Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-12-03 / 96. szám
jával még meg nem barátkozott; ők akarják a közvéleményt erőnek erejével ennek kedvelésére erőltetni. A nemzet az esküttszéket nem kívánja, és hogyha a szóló akármelly megyei teremben az összegyűlt földesurak, tisztviselők és többi nemesekhez, p.o. nőrablásról vádlott táblabiróhoz, vagy hivatalbeli visszaélésről vádlott szolgabiróhoz azon kérdést intézné : valljon a megyei törvényszék helyett megítéltetését 12 jobbágyból álló birói székre akarná-e bizni ? Az öszszegyűlt nemesség ezt először tréfának és lehetetlenségnek venné, de ha látná, hogy bizony csak komolyan vétetik a kérdés, — a házi adó pártolóinak több megyékbeni sorsát tekintve, — a szóló a terem ajtajánál alkalmasint biztosabban állana, mint az ablaknál. És volt-e egy megyében is, melly az esküttszék pártolására adta utasítását, a kérdés igy feltéve? Mert hogy a nemesség értelmesbjei közül vannak sokan, kik ezen institutionak szellemét valódilag felfogván, azt meggyőződésből vagy pártjuk érdekében pártolták, a szóló tagadni nem akarja; de hogy a hasonlíthatatlanul nagyobb résznek az esküttszékekről tiszta fogalma nincs, hogy sokan az alatt p. o. a megyei esküdteknek, járássoroknak szaporítását értették, vagy vele más ideát kötöttek öszsze, azt annyival bátrabban állíthatja, mennyivel bizonyosabb a nemesek tömegének illy kérdések iránti tudatlansága, és azt egy megyei közgyűlésbeni legújabb történet is bizonyítja, hol midőn a sz. kir. városoknak adandó országgyűlési voksoiról szó volt, és a pártoknak vezérei a 16 számot javasolták, az összesereglett kortesek pedig a 12-t hangoztatták, azon kérdésre: miért szavaznak a 12 mellett ? azt felelték, hiszen husár limitálióról van szó, mi pedig 16 krajczáros húst enni nem akarunk. így szenvedett hajótörést a házi adó kérdése is, mert a nagy többség kiváltságairól lemondani nem akar; hogy lehet pedig gondolni, hogy az a nemesség melly a nemnemes köz terhein segíteni nem akar, a saját személye feletti bíráskodást nemnemesekre bizná? Midőn a városi belszerkezet tanácskozásunk tárgya volt, a városokban fekvő nemesi curiákat illető magánjogi kérdések feletti bíráskodást a KK. és RRnek nagy többsége a városi tanácsra, mellynek tagjai a legértelmesebb polgárok, bizni nem akarta, és ugyanazon többség a nemesek személye feletti ítélethozást szántóvetők és jobbágyokból álló esküttszékekre bizhatná? ezt a szóló nem is képzelheti, ha csak azért nem akarná reá bizni, mert a Jury a Themse és Seine partjainál divatos. De nálunk más viszonyok léteznek, és miután minden emberben van némi pezsgőség, a szóló is addig, míg a nemnemest minden tekintetben magunkhoz fel nem emeljük, neki mezőt nyitni nem akar, hol a nemessel, kinek önkényét annyiszor érezte, viszont saját hatalmát éreztethetné. Emberek vagyunk, és azoknak, nem angyaloknak hozunk törvényeket. Hogyha ellenben kirekesztőleg a 100 ft jövedelemes nemeseket tekinti a szóló és ezekre nézve az esküttszéki institutio alkalmaztathatóbb volna is, még ezekben annyi értelmet, anynyi önállást nem tapasztalt, hogy a feltett czélnak megfelelhessenek. Olly nagy ezekben a részvétlenség minden iránt; ami a közigazgatást illeti, olly nagy a hanyagság és az egoismusnak a particuláris érdeknek urodalma, a közszellem pedig és a kötelesség-érzet olly parányi, hogy azon törvény, melly, habár egyedül a nemesek között, az esküttszéket behozná, végrehajtásában legyőzhetlen akadályokra találna. A mostani törvényszékekre is alig kaphatni táblabirákat, kiket az első alispán ebédekkel kénytelen tartani, nehogy mindjárt az első hétben szétoszoljanak. A megyei választmányok évről évre halasztják munkálataikat, mert tagjai a helyszínen meg nem jelennek ; és ez a birtokos nemességnél történik, melly a politikából professiot csinál; hátha még az igazság kiszolgáltatását a szegényebbekre fogjuk bizni, kik eddig pénz és bor nélkül a törvényszékek helyére meg sem jelentek, mi lesz akkor az ítélőszékekből? Bizony fizetéssel és jó fizetéssel el nem látott állandó bírák nélkül az igazság kiszolgáltatása nálunk mindig rész lábon álland. A Júli Angliában sem egyszerre hozatott be ; az angolszász fejedelmek és a normán törzsek első királyai, sőt még Ildik Henrik alatt sem létezett; a körülmények lassan kinti kifejlése hoza létre ezen institutiót is. Miért tehát nálunk azzal kezdeni a jogok kiterjesztését? Elégedjünk meg az orsz. választmány javasolta eljárás jótékony rendeletével ; ne veszedelmeztessük a criminalis codexnek behozatalát, mellyre a nemzet 800 év óta várakozik, és semmi ollyast ne tegyünk, mi politikai összeköttetésünkből folyó állásunkat nehezítené , vagy összebonyolíthatná. Ebben fekszik mind a most, mind jövendőben szükségesek létrehozásának biztosítéka, és így ő az eskütszékek ellen szavaz. —Az elnök fölöslegesnek látja a további tanácskozást, minthogy a követek utasításokkal vannak ellátva, s így szavazásra bocsáthatónak véli a kérdést: esküdtszékek-e vagy nem? A szavazás megkezdődik. E közben egyik követ utasítása szerint csak úgy jelenti járul hatását az esküdtszékekhez , ha annak tagjai csak nemesek lesznek, s ítéletet közmegegyezéssel hozatnak. Kétség és kiáltozás támad, hogy kelljen jegyezni e szavazatot? A szavazótól határozottabb nyilatkozást kérnek némellyek , az, utasítása világos szavait adja elő, s a szavazás végéig magát külön jegyeztetni kéri. Általános megnyugvás. A szavazat tovább foly. Ismét egy közbeneső jelenet. — Egy megyei követ kijelentése közben szemközt ülő társa felkel, s az előtte nyilatkozott társának kétes kijelentését felvilágosítván, felolvassa utasításuk szavait, s az esküttszékeket elfogadja, részint helyeslő, részint roszaló felkiáltások és zaj között. A csend helyreáll, a szavazat tovább folytattatik. Egy főbb szónok, mielőtt szavazatát kimondaná, az esküttszékek ellen szónokolt tag előadására látott szükségesnek némellyeket megjegyezni. Alaptalan, úgymond többi közt, Sz. követének azon állítása, hogy az esküttszék a törvények s törvényhozás fölött is áll; mert ez csak olly bíróság, mint akármelly más alkotmányosan alakított; s igy minden bíróságról azt kellene mondani, hogy a törvények !(Holt áll. Biztosi) eljárás nincs az esküttszékinél ; mert itt más ítél a lény fölött; s más alkalmazza a törvényi; téve- déseknek tehát kevésbé lehet helye. Miért nem fél Sz. követe attól, hogy a kinevezéses bírák emelkednek a törvények fölébe? A követ egyenletet és képviselőséget emleget; tett-e valamit ezek bármellyikének életbe léptetése végett? Magát az institutiót azon okból támadta meg Sz. követe, hogy az a külön vélemény szerint kivetkeztetik tulajdonképi lényegéből. De épen e módosítás által akarták azt a különvéleményezők hazánk institutióiba illeszteni, meg nem akarván magukat fosztani a választási alkotmányos jogtól, melly a municipiumoknak sarkalata. Az általa felhozott példák csak az intézet nevetségessé tétele végett hozattak fel, s mit az osztálykülönbségre nézve mondott a követ, nem egészen úgy áll, mert választás által alakulandván az esküttszék, csakúgy lesznek annak tagjaivá nem-nemesek, ha bennök a nemesség megbízik. Ha napokig és hónapokig vitáztak volna is a kér. RR. e tárgyban, az utasítással bírókra nézve hiában történendett. Hogy capacitationak helye nincs, az csak azon követekre nézve áll, kik egyenesen az esküttszékek pártolásától el vannak tiltva; de azok, kiknek módjok van engedni, s ezt meg sem teszik, polgári bűnt követnek el. A nemzet jövendője forog itt kérdésben, s ha be nem hozatnak az esküttszékek, a szónok a büntető codexben sem talál garantiát. Soha sem áll reá, hogy a birói önkénynek még századokon át hely adassák. Itt nincs helye alkudozásnak; vagy el kell fogadni az esküttszékeket, vagy lemondani a erim. codex behozataláról; nem képzelődés, nem pillanati felhevülés vagy rögtönzés, ami őt e felszólalásra bírja ; bele van ez nőve egész idegrendszerébe ollyannyira, mikép a józan megfontolás után kénytelen megvallani, hogy ha az esküttszékek elve el nem fogadtatnék, e napot a legszerencsétlenebbnek tartaná. Arra, hogy az esküttszékektől írásbeli feljebbvitel történjék rendes bírósághoz, a szónok nem ad semmit. Ez csak lép lenne a madarak megfogására, hogy tollaiktól megfosztassanak. Az eskünek leginkább a vádlott arczvonásaiból s a tanuk ellenébeni öntartásából veszik ki a vétkességet, de feljegyezheti-e mindezeket a tollvivő, hogy a feljebbviteli bíró előtt szinte feltűnjenek? Így tehát csak az első bíróságban lenne garancia, a feljebbvitel mellett nem; s azért ez olly veszedelmes, hogy tán az eddigi eljárásnál is rosszabbnak mondathatik. Mert a rendes bíró ha nem is hivatalát, legalább előmenetelét könnyen kockáztathatja. Csak ez nyújthat biztosítékot a polgároknak ; az írásbeli eljárás mellett már ezer meg ezer „Justizmord“ történt stb. Újra felszólítja tehát azokat, kik kötve nincsenek, hogy az elv pártolásával az alkotmányos élet első gyökerének beültetésére segédkezet nyújtsanak. Ő az esküttszékekre szavaz, mert ezek nélkül neki codex nem kell. — Még egypár szavazó tesz észrevételeket Sz. megye követe előadására. A szavazat végződik ; 23 megye áll az esküttszékek mellett, 24 ellenék. Az elnökség felszólítja a külön jegyzett szavazati követet határozott kijelentésre. Ez felolvassa utallása szavait, s egyik részhez sem csatlakozhatván, kéri a kér. RR-ket, függeszszék föl a kérdést. — (Szózatok, nem lehet!A mig küldött az ügy mibenlétéről tudósítja, s tőlük határozott utasítást nyerend; különben sem leendvén többség az esküttszék mellett, ha szavazatát erre adná is. — A szavazatoknak s a kérdésnek illy kétes állásában egy megyei követ oda nyilatkozók, hogy ha S. követe az esküttszékekre nem szavaz, úgy ő elvbarátaival kész átmenni kívánságához, hogy a kérdés felfüggesztessék, mit már szavazat közben egy másik követ is sürgetett. Panaszkodnak erre több szónokok, hogy ez országgyűlése folytában a legfontosabb kérdések elhirtelenkedve csak rövid tanácskozás után mindjárt szavazás alá kerültek. Ennél veszedelmesebb nincs, mert az uj eszméket kimerítő vitatkozás által tisztába hozni, s a népet azok elfogadására előkészíteni szükséges. Újra volnának tehát megkezdendők az esküttszékek feletti tanácskozások. — Utána a már előbb felszólalt tag S. m. követét arra birni igyekezék, hogy magához az institutio tiszta elvéhez hozzájáruljon, mert jelenleg csak az a kérdés, legyen-e esküttszék vagy nem? és csak a második lehet az, miilyen feltételek alatt állittassék fel? a partum ítélet tartassék-e fen, vagy az együtti vegyes testületeké? S. köv. az első kérdésre igennel felelt, s igy bátran állhat az elfogadók sorához, későbben majd feltételeinek többséget szerzendő. A codexben, úgymond, a haza jövendője rejlik. Rendes bírósággal nem lesz belőle semmi, s én magam fogom akadályoztatni, hogy esküttszékek nélkül ez országgyűlésen semmi se legyen a codexből. Egy másik követ is volt, úgymond, hasonló állásban, s mégis hozzá ragaszkodott az elvhez ; ha ő hasonlót cselekszik, egyenlők lesznek a szavazatok, sőt egyenlők lesznek akkor is, ha S. megye követe szavazni nem akar; mert a városok az esküttszék mellett nyilatkoztak, (kiáltások: nem! nem!} Ez esetben tehát mi egyenként hozzá állunk S. m. követe kívánságához, s a kérdést felfüggesztjük. Újra meg újra kéri tehát S. követét, szavazzon az elv mellett; ezt bizton teheti; a szónok az ő helyzetében azt fogná cselekedni, s ezt cselekedte T. követe is. — Erre az érdeklett követ válaszul adá , mikép ő a felhívó tagnak jó szándékát s ügybeli buzgóságát igen tiszteli és méltányolja; de ő utasítása pontos megtartására esküjét adá, ezt megtartani legszentebb kötelessége. Azt egyébiránt kénytelen a felhívás ellenében megjegyezni, hogy Cs. követe igen furcsa plenipotentiárius volna, ha bizonyos föltételek alatt valaminek megvételére megbizatnék, s ő a vásárlást a föltételekre való tekintet nélkül általánosan, a feltételek s az árnak előleges kikötése előtt teljesítené. Ö nem tehet mást, mint újólag megkérni a kér. Reket: függesszék föl a kérdést, s várják be, mig e fontos kérdésben újabb határozott utasítást nyerene. — Következve ismét két követ szólt az ügy sajátságos mibenlétéhez, szinte az előbbi felhívó tagnak nézete szerint értelmezve S. megye követe utasítását. — Utánuk az esküttszékek ellen szónokian követ állott fel, sajnálkozását jelentve azon, hogy a jelen kérdés illy bonyolult állapotba hozalék a vitatkozás mellőzése által,mellyre ő korábbi előterjesztése által alkalmat nyújtott. A k. kir. leirat fölött, úgymond, négy napig tilatkozunk, s e fontos tárgyon rögtönözve akartunk túlesni azon hiedelemben, hogy ezen intézkedés az ország közszellemében történik, holott a jelen állás ennek ellenkezőjét tanúsítja; s igy neki igazsága volt, midőn ezt előterjesztése folytában tagadá. Fájdalmát jelenté egyszersmind a szónok, hogy a kölcsönös méltánylat és szabad vélemény elvének védelmezői valamelly követet utasítása szerinti nyilatkozatáért úgy megtámadhatják mint ez alkalommal történt. A többség az eskü székei ellen van! (Felkiáltások: nincs, nincs!} Ő tehát a végzést kimondatni kívánja. — Szóltak még némellyek a bonyolult állás kifejtését eszközlöleg ; szólt a szavazása miatt megtámadott követ is, figyelmeztetvén az ellene támadottak egyikét, hogy illy modorral az ügynek nem használhat. Azonban látván, hogy a voksok egyenlősége végett van szükség S. szavazatára, ő ezennel azt az esküttszékek elfogadására adja, s igy 24 voks lévén 24 ellen, annyival inkább kivánatos az elhalasztás. — Végül még egyszer felszólalt az esküttszékek ügyét legnagyobb lánggal védelmező szónok , ellene nyilatkozva Sz. m. követe azon kijelentésének, hogy a többség az esküttszékek ellen van, sőt, úgymond, ha S. m. követe az elvben megegyez, a városok szavazatát is ideszámítva, az esküttszékek mellett van a szavak többsége. (Ellenkiáltások, zajgás; sokan felugrálnak) Csodálkozik a szónok, hogy a követek annyira felzuhulnak , s hogy ezt nem cselekedtek akkor, midőn előbb Sz. m. követe az esküttszék ellen levőnek állitá a többséget, holott ez ellen maga az elnökség is felszólalt, így állván egyébiránt a dolgok, tanácsosnak látja S. m. követe felfüggesztési kívánatéhoz járulni, s miután ezt elfogadják, már a büntető törvénykönyv II. részének tárgyaltatását folytatni nem lehetvén, a kérdést jan. közepéig felfüggeszteni, időközben pedig a megyei kihágásokat tárgyazóker. választ m. munkálatot tanácskozásba venni javaslá. — Számos helyeslő felkiáltás után, további nyílt ellenzések nélkül az elnökség a felfüggesztést határozatul kimondá, s az ülés d u. 1/2 óra tájon eloszlott. CXIV-ik kerületi ülés, november 30-kán d. e. 11 órakor. Az ülés kezdetével jelente az elnökség, mikép Korner János, volt Pest városi tanácsnok, egy petitiót nyújtott légyen be, minden ítélet s elmarasztalás nélkül hivatalától történt elmozdítása miatt. Egyszersmind javaslatba hozá az előterjesztő elnök, hogy iflynemű folyamodványok a verificationális választmány elibe tartozandók nem lévén, külön állandó bizottmányt nevezzenek ki a kerületi Rendek, melly az illy folyamodványokat megvizsgálja, s róluk véleményt adjon. E javaslat általános helyeslést s elfogadást nyert, azon hozzáadással, hogy a bizottmány kinevezése iránti határozat írásba foglalandó, s annak idején országos ülésben is megerősítendő. — Egy megyei követ,utasítása szerint, a folyamodványnak azR. táblája elnökének, személynek őnmagának kezeibe adatását látta volna szükségesnek ; ebbeli megjegyzése azonban elhangzott. — Olvastatok következve a júniusi határozat iránti kir. levélre szerkesztett fölirási javaslat és üzenet. Egy két szóbeli csekély változtatás után, virályzat nélkül mindkettő helybenhagyaték, s az ülésnek déli 12 óra után vége jön. A KK és RReknek 78-ik országos ülése f. decemb. 1-jén d. e. 1012 órakor kezdődött. A kerületi elnökség bemutatá személynek önmagának az utóbbi országos ülés óta tartott kerületi ülések eredményit, s ezek közt a kir. levélre készült fölirási javaslatot és üzenetet. Felolvastatván a fölirási javaslat Széll Imre nádori itélőmester által: élénk „maradjon“ hangzott minden oldalról. Ekkor a nörgy elnök a szőnyegre hozott fontos tárgy iránt következő beszédet intézett a gyülekezethez: A legérdekesebb tárgy, nemzetiségünk kérdése forogván fen, melly több oldalú kifejlődéséhez képest, mind az.KKészket hoszasabb tanácskozásaikban foglalatoskodtatta, mind az országgyűlésen kívül bel és külföldön számtalanok figyelmét magára vonta, s a mellytöl sok ezereknek megnyugtatása függ: czélirányosnak, kötelességemnek tartottam eziránti észrevételeimet, véleményemet és hazafiui tanácsomat a t. Krkal és Rekel ezen helyről úgy is mint magyar, úgy is mint elnök, közlöm. — Két egymással ellenkező vélemény leginkább az, mellyekre nézve észrevételeim irányozva lesznek. Egy rész ugyanis azt véli, mintha mi magyarok nemzetiségünk s, anyai nyelvünk iránti buzgóságunk által más velünk kapcsolatban levő nemzetiségeket kívánnánk elnyomni ; mások ellenben azt tartják, hogy a mik legközelebbi időkben más nemzetiségek részéről e tárgyban közbejöttek, épen a mi magyar nemzetiségünket s nyelvünk fejlődő virágzását veszélyeztetik;—én sem az egyik sem a másik véleményben nem osztozom. A nemzetiség, haza, hon, legérdekesebb legfelségesebb képzet, mellyet a polgári társaságban élő ember felfoghat és gondolhat; ezen nagy kapcsolat alatt élik számtalan millió emberek kisebb s nagyobb kiterjedésben mind megannyi hatalmas erkölcsi individuumok száz, s ha nemzetiségük jó alapokon fekszik, ezer esztendőkig boldogul életüket, az emberi nemzetségnek nagy családjában. Mi lehet tehát érdekesebb, szükségesebb, mind egyes nemzetiségekre , sőt az egész emberi fajra nézve is, mint épen a nemzetiségeknek fentartása? mert gyakran egyes, kivált kitűnő s jeles nemzeteknek elhunyta, mint nem volna nehéz a legutóbbi időkből is eleven példát hozni fel, káros következéssel hat az egész emberi faj külön nemzetiségekből összeforrott lánczolatára. S bár így vagyok meggyőződve a nemzetiségek érdekességéről közönségesen, és a magunkéról természetesen még közelebbről, eltagadnom nem lehet, hogy mint bármely más legfelségesebb tárgyról, úgy a nemzetiségről is létezhetnek bizonyos időkorban túlfeszített—úgyszólván divati képzetek, mellyek épen azért, mivel ideiglenes körülményeken alapulnak, épen mint a divat, mulékonyak. — Még egy fél század sem haladott el fejem fölött, és ezen tekintetben már a harmadik, mindenkor szétterjedett, de mulékony jelenetet élem. Midőn Francziaország sasai egész Európát befutották, nemzetiségét felejtve franczia kívánt lenni sok ember, — majd a cosmopolitismus szabadkereskedés korszaka jött, mellyet talán természetes 266