Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-10-22 / 84. szám

A Zlirnek kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak , dunavizáliás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel , — a Századunk terjedelmes!) politicai s ro­kon tudományu értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai művészeti és közéletbeli jelesebb tü­nemé­­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. M October 22. 1843. 84. [47.] szám. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütör­tökön. Előfizetés 12-ik félévre postán (6 fr. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgal­ma­s­o­k átellenében a 245. sz. ház lső emeleté­ben, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezések. Országgyűlési közlés. 83. és 84-ik kerületi ülések. További vizsgálata a város­­ügybeli kor. választm. munkálatnak. Képviselőtagokká nem-ke­resztények választhatlanok ; a képviselői választás hat évre hatá­­roztatik; a magyar nyelv tudásának föltételül tüzelése elmarad; a képviselőtagok írni olvasni tudjanak. Városi ügyek. Megyei tudósítások Esztergom, Borsod, Verőcze és Alsó-Bejér megyé­­bül.. Vegyes közlések. Ausztria. Akadozások a maroniták részére; hadseregi változások. Nagybritannia. A kormány proclamatiója egy nagy repealgyűlés ellen. O’Connell magatartása. Francziaország. Spanyolország. Kis futár. Zichy Jo­­sepha grófkisasszony emlékezete Hirdetések.­ ­Magyarország és Jentély. A nm. m. kir. udv. Kamara Steiger Ágost rónaszéki k. sóbánya-tisztet szlatinai ellenőrködő sómázsamesterré, és Jeszerniczky György király­völgyi ellenőrködő sómá­­zsálót tisza­újlaki sóhivatali írnokká kegyelmesen kinevez­ni méltóztatott. Országgyűlési közlés. October 19-kén d. e. 9­­2 órakor összegyűltek a kérd­étek, a városü­gybeli vál.­munkálat iránt tanácskozásaikat folytatandók , a terem azonban az első fűtés miatt annyira megtelt kellemetlen szaggal és gőzzel, hogy az egészség koc­káztatása nélkül az ülést megkezdhetnek nem talál­ták. Majdnem egyhangúlag kivántalván az ülés elhalasztá­sa, az elnökség elegendőnek vélte a 11 óráig teendő ki­­szellőztetést, s igy akkor az ülést megtarthatónak vélemé­­nyező , de a többség elégtelennek gondolá ezen időközt, s igy az ülés e napról egészen elhalasztatott. LXXXIIIik kerületi ülés, oct. 20kán d. e. 9­­ óra­kor. Megállapittatván szavazattöbbséggel a 18ikai kerületi ülésben a 135 §, mellyben rendeltetik, hogy ha valaki a kis­­gyülés végzésével, melly által kérésétől elmozdittatik, meg nem elégszik, az esküdtbirósághoz járul: az a napi tanács­kozás tárgyai a választ, munkálat következő szakaszai va­lának : 136. §. Ezen esküdt bíróság következőleg alakitta­­tik: aj) Évenkint a januári közgyűlés a kétségtelen közpol­gárok sorából titkos szavazattal választ bizonyos számmal bírákat, kik ismét havonkint elosztatnak, itélendöket a polgári képesség felett; hányat szám szerint? a statútum határozza­ meg. — A választottak a bírói hitet a közgyűlés színe elött letenni kötelesek, bj) Ezek közül sorshúzás által három a követelő, három a városi tiszti ügyész részére választalik; mind a két fél a sorshúzást két ízben vissza­utasíthatja; a harmadik ízbeni sorshúzást azonban elfo­gadni tartozik. 137. §. Az eljárás következő: a­ A köve­telő folyamodását a város főbírájának adja­ be, s a fő­bíró határnapot rendel, melly napon a bírói szék elött mind a követelő, mind a városi tiszti ügyész az esküdt bírák megválasztása iránt megjelenni köteles. bj Az es­küdt bírák megválasztatván, határnap tüzelik­ ki az Ítélet­­hozásra , ej Ítélethozásra mind a hat esküdt bíró és egy polgári közbiró jelenléte szükséges ; d) A követelő próbáit vagy maga, vagy ügyvivője által élőszóval adja elő; s reá a városi ügyész kifogásait szinte élőszóval megteszi; ej) Az ítélethozásban az esküdt bírák a tény felett ítélnek, és ki­mondják: a követelő próbái által mit bizonyított be; fj) A polgári közbiró pedig a törvényt alkalmazza . gy A vitat­kozás nyilvános, de az ítélethozás titokban történik. 138. §. Az eljárás külső alakját részletesen a szabály határozza meg. 139. §. Az esküdt bíróságot azon szabály, melly a képesség iránt a kisgyűlésre és választmányokra nézve C1­5. §.j) fenáll, a tény feletti itélethozásban nem kötelezi. 140. §. Ha olly egyén h­atolt be a polgári lajstromba, a ki idő­közben polgár lenni megszűnt, ez kitöröltetését ön maga is kérheti, és ellene kifogást is tenni minden polgárnak szabad. — Az eljárás ez esetben is ugyan az , melly a 133 és 134. szakaszok eseteiben. 141. §. A polgári lajstrom minden vá­lasztás előtt egész kiterjedésében megvizsgáltatik, és kiiga­­zittatik ; e végből a közgyűlés választmányt küld ki. 142. §. Behralási díj fejében minden polgár egy pengő forintot fizet a városház pénztárába, melly díj a választási és közgyűlési költségek fedezésére szolgál. 143. §. Milly alakban ve­zettessék a polgári lajstrom: ez iránt a városi szabály határoz. 144. §. Határozhat a szabály büntetést az iránt is: ha valaki a 129. szakaszban említettek közül mester­séges módon magát a polgári lajstromba való beiktatástól elvonta. b) A köz-lakosokról. 145. §. Azok, kik a vá­rosban állandóan letelepedtek, de a polgáriságra meg­kívánt képességgel nem bírnak, köz-lakosoknak nevez­tetnek. 146. §. A köz-lakosok a polgárisághoz kötött­különös jog és kiváltságon kívül minden egyéb magán­jogokkal és szabadságokkal bírnak , és e részben a polgárokkal minden tekintetben egyenlők. 147. §. A köz­lakosok — a nemeseket is ide értve — minden közadózási terheket a polgárokkal egyenlően viselnek. 148. § A pol­gári őrseregben szolgálatot tenni nem tartoznak, de orszá­gos újoncz-ajánlás esetében azok, kik nem nemesek, hadi szolgálatot a köztörvény értelmében személyesen tenni kötelesek. 149. §. A város községéhez tartozni megszűnik,­­a­­ki máshol telepedett le ; bj) vagy ha nem a városban született köz­lakos , a városból egy éven túl távol van, és A v­á­r­o­s­­ban született közlakosokról. 150. §. Azon egyének, kik a városban születtek, a városból semmi oknál fogva ki nem utasittathatnak ; sőt , ha időközben máshol telepedtek volna is le, ha visszaküldetnek, vagy önmaguk vissza kívánkoz­nak, őket a város még akkor is tartozik vissszafogadni, ha koldusok lennének.—Az idegenekről. 151. §Idegenek, ha honfiak, fekvő javakat a városban szerezhetnek, gyárt ál­líthatnak , kézművet gyakorolhatnak, és minden egyéb tisz­tességes keresetet kezdhetnek ; egy szóval a városban meg­telepedni jogosítva vannak. 152. §. Mielőtt megtelepedtek volna, egyenes adót nem fizetnek és a város által újoncz­­állítás alkalmával be nem sorozathatnak. El A külföldiek­ről. 153. §. Külföldiek, mielőtt meghonosodtak volna, a vá­rosban lakhatnak, kereskedést és egyéb vállalatokat űzhet­nek , de polgári jogot nem gyakorolhatnak. Ellenben válla­lataiktól és birtokaiktól a többi lakosokkal egyaránt adót fizetni, és a város minden közterheit viselni kötelesek. 154. §. A honosodás módja a köztörvényben foglaltatik. F3 A képviselőkről. aa3 Általános elvek. 155. §. A képviselők a polgárság által hat évre választatnak. A képviselő testület hat év múlva egészben megújittatik , de előbbi tagjai ismét választhatók. 156. §. A képviselő testület a tisztviselő kar­ral együtt véve a városnak a közgyűlésben minden köz-és magán­jogi dolgaira nézve teljes meghatalmazottja. 157. §. A képviselő testület a tisztviselő karral együtt tanácskozik, külön válva végzést nem hozhat. 158. §. Képviselők nem lehetnek: a3 A nem keresztények; b3 Azok, kik fizetéses közhivatalt viselnek; c3 Katonák és papok; d3 Azok, kik olly bűntett miatt lettek elitélve , melly miatt, ha hivatalt vi­seltek volna, a büntető törvény rendelete szerint hivatal­­képesség-vesztéssel lettek volna fenyitendők; e3 Bánya­városokban a bányászok (Haueri és bányász tisztek ; fj) A kik nem polgárok.­­ A 147. §-t előző szakaszokra tett né­­melly észrevételek eredmény nélkül elhangzottak , a 147. §. azonban a már ez iránt a LXXI. és LXXIII. ker­­ükben meg­állapított határozatok szerint rendeltetett módosíttatni, úgy­­szinte a 148 ik szakasz is, a helyettesítési határozat szelle­mében, kihagyatván az országos ujonczállitásról szóló része, a mint ez a tipik §. kihagyatása által szükségessé lön. — Többrendbeli módosítások javasoltattak a 151 §. iránt is, némelly tagok az „idegen“ szót, melly alatt külföldieket vélvén érthetni, vidékivel kívánták fölcserélni; mások a „minden honfiak“ kifejezést óhajták alkalmazandónak ; mint­hogy azonban az idegenekrül az 52 §ban már meghatáro­zott fogalom adatok, itt e szót minden értelem­zavar nél­kül megtarthatónak vélte a többség. — Számos­ nyilat­kozatokra nyújtott alkalmat a 152 §. is, minthogy némelly megyei s városi követek előadása szerint azon idegenek vagy nemesek, kik megtelepedésükről jelentést nem tesz­nek, adómentesek maradhatnának az adózástól, ha tíz vagy húsz évig űznének is keresetet a városban, minthogy koráb­bi határozatok szerint csak azok kötelesek magukat beje­lenteni, kik polgári jogokat kívánnak gyakorolni, a­kik tehát erről lemondani akarnának, mentesek lennének a polgári teherviseléstől. Itt azonban egy több szónok csak a 47ik szakasz azon kifejezésében látta a nehézséget, miszerint az mondatik, hogy csak az tekintetik megtelepedettnek, ki füg­getlen magán­keresetmódot gyakorol; nem vélte egyébiránt czélszerűnek, hogy azon­­ban most tétessék módosítás, el­­halaszthatónak vélvén ezt az országos ülésre, miben a több­ség meg is nyugodott, azon hozzátétellel, hogy, jelentse magát vagy ne, első évi lakásán túl mindenesetre megtele­pültnek fog tekintetni. Az ujoncz-állitás iránti rendelet azonban e szakaszból is kihagyaték. — Szólott két megyei követ a 154 §ra nézve is, kívánván, hogy a városokat ille­tőleg intéztessék el a honosodási viszony, mert ellenkező esetben megtörténhetnek, hogy a municipális jogok és ke­reskedési szabadság idegenek özönét vonná be, s különö­sen a betóduló zsidóság miatt Jeruzsálem keletkezhetnék hazánkban; előadásuk azonban nem szült eredményt. A 155 szakasz iránt két részre oszlott a vélemény. Egy rész an­nak rendelete szerint minden hat évben , más rész harmad­­évenként óharja a képviselők megválasztatását. Nem lévén helye fölvilágosításoknak, a kérdés szavazatra bocsáttatok s három évre: Pozsony, Zala, Somogy, Esztergom, Pest, Abaúj, Zemplén, Ungh , Heves, Bihar, Csongrád és Arad; hat évre pedig Soprony, Trencsin, Vas, Nógrád, Liptó, Ko­márom, Bars, Hont, Győr, Veszprém, Baranya, Zólyom, Fejér, Mosony, Tolna, Árva, Bács, Turócz, Pozsega, Verőcze, Szerém, Szabolcs, Szepes, Gömör, Borsod, Beregh, Torna, Ugocsa, Marmaros, Békés, Csanád, Temes és Torontál sza­vaztak. Sáros és Krassó nem volt jelen, Nyitra és Szathmár nem szavazott. — Élénk fordulatot von a tanácskozás a 158 §nál. Erre nézve ugyanis harmadizben uyitá meg indít­ványát egy megyei követ, kérvén a kér. Rlek figyelmét és pártfogását, hogy a nemzetiség s hazai nyelv fölvirágoz­ta­tása tekinteténél fogva elhatározni méltóztassanak, misze­rint az, ki nemzeti nyelvünket nem tudja, képviselővé ne vá­lasztathassák. Hatástalanul látszék elhangzani az indítvány. Az utána következett szónok csupán a fönforgott szakasz e3 pontjára szob­ta előadását. Az előbbi szónok kénytelennek ér­­zé magát indítványát megújítani, fölszólítván egyszersmind a kér­­deket, döntenék el indítványa sorsát jobbra vagy balra, egyszersmind azonban kijelenté, hogy ellenkező esetre a városoknak szavazatott adni nem fog. Ekkor fölszólalt egyik megyei követ. Meg kell, úgymond, komolyan fontolnunk a ha­tározat következményét. Ha városainkban többséget képezne a magyarság, vagy a képviselőség csupán hivatal volna, le­­hetlen volna el nem fogadni az indítványt. De miután tudjuk, hogy városaink nagyobb részében a magyarság alig teszi a népesség egy­negyedét vagy egy hatodát, miután e szerint a képviselők választása, sőt a bizodalom kifolyása is meg­­szorítlatnék, nehogy a széles alapra fektetett választási jog szűkebb térre szoríttassék, az indítvány elfogadását czél­szerűnek nem látja; s ha valahol, inkább kívánná e qualifi­­catiót először a megyékben föl­állít­tatni. Jelen viszonyaink között, az indítvány részint kivihetlen , részint káros követ­­kezésű volna, mert így az új törvényt gyűlöletessé teh­ etnek azon városokban , hol az idegen elem túlnyomó. A magyar­­nyelv iránt hozott általános törvény elég biztosíték nemze­tiségünkre nézve. Iskolákat kell előbb állítanunk, hogy alka­lom nyúttassék a magyar nyelv megtanulására. Ennek való­­sulása után lehet majd határidőt szabni, még most könnyen erőszakolás színét viselhetné az intézkedés, minélfogva az indítvány elfogadását tanácsosnak nem tartja.­ Egy másik megyei követ, nem osztozék egészen az előtte szónoklott tag véleményében , s záridőt kívánt, ollyképen, hogy a je­lenleg polgári és képviselői jogokkal felruházottak ne kény­­szeríttessenek ugyan magyar nyelv­tudásra , a 6 éven túl levő gyermekekre nézve azonban óhajta kimondatni, hogy azok sem polgári, sem képviselői jogokban részesülhetni nem fognak, ha annak idején a magyar nyelvet nem tudandják. Mindkét szónok előadása talált pártolókat. Kik az elsőhöz csatlakoztak, kényszerítést s a városi uj szerkezettől ide­genkedést emlegettek, különben is elég biztosítékot várva a nyelv iránti általános törvényjavaslattól, ha az ő Felsége ál­tal megerősittetik. Az utóbbi javaslat pártolói csodálkoztak, hogy azok, kik Fiume Buccari stb. ellenében hajthatatla­nok voltak, most a városokra nézve máskép nyilatkoznak, s hiányzani látszik azon buzgóság, mellyel a magyar nyelv ügyét akkoriban ölelték. A két ellenkező vélemény össze­­egyeztethetése végett némellyek azt javassák , hogy csupán a tanácskozások s jegyzőkönyvek rendeltessenek magyarul vitetni; ezt azonban nem találták mások elfogadhatónak, mert ellenmondás volna attól magyar tanácskozást kívánni, ki jogosítva volt belépni a tanácskozó testületbe a­nélkül, hogy magyarul tudna, nem látták ugyanezen oknál fogva lehet­ségesnek csupán magát a jegyzőkönyvvitelét is, nem lehet­vén megítélhetnie a tanácskozó idegen nyelvűnek, valljon a határozat úgy foglaltatik-e a jegyzőkönyvben, mikép az ho­zatott. Az e véleményt követők nem merték magokat áten­gedni azon reménynek is, hogy a polgárok hathatós ösz­tönt fognának érezni jogok nyerése által nyelvünk ta­nulására. Felhozák a szászok példáját s legközelebb Po­zsony városát, hol annyi országgyűlés tartatott, s mégsem volt olly hatással az összesereglett magyarság csak an­nyira is, miszerint az „Alle meine Herren und Frauen“ és a toronybeli kiáltozás magyarosul­atott volna. Főbb súlyt kölcsönzött ezen előadásoknak egy aggkorú szónok tag is, különösen abbeli figyelmeztetésével, hogy a követke­zetesség egyik legszebb s legszentebb kötelessége a kére­éteknek. Minthogy tehát a magyar nyelvről szóló törvény­ben általánosan azt rendelték, hogy a közigazgatásnak min­den ágai magyarul folyjanak, mivel továbbá kétséget nem szenved , hogy a választási és tanácskozási joggal fölruhá­zott képviselő testület hasonlókép a közigazgatáshoz tarto­zik: a magyar nyelvnek tudását annak is kötelességévé kell tenni. Különben sem tudhatni még, hogyan történhetik meg az egyesség a FÖRRkel a magyar nyelvről t­­örvényjavaslat­ra nézve , s valljon mit mondanának ők, mit mondana a kor­mány, ha mi most hátrálni kezdenénk, s magunk tennénk olly nehézségeket magunknak, mellyekről a Fő-Rendek sem tenek említést. Ez könnyen azon gondolatot ébreszthet­né, mikép a Rendek nem fáznak annyira, a mint reszket­nek, és nem buzognak annyira, a mint beszélnek. A tót me­gyék több ízben magok sürgették magyarosittatásukat, s az ember szive szinte repesett keblében; a városok nincsenek illy lelkesedéssel; erőszakolásról azonban nem panaszkod­hatnak, mert hisz a Rzek nem egy év alatt kívánják őket magyarositni, mint ezt József császár a német nyelvre néz­ve cselekedte. — Utána a fönőbb ellenkezőleg fölszólalt tag nyilatkozók, kérvén a kére­é­et, hogy az általános törvény­­javaslat sorsának elhatároztatásáig ez ügyben ne intézked­jenek, akkor is hatalmukban állandóan részletesen gondos­kodni a magyar nyelv terjesztéséről, ha azt ő Felsége jóvá nem hagyandaná. Kérte egyszersmind, hogy e kényes tárgy­ban a szavazástól elállani méltóztassanak, mi meg is tör­tént, s javaslata fölkiáltással elfogadtaték. — A 15 fik §­a3 pontját némelly szónokok kihagyatni sürgeték, minthogy ál­tala az előbbi határozatok nyomán tév és alapra állított vá­lasztási jog és bizodalom működhetése korlátoztatnék; mások ellenben megtartatni óhajták, nehogy máskép a zsidók minden megkivántató qualificatiók nélkül mintegy nemesi jogokkal ruháztassanak fel, — hosszabb vitatkozás nélkül szavazatra bocsáttatok a kérdés: valljon benmaradjon-e a szerkezetben az a 3 pont vagy kihagyassék ? benmaradására Zemplén, Gömör, Szepes, Beregh, Torna, Pozsony, Soprony.

Next