvé­nyek fölébe? A követ egyenletet és képviselőséget emleget; tett-e valamit ezek bármellyikének életbe léptetése végett? Magát az institutiót azon okból támadta meg Sz. követe, hogy az a külön vélemény szerint ki­vetkeztetik tulajdonképi lényegéből. De épen e módosítás által akarták azt a külön­­véleményezők hazánk institutióiba illeszteni, meg nem akar­ván magukat fosztani a választási alkotmányos jogtól, melly a municipiumoknak sarkalata. Az általa felhozott példák csak az intézet nevetségessé tétele végett hozattak fel, s mit az osztály­különbségre nézve mondott a követ, nem egészen úgy áll, mert választás által alakulandván az esküttszék, csakúgy lesznek annak tagjaivá nem-nemesek, ha bennök a nemesség megbízik. Ha napokig és hónapokig vitáztak volna is a kér. RR. e tárgyban, az utasítással bírókra nézve hiában történendett. Hogy capacitationak helye nincs, az csak azon követekre nézve áll, kik egyenesen az esküttszékek párto­lásától el vannak tiltva; de azok, kiknek módjok van engedni, s ezt meg sem teszik, polgári bűnt követnek el. A nemzet jö­vendője forog itt kérdésben, s ha be nem hozatnak az eskütt­szék­e­k, a szónok a büntető codexben sem talál garantiát. Soha sem áll reá, hogy a birói önkénynek még századokon át hely adassák. Itt nincs helye alkudozásnak; vagy el kell fogadni az esküttszékeket, vagy lemondani a erim­. codex behozataláról; nem képzelődés, nem pillanati felhevülés vagy rögtönzés, ami őt e felszólalásra bírja ; bele van ez nőve egész idegrendszerébe olly­annyira, mikép a józan megfontolás után kénytelen meg­vallani, hogy ha az esküttszékek elve el nem fogadtatnék, e napot a legszerencsétlenebbnek tartaná. Arra, hogy az esküttszékektől írásbeli feljebbvitel történjék rendes bírósághoz, a szónok nem ad semmit. Ez csak lép lenne a ma­darak megfogására, hogy tollaiktól megfosztassanak. Az es­künek leginkább a vádlott arczvonásaiból s a tanuk ellené­­beni öntartásából veszik ki a vétkességet, de feljegyezheti-e mindezeket a tollvivő, hogy a feljebbviteli bíró előtt szinte feltűnjenek? Így tehát csak az első bíróságban lenne ga­­rancia, a feljebbvitel mellett nem; s azért ez olly veszedel­mes, hogy tán az eddigi eljárásnál is rosszabbnak mondat­­hatik. Mert a rendes bíró ha nem is hivatalát, legalább elő­menetelét könnyen koc­káztathatja. Csak ez nyújthat biz­tosítékot a polgároknak ; az írásbeli eljárás mellett már ezer meg ezer „Justizmord“ történt stb. Újra felszólítja tehát azo­kat, kik kötve nincsenek, hogy az elv pártolásával az alkot­mányos élet első gyökerének beültetésére segédkezet nyújt­sanak. Ő az esküttszékekre szavaz, mert ezek nélkül neki codex nem kell. — Még egypár szavazó tesz észrevétele­ket Sz. megye követe előadására. A szavazat végződik ; 23 megye áll az esküttszékek mellett, 24 ellenék. Az el­nökség felszólítja a külön jegyzett szavazati követet hatá­rozott kijelentésre. Ez felolvassa utallása szavait, s egyik részhez sem csatlakozhatván, kéri a kér. RR-ket, függesz­­szék föl a kérdést. — (Szózatok, nem lehet!A mig küldött az ügy mibenlétéről tudósítja, s tőlük határozott utasítást nyerend; különben sem leendvén többség az esküttszék mellett, ha szavazatát erre adná is. — A szavazatoknak s a kérdésnek illy kétes állásában egy megyei követ oda nyilat­kozók, hogy ha S. követe az esküttszékekre nem szavaz, úgy ő elvbarátaival kész átmenni kívánságához, hogy a kér­dés felfüggesztessék, mit már szavazat közben egy másik követ is sürgetett. Panaszkod­nak erre több szónokok, hogy ez országgyűlése folytában a legfontosabb kérdések elhir­­telenkedve csak rövid tanácskozás után mindjárt szava­zás alá kerültek. Ennél veszedelmesebb nincs, mert az uj eszméket kimerítő vitatkozás által tisztába hozni, s a né­pet azok elfogadására előkészíteni szükséges. Újra vol­nának tehát megkezdendők az esküttszékek feletti tanács­kozások. — Utána a már előbb felszólalt tag S. m. követét arra birni igyekezék, hogy magához az institutio tiszta el­véhez hozzájáruljon, mert jelenleg csak az a kérdés, le­­gyen-e esküttszék vagy nem? és csak a második lehet az, miilyen feltételek alatt állittassék fel? a partum ítélet tartas­­sék-e fen, vagy az együtti vegyes testületeké? S. köv. az első kérdésre igennel felelt, s igy bátran állhat az elfogadók so­rához, későbben majd feltételeinek többséget szerzendő. A codexben, úgymond, a haza jövendője rejlik. Rendes bíróság­gal nem lesz belőle semmi, s én magam fogom akadályoz­tatni, hogy esküttszékek nélkül ez országgyűlésen semmi se legyen a codexből. Egy másik követ is volt, úgymond, hasonló állásban, s mégis hozzá ragaszkodott az elvhez ; ha ő hasonlót cselekszik, egyenlők lesznek a szavazatok, sőt egyenlők lesznek akkor is, ha S. megye követe szavazni nem akar; mert a városok az esküttszék mellett nyilatkoztak, (kiáltások: nem! nem!} Ez esetben tehát mi egyenként hozzá állunk S. m. követe kívánságához, s a kérdést felfüg­gesztjük. Újra meg újra kéri tehát S. követét, szavazzon az elv mellett; ezt bizton teheti; a szónok az ő helyzetében azt fogná cselekedni, s ezt cselekedte T. követe is. — Erre az érdeklett követ válaszul adá , m­ikép ő a felhívó tagnak jó szándékát s ügybeli buzgóságát igen tiszteli és méltá­nyolja; de ő utasítása pontos megtartására esküjét adá, ezt megtartani legszentebb kötelessége. Azt egyébiránt kény­telen a felhívás ellenében megjegyezni, hogy Cs. követe igen furcsa plenipotentiárius volna, ha bizonyos föltételek alatt valaminek megvételére megbizatnék, s ő a vásárlást a föltételekre való tekintet nélkül általánosan, a feltételek s az árnak előleges kikötése előtt teljesítené. Ö nem tehet mást, mint újólag megkérni a kér. Reket: függesszék föl a kérdést, s várják be, mig e fontos kérdésben újabb határozott utasítást nyerene. — Következve ismét két követ szólt az ügy sajátsá­gos mibenlétéhez, szinte az előbbi felhívó tagnak nézete szerint értelmezve S. megye követe utasítását. — Utá­nuk az esküttszékek ellen szónokian követ állott fel, saj­nálkozását jelentve azon, hogy a jelen kérdés illy bonyolult állapotba hozalék a vitatkozás mellőzése által,mellyre ő ko­rábbi előterjesztése által alkalmat nyújtott. A k. kir. leirat fölött, úgymond, négy napig tilatkozunk, s e fontos tárgyon rögtönözve akartunk túlesni azon hiedelemben, hogy ezen intézkedés az ország közszellemében történik, holott a je­len állás ennek ellenkezőjét tanúsítja; s igy neki igazsága volt, midőn ezt előterjesztése folytában tagadá. Fájdalmát jelenté egyszersmind a szónok, hogy a kölcsönös méltány­­lat és szabad vélemény elvének védelmezői valamelly köve­tet utasítása szerinti nyilatkozatáért úgy megtámadhatják mint ez alkalommal történt. A többség az eskü székei ellen van! (Felkiáltások: nincs, nincs!} Ő tehát a végzést kimondatni kívánja. — Szóltak még némellyek a bonyolult állás kifej­tését eszközlöleg ; szólt a szavazása miatt megtámadott kö­­vet is, figyelmeztetvén az ellene támadottak egyikét, hogy illy modorral az ügynek nem használhat. Azonban lát­ván, hogy a voksok egyenlősége végett van szükség S. szavazatára, ő ezennel azt az esküttszékek elfogadá­sára adja, s igy 24 voks lévén 24 ellen, annyival inkább kivánatos az elhalasztás. — Végül még egyszer felszólalt az esküttszékek ügyét legnagyobb lánggal védelmező szó­nok , ellene nyilatkozva Sz. m. követe azon kijelentésének, hogy a többség az esküttszékek ellen van, sőt, úgymond, ha S. m. követe az elvben megegyez, a városok szavazatát is ideszámítva, az esküttszékek mellett van a szavak több­sége. (Ellenkiáltások, zajgás; sokan felugrálnak) Csodál­kozik a szónok, hogy a követek annyira felzuhulnak , s hogy ezt nem cselekedtek akkor, midőn előbb Sz. m. követe az esküttszék ellen levőnek állitá a többséget, holott ez ellen maga az elnökség is felszólalt, így állván egyébiránt a dol­gok, tanácsosnak látja S. m. követe felfüggesztési kívána­téhoz járulni, s miután ezt elfogadják, már a büntető­ tör­vénykönyv II. részének tárgyaltatását folytatni nem lehetvén, a kérdést jan. közepéig felfüggeszteni, időközben pedig a me­gyei kihágásokat tárgyazóker. választ m. munkálatot tanács­kozásba venni javaslá. — Számos helyeslő felkiáltás után, további nyílt ellenzések nélkül az elnökség a felfüggesztést határozatul kimondá, s az ülés d u. 1­/2 óra tájon eloszlott. CXIV-ik kerületi ülés, november 30-kán d. e. 11 órakor. Az ülés kezdetével jelente az elnökség, mikép Kor­ner János, volt Pest városi tanácsnok, egy petitiót nyújtott légyen be, minden ítélet s elmarasztalás nélkül hivatalától történt elmozdítása miatt. Egyszersmind javas­latba hozá az előterjesztő elnök, hogy iflynemű folya­modványok a verificationális választmány elibe tartozandók nem lévén, külön állandó bizottmányt nevezzenek ki a ke­rületi Rendek, melly az illy folyamodványokat megvizs­gálja, s róluk véleményt adjon. E javaslat általános he­lyeslést s elfogadást nyert, azon hozzáadással, hogy a bi­zottmány kinevezése iránti határozat írásba foglalandó, s annak idején országos ülésben is megerősítendő. — Egy megyei követ,utasítása szerint, a folyamodványnak azR. táb­lája elnökének, személynek ő­nmagának kezeibe adatását látta volna szükségesnek ; ebbeli megjegyzése azonban el­hangzott. — Olvastatok következve a júniusi határozat iránti kir. levélre szerkesztett fölirási javaslat és üzenet. Egy két szóbeli csekély változtatás után, virályzat nélkül mindkettő helybenhagyaték, s az ülésnek déli 12 óra után vége jön. A KK és RReknek 78-ik országos ülése f. decemb. 1-jén d. e. 1012 órakor kezdődött.­­ A kerületi elnökség bemutatá személynek ö­nmagának az utóbbi országos ülés óta tartott kerületi ülések eredményit, s ezek közt a kir. le­vélre készült fölirási javaslatot és üzenetet. Felolvastatván a fölirási javaslat Széll Imre nádori itélőmester által: élénk „maradjon“ hangzott minden oldalról. Ekkor a nörgy elnök a szőnyegre hozott fontos tárgy iránt következő be­szédet intézett a gyülekezethez: A legérdekesebb tárgy, nemzetiségünk kérdése forogván fen, melly több oldalú ki­fejlődéséhez képest, mind az.­KKészket hoszasabb tanács­kozásaikban foglalatoskodtatta, mind az országgyűlésen kívül bel és külföldön számtalanok figyelmét magára vonta, s a melly­töl sok ezereknek megnyugtatása függ: czélirányosnak, kötelességemnek tartottam eziránti észrevételeimet, vé­leményemet és hazafiui tanácsomat a t. Krkal és Rekel ezen helyről úgy is mint magyar, úgy is mint elnök, közlöm­. — Két egymással ellenkező vélemény leginkább az, mellyekre nézve észrevételeim irányozva lesznek. Egy rész ugyanis azt véli, mintha mi magyarok nemzetiségünk s, anyai nyel­vünk iránti buzgóságunk által más velünk kapcsolatban le­vő nemzetiségeket kívánnánk elnyomni ; mások ellenben azt tartják, hogy a mik legközelebbi időkben más nemzeti­ségek részéről e tárgyban közbejöttek, épen a mi magyar nemzetiségünket s nyelvünk fejlődő virágzását veszélyezte­tik;—én sem az egyik sem a másik véleményben nem osz­tozom. A nemzetiség, haza, hon, legérdekesebb legfelsége­sebb képzet, mellyet a polgári társaságban élő ember fel­foghat és gondolhat; ezen nagy kapcsolat alatt élik számta­lan millió emberek kisebb s nagyobb kiterjedésben mind meg­annyi hatalmas erkölcsi individuumok száz, s ha nemzetisé­gük jó alapokon fekszik, ezer esztendőkig boldogul életü­ket, az emberi nemzetségnek nagy családjában. Mi le­het tehát érdekesebb, szükségesebb, mind egyes nemzeti­ségekre , sőt az egész emberi fajra nézve is, mint épen a nemzetiségeknek fentartása? mert gyakran egyes, kivált ki­tűnő s jeles nemzeteknek elhunyta, mint nem volna nehéz a legutóbbi időkből is eleven példát hozni fel, káros követke­zéssel hat az egész emberi faj külön nemzetiségekből ös­szeforrott lánczolatára. S bár így vagyok meggyőződve a nemzetiségek érdekességéről közönségesen, és a magun­kéról természetesen még közelebbről, eltagadnom nem le­het, hogy mint bármel­y más legfelségesebb tárgyról, úgy a nemzetiségről is létezhetnek bizonyos időkorban túlfeszí­tett—úgyszólván divati képzetek, mellyek épen azért, mivel ideiglenes körülményeken alapulnak, épen mint a divat, mu­­lékonyak. — Még egy fél század sem haladott el fejem fö­lött, és ezen tekintetben már a harmadik, mindenkor szétter­­jedett, de mulékony jelenetet élem. Midőn Francziaország sasai egész Európát befutották, nemzetiségét felejtve fran­­czia kívánt lenni sok ember, — majd a cosmopolitismus szabadkereskedés korszaka jött, mellyet talán természetes 266

Next