Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-08-02 / 61. szám

61. szám. A Himök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a Századunk terjedelmesb politicai s ro­kon tudományu értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmá­n­ok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. IRMOK Szerkeszti s kiadja Balasfalvi Orosz József. Augustus 2. 1844. Megjelennek e lapok minden kedden és pénte­ken. Előfizetése 15-dik félévre postán 6 fr 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgal­mas­ok átellenében a 245. sz. ház lső emeleté­ben, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom. Magyarország. Országgyűlési közlések. 185. orsz. ülés a m. FRB nél: sérelmek és kiváltatok feletti tanácskozás 248. ker. ülés: sérelmek és kiváltatok. 185. orsz. ülés a t. KKr. és RRnél: a középponti vasútvonalak iránti főrendi válaszüzenet. 186. orsz. ülés a m. FRRnél: sérelmek és kivánatok. 249. ker. ülés: sérel­mek és kivánatok. 187. orsz. ülés a m. FRRnél: országgyűlési szállások. 250. ker. ülés: borsodi kívánat. Részletei ájul. 2­70 ki orsz. ülésnek: az esztergomi főkáptalan sérelme tárgyalása. Rész­lete a jul. 10-ki és 25-ki kér. üléseknek: sérelmek és kivonatok. Pozsonyi újdonságok. Vegyes közlemények. Nagy­­britannia. Francziaország. Spanyolország. Belgium. Brasilia. Frishirvirágok. Hirdetések. Magyarország. Országgyűlési közlés. Száznyolczvanötödik országos ülés a m. FRRnél jul. 30-kán, kezdete reggeli 10 órakor. Az orszá­gos sérelmek s kivánatok 2-ik osztálya feletti tanácskozá­sok foly­altatván, a 18-iknál egy m. gróf és alelnök a pa­naszt ad specificum kívánta a t. R.kel deducaltatni; Nádor ö cs. k. Fensége azonban helyesebbnek találván, ha a sére­lem felterjesztelik , mint ha a rendi tábla részletes eladásra felszólittatik, a felterjesztés nem hátráltatott. — A 19-ik sérelemnél nem annyira a vádlott tábornok, kinek minden sértéstel­ távol szándékáról egy nm. püspök a tábornok ön­nyilatkozása után ten bizonyságot, mint inkább a kormány ellen halált, némelly tag sérelmet, mellynek felterjesztésé­ben a többség meg is egyezett. A tanácskozások lényeges­ részét képezé a 24-ik, a káptalanok szavazati jogát magá­ban foglaló sérelem, mellynek felterjesztését egy nm. or­­szág nagy sürgetésnek találván, számos tagok által pártol­­tatott. Emelkedtek azonban ellenvéleményü szavak is, de mellyeket egy nm. püspök rendre meg czáfolván, miután remek beszédéből ezen felhozott ellenokok is voltaképen kiviláglanak, ennek közlésére szorítkozunk. A demosthenesi előadás igy hangzott: Valóban igen sajátszerű és sajnálko­zásra méltó a t. RR. táblájánál a káptalanbeli követek állása ; királyi meghívó levél által meghagyatik a káptalanoknak, hogy a kebelekből békét szerető követet küldjenek az or.gyűlésre, kik az ország Rendeivel együtt annak javát előmozdíthassák, és ha meg nem jelennek, az engedelmességre pénzbeli bünte­tés által is kényszeríttetnek, ha pedig megjelennek, a t. RR. táblájánál van ugyan székek, van szavuk, de szavazatuk nincsen. A jogról teljességgel nem lehet kérdés, mert az 1608: 1. t.cz. határozata e részben félremagyarázhatlanul áll, és a káptalanbeli követek szavazatuk jogára nézve ugyanazon törvény utalma alatt állnak, melly e tekintetben a többi ország rendes szavazati jogát is biztosítja. Tagad­hatatlan tehát, hogy a káptalanbeli követeknek a t. Rendek táblájánál szavazati joguk egyenként van , de az is tagad­hatatlan, hogy mint a dolog újabb időkben kifejlődött, ezen joguk, mint a kir. városok követeiké is, zérusnak vétetik. Miután tehát a törvény világos, miután a jog és a legújabb gyakorlat által a jogon ejtett sérelem bizonyos , nem kétel­kedem valamint a felterjesztett sérelmet helyesnek, úgy a követelést jogszerűnek elismerni, és igy járnok ö­nmaga előadására szavazok. — Én míg gr. P. J. urban egy olly alkotmányszerető férfit tisztelek, ki a törvénynek minden­kor barátja, és ki eddig mindenütt, a­hol jogsértést, törvény­­áthágást talált, nem kételkedett a kormányszéket is meg­róni, ha azt hitte felőle, hogy a törvény kerékvágásából ki­tért. S miről van itt szó? Egy alkotmányos jogról, — és miről szól a panasz? A káptalanok panaszosodnak, hogy követeiknek abeli joga erőszakosan elfojtatott, elnyoma­tott; és ezen káptalanok alkalmasint bizodalmasan emelik fel szemeiket e magához is, számot tartván pártolására, mint olly férfiúéra, ki a törvénysértést, a jogsértést, jöjjön az bár felülről bár alulról, nem szokta, nem tudja, nem szereti tűrni. Ha arról volna szó, hogy a káptalanoknak olly just adjunk, mellyel eddig nem bírtak , azt fognám talán nekik mondani: „áldjátok sorsotokat, jó férfiak, hogy szerény körötökben békén maradhattak, és hogy távol lehettek a politikai zava­roktól, távol azon helytől, hol a legvngasabb vélemények is dogmákká, a legszelídebb emberek politikus bajnokokká, és a hívatlanok is törvényhozókká válnak, és a hol naponta tartó harczoknak évek által nincs vége s a győzedelmeknek igen parányi az eredménye.“­­ Azonban itt jogról, egy ta­gadhatatlan alkotmányszerü jogról van szó; olly jogról, mellynek századokon keresztül a káptalanbeli követek bir­tokába voltak. E gyakorlatot igen könnyű volna egyes ada­tokkal bebizonyítani, de ez felesleges; tették ezt a kir. vá­rosok követei, mind haszontalanul, mert hol a törvény a jog védelmére nem elegendő, ott a históriai adatoknak sem lesz e tekintetben különös nyomatéka. Ő maga gr. P. J. onnan ment ki, hogy bizony különös nagy hasznunknak a káp­talanokat nem tekinti. Erre elmésen és helyesen megfelelt magos gr. Sz. A., miszerint igen is bajos volna a jogokat és a törvényhozásbani befolyást attól függeszteni fel, hogy mi­nő hasznosak vagyunk mi e­setemen kívül. Ha rostára vesz­­szük ezt, azt tartom magunk is sokan kimaradhatnánk ezen táblánál a befolyástól, mert vagy a kisebbség, vagy a tör­vény fogja mondani, biz ez sem ő­felségének, sem az or­szágnak különös hasznát nem teszi. Egyébiránt minden em­bernek van körében bizonyos haszna, és épen azon haszon, melly a káptalanából van az országban, bírta a nemzetet arra, hogy tisztelvén működéseiket, és azt, a mit török várhatott és nyert, abeli joggal is felruházta. Ha egyéb érdemök nem volna is, noha ott olly jeles férfiak vannak , elég az , hogy megőrzötték a nemzet kincseit, még azon nagy tekintetű érdemdús család kincsét is, mellynek ő mlga egy ivadéka, s mellynek szélesen kiterjeded birtokait biztosították a káp­talanok. Továbbá a káptalanok a püspököknek tanácsnokai lévén, bíráskodnak ; és pedig egy bíróság ellen sem hallot­tam kevesebb panaszt, mint épen az egyházi bíróság ellen azon ügyekben, mellyeket az egyházi törvényeken kívül hazánk törvényei is birósága elébe adnak. A jelen nem lé­vők követeit magos gr. T. L. ur előhozta az egyházi rend, a káptalanok irányában. Mélyen tisztelt országunk Nádora , cs. k.hge bölcsen méltóztatott már erre felelni, és csakugyan világos az 1608: 1. t.czikk rendelete, hol a káptalanokról világos és félreérthetetlen szavakkal van mondva: „singu­­lum capitulum cum suo praeposito unum votum habeat.“ Azonban mit mond a törvény a jelen nem levők követeiről? „Absentium quoque Nuncii locum et dignitatem et vota more antiquitus recepto inter Regni status habeant.“ Továbbá azt mondja a magos gróf, hogy mit mondana Europa felőlünk, miután annyi teendők vannak előttünk, s azzal foglalatosko­dunk, hogy a káptalani követeknek országgyűlési szavazati joguk legyen? Európának nem nagy gondja van Magyaror­szágra, de hálábná, hogy a nemzet elsőbb teendői közé tűzte ki azt, hogy ott, hol jogsértést talál, azt szüntesse meg, csak magasztalná hazánkat. A világ minden országaiban Euró­­pában és Európán kívül, hol törvényhozó testek vannak, a legelsőbb feladat az, hogy azon jogokat és kiváltságokat, mellyekkel a törvények a törvényhozótesteket felruházták, védjék és kinek kinek adják meg azt, mi őt a törvény rende­leténél fogva illeti; s így azt hiszem, ha a t.­RB. azzal kez­dették volna meg országgyűlési működéseiket, hogy meg­adták volna tagtársaiknak azt, mit nekik a törvény tulajdo­nított, abban Európa bizonyosan nem botránkozott volna meg. Nem is botrányos dolog, hogy az egyházi rend az or­szággyűlési teremekben helyet foglaljon, mert ugyan ezt még a protestáns tartományokban is mindenütt találom, s újabb időkben csupán azon alkotmány által, mellyet Norvé­gia nyert, zárattak ki; de kinek rovására történt az ? Kizára­­tott ugyan az egyházi rend, de egyszersmind a nemesség is; az egyházi rendnek régi privilégiumaival megszűnt a ne­messég. Feltalálom az egyházi rendet Angolhonban, nem ugyan az alsóházban, minek helyes okát tudom, mert An­golhonban fenmaradt a 17i. századból azon szokás, hogy az egyházi rend tagjai évenkint összegyülekeznek és dol­gaikat önkörükben, ön püspökük elnöklete alatt végezik; de feltalálom a káptalanbeli követeket és az egyházi rendet azon alkotmányokban is, mellyek Németországban csak teg­nap létesültek. Bajorhonban a köttenburgi, Nassauban a limburgi káptalan képviselve van, sőt azon követ jelenleg az alsóháznak elnöke ; tehát nem gondolnám , hogy Európa megbotránkoznék azon, ha sürgetősnek tekintené ezen tábla, hogy azok, kik jogaiktól megfosztanak, ismét eredeti jogukba visszahelyeztessenek. Gróf A. K. ő maga állapotun­kat egy roskadásnak indult házéhoz hasonlítja, és az egy­házi rendet ezen ház egyik rothadó részének nevezvén, ki­jelentette, hogy bizony neki itt helye csakugyan nem igen van. Azt hiszem, hogy az egyházi rendnek tagjai szinte nem estek le a holdvilágból; azok szinte magyar szülök gyermekei, magyar anyák emlőin nőtek fel; a földtekén ők sem ismernek más hazát mint e pontot, melly Magyaror­szágnak hivatik; ők is érzik azon kötelességet, hogy ezen hazának nagyságát, felvirágzását elősegítsék, s azért nem látok semmi természetelleni dolgot abban, hogy ha az , mit honunk javára kívánni kötelesek, a törvényhozás útján is iparkodnak eszközölni. Mi is valljon ezen polgári törvény­­hozás? Egy különszerű intézkedése az illető nemzeteknek aziránt, hogy a közhaza felvirágozzék és minden egyes polgárnak anyagi jóléte, nyugalma, boldogsága eszközöltes­sék. Ezen szép feladat az egyházi rend hivatásával ellen­kezésben nincsen, és bátor vagyok­­ magát emlékeztetni, hogy nemcsak Magyarországnak, hanem Európa valamennyi országainak legrégibb, legdrágább szabadságai azon idők­ből származnak, mellyekről ő maga szólott, hogy akkor az egyházi rendnek az intelligentiában monopóliuma volt; és ha az egyházi rend azon századokban, midőn ezen mono­póliumot a maga javára zsákmányolhatta, meg tudta őrzeni és tartani a nemzet javára a szabadságot, ha­nem egyébből legalább háladatosságból, tiszteletből azon régi érdeme mi­att , a nemzet az egyházi rend iránt figyelemmel viseltethe­tik ; mert azon alkotmányt, mellynek pajzsa alatt most élünk, nála nélkül nem tudták volna védeni, fentartani. Azt mondá továbbá ő maga, hogy csak 5, 6 tagból áll a káptalan és hogy a káptalanbeli követ egynéhány emberek képvise­lője. Nincs a világon, még csak Amerikát sem veszem ki, olly törvényhozói test, mellynek tagjai Bizonyos anomáliá­nak szüleményei ne volnának; igy például Angolhonban, hová zarándokoskodni szok­unk magunknak ismereteket szerezni, látom az oxfordi és a cambridgei lory Universitas képviselőit; itt csak néhány ember választ és egyenlő sza­vazattal bír a követ a london-westminsteri követtel, kit any­­nyi ezer emberek választanak és küldenek az országgyű­lésre. A magyarországi káptalanokat illetőleg arra kell te­kintenünk, mit kíván, mit parancsol a törvény, s kérdem nem ugyanazon törvény adja-e a t. RB. táblájánál az egy­házi s világi rend tagjainak a szavazati jogot, nem ugyan­azon törvény hatalmazta-e a táblának valamennyi tagjait ar­ra, hogy az országgyűlésen szavazattal bírjanak? és ha azt nézném, a káptalanban hány ember küld or,gyűlésre köve­tel­­kedenem kellene azt is: bennünket ki küld ide? Fele­let: a törvény. S ennek fentartására bátor vagyok a magos Fö­Reket fölszólítani. — Ezután e tárgyra nézve még igy nyilatkozék a m. kath. egyház feje: Nem ereszkedem mel­lékes vitatkozásokba, csak a dolognak érdeméhez kívánok röviden szólani. — Ha az országgyűlési szavazatok utonan vagy most először rendeztetnének el, más volna a dolog­nak állása, de itt nem új rendezésről, hanem a törvények teljesítéséről, s a törvényes szavazati jognak fentartásáról van szó. Azon törvényt, mellyen a káptalanoknak szavazati joguk alapul, nem a clerus irta, mert hogy 1608-dik évben máskép volt helyezete , hogysem törvényt is hotott, vagy szabhatott volna, azt kiki tudhatja. És mégis ez az 1608-ki első téz. olly világosan elhatározza a káptalanok szavazati jogát, hogy a mi nem szinte régen itt, a m. FRR. gyüleke­zetében a különös portákkal ellátot kerületek szavazati jo­gukra nézve kimondatott, s az üzenetbe is felvétetett, ugyan­az a jelen tárgyra is egészen alkalmazható ; tudni­illik, hogy a világos törvény által adatott szavazati jognak elmellőzése vagy megszorzása a törvény és kölcsönös jogok iránti tiszte­lettel, meg nem egyeztethető, és hogy a világos törvény ál­tal már biztosított szavazati jog, bármelly lépés által, érvé­nyesen meg nem gyengíttethetett. Valóban különös fogalmat is támasztana az az országgyűléséről, ha midőn, a­mint a sérelmek, és kívonatoknak ezen tömege is mutatja, egye­seknek és családoknak panaszaik, kivonataik illőkép figye­lembe vétetnek, a káptalani egész testületeknek olly világos törvényen alapult kérelme méltánylásra nem találna, sőt annak olly hideg fogadást kellene tapasztalni, melly az el­­mellőzéshez közel jár. — Ez még jövendőre is méltán ag­godalmat szülne, mert a­mi eddig megtörtént, hogy t. i. az országgyűlésnek egészítő részei között, az erősebb a gyen­gébbeket, szavazati joguk gyakorlatában elmellőzte, vagy megszorította, ez jövendőre is megtörténhetik, s ha még ak­kor is, midőn ez ellen az orvoslás, szinte az országgyűlése elött illő utón, módon szolgáltatik, orvosláshoz nem juthatni, hol lesz a kölcsönös jogoknak biztossága? Járulok tehát nm. gr. tárnokmester­i excjának előadásához. A m. FRR. a sérelem felterjesztését pártolák. Délutáni 2 óra után ő cs. kir. Fensége a t. R­et elegyes ülésbe meghivatá, hol is a vasútvonalak iránti felírás felolvastatván, szokás szerint alá­íratván s bepecsételtetvén, Urunk Királyunk kegyes színe elébe terjeszteték. CCXLVIII. kerületi ülés julius 30-kán. Elnökük jegyző, és naplővivő az előbbiek. Tanácskozás tárgya ez­úttal is az V. osztályú sérelmek és kivánatok folytatása vala. — Élénk vitára nyújtott alkalmat, Borsod vármegyének a 115. pont alatti azon kivonata , hogy az 1723: 102. és 1791: 14. t. szerint, a törvények végrehajtásával megbízott orszá­gos főkormányszék arra szom­itassék, hogy a hozott törvé­nyeknek mikép­pett, vagy miért nem lett végrehajtásukról feleljen, s adjon számot; különben pedig a törvények végre­hajtását elhanyagoló vagy épen el is mulasztó kormányszé­kek, terv­ hatóságok, s egyes tisztviselők ellen is szigoru bün­tetést szabandó törvény hozassék. — E kívánatra leginkább az 1836 : 11.1. sok helyen lett végre nem hajtása szolgál al­kalmiul, s a H tanács ellen, hogy a törvények végrehajtására szorosan nem ügyel, éles kifakadások hallattak, úgy szinte a főispánok ellen is, miszerint ezek között némellyek éorteske­­dés eszközévé használják azon alkalmat, hogy az 1836: 11. t. következtében az úrbéri telken lakó nemességtől az adó be nem hajtatik. — Ez ellen felhozatott , mikép a Htartótanács, mivel senki előtte panaszt nem ten, nem tudhatja, men­nyire hajtatik végre a törvényhatóságok által az 1836: 11. t., erre leginkább a megyék hatalmában áll felvigyázni, s a hanyag tisztviselőket kötelességök teljesítésére szorí­tani ; — egy megyei követ úgymond a H tanácsnak kiterjed hatalma a törvénytelen határozatokat, statútumokat akadá­lyozni, s megsemmisíteni, de mondják meg a t. RR. mikép lehet a H tanácsnak azon törvényhatóságot a törvény végre­hajtására szorítani, melly azt mindenféle módok által képes elmellőzhetni? ezen csak úgy segíthetni, ha mint az orsz. választmány véleményében javaslá, a büntető törvénykönyv­ben, mikép az már mégis történt, a hivatalukat hanyagon teljesítő tisztviselőkre szigorú büntetés szabatik. A főispán­ok ellen ugyan tudnak, ha egyik vagy másik párt érdeke úgy kívánja, elég erősen kikelni, de midőn nem pártkérdés, hanem a közügy kerül elő, azon főispán ellen, melly a tör­vény végrehajtásának miképeni eszközlésére hanyagul ügyel fel, vallyon van-e példa, hogy ott a megye kellő energiát fej­tett volna ki ? nem lévén tehát feladás, a Htartótanács a tör­vény végrehajtására senkit sem szoríthatott. B. megye kivo­­natát bizonyosan hiteles adatokra alapítván, ha a BR. fel­írni kívánnak, neveztessenek meg azon hatóságok, mellyek az 1836: 11. t. végre hajtani nem akarják, azokra nézve a H tanács kötelességét bizonyosan szigorúan teljesíteni fogja. — De ezen előadásban több követek meg nem nyugodtak, mert a Hunácsnak legfőbb kötelessége az adó alapjára szi­gorúan felügyelni, s megkérdezhette volna a megyéket, valljon az 1836: 11. t. értelmében az úrbéri telkeken lakó

Next