Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-11-22 / 93. szám

sak buzgó törekvései mind megannyi eleven tanúi a selyem­­tenyésztés kimondhatatlan fontosságának. És ha meggondol­juk, hogy az ország nagy része ezen tenyésztésre mennyire alkalmatos; ha meggondoljuk, hogy a selyem a legbecsesebb, legdrágább termék, mellyet a mezeigazdaság előállíthat, s mégis földmiveléstől sem földet, sem pénzt, sem erőt, sem időt el nem von, hanem úgyszólván egy olly ajándék, melly amúgy játszva mellékesen hull a szorgalomnak markaiba; ha meggondoljuk, hogy a gyapjutenyésztés hasznainak ál­landóságát egész világrészek növekedő versenye fenyegeti, mig a selyemtenyésztési verseny lehetségéből egész világ­részek már a természettől ki vannak zárva; s mig a földmű­­velésnek akármelly neme, a burgonyatermesztéstől a nemes lónak tenyésztéséig mind már bizonyos, aránylag nagyobb területi­ földet kíván, nincs az ország déliebb részében olly nyomoru úrbéri zsellér, ki tenyérnyi udvarkájáról egy pár font selymet elő nem teremthetne, lehetetlen meg nem győ­ződnünk, hogy alig képzelhető gyárvállalat, melly jótéko­nyabb, s természetszerűbb kapcsolatban álljon a mezeigaz­daság érdekeivel, mint épen a selyemkelmegyártás, melly biztos állandó vevőül szolgálván az iparkodó földnépnek, vásárlási versenyével utasokat panasztott zaklatásoktól se­gíti megm­enekedni, szorgalmát jutalmazóvá teszi, s ekkép Több és több, jobb és jobb selyem előállítására buzdítja ; egyszersmind pedig az ország selyemtermékének pénzérté­két a feldolgozás által legalább is megtízszerezi. Ha már a kelendőség s a mezeigazdasággal­ ezen jótékony kapcso­lat a selyemkelme és szalaggyárvállalatot kitűnőleg ajánlja , sikerének biztosításához még különösen azon körülmény is járul, hogy itt nincs olly vállalatról szó, mire nézve úgy a gyárüzlet, mint gyármunkások tekintetében a szükséges elemek még hiányzanak ; sőt inkább olly vállalatról van szó, melly már 1775-től létező s hazánknak máris egyik díszét tevő nagyszerű gyármunkálatinak a kor szükségeihez arány­zott kiterjesztését czélozza. Mindenki előtt tudva van, minő nehézségekkel jár valamelly gyártásnak bármi nagy pénz­­erővel is olly vidéken megindítása , hol azon nemben a mun­kások, és segédszerek még egészen hiányzanak, s hol úgy­­szólván egy egész vidéknek úgy szokásait, mint gyakorlati képességét a gyármunkásságba mintegy bele­idomítani s a gyártásnak minden elemeit úgyszólván teremteni, a gyárnak pedig készítményeivel az ismeretlenség sötétségén magát a közfigyelemig s bizodalomig keresztül küzdenie kell; s azért mindenki könnyen átláthatja, mikint egy olly gyár, melly már három negyedszázadnak viszontagságaim át, a kezdésnek, megszilárdulásnak minden nehézségein magát keresztül küzdé ; melly már munt másoknál, vevőknél, nem­csak országszerte, de külföldön is ismertetik s minden szük­ségesekkel máris nagyszerű mértékben el van látva, hol te­hát a munkálatoknak azonnali sikeres megindítására min­dent készen találunk; egy illy gyár a pálya nehezebb felét már megfutá, s ha illy állapotban nagyobb tőkék befekteté­sével kiterjesztetni czéloztatik, a s­rkert úgyszólván magá­ban hordja, s olly biztosítékokat nyújt, minőket kezdő vál­lalat nem nyújthatna. És pedig épen Illy vállalat forog kér­désben e jelen tervezetnél. Van-e műveltebb ember Ma­gyarhonban, ki Valero Antal úr pesti selyemkelmegyárát legalább hírből nem ismerné? Pedig ezen gyár az, mellyet Valero úr egy biztosított részvénytársaságnak koránsem eladni, hanem azon részvénytársaság vagyonába 209.000 pengő­stnyi értékig belefektetni, s ez által a nemzetet egy olly nagyszerű gyárnak birtokába juttatni ajánlkozik, melly nemcsak hasznos tényezője leend a nemzeti gazdaságnak, s pénzünk kiszivárgásának egyik nevezetes csatornáját el­­rekesztendi, hanem egyszersmind gyakorlati nevelő intéze­tet is képezend, melly több hasonló vállalatok keletkezését lehetővé tegye, s a selyemgyáriparnak mintegy gyűjtő ma­gát szolgálván, nagyszerű példával mutassa meg az önere­jében bizodalmatlankodó magyarnak és a tehetséginket gú­nyolni szerető külföldinek, hogy Magyarország örökös te­hetetlen tengésre kárhoztatva nincs. — Végre mindezen előzményekből önként kitűnik, hogy egy illy biztos alapra tervezett selyemkelme és szalaggyárnál, a külfölddeli verse­­nyezhetés kelléke is kitűnőleg föltalálható. Mert a melly gyár a földolgozandó nyersanyag nagy részét már most is honi termékből kaphatja, s a termesztésre gyakorlandó jó­tékony visszahatásánál fogva naponkint több s választéko­sabb részben kapni remélheti, melly a mezőgazdasággali szoros kapcsolatánál fogva a gyáripar meghonosításának legtermészetesb stádiumát képezi, mellynek árai a legálta­lánosabb kelendőségre számíthatnak, s a mellett nem kül­földi vevőktől függnek, hanem egyenesen belföldi, tehát semmi politikai viszontagság, semmi vámrendszeri változás által el nem zárható vásárral találkoznak ; egy olly gyár végre, mellynek alapításánál a gyakorlati elemek már ké­szen vannak, mellynél tehát attól, hogy a megtelepítés ne­hézségei (miket tán pénznek nevezhetnénk) a számvetés mérlegét megzavarandják, tartani nem lehet; egy illy gyár vállalatánál a külföldi gyáripar versenyétől józanan még ak­kor sem lehetne tartani, ha a nemzet pártfogó rokonszenvére különösen nem számíthatna, vagy a külföldi áruknak minden legkisebb vám és szállítási költségektől mentesítése gon­dolható volna, vagy végre ha selyemáruk fogyasztása ma­gában az országban, még a vagyonosság mostani állapotja mellett is annyira kiterjeded nem volna, miszerint annak egykét még olly nagyszerű gyár által is teljes mértékbenni fedezhetése nem is képzelhető. És épen ebben fekszik a leg­főbb indító ok, melly az ország valódi érdekeit méltányló közönséget a jelen terv lelkes pártolásra rábírhatja; mert miután bizonyos, hogy az egész ország selyemkelme és szalagszükségét egy gyár nem fedezheti, az immost terve­zett gyárnak más hasonló gyárak keletkezésétől, ezeknek viszont annak nagyszerűségétől tartani nemcsak nem lehet, sőt inkább minden kétségen kívül van, hogy a gyárműipar tökéletes lábon csak akkor lesz, ha egy nemben több gyárak fognak létezni, mert ezeknek versenye úgy az ár jutányos­ságára, mint az áruk jóságára kedvezőn haland, és sem a munkást élelme végett egy gyárhoz , sem a gyárnokot egy munkáshoz nem lánczolandja s nem teszi ki azon szintúgy bosszantó, mint káros fenakadásnak, hogy egy beteg vagy elhalt, vagy eltávozó jó munkásnak helyét mással kipótolni ne tudja. Hogy azonban a selyemkelme és szalaggyártás valaha illy fokra emelkedhessék: szükség olly gyár alapí­tásával kezdeni, melly elegendő erővel bírjon, miszerint bármelly kereskedelmi vihart és rázkod­latást szilárdul kiáll­hasson s munkálódása eléggé terjedett legyen, miszerint nemcsak mindent, mit a haladott külföld nyújthat, nyújtani szintúgy képes legyen, hanem saját találmányt f­ut meg uj szövetekkel is a magyar ízléshez alkalmazott önálló di­vatot teremthessen, egyszersmind a selyemkelme gyár­tásához szükséges minden segédintézeteket magában fog­lalja, miszerint ezen erő, ezen terjedtség ezen szilárdság által a selyemkelmemunkásoknak olly iskoláját képez­ze, melly más hasonló gyárak keletkezését lehetővé te­gye. Ámde illy szilárd, illy terjedt s illy rendeltetésű selyemkelme és szalaggyárra, s a szükséges segéd­iparágak üzletére nagy pénzerő kívántatik. Nevezetesen tárgyavatott számvetés szerint kívántatik: 1) egy gyár­épületre, mellyben 0—700 munkás foglalkoztathassák, a szükséges gépekkel, szerszámokkal, szövőszékekkel s ezeknek selyemmeli fölszerelésével 200,000 pft. 2) Nyers selyemgyüjtelékre, különös tekintettel a magyar selyem fo­gyasztására 100,000 pengő forint. 3) Azon tőkepénz fe­dezésére, melly selyemáru-gyű­jtelékekben s hitelezések­ben heverend, és a munkabérekre megkivántatik, 200.000 pengő­ért. Ha ki honunk státusgazdászati állapotját figye­lembe veszi, könnyen meg fog győződni, miként azt, hogy illy öszveg pénzt egyes ember gyárvállalatba fektessen, nálunk még most nem lehet reményleni. Nálunk jelenleg még a gyám­okosztály csaknem egészen hiányzik. Egyes ember nagyszerű gyárt, Valero Antal uron kívül, az egész ország­ban alig mutathat ; a gyártás honunkban a keresetnek új neme; nagy tőkepénzeseink különben is gyéren vannak, s a­kik vannak, tőkéiket más téren forgatni annyira megszok­ták, hogy egy illy roppant pénztömeget, minővel készpénz­ben nálunk csak kevés ember bíz, egy egészen szokatlan, egészen ismeretlen keresetágba fektetni annyival kevesbbé hajlandók, minél több szakismeretet, s tömérdek fáradságot kíván egy illy gyárvállalatnak személyszerinti vezetése; arra pedig, hogy külföldi nagy tőkepénzes gyárnokok nálunk megtelepedjenek, mindenesetre még idő, s bizodalom kell, bizodalom, melly eddig tömérdek belső s külső okoknál fog­­va nem létezett, mellyet tehát még teremteni kell, s viszont ennek előteremtésére, tehát annak, hogy nálunk gazdag egyének saját erejükkel nagyszerű gyárakat állítsanak, ki­­eszközlésére hathatósabban semmi sem munkálhatank, mint épen az, ha tettel mutatjuk meg, miként nálunk a gyáripar fenállhat s virágozhatik. Ha tehát a nemzet valósággal ér­zi annak szükségét, hogy honi gyáripart kell teremtenünk, ha valósággal akarja, hogy gyáraink legyenek, kezdetben teljességgel nincs más mód, mint részvénytársaságot alakí­tani, és sok apró járulék gyí­stelékéből előteremteni azon pénzerőt, mellyet különben fel nem találhatunk. Soha talán, egy nemzet életében sem volt annyira igaz, mint épen mi­­nálunk az, hogy ki czélt akar érni, az czélszerű eszközök­­hez fogjon, s mindenekelőtt ön erejéhez folyamodjék.— Hahogy e szerint cselekszünk, honunk anyagi jövendője, nemzetünk jóléte biztosítva van; ha pedig gyáva panaszok­ra szorítkozva, magunkért semmit sem teszünk , jele, hogy e nemzetnek nincs jövendője; mert ki gondolhatná, hogy a melly nemzet magamagát elhagyá, annak megmentésére majd eljö­n külföld, hogy nemzete legyen. Ámde ha csak­ugyan igaz, hogy a gyáriparhoz utat törnünk csak egyesüle­tek által, csak részvénytársaságok útján lehet, kérdés: re­mélhetjük-e, hogy a szükséges tőkéket apró részletek­ben a honban föltalálhassuk? — Erről kételkedni általában véve, anynyi volna, mint a nemzet életrevalósága iránt ké­telkedni ; — különösen pedig a jelenleg tervezett selyem­kelme és szalaggyárra nézve bizodalmunkat abba vetjük, hogy itt a részvényesek pénzüket teljességgel nem koc­káz­­tatják; a vállalat lehető veszteségében nem osztoznak, ha­nem úgy részvénytőkéikre, mint annak száztól hatos kamat­jaira nézve tökéletesen biztosíttatnak. Ugyanis : Valero An­tal ur, pesti nagykereskedő és selyemgyárnok, ki a még erdődei által 1775-ben megkezdett selyemkelme-gyártást 1813 óta folytatja, s Pesten egy máris nagyszerű gyárral bir, a honi gyáripar alapjainak megfektetése iránti hazafi­­szándékból késznek ajánlkozik ezen gyárát, annak minden gépeit, szereit és selyemgyűjtelékét 200.000 pft. erejéig részvénytársaságba beolvasztani, s ezen értékével a többi részvényöszvegnek 6 percentes kamatját, s a tőkének ha­tározott idők szerinti visszafizetését, biztosítani. Midőn e szerint Valero Antal úr késznek ajánlkozik hosszas gyakor­lat viharaiban megedzett practicus tehetségeit, 200,000 pft. értéket a kamat és tőkebiztosítás veszélyét, s a gyárvezetés­nek ezzel összekötött tömérdek gondjait, azon czélra föla­jánlani, hogy a gyáripar meghonosítására, minden fentebb elsorolt tekinteteknek megfelelőleg itt töressék, őt a terve­zett egyesület hazafias c­élzatainak valósítására annál al­­kalmatosabbnak kell ismernünk, minél szembetűnőbb, hogy neki már jó sikerrel, s nagy kiterjedésben dolgozó gyára lévén, ha azt ekkorig a kedvetlen körülmények minden vi­szontagságain keresztül fel tudta tartani, most, midőn hosz­­szú éj után a magyar gyáriparra a nemzeti rokonszenv haj­nala virad, derültebb kilátással képes leend a hazai köz­­c­éloknak megfelelőleg kifejleszteni. E szerint tehát 200,000 pft, vagyis a tervezett összes tőkének 2/5 része már általa aláírva, s a tervezett részvénytársaság a munkálatok azon­nali megkezdésére képesítve van.­­ A még megkívántató 300,000 ftnyi részvények aláírói pedig pénzöket semmi ké­tes veszélynek ki nem teszik, sőt inkább úgy a kamatra, még pedig száztól hatos kamatra, mint tőkéikre nézve telje­sen biztositvák. S ha mármost megfontoljuk, mikint azon intézkedések nyomán, mellyeket ö­rölsége kegyelmes hoz­­zájárultával, részint még a jelen, részint a közelebbi or.­­gyűlésektől bizton várhatunk, a kamatlábnak hatról leszál­lása rövid idő alatt előrelátható; következőleg, kiváltja azon hitelintézet, melly az orsz.gyűlésen épen munkában van, remélhetőleg sikerül, arra, hogy valaki meggazdál­kodott tőkepénzecskéjét hatos kamatra biztosan kiadhassa, nem sokáig lehet kilátása, hacsak uzsoráskodni, s ez­által magára nemcsak erkölcsi bélyeget sütni, hanem pénzét is veszélynek kitenni nem akarja (minthogy szilárd állású em­ber uzsorára pénzt már most sem veszen); ha meggondoljuk, miként kisebb tőkepénzesek, hatos kamatra pénzeiket bizto­san már most is nehezen helyezhetik el; A pénz kisebb ösz­­szegben nem annyira azért nem kapható, mintha nem talál­tatnék, hanem mivel a bizodalom hiányzik, és épen ezen kö­rülménynek tulajdonítható, hogy a­hol a bizodalomra alap nyuttatott, ott a pénznek hiányát nem tapasztaljuk; a mint­hogy például a pesti czukorgyárnál biztosított részvények (Prioritats-Action) egy pillanat alatt mind elkeltek ; s kelle­­tinél több is ajánltatott a pesti kereskedelmi banknak; a pesti és pozsonyi takarékpénztáraknak pedig ötös, sőt 402 ka­matra is naponkint nevezetes pénzösszegek ajánltatnak; nem lehet kételkednünk, hogy jelen tervünk, melly legalább hasonló, sőt tán (ha lehet) még nagyobb biztossággal, a részvényeseknek úgy tőkéjüket, mint hatos kamatjaikat ga­­rantírozza, gyors és meleg pártolással fog a hon javát szi­vén viselő közönségnél találkozni. (Folyt, köv.) Mi újság Budapesten? A csak most végződött pesti vásáron — így ír a „Pesti Divatlap“ — a kőszegiek által gyártott s ide hozott posztokelme, ha még annyi lett volna is, mind elkelt. Valero selyem- és Koch bársonygyá­ra alig győzi a sok munkát. De még is leginkább el van foglalva a gácsi posztógyár. — Egy az eperjesi vászonke­­reskedők közül, ki a vásáron jelen volt, azt igére, hogy a jövő mártiusi vásárig épen olly finom és jóféle vásznat fog szőni, mind a rumburgi, és igy reményünk van, miszerint ez igen szükséges czikkel is rövid időn bőségesen el leszünk látva. —­ Ivannengieszer, pesti tű-, kapocs-és sodrony­­készítő tapasztalván azt, hogy a belföldi portékát erősen ke­resik, Pesten gyártott tűit, kapcsait, most már nem árulja többé „carlsburgi“ név alatt, mert míg e fogással nem élt, az előítéletes közönség pesti czimü készítményeit egyátalá­­ban nem akará venni, s fölcs­erélvén azokat a híres carls­burgi névvel, azonnal dicsérek, s keresve keresték. És most már hála isten, örömmel lehet föllepleznünk ezen furcsa „magyar titkot.“ — Miután Barabás a lipcsei almanach szá­mára rendelt képet elkészítő, a külföldiek derék művészünk dolgozata iránt legnagyobb elégültségüket fejezék ki, s jö­vőre több aczélba metszendő kép rajzolásával bízták őt meg, mi a magyar művészetre nézve örvendetes diadalmi hir. — A nemzeti színház országos főfelügyelőjévé gróf Ráday lelkes hazafi és jeles műbarát neveztetett ki. Az ő erélyes munkásságától igen sok szépet és jót lehet várni. — Mindenkinek adjuk meg a magáét! — A nádorhuszár ezred tisztikara nemcsak Erkelt s Egressyt, de az öreg Rózsavöl­gyit is levélben kéresé meg jelesebb hangműveiért az ezred zenekarának számára. — Barlay igazgató „Aurélia“ czímű operája nem sokára szinte kerülend, s legelőször is Scho­­delné jutalomjátékául fog adatni. — Kőhegyi táncztanító hirdetéseket bocsátott közre, melly szerint az általa szerke­zett koszorú nevű társas magyart s minden egyéb diva­tos magyartánczot rövid időn betanítani ajánlkozik. Figyel­meztetjük a mindkét nembeli ifjúságot, hogy a múlt farsan­gon fővárosunkban is divatozni kezdett igen szép és lelkes lengyel (mazur) tánczot Kőhegyi úrtól legbiztosabban lehet tanulni, miután ő több ideig mulatott a Lengyelhonnal hatá­ros magyar felföldön, hol kétségkívül legszebben lejtik az annyira bájoló hajlongásu mazurt. — Említve volt a P. Di­vatlapban s az Életképekben Eördögh Károly derék válla­lata, t. i. költőink jeles­ műveinek dalra alkalmazott kiadása által a nemzeti dalművészet müvelése és virágoztatása. — E vállalat bizonyságául nyújtja most E. K. ur kecses höl­gyeinknek és minden — a nemzetiséget pártolni szerető művésznek a második füzet Magyar dalnokot, s benne Bedő József ismeretes — kedvesen megható — dallamaiból ké­szült két dalt, öt levélre terjedve, zongora és gitár-kiséret­­tel. Bátran vetélkedhetnek ezek sok igen magasztalt kül­földi dalokkal, mert legyenek azok is kedvesek — de csak valljuk meg őszintén, nem kedvesebben hatja-e meg minden tiszta magyarkeblünek szivét nemzeti dalaink édesen folyó dallama, mint sok — csak a külföldiségért kedvelt — idegen ajkú dalok: ez idegen nemzet érzetének elsajátítása által csak gyönyörködtet, mig amaz saját érzetünk, melly vé­rünkből ered és lelkesít is egyszersmind. Külcsín és bel­becs egyiránt ajánlják e művet, s ajánljuk mi is minden mű­kedvelőnek, s valóban sajnálnék, ha e vállalat is nemzeti­ségi részvétlenségünk gyalázatára pártoltatás hiánya miatt gyököt nem verhetne. — Kapható Treichlinger J. ezelőtt Grimm V. által minden könyv- és műárusoknál 50 krajczá­­ron p. p. — íróink, kivált szépirodalmunk bajnokai, élénken mozognak. — Kuthy Lajos előfizetési felhívást bocsát a köz­re 12 füzetre terjedendő „Hazai rejtelmek“ czimü nagy re­gényére, melly a magyar élet rejtettebb viszonyait, komoly és víg képeit, kétségkívül mind magas költői, mind humoris­­tikai szempontból fölvéve, híven, élénken és mulattatólag festendő. Ezen képekkel megjelenendő 12 füzetes regényre rendkívül csekély előfizetési díjat, csak 6 pengő forintot tüze ki a szerző, s igy bizton lehet remélni, hogy az olcsó­sággal párosított jeles műnek számos előfizetője leend. — Jámbor Pál és Katona Antal Tiedge magasztos irányú Urá­niáját magyar nyelvre fordítván, arra előfizetést hirdetnek 1 pengő forintjával. — Nagy Ignácz „Hajdan és most“ czimű­ érdekes beszély- és életképgyűjteménye a jelen és múlt korból, igen csinos kiadásban jelent meg, s különösen a haj­dan és most közti ellentétet feltüntető borítékképek megje- 545

Next