Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-01-14 / 4. szám

használtathatik, mindkét tábla nem lesz képes azt többé eltö­rölni. Inkább hagyjunk egy kis alkalmat az excessusra, bün­tessük azokat szigorúan, bár kegyetlenül is ha tetszik, de ne rontsuk meg választási jogunkat. A bevitel meg­tiltatása ma­gukat a pártokat megszüntetné, pártok pedig szükségesek.­­ A Montesquieure hivatkozást illetőleg azonban megjegyző egy tag, mikép ezen franczia író nem igen sokat tudott a pártoskodás gyakorlati természetéről, legkevesbbé pedig a magyarországiról, s e részben, úgymond, a szónok sokkal nagyobb au­toritásnak ismeri a kerületi RR-nek egy némelly tagját. A­mennyiben pedig némelly előadásokat, egyenesen az értelmiség ellen látott irányzottnak, kérdi az illetőket: valljon az intelligentia akkor is auctoritásokhoz hajlik-e, midőn utasítások adatnak? Ha az auctoritásoktól jó el­vek származnak, ekkor természetesnek látja; ellenkező esetben pedig nem hiszi, hogy azt állítani lehessen. Szem­­rehányáskép hallotta, úgymond, érinteni, hogy a kor­mány a kicsapongások fékezésébe ön­indultából bele nem avatkozott. Ezt ő inkább érdemnek, dicséretesnek tartja, mert azt látja, hogy a megyék autonómiáját megtámadni nem akar­ta. Volt is már példa, hogy a kormány a Sz. vármegyében P. választása alkalmával történt kicsapongások orvoslását ma­gára Ja megyére hagyta, melly azt olly tökéletesen véghez­­vitte, hogy jelenleg is magoktól a hatóságokat várta, hogy czélszerűen intézkedjenek, s ezen utat még akkor is megkí­sértette, midőn befolyásra fölhivatott; ámde a megyék nem éltek szigorúan jogukkal és hatalmukkal, mert ha akicsa­pongó népszerű férfi volt, büntetetlen maradt. Válasszanak a megyék jövendőre olly táblabirákat, kik részrehajlatlanul járnak el az illyneműr ügyek megítélésében, mit hogy kön­nyebben cselekedhessenek, organizáljuk az eljárásmódját, s erre a kér. Riket újólag fölhívja és kéri, hogy a csoportos bevitelt minden egyes személyért fizetendő 50 pengő fo­rinttal büntetendőnek határozzák. — Némelly közbejött vála­szok és czáfolatok után végre zavarás sü­rgetteték, s kérdésül tűzetvén ki: valljon kivánják-e aket. RR. a bevitelt azon esetre is büntetni, ha az nem fegyveres csoporttal történik: Po­zsony, Vas, Nógrád, Somogy,Mosony, Győr, Verőcze,Szerém, Zemplén, Sáros, Szathmár, Szabolcs, Szepes, Borsod, Ugo­­csa, és Bihar „igen“-nel, a többi megyék pedig „nem“-mel szavaztak, s igy 16 megye ellenében 32 csupán a fegyveres csoportok bevitelét határozá büntetendőnek. — Ezzel az ülés d. u. 3/4 kor eloszlott. CXXXVII-ik ker­ ülés, jan. 13-kán d. e. 91­­2 órakor. Az elnökség egy petitióját nyujtá be a hazánkbeli összes zsi­dóságnak általános felszabadittatásuk iránt, melly folyamod­vány az illyesek iránt adandó előleges vélemény végett fel­­állíttatott bizottmány ekibe utasíttatok. Megkezdetett azután a tegnapi határozattal kapcsolatosan azon kérdések fölötti ta­nácskozás : minő büntetéssel fenyíttessék a fegyveres cso­portok bevitele? s minő bíróság járjon el az ítélethozásban? Több nyilatkozatok szerint oda hajlott a BR. véleménye, hogy e kérdéseket addig elintézni nem lehet — mig a megveszte­getésről szóló §-t az evégett megbízott összes jegyzőség el nem készíti, mert abból fog kitűnni, valljon a megveszte­getésre szabandó büntetés alkalmazható leend­ e a fenforgó esetre is, vagy nem. — A tisztújítás alatt elkövethető sérté­sek nemeit, s ezekre határozandó büntetéseket magukban fog­laló 41—49. szakaszok iránt igen huzamos — azonban több­szörös elnöki felhívás daczára is csekély figyelemmel kisért vitatkozás fejlett ki, főleg az utasítások szellemében javaslott kihagyások vagy módosítások miatt. (Közlöttük ezen szaka­szokat lapjaink múlt é. 102 ik számában). Legtöbb kifogás léte­tett a 44—47 §ra mellyekben a közrend tettleges megzavarta­­tásának, széksértést magokban foglaló tényeknek, criminalitá­­soknak vagy pedig magános sértéseknek esetei, s ezekre sza­bandó büntetések soroltatnak elő.­­ Némelly tagok a lázadás esetének meghatározásában utat véltek nyitva látni a főispáni önkénynek, a fölbujtókra nézve pedig nem véltek elég gon­doskodást felállítva lenni. A szerkezetet tehát egyik szónok javaslatára többen is úgy kívánták módosítani, hogy — mielőtt a lázadás esete kimondatnék, vagy fegyveres erő használtathatnék, szólíttassanak rendre a zavargók és ol­­vastassék fel a lázadási törvény, s ha ennek s­ikere lesz, csak a felbujtók büntettessenek egyenként 200 pengő fo­rinttal; ha pedig a csend helyre nem áll, oszlattassék el az ülés, kitüzetvén más napra annak folytatása, s ezen esetben minden zavargó egyenkint 100 pengő forinttal bü­ntettessék vagy 20 napi fogsággal; ha pedig az eloszlatási rendeletnek nem engedelmeskedve a féktelenkedés tovább is tartana, s a rend és csend helyreállítása végett felhívott fegyveres erőnek is ellenszegülnének, csak akkor álljon be a lázadás esete. Azon kifogásra nézve, mintha itt főispáni önkénynek hely adatnék, felvilágosításul figyelembe hivatott, mikép az itt fel­hozott eljárás és ítélethozás a megyék által önmaguk közül bizodalom útján választandó részint csendtisztek részint őr­­széki vagy törvényszéki bírák által történendik. Ezek szerint megnyugodván a többség a javaslati módosításban, az a jegyzőség figyelmébe ajánltatott, egyszersmind pedig elfo­gadást nyert egy tagnak azon javaslata, hogy a többi sza­kaszoknak is módosításokon kelljen átmenni, ezeknek al­kalmazásával szinte a jegyzőség bizassék meg, de azon ve­zérnézetek kijelölésével, amelyeket azokban a kér. I­P, vilá­gosabban vagy részletesebben kifejezve óhajtanak. Minthogy azonban nemerlyek a 47. §-t kihagyatni sürgetők, szavazás által döntetett el a kérdés, a­m­elly iránt Zemplén , Sáros, Szatmár, Szabolcs, Szepes, Borsod, Heves, Beregh­, Torna, Bihar, Marmaros, Arad, Brassó, Pozsony, Sopron, Trencsik­, Vas, Nógrád, Liptó, Győr, Veszprém, Baranya, Mozsony, Po­­zsega és Szerém­ megtartása mellett. Ingh, Gömör, Ugocsa, Csongrád, Békés, Danád,­­Nemes, Torontál, Nyítra, Zala, Ko­márom, Bars, Somogy, Ilont, Zólyom, Fejér, Esztergom, Tu­­róc, Pest, Tolna, Árva, Bács és Verőcze kihagyására sza­vaztak, s igy a szerkezet 2 szó többséggel elvileg megmaradt. \ /(aik .szakasz, mint ismétlés, kihagy atoll. Az 50-dik §-hoz, m­ellvbcsi a tisztu­jitási súlyos kicsapongások számlálainak idő, egy megye követe, különösen azon szempontból, mint­hogy a tisztujitást nemzeti ünnepnek kívánja — küldőivel együtt — tekinteni, utczán és korcsmákban új zenét egyiránt megtiltandóknak javaslá, mihez, mások a zászlókkal való ut­­czai éorteskedést is kapcsoltatni kívánták, kétségtelennek látszván előttük, hogy ha a székhelyre való csorportulásban rejlik némi magva a kicsapongásoknak, még sokkal inkább mondhatni ezt a zene melletti vigalmakról és utczai zászlós csoportozásokról, mellyek közé ellenvéleményn­ek, sőt nem nemesek is keveredvén, könnyen kicsapongás keletkezhetik. Más tagoknak a szerkezet összeillesztése ellen is volt kifogá­sa, miszerint t. i. a §. a pontjának eleje annak végével ellen­tétben áll; továbbá hogy a fegyverrel a tisztválasztás szín­helyére menetel és azzal való fenyegetőzés büntetés alá van ugyan rendelve, de a tettleges megtámadásra csak a per­­befogatás van kimondva, a büntetésnek meghatározása nél­kül. Ennélfogva többen kívánták, hogy a szerkezet elveinek megtartása mellett, a javaslott bővítések s illetőleg átalakítás megtörténjenek. Elkezdődvén a szavazás, minthogy a foly­tonos zajongás közben a föltett kérdést többen nem hallották, az egy kis időre félbenszakasztatott, s az elnökség ismételve kényteleníteték megújítani a szavazati kérdést : kívánják-e a kérd­étek, a szerkezet elveinek megtartása mellett v annak styláris alkatát is megtartani, vagy az előadottak értelmében módosítani? 19 megye mindenkép a szerkezet mellett, 29 pedig módosítására szavazott. E szerint a módosítások kije­­lölése közben megújíttatott azon tegnapi kérdés szabad le­gyen-e a választásnál kardosan megjelenni? Ezt némellyek csupán a díszöltözet kiegészítéséül kívánták megengedtetni, mások azonban a „diszöltözet“ feltételét mellőzni s a kard­viselést általában megengedendőnek vélték, ellenben „bármi más sértő eszközöket“ és fegyvereket szigoruan tilalmazan­­dónak javassák, mi el is fogadtatott, s a 70. § a pontja e sze­rint módositandónak rendeltetvén, a többi pontok vizsgálat alá vétele közelebbi ülésre tartalék főn, az ülés d. u. 1 óra tájon befejeztetvén. A f. h. 10-kei 133-ik kér. ülésről adott rövid tudósítá­sunkhoz , a nézetek több oldalróli föltüntetése végett ide ik­tatunk még némelly szónoki főbb állításokat. Azon kívül, hogy többek ismételve kijenték, mikép a megvesztegetés nem bűntett, néhány tag azon hiedelmét fejezte ki, hogy némelly esetekben kötelesség, sőt erény is; továbbá, hogy a meg­vesztegetések büntetése esetére beálland a részvétlenség phasisa, legnagyobb kárával a közügyek folyamának. Egy szónok inconstitutionálisnak mondá azon elvet, hogy azért kelljen valamelly tárgyban intézkedni, mivel az a királyi elő­­terjesztvényekben foglaltatott, a mire azonban az illető tag részérül megjegyeztetett, hogy ö. előadásában nem kizárólag a kir. előterjesztvényekre támaszkodott, hanem az arra költ válaszföliratban tett igéretszavára az országos KK és RRnek, továbbá pedig azon álttalános szükségérzetre, mellynek­ szó­­zata a kicsapongások fékezését minden szinkülönbség nél­kül olly hathatósan sürgeté. — Az ülés eredményét már előbbi számunkban közlöttük. Hogy azonban az illy változa­tos fejtegetések részletes­ vonásait annyival inkább ki­tüntethessük, közlünk itt még pótlólag két hatályos­ szó­noki előadást, mellyek ezen ülésben mondattak, s főbb ele­meik szerint az e napról közlött tudósításunkban kiemelve is voltak. Egy hatályos szónok, ki a képviseleti rendszert javaslat­ba h­ozó, következő — előbbi tudósításunk folytában főbb esz­méi szerint — már érintett előterjesztést lön . Midőn a szónok küldői a képviseleti rendszert a megyei tanácskozások és vá­lasztásoknál behozni akarják, azon tapasztalásból indulnak ki, miszerint merő rendőri, büntető és szavazatadási intézkedések által azon a bajon, melly most helyhatósági rendszerünket disztelenik­, segíteni nem lehet, és az úgynevezett korteske­dés mélyebben fekvő organicus bajokra mutat, mellyeket olly könnyen bemázolva nem orvosolhatunk, mert a megye ma­gyar közéletünknek legjelentékenyebb fabtora, melly meg­­csókányüsödve régi zavarában nem maradhat akkor, midőn a városi szerkezet, birtokviszonyaink, polgártársainknak személyes jogai, lényeges változásoknak mennek elébe, és hogy­­­ha közigazgatásunk ezen ágát, melly alkotmányos életünk gyálpontját képezi, egy rendes és hathatós igazgatás­nak kellékeivel összehangzásba nem hozzuk, minden reform­­intézkedéseink sikeretlenek maradódnak; mert a régi zavar­ban tespedő megyék az illető törvényeket végrehajtani nem fogják. Makacsait akarunk-e homlokkal állani ellen az idők szellemének? melly mint a viz, a természetnek csak egy törvényét követi, és mindaddig ellenállhatlanul dönt le maga előtt mindent, míg tökéletes egyensúlyba nem helyezkedik. Ki volna a KK. és RR. között, ki azon pillanatban, midőn több polgártársainkat alkotmányos életünk kártoraiba bevenni akarjuk, midőn a politikai befolyású sokaság, mellyel eddig sem tudtunk kormányozni, számra nézve megszaporitva, ér­dekekre nézve pedig még különbözőbb reend mint most, a szükséges rendnek újabb biztosítékáról nem gondoskodnék? ha pedig gyökeres orvoslatra felhatalmazva nem vagyunk, mondjuk meg küldőinknek őszintén és bátran, hogy a nélkül alkotmányunk mind­annyiszor veszélyben forog, valahány­szor egy szabad nemzet életében elő kezd állani azon szük­ség, melly parancsolja, hogy az alkotmányos jogok gyakor­lását fegveres erő védje, mint Zalában, Vas, Szabolcs, Gö­mör, Szatmár, és Fejér megyékben történt. Egy volt akkor Kárpáttól Fiuméig a gyökeres orvoslást sürgető szükségteli érzelem, és a közös intelligencia, a pártoknak minden orgá­numai, elég erős polgári érzettel bírtak egyszerre fölemelked­ni a gyökeres orvoslat magas szempontjára, hogy t. i. megyei rendszerünk képviseleti rendszerré átalakíttassék. És most, midőn a munkához kellene látni — ezen érzelem eltűnt, a szükség elenyészett! azon nemeseket eléggé dicsérni nem tudják a szónokok, kik nem rég verekedtek és gyilkoltak! miért? mert ősei hajdan ezt a földet, ezt a szabadságot a törökök ellen védték, maradékai pedig mostani békében más véleményű polgártársait törököknek nézék, kikkel ólmos botjaiknak súlyát, kardjaiknak élét éreztetek, igaz, egy más ok is hoz­n­­ék föl, hogy t. i. az érintett események által fel­­hevült­ kedélyeknek befolyása alatt legdrágább szabadságok, a választási jogoknak megszorítása felett a szükséges meg­gondolással tanácskozni és határozni mostanában nem lehet­ne. A szóló elfogadja ezen okoskodás helyességét, de ugyan azon követtől azt kérdi: miért nem említette a másik okot is, hogy t. i. azok, kik a megyei tanácskozásokban legnagyobb befolyással bírnak, és így maguk a KK. és RR. is, a képvise­leti rendszernek indítványozása által népszerűségüket a pro­­letarius nemeseknél veszélyeztetni nem akarták. A szóló megyéjében megtették az indítványt, és sikerült. Van még egy bal előítélet, melly a képviseleti rendszer ellenében felhoza­­tik, hogy ez a szabadságot megszorítja. Ennek tulajdonítja a szónok B. követének azon állítását, mintha a szóló és egy másik követ között, ki hasonlólag a képviseleti rendszert pár­tolta, mégis nagy különbség léteznék, mert amaz a szabad­ság, a szóló a rendnek embere. Jól tudja a­ szóló, hogy hova akart vágni B. követe, t. i. miután a rend szabadság nélkül el lehet, a szólót azok közé sorozza, kik a rendet a szabadság árán is behozni akarják; de miután a szabadság rend nélkül nem létezhet, a másik követ mind a kettőnek barátja volna, és igy mint elvbarátjától nem is várt a szónok mást, minthogy amannak elsőbbséget ad; de azt merőben tagadja a szóló, hogy a javaslott képviseleti rendszer által a rendnek ügyét védené ellentétben a szabadsággal, hanem sokkal inkább a a szabadságot kívánja biztosítani a féketlenségek minden ne­me és azon reactio ellen, mellyet a korteskedés országunk jelen állapotában a birtokosok részéről mindenféle haladási és kifejlődési indítványok ellen támasztottak, és még támaszt­hatnának; a szóló nemcsak nem akarta a csekély, vagy semmi vagyonnal ellátott nemességet politikai kiskorúságra kárhoztatni, sőt inkább azon hivatást, melly ezen osztályt a születésnél fogva illeti, teljesen méltánylotta, és nem abbeli jo­gát vette kérdésbe, miszerint tetszése szerint bárkit, ha nem­nemest is, képviselőnek válasszon, hanem egyenesen a hala­dás érdekében nyilvánította a feletti aggodalmát: valljon czélszerűleg történik-e, ha a tanácskozási és választási mos­tani formákat régi állapotukban hagyván, épen azok által a drágán megvásárlón tapasztalás daczára, a választások és tanácskozások szabadságát veszélyeztetjük. Kérdem — foly­­tatá a szónok — B. követétől: szabadoknak mondhatja-e a mostani választásokat, midőn a választóknak egyik fele re­meg és retteg a másik fél előtt? midőn a választók ólmos bo­tokkal, pistolyokkal, fokosokkal jelennek meg a választás helyén, hogy választási jogaikat védhessék; vagy meg sem jelenik az ellenfél, mert gyilkolni, mert véres palástot vállaira ölteni nem akar. Kérdem, ki bir több szabadsággal: azon 20 nemes-e, ki senkitől le nem itatva, senkitől meg nem vesz­­tegettetve józan esze és meggyőződése szerint olly képvise­lőt választ, kit ismer, ki iránt bizodalommal viseltetik, kire az alispánnak, szolgabirónak, követnek választását, a megyének igazgatását bízza, vagy azon 20 nemes, ki 1980 nemes társai­val teli. Pétery ur tanyájára vitetik, s ott nemcsak szavazatát, de józan eszét is nyolcz napra áruba bocsátja, olly férfira vok­sol, kit nem ismer, és kinek nevét megmondani sem tudná, hacsak azon kérdést nem intézik hozzá: kinek a borát itta meg kend? mire a választandó alispánnak nevét eldadogja. Valóban, ki a képviseleti rendszernek behozatalában a sza­badság megszorítását tekinti, az az egyenlőségteli tan tonák értelmezése következésében a műveletlen sokaságot országos ügyeink intézésében nevezetes tényezővé, sőt túlsúlyúvá avat­ná, és ezen tette által a közvéleményt, a köz­intelligencia aka­ratát játszaná ki, és a törvényhozást retrográd lépésekre kény­szerítené. E tekintetben elég volna hazánkra hivatkozni, hol az intelligencia által adott utasítások a józan haladás eszméit pártolják, a kortesek utasításai pedig századokra visszalökik, vagy túlságokra kényszerítik a törvényhozást; de hivatkozha­­tik a szóló Helvetiára is, mellynek országgyűlésén az úgyne­vezett „Tagsatzungen“ 1842 ben személyesen jelen lévén, a svyzi cantonnak követje a sajtószabadságnak megsemmisíté­sét indítványozta, és úri, nemkülönben Untenwald cantonok­­nak követei által pártoltatván, a szólónak a feletti álmélkodá­­sára azt jegyezték meg a jelen voltak, hogy a nevezett can­­tonokban az általános szavazati jog divatban levékt, s igy a durva pallérozatlan tömeg által igazgattatván, ezek minden tekintetben elmaradtak a többiektől, sőt még a tortúrát is megtartották. Francziaországban a legitimisták az általános szavazati jogot sürgetik, mert ezen ország mostani választói­tól a fenálló rendnek felforgatását nem reményihetik; tudják, hogy ha a polgári és vallásos szabadság az általános többség akaratára bízatnék, ők, segédeikkel együtt szép játékot űzhet­nének. A szónok tehát a szabadság és rend érdekében kívánja a képviseleti rendszer behozatalát, mellynek folytán nemcsak a nemesek, de a többi kapacitások is, részt vevén a megyék igazgatásában, a legfelvilágosultabb és legerényesebb pol­gárok ülnének a tisztviselői székekben. Van-e mindezekben — azt kérdi a szóló egy tiszántúli követtől — legkisebb nyo­ma is olly törekvésnek, melly az osztályzati különbségek uj nemét, valamelly oligarchiát, akarna felállítani, és a magyar nemesség törvényes és szellemi egységét megtörni, vagy el­tagadni az értelmesség szavát, mihelyt az nem kastélyból jő, vagy a kevesebb, sőt semmi birtokunkat minden választási jogokból kizárni? Azon tiszántúli követ az aristocraliát egy testnek hiszi, mellynek körében jogszerű különbség nincs, és ha jogban nincs, úgy hivatásban sem lehet, de ezen hivatás nem a törvények és jogok, hanem azon feladás érdeke által van feltételezve, mellyet min magunk, mint törvényhozók ki­tűztünk. Hogy ha a proletaries nemesek ezen feladásnak jo­gaival összekötőn kötelességeknek megfelelni nem tudnak, a törvényhozásnak múlhatatlan kötelessége őket ezen jogok gyakorlásában korlátozni, annyival inkább, mennyivel bizo­nyosabb, hogy azon tiszteletlenség, mellyel a törvényhatósá­gok a törvények iránt viseltetnek, kiforrását, a korteskedés­ben leli. Hogy ha azon tisztviselő,­­ a törvényeket, nem tel­jesíti vagy megszegi, népszerű eigner, hol van az orvoslás? meglehet, hogy egy gyűlésben építót rendelnek el ellene, de a következő gyűlésre korteseket hoz, az actio megsemmisít- 20

Next