Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-01-16 / 5. szám
5. szám* A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével ; — a Századunk terjedelmest politicai s rokon tudományu értekezésekkel, a Kis futár literatúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. HÍRNÖK Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Január 16 1843. Megjelennek e lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban boríték nélkül 4 p. fr. borítékkal és postán 4 fr 24 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél az irgalmas barátok árellenében a 245. sz. ház 1-ső emeletében, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalo m: Magyarország és Erdély. Kinevezések, halálozások; bács- és gömörmegyei közgyűlések, pozsonyi, nyáradi, miskolczi, s egyéb városi hírek. Erdélyi országgyűlési tudósítások. Ausztria. Hadseregi változások. Nagybritannia. Fridrik ausztriai főhg elutazása. Francziaország. Udvari tisztelgések, hadsereg béketáblai leszállítása. Spanyolország. A régens visszaérkezése Madridba. Belgium. Közeledés Oroszországhoz. Poroszország. Oroszország. Törökország. Oláh és szerb viszonyok. Amerika. Az éjszakamerikai congressus megnyitása. China. Kis futár. Honderű. Hirdetések. Magyarország és Erdély. Ö cs. kir. apost. Felsége a kalocsai érseki főkáptalannál megürült nagyprépostságra Wagner Ferencz kanonokot, az olvasó-kanonokságra Girk Györgyöt, az éneklő - kanonokságra Rhein Jakabot, az örkanonokságra Nehiba Jánost, a bácsi sz. Pálról nevezett prépostságra Szathmáry Antalt, az idősb mesterkanonokságra Zombory Jánost, az ifjabb mesterkanonokságra pedig Redcsula Tamás tisztelt kanonokot előléptetni; az ildai sz. szűz Máriáról nztt czimzetes apátsággal Wagner János nagy-lángi plébánost fölruházni,— legkegyelmesben méltoztatott. Öcs. kir. apost. Felsége Szabó József kis-kunsági kapitányt magyar nemeslevéllel megadományozni, és Szobovics József pozsonmegyei aljegyzőt a nm. magyar, kir. helytartótanácsnál tiszteletbeli fogalmazóvá kinevezni legkegyelmesben méltoztatott. Mélt. Belánszky József, beszterczebányai megyés püspök, Sz.-Kereszten jan.án éji 11 órakor élte 7ik, püspöksége 19-dik évében örök létre szenderült. Az érdemdús agg főpap elhunytát szeretett megyéjén kívül kesergik a jóléteiben részesült számtalanok, kik örök békét lebegnek hamvai fölé. Az ajtalos rend is jeles tagját vesztő tiszt. Moró Imre pesti takodalombeli oktatóban, ki f. hó Okán esti 10 órakor elte 29ik évében tűnt le tanitótársai köréből, kik hozzá, mikint ártatlan tanítványai, olly melegen ragaszkodónak, benne azt, mit sokak fölött becsülhetni, találván föl. Zombor, dec. 18. Napfényre került a pörök sötét országából egy nyilványos adóssági pör, melly mintegy 26 év előtt báró P. hitvese által R. akkori szolgabiró ur ellen indíttatott, s miután mintegy tiz évig a kifogási pörlépcsőzet minden változásin keresztül jutva ítélettel bezáratott, azóta mindig a végrehajtási nehéz pályán vesztegel. Nem leend fölösleg e pör vázolatát előterjeszteni. A bárónő elad R. urnak a sz. tamási határban mintegy 160 láncz földet, 2200 nöllel számítottat, úgynevezett szállással, egy nagyobb lakházzal s ehhez tartozó gazdasági épületekkel együtt 52.000 fton. R. ur fizetési határidőt kötelez az eladó bárónőnek. A kötelezvényi határidő elmúlt s a vevő nem fizet. Tör kezdetik. Az ítélet tiz év után kimondatott. A végrehajtó szolgabiró a nyertes félnek egy a perbeli földek végén a Ferenczcsatornához közel álló R. úr által legfeljebb ötezer forinton épített magtárt, bácsiasan hambárt, állítólag évenkint 3000 forint haszonbér-hozót 63.000 forintban kíván átadni. Hallottatok , uraim? szerencsésebb vételt? — B urnák megmarad a ház, 160 láncz föld, s még az eladó bárónőnek hambári váltság fejében 9000 forintot kellene fizetni. Boldog szerzemény! ritka szerencse! — Most végrehajtási igazításra uj pör támasztatik. A szerencsés vevő hozza folyvást a hasznokat s nevetve élvezi a csillagzati örömidőt. Kimerít minden pörorvosló módot s menedéket. A bírói parancsok egymást váltják föl. E közben felpürös bárónő kihal ez árnyékvilágból. Leánya lép a sorompóba. Ismét kezdetik a végrehajtás. Sok akadály gördül közbe. R. ur hitvese hozományi pörbe rántja férjét, a vevőt. Sebesen kimondatik az ítélet s még sebesebben hajtatván végre, a vagyon legnagyobb része R. ur hitvesének hozománya fejében birtokába juttatik. S igy a gordiusi csomó ketté metszetvén, a fönmaradt kisebb földrész a második bárónőhöz visszakerül, ki a főmért, udvari kanczelláriához folyamodván, a pör ide fölkéretik; mielőtt azonban a nagy halom felküldetnék, B.ár meghallgattatni határoztatok Most a pör felküldés végett behozatik, de az eredeti folyamodvány az iratok közül mikép? s hol? az napfényre nem derülhet, eltévelyedett s tekintöleg elvezett, s igy B. ur nem adhat nyilatkozást. Milly vége leend a szomorú játéknak? Jövő évi jan. 16-án kisgyülés, s két hétig polgári törvényszék, febr. 16-án fenyitőszék, mart. 13-án közgyűlésünk leend.— A marhahús fontja 11 kr. maradt. Pelsőcz, dec. 22. 1842. Utolsó évnegyedes közgyűlésünk nevezetesb tárgyai ezek valának. — A gyűlést elnök alispán a megye belállapotának előterjesztésével kezdé meg, mellyel a BB. jó rendben tapasztalván lenni s annak eszközöltetését főleg az előterjesztő ur buzgalmának tulajdonítván, megismerésöket jegyzőkönyvileg fejezték ki. A megürült esküdti hivatal felkiáltás általi választás utján töltetett be , mi azonban korteskedés nélkül történt meg. — A nm. htanács egyik intézvénye adószedőinket fölesketni rendelvén, azok s a főpénztárnokok, mivel eddig föleskedve nem valának, rendszerünkhöz alkalmazott s nem épen a leküldött esküforma szerint föleskettetni rendeltettek. — Ugyancsak a nm. htanács másik intézvénye a zsidóknak megyénkből történt kizáratásáról fölvilágositást kérvén, az fölterjesztetni határoz látott * megyénk ugyanis magát az 1840: 39. czikk 1 §a által kivett helyek közé 14 szó többséggel számilá. — Zalamegye felszólítása az ilir hősök kicsapongásai ügyében egész terjedelmében pártoltatott s Zágráb megyével a levelezés is megszüntetett. A felsőebbe terjesztet felírásukban a BR. jogosítva érzék magukat a naponkint mindinkább zavarodó politikai viszonyokat emelni ki annyival inkább, mert utólsó felírásuk óta Európa egyensúlya mindinkább ingóbbá lön s hazánk tövében sz. koronánk jogigényei fölött vészvihar látszik tornyosulni, s a magának ott tulnyomóságot szerezni törekvő hatalom léptei folyvást komolyabban érdeklik nemcsak hazánkat, sőt az egész ausztriai birodalmat is. — Andrássy Károly gr. a nemesi bandériumok lélegesítését országgyülésileg indítványza elrendeltetni, mi annál nagyobb készséggel pártolta vott, mivel Gömörmegye ezt eddig is majd minden országgyűlésen sürgette, s ezen határzat pártolására valamennyi hatóság fel fog szólít látni. A megyénkben alakítandó fiók-gazdasági társulat elrendeztetésére megbízott választmány beadott véleménye szerint az kezdetben csak lótenyésztésre s gyümölcstermesztésre szálittatott s a választmány javaslatának foganatosítására utasittatott. Lómutatvány-vásárok helyéül R. Szombat tűzetett ki. Jolsvai tanító Lacza urnak a m. gazd. egyesülettől a gyümölcstermesztés körüli érdemeiért küldött emlékpénzt az illető sz.biró adandja át. — Szives örömmel fogadtatott Andrássy György grófnak a megyei kórházra, mellynek helyéért Rimaszombat, Rozsnyó és Jolsva versenyzenek, e gyűlés alatt küldött 500 pftnyi ajánlata. — Első alisp. indítványára a megyei szükségre kivántató papiros Gyürkyné kebelbeli gépgyárából, melly az iparműkiállitásnál is megjutalmaztaték, azon módosítással rendeltetett vétetni, hogy a papiros tartósságának be nem bizonyulta miatt, ez a jegyzőkönyvekre még ne alkalmaztassák ; a fegyveresek számára pedig a posztó a kassai dolgozóháztól fog vásároltatni. Pozsony, jan. 14. A közvígság ideje, a kedvderítő dachanáliák egy új időszakot alkottak csendes városunkban s mindenütt terveket hallhatni tánczvigalmakra, s ámbár farsangunk az idén kevéssé huzamosabb, mégis előre látható, hogy rendkívül Víg lesz. Csak időnk volna kellemesebb s a tél is velünk tartana, de ez más tartományba ment farsangolni, s nálunk testvérét hagyá helyettesül rövid időre, hogy ez annál inkább élessze farsangi lánczkedvünket. De tél ur ő kegyelme nem találta el a közkedvezést; szép hölgyeink s vidor lányaink egyhangúlag szidják a lágy sáros időt, melly nekik a boltbucsujárásban — a sok farsangi kelmék vásárlásában nagyon alkalmatlan. A többrangu lakosság jószágairól, hol az őszt tölté, városunkba már begyült, a dunaszabályozási országos választmány, melly szinte körünkben, városunkat csak vigabbá teszi. Azért számosabbak már estélyeink, s theaköreink. S miért nincs nálunk Pozsonyban is mint hazánkban mindenütt, minden karnak és osztálynak a maga elszigetelt köre, hova idegen elemnek, más osztálynak, óvatlan háborgatónak bemenni tilos, mint páriáknak a hindustani szeberekbe, s viszont nem zárkóznak-e el ezek is szintolly szűkkeblűen minden idegen elem, osztály s rang elöl? s ha tánczkedvelő ifjúságunknak megvannak a maga vigalmai, ha p. o. minden lányka a tánczvigalmat ezen óhajtással hagyja el, ad volna ez holnap is és mindörökre igy nem elég tanuság-e, hogy társalgási szellemünk a 19. századhoz méltó szellem? s azért vigadhatunk is. De van valami ollyas mulatságainkban még, mivel meg nem barátkozhattam, hogy t. i. vigalmaink-- komolyak, s farsangunk — talán nem egyedül a pozsonyi, hanem az egész magyarhoni farsang — a franczia s olasz carnerálnak valóban csak fogadott gyermeke. Ezt lehetne tán a kép külsejének nevezni, minő virágokat vagy töviseket fejleszteni ki a bimbó, megjósolni nem nekünk adatott, de eredményeit megírni, oh igen, már arra szavunkat adhatjuk. Annyit azonban eleve mondhatunk, hogy egy vigalmon csakugyan vígan leszünk s ez a pozsonyi joghallgatók által febr. hóbán adandó tánczvigalom leszen; mert még e legközelebb jár azon bál-eszméhez, melly óhajtásaink tündér hazájából még csak lábujjheggyel érinté földünket s melly legtöbb nemzeti elemet szokott felmutatni, s rangosztályozás nélkül nyújtja ki karjait, mindent a mi műveit és magyar és szép , legalább pár óráig virító-koszorúba fűzni. Halljuk továbbá, hogy színházigazgatónk e farsang folytában két nagyszerű álarczos tánczvigalmat létesítene a redout-teremben, hol Lanner kedves tánczműveit személyesen előadni fogja. E vigalmak annyival is érdekesbek lesznek, mert arra már tél ur ő kegyelme is tán megérkezendik, jó szánytat készítendő, hogy megyénk távolabb részeiből a vigadni szerető csallóköziekből is összegyűlhessen minden, ami szép, kecses és fiatal, mert hiában, ha s szánit nélkül a farsang nem egyéb mint tánczterem simított padló nélkül. B. L. N.-Várad, január. 3. Nmlgy Laicsák Ferencz püspökünk a m. év utolsó napján hagyta el püspöki lakát, az itteni kapuczinus-zárdát választván lakhelyéül.— Főtiszt. Delinger János (ormovai apát, nyáradi d. sz. olvasó-kanonok, és káptalani helyettes, mint a fejérvári megye hajdani tagja, az e megyében kiszolgált papokat ápoló-intézet javára 200 fzligot méltóztatott ajándékozni. A koldus-ápoló-intézetek tőkepénze naponkint tetemesen gyarapodik, ugyanis legközelebb a bihari casino felhívása következtében szokásba vett újévi s névnapi üdvözlések kölcsönös megváltása ez alkalommal az 1843ik évre összesen behozott 197 fr. 50 kr. p. p. Ujév napja estéjén műkedvelők által színdarab adatott ismét az intézet javára, s ez is reménységen fölül 250 p. sr. jövedelmezett, — így különösen főbbrendű hölgyeink, — a szenvedő emberiség iránti részvétből, mellőzve az előítéleteket s kezet fogva az academiai ifjúsággal színdarabok előadásával segítik növelni ez intézet pénzalapját. Bár e példa által, hazánk számos városaiban, mellyek illy intézetek hiányával vannak, hasonló módon nyujtatnék czélirányos a segély a nyomorgó emberiségnek. Misko ez, jan. 2. Városunk tisztválasztása fölötti előleges tanácskozásba betolakodott s magát illetlenül viselt egyén kidobatásáról, nehány urnak ekkor tartott botrányos beszédeikért uradalmi kormányzó s elnök magos Bene József által történt megdorgáltatásukról, s két főbb hivatalra vágyónak tisztválasztásunkat megelőzött néperkölcstelenilé gyalázatos pénzvesztegetéseikről s itatásaikról hallgatva — röviden értesítem az olvasóközönséget, hogy e népjellemrontók az előleges tanácsnak (mellyben a jelenvolt alsóbb osztályú tagok a megvesztegetésükre fordított pénzeket bemutatták) kivonatára, a kijelölésből kihagyattak, s m. 1842ik évi dec. 27-én tartott tisztujitásban, a sajtó alól e napokban kikerült, Miskolcz múltja, jelenje jövendőjét tárgyazó munkájával a polgárok eddig is birt bizalmát nagyobb mértékben megnyert Kun Miklós, bírói székében közakarattal megmarasztalott, úgyszinte Bojtos Mihály albíró is. Elhunyt Tatár Józs. helyett Korody Ferencz lett mezei rendőrkapitány. — Másnap dec. 28-án folytatott tisztújítás eredménye ez: főjegyző: Éles László, aljegyző: Rozgonyi Alajos, tiszti ügyvéd: Csabay József, gazdasági felügyelő : Szép Józs., főadószedő : Nisalkovics János, tanácsnokok : Pintér Ferencz, Hodicius Ferencz, Debreczenyi László, Kiír Antal, Bendik János, Pásztor Sámuel, Granszberger Antal, Dona Butim, Lökös Imre, Hankó Mihály, Teppner János, Szerezi Molnár János; jóléti főpénztárnok: Walla József, taxai főpénztárnok: Reich Ferencz. Nagy-Szombatból. Le nem irható örömmel említhetjük azt, hogy a Dalmátiának Imosky zárdájához tartozó értelmes, tisztelendő pater Werdoliak, az erkölcsi és pásztori tanulmányoknak Szeraficus sz.-Ferencz-renden lévő tanítója, 1844ik évben, midőn Bécsben az említett zárdájának ügyét folytatta, egy óhitű és két ágostai vallásu keresztényt a r. sz. hitre olly halhatólag bírt, hogy azok azután Serviába visszamenvén, otthon több családot birtak a katholicus hitre. Hálát érdemel az illy, nagylelkű, jámbor nemes elme! Tóth József m. k., esztergomi érsekbeli pap. Aranyos-Marót, nov. 10-kén 1842. Az aranyosmaróti plébánia fiók-helységében Hizéren, sok ideig gyász romban állott az isten háza. Segély kivántaték ennek fölemeléséhez, mit a helybeli plebánus és kerületi alesperes nt. szentmiklósi és óvári Pongrácz Adolf ur legfőbb óhajtása mellett sem eszközölhető ; fölszólitására tehát m. Keglevich János gr. barsi főispán ur, mint itt haszonbérlő, az építéshez téglát, meszet, — m. Migazzi Kristóf gr. neje, mint földesasszony, egy összeomlott kápolna köveit és 50 osrtot— a nép pedig segédkezet nyujta, s mi a templom díszes felállításához még e fölött szükséges vala, azt a fenczimzelt plébános ur 700 vsrttal a magáéból vala kegyes pótolni, és m. évi nov. Zéna templomot a helybeli nép és egész környék lelki örömei közt felszentelő , az ünnepélyt pedig sok jeles vendég körében, megyeszerte hires vendégszeretetének kedves gyakorlatával egy őszintességgel fűszerezett lakomával befejező. Pálhegy, dec. 10. 1842. Holtág folyónk, szűk terméketlen völgyét elhagyván, Vágujhely kis vidékére ömlik, ott leginkább szemlélhetjük a gazdaság minden ágait egymásra halmozva; és mondhatni, hogy igen kevés iparral itt minden, mi csak édes anyaföldünktől kitelhetik, sikerül; itt nyílnak ki a gyönyörű oldalas völgyek, mellyeknek sem hervasztó nyári hőség, sem fagyasztó téli szelek nem árthatnak. Az e vidékiek még eddig együgyű ugar-rendszer mellett csupa gabonatermesztéssel foglalkoznak s hegyi szántóföldeiket a lerohanó vizektől mindinkább elrongáltatni engedik. Nagy kár e hegyeket elpusztulni hagyni. Eleinte lehetne egy kapaásással segitni; azonban jő egy záporeső és csinál ám vizvezető árkot, de mellynek tudom nem örül a gazda s van ám dolga, ha az igy szétszaggatott hegyhátokat ismét rendbe hozni akarja. Pedig bizony találkoznak illy dilletánsok! Az én Pálhegyem se volt egyéb 26 év előtt, mint csupa kisebb nagyobb vizárkok, de nézze meg most valaki! Minden, ki milliónyi erejű csudákhoz szokva és divat kívánattól elfogulva nincs, bizony illy csekély munkácskát is méltatand. Határt kell szabni a vizeknek, hogy kényök szerint a hegyekről le ne rohanjanak. — Fájdalommal kell tapasztalnunk, mikint tömérdek sok szép hegyoldalaink egymásután tönkre jutandnak, és maholnap egész falvaink kénytelenittetendnek másutt keresni menedéket, ha vizároknak egy arasznyi térséget s kevés fáradságot sajnálva, hegyes határokon nekik maradást nem eszközlünk. Valóban egy pár év múlva trencsini „hornyak“ink, kik mostanában csak ezrenkint mennek le az alsóbb kánaán földre mezei munkákra, végre ott egészen letelepednek, s fenyvesekké