Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-11-22 / 93. szám

pően kiállitják. — Megjelent a Magyar titkok VI. füzete is. —• Az annyira jótékony eredményű fővárosi dolgozóház vásárkor sok fegyencc­el szaporodott, jelenleg több mint 200 eltévedt ember foglalkozik abban az olly veszélyes börtöni henyélés s társalkodás helyett; van köztük sok puha kacsóju hölgyecske is, kik most czifra napernyőiket, legye­zőiket kissé durvább kézbevalókkal kénytelenittettek felvál­tani. — Egy rajnai lap: „Magyarországi Daguerreo­ypek“ czim alatt sok mindenféle alaptalan dolgot közöl hazánkról, de itt ott híven jellemzi azt. A többi közt Pestet igy ismer­teti: Pest a szó saját értelmében tökéletes fejlődésnek in­dult uj város. Pompás boltok, hasonlíthatlan vendéglők — keveset mutató egyházak, kitűnő magasságú torony híjával; ime ez képének alapvonása. Élete a kereskedés, a külső, fényes változatossággal, melly azt követni szokta. És igy Pestis egészben egy valódi kereskedő város bélyegét viseli. Pest igen csinos (elegant), ámbár túlnyomó benne a polgári elem; jóléttel bir és igen jól él. Az anyagi életet igen ké­nyelmessé lehet itt tenni; olcsó élelem , igen jó borok (???) hasonlíthatlan szivarok, sokféle angol és franczia kelmék ,most már van belföldi is elég!­ bájosan virágzó nearczok és több illyféle — kell-e ennél több a kereskedő nép bol­dogságához? Minden tekintetben kellemes az, hogy itt az ember a szokásos rendőrségi gyámság alól fel van szaba­dítva. Itt mit sem tudnak az úti, tartózkodási levelekről, a hivatalos házvizsgálatról s több e feléről. E tekintetben Magyarországon a személyes szabadság semmi módon nincs korlátozva. Persze ezen előnyben (Vorzug) a csavargók s mindenféle dibdált nép is részesül. De mégis sok jó van benne, és ha például egy éjszakamerikai érkezik Pestre, itt békében lakhatik, békén űzheti magán­foglalkozását, sőt idő folytával még üzletével meg is telepedhetik itt, a­nélkül hogy úti bizonyítványt kellene előbb bemutatnia. És már most egy pár szót Budáról is Van itt sok templom , sok régi, keveset mutató ház, terjedelmes előváros, sok jó fürdő, van­nak itt kellemes, de kissé kopár és bágyadt zöld hegyek (??) mi tagadhatlanul nagy előny, miután Pest szörnyű prózai lapályon fekszik, és a kecskeméti puszta rész időben egész homoktömegeket szór belé. De álljunk a budai várhegyre, tekintsük végig a fönséges Dunát, legeltessük szemeinket a lánczhíd építésén, melly majd bevégezve, az európai csoda­épületek közé fog számíttatni, nézzük a pompás Dunasort, melly a felvirágzó Pestet tünteti elénk, nézzük a legszebb épületek ez óriási sorát, vizsgáljuk a gőzösök meglepő moz­gásait a büszke folyamon, és a párhuzam egyszerre felötlik a néző lelkében. Buda egy elélt, régi város. Pest ereiben fiatal, gazdag élet pezseg. Meghajolva és megfeketülve nyúlnak el Buda falai, régi történeteket regélve a tatár és törökről, pártok politicai csatáiról, s más ezer elhangzott dologról. Máskép áll a dolog Pesttel. Pest jövője egy szék­vagy főváros jövője. Dicsően van azzá alkotva.“— István k­­ö­zönsége a „Honderű“ szerint — a természettudományi társulathoz Prágából őszelő 14éről egy levelet intéze, melly a nevezett társulat múlt vasárnapi közgyűlésében föl olvas­ta­tokt. A szép sorok imigy hangzanak : „Sürgető foglalko­zásokban eljárván, magam is sajnosan éreztem azon akadá­lyokat, mellynek tavaszutó hava 25-dikén Pestre való uta­zásomban s következőleg tisztelt társulatuk küldöttsége el­fogadásában hátráltattak. Köszönettel fogadom az akkor tar­­tandott üdvözléseknek álküldetését, és örömmel közlöm ke­gyetekkel reményemet, melly még ezen év lefolyta elölt kedves hazám viszonlátásával kecseget, a hol mindnyájukat szívesen fogadandó leszek. Társulatuk végső megerősítését illető kérelmüket újra felséges királyunk elé terjesztettem; szintúgy a második, társulatuk országilagi törvényesítését óhajtó kivánságukat szeretett édes atyámnak benyújtani siet­tem, és így azoknak kora elintézésüket méltán remélem , a ki egyébiránt most is kívántam kegyeteknek azon döbbent ígéretemet ismételni, hogy ti­sztelt társaságuk tehetségem szerinti előmozdítására mindenkor örömest hajlandó vagyok.“ — A nemzeti museum nagytudományu elnöke tek. Kubinyi Ágoston ur, múzeumunk számára egyik most Frankhonban lakó Jankovics ur szívességéből egy, maga a tisztelt küldő által igen nagy csín és pontossággal készített rajzot kapott. A rajz nagy Hunyady Mátyásnak pajzsát ábrázolja, melly Párisban a tüzérek múzeumában létezik. A pajzs fából ké­szült s következő latin körirat olvasható rajta: „Alma Dei genitrix Maria, interpella pro rege Mathia.“ — A nemzeti casino idei első hangversenye a milly érdekes, ép olly lá­­togatlan volt. Nem igen kedvező kilátás a pénzes verse­nyekre, ha az ingyenconcertek is szépen üresen ma­radnak; másrészről folytonos bizonysága, mikép nálunk a zeneműveltség még távolról sem ért oda, hogy zeneelvek életkellékül tekintessenek. — A derék Lendvayné látszóla­gos javulása a rudnai csoda gyógyszerei után annyira meg­­örvendezteti mindnyájunkat, hogy egypár hírlap nyilván köszönetet mondana a csodaorvosnak. Azonban hogy e ja­vulás nem volt gyökeres, szomorú tanúsága az, mikép a je­les művésznő betegsége újra régi rész állapotába esett vissza. A beteg visszatért újra az allopathiához, s méltánnyal kell megemlítnünnk, mikép ennek tisztelt kezelői a leglelkiisme­­retesb gond s egyesült ügyelettel működnek a betegség le­győzésére. Városunk s részint országunk legelső hirü or­vosai közül Stahly O­nga, továbbá Balassa, Jankovics, Mo­­kussiny, s Sauer tudor s tanár urak többször gyűlnek össze s intézik tanácsaikkal a gyógyítást, melly fölött a folytonos ügyeletet tr. Kovács Endre ur viszi. Az ég adjon óhajtott sikert fáradozásuknak ! — Alig tudnánk hamarjában magyar könyvet nevezni, melly —maga körében— korszerűbb szü­kségesb, nagyobb hiányt pótló volna, mint Császár Fe­­rencz urnák, görög romai mythologiai zsebszótára, melly nem rég hagyá el a sajtót. Cs.­ur e jeles, nagy gonddal s tudományos figyelemmel kidolgozott munkája által ujjal te­téző számos irodalmi érdemeit. A görög s romai classicusok fordítóinak, tanítók mint tanulóknak, a szépirodalommal fog­­lalkozóknak, írók mint olvasóknak, a zsebszótár nélkülöz­hetsen kézikönyv. Ára a 33. ívnyi, s számos kőnyomatokkal becsesbített vastag könyvnek csak 1 fit 12 kr. pengőben, s nálunk példátlan olcsóság. Az új külföldi Regénytől­ 4-dik kötete is megjelent a „Cecil“ czímű regény foly­tatásával. — List a nagy státusgazda fővárosunkban mulat. Múlt csütörtökön a megyei gyűlésben is jelen volt, s élénk részvéttel kiséré a szőnyegen forgott véd­egylet fölötti érdekes vitákat. — Nádor ö­zönsége, írja a „Honderű“, hosszas távolléte után a szép Pest gőzösön, szá­mos országnagyok s más országgyűlési tagok kíséretében kívánt egésségben szerencsésen haza érkezett az ős Buda­várba. A két város partjait embertömegek lepték el, a ma­gas űrt sűrü ágyulövések és hangos eljenekkel üdvözlék. A budai polgárgyalogság által diszitett bombapiaczoni ki­szállásnál fény­esen világított diadalív*) alatt szállá ki partra, honnan fenséges nejével s gyermekeivel együtt a bécsi kapu felől kocsiza föl királyi lakába, mellynek piaczán s udvarán a pesti polgár lovas és gyalog örsergek, a katonai tisztikar s más hivatalbeliek tisztelkedtek. Későbbre sajátságosan szép tűzjáték (az újhíd oszlopairól) ünnepite az ősz Dunát, s nem csak ez de az egész nagyszerű part fényvilágban lángolt. Ö­zönségét mindenhol hangos éljennel fogadták, s tiszteletére mindkét város nagyrészét kivilágiták. Adja Is­ten,hogy még soká és sokszor kimutathassa Magyarhon ő Fön­­sége iránti őszinte ragaszkodását. Soká éljen országunksze­­retett Nádora!!! — Pesten egy nagyszerű selyemkelme és szalaggyár biztosított részvényekutján van alakulóban; egy részvény 200 p.íraszói, s az aláírások száma folyvást növeke­dik.— Rég volt a szónak olly szoros értelmében telisdedteli megyeházunk gyülésterme, minden zugaiban, mint nov. 14én vala, mond a „Társalkodó“, s nem csuda, mert rég volt olly közérdekű tárgy szőnyegen, mint e napon. Az állandó hall­gatóság számát 3—4 ezerre tehetni, ha pedig a szüntelen ki és behullámzó sokaság számát vennék, még sokkal több­re. A hölgyek a karzatnak majd 1s4-ét tölték be. A közér­dekű indítvány hazai iparműveink minél buzgóbbb pártolá­sának s illetőleg nemzeti iparunk, határunkon belüli védelme fentartása s terjesztésének sürgető szükséges létét fejteget­vén, olly általános viszhangra talált mind a KK. és RR. mind a hallgatóság részéről, hogy azt lehesten vala puszta pillanati fölhevülésnek venni; de igen legbensőbb meggyő­ződés szilárd nyilatkozatának, s igy remélenünk lehet, job­ban mint valaha, mikép Magyarországban magyar irodal­munk, törvénykezésünk s mezeigazdaságunk mellett— mert e hármon kívül még egyebet magyart alig bírunk — végre nem­zeti iparunknak is elérkezik születési órája. — Tegnapelőtt este magyar hölgyvilágunk ama két dicső testvércsillaga,melly ott, hol magyar érzelem és nemzetiség ügye forog len, mint amaz égi csillagpár, Castor és Pollux ragyog a magyar égen, Batthyány Lajosné és gróf Károlyi Györgyné —Pozsonyból leérkeztük alkalmára, fáklyás zenével tiszteltesének meg. A lelkes szónoklatot Károlyi György grófné lelkes magyar beszéddel viszonzá. — A zeneegylet nov. 17-én adta első hangversenyét 4'12 órakor a pesti nagy redoute-teremben. Hát a kor folytatandja e hangversenyeit? Ha minden jel nem csal, úgy látszik, a pár év ótai hangversenydüh hig­gadni kezd fővárosunkban, s az emberek lassan kint mara­­dóbb becsű élvezetekhez is vonzódnak. Ezek közé méltán tartoznak a jobb színi élvezetek, miket, kivált nemzeti szín­házunkban a közönség most inkább mint valaha feltalálhat. — Ez intézetünkben, egy idő óta, különösen eredeti drá­máinkra nézve ismét örvendetes haladást tapasztalunk : nov­­i­­ től fogva 12­ nap alatt csak egy fordított színmű adatott s ezen egy is Shakspeareé volt, s legközelebb ismét négy új eredeti darab van a sorozaton, mellyek közül Czakó Zs. „Kalmár és tengerész“ czimű 4 felv. drámája, mellyröl a helybeli sajtó már előre sok dicséretest mondott, f. hó 1 -án kerü­lend színre bérletszünetben. Követni fogja ezt Szigli­geti, „Debreczen litkai“val. Mindezek bizonnyal örvendetes elölépések azon fordítási özön ellenében, melly csak két évvel is ezelőtt áradozott nemzeti Thaliánk templomában elannyira, hogy azt sarkaiból kiönteni fenyegetőzők. A ve­szély azonban, úgy látszik, itt is elmúlt. A magyar egy nagy lázkorból kezd lábadozni, a nyomoru külföldieskedés­­ből, melly társas viszonyaiban úgy, mint irodalmában s min­denütt neki annyi s tán megsirathatlan kárt és hátramaradást okozott. Adja isten, hogy a ránk ragadt közmondás szerint: kárán tanult legyen és soha többé — ne recidivázzon. — Leopoldi vásárunk a kéz- és gyármüvekre igen mostoha volt főleg a pamut- gyolcs-és selyemkelmékben; a posztót s gyapjukészitvényt inkább vették, legjobb keletnek örvende a gyapjú, noha gyalogvásár hetén a finóm egynyirelát nem kerestek annyira mint eleinte, de a közönségest folyvást szorgalmasan vásárták. Gubacs,méz és tömlőbeli faggyúé héten árban emelkedett, de leginkább a dohány, mibül kevés mennyiség vola e vásáron; viasz, hamuzsir és repereolaj jutányos áron kelt. A rosz utak, pénzszükség s majd min­dennapos eső nagy hatással volt a vásár s főleg fölös ke­reskedés elsilányitására. Ipar egyesület. Kik méltányolni tudják a számtudo­mányok befolyásos fontosságát az iparosság különféle mun­kái és eszközléseinél, azok szívesen fognak az iparegyesü­let igazgató-választmányának hazafias örömeiben osztozni mindannyiszor, midőn a mathematical tudományokban ava­tottan jártas férfiak közremunkálását szerencsés megnyerni a számtudományi ismeretek lehető terjesztése körül. S íme kedves alkalma nyílt a választmánynak ismét egy meleg buzgóságú tudomány és ügybarátnak csatlakozásáról érte­sít­e­n­i a közönséget: Gelenczei M. Pál úr, ki már huzamos!) idő óta foglalkozik magánoktatással a matam tudom­ányok­ból, és ki az iparegyesületnél már a szokásos próbaelőadás alkalmával mind előadási modorának jelességét, mind a ma­gyar műbeszédben folyó és szabatos otthonságát, mind vég­re számtudományi avatottságát a választmánynak számosan jelen volt tagjai előtt kitűnőleg tanúsította, s ennek követ­keztében a legszigorúbb titkos szavazás mellett érdemes­nek találtatott arra, hogy az egyesület körében mint oktató fölléphessen, rendkívüli oktatást kezdett meg őszutó 2­kán a betűvetésből, összekötve a számvetésnek nevezetes ré­­szeivel... Az előadások hetenkint háromszor: u. m. hétfőn, csütörtökön és szombaton, d. u. 2—3 órakor, magyar nyel­ven és mindenkire nézve dijmenten fognak folytattatni. Az előadás helye, mint az egyéb leczkeké, az iparegyesületi terem (újvilág utcza 985-dik sz. alatt likey házban). — Pest őszutó 2. Csanádi­ jegyző: Székesfehérvárról. Midőn a szív érzeteinek ko­szorújában nefejlecskint látom fényleni a hálaérzetet,remegő pennámat is nefelejcsre intve, azt annak hű festésére eme­lem ; egy hálaérzetet mutató örömről akarok szólni, hálaér­­zetekkel áthatott keblek eleven örömünnepét leírni leend tollamnak jelen tárgya, mellyel bár olly elevenen írni tehet­ségemben állna, mint érzeni, és azt a dagadt kebelekből ki­ömleni látni szerencsés lehetek. — Azon seregnek, mellyben a haza jövendőjének boldog reményét helyezi, azon kis társulatnak, mellynek mint sarjadzó ivadéknak a drága hon örvend, azon nyájnak, melly még most legel a szép tudo­mányok mezején, a városunkbeli királyi tanoda ifjainak örö­mét akarom festeni, melly az egész tanodái ifjúságot folyó hó 7­kén ellepte; mert nagy tiszteletű s tudós Winkler En­gelbert urnak, a tanoda kormányzójának, a tanodai nyáj közszeretetü pásztorának régen várt díszes névünnepe lénylett a tanodai nyáj körében. Örömre társak! illy sza­vak hangzottak örömben mosolygó ajkain az egész ifjúság­nak, melly soká tűnődött, milly örömáldozatot vigyen, hogy azt a pásztor kedvesen vegye, mig végre abban állapodott meg, hogy díszes névünnepe estvéjén fogja örömáldo­­zatát bemutatni. Ugyanis az örömünnep emelésére a ta­­nodatanuloi lak kikert egyik termében gyülének öszve tano­dánk ifjai, hol bevárák az örömünnepnap hősét a kormány­zót, ki is az örvendetes meghívásra a tanítók, és más érde­mes vendégek,mint az ifjúi örömben részt venni akarók ki­séretében édes örömmel jelent meg; kit is legelőször egy költészeti növendék mint az öröm hirdető szónoka tizenkét magyar egyenruhában díszesen öltözött ifjaktól környezve, s beszédében az egész tanodai ifjúság örömérzeteit tol­mácsolva üdvözlett; az elrebegett örömhangokat követő a költészettanulóktól buzgó tanítójuk közbenjárására előadott pásztori örömjáték, mellyben a pásztori diszöltönyben sze­replő ifjak szépen fejtegetve benne örömeiket, közmegelé­gedésre szerepeltek; s így az ünnepélyt az örömöt legin­kább igazoló virágból fűzött, és örömének közt átnyújtott koszorú koronára; s igy letevők­ábelként a tisztelet oltá­ránál áldozatukat, melly hogy kedves vala a pásztornak, eléggé kitűnt örömtől remegő ajkán nyilványult köszönő beszédéből, mellyben hosszú életet kívánva az ifjúságnak atyailag inté , hogy elöljárójuk, s tanítójuk iránti tiszteletük szikrái soha ki ne aludjanak. Én is a kormányzó szavain, eljetek! szózatalommal tdvezlek benneteket nemes érzé­sektől átmelegült ifjúi keblek; adja az ég, hogy a szép érzés elhintett, s gyökeret vert magva az erény fájává nö­vekedjék : hogy így a drága hon, ha majd tág piaczára lépen­­detek, bennetek, kik szép reményre jogosítjátok, reménylen­­dő boldog jövendőjét élvezhesse. Egy szemtanú: Jablonicz. Ezen helység templomszentelése ünne­pén ugyanezen templom uj remek orgonája is fölállittatott, egy részt a minden jót és hasznost előmozdító egyházi véd­­ek kegyes adakozásai által u. m. mlgos Motesiczky István cs. k. Kamarás 1000 ft. m. gr. Apponyi 500 vffja, részint a jól adományozott egyházi pénztár költségei, részint nt. Za­­icz Ferencz helybeli lelkész ur ernyedetlen buzgósága által, ki magának az iskola és népnevelés ügyében igazi érdeme­ket szerzett. Ezen szép művet, a még kevéssé ismert, de szakmájában fölötte ügyes orgonaművész Laskó Már­ton úr készítő Brezován. Ezen orgona minden műismerők ítélete szerint egy nagyon derék remekmű, 24 regiszerrel egy rezkettyüs egy nyolczadkötővel (oclavcopula,) a művész saját találmánya. Egész kormányzása sárga rézkapcsu­­kokban foly, elhárítja tehát azon nehézséget, hogy nedves időben a játék nehezittelik. — Gróf Amadé Thádé­r excl.­­ja cs. k. udvari zenegróf stb. a művészt azon legszívesebb és leghizelgőbb dicsérettel tisztelé meg, hogy az orgona, tekintve jóságát Bécs főváros minden orgonáival bátran mér­­kőzhetik ; ugyanazon ítéletet mondá felőle Patka Ernő ur nagyszombati székegyházi orgonász, ki különös szívességből művészi játékával az ezen ünnepélynél egy begy­ült közön­séges lelkesedésre buzditá. És igy ezen ünnepély minde­nek megelégedését vívta ki magának, azon óhajtással, vaj­ha Laskó Márton úr minél több megbízásokat nyerne, mikkel bebizonyíthatná, hogy az itt kimondott dicséret fö­lötte alapos, minélfogva ezen sorok szíves fölvétele kéretik a derék művész nagyon m­egérdemlet ajánlatául. Erdélyi hírek. U. Sz-ben Sz . . . án egy nemes öszvegy él egyetlen leányával néhány év óta egymást érő bosszantásoknak, gyakori lopásoknak, alattomos és nyilvános megtámadásoknak kitéve. Egyetlen bűne: meglehetős anyagi állapotán, s még irigyeitől is elismert, szeplőtlen erényessé­gén kívül tán az, hogy él . E nemes ház másfél évvel ezelőtt a kis számú család távollétében kilősz­tatolt, és a lopás gya­núja egy az épen tőszomszédban lakó nemes háznál szol­gáló leányra és kocsisra nehezülvén, amaz el is fogatott, (emez ki nem adatott) és kereken kivallá a vétket. A káros özvegy, mit gyanított mit nem? elég hogy megkérte a val­lató tiszt urat, hogy azon esetben, ha a befogott leány bizo­nyos úrnőt is belevegyítene a czimboraságba, vetne fátyolt az egész vállalási eseményre, így is lett, és az öszvegy másnak becsületéért elorzott pénzét és portékáit végkép *) Az iv fölött egy olajos papirkoszorúban ezen mint szendeség- és for­mára , agy költői ih­letiségére is nevezetes Ch­ronosticon piroslott: ÍrDvöz Légy közöttünk Vezérek Vezére Víttál a Legbö­csebb babér nyelésére Hibáink önkényes (talán önkény­es ?) Vég eltörlésére Vígan háLát buzog nekeD Vérünk Vére. 546

Next