Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-11-22 / 93. szám
sak buzgó törekvései mind megannyi eleven tanúi a selyemtenyésztés kimondhatatlan fontosságának. És ha meggondoljuk, hogy az ország nagy része ezen tenyésztésre mennyire alkalmatos; ha meggondoljuk, hogy a selyem a legbecsesebb, legdrágább termék, mellyet a mezeigazdaság előállíthat, s mégis földmiveléstől sem földet, sem pénzt, sem erőt, sem időt el nem von, hanem úgyszólván egy olly ajándék, melly amúgy játszva mellékesen hull a szorgalomnak markaiba; ha meggondoljuk, hogy a gyapjutenyésztés hasznainak állandóságát egész világrészek növekedő versenye fenyegeti, mig a selyemtenyésztési verseny lehetségéből egész világrészek már a természettől ki vannak zárva; s mig a földművelésnek akármelly neme, a burgonyatermesztéstől a nemes lónak tenyésztéséig mind már bizonyos, aránylag nagyobb területi földet kíván, nincs az ország déliebb részében olly nyomoru úrbéri zsellér, ki tenyérnyi udvarkájáról egy pár font selymet elő nem teremthetne, lehetetlen meg nem győződnünk, hogy alig képzelhető gyárvállalat, melly jótékonyabb, s természetszerűbb kapcsolatban álljon a mezeigazdaság érdekeivel, mint épen a selyemkelmegyártás, melly biztos állandó vevőül szolgálván az iparkodó földnépnek, vásárlási versenyével utasokat panasztott zaklatásoktól segíti megmenekedni, szorgalmát jutalmazóvá teszi, s ekkép Több és több, jobb és jobb selyem előállítására buzdítja ; egyszersmind pedig az ország selyemtermékének pénzértékét a feldolgozás által legalább is megtízszerezi. Ha már a kelendőség s a mezeigazdasággal ezen jótékony kapcsolat a selyemkelme és szalaggyárvállalatot kitűnőleg ajánlja , sikerének biztosításához még különösen azon körülmény is járul, hogy itt nincs olly vállalatról szó, mire nézve úgy a gyárüzlet, mint gyármunkások tekintetében a szükséges elemek még hiányzanak ; sőt inkább olly vállalatról van szó, melly már 1775-től létező s hazánknak máris egyik díszét tevő nagyszerű gyármunkálatinak a kor szükségeihez arányzott kiterjesztését czélozza. Mindenki előtt tudva van, minő nehézségekkel jár valamelly gyártásnak bármi nagy pénzerővel is olly vidéken megindítása , hol azon nemben a munkások, és segédszerek még egészen hiányzanak, s hol úgyszólván egy egész vidéknek úgy szokásait, mint gyakorlati képességét a gyármunkásságba mintegy beleidomítani s a gyártásnak minden elemeit úgyszólván teremteni, a gyárnak pedig készítményeivel az ismeretlenség sötétségén magát a közfigyelemig s bizodalomig keresztül küzdenie kell; s azért mindenki könnyen átláthatja, mikint egy olly gyár, melly már három negyedszázadnak viszontagságaim át, a kezdésnek, megszilárdulásnak minden nehézségein magát keresztül küzdé ; melly már munt másoknál, vevőknél, nemcsak országszerte, de külföldön is ismertetik s minden szükségesekkel máris nagyszerű mértékben el van látva, hol tehát a munkálatoknak azonnali sikeres megindítására mindent készen találunk; egy illy gyár a pálya nehezebb felét már megfutá, s ha illy állapotban nagyobb tőkék befektetésével kiterjesztetni czéloztatik, a srkert úgyszólván magában hordja, s olly biztosítékokat nyújt, minőket kezdő vállalat nem nyújthatna. És pedig épen Illy vállalat forog kérdésben e jelen tervezetnél. Van-e műveltebb ember Magyarhonban, ki Valero Antal úr pesti selyemkelmegyárát legalább hírből nem ismerné? Pedig ezen gyár az, mellyet Valero úr egy biztosított részvénytársaságnak koránsem eladni, hanem azon részvénytársaság vagyonába 209.000 pengőstnyi értékig belefektetni, s ez által a nemzetet egy olly nagyszerű gyárnak birtokába juttatni ajánlkozik, melly nemcsak hasznos tényezője leend a nemzeti gazdaságnak, s pénzünk kiszivárgásának egyik nevezetes csatornáját elrekesztendi, hanem egyszersmind gyakorlati nevelő intézetet is képezend, melly több hasonló vállalatok keletkezését lehetővé tegye, s a selyemgyáriparnak mintegy gyűjtő magát szolgálván, nagyszerű példával mutassa meg az önerejében bizodalmatlankodó magyarnak és a tehetséginket gúnyolni szerető külföldinek, hogy Magyarország örökös tehetetlen tengésre kárhoztatva nincs. — Végre mindezen előzményekből önként kitűnik, hogy egy illy biztos alapra tervezett selyemkelme és szalaggyárnál, a külfölddeli versenyezhetés kelléke is kitűnőleg föltalálható. Mert a melly gyár a földolgozandó nyersanyag nagy részét már most is honi termékből kaphatja, s a termesztésre gyakorlandó jótékony visszahatásánál fogva naponkint több s választékosabb részben kapni remélheti, melly a mezőgazdasággali szoros kapcsolatánál fogva a gyáripar meghonosításának legtermészetesb stádiumát képezi, mellynek árai a legáltalánosabb kelendőségre számíthatnak, s a mellett nem külföldi vevőktől függnek, hanem egyenesen belföldi, tehát semmi politikai viszontagság, semmi vámrendszeri változás által el nem zárható vásárral találkoznak ; egy olly gyár végre, mellynek alapításánál a gyakorlati elemek már készen vannak, mellynél tehát attól, hogy a megtelepítés nehézségei (miket tán pénznek nevezhetnénk) a számvetés mérlegét megzavarandják, tartani nem lehet; egy illy gyár vállalatánál a külföldi gyáripar versenyétől józanan még akkor sem lehetne tartani, ha a nemzet pártfogó rokonszenvére különösen nem számíthatna, vagy a külföldi áruknak minden legkisebb vám és szállítási költségektől mentesítése gondolható volna, vagy végre ha selyemáruk fogyasztása magában az országban, még a vagyonosság mostani állapotja mellett is annyira kiterjeded nem volna, miszerint annak egykét még olly nagyszerű gyár által is teljes mértékbenni fedezhetése nem is képzelhető. És épen ebben fekszik a legfőbb indító ok, melly az ország valódi érdekeit méltányló közönséget a jelen terv lelkes pártolásra rábírhatja; mert miután bizonyos, hogy az egész ország selyemkelme és szalagszükségét egy gyár nem fedezheti, az immost tervezett gyárnak más hasonló gyárak keletkezésétől, ezeknek viszont annak nagyszerűségétől tartani nemcsak nem lehet, sőt inkább minden kétségen kívül van, hogy a gyárműipar tökéletes lábon csak akkor lesz, ha egy nemben több gyárak fognak létezni, mert ezeknek versenye úgy az ár jutányosságára, mint az áruk jóságára kedvezőn haland, és sem a munkást élelme végett egy gyárhoz , sem a gyárnokot egy munkáshoz nem lánczolandja s nem teszi ki azon szintúgy bosszantó, mint káros fenakadásnak, hogy egy beteg vagy elhalt, vagy eltávozó jó munkásnak helyét mással kipótolni ne tudja. Hogy azonban a selyemkelme és szalaggyártás valaha illy fokra emelkedhessék: szükség olly gyár alapításával kezdeni, melly elegendő erővel bírjon, miszerint bármelly kereskedelmi vihart és rázkodlatást szilárdul kiállhasson s munkálódása eléggé terjedett legyen, miszerint nemcsak mindent, mit a haladott külföld nyújthat, nyújtani szintúgy képes legyen, hanem saját találmányt fut meg uj szövetekkel is a magyar ízléshez alkalmazott önálló divatot teremthessen, egyszersmind a selyemkelme gyártásához szükséges minden segédintézeteket magában foglalja, miszerint ezen erő, ezen terjedtség ezen szilárdság által a selyemkelmemunkásoknak olly iskoláját képezze, melly más hasonló gyárak keletkezését lehetővé tegye. Ámde illy szilárd, illy terjedt s illy rendeltetésű selyemkelme és szalaggyárra, s a szükséges segédiparágak üzletére nagy pénzerő kívántatik. Nevezetesen tárgyavatott számvetés szerint kívántatik: 1) egy gyárépületre, mellyben 0—700 munkás foglalkoztathassák, a szükséges gépekkel, szerszámokkal, szövőszékekkel s ezeknek selyemmeli fölszerelésével 200,000 pft. 2) Nyers selyemgyüjtelékre, különös tekintettel a magyar selyem fogyasztására 100,000 pengő forint. 3) Azon tőkepénz fedezésére, melly selyemáru-gyűjtelékekben s hitelezésekben heverend, és a munkabérekre megkivántatik, 200.000 pengőért. Ha ki honunk státusgazdászati állapotját figyelembe veszi, könnyen meg fog győződni, miként azt, hogy illy öszveg pénzt egyes ember gyárvállalatba fektessen, nálunk még most nem lehet reményleni. Nálunk jelenleg még a gyámokosztály csaknem egészen hiányzik. Egyes ember nagyszerű gyárt, Valero Antal uron kívül, az egész országban alig mutathat ; a gyártás honunkban a keresetnek új neme; nagy tőkepénzeseink különben is gyéren vannak, s akik vannak, tőkéiket más téren forgatni annyira megszokták, hogy egy illy roppant pénztömeget, minővel készpénzben nálunk csak kevés ember bíz, egy egészen szokatlan, egészen ismeretlen keresetágba fektetni annyival kevesbbé hajlandók, minél több szakismeretet, s tömérdek fáradságot kíván egy illy gyárvállalatnak személyszerinti vezetése; arra pedig, hogy külföldi nagy tőkepénzes gyárnokok nálunk megtelepedjenek, mindenesetre még idő, s bizodalom kell, bizodalom, melly eddig tömérdek belső s külső okoknál fogva nem létezett, mellyet tehát még teremteni kell, s viszont ennek előteremtésére, tehát annak, hogy nálunk gazdag egyének saját erejükkel nagyszerű gyárakat állítsanak, kieszközlésére hathatósabban semmi sem munkálhatank, mint épen az, ha tettel mutatjuk meg, miként nálunk a gyáripar fenállhat s virágozhatik. Ha tehát a nemzet valósággal érzi annak szükségét, hogy honi gyáripart kell teremtenünk, ha valósággal akarja, hogy gyáraink legyenek, kezdetben teljességgel nincs más mód, mint részvénytársaságot alakítani, és sok apró járulék gyístelékéből előteremteni azon pénzerőt, mellyet különben fel nem találhatunk. Soha talán, egy nemzet életében sem volt annyira igaz, mint épen minálunk az, hogy ki czélt akar érni, az czélszerű eszközökhez fogjon, s mindenekelőtt ön erejéhez folyamodjék.— Hahogy e szerint cselekszünk, honunk anyagi jövendője, nemzetünk jóléte biztosítva van; ha pedig gyáva panaszokra szorítkozva, magunkért semmit sem teszünk , jele, hogy e nemzetnek nincs jövendője; mert ki gondolhatná, hogy a melly nemzet magamagát elhagyá, annak megmentésére majd eljön külföld, hogy nemzete legyen. Ámde ha csakugyan igaz, hogy a gyáriparhoz utat törnünk csak egyesületek által, csak részvénytársaságok útján lehet, kérdés: remélhetjük-e, hogy a szükséges tőkéket apró részletekben a honban föltalálhassuk? — Erről kételkedni általában véve, anynyi volna, mint a nemzet életrevalósága iránt kételkedni ; — különösen pedig a jelenleg tervezett selyemkelme és szalaggyárra nézve bizodalmunkat abba vetjük, hogy itt a részvényesek pénzüket teljességgel nem kockáztatják; a vállalat lehető veszteségében nem osztoznak, hanem úgy részvénytőkéikre, mint annak száztól hatos kamatjaira nézve tökéletesen biztosíttatnak. Ugyanis : Valero Antal ur, pesti nagykereskedő és selyemgyárnok, ki a még erdődei által 1775-ben megkezdett selyemkelme-gyártást 1813 óta folytatja, s Pesten egy máris nagyszerű gyárral bir, a honi gyáripar alapjainak megfektetése iránti hazafiszándékból késznek ajánlkozik ezen gyárát, annak minden gépeit, szereit és selyemgyűjtelékét 200.000 pft. erejéig részvénytársaságba beolvasztani, s ezen értékével a többi részvényöszvegnek 6 percentes kamatját, s a tőkének határozott idők szerinti visszafizetését, biztosítani. Midőn e szerint Valero Antal úr késznek ajánlkozik hosszas gyakorlat viharaiban megedzett practicus tehetségeit, 200,000 pft. értéket a kamat és tőkebiztosítás veszélyét, s a gyárvezetésnek ezzel összekötött tömérdek gondjait, azon czélra fölajánlani, hogy a gyáripar meghonosítására, minden fentebb elsorolt tekinteteknek megfelelőleg itt töressék, őt a tervezett egyesület hazafias célzatainak valósítására annál alkalmatosabbnak kell ismernünk, minél szembetűnőbb, hogy neki már jó sikerrel, s nagy kiterjedésben dolgozó gyára lévén, ha azt ekkorig a kedvetlen körülmények minden viszontagságain keresztül fel tudta tartani, most, midőn hoszszú éj után a magyar gyáriparra a nemzeti rokonszenv hajnala virad, derültebb kilátással képes leend a hazai közcéloknak megfelelőleg kifejleszteni. E szerint tehát 200,000 pft, vagyis a tervezett összes tőkének 2/5 része már általa aláírva, s a tervezett részvénytársaság a munkálatok azonnali megkezdésére képesítve van. A még megkívántató 300,000 ftnyi részvények aláírói pedig pénzöket semmi kétes veszélynek ki nem teszik, sőt inkább úgy a kamatra, még pedig száztól hatos kamatra, mint tőkéikre nézve teljesen biztositvák. S ha mármost megfontoljuk, mikint azon intézkedések nyomán, mellyeket örölsége kegyelmes hozzájárultával, részint még a jelen, részint a közelebbi or.gyűlésektől bizton várhatunk, a kamatlábnak hatról leszállása rövid idő alatt előrelátható; következőleg, kiváltja azon hitelintézet, melly az orsz.gyűlésen épen munkában van, remélhetőleg sikerül, arra, hogy valaki meggazdálkodott tőkepénzecskéjét hatos kamatra biztosan kiadhassa, nem sokáig lehet kilátása, hacsak uzsoráskodni, s ezáltal magára nemcsak erkölcsi bélyeget sütni, hanem pénzét is veszélynek kitenni nem akarja (minthogy szilárd állású ember uzsorára pénzt már most sem veszen); ha meggondoljuk, miként kisebb tőkepénzesek, hatos kamatra pénzeiket biztosan már most is nehezen helyezhetik el; A pénz kisebb öszszegben nem annyira azért nem kapható, mintha nem találtatnék, hanem mivel a bizodalom hiányzik, és épen ezen körülménynek tulajdonítható, hogy ahol a bizodalomra alap nyuttatott, ott a pénznek hiányát nem tapasztaljuk; a minthogy például a pesti czukorgyárnál biztosított részvények (Prioritats-Action) egy pillanat alatt mind elkeltek ; s kelletinél több is ajánltatott a pesti kereskedelmi banknak; a pesti és pozsonyi takarékpénztáraknak pedig ötös, sőt 402 kamatra is naponkint nevezetes pénzösszegek ajánltatnak; nem lehet kételkednünk, hogy jelen tervünk, melly legalább hasonló, sőt tán (ha lehet) még nagyobb biztossággal, a részvényeseknek úgy tőkéjüket, mint hatos kamatjaikat garantírozza, gyors és meleg pártolással fog a hon javát szivén viselő közönségnél találkozni. (Folyt, köv.) Mi újság Budapesten? A csak most végződött pesti vásáron — így ír a „Pesti Divatlap“ — a kőszegiek által gyártott s ide hozott posztokelme, ha még annyi lett volna is, mind elkelt. Valero selyem- és Koch bársonygyára alig győzi a sok munkát. De még is leginkább el van foglalva a gácsi posztógyár. — Egy az eperjesi vászonkereskedők közül, ki a vásáron jelen volt, azt igére, hogy a jövő mártiusi vásárig épen olly finom és jóféle vásznat fog szőni, mind a rumburgi, és igy reményünk van, miszerint ez igen szükséges czikkel is rövid időn bőségesen el leszünk látva. — Ivannengieszer, pesti tű-, kapocs-és sodronykészítő tapasztalván azt, hogy a belföldi portékát erősen keresik, Pesten gyártott tűit, kapcsait, most már nem árulja többé „carlsburgi“ név alatt, mert míg e fogással nem élt, az előítéletes közönség pesti czimü készítményeit egyátalában nem akará venni, s fölcserélvén azokat a híres carlsburgi névvel, azonnal dicsérek, s keresve keresték. És most már hála isten, örömmel lehet föllepleznünk ezen furcsa „magyar titkot.“ — Miután Barabás a lipcsei almanach számára rendelt képet elkészítő, a külföldiek derék művészünk dolgozata iránt legnagyobb elégültségüket fejezék ki, s jövőre több aczélba metszendő kép rajzolásával bízták őt meg, mi a magyar művészetre nézve örvendetes diadalmi hir. — A nemzeti színház országos főfelügyelőjévé gróf Ráday lelkes hazafi és jeles műbarát neveztetett ki. Az ő erélyes munkásságától igen sok szépet és jót lehet várni. — Mindenkinek adjuk meg a magáét! — A nádorhuszár ezred tisztikara nemcsak Erkelt s Egressyt, de az öreg Rózsavölgyit is levélben kéresé meg jelesebb hangműveiért az ezred zenekarának számára. — Barlay igazgató „Aurélia“ czímű operája nem sokára szinte kerülend, s legelőször is Schodelné jutalomjátékául fog adatni. — Kőhegyi táncztanító hirdetéseket bocsátott közre, melly szerint az általa szerkezett koszorú nevű társas magyart s minden egyéb divatos magyartánczot rövid időn betanítani ajánlkozik. Figyelmeztetjük a mindkét nembeli ifjúságot, hogy a múlt farsangon fővárosunkban is divatozni kezdett igen szép és lelkes lengyel (mazur) tánczot Kőhegyi úrtól legbiztosabban lehet tanulni, miután ő több ideig mulatott a Lengyelhonnal határos magyar felföldön, hol kétségkívül legszebben lejtik az annyira bájoló hajlongásu mazurt. — Említve volt a P. Divatlapban s az Életképekben Eördögh Károly derék vállalata, t. i. költőink jeles műveinek dalra alkalmazott kiadása által a nemzeti dalművészet müvelése és virágoztatása. — E vállalat bizonyságául nyújtja most E. K. ur kecses hölgyeinknek és minden — a nemzetiséget pártolni szerető művésznek a második füzet Magyar dalnokot, s benne Bedő József ismeretes — kedvesen megható — dallamaiból készült két dalt, öt levélre terjedve, zongora és gitár-kisérettel. Bátran vetélkedhetnek ezek sok igen magasztalt külföldi dalokkal, mert legyenek azok is kedvesek — de csak valljuk meg őszintén, nem kedvesebben hatja-e meg minden tiszta magyarkeblünek szivét nemzeti dalaink édesen folyó dallama, mint sok — csak a külföldiségért kedvelt — idegen ajkú dalok: ez idegen nemzet érzetének elsajátítása által csak gyönyörködtet, mig amaz saját érzetünk, melly vérünkből ered és lelkesít is egyszersmind. Külcsín és belbecs egyiránt ajánlják e művet, s ajánljuk mi is minden műkedvelőnek, s valóban sajnálnék, ha e vállalat is nemzetiségi részvétlenségünk gyalázatára pártoltatás hiánya miatt gyököt nem verhetne. — Kapható Treichlinger J. ezelőtt Grimm V. által minden könyv- és műárusoknál 50 krajczáron p. p. — íróink, kivált szépirodalmunk bajnokai, élénken mozognak. — Kuthy Lajos előfizetési felhívást bocsát a közre 12 füzetre terjedendő „Hazai rejtelmek“ czimü nagy regényére, melly a magyar élet rejtettebb viszonyait, komoly és víg képeit, kétségkívül mind magas költői, mind humoristikai szempontból fölvéve, híven, élénken és mulattatólag festendő. Ezen képekkel megjelenendő 12 füzetes regényre rendkívül csekély előfizetési díjat, csak 6 pengő forintot tüze ki a szerző, s igy bizton lehet remélni, hogy az olcsósággal párosított jeles műnek számos előfizetője leend. — Jámbor Pál és Katona Antal Tiedge magasztos irányú Urániáját magyar nyelvre fordítván, arra előfizetést hirdetnek 1 pengő forintjával. — Nagy Ignácz „Hajdan és most“ czimű érdekes beszély- és életképgyűjteménye a jelen és múlt korból, igen csinos kiadásban jelent meg, s különösen a hajdan és most közti ellentétet feltüntető borítékképek megje- 545