Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-01-14 / 4. szám

4. szám. HÍRNÖK. Szerkeszti s kiadja Balás­falvi Orosz József. Januar 14. 1844. A Hírnök kirevezi­sek, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkelet., piaczi árak, dunavizáliás és min­­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlése­vel , — a Századunk terjedelmes, politicai s ro­kon tudományi­ értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütör­tökön. Előfizetés 15-ik félévre postán 6 fr 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgal­mas­ok átel­len­ében a 245 sz. ház lső emeleté­ben, Pesten Weber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküntetése kéretik. Tartalom. Magyarország, és Erdély. Kinevezések. Halálozások. Országgyűlési közlés. 135—137 körül, ülések. A meg­vesztegetések büntetés alá vonatása iránti vitatkozások további folyama. A büntetés, szavazattöbbség által elhatározva lévén, to­vábbi tárgyalása az Intézetlenül fönmaradt szakaszoknak. Fegyve­res csoportok bevitelére büntetés szabva; szerkezeti módosítások a választás nemei s büntetései meghatározása iránt. Pótló tudósítás a 136 s előbbi ülések részleteihez. Tudósítások Marmaros, Arad, Krassó , Torontál megyékből és Fogaras vidékéről. Ve­gye­s k­ö­z­l­e­m­é­n­y­e­k. Nagybritannia. Fr­a­n­c­z­i­a­o­r­s­z­á­g. Újévi tisztelkedések. A legitimista lapok elleni vádak. Spanyol­­ország. A cortes felfüggesztve. Portugália Olozaga. Olaszor­szág. Amerika. Kis futár. Hirdetések. Magyarország és Erdély. Ö cs. s apóst. k. Felsége Nagy József csacsai királyi somázsáló mestert nyugállapotba tenni legkegyelmesben méltóztatott. A nm. m­. kir. udv. Kamara a szőreghi kam. urodalom igazgató számtartójává Preneszil Ernőt, ugyanazon urada­lom eddigi felügyelőjét, szőreghi kam. hasznárrá Stepha­ni­ovics Benedek eddigi szokolai ispánt, szőreghi ellenőr­ködő tisztirnokká Tur­bar­eh Ferencz, eddigi szlatinai kam. ispánt, s gyulai kam­. ispánná Schaeffer János jelenleg szokolai kam­. ispánt ideiglen kinevezni kegyelmesen mél­tóztatott. A nm. m­. kir. udv. kamara a T­h­ur­án­s­zky Dénes elő­léptetése által megürült hradeki k. beszedőhivatali irnokság­­ra Gresko József, lubodinai beszedőhivatali első írnokot kegyelmesen kinevezni méltóztatott. A nm. m. kir. udv. Kamara a dognacskai bányahivatal és helyettes bányatörvényszéknél megürült­­iktatói állomást Vagyóczi Nagy Károlyra ruházni kegyelmesen méltóztatott. Hermann Ignácz a nm. m­. k. udv. Kamaránál hosszú ideig hivatalkodott titoknok f. évi jan. 9-kén meghalálozott. — Továbbá Mir­sch Jakab ipolysági k. sóhivatali beszedő m­. évi dec. 21-kén. — Stupiczky Imre a hm. m­. k. udv. Kamaránál levéltári jelelő m. évi decemb. 24kén; — végre Bor­sic­zky András trebussai (Marmarosban) alerdész m. évi nov. 23-kán m­eghaláloztak. Országgyűlési közlés. CXXXV-ik kerületi ülés, jan. 11 -én d. e. 9­/2 óra­kor. Benyujtatván a kerületi elnökség által a magyar gazda­sági egyesülettől hozzá intézett abbeli petitio, hogy a most nevezett egyesület szerkezetének czélszerű idomítása s egy millió forint alaptőkével elláttatása mellett, nemzeti intézet­té alakittassék, némelly a petitio fölvétele s minő választ­mányhoz leendő utasittatása módját tárgyazott nyilatkozatok után, a kereskedési üggyel megbízott választmányhoz tétetek által, melly, irántai véleményét, gazdasági választmány nevezet alatt terjessze elő.­­ A tegnapi szavazat következ­tében miszerint a megvesztegetés büntetés alá vonandónak határoztatott, több rendbeli nyilatkozat történt a törvénynek miképeni szerkesztése iránt, s az e részben tegnap előterjesz­tett és köziratra bocsátott szerkezeti javaslatok egyike iránt sem mutatkozott teljes elégü­ltség, de találtatott mindegyiké­ben annyi jó, hogy azokból egy, a czélnak megfelelő tör­vényjavaslat könnyen alakíttathatnék; minthogy azonban illy foglalkozást maga a tanácskozó testület nem végezhet, szük­ségesnek látták némellyek, hogy a szerkezet fogalmazása, az előterjesztett javaslatok, s a több napi vitály közben kifejlett azon fő szempont szerint, nehogy a kicsapongások korláto­zása mellett a szabadság csorbíttassék — akár az e tárgy­ban működött választmány, akár az összes jegyzőség bízas­sák meg szerkezetkészítéssel. A jegyzők egyike nem akart e munkakörben részt venni , mivel — mint mondá — a kér­déses törvény meggyőződése­s elve ellen van, s így annak czélszerű szerkesztéséhez nem járulhat, ellenészrevételeit azonban majd annak idején megteendi,­­ miután egyébiránt több szónok által meggyőzeték arról,hogy maga ezen elvbe­li különbözés is csak jótékony befolyást szülhet a törv. ja­vaslatnak czélszerű szerkesztésére, de továbbá a jegyző fel­adata nem is önnön nézeteinek előterjesztésében, hanem a többség határozatának fogalmazásában áll, egyszersmind pedig az önmegtagadás a polgári erények legdicsőbbike, s ennek példáját maga a jegyző is adta már a városi szerkezet­tül szól­­ munkálat ügyében, ennélfogva kötelességében is áll a BB-ek kérésének hódolni, — többé nem szegült ellene a kívánatnak, s így a szerkezet fogalmazásával az összes jegy­­zőség megbizatott. A benyújtott szerkezeti javaslatok iránti nyilatkozatok közben egyik tag a b-i javaslatra vonatkozó­lag abban fejezte ki véleményét, hogy az a törvénynek inkább csak satyrája akart lenni, miután a javaslattevő már eleve kijelenté, hogy törvényt alkotni a megvesztegetések ellen nem akar, minthogy azok megbüntetését lehetlennek tartja. Egy másik tag pedig e javaslattételt némileg a béna fülessel is ellentétben látta. Ezen fölhívás gyanánt hangzott kijelentések azonban a szavak irányzatának sérteni nem akaró fölvilágo­­sítása után, kölcsönös méltánylat mellett csak egy pár rövid ■válaszolást vontak maguk után.­­ Indítványba hozá ennek­­utána egyik tag, hogy a mondott javaslattal kapcsolatosan arra is bizassék meg a jegyzőség: készítene egy főispáni es­­küpédlányt, melly által a főispánok lélekismeretükben köte­leztessenek a kicsapongásokat tilalmazó törvény megtartásá­ra s minden felsőbb hatalom ellenkező befolyásának távoz­­tatására. Találkoztak néhányan, kik az indítványt pártolók, a többség azonban, mivel azt nem szorosan idetartozó­­nak találta, s annak eszközlésbe vétele által a fönforgó egész törvényjavaslatnak elfogadhatóságát nehezíteni nem akarta, az indítványt, mint az utasítások között egyébiránti is előfor­­dulandót, mellőzte. — Olvastatott következve Vukovics Sab­­bás mint illetékes jegyző által a 40. szakasz, mellyben mon­datik, hogy „szavazókat kidről a tisztujitás helyére csopor­­tonkint fegyveresen bevinni, vitetni egyáltalán tilalmas“ stb. E szakaszra nézve egyik tag azon kérdést téve, hogy mi­nek a kard a tanácskozásoknál, hol az argumentumul nem szolgálhat, miután ott, hol azt a törvények értelmében használnunk kellene, nem igen ügyesen tudunk vele bánni, sőt az­tán berozsdásodottnak is mutatkozhatnék; megjegyzi továbbá, hogy az itt kifejezett tilalmat eléggé világosnak s ha­tározottnak nem tartja, mert „fegyver“ alatt közönségesen csak kardot, puskát vagy pisztolyt szokás érteni, már pedig ő ismer egy újabb gyári fegyvert, s leírja is ennek egy ere­deti hiteles példányát, melly ólmos bot név alatt ismeretes, minél rémi több ütőeszközt nem ismer. Ezzel sokkal nagyobb vérengzés történhetik, mint az előbb mondottakkal, s fölér a congrove rakétával, melly ellen nem használ semmi bátorság; ennek látására elnémul minden ékesen szólás, mert meggyő­ződik mindenki, hogy testének azon tagjától, melly ezen mű­szerrel érintkezésbe jő, örökre búcsút kell vennie, s olly ret­tegést okozhat az ellenfél között, hogy mozdulatlanságá­ból még Orpheus lantja sem igen bírná kivarázsolni. A fegy­vernek ezen nemét is el kell tehát tiltani a tanácskozások és választások helyéről, mert csak ott van igazi szólás-és vá­lasztási szabadság, hol nem kell előbb aggódva körültekin­teni, nem sujtja-e le a szólót egy illy hatalmas fegyver, s el­lene annyira biztosítva legyen mindenki, hogy egyes személy ezetek ellenében is bántatlanul kimondhassa véleményét, s ne kelljen a háta m­ögött őrködő tömegre támaszkodnia biztos­sága tekintetéből. A rettegtetés egyik leghaharósabb neme a megvesztegetésnek, de ez ellen lehet és kell is intézkedni. Sz. megye követe Francziaországra hivatkozott, hol a válasz­tók csekély száma s vagyonossága nehezíti a pénzbeli meg­vesztegetéseket; de az érdemes követ az ott divatozó meg­vesztegetések még hatályos­ neméről nem tett emlékeztetést, azon nyájas szavak és kézszoritásokról, mellyekkel a legjobb respublica 1830-ban a párisi városháznál olly pazarul élt. Egyébiránt bár­mil­y élénkség és sokasági mozgalom ural­kodjék, ez veszedelmes nem lehet a szabadságra nézve, ha­nem veszedelmes volna igenis azon síri csend, melly az al­kotmányos jogok gyakorlói számának kevesbitése, vagy pe­dig túlságos fenyitéki önkény által idéztetnék elő. — A szó­noknak azon véleményében, hogy ne csupán tulajdonképp fegyveresen, hanem botokkal, fokosokkal, vagy bármi más szúró és sértő eszközökkel fölkészülve a választás helyén megjelenni szabad ne legyen, osztozni látszik a többség véleménye; arra nézve egyébiránt: valljon a csoportosan be­­menés vagy bevitel tilalmaztassék-e vagy nem eltérő nézetek fejlettek ki. Némellyek meg nem határozhat­ónak mondák, mit kelljen tulajdonkép csoportnak nevezni, s a bevitelben sem láttak semmi megvesztegetést vagy büntetésre méltó tényt, minthogy a választási helyre összegyülekezés közönségesen úgy szokott történni, hogy az egy helységben lakó rokonok, szomszédok vagy jóakarók egyike a másikat magával szokta vinni; továbbá ugyanaz napon lévén a megérkezés ideje, út­közben múlhatlanul is összejönnek a székhelyre szándéko­zók; hogy tehát útjukat együtt ne folytathassák, vagy a vá­rosba együtt ne menjenek, azt tilalmazni annál kevésbé lehet, mivel az előleges összejövetelt s értekezést maga a törvény is megengedi. Ennélfogva a kérdéses szakasz értelmét úgy kí­vánták venni, hogy fölfegyverkeztetett csoportokat ne legyen szabad bevinni a székhelyre, annál kevésbé pedig a tanácsko­zás vagy választás színhelyére vezetni. — A tárgy teljes ki­fejtése az idő későre haladta miatt másnapra halasztaték. CXXXVI-ik kerületi ülés, jan. 12. d. e. 9­a órakor. A tegnap félbenszakadt tanácskozás folyamatba tétetvén, a 40ik szakasz tartalmára nézve továbbá is elágazó nézetek fejlettek ki. A mindjárt kezdetben fölszólalt tagok egyike a csoportonkénti bevitelt főleg azért kívánta eltiltandónak, minthogy a helységenkint illy módon­ keresztül vonulásnak mintegy ragályos hatása van, s ha a csoportonkint beszállí­tottak az ellenféllel útközben összejönnek, könnyen összeüt­közésekre kerül a dolog. Mit kelljen egyébiránt érteni a „csoport“ szó alatt, azt eleve meghatározni bajos, a körül­mények azonban könnyítik a definitiót, s a bíró mindenkor fogja tudni, mennyi és minő ember­számra kelljen azt alkal­mazni. Alkotmányos joggyakorlat szempontjából tekintve egyébiránt a dolgot — úgy hiszi a szóló, hogy a választmány nem a csoportonkénti ön­ként­es bemenés, hanem a mások által előkészületes bevitel ellen kívánta a büntetést alkal­mazni; tehát csak az a kérdés: valljon érdekében van-e a megyének, hogy a tunyák, hanyagok s municipális jogaik gyakorlatával mit sem törődök, mások által fölbiztatva, önkén­­tes akaratuk ellenére is mintegy kinszerű­ve bevittessenek? S valljon káros-e a municipiumra s általában a közügyek folya­mára nézve, ha az illyenek elmaradnak? Ő teljes meggyő­ződésből „nem“-mel felel. Még csak ezelőtt húsz évvel sem volt divatban az illy bevitel, s mondhatni-e, hogy kevesebb lelkesedés, jóakarat és cselekvőség fejlett ki a municipiumok­­ban?S valljon az 1790i követek nem elég hazafias lelkesedés­sel birtak-e mind a mellett, hogy nem becsödített tömeg által választatának? S ha a mostani vála­sztók kérdeztetnének is, bi­zonyosan egyik sem tartaná dicsőségének, sőt el akarná ma­gával hárítani azon vádat, hogy a legnagyobb torkunk és leg­erősebb márkunk által választatott meg. Kívánja tehát, hogy a csoportonkénti bevitelre büntetés szabassék, minden bevitt sze­mélyért 50 p.­srt; s ha bíróságul az őrszék állíttatik föl, nem félhetni, hogy a csoportos bevitel ürügye alatt azokra is bün­tetést mondjon, kik rokonaikat vagy szomszédaikat stb. vit­ték be magukkal.­­ Egy másik tag azt sem vélte eltilthatónak, hogy valaki a székhelyre fegyvert ne vigyen magával; ezt messzebbrü­l utazóktól kívánni helytelen, egyszersmind pedig kivitelben is lehetlen, mert máskép minden lépten nyomon vizsgáló politziának kellene fölállittatni, hogy az utazókat ki­kutassa; csupán azt kívánta tehát eltiltatni, hogy a választás színhelyére, a terembe vagy udvarba ne lehessen fegyvert vinni. Ezen eszmét mások még tovább kívánták terjeszteni s a kardoknak viselését egyáltalán tilalmaztatni, nem látván szükségét annak, hogy ott, hol nem erőre, hanem észre és ta­nácsra van szükség, bárki is kardosan jelenjék meg. De ez ellen fölhozatott, hogy a mivelt ember oldalán a kard nem lehet veszedelmes, holott a miveletlennek még ökle is fegy­verré válik; továbbá, hogy nemzetünknek jellemzete a har­­cziasság, s különösen a nemes, egyenkint­ született katona, s még a czímereslevelekben is különös engedmény gyanánt létetik ki a fegyverviseltetés . Európa kaczaját fognánk tehát magunk ellen ébreszteni, ha a kard-hordozást tilalmazni akarnák. S képzeljük csak milly sajátságos alakot mutatnánk magyar öltözeteinkben, ha,kardunk hiányzanék; hasonlíta­nánk a Szent István ünnepén szereplő gombkötőkhez Budán. Megvannak minden nemzetnek saját ősi szokásai és szer­tartásai, mellyeket az idő bizonyos jelentőséggel s ünne­­piséggel avatott föl; ezektől megválni nem illő, nem taná­csos. Magában Angliában is léteznek illy ősi hagyományok, és tisztelve megtartatnak mai napiglan. Jutott-e csak egy an­golnak is eszébe a parlamentből a gyapjas zsákot, mellyen a felső ház elnöke ül, kivitetni akarni? Az ország bírája, Lon­don lord mayorje, iszonyú parókákban bíráskodnak stb. Le­gyen szabad továbbá is kardot viselni, de azzal visszaélni, azt vérengzésre használni ne, hanem tiltassanak el igenis minden más illetlen ütő vagy sértő eszközök, mint egyik kö­vet kifejeztetni kíváná— minden „k­e­z elt éli.“ — A csopor­tonkinti bevitel ellen és mellett még huzamosan folyt a vitat­kozás. A főbb szónokok egyike, történjék bár a bevitel fegy­veresen vagy a nélkül — abban a korteskedésnek egyik leg­finomabb nemét látta, mert az egyenes számításon alapszik, s ha, úgymond, neki korteskedni eszébe jutna, nem tenne mást, hanem elmenne p. o. egy nemes communitásban a nagy be­folyású Tóth Ferenczhez, kinek legjobb négy lova van, föl­fogadná öt tiz forintért hogy vigyen be öt embert, s foglalóul ott hagyna 5 ftát, a másik ötöt pedig bevitelkor fizetné meg neki, azután igy menne tovább és fogadna még 300­ kocsit, s bizonyos lenne, hogy 1500 embere fog beszállíttatni; de ha a bevitel eltiltatik, alig lesz olly furfangos eszű­ ember, ki szép módjával rábírhassa a távolvidéki szegény kortest, hogy az a székhelyre begyalogolgasson, kivált ha tudja, hogy ott őt lakmároztatni sem szabad. Kétségtelen, hogy ez a bajok­nak egyik kútfeje, s ha az elfojtható, kötelesség azt cselekedni. — Átment azután a szónok a régibb idők választásainak jel­lemzésére, s szintúgy bűnül rótta meg, hogy akkor a legna­gyobb részvétlenség, mint hogy most a féktelenség és fegy­veres erőszak uralkodik, m­ellynek el nem nyomását a kor­mánynak vétkül rótta fel; s miután bizonyos az— úgymond, hogy Ádám apánk az almát csakugyan elnyelte, nem arról kell gondoskodnunk, hogy a bűnt gátoljuk, hanem hogy az minél rögtönebb s minél bizonyosabban bü­ntettessék, s e szerint késznek nyilatkozik mindannak elfogadására, mi a kor­teskedést nehezíti. — Ezek ellenében egy szónok megjegyzé, mikép buzdítani a jó iránt nem bőn, valamint az annak gya­korlatában gyámolítás sem; s ha tehetik a hatalmasok, hogy embereket beparancsolnak, miért ne lehetne más valakinek a bemenni szándékozót bevitetni. Korán sincs ebben olly nagy korteskedési finomság mint az előbbi követ mondá, mert ha előbb megvesztegetésre 20 forintot rá nem fordított, 10 forint fuvarbérrel nem sok embert szállít be a székhelyre.— Egy má­sik tag Montesquieure hivatkozva veszélyes állapotnak nyilat­­koztatá, hol pártok nincsenek, mert­ ott nincs részvét, nincs súrlódás, nincs szabadság. Pártoknak tehát kell lenni, s ha mégis megvitatnék, hogy valakinek sír­kerüljön 50—60 em­bert vélekedéséről meggyőzni, de ezek magok szerint be nem mehetnének, s ő beszállításuktól vagy élelmezésüktől Vitat­nék, hiában volna minden erőködése bármilly üdvös terv kivitele iránt. Nincs tiltva a bevitel és élelmezés Angliában is; tudjuk, hogy a választások ott is több ezer font sterlingbe kerülnek, mert a választók még dologmulasztásaikat is megfi­zettetik magoknak. A Korteskedés mindenütt van s még azon módok is, mellyek Napoleon megdöntésére használtattak, a korteskedésnek egy neme valának. Ha minden alkalmat a kicsapongásokra el akarunk tiltani, akkor ne csak a kor­tesre, hanem a kapatosokra is terjesszük ki rendszabá­lyainkat; de akkor mégis szűnik a szabad választás, és csak ültessük be az alispánt székébe minden választás nélkül. A szónok e törvény körül a legnagyob óvatosságot ajánlja, mert alkotmányos jogaink legjelesbike forog kérdésben, mi pedig nem abban a helyzetben vagyunk, hogy a tör­vényhozásban experimentumokat tehetnénk, mert ha egy­szer törvényt alkotunk, melly szabadságunk korlátozására

Next