Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-08-02 / 61. szám
nemesektől az adó behajtatik-e, de ezt nem teljesítvén, némileg részese lett a törvény végrehajtásának elhanyagolásában. Egy megyei követ megemlité, miképen a hírlapokból tudhatni, hog°y van megye, hol nem régiben kimondatott, mi szerint az úrbéri telken lakó nemesek adót fizetni nem tartoznak, s utasításba is adta követeinek, hogy az 1836: 11. t. eltöröltessék. E megyének ugyan jeleiben képviselői nincsenek itt, s a tárgyról kellő tudomást nem szerezhetünk, de van egy más megye, hol az adó ellen ólmos botok használtattak, itt is ezen adó mind ekkoráig behajtatlan maradt. — Vannak még a hazában több megyék is, mellyek az 1836: 11. t. végre nem hajtották, ezekre nézve tehát szükséges lett volna a Helytartótanácsnak felügyelni, s azokat a törvény teljesítésére szorítani. Az érdeklett S. megye követe nyíltan megvallá, hogy mikor az országgyűlésre feljött, még addig megyéjében a conscriptio be nem végeztetett, s igy az erectatio sem történhetett meg, de az 1836. ul. t. nem csak megyéje, de mennyire tudomása van, a szomszéd megyék sem hajtották végre. — Az utána szólott megyei követ, azon megyékre, mellyek a törvény teljesítését elhanyagolták,speciális törvényt kívánt alkottatni, melly szerint a hátramaradt adót a hanyag tisztviselő fizesse, mert annak a szegény nemes nem oka, hogy az adófizetésben elmaradt, azt annak idejében évenként könnyen megfizethette volna, de most egyszerre 8 évi adót vagyona tetemes csorbítása nélkül meg nem adhatja, s igy ha ezen adó elengedtetik, általa a szegény adózó nép terheltetik, ha pedig megvétetik a szegény nemesen, az bizonyosan tökre jut, már pedig az ártatlant büntetni nem lehet, s igazságos, hogy a behajtatlanul maradt adót a tisztviselő fizesse. — Azonban a BR. nagytöbbsége a borsodi indítványt elfogadta, melly szerint felírás által megkéretik ő Felsége, hogy a Htanács jelentést tegyen az országgyűlésnek arról, miért nem hajtatott végre némelly törvényhatóságokban az 1836: 11. t. hogy e tárgy iránt a törvényhozás kellőleg intézkedhessék. Száznyolczvanötödik országos ülés a lek. RRnél julius 30k án délutáni 1 órakor. Az országbírói itélőmester felolvasta a míg Fő-RR. válaszüzenetét a középponti és fiumei vasútvonalak iránt, melly szerint, a RRnek e tárgy körüli intézkedését, úgy a felírást is elfogadják, csupán a felírásban azon szavakat„Pozsonnyal s Felséged örökös tartományaival“ ezen szavakkal „Pozsonnyal s Felséged többi örökös országaival és tartományaival“ kívánták felcseréltetni, de ahoz a RR. nem járulhattak, mivel az ugyan kétségbe vonhatlan, hogy az ausztriai ház a sanctio pragmatica által a magyar koronát örökösen bírja, de azért Magyarország ollyannak, mint a többi örökös tartományok nem tekinthető, igen különböző e kettő közötti gyökérjog, az ausztriai tartományokat, azausztriai ház egyszerű család gyöknél fogva bírja örökösen, de Magyarországban, jóllehet a sanctio pragmatica a férfi és leányágra kiterjesztő az örökösödést, de vannak kötelességek, mellyeknek teljesítésével, a koronázás és eskü letétel mellett foglalja el a királyi koronát, illyen kötelezések az ausztriai örökös tartományokban nincsenek, s azért szükségesnek véltek demarcationalis fintát fentartani, nehogy azon kifejezésnek idővel olly valami diplomaticai erő tulajdonitassék, mi Magyarország állását veszélyeztetné. — Erre a nm. Elnök megjegyze, miszerint a míg FORR. azon szavakat a törvényből vették, s ezen kifejezéssel éltek az ország Rendei annakelőtte is, ez a nemzet jogát legkevésbbé sem sérti, az ország függetlenségét az 1791 : 12. t. világosan meghatározza; az 1732 : 1. 4. t. az örökösödési szó nyilván benfoglaltatik ; s Magyarország az ausztriai háznak ép olly örököse, mint a többi tartományok, melly joggal bírja pedig ezeket, annak elhatározása, itt körünkhöz nem tartozik; annyit azonban minden esetre tudok, hogy a m. FöRt. azon módosításnak semmi diplomatikai erőt tulajdonítani nem kívántak. Sajnos állapot is lenne, ha valaki Magyarország függetlenségét egy vasúti felírásban foglalt kifejezések által kétségbe venni, s azt megdönteni bírná, ekkor már nem a legnagyobb szilárdsággal bírna hazánk függetlensége , — annálfogva az ajánlott styláris módosítást, mint eddig törvényesen használt kifejezést elfogadtatni javaslotta. Mire válaszoltatott, hogy ha a FORR. azon kifejezésben semmi diplomatikai erőt nem helyeznek, akkor minek lelték a módosítást. Nagyobb tárgyról az országgyűlésen nem lehet szó, mint az ország integritásának elhatározásáról, annálfogva többen ezen kérdés megvitatását a kerületi ülésbe vinni kívánták. Azonban egy megye követe, ezen diplomatica kérdés elmellőzésére, minthogy a balparti vasút csupán Ausztriával lenne összekötve, a főrendi módosítás helyett ezen szavakat „Pozsonnyal s ausztriai határszélekkel“ iktatni javasolta , a melly közhelyeslést nyervén , az itélőmester által a Fő-RRnek tudtára adatott, kik az ajánlott módosításhoz azonnal hozzájárulván, a felírás felterjesztése végett a RR. elegyes ülésbe mentek. Száznyolczvanhatodik országos ülosanm. iye-RRnél, júl. 31-én 10 órakor. Napirenden a sérelmek folytatása, mellybek is a 2-ik osztály végéig eljutott a nm. tábla, többnyire a javaslati felterjesztésben megegyezvén, némelly módosításokkal. Azonban a Selmecz és Bélabánya sz. kir. egyesült bányavárosok sérelmei tárgyalása után egy méltoságos gróf és főispán el nem hallgathatá azon méltó aggodalmát, mellyel e panaszok modora miatt eltölté. Igaz ugyan, hogy a szerfeletti fűszerezés a napi divathoz tartozik, de illy paprikázott és illetlen előadás a magyar törvényhozás előtt eddig ismeretlen, és soha egy megye illy modorban fellépni nem mert. E rész példát könnyen más városok is követhetnek, s könnyen illy előadások leginkább árthatnának a városok érdekének, azért szólittatnának fel aRa, hogy az illető városi követeknek e sérelmeknek illendőbb modorba öntését meghagyják. Ezen nézetben az illetett kormányszék alelnnöke teljesen megegyezvén, ezen botrányos előterjesztés minden tételeiben a felsőbbségnek lizezorli megsértését találta, s igy vagy az előbbi indítványt elfogadni, vagy legalább a viszontzeneiben eziránt erőteljes észrevételt tétetni kívánt. Kételkedett erre egy m. gróf, hogy a nm. Fő-RR. a javaslati felszólítással ezért érendjenek, mert a tett felterjesztést megsemmisíteni hatalmukban nincsen, a törvényhatóságokat pedig arra oktatni, milly modorban terjesszék fel jövendőre sérelmeiket, nem lehet a F.RR. feladata, minthogy ők nem a jurisdictiók nevelői. S igy még ollyast is találnának felelni a t.RR. mik talán nem igen kellemesen fognának hangozni. — Egy nm. országnagy leginkább e sérelmek epilógusát látta illetlennek, s sértőnek, s minthogy ebben úgy is semmi uj adat elő nem fordul, legalább annak kihagyatását sürgetni s az egész modor iránt rászóló észrevételt a viszonszenetben tétetni kívánt; a mi is egyhangúlag elfogadtatván, ő cs. k. Fensége e szerint a többség határozatát elnökileg kimondani s ezután az ülést eloszlatni kegyeskedett. CCXLIX. kerületi ülés julius 31-kén. Elnökök, jegyző és naplóvivő az előbbiek. — Az V. osztályú sérelmek és kivonatok feletti tanácskozás a tegnap megszakadt fonalon folytattatván, élénk vitatkozást szült Borsod megyének a 128 pont alatt foglalt abeli kivonata, hogy az egyházi vagyis papi minden jószágok világiasitassanak, s az egyház szolgáinak hivataluk fontosságához mérsékelt illendő fizetés határoztassék, a fenmaradandó jövedelem pedig a népnevelésre, s iskolák felállítására forditassék. Ezen tárgy felett a tanácskozás még be nem fejeztetvén, a vitatkozás részleteit jövő számunk hozandja. Száznyolczvanhetedik orsz. ülés a m. Fő- Rendeknél, országbíró ő excja elnöksége alatt, kezdete délkor; tanácskozások tárgyai: az országgyűlési szállások körüli rendizenet és törvényjavaslat. Hosszas, egész délutáni 4 óráig kihúzott tanácskozások után a szabad alkura nézve a t. RB. javaslata elfogadtatott, úgyszinte a szállások mennyiségére s többi pontokra nézve is,se szerint a felírási javaslat változatlanul megtartatott. CCL. ker. ülés aug. 1 jén. Elnökök, jegyző és naplóvivő az előbbiek. A tegnap tárgyalás alá került borsodi kívánat feletti tanácskozás folyt átlátott; míg a vitatkozás részleteit legközelebb közölhetjük, megemlíteni kívánjuk, miszerint a kérdés hosszas vitatása után az orsz. választmány azon véleménye, hogy az, mint a törvényes jogokkal ellenkező, nem pártoltathatik, 25 szóval 22 ellenébe elvettetett. Ezután Srmnak tegnap tett indítványát, melly szerint mondassák ki, hogy az egyházi javak a törvényhozás rendelkezése alá tartoznak, de aziránt ez alkalommal rendelkezni nem kívánnak, többen kívánták szavazatra kitűzni, s a kérdést úgy állítani fel: valljon a borsodi indítvány, melly azonnal óhajt az egyházi javak felett rendelkezni, vagy pedig a fenebbi k mi indítvány fogadtassék-e el? ezen kérdés élénk vitára nyújtott anyagot, mert voltak többen, kik azt m a indítványa folytában, az indítványok sorára kívánták utasítani, s annálfogva mindegyik kérdés felett külön szavazatot sürgettek, s ez 27 szóval 18 ellenébe elfogadtatott. — A borsodi indítvány pártolására szavazott: Borsod, Csongrád, Békés, Csanád, Nógrád, Bars, Zólyom, Pest Tolna, s igy 27 megye a most számított megyék kívánságát kisebbségbe ejtette. — Ezután sor szerint szavazat alá következett a k-mi indítvány , 23 szóval 22 ellenébe ez sem fogadtatott el, s ekkép került szavazat alá a b-i indítvány, hogy mivel B. megyének előterjesztése sem sérelem, sem kívánat, az indítványok sorára utasíttassék, de a BB. 23 szóval 21 ellenébe ehez sem járultak, s ekép a tanácskozás alatt lévő tárgy illy állásban el nem idéztethetvén, az, minthogy a tanácskozás már délutáni 4 óráig terjedett, másnapra halasztatott, magam szólítottam fel az egyházi rendet, hogy szólana a tárgyhoz, de ők mindnyájan a k. k. leiratot pártolták.— Múlt országgyűlésen, midőn a vallás tárgya került szőnyegre, Szepessy akkori pécsi püspök mondá: declaro, etiam si lex lata fuerit, tamen non obtemperabimus, nem volt az egyházi rend között egy is, ki ezen nyilatkozatnak ellene mondott volna. S illyen testületnek szavazatot adni nem tanácsos. — Országgyűlése előtt megtudta az egyházi rend, hogy a kir. városok a kir. propositiókban foglaltatnak, folyamodott, hogy a káptalanok országgyűlési szavazatának elrendezése is oda iktattassék, azonban a kormány azt szükségtelennek találta, s igy iktattatott az a sérelmek közé, de a KR. utóbbi határozata következtében, arra nézve sem az országos választmány véleménye, sem a kerületi végzés meg nem maradhat, hanem azt a kép véli a szóló módosítandónak, hogy a káptalanok országgyűlési szavazatának elhatározását, a KK. és RR. az országgyűlés elrendezésével kapcsolatba tették. — A nm. kir. személynök megjegyzé, hogy ha némelly testületek szavazatukkal élni nem kívánnak, még nem következés, hogy azoknak szavazatuk megszűnt, kitkit saját meggyőződése vezérel; ha pedig itt a kerületi szavazat arányáról van szó, ahoz semmi közöm, a t. RB.ide vannak híva, s én kötelességemnek ismerem, mindenkinek törvényes jogát épségben tartani. — Ezután egymás káptalan követe szólalt fel, s mondá: Az 1608. fő tcz. 4ik §a a káptalanokról azt állítja : „Praepositus una cum capitulo unam et coniunctam vocem habeat“ a 6ik §. pedig a javadalmas apátokról, prépostokról rendeli: „ii quoque sub nomine Statuum et Ordinum comprehensi vocem suam inter regnicolas juxta constitutiones Viennenses habeant. Minthogy pedig ezek sem újabb törvény által idáig el nem töröltettek, sem 32 évet haladó bármiféle gyakorlat vagy újítással még csak meg sem gyengíttettek, nagyon szeretem hinni, mikép a clerűs szavazata itten ma is egyenként számíttatik, mert különben kénytelen lennék magát ezen alsó táblát a csak most felhívott világos törvény tiszteletlenségének sőt erőszakos megsértésének bűnével terhelni, szóval kénytelenítetve érezném magamat, a harmadik rend ellen mindazon keserű panaszokra fakadni, mellyeket már ma a törvények meg nem tartása miatt hallánk a kormány és Helyi tanács ellenében; akarom tehát hinni, mikép a harmadik rend a törvényszegési rész példaadástól tartózkodva, a derűst egyenkinti szavazatától meg nem fosztotta, s e hiedelemben hathatósan erősít engemez elnök ő m mgának azon ismételt nyilatkozata, hogy a derűst valamint idáig mindenkor, úgy ezentúl is törvényes jogaiban fentartani fogja, kitől ennek folytában mégis várom, sőt követelem, hogy minden adandó alkalommal a clerus szavazatát egyenként számítsa. Ha mindeáltal én hitemben csalatva volnék, s igaz volna (mi úgy is van, hogy a clerus a k. városok követeivel egy hajóban evez, ez esetben egedül a z.i és b.i előadások fonalán csekély véleményemet a következőkben terjesztem elő : Z. m. követe mondá, „a megyék követei képviselik itt a derűst is“, de talán ő ezt maga sem hiszi, mások pedig bizonyosan nem, mert lehető-e, hogy p. o. ő mint buzgó evangélikus, legyen katholicus érdekeknek s a magyar derus törvényadta jogainak védője? Ha a vármegyék tisztelt küldöttei egyszersmind a magyar kath. egyház követei, hát miért nem mozdítják elő annak igazságos panaszait? miért nem védik annak veszélyben forgó jusait, miért támadnak szinte ellenség módjára principálisaik ellen? miért törekednek küldőiket, megbízóikat, jószágaiktól, országgyűlési szavazatuktól megfosztani? a küldöttek a küldök ellen illyéseket nem követhetnek el; azért győződjék meg Z. követe, mikép soha senkit elhitetni nem fog, hogy itt a derűst a megyék követei repraesentálják. Továbbá emlité a már sokszor hallottat: méltatlan a clerus a diaetai szavazatra, mert a vegyes házasságok s áldás megtagadása ügyében magát a status fölé emelte. Azonban épen a kérdéses eljárással czáfolá meg a magyar clerus elleneinek azon előítéletet, hogy ő csak eszköz s kellőkép nem független, igen is kivivá függetlenségét s tettleg bebizonyitá, mikép hit dolgaiban semmi emberi tekintély el nem mozdíthatja elveitől; és e függetlenség a legszebb qualificatio a követségre. Mégis felhozá: mikép még az országgyűlése coordinatiojától sem remélhet a clerus kedvező eredményt, mivel akkor bizonyosan figyelembe vétetnek amaz elvek, hogy t. i. a clerus ellensége minden üdvös reformnak, a diaetalis állás papi hivatalával össze nem fér, érdeke a statusétól egészen különböző, s ezek nézetéből kizáratik a teremből. A most érintett alaptalan állítások más alkalommal bőven visszatorolva lévén, ezúttal csak azon bizodalmas reményemet nyilvánítom, hogy a diaetának bármikori elrendezése alkalmával inkább eme tekintetek fognak mélányoltatni, jelesen ahogy státustudományi főelv az , mikép a törvényhozói körben mindig szükség van olly testületre, mellyre a morál s a vallás védelme különösen bízva legyen; mert a polg. törvény csak úgy lehet üdvös hatású, ha igazságon és morálon emelkedik, e szent tisztét pedig a törvényhozói karnak leglelkiismeretesebben a papi rend töltheti be. — b) Szinte státustudományi elv az is, mikép a törvényhozótest csak úgy tökéletes, ha ott minden érdek képviselve van; úgy de a religionak, egyháznak, papságnak is megvannak a maga követelései, érdekei, s azok czélszerüleg csak a clerus által képviseltethetnek. De c) statustan az is, hogy kiktől polgári kötelességet, teherviselést kívánunk, azokat polgári jogokban részeltessük, úgy de a papságtól is megkivántatik a hon szeretete, védelmes közterhek viselése. Ide járul d) a magyar constitutionak főérve : „semmit rólunk, nélkülünk“ és így a vallásról s egyházról, ezek szolgái nélkül semmi üdvöst bármi törvényhozás nem végezhet. Oly elvekből indulva majdnem minden régi és újabb törvényhozásnak részesei mindenütt az egyháziak,és hol forradalom útján e hivatástól elzáratott a papság, ott a tiszta erkölcsök hanyatlásnak indultak, s a vallás bonyolódásba jött. Angliában nagy a vallásosság, mert az initiativával is bíró felsőházban püspökük ülnek; Franczhouban árkiul terjed az erkölcs- 354 Vége a julius 27-ki országos ülésnek a t.R.nél. Az esztergomi főkáptalan sérelmének tárgyalásakor, a múltkor közlött nyilatkozatok után egy ősz megyei követ úgymond, szélesen akartam e tárgyra kiterjeszkedni, de én is azt tartom, hogy ezen kérdés az országgyűlési coordinationál fog megvitattatni, nem is látom annak olly sürgetősségét, hogy az azonnal tárgyalás alá vétessék. — Kár az egyházi rendnek az 1608: 1-sőt hivatkozni, s az egyenkénti szavazatot arra alapítani, mert azon törvény nem ad a jövendőre alapított káptalanoknak szavazatot. Sokan el fognak ültetni ezáltal követeléseiktől, mert azon időben a török pusztítván hazánkat, Esztergomot török lakta, s az esztergomi káptalan hol Nagyszombatban, majd Pozsonyban lézengett; igy az egri káptalan Kassán, kalocsai, váczi nem is léteztek, minélfogva, ha a káptalanok országyülési szavazatukat az 1608. l.t. értelmében akarnák bizonyítani, előbb productionális pert kellene kezdeniük, hogy azon időben léteztek, illyen pertractatioba pedig a törvényhozás jelen számtalan sürgetés teendői között nem ereszkedhetik. Ami azon állítást illeti, hogy a káptalanok szavazatát az 1825-i országgyűlés kezdette előbb háborgatni, én azon országyűlésen,jóllehet nem mindjárt elejével, jelen voltam, de elnöki excélra hivatkozom, ki akkor a követi kart diszesítette, ha együtt voksoltak-e káptalanok a megyék követeivel, vagy kiüttettek-e a régi gyakorlatból? Sokan vannak az 1608: 1. tcz.ben feljegyezve, ott van a királyi tábla, a jelen nem lévő mágnások küldöttei, stb. ezeknek országgyűlési állásuk elhatározása szinte az országgyűlés elrendezése alá tartozik; a kir. táblának hazafias modestiáját nem lehet e részben eléggé magasztalni, ez békével várja az országgyűlés elrendezését, pedig ha e kettő közül kellene egyiknek szavazatot adni, a szónok azt inkább a kir. táblának, mint a káptalannak adná, mert ott atyák ülnek, kik a haza közérdekéhez csatolvák;mondják, hogy az egyházi rend századokig nagy befolyást gyakorolt a magyar törvényhozásban, és ez csakugyan igaz, hanem az egyházi szabályok szerint minden hosszú farsang után nagy böjt szokott következni. De valljon sürgetés-e azon testületnek országgyűlési elrendezése, mellynek szavazatát mindig előre tudhatni, és soha liberális eszméket nem pártolnak, a nemzetiség tárgyában múlt October 12-én