Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-01-14 / 4. szám
használtathatik, mindkét tábla nem lesz képes azt többé eltörölni. Inkább hagyjunk egy kis alkalmat az excessusra, büntessük azokat szigorúan, bár kegyetlenül is ha tetszik, de ne rontsuk meg választási jogunkat. A bevitel megtiltatása magukat a pártokat megszüntetné, pártok pedig szükségesek. A Montesquieure hivatkozást illetőleg azonban megjegyző egy tag, mikép ezen franczia író nem igen sokat tudott a pártoskodás gyakorlati természetéről, legkevesbbé pedig a magyarországiról, s e részben, úgymond, a szónok sokkal nagyobb autoritásnak ismeri a kerületi RR-nek egy némelly tagját. Amennyiben pedig némelly előadásokat, egyenesen az értelmiség ellen látott irányzottnak, kérdi az illetőket: valljon az intelligentia akkor is auctoritásokhoz hajlik-e, midőn utasítások adatnak? Ha az auctoritásoktól jó elvek származnak, ekkor természetesnek látja; ellenkező esetben pedig nem hiszi, hogy azt állítani lehessen. Szemrehányáskép hallotta, úgymond, érinteni, hogy a kormány a kicsapongások fékezésébe önindultából bele nem avatkozott. Ezt ő inkább érdemnek, dicséretesnek tartja, mert azt látja, hogy a megyék autonómiáját megtámadni nem akarta. Volt is már példa, hogy a kormány a Sz. vármegyében P. választása alkalmával történt kicsapongások orvoslását magára Ja megyére hagyta, melly azt olly tökéletesen véghezvitte, hogy jelenleg is magoktól a hatóságokat várta, hogy czélszerűen intézkedjenek, s ezen utat még akkor is megkísértette, midőn befolyásra fölhivatott; ámde a megyék nem éltek szigorúan jogukkal és hatalmukkal, mert ha akicsapongó népszerű férfi volt, büntetetlen maradt. Válasszanak a megyék jövendőre olly táblabirákat, kik részrehajlatlanul járnak el az illyneműr ügyek megítélésében, mit hogy könnyebben cselekedhessenek, organizáljuk az eljárásmódját, s erre a kér. Riket újólag fölhívja és kéri, hogy a csoportos bevitelt minden egyes személyért fizetendő 50 pengő forinttal büntetendőnek határozzák. — Némelly közbejött válaszok és czáfolatok után végre zavarás sürgetteték, s kérdésül tűzetvén ki: valljon kivánják-e aket. RR. a bevitelt azon esetre is büntetni, ha az nem fegyveres csoporttal történik: Pozsony, Vas, Nógrád, Somogy,Mosony, Győr, Verőcze,Szerém, Zemplén, Sáros, Szathmár, Szabolcs, Szepes, Borsod, Ugocsa, és Bihar „igen“-nel, a többi megyék pedig „nem“-mel szavaztak, s igy 16 megye ellenében 32 csupán a fegyveres csoportok bevitelét határozá büntetendőnek. — Ezzel az ülés d. u. 3/4 kor eloszlott. CXXXVII-ik ker ülés, jan. 13-kán d. e. 912 órakor. Az elnökség egy petitióját nyujtá be a hazánkbeli összes zsidóságnak általános felszabadittatásuk iránt, melly folyamodvány az illyesek iránt adandó előleges vélemény végett felállíttatott bizottmány ekibe utasíttatok. Megkezdetett azután a tegnapi határozattal kapcsolatosan azon kérdések fölötti tanácskozás : minő büntetéssel fenyíttessék a fegyveres csoportok bevitele? s minő bíróság járjon el az ítélethozásban? Több nyilatkozatok szerint oda hajlott a BR. véleménye, hogy e kérdéseket addig elintézni nem lehet — mig a megvesztegetésről szóló §-t az evégett megbízott összes jegyzőség el nem készíti, mert abból fog kitűnni, valljon a megvesztegetésre szabandó büntetés alkalmazható leend e a fenforgó esetre is, vagy nem. — A tisztújítás alatt elkövethető sértések nemeit, s ezekre határozandó büntetéseket magukban foglaló 41—49. szakaszok iránt igen huzamos — azonban többszörös elnöki felhívás daczára is csekély figyelemmel kisért vitatkozás fejlett ki, főleg az utasítások szellemében javaslott kihagyások vagy módosítások miatt. (Közlöttük ezen szakaszokat lapjaink múlt é. 102 ik számában). Legtöbb kifogás létetett a 44—47 §ra mellyekben a közrend tettleges megzavartatásának, széksértést magokban foglaló tényeknek, criminalitásoknak vagy pedig magános sértéseknek esetei, s ezekre szabandó büntetések soroltatnak elő. Némelly tagok a lázadás esetének meghatározásában utat véltek nyitva látni a főispáni önkénynek, a fölbujtókra nézve pedig nem véltek elég gondoskodást felállítva lenni. A szerkezetet tehát egyik szónok javaslatára többen is úgy kívánták módosítani, hogy — mielőtt a lázadás esete kimondatnék, vagy fegyveres erő használtathatnék, szólíttassanak rendre a zavargók és olvastassék fel a lázadási törvény, s ha ennek sikere lesz, csak a felbujtók büntettessenek egyenként 200 pengő forinttal; ha pedig a csend helyre nem áll, oszlattassék el az ülés, kitüzetvén más napra annak folytatása, s ezen esetben minden zavargó egyenkint 100 pengő forinttal büntettessék vagy 20 napi fogsággal; ha pedig az eloszlatási rendeletnek nem engedelmeskedve a féktelenkedés tovább is tartana, s a rend és csend helyreállítása végett felhívott fegyveres erőnek is ellenszegülnének, csak akkor álljon be a lázadás esete. Azon kifogásra nézve, mintha itt főispáni önkénynek hely adatnék, felvilágosításul figyelembe hivatott, mikép az itt felhozott eljárás és ítélethozás a megyék által önmaguk közül bizodalom útján választandó részint csendtisztek részint őrszéki vagy törvényszéki bírák által történendik. Ezek szerint megnyugodván a többség a javaslati módosításban, az a jegyzőség figyelmébe ajánltatott, egyszersmind pedig elfogadást nyert egy tagnak azon javaslata, hogy a többi szakaszoknak is módosításokon kelljen átmenni, ezeknek alkalmazásával szinte a jegyzőség bizassék meg, de azon vezérnézetek kijelölésével, amelyeket azokban a kér. IP, világosabban vagy részletesebben kifejezve óhajtanak. Minthogy azonban nemerlyek a 47. §-t kihagyatni sürgetők, szavazás által döntetett el a kérdés, amelly iránt Zemplén , Sáros, Szatmár, Szabolcs, Szepes, Borsod, Heves, Beregh, Torna, Bihar, Marmaros, Arad, Brassó, Pozsony, Sopron, Trencsik, Vas, Nógrád, Liptó, Győr, Veszprém, Baranya, Mozsony, Pozsega és Szerém megtartása mellett. Ingh, Gömör, Ugocsa, Csongrád, Békés, Danád,Nemes, Torontál, Nyítra, Zala, Komárom, Bars, Somogy, Ilont, Zólyom, Fejér, Esztergom, Turóc, Pest, Tolna, Árva, Bács és Verőcze kihagyására szavaztak, s igy a szerkezet 2 szó többséggel elvileg megmaradt. \ /(aik .szakasz, mint ismétlés, kihagy atoll. Az 50-dik §-hoz, mellvbcsi a tisztujitási súlyos kicsapongások számlálainak idő, egy megye követe, különösen azon szempontból, minthogy a tisztujitást nemzeti ünnepnek kívánja — küldőivel együtt — tekinteni, utczán és korcsmákban új zenét egyiránt megtiltandóknak javaslá, mihez, mások a zászlókkal való utczai éorteskedést is kapcsoltatni kívánták, kétségtelennek látszván előttük, hogy ha a székhelyre való csorportulásban rejlik némi magva a kicsapongásoknak, még sokkal inkább mondhatni ezt a zene melletti vigalmakról és utczai zászlós csoportozásokról, mellyek közé ellenvéleménynek, sőt nem nemesek is keveredvén, könnyen kicsapongás keletkezhetik. Más tagoknak a szerkezet összeillesztése ellen is volt kifogása, miszerint t. i. a §. a pontjának eleje annak végével ellentétben áll; továbbá hogy a fegyverrel a tisztválasztás színhelyére menetel és azzal való fenyegetőzés büntetés alá van ugyan rendelve, de a tettleges megtámadásra csak a perbefogatás van kimondva, a büntetésnek meghatározása nélkül. Ennélfogva többen kívánták, hogy a szerkezet elveinek megtartása mellett, a javaslott bővítések s illetőleg átalakítás megtörténjenek. Elkezdődvén a szavazás, minthogy a folytonos zajongás közben a föltett kérdést többen nem hallották, az egy kis időre félbenszakasztatott, s az elnökség ismételve kényteleníteték megújítani a szavazati kérdést : kívánják-e a kérdétek, a szerkezet elveinek megtartása mellett v annak styláris alkatát is megtartani, vagy az előadottak értelmében módosítani? 19 megye mindenkép a szerkezet mellett, 29 pedig módosítására szavazott. E szerint a módosítások kijelölése közben megújíttatott azon tegnapi kérdés szabad legyen-e a választásnál kardosan megjelenni? Ezt némellyek csupán a díszöltözet kiegészítéséül kívánták megengedtetni, mások azonban a „diszöltözet“ feltételét mellőzni s a kardviselést általában megengedendőnek vélték, ellenben „bármi más sértő eszközöket“ és fegyvereket szigoruan tilalmazandónak javassák, mi el is fogadtatott, s a 70. § a pontja e szerint módositandónak rendeltetvén, a többi pontok vizsgálat alá vétele közelebbi ülésre tartalék főn, az ülés d. u. 1 óra tájon befejeztetvén. A f. h. 10-kei 133-ik kér. ülésről adott rövid tudósításunkhoz , a nézetek több oldalróli föltüntetése végett ide iktatunk még némelly szónoki főbb állításokat. Azon kívül, hogy többek ismételve kijenték, mikép a megvesztegetés nem bűntett, néhány tag azon hiedelmét fejezte ki, hogy némelly esetekben kötelesség, sőt erény is; továbbá, hogy a megvesztegetések büntetése esetére beálland a részvétlenség phasisa, legnagyobb kárával a közügyek folyamának. Egy szónok inconstitutionálisnak mondá azon elvet, hogy azért kelljen valamelly tárgyban intézkedni, mivel az a királyi előterjesztvényekben foglaltatott, a mire azonban az illető tag részérül megjegyeztetett, hogy ö. előadásában nem kizárólag a kir. előterjesztvényekre támaszkodott, hanem az arra költ válaszföliratban tett igéretszavára az országos KK és RRnek, továbbá pedig azon álttalános szükségérzetre, mellynek szózata a kicsapongások fékezését minden szinkülönbség nélkül olly hathatósan sürgeté. — Az ülés eredményét már előbbi számunkban közlöttük. Hogy azonban az illy változatos fejtegetések részletes vonásait annyival inkább kitüntethessük, közlünk itt még pótlólag két hatályos szónoki előadást, mellyek ezen ülésben mondattak, s főbb elemeik szerint az e napról közlött tudósításunkban kiemelve is voltak. Egy hatályos szónok, ki a képviseleti rendszert javaslatba hozó, következő — előbbi tudósításunk folytában főbb eszméi szerint — már érintett előterjesztést lön . Midőn a szónok küldői a képviseleti rendszert a megyei tanácskozások és választásoknál behozni akarják, azon tapasztalásból indulnak ki, miszerint merő rendőri, büntető és szavazatadási intézkedések által azon a bajon, melly most helyhatósági rendszerünket disztelenik, segíteni nem lehet, és az úgynevezett korteskedés mélyebben fekvő organicus bajokra mutat, mellyeket olly könnyen bemázolva nem orvosolhatunk, mert a megye magyar közéletünknek legjelentékenyebb fabtora, melly megcsókányüsödve régi zavarában nem maradhat akkor, midőn a városi szerkezet, birtokviszonyaink, polgártársainknak személyes jogai, lényeges változásoknak mennek elébe, és hogyha közigazgatásunk ezen ágát, melly alkotmányos életünk gyálpontját képezi, egy rendes és hathatós igazgatásnak kellékeivel összehangzásba nem hozzuk, minden reformintézkedéseink sikeretlenek maradódnak; mert a régi zavarban tespedő megyék az illető törvényeket végrehajtani nem fogják. Makacsait akarunk-e homlokkal állani ellen az idők szellemének? melly mint a viz, a természetnek csak egy törvényét követi, és mindaddig ellenállhatlanul dönt le maga előtt mindent, míg tökéletes egyensúlyba nem helyezkedik. Ki volna a KK. és RR. között, ki azon pillanatban, midőn több polgártársainkat alkotmányos életünk kártoraiba bevenni akarjuk, midőn a politikai befolyású sokaság, mellyel eddig sem tudtunk kormányozni, számra nézve megszaporitva, érdekekre nézve pedig még különbözőbb reend mint most, a szükséges rendnek újabb biztosítékáról nem gondoskodnék? ha pedig gyökeres orvoslatra felhatalmazva nem vagyunk, mondjuk meg küldőinknek őszintén és bátran, hogy a nélkül alkotmányunk mindannyiszor veszélyben forog, valahányszor egy szabad nemzet életében elő kezd állani azon szükség, melly parancsolja, hogy az alkotmányos jogok gyakorlását fegveres erő védje, mint Zalában, Vas, Szabolcs, Gömör, Szatmár, és Fejér megyékben történt. Egy volt akkor Kárpáttól Fiuméig a gyökeres orvoslást sürgető szükségteli érzelem, és a közös intelligencia, a pártoknak minden orgánumai, elég erős polgári érzettel bírtak egyszerre fölemelkedni a gyökeres orvoslat magas szempontjára, hogy t. i. megyei rendszerünk képviseleti rendszerré átalakíttassék. És most, midőn a munkához kellene látni — ezen érzelem eltűnt, a szükség elenyészett! azon nemeseket eléggé dicsérni nem tudják a szónokok, kik nem rég verekedtek és gyilkoltak! miért? mert ősei hajdan ezt a földet, ezt a szabadságot a törökök ellen védték, maradékai pedig mostani békében más véleményű polgártársait törököknek nézék, kikkel ólmos botjaiknak súlyát, kardjaiknak élét éreztetek, igaz, egy más ok is hoznék föl, hogy t. i. az érintett események által felhevült kedélyeknek befolyása alatt legdrágább szabadságok, a választási jogoknak megszorítása felett a szükséges meggondolással tanácskozni és határozni mostanában nem lehetne. A szóló elfogadja ezen okoskodás helyességét, de ugyan azon követtől azt kérdi: miért nem említette a másik okot is, hogy t. i. azok, kik a megyei tanácskozásokban legnagyobb befolyással bírnak, és így maguk a KK. és RR. is, a képviseleti rendszernek indítványozása által népszerűségüket a proletarius nemeseknél veszélyeztetni nem akarták. A szóló megyéjében megtették az indítványt, és sikerült. Van még egy bal előítélet, melly a képviseleti rendszer ellenében felhozatik, hogy ez a szabadságot megszorítja. Ennek tulajdonítja a szónok B. követének azon állítását, mintha a szóló és egy másik követ között, ki hasonlólag a képviseleti rendszert pártolta, mégis nagy különbség léteznék, mert amaz a szabadság, a szóló a rendnek embere. Jól tudja a szóló, hogy hova akart vágni B. követe, t. i. miután a rend szabadság nélkül el lehet, a szólót azok közé sorozza, kik a rendet a szabadság árán is behozni akarják; de miután a szabadság rend nélkül nem létezhet, a másik követ mind a kettőnek barátja volna, és igy mint elvbarátjától nem is várt a szónok mást, minthogy amannak elsőbbséget ad; de azt merőben tagadja a szóló, hogy a javaslott képviseleti rendszer által a rendnek ügyét védené ellentétben a szabadsággal, hanem sokkal inkább a a szabadságot kívánja biztosítani a féketlenségek minden neme és azon reactio ellen, mellyet a korteskedés országunk jelen állapotában a birtokosok részéről mindenféle haladási és kifejlődési indítványok ellen támasztottak, és még támaszthatnának; a szóló nemcsak nem akarta a csekély, vagy semmi vagyonnal ellátott nemességet politikai kiskorúságra kárhoztatni, sőt inkább azon hivatást, melly ezen osztályt a születésnél fogva illeti, teljesen méltánylotta, és nem abbeli jogát vette kérdésbe, miszerint tetszése szerint bárkit, ha nemnemest is, képviselőnek válasszon, hanem egyenesen a haladás érdekében nyilvánította a feletti aggodalmát: valljon czélszerűleg történik-e, ha a tanácskozási és választási mostani formákat régi állapotukban hagyván, épen azok által a drágán megvásárlón tapasztalás daczára, a választások és tanácskozások szabadságát veszélyeztetjük. Kérdem — folytatá a szónok — B. követétől: szabadoknak mondhatja-e a mostani választásokat, midőn a választóknak egyik fele remeg és retteg a másik fél előtt? midőn a választók ólmos botokkal, pistolyokkal, fokosokkal jelennek meg a választás helyén, hogy választási jogaikat védhessék; vagy meg sem jelenik az ellenfél, mert gyilkolni, mert véres palástot vállaira ölteni nem akar. Kérdem, ki bir több szabadsággal: azon 20 nemes-e, ki senkitől le nem itatva, senkitől meg nem vesztegettetve józan esze és meggyőződése szerint olly képviselőt választ, kit ismer, ki iránt bizodalommal viseltetik, kire az alispánnak, szolgabirónak, követnek választását, a megyének igazgatását bízza, vagy azon 20 nemes, ki 1980 nemes társaival teli. Pétery ur tanyájára vitetik, s ott nemcsak szavazatát, de józan eszét is nyolcz napra áruba bocsátja, olly férfira voksol, kit nem ismer, és kinek nevét megmondani sem tudná, hacsak azon kérdést nem intézik hozzá: kinek a borát itta meg kend? mire a választandó alispánnak nevét eldadogja. Valóban, ki a képviseleti rendszernek behozatalában a szabadság megszorítását tekinti, az az egyenlőségteli tan tonák értelmezése következésében a műveletlen sokaságot országos ügyeink intézésében nevezetes tényezővé, sőt túlsúlyúvá avatná, és ezen tette által a közvéleményt, a közintelligencia akaratát játszaná ki, és a törvényhozást retrográd lépésekre kényszerítené. E tekintetben elég volna hazánkra hivatkozni, hol az intelligencia által adott utasítások a józan haladás eszméit pártolják, a kortesek utasításai pedig századokra visszalökik, vagy túlságokra kényszerítik a törvényhozást; de hivatkozhatik a szóló Helvetiára is, mellynek országgyűlésén az úgynevezett „Tagsatzungen“ 1842 ben személyesen jelen lévén, a svyzi cantonnak követje a sajtószabadságnak megsemmisítését indítványozta, és úri, nemkülönben Untenwald cantonoknak követei által pártoltatván, a szólónak a feletti álmélkodására azt jegyezték meg a jelen voltak, hogy a nevezett cantonokban az általános szavazati jog divatban levékt, s igy a durva pallérozatlan tömeg által igazgattatván, ezek minden tekintetben elmaradtak a többiektől, sőt még a tortúrát is megtartották. Francziaországban a legitimisták az általános szavazati jogot sürgetik, mert ezen ország mostani választóitól a fenálló rendnek felforgatását nem reményihetik; tudják, hogy ha a polgári és vallásos szabadság az általános többség akaratára bízatnék, ők, segédeikkel együtt szép játékot űzhetnének. A szónok tehát a szabadság és rend érdekében kívánja a képviseleti rendszer behozatalát, mellynek folytán nemcsak a nemesek, de a többi kapacitások is, részt vevén a megyék igazgatásában, a legfelvilágosultabb és legerényesebb polgárok ülnének a tisztviselői székekben. Van-e mindezekben — azt kérdi a szóló egy tiszántúli követtől — legkisebb nyoma is olly törekvésnek, melly az osztályzati különbségek uj nemét, valamelly oligarchiát, akarna felállítani, és a magyar nemesség törvényes és szellemi egységét megtörni, vagy eltagadni az értelmesség szavát, mihelyt az nem kastélyból jő, vagy a kevesebb, sőt semmi birtokunkat minden választási jogokból kizárni? Azon tiszántúli követ az aristocraliát egy testnek hiszi, mellynek körében jogszerű különbség nincs, és ha jogban nincs, úgy hivatásban sem lehet, de ezen hivatás nem a törvények és jogok, hanem azon feladás érdeke által van feltételezve, mellyet min magunk, mint törvényhozók kitűztünk. Hogy ha a proletaries nemesek ezen feladásnak jogaival összekötőn kötelességeknek megfelelni nem tudnak, a törvényhozásnak múlhatatlan kötelessége őket ezen jogok gyakorlásában korlátozni, annyival inkább, mennyivel bizonyosabb, hogy azon tiszteletlenség, mellyel a törvényhatóságok a törvények iránt viseltetnek, kiforrását, a korteskedésben leli. Hogy ha azon tisztviselő, a törvényeket, nem teljesíti vagy megszegi, népszerű eigner, hol van az orvoslás? meglehet, hogy egy gyűlésben építót rendelnek el ellene, de a következő gyűlésre korteseket hoz, az actio megsemmisít- 20