História 1993
1993 / 2. szám - SIPOS ANDRÁS: Fogyasztási szövetkezetek - ANTAL ANDREA: Szövetkezetek Magyarországon
Fogyasztási szövetkezetek 1890-1918 A 19. században az önellátásra alapozott életformák felbomlása, a mindennapi életszükségletei tekintetében is bevásárlásra utalt modern fogyasztói réteg tömeges kialakulása viszonylag hamar felkeltette az igényt az iránt, hogy az emberek ezen új „fogyasztói” minőségükben is megszerveződjenek. A munkások, kistisztviselők, kisiparosok léptek elsőként erre az útra — többnyire a gazdasági nyomorúság időszakaiban. Törekvésük a kereskedelem „közvetítői hasznának” kiküszöbölése, ennek révén megélhetési költségeik olcsóbbá tétele volt. Az ilyen szerveződések egy része beleillett a különféle praktikus célokat szolgáló, vagy a helyi jótékonysági egyletek sorába. Más esetekben létrehozóikat sajátos szövetkezeti ethosz” fűtötte, gyökeresen új társadalmi-termelési forma csíráiként tekintettek alkotásaikra. A „rochdale-i úttörők” Az első életképesnek bizonyult szövetkezetet ilyen társadalomátalakító pátosz jegyében hozták létre az angliai Rochdale textilmunkásai. Az 1844-ben bérharcban vereséget szenvedett takácsok nem utolsósorban az utópista szocialista Owen eszméinek hatása alatt határozták el, hogy gyűjtés útján saját közös vállalkozást hoznak létre. A szövetkezeti boltot, amelynek szerény induló tőkéje a kb. 40 alapító tag 20-40 pennys befizetéseiből gyűlt össze, eredetileg csupán kiindulópontnak szánták ehhez. Végül a fogyasztási ágazat lett a cég felvirágoztatója. A siker titka nem eladási áraikban rejlett, ezek általában megfeleltek az átlagos kiskereskedelmi árnak. Sokkal fontosabb volt, hogy a tiszta nyereség nagyobbik részét a vásárlások arányában (visszatérítés formájában) visszajuttatták a tagoknak. Ehhez képest háttérbe szorult a befizetett üzletrész utáni osztalék. Komoly vonzerőt jelentett továbbá a megbízható minőséghez és a pontos méréshez való ragaszkodás. A „rochdale-i becsületes úttörők” kimondták: minden tag, a befizetett üzletrészek arányától függetlenül, azonos mértékű szavazattal bír. A szövetkezetet a demokrácia iskolájának tekintették, a tagok anyagi érdekeinek óvását összekapcsolták a közösségi-kulturális élettel. A terebélyesedő vállalkozás 1856-tól kezdve sorra nyitotta fióküzleteit, majd a példájuk nyomán megalakult többi fogyasztási szövetkezettel összefogva nagybani beszerző központokat hoztak létre. Ily módon emberbaráti, illetve praktikus megfontolásaikat követve leltek rá olyan járatlan utakra, amelyek azután a tőkés kereskedelmi vállalatok számára is irányadónak bizonyultak. Addig ugyanis általában ismeretlen volt a termelőtől nagy tételben beszerezhető, vagy általa előállított árucikkeket széles bolthálózat útján a fogyasztókhoz eljuttató kereskedelmi vállalat. A nagykereskedők árujukat egyéni kisboltok tulajdonosainak adták tovább, de általában egyazon üzlethelyiségben közvetlenül a fogyasztóknak is árusítottak. Ugyanakkor a legkisebb kereskedőnek is egy kicsit „nagykereskedőnek” kellett lennie, hiszen az áru beszerzésében, a választék biztosításában, a széles körű üzleti kapcsolatok fenntartásában magára volt utalva. Mindez alaposan megdrágította a fogyasztási cikkek közvetítését. A szövetkezetek kereskedelemszervezési módszerét hamarosan a tőkés vállalkozások is követték, így a gyakorlatban derült ki, hogy a nagybani beszerzés és a fiók-üzlethálózat összekapcsolása az átlagosnál jóval alacsonyabb kereskedői haszonkulcs mellett is roppant nyereséges lehet. A mérsékelt árak hatására a szegényebb rétegek körében is mindennapos tömegfogyasztási cikké vált több, addig exkluzívnak mondható áruféleség, a teától kezdve a különféle fűszerekig. Magyar szövetkezetek Az európai — és ezen belül a magyar szövetkezetekre legközvetlenebb hatást gya- Hangya Szövetkezet A Magyar Gazdaszövetség 1898-ban a fogyasztási szövetkezetek központjaként alakította meg a Hangya Termelő Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetet. Az 1890-es években sorra alakuló fogyasztási szövetkezetek a szükségleti cikkeket nagy tételben, olcsóbban vásárolták, és jutányosan adták el tagjaiknak. A Hangya induló alaptőkéjének nagy részét első elnökének, gróf Károlyi Sándornak adománya biztosította. A szövetkezeti központ feladata volt újabb tájszövetkezetek szervezése, azok ellenőrzése, valamint a beszerzés és az áruellátás. 1911 végén forgalmuk 23 millió koronát tett ki. 1912- ben összesen 1276 tájszövetkezet tartozott hozzá, melyek árumegrendelésének 60%át a Hangya teljesítette. Igény esetén házilag is gyártott egyes cikkeket. Nyereségéből a szövetkezetnek vásárlási visszatérítést nyújtott. Az 1940-es évek elején 1800 tájszövetkezet 800 ezer taggal tartozott hozzá. 1948-ban, a földműves-szövetkezetek megalakulásával, szűnt meg. Szövetkezetek Magyarországon (Adatok) 1875-1992 1875: XXXVII. tc.: Kereskedelmi törvény - Első rész. 11. cím. I-V. fejezetek (223- 257. § §) rendelkeznek a szövetkezetekről, még a társaságok keretén belül. Szövetkezetnek tekinti a meg nem határozott tagból álló olyan társaságokat, melynek tagjai hitelüknek, keresetüknek vagy gazdálkodásuknak — közös üzletkezelés mellett, a kölcsönösség alapján — előmozdítására alakul. A törvény hatálya alá tartoznak: - előlegezési hitelegyletek - a nyersanyag közös beszerzésére, közös raktár tartására vagy közös termelésre alakult egyletek. - fogyasztási egyletek - lakásépítő társaságok - kölcsönös biztosító társaságok. [Az 1875: XXXVII. tc. az első jogi szabályozása a szövetkezeteknek, de természetesen szövetkezeti jellegű formák már korábban is működtek, s előfordulnak más néven is a jogszabályokban, így például az 1885: XXIV. tv. előlegezési és önsegélyező egyletnek nevezi a hitelszövetkezeteket.] 1898: XXIII. tv. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről. Hatályban tartja az 1875. évi tv.-t, s annak rendelkezéseit ezen tv.-ben megállapított eltérésekkel kellett alkalmazni. Létrehozta az Országos Központi Hitelszövetkezetet (OKH), azaz a központkényszert. 1920: XXX. tv., mely az 1898: XXIII. tv.-t módosította, s elrendelte a központkényszert. 1924: XVIII. tc. az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről és az ipari nyersanyag-beszerző, termelő és értékesítő szövetkezetekről. Kimondta, csak a IOKSZ kötelékébe tartozó szövetkezetek részesülhetnek adó-, illetve illetékkedvezményben [indirekt központkényszer]. 1947. XI. tc. az első önálló szövetkezeti törvény. Kimondja, hogy a szövetkezet nemcsak kereskedelmi társaság, hanem társadalmi, gazdasági és mozgalmi szervezet is. 131.000/1948. (IX. 18.) FM. sz. r. alapján 1948. december 31-ig minden községben meg kell szervezni a földművesszövetkezeteket. 8000/1948. (VIII. 13.) Korm. sz. r. a földművesszövetkezetek működéséről. Ipari szövetkezetekre vonatkozó szabályok 1948. évi XXXI. törvény. Mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom 1948-tól. A 14.000/1948. Korm. sz. r. I., II., III. típusú termelőszövetkezeti csoportokat különböztetett meg. Ezek a földművesszövetkezetek alá tartoztak, jogi személyiség nélkül. A III-ból lesz a mezőgazdasági szövetkezet 1953-ban, önálló jogi személyiséggel. 13