Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-08-02 / 61. szám

nemesektől az adó behajtatik-e, de ezt nem teljesítvén, né­mileg részese lett a törvény végrehajtásának elhanyagolá­sában. Egy megyei követ megemlité, miképen a hírlapok­ból tudhatni, hog°y van megye, hol nem régiben kimondatott, mi szerint az úrbéri tel­ken lakó nemesek adót fizetni nem tartoznak, s utasításba is adta követeinek, hogy az 1836: 11. t. eltöröltessék. E megyének ugyan jeleiben képviselői nincsenek itt, s a tárgyról kellő tudomást nem szerezhetünk, de van egy más megye, hol az adó ellen ólmos botok hasz­náltattak, itt is ezen adó mind ekkoráig behajtatlan maradt. — Vannak még a hazában több megyék is, mellyek az 1836: 11. t. végre nem hajtották, ezekre nézve tehát szükséges lett volna a Helytartótanácsnak felügyelni, s azokat a tör­vény teljesítésére szorítani. Az érdeklett S. megye követe nyíltan megvallá, hogy mikor az országgyűlésre feljött, még addig megyéjében a conscriptio be nem végeztetett, s igy az erectatio sem történhetett meg, de az 1836. ul. t. nem csak megyéje, de mennyire tudomása van, a szomszéd megyék sem hajtották végre. — Az utána szólott megyei követ, azon megyékre, mellyek a törvény teljesítését elhanyagol­­ták,speciális törvényt kívánt alkottatni, melly szerint a hátra­maradt adót a hanyag tisztviselő fizesse, mert annak a sze­gény nemes nem oka, hogy az adófizetésben elmaradt, azt annak idejében évenként könnyen megfizethette volna, de most egyszerre 8 évi adót vagyona tetemes csorbítása nél­kül meg nem adhatja, s igy ha ezen adó elengedtetik, általa a szegény adózó nép terheltetik, ha pedig megvétetik a sze­gény nemesen, az bizonyosan tökre jut, már pedig az ártat­lant büntetni nem lehet, s igazságos, hogy a behajtatlanul ma­radt adót a tisztviselő fizesse. — Azonban a BR. nagytöbb­sége a borsodi indítványt elfogadta, melly szerint felírás ál­tal megkéretik ő Felsége, hogy a Htanács jelentést tegyen az országgyűlésnek arról, miért nem hajtatott végre némelly törvényhatóságokban az 1836: 11. t. hogy e tárgy iránt a törvényhozás kellőleg intézkedhessék. Száznyolczvanötödik országos ülés a lek. RRnél julius 30k án délutáni 1 órakor. Az országbírói itélő­­mester felolvasta a míg Fő-RR. válaszüzenetét a közép­ponti és fiumei vasútvonalak iránt, melly szerint, a RRnek e tárgy körüli intézkedését, úgy a felírást is elfogadják, csu­pán a felírásban azon szavakat„Pozsonnyal s Felséged örö­kös tartományaival“ ezen szavakkal „Pozsonnyal s Felséged többi örökös országaival és tartományaival“ kívánták fel­cseréltetni, de ahoz a RR. nem járulhattak, mivel az ugyan kétségbe vonhatlan, hogy az ausztriai ház a sanctio prag­­matica által a magyar koronát örökösen bírja, de azért Ma­gyarország ollyannak, mint a többi örökös tartományok nem tekinthető, igen különböző e kettő közötti gyökérjog, az ausztriai tartományokat, az­­ausztriai ház egyszerű család gyöknél fogva bírja örökösen, de Magyarországban, jóllehet a sanctio pragmatica a férfi és leányágra kiterjesztő az örökösödést, de vannak kötelességek, mellyeknek teljesíté­sével, a koronázás és eskü letétel mellett foglalja el a ki­rályi koronát, illy­en kötelezések az ausztriai örökös tarto­­­mányokban nincsenek, s azért szükségesnek véltek demar­­cationalis fintát fentartani, nehogy azon kifejezésnek idő­vel olly valami diplomaticai erő tulajdonitassék, mi Magyar­­ország állását veszélyeztetné. — Erre a nm. Elnök meg­­jegyze, miszerint a míg FO­RR. azon szavakat a törvényből vették, s ezen kifejezéssel éltek az ország Rendei annak­­előtte is, ez a nemzet jogát legkevésbbé sem sérti, az ország függetlenségét az 1791 : 12. t. világosan meghatározza; az 1732 : 1. 4. t. az örökösödési szó nyilván benfoglaltatik ; s Magyarország az ausztriai háznak ép olly örököse, mint a többi tartományok, melly joggal bírja pedig ezeket, annak elhatározása, itt körünkhöz nem tartozik; annyit azonban minden esetre tudok, hogy a m. Fö­Rt. azon módosítás­nak semmi diplomatikai erőt tulajdonítani nem kívántak. Sajnos állapot is lenne, ha valaki Magyarország független­­ségét egy vasúti felírásban foglalt kifejezések által kétség­be venni, s azt megdönteni bírná, ekkor már nem a legna­gyobb szilárdsággal bírna hazánk függetlensége , — annál­­fogva az ajánlott styláris módosítást, mint eddig törvénye­sen használt kifejezést elfogadtatni javaslotta. Mire vála­­szoltatott, hogy ha a FORR. azon kifejezésben semmi diplo­matikai erőt nem helyeznek, akkor minek lelték a mó­­dosítást. Nagyobb tárgyról az országgyűlésen nem lehet szó, mint az ország integritásának elhatározásáról, annál­­fogva többen ezen kérdés megvitatását a kerületi ülésbe vinni kívánták.­­ Azonban egy megye követe, ezen diplo­matica kérdés elmellőzésére, minthogy a balparti vasút csupán Ausztriával lenne összekötve, a főrendi módosítás helyett ezen szavakat „Pozsonnyal s ausztriai határszélek­kel“ iktatni javasolta , a melly közhelyeslést nyervén , az itélőmester által a Fő-RRnek tudtára adatott, kik az ajánlott módosításhoz azonnal hozzájárulván, a felírás felterjesztése végett a RR. elegyes ülésbe mentek. Sz­áznyolczvanh­a­todik országos ü­losanm. iye-RRnél, jú­l. 31-én 10 órakor. Napirenden a sérelmek folytatása, mellybek­ is a 2-ik osztály végéig eljutott a nm. tábla, többnyire a javaslati felterjesztésben megegyezvén, némelly módosításokkal. Azonban a Selmecz és Bélabánya sz. kir. egyesült bányavárosok sérelmei tárgyalása után egy méltoságos gróf és főispán el nem hallgathatá azon méltó aggodalmát, melly­el e panaszok modora miatt eltölté. Igaz ugyan, hogy a szerfeletti fűszerezés a napi divathoz tartozik, de illy paprikázott és illetlen előadás a magyar törvényhozás előtt eddig ismeretlen, és soha egy megye illy modorban fellépni nem mert. E rész példát könnyen más városok is követhetnek, s könnyen illy előadások leginkább árthatnának a városok érdekének, azért szólittatnának fel a­­­­Ra, hogy az illető városi követeknek e sérelmeknek illen­dőbb modorba öntését meghagyják.­­ Ezen nézetben az illetett kormányszék alelnnöke teljesen megegyezvén, ezen botrányos előterjesztés minden tételeiben a felsőbb­­ségnek lizezorl­i megsértését találta, s igy vagy az előbbi indítványt elfogadni, vagy legalább a viszontzeneiben ez­iránt erőteljes észrevételt tétetni kívánt.­­ Kételkedett erre egy m. gróf, hogy a nm. Fő-RR. a javaslati felszólítás­sal ezért érendjenek, mert a tett felterjesztést megsemmi­síteni hatalmukban nincsen, a törvényhatóságokat pedig arra oktatni, milly modorban terjesszék fel jövendőre sérelmeiket, nem lehet a F.RR. feladata, minthogy ők nem a jurisdictiók nevelői. S igy még ollyast is találnának felelni a t.­RR. mik talán nem igen kellemesen fognának hangozni. — Egy nm. országnagy leginkább e sérelmek epilógusát látta illetlen­nek, s sértőnek, s minthogy ebben úgy is semmi uj adat elő nem fordul, legalább annak kihagyatását sürgetni s az egész modor iránt rászóló észrevételt a viszonszenetben tétetni kívánt; a mi is egyhangúlag elfogadtatván, ő cs. k. Fensége e szerint a többség határozatát elnökileg kimondani s ez­után az ülést eloszlatni kegyeskedett. CCXLIX. kerületi ülés julius 31-kén. Elnökök, jegyző és naplóvivő az előbbiek. — Az V. osztályú sérel­mek és kivonatok feletti tanácskozás a tegnap megszakadt fonalon folytattatván, élénk vitatkozást szült Borsod me­gyének a 128 pont alatt foglalt abeli kivonata, hogy az egyházi vagyis papi minden jószágok világiasitassanak, s az egyház szolgáinak hivataluk fontosságához mérsékelt illendő fizetés határoztassék, a fenmaradandó jövedelem pedig a népnevelésre, s iskolák felállítására forditassék. Ezen tárgy felett a tanácskozás még be nem fejeztetvén, a vitatkozás részleteit jövő számunk hozandja. Száznyolczvanhetedik orsz. ülés a m. Fő- Rendeknél, országbíró ő excja elnöksége alatt, kezdete dél­kor; tanácskozások tárgyai: az országgyűlési szállások kö­rüli rendi­­zenet és törvényjavaslat. Hosszas, egész délutáni 4 óráig kihúzott tanácskozások után a szabad alkura néz­ve a t. RB. javaslata elfogadtatott, úgyszinte a szállások mennyiségére s többi pontokra nézve is,se szerint a felírási javaslat változatlanul megtartatott. CCL. ker. ülés aug. 1 jén. Elnökök, jegyző és nap­lóvivő az előbbiek. A tegnap tárgyalás alá került borsodi kívánat feletti tanácskozás folyt átlátott; míg a vitatkozás részleteit legközelebb közölhetjük, megemlíteni kívánjuk, miszerint a kérdés hosszas vitatása után az orsz. választ­mány azon véleménye, hogy az, mint a törvényes jo­gokkal ellenkező, nem pártoltathatik, 25 szóval 22 ellenébe elvettetett. Ezután Sr­mnak tegnap tett indítványát, melly szerint mondassák ki, hogy az egyházi javak a törvényhozás rendelkezése alá tartoznak, de aziránt ez alkalommal ren­delkezni nem kívánnak, többen kívánták szavazatra kitűzni, s a kérdést úgy állítani fel: valljon a borsodi indítvány, melly azonnal óhajt az egyházi javak felett rendelkezni, vagy pedig a fenebbi k­ mi indítvány fogadtassék-e el? ezen kérdés élénk vitára nyújtott anyagot, mert voltak többen, kik azt m­ a indítványa folytában, az indítványok sorára kívánták utasí­tani, s annálfogva mindegyik kérdés felett külön szavazatot sürgettek, s ez 27 szóval 18 ellenébe elfogadtatott. — A borsodi indítvány pártolására szavazott: Borsod, Csongrád, Békés, Csanád, Nógrád, Bars, Zólyom, Pest Tolna, s igy 27 megye a most számított megyék kívánságát kisebbségbe ejtette. — Ezután sor szerint szavazat alá következett a k-mi indítvány , 23 szóval 22 ellenébe ez sem fogadtatott el, s ekkép került szavazat alá a b-i indítvány, hogy mivel B. megyének előterjesztése sem sérelem, sem kívánat, az indítványok sorára utasíttassék, de a BB. 23 szóval 21 el­lenébe ehez sem járultak, s ekép a tanácskozás alatt lévő tárgy illy állásban el nem idéztethetvén, az, minthogy a tanácskozás már délutáni 4 óráig terjedett, más­napra halasztatott, magam szólítottam fel az egyházi rendet, hogy szólana a tárgyhoz, de ők mindnyájan a k. k. leiratot pártolták.— Múlt országgyűlésen, midőn a vallás tárgya került szőnyegre, Szepessy akkori pécsi püspök mondá: declaro, etiam si lex lata fuerit, tam­en non obtemperabimus, nem volt az egyházi rend között egy is, ki ezen nyilatkozatnak ellene mondott volna. S­ illy­en testületnek szavazatot adni nem tanácsos. — Országgyűlése előtt megtudta az egyházi rend, hogy a kir. városok a kir. propositiókban foglaltatnak, folyamodott, hogy a káptalanok országgyűlési szavazatának elrendezése is oda iktattassék, azonban a kormány azt szükségtelennek találta, s igy iktattatott az a sérelmek közé, de a KR. utóbbi határozata következtében, arra nézve sem az országos vá­lasztmány véleménye, sem a kerületi végzés meg nem ma­radhat, hanem azt a kép véli a szóló módosítandónak, hogy a káptalanok országgyűlési szavazatának elhatározását, a KK. és RR. az országgyűlés elrendezésével kapcsolatba tet­ték. — A nm. kir. személynök megjegyzé, hogy ha némelly testületek szavazatukkal élni nem kívánnak, még nem kö­vetkezés, hogy azoknak szavazatuk megszűnt, kitkit saját meggyőződése vezérel; ha pedig itt a kerületi szavazat ará­nyáról van szó, ahoz semmi közöm, a t. RB.ide vannak híva, s én kötelességemnek ismerem, mindenkinek törvényes jogát épségben tartani. — Ezután egymás káptalan követe szólalt fel, s mondá: Az 1608. fő tcz. 4ik §a a káptalanokról azt ál­lítja : „Praepositus una cum capitulo unam et coniunctam vocem habeat“ a 6ik §. pedig a javadalmas apátokról, prépostokról rendeli: „ii quoque sub nomine Statuum et Ordinum com­­prehensi vocem suam inter regnicolas juxta constitutiones Viennenses habeant. Minthogy pedig ezek sem újabb tör­vény által idáig el nem töröltettek, sem 32 évet haladó bár­miféle gyakorlat vagy újítással még csak meg sem gyengít­­tettek, nagyon szeretem hinni, mikép a clerűs szavazata it­ten ma is egyenként számíttatik, mert különben kénytelen lennék magát ezen alsó táblát a csak most felhívott világos törvény tiszteletlenségének sőt erőszakos megsértésének bűnével terhelni, szóval kénytelen­ítetve érezném magamat, a harmadik rend ellen mindazon keserű panaszokra fakadni, mellyeket már ma a törvények meg nem tartása miatt hallánk a kormány és Helyi­ tanács ellenében; akarom tehát hinni, mikép a harmadik rend a törvényszegési rész példaadástól tartózkodva, a derűst egyenkinti szavazatától meg nem fosztotta, s e hiedelemben hathatósan erősít engemez el­nök ő m mgának azon ismételt nyilatkozata, hogy a derűst valamint idáig mindenkor, úgy ezentúl is törvényes jogaiban fentartani fogja, kitől ennek folytában mégis várom, sőt kö­vetelem, hogy minden adandó alkalommal a clerus szava­zatát egyenként számítsa. Ha mindeáltal én hitemben csa­­latva volnék, s igaz volna (mi úgy is van­, hogy a clerus a k. városok követeivel egy hajóban evez, ez esetben egedül a z.i és b.i előadások fonalán csekély véleményemet a követ­kezőkben terjesztem elő : Z. m. követe mondá, „a megyék követei képviselik itt a derűst is“, de talán ő ezt maga sem hiszi, mások pedig bizonyosan nem, mert lehető-e, hogy p. o. ő mint buzgó evangélikus, legyen katholicus érdekek­nek s a magyar d­erus törvényadta jogainak védője? Ha a vármegyék tisztelt küldöttei egyszersmind a magyar kath. egyház követei, hát miért nem mozdítják elő annak igazságos panaszait? miért nem védik annak veszélyben forgó jusait, miért támadnak szinte ellenség módjára principálisaik ellen? miért törekednek küldőiket, megbízóikat, jószágaiktól, or­szággyűlési szavazatuktól megfosztani? a küldöttek a kül­dök ellen illyéseket nem követhetnek el; azért győződjék meg Z. követe, mikép soha senkit elhitetni nem fog, hogy itt a derűst a megyék követei repraesentálják. Továbbá emlité a már sokszor hallottat: méltatlan a clerus a diaetai szavazatra, mert a vegyes házasságok s áldás megtagadása ügyében magát a status fölé emelte. Azonban épen a kérdé­ses eljárással czáfolá meg a magyar clerus elleneinek azon előítéletet, hogy ő csak eszköz s kellőkép nem független, igen is kivivá függetlenségét s tettleg bebizonyitá, mikép hit dolgaiban semmi emberi tekintély el nem mozdíthatja el­veitől; és e függetlenség a legszebb qualificatio a követ­ségre. Mégis felhozá: mikép még az országgyűlése coor­­dinatiojától sem remélhet a clerus kedvező eredményt, mi­vel akkor bizonyosan figyelembe vétetnek amaz elvek, hogy t. i. a clerus ellensége minden üdvös reformnak, a diaetalis állás papi hivatalával össze nem fér, érdeke a statusétól egészen különböző, s ezek nézetéből kizáratik a teremből. A most érintett alaptalan állítások más alkalommal bőven visszatorolva lévén, ezúttal csak azon bizodalmas reménye­met nyilvánítom, hogy a diaetának bármikori elrendezése alkalmával inkább eme tekintetek fognak mélányoltatni, je­lesen a­­hogy státustudományi főelv az , mikép a törvény­hozói körben mindig szükség van olly testületre, mellyre a morál s a vallás védelme különösen bízva legyen; mert a polg. törvény csak úgy lehet üdvös hatású, ha igazságon és morálon emelkedik, e szent tisztét pedig a törvényhozói karnak leglelkiismeretesebben a papi rend töltheti be. — b) Szinte státustudományi elv az is, mikép a törvényhozó­test csak úgy tökéletes, ha ott minden érdek képviselve van; úgy de a religionak, egyháznak, papságnak is megvannak a maga követelései, érdekei, s azok czélszerüleg csak a cle­rus által képviseltethetnek. De c) statustan az is, hogy kik­től polgári kötelességet, teherviselést kívánunk, azokat pol­gári jogokban részeltessük, úgy de a papságtól is m­egki­­vántatik a hon szeretete, védelme­s közterhek viselése. Ide járul d) a magyar constitutionak főérve : „semmit rólunk, nélkülünk“ és így a vallásról s egyházról, ezek szolgái nél­kül semmi üdvöst bármi törvényhozás nem végezhet. Oly elvekből indulva majd­nem minden régi és újabb törvény­­hozásnak részesei mindenütt az egyháziak,és hol forradalom útján e hivatástól elzáratott a papság, ott a tiszta erkölcsök hanyatlásnak indultak, s a vallás bonyolódásba jött. Angli­ában nagy a vallásosság, mert az initiativával is bíró felsőház­­ban püspökük ülnek; Franczhouban árkiul terjed az erkölcs- 354 Vége a julius 27-ki országos ülésnek a t.­R.nél.­­ Az esztergomi főkáptalan sérelmének tárgyalásakor, a múlt­kor közlött nyilatkozatok után egy ősz megyei követ úgy­mond, szélesen akartam e tárgyra kiterjeszkedni, de én is azt tartom, hogy ezen kérdés az országgyűlési coordina­­tionál fog megvitattatni, nem is látom annak olly sürgetős­­ségét, hogy az azonnal tárgyalás alá vétessék. — Kár az egyházi rendnek az 1608: 1-ső­t­ hivatkozni, s az egyen­kénti szavazatot arra alapítani, mert azon törvény nem ad a jövendőre alapított káptalanoknak szavazatot. Sokan el fognak ültetni ezáltal követeléseiktől, mert azon időben a török pusztítván hazánkat, Esztergomot török lakta, s az esztergomi káptalan hol Nagyszombatban, majd Pozsonyban lézengett; igy az egri káptalan Kassán, kalocsai, váczi nem is léteztek, minélfogva, ha a káptalanok országyülési szava­zatukat az 1608. l.t. értelmében akarnák bizonyítani, előbb productionális pert kellene kezdeniük, hogy azon időben léteztek, illy­en pertractatioba pedig a törvényh­ozás jelen számtalan sürgetés teendői között nem ereszkedhetik.­­ A­mi azon állítást illeti, hogy a káptalanok szavazatát az 1825-i országgyűlés kezdette előbb háborgatni, én azon országyű­­lésen,jóllehet nem mindjárt elejével, jelen voltam, de elnök­i excél­ra hivatkozom, ki akkor a követi kart diszesítette, ha együtt voksoltak-e káptalanok a megyék követeivel, vagy ki­­üttettek-e a régi gyakorlatból? Sokan vannak az 1608: 1. tcz.ben feljegyezve, ott van a királyi tábla, a jelen nem lévő mágnások küldöttei, stb. ezeknek országgyűlési állásuk elha­tározása szinte az országgyűlés elrendezése alá tartozik; a kir. táblának hazafias modestiáját nem lehet e részben eléggé magasztalni, ez békével várja az országgyűlés elrendezését, pedig ha e kettő közül kellene egyiknek szavazatot adni, a szónok azt inkább a kir. táblának, mint a káptalannak adná, mert ott atyák ülnek, kik a haza közérdekéhez csatolvák;­­mondják, hogy az egyházi rend századokig nagy befolyást gyakorolt a magyar törvényhozásban, és ez csakugyan igaz, hanem az egyházi szabályok szerint minden hosszú farsang után nagy böjt szokott következni.­­ De valljon sürgetés-e azon testületnek országgyűlési elrendezése, mellynek sza­vazatát mindig előre tudhatni, és soha liberális eszméket nem pártolnak, a nemzetiség tárgyában múlt October 12-én

Next