Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-12-03 / 96. szám

és hatott. Már előbb érintem, mikép­p egyik életadó, leg­hatályosabb tagja volt a magyar gazdasági egyesületnek, mellynek hatásczélja szerint az iparos okszerű gazdálkodást saját jószágai rendezése és emelésében gyakorlatilag létesí­tette. De nem lehet czélom itt részletekbe ereszkedni, leírni és például önalkottakies laktelepét, szép majorjait, egyéb czél­­szerü gazdasági intézményeit, országszer­te hires juhászatát, fatenyésztés és nemesítését, különösen pedig emlékekint mindig zöldellő ama fenyves ligeteket, mellyeket e birtoká­nak sivány homok foltjain a köztörvény szavát és önhasznát egyenlően megértve elővarázsolt, és onnan nem csak gyö­nyört, hanem már szép hasznot is kifejteni tudott; mondom, mindezekről bővebben értekezni nem ide tartozik, noha ta­­gadhatlanul azokban is a közrenézve oktató és vonzó példa, s így valódi érdem világit. De inkább kell méltó dicsérettel említenem azon ápoló gondot, mellyel ő a megyei adózó nép jogai s érdekei életbe léptetésére és jobblétére általában, különösen pedig gazdálkodás tekintetében is hatni töreke­dett, így eszközlölte ő annak idejében a lótenyésztés, úgy­mint a nemzeti gazdálkodás egyik legfőbb szakaszának eme­lése végett a megyében, hogy több községek számára jó vérű mének kívánt eredménnyel vásároltattak; azután pedig egyes adózók, kik szebb csikókat neveltek, serkentésül nyilván megjutalmaztattak, így ügyelt és áldozott­­ a se­lyemtenyésztés előmozdítására a megyében, így a dohány­­termesztésnek, mint megyénkben az adózó földműves nép nevezetes keresetágának még inkábbi virágoztatása tekin­tetéből nemesebb fajú dohánymagot szinte Amerikából ho­zatott és a termesztők között kiosztatott. Nem különben kenderünknek is, melly jól mivelve és kezelve tengeri hasz­nálatra igen alkalmas és külkereskedésünk egyik fontos czikkét képezhetné, czélszerűbb növesztésére különös nemű magot szerzett, és azzal a megyében földminőség szerint kölönböző helyeken létetett kísérletet. — És ekép tudott, szeretett 6 ezer után módon hatni, fáradni, áldozni a jónak, szépnek, hasznoknak terjesztésében. Öz tehát az olly üd­vösen működött és hazájának élt férfiút a dicsőítő polgár­­koszorú méltán illeti. De ha Csapó Dániel polgári életét méltán áldjuk, polgári erényeit és érdemeit méltán dicsőítjük, nem kevésbé kell öt emberbarát és társadalmi tekintetben méltatnunk és magasztalnunk, de még sokkal inkább sze­retnünk. Az ő mindenkit átölelő jóakarata és nemes szép kedélye nem gyakorlott-e kire kire, midőn vele viszonyba jőne és érintkeznék, bizonyos és jótékony hatást, hozzá vonzót, iránta lekötelezőt? ki hozzá bizodalommal fordult, nem talált-e nála bizodalmának megfelelő, sőt azt előző fo­gadtatást? és nem-e élesztve, segítve, vagy vigasztalva tért visza tőle? ki őt megbántotta, bocsánatát vette; mert engesztelékeny lelkülete haragot boszut nem forralt, és minden ellenségestől ment, tiszta volt. Az ő nyájas szelíd bánásmódja nem volt — egyszersmind olly hatályos is, hogy eszközléseinek sikert biztositha?*) Ő mindenben minden­kor a jót akarta, és sok, igen sok jót lett — legyenek azért megáldva hamvai! És ha annyi nemes tulajdonok, olly jeles egyéniség mellet is, miilyen Csapóé volt, aszerint, hogy a halandók legtökéletesbike sem ment gyarlóságoktól, volt volna némi árnyék: az csak oda szolgált, hogy amazok vi­­lágításánál legyen a kép emberi ugyan, de a legtökéletesb és legkedvesebbeknek egyike. Beszédem czélja úgy sem istenítés, hanem annál tisztább és őszintébb emberbecsü­­lés; nem költői ihlet, nem ékesszólás csilláma az, hanem a megértett és érzett való és igazság egyszerű kimondása ; — és tudom, épen azért osztoznak abban a tekintetes KK. és RR. telljesen, és a dicsőült férfiúnak áldott emlékét híven őr­zik kebleikben, melly éppen ott a becsülés és hála oltárán áll legillőbb helyen nálunk kortársainál; az utódok elött pedig annyi általa véghezvitt üdvös munkán kívül már maga e díszes megyeház, melly szinte az ő hatályos eszközlé­seinek hozzá illő műve és nagyszerű alkotmánya, neki tar­tós és jelentékeny emlékkövül szolgáland. És a midőn e roppant épület küldisze­s czélszerü belrendezetével az épittető mind ízlését mind értelmét nyilván és kedvezőleg tanúsítja: a körülmények és azon idő szerint lehetőleg al­kalmasan készült börtönosztályával, és az ehez kapcsolt úgy kápolna, mint dologházzal annál inkább tanúsítja annak mindenkorra emberi nemes irányát, melly oda czélzott, és mindinkább tökéletes­ alkalmazást talál, hogy erkölcsileg hanyatlott embertársaink tárhelyükön ne fetrengjenek küz­­hödt légi­ üregekben öszetömve, és úgy testben kapott ár­talom mellett olly elhagyott helyzet szerint egyszersmind a lelki romlotság fertőjébe is mélyebben sülyedjenek meg, ha­nem egésségek éltető levegővel megóva, időrül időre pedig Isten igéjét és üdvös oktatást hallhatva, s folyvást munká­ban tartva, mellynek díja az óradtartások költségeit az adó­zó nép úgy is terhelt pénztára kíméletével pótolni segítse, erkölcsileg is javultan szabaduljanak rablánczaikból. Azt hiszem hogy épen reám nézve legalább igen szívreható pil­lanatban nem teszek zavarót, idegenszerűt, sőt a t. KK. és RR. ek­kint gerjedő kívánságukat fejezem ki, ha azt mondom, miszerint az elhunyt dicsőnek megyénk olly tekintélyes méltán mondhatni epochális férfiénak most, midőn tőlünk végképen elvált, kedves emlékét nemcsak bensőképp indulat­­ban ápolni, hanem valami külső tettel is, és szemlélhető jel­ben kellene, hála és becsülés zálogául állandósítni; és hogy igen kedves, becses lesz mindnyájunk előtt, ha minél hivebb művészi ecsettel lefestetjük nemesi pénztárunk költségén tisztelt, szeretett Csapó Dánielünk nyájas szelíd arczképét, melly híven viszatükrözze az ő dicső szellemét, tiszta lel­kűidet; helyezzük azután azt az általa épített, és diszesi­tett tanács- vagy törvényteremünkbe, hogy ott, hol ő, mig­ élt, olly üdvösen halott, képmássában kedvesen szem­ek­be állitve, emberi és polgári erények tekintetében utánzásra méltó és minden jóra előképül szolgáljon.“ Ezt követé a tisztikar részéről a megye Főjegyzőjének, a boldogult ritka erényeit és jeles érdemeit tükröző követ­kezendő tartalmú emlékbeszéde: „Tekintetes Karok és Rendek! Nem csak hivatalommal egybekapcsolt szokás, de azon valódi tisztelet, mellyel néhai tekintés Csapó Dániel táblabiró úr iránt mindenkor lántorithata­tlanul viselt­ettem, tartozó de szomorú lisztemmé téve , hogy azon vesztessé­get, mellyel az isteni gondviselés a boldogultnak, mint sze­retve tisztelt volt első alispánunknak, s két országgyűlése­ken át érdemdús követünknek halálával ezen nemes megyei sújtotta, a tekintetes Karok és Rendek előtt elkeseredett szívvel említsem, és azon polgári háladatosságnál fogva, mellyel hazánk jobbjainak még árnyékai iránt is tartozunk, a boldogult emlékezetének épen e helyen, hol az ő erényei leginkább tündöklőttek, kevés áldozatot legyek. A boldo­gultnak országos érdemei, igénytelen szerénysége, az erény­hez és hazájához soha nem ingadozott ragaszkodása és sze­retete mindenki előtt sokkal ismeretesebb, hogysem azok elősorolásába bocsátkozni vágynék; legyen elég csak azt megemlítenem, hogy a boldogult minden a hazában ke­letkezett, s a nemzet anyagi és szellemi jólétét eszközlő intézeteknek nem csak hazafiui közremunkálásával s bölcs tanácsosával, hanem bőkezű adakozásaival is elősegitője volt; tanúja ezen követésre méltó hazafiui buzgóságának leginkább a magyar gazdasági egyesület, mellynek a boldo­gult alelnöki tisztével diszesittetni érdemesittetett. Ötét a tekintetes Karok­s Rendek benne helyheztetett közbirodal­ma jeles tulajdonságainak, és fényes érdemeinek elismeré­­seül e nemes megye első alispáni hivatalára emelte, és két országgyűlésén át a díszes követségi pályára érdemesítette. A boldogult, mint fejezhetetlen volt első alispánunk, ki a főispáni hivatal megürültének időszaka alatt is ezen nemes megyét szokott bölcsességével, s igazságszeretetével kor­mányozta, uj időszakot alkotott ezen nemes megyében, mert a múlt század némelly zordon szokásit legyőzve, meggyuj­­tá a szelidségnek azon ragyogó tábláját, mellynek világító s éltető sugarai szétágazván, az emberiségre nézve óhajtott gyümölcsöket megtermették s megérlelték. Mi kik az ősze­­lidséggel, nyájassággal példanélküli hazafius buzgóssággal, és igazságszeretettel párosult bölcs kormányzása alatt hi­­vataloskodtunk, ismervén az ő szép lelkét, tanúi voltunk leginkább a boldogult azon fényes tulajdonságainak, mely­­lye­tül áthatva, a hivatalbeli szoros függés, pontossági és szeplőtelen viselettel párosult hivatal részeinek betöltésére, követésre méltó szép példái által serkentettünk, buzditattunk! — Hirdetik az ő elenyészhetetlen érdemeit ezen falak is, a nemes megyének ezen díszes háza, melly létesülését s új­jáalakulását leginkább a boldogult hivatalbeli buzgó törek­véseinek s közremunkálásának köszöni. Ő nemcsak magá­nak s kedves családjának, hanem a közönségnek az embe­riségnek, és a kedves honnak élt; a haza benne egy fárad­hatatlan ritka erényü polgárát s hű fiát, mi pedig legszilár­­dab vezetőnket tanácsadónkat s elágazó véleményeink leg­ügyesebb központositóját vesztettük el, s az ő elhunyta nem csak ezen nemes megye, hanem a honnak gyásszai közé méltán tartozik. Mi, t. Karok és Rendek! az ö jeles érde­meinek elfelejthetetlen emléket emeltünk sziveinkben, igtas­­suk pedig ezt jegyzőkönyvünkbe is, hogy a tisztelt és sze­retettnek ezen emléke késő maradékunk előtt is felejthetetlen maradjon, s a kik előtt feltűnjék azon forró óhajtásunk : adjon a magyarok Istene a hazának több olly lelkes fiakat, kik éltökben a közjóra olly tisza szándékkal és sikerrel m­un­­kálódjanak, mint a boldogult!“ A Karok és Rendek a boldo­gultnak elhunyta után származott veszteség és fájdalom feletti közös érzelmeiket eme tartalomdús emlékbeszédek­ben híven kifejezve és ez elhunytnak a megye iránti roppant, érdemeit jelesen kiemelve lenni szemlélvén, a dicsőbbnek, kit mint a fejedelem és haza iránt tántorithatlan hűségéről is­mert honpolgárt, valódi emberbarátot, buzgó, s hasonlitha­­tatlan munkásságu hivatalnokot, s megyéjükre nézve volt epochalis férfiút büszkén magokénak nevezhettek, ele­nyészhetetlen érdemeit nemcsak hálásan ismerik el, hanem ezen polgári hálájukat és becsülésüket Iránta nyilván is ta­­nusítandók öszvehangzó közakarattal elhatározták, hogy szónokló táblabirájuk indítványához képest a tisztelt és sze­retettnek arczképe nemesi pénztáruk költségén másod alis­pán Augusz Antal ur által megszereztessék és tanácste­remükbe helyheztessék; ezenkívül pedig az emlékbeszédek jegyzőkönyvükbe igtaltatván, egyszersmind jegyzőkönyvi kivonatkép 500 példányban kinyomattassanak. k. m. f. Fel­jegyzetté Berecz Mihály, s. k. Főjegyző. Vegyes közlemények. Mi újság Budapesten? Nagy fontosságú jelenet Horvát Istvánunknak, a Széchenyi orsz. könyvtár őrének legújabb munkája: „A szlavinokrul, azaz kérkedőkröl a trójai háborútól első Jusztinián császárig“, melly a szlávok törzs­történeteit a leghitelesb kútfők után tömérdek olvasott­ság és szerencsés combinatióval fejtegeti. A munkát csinos és könnyű olvasata betükkel Trattner­ Károlyi nyomtató in­tézete állija ki. Illy nyomozási eredmények fényre juttatása az ó világ történetei elszórt aknájiból valóban meglepőleg hatnak a népek jellemét a hajdantól jelenkorunkig idősza­kon- s fokonkint komolyan kísérő történet­barát lelkére s azon buzgó óhajtásra­­akasztják: vajh­a évenkint legalább egy illy vázlatot nyerhetnénk a széles isméretű búvár rop­pant gyüjteménytárából, hogy ez legalább lövonalaira néz­ve még éltében s önmaga szerkesztése és létesítése által nemzetünk s a tudós világ közkincsévé válhatnék. A munka egyszersmind németre le van fordítva, s így hazánk határain kívül is biztos kalauzul szolgálhat némeily megrögzött vagy rögöztetett hibák s balitéletek eligazításában. — Tiszta meggyőződéssel ajánljuk még a köv. könyvecskét is: „Út­mutatás a franczia nyelv kiejtéséhez, a magyar nyelv saját­ságihoz alkalmazva. Magyarok használatául irta Peláthy Ist­ván Budán 1844. Gyurián és Bagónál.“ A könyvecske alig több 60 lapnál, s megvalljuk, illy kevés szóval, illy kimerilő s praktikai szabályokat még alig leltünk valahol, mik a fran­­czia kiejtés szabatos megtanulását a magyar nyelvű tanuló­ra nézve annyira könnyitenék. Angol s olasz nyelvre is óhajtunk illyet, akkor nem fognak e nyelveket tanulni akaró Honfitársaink, főleg az angol orthoepia (helyes olvasás) megtanulásával olly sokáig küzdi­ni, mire az ezen nyelvek­re oktató a német grammatikák után kénytelenek, mivel a németnek sem lévén olly böhangú abc-je, a saját nyelvében nem létező hangokat hosszadalmas periphrasisokkal közelí­tőleg felvilágosítani kénytelen. Ez a magyarnak, mint a nyelvében meglevő minden szép hanggal s egy legkifejlet­tebb hangkiejtéssel bírónak saját nyelve hangjaihoz idomít­va játék. Ez oka, hogy a kifejlett organumu m­agyar olly lisztán ejt ki bármi nyelvet, mert legtöbb hangkincset tar nyelvében. Azért Lemouson úr is igen bölcsen illesztő an­gol orthoepiáját magyar hangtolmácsolash­oz. — A „titkok“ irodalmát nem Szigligeti, kiről tévedésből irtuk, hogy „Deb­­reczen titkai“ vannak tolla alatt — hanem Kuthy Lajos fogja szaporítani „Honi Rejtelmek“ czim alatt VI. füzetben, mel­­lyekről, ha Kutynak hazai állapotaink s viszonyainkbani nagy jártasságra és szellemdus felfogására gondolunk, fe­ltetlen kedvelt novellistánk ezen ujelmeterméke iránt a leg­jobb reményt nem táplálnunk. Ugyancsak Kuthy Lajos szer­kesztése alatt fog a már általunk is említve volt „Szépek könyve“ megjelenni, mellyel 12 ismeretesb íróink um. Beö­thy, Czuczor, Gaál, Garay, K. Jósika, Kovács Pál, Kuthy, Nagy Ign., Tóth Lörincz, Yachot Sándor, Vajda és Vörös­marty szövetségbe lépve alapítanak, s melly honi elmemű­veink jobbjaiból fűzve egyszersmind egy hölgyképcsarnokot nyiland meg azon nemesi szellemeknek, kik nemzeti átvál­tozásunk történetében a polgárnői erény és tökély jeles ren­débe magassták magokat. A könyv hihetőleg júliusban vagy augusztusi vásárra jelenendik meg. Derek Lendvaynak — mint az Életképekből olvashatni — nemzeti színházunk egyik díszes oszlopának neje folyvást beteg s e miatt nem adathatván az olly nagy pompával kiállitandónak ígérkezett „Faust“ Goethétől — a szorgalmas színész, közelebbi juta­lomjátékául a „Honderű“ által dicsérőleg emlitett „Don Ce­sar de Bazan“ czimü drámát adandja, mellyel neki gróf Teleki Sándor e czélra átküldeni szíveskedett.— Az „Élet­képekéhez mellékelt Czuczor arczképéröl az a vitz kering, hogy legjobban van eltalálva az — aláírás! — A helybeli zsidóközség, hajói vagyunk értesülve, erőteljes lépéseket akar tenni annak meggátlására, hogy a zsidóházallók kül­földi kellméket honi helyett ne árulhassanak. — Liedemann nagykereskedő boltja néhány nap előtt feltöretvén, abból mintegy kilenczezer pengő forint s több roppant értékű iro­mányok (váltók, kötelezvények, statuspapirosok stb.) lo­­pattak el. A pénz maiglan sem került vissza, de az iromá­nyokat a tolvajok a nemzeti színház vasrostélyzatán át az udvarra dobták, hol azokat a színházi éji őr, egy becsüle­tes magyar favágó, megtalálta s az igazgató urnak átadta, ki az értékes tartalmú tárczát a színházi ülés tagjai jelen­létében lepecsételvén, azt a kárvallott urnák kezeihez szol­gáltatta. Liedemann ur a pénz visszatérítése esetében annak egy negyedét ígérte oda jutalmul s igy senki sem kétkedik, hogy a becsületes favágó is illő jutalomban részesülend, mit a t. közönséggel tudatni bizonyosan el nem fogunk mulasz­tani. — Halljuk, hogy e napokban egy brüsseli nagykeres­kedő mulatott városunkban s Pest környékét beutazva, olly birtokot keres, mellyen ezérna- és pamutszövetgyárt lehes­sen építeni. — A lelkes Károlyi György grófné is­, közel Pesthez, mint mondják, nagyszerű csipke- és hölgyruha­­kelme- gyárt akar alapítani. — Szinte a selyemszövetgyárt tervező részvényes-társaság is alakitottnak jelentvén magát, hivatalos felszólítása minden politicai lapokban közöltetik. Az alapítók kellő biztosítást nyújtanak, hogy a részvények hat percentet fognak jövedelmezni. — A magyar tudóstár­­saság ezidei nagy gyűlése december 17-kén veszi kezde­­tét: mondják, hogy bizonyos úr látogató­jegyeit csak a gyű­lések bevégeztével akarja nyomatni. — Budán két gránátos közvitéz, K. B. R. és T. M. e nyáron több szépirodalmi czik­­keket írván, azokat most a pesti polgári nemzeti örhad ki­adta s kaphatók Tóth Gáspár pesti szabó s örhadi kapitány­nak az úri utczai Jankovich féle házban levő boltjában húsz pengő krajczárért. A dolgozatok (beszélyek és versek) közt sok olly jók is vannak, mellyek nemcsak becsületére válnak szerzőiknek, hanem egyéb ifjabb íróink munkáival bátran kiállják a hasonlítást. — Yachot Imrétől nem sokára egy uj vígjáték kerülend színpadra, mellynek jelességéröl a közkedvességü, „Országgyűlési szállás“ írója kezeskedik. Czakó úr is, kinek drámája olly fényes sikerrel adatott, nem­régiben fejezte be második színművét. — Halljuk, hogy Obernyik ur „Örökség“ czimü drámáját németre akarják for­dítani s a városi színházban adatni. — Éder Lujza már néhányszor föllépett ismét nemzeti színpadunkon: első alkalomkor virágfüzérekkel tiszteltetett meg.­­ Vasár­nap, folyó hó 24-kén délutáni öt órakor tartá első ver­senyét a jeles hegedűvirtuóz Ghys Gyula, mellyre azon­ban a kis redout-teremben igen kis szám­i hallgatóság jött össze. Az idegen nyelvű hirdetés programm­ját nem tudván érteni, nem közölhetjük; az előadás alatt zon­gorával kisért hegedű-játszás és négyesdalok váltoga­ták egymást, s a versenyző minden darabja után süni lapsokkal és többszörös előhivatással tiszteltetett, melly kozméltánylatot mind szellemdus és érzésteljes előadása által nagy mértékben érdemli. Selm­ecz, nov. 27. Tanítás és nevelés azon sarkok, mellyek közül nem álálom kimondani, anyagi tekintetben nem a legarányosabban ellátott kegyes rend megfeszített *) Életsa­ín rajzolja a boldogulhat e tekintetben Gorove István a Pesti Hírlapban e szavakkal: Szóljanak, kik ismerők Csapó Dánielt, nem volt­ tisztelet-ébresztő a nyájas aggastyán, kinek világos nagy hom­lokáról mint vékony ezüst szálak nyúltak le a n­őtüirtök , kinek ajkain mindig édes mosoly ült, szemében mindig illú tűz, arctán mindig szelíd vonzó kedély, mintha olly csendesen ment volna rajta által­a hatvanhat év, mint a természeten általm­egy az őszi nap tiszta ar­­czával. 562

Next