História 1993

1993 / 2. szám - SIPOS ANDRÁS: Fogyasztási szövetkezetek - ANTAL ANDREA: Szövetkezetek Magyarországon

Fogyasztási szövetkezetek 1890-1918 A 19. században az önellátásra alapozott életformák felbomlása, a mindennapi életszükségletei tekintetében is bevásár­lásra utalt modern fogyasztói réteg töme­ges kialakulása viszonylag hamar felkel­tette az igényt az iránt, hogy az emberek ezen új „fogyasztói” minőségükben is megszerveződjenek. A munkások, kis­tisztviselők, kisiparosok léptek elsőként erre az útra — többnyire a gazdasági nyo­morúság időszakaiban. Törekvésük a ke­reskedelem „közvetítői hasznának” kikü­szöbölése, ennek révén megélhetési költségeik olcsóbbá tétele volt. Az ilyen szerveződések egy része beleillett a kü­lönféle praktikus célokat szolgáló, vagy a helyi jótékonysági egyletek sorába. Más esetekben létrehozóikat sajátos szövet­kezeti ethosz” fűtötte, gyökeresen új tár­sadalmi-termelési forma csíráiként tekin­tettek alkotásaikra. A „rochdale-i úttörők” Az első életképesnek bizonyult szövetke­zetet ilyen társadalomátalakító pátosz je­gyében hozták létre az angliai Rochdale textilmunkásai. Az 1844-ben bérharcban vereséget szenvedett takácsok nem utol­sósorban az utópista szocialista Owen eszméinek hatása alatt határozták el, hogy gyűjtés útján saját közös vállalkozást hoznak létre. A szövetkezeti boltot, amelynek szerény induló tőkéje a kb. 40 alapító tag 20-40 pennys befizetéseiből gyűlt össze, eredetileg csupán kiinduló­pontnak szánták ehhez. Végül a fogyasz­tási ágazat lett a cég felvirágoztatója. A siker titka nem eladási áraikban rej­lett, ezek általában megfeleltek az átlagos kiskereskedelmi árnak. Sokkal fontosabb volt, hogy a tiszta nyereség nagyobbik ré­szét a vásárlások arányában (visszatérítés formájában) visszajuttatták a tagoknak. Ehhez képest háttérbe szorult a befize­tett üzletrész utáni osztalék. Komoly vonzerőt jelentett továbbá a megbízható minőséghez és a pontos méréshez való ragaszkodás. A „rochdale-i becsületes úttörők” ki­mondták: minden tag, a befizetett üzlet­részek arányától függetlenül, azonos mértékű szavazattal bír. A szövetkezetet a demokrácia iskolájának tekintették, a tagok anyagi érdekeinek óvását összekap­csolták a közösségi-kulturális élettel. A terebélyesedő vállalkozás 1856-tól kezdve sorra nyitotta fióküzleteit, majd a példájuk nyomán megalakult többi fo­gyasztási szövetkezettel összefogva nagy­bani beszerző központokat hoztak létre. Ily módon emberbaráti, illetve praktikus megfontolásaikat követve leltek rá olyan járatlan utakra, amelyek azután a tőkés kereskedelmi vállalatok számára is irány­adónak bizonyultak. Addig ugyanis álta­lában ismeretlen volt a termelőtől nagy tételben beszerezhető, vagy általa előál­lított árucikkeket széles bolthálózat útján a fogyasztókhoz eljuttató kereskedelmi vállalat. A nagykereskedők árujukat egyéni kisboltok tulajdonosainak adták tovább, de általában egyazon üzlethelyi­ségben közvetlenül a fogyasztóknak is árusítottak. Ugyanakkor a legkisebb ke­reskedőnek is egy kicsit „nagykereskedő­nek” kellett lennie, hiszen az áru beszer­zésében, a választék biztosításában, a széles körű üzleti kapcsolatok fenntartá­sában magára volt utalva. Mindez alapo­san megdrágította a fogyasztási cikkek közvetítését. A szövetkezetek kereskede­lemszervezési módszerét hamarosan a tő­kés vállalkozások is követték, így a gya­korlatban derült ki, hogy a nagybani beszerzés és a fiók-üzlethálózat össze­kapcsolása az átlagosnál jóval alacso­nyabb kereskedői haszonkulcs mellett is roppant nyereséges lehet. A mérsékelt árak hatására a szegényebb rétegek köré­ben is mindennapos tömegfogyasztási cikké vált több, addig exkluzívnak mond­ható áruféleség, a teától kezdve a külön­féle fűszerekig. Magyar szövetkezetek Az európai — és ezen belül a magyar szö­vetkezetekre legközvetlenebb hatást gya- Hangya Szövetkezet A Magyar Gazdaszövetség 1898-ban a fo­gyasztási szövetkezetek központjaként ala­kította meg a Hangya Termelő Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetet. Az 1890-es években sorra alakuló fogyasztási szövetke­zetek a szükségleti cikkeket nagy tételben, olcsóbban vásárolták, és jutányosan adták el tagjaiknak. A Hangya induló alaptőkéjének nagy részét első elnökének, gróf Károlyi Sándor­nak adománya biztosította. A szövetkezeti központ feladata volt újabb tájszövetkeze­tek szervezése, azok ellenőrzése, valamint a beszerzés és az áruellátás. 1911 végén forgalmuk 23 millió koronát tett ki. 1912- ben összesen 1276 tájszövetkezet tartozott hozzá, melyek árumegrendelésének 60%­­át a Hangya teljesítette. Igény esetén há­zilag is gyártott egyes cikkeket. Nyereségé­ből a szövetkezetnek vásárlási visszatérítést nyújtott. Az 1940-es évek elején 1800 táj­szövetkezet 800 ezer taggal tartozott hoz­zá. 1948-ban, a földműves-szövetkezetek megalakulásával, szűnt meg. Szövetkezetek Magyarországon (Adatok) 1875-1992 1875: XXXVII. tc.: Kereskedelmi törvény - Első rész. 11. cím. I-V. fejezetek (223- 257. § §) rendelkeznek a szövetkezetekről, még a társaságok keretén belül. Szövetke­zetnek tekinti a meg nem határozott tagból álló olyan társaságokat, melynek tagjai hi­telüknek, keresetüknek vagy gazdálkodá­suknak — közös üzletkezelés mellett, a kölcsönösség alapján — előmozdítására alakul. A törvény hatálya alá tartoznak: - előlegezési­ hitelegyletek - a nyersanyag közös beszerzésére, kö­zös raktár tartására vagy közös termelésre alakult egyletek. - fogyasztási egyletek - lakásépítő társaságok - kölcsönös biztosító társaságok. [Az 1875: XXXVII. tc. az első jogi sza­bályozása a szövetkezeteknek, de termé­szetesen szövetkezeti jellegű formák már korábban is működtek, s előfordulnak más néven is a jogszabályokban, így például az 1885: XXIV. tv. előlegezési és önsegélyező egyletnek nevezi a hitelszövetkezeteket.] 1898: XXIII. tv. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről. Hatályban tartja az 1875. évi tv.-t, s annak rendelkezéseit ezen tv.-ben megállapított eltérésekkel kellett al­kalmazni. Létrehozta az Országos Közpon­ti Hitelszövetkezetet (OKH), azaz a köz­pontkényszert. 1920: XXX. tv., mely az 1898: XXIII. tv.-t módosította, s elrendelte a központ­kényszert. 1924: XVIII. tc. az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről és az ipari nyers­anyag-beszerző, termelő és értékesítő szö­vetkezetekről. Kimondta, csak a IOKSZ kötelékébe tartozó szövetkezetek részesül­hetnek adó-, illetve illetékkedvezményben [indirekt központkényszer]. 1947. XI. tc. az első önálló szövetkezeti törvény. Kimondja, hogy a szövetkezet nemcsak kereskedelmi társaság, hanem társadalmi, gazdasági és mozgalmi szerve­zet is. 131.000/1948. (IX. 18.) FM. sz. r. alap­ján 1948. december 31-ig minden község­ben meg kell szervezni a földművesszövet­kezeteket. 8000/1948. (VIII. 13.) Korm. sz. r. a földművesszövetkezetek működéséről. Ipari szövetkezetekre vonatkozó szabá­lyok 1948. évi XXXI. törvény. Mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom 1948-tól. A 14.000/1948. Korm. sz. r. I., II., III. típusú termelőszövetkezeti csoportokat kü­lönböztetett meg. Ezek a földművesszövet­kezetek alá tartoztak, jogi személyiség nél­kül. A III-ból lesz a mezőgazdasági szövetkezet 1953-ban, önálló jogi személyi­séggel. 13

Next