Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-01-16 / 5. szám

5. szám* A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel ; — a Századunk terjedelmest­ politicai s ro­kon tudományu értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. HÍRNÖK Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Január 16 1843. Megjelennek e lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban boríték nélkül 4 p. fr. borítékkal és postán 4 fr 24 kr. Előfizethetni hely­ben a szerkesztőségnél az irgalmas barátok árellené­­ben a 245. sz. ház 1-ső emeletében, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmé­nyek s a szerkesztőséget illető egyéb közleménye­k is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. T­a­r­t­a­l­o m: Magyarország és Erdély. Kinevezések, halálozások; bács- és gömörmegyei közgyűlések, pozsonyi, nyáradi, miskolczi, s egyéb városi hírek. Erdélyi országgyűlési tudósítások. Ausz­tria. Hadseregi változások. Nagybritannia. Fridrik ausztriai főhg elutazása. Francziaország. Udvari tisztelgések, hadsereg béketáblai leszállítása. Spanyolország. A régens visszaérkezése Madridba. Belgium. Közeledés Oroszországhoz. Poroszor­szág. Oroszország. Törökország. Oláh és szerb viszonyok. Amerika. Az éjszakamerikai congressus megnyitása. China. Kis futár. Honderű. Hirdetések. Magyarország és Erdély. Ö cs. kir. apost. Felsége a kalocsai érseki főkápta­lannál megürült nagyprépostságra Wagner Ferencz kano­nokot, az olvasó-kanonokságra Girk Györgyöt, az éneklő - kanonokságra Rhein Jakabot, az örkanonokságra Nehiba Jánost, a bácsi sz. Pálról nevezett prépostságra Szathmáry Antalt, az idősb mesterkanonokságra Zombory Jánost, az ifjabb mesterkanonokságra pedig Redcsula Tamás tisztelt kanonokot előléptetni; az ildai sz. szűz Máriáról nztt czim­­zetes apátsággal Wagner János nagy-lángi plébánost fölru­­házni,­— legkegyelmesben méltoztatott. Öcs. kir. apost. Felsége Szabó József kis-kunsági kapitányt magyar nemeslevéllel megadományozni, és Szo­­bovics József pozsonmegyei aljegyzőt a nm. magyar, kir. helytartótanácsnál tiszteletbeli fogalmazóvá kinevezni leg­kegyelmesben méltoztatott. Mélt. Belánszky József, beszterczebányai megyés püs­pök, Sz.-Kereszten jan.­­án éji 11­ órakor élte 7­ik, püs­pöksége 19-dik évében örök létre szenderült. Az érdemdús agg főpap elhunytát szeretett megyéjén kívül kesergik a jó­léteiben részesült számtalanok, kik örök békét lebegnek hamvai fölé.­­ Az ajtalos rend is jeles tagját vesztő tiszt. Moró Imre pesti takodalombeli oktatóban, ki f. hó Okán esti 10 órakor elte 29ik évében tűnt le tanitótársai köréből, kik hozzá, mikint ártatlan tanítványai, olly melegen ragaszkodó­nak, benne azt, mit sokak fölött becsülhetni, találván föl. Zombor, dec. 18. Napfényre került a pörök sötét országából egy nyilványos adóssági pör, melly mintegy 26 év előtt báró P. hitvese által R. akkori szolgabiró ur ellen indíttatott, s miután mintegy tiz évig a kifogási pörlépcső­­zet minden változásin keresztül jutva ítélettel bezáratott, azóta mindig a végrehajtási nehéz pályán vesztegel. Nem leend fölösleg e pör vázolatát előterjeszteni. A bárónő elad R. urnak a sz. tamási határban mintegy 160 láncz földet, 2200 n­öllel számítottat, úgynevezett szállással, egy nagyobb lak­házzal s ehhez tartozó gazdasági épületekkel együtt 52.000 fton. R. ur fizetési határidőt kötelez az eladó bárónőnek. A kötelezvényi határidő elmúlt s a vevő nem fizet. Tör kezde­tik. Az ítélet tiz év után kimondatott. A végrehajtó szolga­biró a nyertes félnek egy a perbeli földek végén a Ferencz­­csatornához közel álló R. úr által legfeljebb öt­ezer forinton épített magtárt, bácsiasan hambárt, állítólag évenkint 3000 forint haszonbér-hozót 63.000 forintban kíván átadni. Hal­lottatok , uraim? szerencsésebb vételt? — B­ urnák meg­marad a ház, 160 láncz föld, s még az eladó bárónőnek hambári váltság fejében 9000 forintot kellene fizetni. Bol­dog szerzemény! ritka szerencse! — Most végrehajtási igazításra uj pör támasztatik. A szerencsés vevő hozza folyvást a hasznokat s nevetve élvezi a csillagzati örömidőt. Kimerít minden pörorvosló módot s menedéket. A bírói pa­rancsok egymást váltják föl. E közben felpürös bárónő ki­hal ez árnyékvilágból. Leánya lép a sorompóba. Ismét kez­detik a végrehajtás. Sok akadály gördül közbe. R. ur hitvese hozományi pörbe rántja férjét, a vevőt. Sebesen kimondatik az ítélet s még sebesebben hajtatván végre, a vagyon legnagyobb része R. ur hitvesének hozománya fejében birtokába juttatik. S igy a gordiusi csomó ketté metszet­vén, a fönmaradt kisebb földrész a második bárónőhöz visszakerül, ki a főmért, udvari kanczelláriához folyamod­ván, a pör ide fölkéretik; mielőtt azonban a nagy halom felküldetnék, B.­ár meghallgattatni határoztatok Most a pör felküldés végett behozatik, de az eredeti folyamodvány az iratok közül mikép? s hol? az napfényre nem derülhet, eltévelyedett s tekintöleg elvezett, s igy B. ur nem adhat nyilatkozást. Milly vége leend a szomorú játéknak? Jövő évi jan. 16-án kisgyülés, s két hétig polgári törvényszék, febr. 16-án fenyitőszék, mart. 13-án közgyűlésünk leend.— A marhahús fontja 11 kr. maradt. Pelsőcz, dec. 22. 1842. Utolsó évnegyedes közgyű­lésünk nevezetesb tárgyai ezek valának. — A gyűlést el­nök alispán a megye belállapotának előterjesztésével kezdé meg, mellyel a BB. jó rendben tapasztalván lenni s annak eszközöltetését főleg az előterjesztő ur buzgalmának tulaj­donítván, megismerésöket jegyzőkönyvileg fejezték ki.­­ A megürült esküdti hivatal felkiáltás általi választás utján töltetett be , mi azonban korteskedés nélkül történt meg. — A nm. htanács egyik intézvénye adószedőinket fölesketni rendelvén, azok s a főpénztárnokok, mivel eddig föleskedve nem valának, rendszerünkhöz alkalmazott s nem épen a le­küldött esküforma szerint föleskettetni rendeltettek. — Ugyancsak a nm. htanács másik intézvénye a zsidóknak megyénkből történt kizáratásáról fölvilágositást kérvén, az fölterjesztetni határoz látott * megyénk ugyanis magát az 1840: 39. czikk 1 §a által kivett helyek közé 14 szó több­séggel számilá. — Zalamegye felszólítása az ilir hősök ki­csapongásai ügyében egész terjedelmében pártoltatott s Zágráb megyével a levelezés is megszüntetett. A felső­eb­be terjeszte­t felírásukban a BR. jogosítva érzék magukat a na­ponkint mindinkább zavarodó politikai viszonyokat emelni ki annyival inkább, mert utólsó felírásuk óta Európa egyen­súlya mindinkább ingóbbá lön s hazánk tövében sz. koro­nánk jogigényei fölött vészvihar látszik tornyosulni, s a ma­gának ott tulnyomóságot szerezni törekvő hatalom léptei folyvást komolyabban érdeklik nemcsak hazánkat, sőt az egész ausztriai birodalmat is. — Andrássy Károly gr. a nemesi bandériumok lélegesítését országgyülésileg indít­­ványza elrendeltetni, mi annál nagyobb készséggel pártol­­ta vott, mivel Gömörmegye ezt eddig is majd minden ország­gyűlésen sürgette, s ezen határzat pártolására valamennyi hatóság fel fog szólít látni.­­ A megyénkben alakítandó fiók-gazdasági társulat elrendeztetésére megbízott választ­mány beadott véleménye szerint az kezdetben csak lóte­nyésztésre s gyümölcstermesztésre szálittatott s a választ­mány javaslatának foganatosítására utasittatott. Lómutat­­vány-vásárok helyéül R. Szombat tűzetett ki. Jolsvai tanító Lacza urnak a m. gazd. egyesülettől a gyümölcstermesztés körüli érdemeiért küldött emlékpénzt az illető sz.biró adand­­ja át. — Szives örömmel fogadtatott Andrássy György gróf­nak a megyei kórházra, mellynek helyéért Rimaszombat, Rozsnyó és Jolsva versenyzenek, e gyűlés alatt küldött 500 pftnyi ajánlata. — Első alisp. indítványára a megyei szük­ségre kivántató papiros Gyürkyné kebelbeli gépgyárából, melly az iparműkiállitásnál is megjutalmaztaték, azon módo­sítással rendeltetett vétetni, hogy a papiros tartósságának be nem bizonyulta miatt, ez a jegyzőkönyvekre még ne al­kalmaztassák ; a fegyveresek számára pedig a posztó a kas­sai dolgozóháztól fog vásároltatni. Pozsony, jan. 14. A közvígság ideje, a kedvderítő dachanáliák egy új időszakot alkottak csendes városunkban s mindenütt terveket hallhatni tánczvigalmakra, s ámbár far­sangunk az idén kevéssé huzamosabb, mégis előre látható, hogy rendkívül Víg lesz. Csak időnk volna kellemesebb s a tél is velünk tartana, de ez más tartományba ment farsan­golni, s nálunk testvérét hagyá helyettesül rövid időre, hogy ez annál inkább élessze farsangi lánczkedvünket. De tél ur ő kegyelme nem találta el a közkedvezést; szép hölgye­ink s vidor lányaink egyhangúlag szidják a lágy sáros időt, melly nekik a boltbucsujárásban — a sok farsangi kelmék vásárlásában nagyon alkalmatlan. A többrangu lakosság jó­szágairól, hol az őszt tölté, városunkba már begyült, a duna­­szabályozási országos választmány, melly szinte körünk­ben, városunkat csak vigabbá teszi. Azért számosabbak már estélyeink, s theaköreink. S miért nincs nálunk Pozsony­ban is mint hazánkban mindenütt, minden karnak és osztály­nak a maga elszigetelt köre, hova idegen elemnek, más osz­tálynak, óvatlan háborgatónak bemenni tilos, mint páriáknak a hindustani sze­berekbe, s viszont nem zárkóznak-e el ezek is szintolly szűkkeblűen minden idegen elem, osztály s rang elöl? s ha tánczkedvelő ifjúságunknak megvannak a maga vigalmai, ha p. o. minden lányka a tánczvigalmat ezen óhaj­tással hagyja el, ad volna ez holnap is és mindörökre igy­ nem elég tanuság-e, hogy társalgási szellemünk a 19. szá­zadhoz méltó szellem? s azért vigadhatunk is. De van vala­mi ollyas mulatságainkban még, mivel meg nem barátkozhat­tam, hogy t. i. vigalmaink-- komolyak, s farsangunk — talán nem egyedül a pozsonyi, hanem az egész magyarhoni far­sang — a franczia s olasz carnerálnak valóban csak fogadott gyermeke. Ezt lehetne tán a kép külsejének nevezni, minő virágokat vagy töviseket fejleszteni ki a bimbó, megjósol­ni nem nekünk adatott, de eredményeit megírni, oh igen, már arra szavunkat adhatjuk. Annyit azonban eleve mond­hatunk, hogy egy vigalmon csakugyan vígan leszünk s ez a pozsonyi joghallgatók által febr. hó­bán adandó tánczvi­­galom leszen; mert még e legközelebb jár azon bál-esz­méhez, melly óhajtásaink tündér hazájából még csak láb­ujjheggyel érinté földünket s melly legtöbb nemzeti elemet szokott felmutatni, s rangosztályozás nélkül nyújtja ki kar­jait, mindent a mi műveit és magyar és szép , legalább pár óráig virító-koszorúba fűzni. Halljuk továbbá, hogy színház­igazgatónk e farsang folytában két nagyszerű álarczos táncz­vigalmat létesítene a redout-teremben, hol Lanner kedves tánczműveit személyesen előadni fogja. E vigalmak annyi­val is érdekesbek lesznek, mert arra már tél ur ő kegyelme is tán megérkezendik, jó szánytat készítendő, hogy megyénk távolabb részeiből a vigadni szerető csallóköziekből is össze­gyűlhessen minden, a­mi szép, kecses és fiatal, mert hiában, ha s szánit nélkül a farsang nem egyéb mint tánczterem simított padló nélkül. B. L. N.-Várad, január. 3. Nmlgy Laicsák Ferencz püspö­künk a m. év utolsó napján hagyta el püspöki lakát, az itte­ni kapuczinus-zárdát választván lakhelyéül.— Főtiszt. De­­linger János (ormovai apát, nyáradi d. sz. olvasó-kanonok, és káptalani helyettes, mint a fejérvári megye hajdani tagja, az e megyében kiszolgált papokat ápoló-intézet javára 200 fzl­igot méltóztatott ajándékozni.­­ A koldus-ápoló-inté­zetek tőkepénze naponkint tetemesen gyarapodik, ugyanis legközelebb a bihari casino felhívása következtében szokás­ba vett újévi s névnapi üdvözlések kölcsönös megváltása ez alkalommal az 1843ik évre összesen behozott 197 fr. 50 kr. p. p. Uj­év napja estéjén műkedvelők által színdarab adatott ismét az intézet javára, s ez is reménységen fölül 250 p. sr. jövedelmezett, — így különösen főbbrendű höl­gyeink, — a szenvedő emberiség iránti részvétből, mellőz­ve az előítéleteket s kezet fogva az academiai ifjúsággal színdarabok előadásával segítik növelni ez intézet pénzalap­ját. Bár e példa által, hazánk számos városaiban, mellyek illy intézetek hiányával vannak, hasonló módon nyujtatnék czélirányos a segély a nyomorgó emberiségnek. M­i­sko­­ ez, jan. 2. Városunk tisztválasztása fölötti előleges tanácskozásba betolakodott s magát illetlenül vi­selt egyén kidobatásáról, nehány urnak ekkor tartott botrá­nyos beszédeikért uradalmi kormányzó s elnök magos Bene József által történt megdorgáltatásukról, s két főbb hivatalra vágyónak tisztválasztásunkat megelőzött néperkölcstelenilé gyalázatos pénzvesztegetéseikről s itatásaikról hallgatva — röviden értesítem az olvasóközönséget, hogy e népjellem­­rontók az előleges tanácsnak (mellyben a jelenvolt alsóbb osztályú tagok a megvesztegetésükre fordított pénzeket be­mutatták) kivonatára, a kijelölésből kihagyattak, s m. 1842ik évi dec. 27-én tartott tisztujitásban, a sajtó alól e napokban kikerült, Miskolcz múltja, jelenje jövendőjét tárgyazó mun­kájával a polgárok eddig is birt bizalmát nagyobb mérték­ben megnyert Kun Miklós, bírói székében közakarattal meg­­marasztalott, úgyszinte Bojtos Mihály albíró is. Elhunyt Tatár Józs. helyett Korody Ferencz lett mezei rendőrkapi­tány. — Másnap dec. 28-án folytatott tisztújítás eredménye ez: főjegyző: Éles László, aljegyző: Rozgonyi Alajos, tiszti ügyvéd: Csabay József, gazdasági felügy­elő : Szép Józs., főadószedő : Nisalkovics János, tanácsnokok : Pintér Ferencz, Hodicius Ferencz, Debreczenyi László, Kiír Antal, Bendik János, Pásztor Sámuel, Granszberger Antal, Dona Butim, Lökös Imre, Hankó Mihály, Teppner János, Szerezi Molnár János; jóléti főpénztárnok: Walla József, taxai főpénztárnok: Reich Ferencz. Nagy-Szombatból. Le nem irható örömmel említ­hetjük azt, hogy a Dalmátiának Imosky zárdájához tartozó értelmes, tisztelendő pater Werdoliak, az erkölcsi és pász­tori tanulmányoknak Szeraficus sz.-Ferencz-renden lévő tanítója, 1844ik évben, midőn Bécsben az említett zárdájá­nak ügyét folytatta, egy óhitű és két ágostai vallásu ke­resztényt a r. sz. hitre olly halhatólag bírt, hogy azok azu­tán Serviába visszamenvén, otthon több családot birtak a ka­­tholicus hitre. Hálát érdemel az illy, nagylelkű, jámbor ne­mes elme! Tóth József m. k., esztergomi érsekbeli pap. Aranyos-Marót, nov. 10-kén 1842. Az aranyos­­m­aróti plébánia fiók-helységében Hizéren, sok ideig gyász romban állott az isten háza. Segély kivántaték ennek föle­meléséhez, mit a helybeli plebánus és kerületi alesperes nt. szentmiklósi és óvári Pongrácz Adolf ur legfőbb óhajtása mellett sem eszközölhető ; fölszólitására tehát m. Keglevich János gr. barsi főispán ur, mint itt haszonbérlő, az építéshez téglát, meszet, — m. Migazzi Kristóf gr. neje, mint földes­asszony, egy összeomlott kápolna köveit és 50 osrtot— a nép pedig segédkezet nyujta, s mi a templom díszes felállí­tásához még e fölött szükséges vala, azt a fenczimzelt plé­bános ur 700 vsrttal a magáéból vala kegyes pótolni, és m. évi nov. Zéna templomot a helybeli nép és egész környék lelki örömei közt felszentelő , az ünnepélyt pedig sok jeles vendég körében, megyeszerte hires vendégszeretetének kedves gyakorlatával egy őszintességgel fűszerezett lako­mával befejező. Pálhegy, dec. 10. 1842. Hol­tág folyónk, szűk ter­méketlen völgyét elhagyván, Vágujhely kis vidékére ömlik, ott leginkább szemlélhetjük a gazdaság minden ágait egy­másra halmozva; és mondhatni, hogy igen kevés iparral itt minden, mi csak édes anyaföldünktől kitelhetik, sikerül; itt nyílnak ki a gyönyörű oldalas völgyek, mellyeknek sem hervasztó nyári hőség, sem fagyasztó téli szelek nem árt­hatnak. Az e vidékiek még eddig együgyű ugar-rendszer mellett csupa gabonatermesztéssel foglalkoznak s hegyi szántóföldeiket a lerohanó vizektől mindinkább elrongáltat­­ni engedik. Nagy kár e hegyeket elpusztulni hagyni. Elein­te lehetne egy kapaásással segitni; azonban jő egy zápor­eső és csinál ám vizvezető árkot, de mellynek tudom nem örül a gazda s van ám dolga, ha az igy szétszaggatott hegy­­hátokat ismét rendbe hozni akarja. Pedig bizony találkoz­nak illy dilletánsok! Az én Pálhegyem se volt egyéb 26 év előtt, mint csupa kisebb nagyobb vizárkok, de nézze meg most valaki! Minden, ki milliónyi erejű csudákhoz szokva és divat kívánattól elfogulva nincs, bizony illy csekély mun­­kácskát is méltatand. Határt kell szabni a vizeknek, hogy kényök szerint a hegyekről le ne rohanjanak. — Fájdalom­mal kell tapasztalnunk, mikint tömérdek sok szép hegyolda­laink egymásután tönkre jutandnak, és maholnap egész fal­­vaink kénytelenittetendnek másutt keresni menedéket, ha vi­­zároknak egy arasznyi térséget s kevés fáradságot sajnálva, hegyes határokon nekik maradást nem eszközlünk. Valóban egy pár év múlva trencsini „hornyak“ink, kik mostanában csak ezrenkint mennek le az alsóbb kánaán földre mezei munkákra, végre ott egészen letelepednek, s fenyvesekké

Next