História 1994
1994 / 4. szám - TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: "Komám nincs és feleségem vagyon"
te. A jobbágytömegek vallásosságát közvetlenül — és a 16. században — még nem vizsgálták. Tanulmányoztak viszont egy egészen eltérő ténycsoportot, nevezetesen a protestáns prédikátorok élet- és működéstörténetét. Kiderült: sokan tevékenykedtek a legkisebb falvakban, nyilvánvalóan jobbágyok között. Ilyen módon, a patrónusokról és a prédikátorokról való egybehangzó értesülések alapján lehet bizonyosan állítani, hogy a falvak népének óriási többsége protestáns volt a 16. század második felében. A végvári harcok során elszaporodó katonaréteg vallási viszonyaival a most szerveződő egyházak tulajdonképpen nem törődtek. A társadalom — annak ellenére, hogy az ország védelme gyakorlatilag az ő vállukon nyugodott — egyelőre csupán nyomasztó teherként érzékelte létüket. Mégis, amikor majd a Bocskai-szabadságharcban olyan nagy szükség lesz rájuk, kiderül, hogy ők a protestantizmus legerősebb támaszai. Nyilvánvalóan már ekkor is ehhez a táborhoz tartoztak. Körülbelül az 1570-es évekre alakult ki tehát a protestantizmus számbeli fölénye. Az ország körülbelül 4 millió lakosából 3-3,2 milliót egyesített, 5-6000 gyülekezetben. PÉTER KATALIN „Romám nincs és feleségem vagyon” Meddőség és fogamzásgátlás a 18. századi magyar parasztságnál Az MTA Történettudományi Intézet kiadásában jelenik meg ez évben az Óra, szablya, nyoszolya c. tanulmánykötet (szerkesztette: Zimányi Vera). Tóth István György alábbi tanulmánya teljes terjedelemben ebben a kötetben jelenik majd meg. (A szerk.) A fogamzás titka a 18. századi magyar parasztokat is foglalkoztatta: a házaspárok aggódva várták, követi-e keresztelő az esküvőt, míg a titokban szerelmeskedők mindenáron el szerették volna kerülni a szégyent, amit egy törvénytelen gyerek születése jelentett. Mennyit tudtak valójában a 18. századi parasztok a gyermekáldás lényegéről, hogy próbálták meg befolyásolni a természetet — erre keresünk választ a korabeli bírósági jegyzőkönyvek alapján. A tanúvallomásokban a parasztok saját szavaikkal részletesen és hitelesen számoltak be a paraszti életnek erről a fontos szférájáról is. A vallomásokból kitűnik, hogy az aratáskor, búcsúkban beszéltek erről egymás között az asszonyok, vándorló emberek terjesztették az abortiv italok receptjeit stb. A felhasznált bírósági forrásanyagban Erdély kivételével a történelmi Magyarország összes fontosabb tájegységét megtaláljuk, és az egymástól sok száz kilométerre szinte egybehangzóan valló tanúk bizonyítják: minden eltérés ellenére a gyermekáldás, a meddőség. A fogamzásgátlás kérdéseit vizsgálva beszélhetünk a 18. században egy egységes magyarországi paraszti világképről. A 18. századi parasztlányok,asszonyok a gyakorlatban tanulták meg testük működését, az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, a fogamzás, terhesség, szoptatás biológiai folyamatairól azonban — hogyan is lett volna ez másként a 18. században? — csak homályos elképzeléseik voltak. Teherbe esni A Sopron megyei Jobbaházán tartott vizsgálatot 1748-ban Hannibál Ferenc főszolgabíró. Németh Ilus szolgálólány először tagadni igyekezett, hogy megesett volna, majd mégis vallomást tett: „Kajtár Imre uram szolgálattyában lévén, sok ézben éjszakának idein, amidőn részegen haza ment volna, tapogatván kínszerítette őtet vele való testi förtelmességre, ezért elunván sok ízbeli kínszerítésit, az múlt pünkösd után való héten ... test szerint vítkezett vele Kajtár Imre uram, melly adása után a víz mind elöntötte, azért nem vili, hogy teherben esett volna tőle.” A szolgálólány nem tudott különbséget tenni aközött, hogy szüzessége elvesztése miatt vérzett-e, vagy pedig, mert a hószám volt rajta? Vagy úgy gondolta, hogy a vérfolyással megtisztult? Nem tudjuk, szavai azonban jelzik, hogy milyen homályos ismeretei voltak a női test működéséről a 18. századi parasztlányoknak. Ködösek voltak a korabeli elképzelések a szoptatásról is. A Vas megyei Pinkafőn élő 17 éves szolgálólány, Kaplin Márta 1777-ben azt vallotta, hogy nem tudta, hogy a havi vérzés kimaradása a terhesség jele, mivel még sohasem volt terhes, és korábban mindig járta az asszonyi természet (a menstruációt hívták így a 18. században), „bár ez néha, különösen ha tejet ivott, elmaradt”. — A kimaradt hószám és Szerelmi jelenetek pásztorfaragásokon. Tükrös, 19. század 16 Megjelent a Történelmi Szemle 1992/3-4. száma A TARTALOMBÓL: TANULMÁNYOK Csukovits Enikő: Órahasználat a középkori Magyarországon Ágoston Gábor: Párhuzamok és eltérések az oszmán és az európai tüzérség fejlődésében a 15-17. században Szabó Dániel: A magyar társadalom politikai szerveződése a dualizmus korában DOKUMENTUM Nagy Péter Tibor: Szekfű Gyula levelei Balogh Józsefhez Molnár Judit: Zsidó gettók 1944-ben a Dél-Alföldön MŰHELY Ladányi Erzsébet: A városfogalom kutatásának módszertani kérdései Hermann Róbert: Görgei Artúr a Lajtánál, 1848. október 7.-november 1. ÉLETMŰ Fügedi Erik (1916-1992) műveinek összegyűjtött bibliográfiája (1937-1992)