Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-12-03 / 96. szám
és hatott. Már előbb érintem, miképp egyik életadó, leghatályosabb tagja volt a magyar gazdasági egyesületnek, mellynek hatásczélja szerint az iparos okszerű gazdálkodást saját jószágai rendezése és emelésében gyakorlatilag létesítette. De nem lehet czélom itt részletekbe ereszkedni, leírni és például önalkottakies laktelepét, szép majorjait, egyéb czélszerü gazdasági intézményeit, országszerte hires juhászatát, fatenyésztés és nemesítését, különösen pedig emlékekint mindig zöldellő ama fenyves ligeteket, mellyeket e birtokának sivány homok foltjain a köztörvény szavát és önhasznát egyenlően megértve elővarázsolt, és onnan nem csak gyönyört, hanem már szép hasznot is kifejteni tudott; mondom, mindezekről bővebben értekezni nem ide tartozik, noha tagadhatlanul azokban is a közrenézve oktató és vonzó példa, s így valódi érdem világit. De inkább kell méltó dicsérettel említenem azon ápoló gondot, mellyel ő a megyei adózó nép jogai s érdekei életbe léptetésére és jobblétére általában, különösen pedig gazdálkodás tekintetében is hatni törekedett, így eszközlölte ő annak idejében a lótenyésztés, úgymint a nemzeti gazdálkodás egyik legfőbb szakaszának emelése végett a megyében, hogy több községek számára jó vérű mének kívánt eredménnyel vásároltattak; azután pedig egyes adózók, kik szebb csikókat neveltek, serkentésül nyilván megjutalmaztattak, így ügyelt és áldozott a selyemtenyésztés előmozdítására a megyében, így a dohánytermesztésnek, mint megyénkben az adózó földműves nép nevezetes keresetágának még inkábbi virágoztatása tekintetéből nemesebb fajú dohánymagot szinte Amerikából hozatott és a termesztők között kiosztatott. Nem különben kenderünknek is, melly jól mivelve és kezelve tengeri használatra igen alkalmas és külkereskedésünk egyik fontos czikkét képezhetné, czélszerűbb növesztésére különös nemű magot szerzett, és azzal a megyében földminőség szerint kölönböző helyeken létetett kísérletet. — És ekép tudott, szeretett 6 ezer után módon hatni, fáradni, áldozni a jónak, szépnek, hasznoknak terjesztésében. Öz tehát az olly üdvösen működött és hazájának élt férfiút a dicsőítő polgárkoszorú méltán illeti. De ha Csapó Dániel polgári életét méltán áldjuk, polgári erényeit és érdemeit méltán dicsőítjük, nem kevésbé kell öt emberbarát és társadalmi tekintetben méltatnunk és magasztalnunk, de még sokkal inkább szeretnünk. Az ő mindenkit átölelő jóakarata és nemes szép kedélye nem gyakorlott-e kire kire, midőn vele viszonyba jőne és érintkeznék, bizonyos és jótékony hatást, hozzá vonzót, iránta lekötelezőt? ki hozzá bizodalommal fordult, nem talált-e nála bizodalmának megfelelő, sőt azt előző fogadtatást? és nem-e élesztve, segítve, vagy vigasztalva tért visza tőle? ki őt megbántotta, bocsánatát vette; mert engesztelékeny lelkülete haragot boszut nem forralt, és minden ellenségestől ment, tiszta volt. Az ő nyájas szelíd bánásmódja nem volt — egyszersmind olly hatályos is, hogy eszközléseinek sikert biztositha?*) Ő mindenben mindenkor a jót akarta, és sok, igen sok jót lett — legyenek azért megáldva hamvai! És ha annyi nemes tulajdonok, olly jeles egyéniség mellet is, miilyen Csapóé volt, aszerint, hogy a halandók legtökéletesbike sem ment gyarlóságoktól, volt volna némi árnyék: az csak oda szolgált, hogy amazok világításánál legyen a kép emberi ugyan, de a legtökéletesb és legkedvesebbeknek egyike. Beszédem czélja úgy sem istenítés, hanem annál tisztább és őszintébb emberbecsülés; nem költői ihlet, nem ékesszólás csilláma az, hanem a megértett és érzett való és igazság egyszerű kimondása ; — és tudom, épen azért osztoznak abban a tekintetes KK. és RR. telljesen, és a dicsőült férfiúnak áldott emlékét híven őrzik kebleikben, melly éppen ott a becsülés és hála oltárán áll legillőbb helyen nálunk kortársainál; az utódok elött pedig annyi általa véghezvitt üdvös munkán kívül már maga e díszes megyeház, melly szinte az ő hatályos eszközléseinek hozzá illő műve és nagyszerű alkotmánya, neki tartós és jelentékeny emlékkövül szolgáland. És a midőn e roppant épület küldiszes czélszerü belrendezetével az épittető mind ízlését mind értelmét nyilván és kedvezőleg tanúsítja: a körülmények és azon idő szerint lehetőleg alkalmasan készült börtönosztályával, és az ehez kapcsolt úgy kápolna, mint dologházzal annál inkább tanúsítja annak mindenkorra emberi nemes irányát, melly oda czélzott, és mindinkább tökéletes alkalmazást talál, hogy erkölcsileg hanyatlott embertársaink tárhelyükön ne fetrengjenek küzhödt légi üregekben öszetömve, és úgy testben kapott ártalom mellett olly elhagyott helyzet szerint egyszersmind a lelki romlotság fertőjébe is mélyebben sülyedjenek meg, hanem egésségek éltető levegővel megóva, időrül időre pedig Isten igéjét és üdvös oktatást hallhatva, s folyvást munkában tartva, mellynek díja az óradtartások költségeit az adózó nép úgy is terhelt pénztára kíméletével pótolni segítse, erkölcsileg is javultan szabaduljanak rablánczaikból. Azt hiszem hogy épen reám nézve legalább igen szívreható pillanatban nem teszek zavarót, idegenszerűt, sőt a t. KK. és RR. ekkint gerjedő kívánságukat fejezem ki, ha azt mondom, miszerint az elhunyt dicsőnek megyénk olly tekintélyes méltán mondhatni epochális férfiénak most, midőn tőlünk végképen elvált, kedves emlékét nemcsak bensőképp indulatban ápolni, hanem valami külső tettel is, és szemlélhető jelben kellene, hála és becsülés zálogául állandósítni; és hogy igen kedves, becses lesz mindnyájunk előtt, ha minél hivebb művészi ecsettel lefestetjük nemesi pénztárunk költségén tisztelt, szeretett Csapó Dánielünk nyájas szelíd arczképét, melly híven viszatükrözze az ő dicső szellemét, tiszta lelkűidet; helyezzük azután azt az általa épített, és diszesitett tanács- vagy törvényteremünkbe, hogy ott, hol ő, mig élt, olly üdvösen halott, képmássában kedvesen szemekbe állitve, emberi és polgári erények tekintetében utánzásra méltó és minden jóra előképül szolgáljon.“ Ezt követé a tisztikar részéről a megye Főjegyzőjének, a boldogult ritka erényeit és jeles érdemeit tükröző következendő tartalmú emlékbeszéde: „Tekintetes Karok és Rendek! Nem csak hivatalommal egybekapcsolt szokás, de azon valódi tisztelet, mellyel néhai tekintés Csapó Dániel táblabiró úr iránt mindenkor lántorithatatlanul viseltettem, tartozó de szomorú lisztemmé téve , hogy azon vesztességet, mellyel az isteni gondviselés a boldogultnak, mint szeretve tisztelt volt első alispánunknak, s két országgyűléseken át érdemdús követünknek halálával ezen nemes megyei sújtotta, a tekintetes Karok és Rendek előtt elkeseredett szívvel említsem, és azon polgári háladatosságnál fogva, mellyel hazánk jobbjainak még árnyékai iránt is tartozunk, a boldogult emlékezetének épen e helyen, hol az ő erényei leginkább tündöklőttek, kevés áldozatot legyek. A boldogultnak országos érdemei, igénytelen szerénysége, az erényhez és hazájához soha nem ingadozott ragaszkodása és szeretete mindenki előtt sokkal ismeretesebb, hogysem azok elősorolásába bocsátkozni vágynék; legyen elég csak azt megemlítenem, hogy a boldogult minden a hazában keletkezett, s a nemzet anyagi és szellemi jólétét eszközlő intézeteknek nem csak hazafiui közremunkálásával s bölcs tanácsosával, hanem bőkezű adakozásaival is elősegitője volt; tanúja ezen követésre méltó hazafiui buzgóságának leginkább a magyar gazdasági egyesület, mellynek a boldogult alelnöki tisztével diszesittetni érdemesittetett. Ötét a tekintetes Karoks Rendek benne helyheztetett közbirodalma jeles tulajdonságainak, és fényes érdemeinek elismeréseül e nemes megye első alispáni hivatalára emelte, és két országgyűlésén át a díszes követségi pályára érdemesítette. A boldogult, mint fejezhetetlen volt első alispánunk, ki a főispáni hivatal megürültének időszaka alatt is ezen nemes megyét szokott bölcsességével, s igazságszeretetével kormányozta, uj időszakot alkotott ezen nemes megyében, mert a múlt század némelly zordon szokásit legyőzve, meggyujtá a szelidségnek azon ragyogó tábláját, mellynek világító s éltető sugarai szétágazván, az emberiségre nézve óhajtott gyümölcsöket megtermették s megérlelték. Mi kik az őszelidséggel, nyájassággal példanélküli hazafius buzgóssággal, és igazságszeretettel párosult bölcs kormányzása alatt hivataloskodtunk, ismervén az ő szép lelkét, tanúi voltunk leginkább a boldogult azon fényes tulajdonságainak, melylyetül áthatva, a hivatalbeli szoros függés, pontossági és szeplőtelen viselettel párosult hivatal részeinek betöltésére, követésre méltó szép példái által serkentettünk, buzditattunk! — Hirdetik az ő elenyészhetetlen érdemeit ezen falak is, a nemes megyének ezen díszes háza, melly létesülését s újjáalakulását leginkább a boldogult hivatalbeli buzgó törekvéseinek s közremunkálásának köszöni. Ő nemcsak magának s kedves családjának, hanem a közönségnek az emberiségnek, és a kedves honnak élt; a haza benne egy fáradhatatlan ritka erényü polgárát s hű fiát, mi pedig legszilárdab vezetőnket tanácsadónkat s elágazó véleményeink legügyesebb központositóját vesztettük el, s az ő elhunyta nem csak ezen nemes megye, hanem a honnak gyásszai közé méltán tartozik. Mi, t. Karok és Rendek! az ö jeles érdemeinek elfelejthetetlen emléket emeltünk sziveinkben, igtassuk pedig ezt jegyzőkönyvünkbe is, hogy a tisztelt és szeretettnek ezen emléke késő maradékunk előtt is felejthetetlen maradjon, s a kik előtt feltűnjék azon forró óhajtásunk : adjon a magyarok Istene a hazának több olly lelkes fiakat, kik éltökben a közjóra olly tisza szándékkal és sikerrel munkálódjanak, mint a boldogult!“ A Karok és Rendek a boldogultnak elhunyta után származott veszteség és fájdalom feletti közös érzelmeiket eme tartalomdús emlékbeszédekben híven kifejezve és ez elhunytnak a megye iránti roppant, érdemeit jelesen kiemelve lenni szemlélvén, a dicsőbbnek, kit mint a fejedelem és haza iránt tántorithatlan hűségéről ismert honpolgárt, valódi emberbarátot, buzgó, s hasonlithatatlan munkásságu hivatalnokot, s megyéjükre nézve volt epochalis férfiút büszkén magokénak nevezhettek, elenyészhetetlen érdemeit nemcsak hálásan ismerik el, hanem ezen polgári hálájukat és becsülésüket Iránta nyilván is tanusítandók öszvehangzó közakarattal elhatározták, hogy szónokló táblabirájuk indítványához képest a tisztelt és szeretettnek arczképe nemesi pénztáruk költségén másod alispán Augusz Antal ur által megszereztessék és tanácsteremükbe helyheztessék; ezenkívül pedig az emlékbeszédek jegyzőkönyvükbe igtaltatván, egyszersmind jegyzőkönyvi kivonatkép 500 példányban kinyomattassanak. k. m. f. Feljegyzetté Berecz Mihály, s. k. Főjegyző. Vegyes közlemények. Mi újság Budapesten? Nagy fontosságú jelenet Horvát Istvánunknak, a Széchenyi orsz. könyvtár őrének legújabb munkája: „A szlavinokrul, azaz kérkedőkröl a trójai háborútól első Jusztinián császárig“, melly a szlávok törzstörténeteit a leghitelesb kútfők után tömérdek olvasottság és szerencsés combinatióval fejtegeti. A munkát csinos és könnyű olvasata betükkel Trattner Károlyi nyomtató intézete állija ki. Illy nyomozási eredmények fényre juttatása az ó világ történetei elszórt aknájiból valóban meglepőleg hatnak a népek jellemét a hajdantól jelenkorunkig időszakon- s fokonkint komolyan kísérő történetbarát lelkére s azon buzgó óhajtásraakasztják: vajha évenkint legalább egy illy vázlatot nyerhetnénk a széles isméretű búvár roppant gyüjteménytárából, hogy ez legalább lövonalaira nézve még éltében s önmaga szerkesztése és létesítése által nemzetünk s a tudós világ közkincsévé válhatnék. A munka egyszersmind németre le van fordítva, s így hazánk határain kívül is biztos kalauzul szolgálhat némeily megrögzött vagy rögöztetett hibák s balitéletek eligazításában. — Tiszta meggyőződéssel ajánljuk még a köv. könyvecskét is: „Útmutatás a franczia nyelv kiejtéséhez, a magyar nyelv sajátságihoz alkalmazva. Magyarok használatául irta Peláthy István Budán 1844. Gyurián és Bagónál.“ A könyvecske alig több 60 lapnál, s megvalljuk, illy kevés szóval, illy kimerilő s praktikai szabályokat még alig leltünk valahol, mik a franczia kiejtés szabatos megtanulását a magyar nyelvű tanulóra nézve annyira könnyitenék. Angol s olasz nyelvre is óhajtunk illyet, akkor nem fognak e nyelveket tanulni akaró Honfitársaink, főleg az angol orthoepia (helyes olvasás) megtanulásával olly sokáig küzdini, mire az ezen nyelvekre oktató a német grammatikák után kénytelenek, mivel a németnek sem lévén olly böhangú abc-je, a saját nyelvében nem létező hangokat hosszadalmas periphrasisokkal közelítőleg felvilágosítani kénytelen. Ez a magyarnak, mint a nyelvében meglevő minden szép hanggal s egy legkifejlettebb hangkiejtéssel bírónak saját nyelve hangjaihoz idomítva játék. Ez oka, hogy a kifejlett organumu magyar olly lisztán ejt ki bármi nyelvet, mert legtöbb hangkincset tar nyelvében. Azért Lemouson úr is igen bölcsen illesztő angol orthoepiáját magyar hangtolmácsolashoz. — A „titkok“ irodalmát nem Szigligeti, kiről tévedésből irtuk, hogy „Debreczen titkai“ vannak tolla alatt — hanem Kuthy Lajos fogja szaporítani „Honi Rejtelmek“ czim alatt VI. füzetben, mellyekről, ha Kutynak hazai állapotaink s viszonyainkbani nagy jártasságra és szellemdus felfogására gondolunk, feltetlen kedvelt novellistánk ezen ujelmeterméke iránt a legjobb reményt nem táplálnunk. Ugyancsak Kuthy Lajos szerkesztése alatt fog a már általunk is említve volt „Szépek könyve“ megjelenni, mellyel 12 ismeretesb íróink um. Beöthy, Czuczor, Gaál, Garay, K. Jósika, Kovács Pál, Kuthy, Nagy Ign., Tóth Lörincz, Yachot Sándor, Vajda és Vörösmarty szövetségbe lépve alapítanak, s melly honi elmeműveink jobbjaiból fűzve egyszersmind egy hölgyképcsarnokot nyiland meg azon nemesi szellemeknek, kik nemzeti átváltozásunk történetében a polgárnői erény és tökély jeles rendébe magassták magokat. A könyv hihetőleg júliusban vagy augusztusi vásárra jelenendik meg. Derek Lendvaynak — mint az Életképekből olvashatni — nemzeti színházunk egyik díszes oszlopának neje folyvást beteg s e miatt nem adathatván az olly nagy pompával kiállitandónak ígérkezett „Faust“ Goethétől — a szorgalmas színész, közelebbi jutalomjátékául a „Honderű“ által dicsérőleg emlitett „Don Cesar de Bazan“ czimü drámát adandja, mellyel neki gróf Teleki Sándor e czélra átküldeni szíveskedett.— Az „Életképekéhez mellékelt Czuczor arczképéröl az a vitz kering, hogy legjobban van eltalálva az — aláírás! — A helybeli zsidóközség, hajói vagyunk értesülve, erőteljes lépéseket akar tenni annak meggátlására, hogy a zsidóházallók külföldi kellméket honi helyett ne árulhassanak. — Liedemann nagykereskedő boltja néhány nap előtt feltöretvén, abból mintegy kilenczezer pengő forint s több roppant értékű irományok (váltók, kötelezvények, statuspapirosok stb.) lopattak el. A pénz maiglan sem került vissza, de az irományokat a tolvajok a nemzeti színház vasrostélyzatán át az udvarra dobták, hol azokat a színházi éji őr, egy becsületes magyar favágó, megtalálta s az igazgató urnak átadta, ki az értékes tartalmú tárczát a színházi ülés tagjai jelenlétében lepecsételvén, azt a kárvallott urnák kezeihez szolgáltatta. Liedemann ur a pénz visszatérítése esetében annak egy negyedét ígérte oda jutalmul s igy senki sem kétkedik, hogy a becsületes favágó is illő jutalomban részesülend, mit a t. közönséggel tudatni bizonyosan el nem fogunk mulasztani. — Halljuk, hogy e napokban egy brüsseli nagykereskedő mulatott városunkban s Pest környékét beutazva, olly birtokot keres, mellyen ezérna- és pamutszövetgyárt lehessen építeni. — A lelkes Károlyi György grófné is, közel Pesthez, mint mondják, nagyszerű csipke- és hölgyruhakelme- gyárt akar alapítani. — Szinte a selyemszövetgyárt tervező részvényes-társaság is alakitottnak jelentvén magát, hivatalos felszólítása minden politicai lapokban közöltetik. Az alapítók kellő biztosítást nyújtanak, hogy a részvények hat percentet fognak jövedelmezni. — A magyar tudóstársaság ezidei nagy gyűlése december 17-kén veszi kezdetét: mondják, hogy bizonyos úr látogatójegyeit csak a gyűlések bevégeztével akarja nyomatni. — Budán két gránátos közvitéz, K. B. R. és T. M. e nyáron több szépirodalmi czikkeket írván, azokat most a pesti polgári nemzeti örhad kiadta s kaphatók Tóth Gáspár pesti szabó s örhadi kapitánynak az úri utczai Jankovich féle házban levő boltjában húsz pengő krajczárért. A dolgozatok (beszélyek és versek) közt sok olly jók is vannak, mellyek nemcsak becsületére válnak szerzőiknek, hanem egyéb ifjabb íróink munkáival bátran kiállják a hasonlítást. — Yachot Imrétől nem sokára egy uj vígjáték kerülend színpadra, mellynek jelességéröl a közkedvességü, „Országgyűlési szállás“ írója kezeskedik. Czakó úr is, kinek drámája olly fényes sikerrel adatott, nemrégiben fejezte be második színművét. — Halljuk, hogy Obernyik ur „Örökség“ czimü drámáját németre akarják fordítani s a városi színházban adatni. — Éder Lujza már néhányszor föllépett ismét nemzeti színpadunkon: első alkalomkor virágfüzérekkel tiszteltetett meg. Vasárnap, folyó hó 24-kén délutáni öt órakor tartá első versenyét a jeles hegedűvirtuóz Ghys Gyula, mellyre azonban a kis redout-teremben igen kis számi hallgatóság jött össze. Az idegen nyelvű hirdetés programmját nem tudván érteni, nem közölhetjük; az előadás alatt zongorával kisért hegedű-játszás és négyesdalok váltogaták egymást, s a versenyző minden darabja után süni lapsokkal és többszörös előhivatással tiszteltetett, melly kozméltánylatot mind szellemdus és érzésteljes előadása által nagy mértékben érdemli. Selmecz, nov. 27. Tanítás és nevelés azon sarkok, mellyek közül nem álálom kimondani, anyagi tekintetben nem a legarányosabban ellátott kegyes rend megfeszített *) Életsaín rajzolja a boldogulhat e tekintetben Gorove István a Pesti Hírlapban e szavakkal: Szóljanak, kik ismerők Csapó Dánielt, nem volt tisztelet-ébresztő a nyájas aggastyán, kinek világos nagy homlokáról mint vékony ezüst szálak nyúltak le a nőtüirtök , kinek ajkain mindig édes mosoly ült, szemében mindig illú tűz, arctán mindig szelíd vonzó kedély, mintha olly csendesen ment volna rajta általa hatvanhat év, mint a természeten általmegy az őszi nap tiszta arczával. 562