Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-12-03 / 96. szám
96. szám. OK December 3. 1844 A Zlirnek kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hirek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével; — a Századunk terjedelmese politicai s rokon tudományu értekezésekkel, a Kis futár literatúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. ~--------------------------jj---------====. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden kedden és pénteken. Előfizetése 15-dik félévre postán 6 fr. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 11 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél Hófehérutczában a 21. sz. a. ház udvarra eső lső emeletében, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Sz* Több oldalról! tudakozások következtében van szerencsénk a Hírnök és Századunk t. cz. pártolóit ezennel előlegesen ez ikerlapok ára felett tudósuli, melly jövő új esztendőtől kezdve félévenkint helyben boríték nélkül 4 fr., borítékkal 4 fr. 12 kr., postán 4 fr. 48 kr. p. p. leend. A lapok belső, a mostani körülményeknek megfelelő elrendezése iránt az annak idején megjelenendő programmára utasítjuk a t. olvasó közönséget. Szerk. Tartalom. Magyarország. Pozsonyi újdonságok. Megyei tudósítás. Tolna. Vegyes közlemények. Budapest. Selmecz. Kőszegi posztós gyapjuszövetgyár. A pesti czukorgyáregyesület alapszabályai. Figyelmeztetés a honi gyámokokhoz, iparűzőkhöz és honi iparművekkel foglalatoskodó kereskedőkhöz. Érdekes levelek a honi ipar ügyében. Mérsékleti egyesület Nagy-Divinán. Munkács. Ausztria. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Németország. Amerika. Kis futár. Közlemények Ponori Thewrewk József utazásnaplójából. Hirdetések. Magyarország. Pozsonyi újdonságok. Pozsony, dec. 1. Már akár malitiából, akár a gyöngédség legparányibb részében is szűkölködő együgyüség sugalmából történt, el nem mulaszthatjuk legszigorúbb megrovás vesszejével kikelni egy a német szinlapon olvashatott jelentés ellen, mellynek tartalma következő vola: egy hátramaradt országgyűlési tag (úgy hisszük az alsóbb régiók sorából minden készpénzét, 35 pártot elvesztvén, kéri a feltalálót, hogy ezen összegnek hacsak felét is szolgáltassa vissza, hogy legalább mehessen el Pozsonyból. Ha a történet való, mit vajon s könyörület értelmével fogadnánk, a kérdéses hirdetményt nem volt mód máskép , illedelmesben szerkeszteni? ha nem az, akkor természetesen nem egyéb vastag satyránál, mit szerzőjére önmaga a gyöngédtelen tény eléggé visszasujt. Megérdemli, hogy ha még tud, minden nemeskeblü, valódibb érzelműért piruljon.— Volt itt egy özvegynőnek derék szorgalmas leánya, kit azonban egészséges korában a kényelmes anya túlságos munkával elhalmozván, a szülőtisztelő leány csakhamar aszkárba esett s minapában elhalt. Az anya most őrülten jajveszékel, de melly tápláló gyermekét életre visszahívja, nincs szó a néma sircsarnokban. Nem leendett-e jobb, azt élve megkímélni? Siralmas, de hathatós példa minden illy szülőkre nézve, miszerint aggkoruk jövendő gyámolóit, egyetlen kincsöket emberbarátibban megbecsüljék. — Városunk mellékén czigánycsoportok telelnek. Minap egy illy csapat a városban mulatván, a Lőrinczkapu mellett közülök hirtelen két férfi összezördült, s hatalmas ökölcsapásokkal esett egymás ébenszin arczának. S ime e pillanatban komoly léptekkel s földre szegzelt anda tekintettel előbukkan egy városi poroszló, kit mihelyt a verekedő czigányok nagyobbika észreven, a legsimább, minden szenvedélyből kivetkezett arczvonásokat bámulatos ügyessséggel váltván, harczellenének kezét megragadó, s annak nyakába nagy hévvel minden nézők csodálkozására borult, s már azt gondolok, hogy egy antropophagosi jelenetet idézend elő, midőn a nyakpiszok közül kidugott éjpofa vigyorgó bűmosolyát a rásütött napsugárok még inkább eltorziták. S ki tagadná most, hogy komoly auctorisnak csakugyan nincs szokatlan hatása. — Ép ez este egy életunt nő panaszkodott társnéja előtt férje ritka kegyetlenségéről, s jeremidjál: „kedvesem, vagy felakasztom magam, vagy Dunába ugrom“ szavakkal végezvén, a ház belsjébe suhant. Szegény Duna! mit ártottál te, hogy életvesztési módul használtassál, holott gazdag életerekét kellene tiszteltetned hazánk jólétének. Pozsony, dec. 2-án. A tegnapi nap ismét ragyogó példát nyujta a pozsonyi lakosok közszellemének nagyszerűségéről életbehozásánál olly közhasznú vállalatnak, melly részletes leírást igényelvén, Századunk jövő számának hasábjaiban körülményes leírást nyerend. Jelenleg csak annyit említünk, hogy tegnap 11 órára, az itteni polgári casinóban gyűlés hirdettetvén, valamelly nagyszerű vállalat létrehozása végett, a lakosoknak előkelőbbjei nagy számmal megjelentek, s többnyire csak ott hallván legelőször a tervnek részleteit, midőn annak kivitelére 300,000 pengő forintnyi tőke szükségesnek mondatott, azonnal aláíráshoz fogtak, s egy óra lefolyta előtt a megkívánt roppant sommát mintegy 30.000 forinttal túlhaladták, több jelen nem levők nevében pedig olly nyilatkozatok létettek, hogy talán másnap ismét hasonló sommát jegyezni lehetett volna. Quid ad haec, édes uraim, kik mindig és mindenütt csak halotti éneket kintornáztak a föléledő magyar műiparnak és közremunkálásnak? — De mint mondok, erről majd többet jövő lapjaink számában. Elnöklő első alispán ur a számosan egybegyült Karokat és Kendeket szívesen üdvözlé, előadván: mikép e rendkívüli közgyűlés az országyülési követek tudósításainak tárgyalása végett jön a Karok és Rendek által eleve kitűzve, ennélfogva azt ezeknek felolvasásával lenne szükséges megkezdeni . — felkelt azonban táblabiró Sztankovánszky Imre ur, és a megye köz sajnálata s fájdalmára elhunyt Csapó Dániel táblabiró urnak jeles tulajdonait és fényes érdemeit e következendő tartalomdús beszédében emelé ki: „Tekintetes Karok és Rendek! Ismét összegyűltek, hogy intézzék a közügyeket. De fájdalommal nélkülöznek jelenleg tanácsteremükben egy férfiút, kinek a közdolgok folytatásában higgadt nyomatékos ítéletére figyelmezni, és minden közállapot iránt szilárd komoly szándékkal párosult buzgalmán, biztos tanácsán és sikeres eszközlésein megnyugodni évtizedek óta megszoktak. Ez életbölcs férfiú, emeleg emberbarát, e békebelü hazafi, e munkás a közjónak élt, és fejedelme, hazája iránt tántoríthatlan hüségü honpolgár, mint közülünk kiki mélyen érzi, Csapó Dániel volt! Sajnos megilletődéssel látjuk most e teremben üresen álló székét, mellyröl tanácsa minket olly sokszor vezérlett, szelleme olly sokszor meghatott, lelkesített. Közveszteség, közgyásznak napja volt e megyére nézve 1. évi augustus 5-dike, mellyen e rövid betegség után Pesten váratlanul múlt ki szelíden, mint élt, e világból. De közös és hazaszerte nyilatkozik a részvét is, és a méltó sajnálat halálán, melly szép és üdvteljes életének 66 év múlva is korán vete véget, tekintve közhasznúságát és a buzgó közóhajtást, melly azt a leghosszabb időre szerette volna terjeszthetni. Szerényen hallgatnom kell itt a keservről, melly tisztelt családi körét az ő halálával érte ; mert annak mértékét hátrahagyott éveinek mély és gyöngéd érzelmük szerint kifejezni sem tudnám. E helyen tehát csak a nagy közveszteséget érintem, melly Csapó Dániel gyászos elhunytéval főleg e megyét, de méltán mondhatni a hazát is érte! Utolsó útját is, mellyen őt a kérlelhetlen sors meglepte, nem országos ügynek szentelte-e? hogy a magyar gazdasági egyesületnek, mellynek egyik lelkes alapitója, egyik legbuzgóbb éltetője ő volt, egyszersmind egyik fáradhatlan elnöke is, nemzeti alapot, állást és emelkedést szerezzen a törvényhozás utján, mélyen érezvén, ki az iparos okszerű mezőgazdaság téréin is annyi érdemmel és sikerrel ösztönző példakép működött, mélyen érezvén, mondoad ő, hogy olly nemcsak közhasznú, mint inkább közszükségű intézetet földmivelő hazánk káros hátramaradás nélkül továbbá nem nélkülözhet. És ezenkívül is nem van-e e szerényen és legbuzgóbb, leghatályosb részt tanáccsal, munkával, bőkezű pénzáldozattal minden közvállalatokban, mellyeket utóbbi időkben az egyesületi szellem a haza fölvirágoztatására keletkeztetett? Igenis, ő mindazokban példásan elöljárt, mert nem volt lelkének forróbb, édesebb vágya, mint az, hogy a drága hon föl viruljon, mellynek ő olly hű, és munkás, olly magas érzelmű és példás, olly erényes és polgári kötelességeit szentül betöltő fia volt, miilyenek ha volnának csak ezerek, vajmi hamarább magasra földicsőülne édes hazánk! Nem volna pedig továbbá e helyen szükséges világító szövétneket gyújtanom Csapó Dánielnek e megye iránti roppant érdemei fölött, miután azok a t. Karok és Kendek előtt nem annyira ismervék, mint elismervék és 30 s annyi év óta teljesen méltatvák. De a mi kedves előttünk, szeretünk arra visszaemlékezni, és hálás indulatunk az érdemnek örömmel nyilvánítja hódolatát. És azért, ámbár az élett- és érdemdús életének részleteit teljes és hozzá illő méltó rajzban előtüntetnem sem idő, sem alkalom nem engedi, annak főszakaszait legalább rövid, és csak egyszerű vonalakban érintenem szabad legyen. Mint egyik hadi lisztje a haza védelmére e megye részről 1805. évben fölkelt nemes seregnek bátor lélekkel teljesítene ő a hon védelmében nemesi kötelességét. Később a bekövetkezett béke napjaiban csakhamar kitűnt a megyék nemes jelleme és derék egyénisége mellett jeles észtehetsége, tudományos szép miveltsége, igazságérzete, szilárd alkotmányszerüsége, mellyet ö, rendületlen hűséggel megőrzött; kitűnt szép lelkű idének fövonása az eleven tettes jóakarat és áldott életeé a soha nem szűnő példátlan munkásság; e kettőnek nyomán pedig ügyvezérlő és bevégző szerencsés tapintata úgy, hogy több, és több legfontosb állapotban megbizatnék, és mint a béke és szeretet emberéhez , hozzá fordittatnának a legszámosb ügyek, mellyekben egyeztetése volt szükséges a feleknek, mert a barátságos egyeztetésben ő remeklő mester volt senkitől felül nem múlva; mi olly annyira lelkületébül folyt, hogy valamint hozzá nem fért harag, bosszú és gyűlölet; úgy illy szenvedélyek és a viszálkodás szikráit az ő tiszta lelkűidének kifolyása másoknál is, kiknél közbejárult, sikeresen eloltotta. — A béke müve képen hány családi osztályt eszközlött ö, és hány egyéb ügybajt intézett el a feleknek közös megelégültökre ezeknek iránta viseltetett osztatlan bizodalmuknál fogva? és a szeretet műveképen, csupán azon jutalomért, melly a jólét öntudatából származik, hány nemes árvát ápolt és nevelte fel, kik épen ezen nevelés alapján most polgári állásukat méltán neki köszönik. — Csapó Dániel annyi jeles tulajdonai és a megyének tett annyi hasznos szolgálatai és érdemei nem kerülhették el a megyei Rendek hálás méltatását, és ezeknek inkább öregbedő bizodalmas óhajtásuk, hogy a tisztelt férfiú jeles tulajdonai minél inkább halhassanak a közjó eszközlésében, őt az 1827. évben a megye első alispánjává megválasztotta. Megválasztatott , azután ismét a következett lisztujitáson lelkesült osztatlan közbirodalommal. — Mikép hatott pedig évek folytán e hivatalban? mikép honosította meg a haladás szellemét a megyében, és eszközlött azzal átalakulást, és alkotott a megyei életben uj korszakot: tudják a tekintetes Karok és Rendek, kik kor és hű munkatársai valának; az ifjabb nemzedék pedig a lefolyt változatos megyei életnek azon rajzából fogja megismerni, melly az ő kormányzása alatt létesült intézményekben, a megye jegyzőkönyvei s irataiban rejlik, és onnan fejleszthető. — Igen Csapó a haladás embere, hive, szívvel lélekkel óhajtotta a közhazának, és ebben legközvetlenebb ezen nemes megyének, mellynek javát díszét lelkesedéssel mindig szivén hordozta, előmenetét és emelkedését; mi hogy erőszak nélkül törvényszerű és alkotmányos utón valódilag történjék is, és következzék, arra mindent, mi tőle függött vagy telhetett, megtenni el nem mulasztott, semmi előfizetéstől, áldozattól nem vonakodott, így vélte mint hazafi, igy mint megyei elöljáró megfelelni, és teljesen meg is felelt állásának és azon feladatoknak, mellyeket az idő körülményei, a kor igényei és követelései éleibe tűztenek. Méltánylással emlékezünk vissza az ő kormányára, mellyel midőn a főispányi szék időközben megürült, egyedül vitt, és akár általánosan közigazlási tekintetben akár különösen a törvény- és igazságszolgáltatási részben mindenkor teljesen kielégítő eredményei, mert illyen akarat és értelem által igazságosság, függetlenség, buzgalom, fedhetetlenség mellett saját fáradhatlan munkásságával, és ahol kivántatott, kellő erélyet is tudott biztositni. Pedig nehéz idők is jövének kormánya alatt a megyére, és rendkívüli viszontagságok érték azt; egyszer nyomasztó kenyérszűke, többször helyenkint kiütött ragályos nyavalyák, pusztító elemi csapások, a megye mezei gazdaságának fő alapját megrendítő marhavész, és mindezen súlyos esetekben az ö özfigyelme, éber felügyelete, és czélszerű intézkedései rögtön minden lehető segedelmet, és a bajoknak, ha meg nem szünését, legalább enyhülését eszközlötték. — És mit szóljak azon buzgalom, azon önföláldozásról, mellyel ő a megyében rémiten öldöklött cholera alatt csüggedetten úgy, mint derekasan teljesítette elöljárói tisztét, és szóval, teljes, példával tiszttársait hasonló eljárásra buzdította, vezérletté és az egész megyére olly iszonyú viszontagságnak közepette is biztos és foganatos kormányzásával jótékonyan, nyugtatólag hatott. Ő valóban mint buzgó, megvesztegethetetlen és hasonlíthatatlanul munkás megyei hivatalnok is utánzásra méltó példakép állott. Közmegegyezéssel és méltó bizodalommal kétszer küldetett a tisztelt férfiú e megye részéről országgyűlésre képviselőül, és ott kétszer tűnt ki. Követtársainak szeretete, bizodalma és becsülése környezte ott, és sajnálata kisérte onnan őt haza, mit neki, midőn hanyatló egéssége miatt a követi pályáról időközileg 1834-dik évben lelépett volna, a nemzet sok jeleslejei külön emlékirattal is tanúsítottak, melly dicsőült Köleseinek Szathmár akkori lelkes képviselőjének, a koszorús költő, a classicus írónak remek tollából folyt. Mik ha a boldogultnak igen kedvesek lehetének, Tolna vármegye is méltán örvendhető a kitűnő befolyásnak, mellyel részéről követe a törvényhozásban birt, és a díszes állásnak, mellyben Tolnának képviselőjét az egész haza szemlélte. És miután ő a hivatalos pályáról lelépett, csalatkoznék, ki felőle azt vélné, hogy véghezvitt annyi közhasznú munkát és fáradalmai után a megérdemlett nyugalom ölébe ereszkedett. Nem szűnt ő meg akkor sem gyenge egészségének eretelésével is lélekerejét a közjónak szentelni, és nem tért le a cselekvés, hatás mindig tapodott közösvényéről, hanem azon szüntelen ifjudó, azért fogékony és a kor igényeihez simulni tudott lélekkel, mellyet korának 66 éves súlya nem birt elaggasztani, nem roskasztani, tovább törtetve mind a megyei életben folyvást élénk és hatályos részt ven, mind pedig hazai közvállalatok körében szakadatlan működék olly buzgón, hogy mint már felebb említem, élete végnapjait is egy országos érdekű ügynek áldozná. De ő bitt még, éspedig különösen közérdemmel mint legkitűnőbb honi mezőgazdáinknak egyike, mert e téren is, mellyen félreismeretlenül alapszik sok tekintetben hazánk egyik legsajátabb rendeltetése, és egyik legfőbb, s azért minél tágabb és minél előbbi megoldást leginkább sürgető föladata, lelkesen munkálkodott Megyei tudósítások. Tolna. (Tolna vármegyének f. év sept. 2-ik napján Szegszárdon tartott közgyűlése jegyzőkönyvéből * 4219. *) Ezen jegyzőkönyvi kivonat még odob. hónapban küldetett be hozzánk , de azt az országgyűlési tárgyak halmaza miatt mindeddig nem közölhettük ; most azonban közrebocsátjuk , tartozásunk némi részét látván az által leróva a derék férfiú emléke iránt.