História 1994
1994 / 4. szám - PÉTER KATALIN: A magyar reformáció adatai
A magyar protestáns egyházak kronológiája 1521-1571 1521 folyamán Szatmári György esztergomi érsek az ország minden fontosabb templomában kihirdette a Luther tanai ellen kiadott pápai bullákat. Elsősorban a királyi udvarban és a német polgárság által lakott városokban vannak hívei a lutheri reformációnak. 1522 folyamán A lutheri befolyás alatt álló wittenbergi egyetemen megjelennek az első magyarországi diákok (először a Felvidékről, majd az erdélyi szász városokból). 1523. április 24. A budai országgyűlés törvényt hoz a lutheránusok és pártfogóik ellen. Fej- és jószágvesztésre ítélhetik őket, mint az eretnekeket. 1524. október 22-30. II. Lajos király megbízásából Sopronban felelősségre vonják a lutheri eszméket hirdető papokat, és elégetik Luther könyveit. 1525. május 7. A rákosi országgyűlés törvényt alkot a lutheránusok ellen: az etant valló egyháziak és világiak szabadon elfoghatók és megégethetők. (Átfogó üldözésre azonban a gyenge állami végrehajtó hatalom miatt nem kerül sor.) 1526. augusztus 29. után A mohácsi csata és a kettős királyválasztás (Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János) után az ország zilált viszonyai kedveznek a reformáció terjedésének. 1538. november I. János király Segesvárott megrendezi az első nyilvános hitvitát. Résztvevői: a ferences szerzetes Szegedi Gergely és Szántai István kassai reformált pap. 1541 folyamán Megjelenik Újszigeten Sylvester János Újszövetség-fordítása. 1544 folyamán Kolozsvárott a lutheri szellemben dolgozó Heltai Gáspár lesz a németek plébánosa, megindul a város reformációja. 1544-51 Sztárai Mihály lutheránus hittérítő munkát végez 120 baranyai, tolnai és szlavóniai községben. 1546. november 2. Kassa, Eperjes, Bártfa, Kisszeben és Lőcse evangélikus lelkészeinek zsinata. Az egyházmegye első esperesét is megválasztják Radácsi Mihály személyében. 1546 folyamán Mehmed budai pasa azonos jogokat ígér a hódoltsági katolikus és az evangélikus papoknak. 1548. május 17. A tordai országgyűlés törvényt hoz úgymond az „anabaptisták” és a „szakramentáriusok” (a reformáció svájci, ún. helvét irányzatának hívei, a későbbi reformátusok) ellen, a lutheri irányzatot azonban elismeri. 1548. október 18.1. Ferdinánd Pozsonyban országgyűlést tart. Törvénnyel kiűzetésre ítélik az anabaptistákat. 1550. október 29. A tordai országgyűlés szabad vallásgyakorlatot biztosít Erdélyben az ágostai hitvallásúaknak (evangélikus vagy lutheránus). 1552 folyamán Az első helvét (református) szellemű zsinat Beregszászon. 14 ez azonban nem azt jelenti, mintha a rend testületileg a reformáció mellé állt volna. A 16. század során végig megmaradt kolostorok többsége az övék: az ország minden vidékén, Nagyszombatban és a Szatmár megyei Nagybányán, a hódoltsági Budán, Gyöngyösön, Szegeden egyaránt megtalálhatók. Nagyon elszórt adatok az egyház világi elemeinél — a világi papoknál, híveknél és a templomoknál — hasonló jelenségekre utaltak. A protestantizmus előretörése alapjában véve és az új hit képviselői oldaláról nézve békésen ment végbe. Terjesztésében a papok éppen úgy részt vettek mint a szerzetesek: ahogy az ismert reformátorok egyik csoportja ferences, úgy volt katolikus gyülekezeti pap a másik. Az egyház világi szerepe azonban éppen úgy nem omlott össze, ahogyan a szerzetességét minden vesztesége ellenére — fennmaradt. A hitújítás mellett is megmaradt szervezethez azonban a század végére csak mintegy 300-350 római katolikus gyülekezet tartozott. A nagyobb részük egyvallású településeken létezett. Legalább tizenöt városban azonban — Soprontól Kassán át Nagybányáig — a protestáns többség mellett voltak katolikus templomok is. Az istentiszteleti helyek általában békés körülmények között, a kegyurak — földbirtokosok vagy városi testületek — döntése következtében lettek protestánsok. A római katolikus egyházat tehát kb. az 1570-es évektől mintegy 300-350 gyülekezetben 150-200 ezer hívő, 500 szerzetes, és a főpapokkal, valamint a káptalanok tagjaival együtt nagyjából ugyanennyi világi pap képviselte. De fennmaradt a teljes egyházszervezet, az esztergomi érsektől a plébánosokig. Megfogyatkozott számú elemmel, de a teljes hierarchia működött. Viták az új tanításokról A régi egyház hanyatlásával párhuzamos gyarapodás első időszakát azért kell a bizonytalanság és az átmenet idejének tekinteni, mert a szerzetesek és a világi papok részéről indított hitújítás ekkor még a régi egyházon belül maradt. Ez idő alatt jutott el a reformáció először Budáról — közelebbről a királyi udvarból — a bányavárosokba. Nagyjából egyidőben jelentkezett Szebenben és Brassóban. Egy árnyalattal később, talán 1523-tól voltak nyomai Nyugat-Magyarországon, elsősorban a városokban (Pozsonyban, Sopronban, Nagyszombaton), de a városok piackörzetében levő falvakban is mindenütt megjelent. Aztán egyes földesuraknál — így Thurzó Elek tárnokmesternél, aki majd Ferdinánd királyi helytartója lesz — volt nyoma a reformációnak. A mohácsi katasztrófa egy időre mintha megállította volna a folyamatot, de aztán új erőre kapott. Közvetlenül 1526 után kerültek a hitújítással kapcsolatba további főurak (Perényi Péter erdélyi vajda, Nádasdy Tamás, a későbbi nádor, Petrovics Péter, János Zsigmond gyámja). Az 1530-as években következtek sorra az első magyar városok és mezővárosok: Pápa, Debrecen, Gyöngyös, majd a többi. A török sem állt a hitújítás útjába: Tolnára éppen az első vilajet megszervezése után jutott el, majd az egész hódoltságban elterjedt. A beköltöző mohamedánokat azonban hatókörén kívül hagyta. A Magyarországra békésen érkező reformáció fogadtatása rendkívül ellentmondásos volt. Eltérően viselkedtek a különböző hatóságok, megint másként a községek, vagyis a gyülekezetek tagjai. A község részéről az igen nagy érdeklődés jellemző: kocsmákban, magántársaságokban, mindenütt az új tanításokról vitatkoztak. A leírások alapján az a benyomásunk támad, mintha a teológia olyan társasági szerepet töltene be, mint most a politika. Állandóan rendelkezésre álló és biztos reakciót kiváltó beszédtéma. A hitviták pedig a társasélet izgalmas eseményei. Az általános hozzáértés is a maihoz hasonló: a többség alapos tájékozottság nélkül, futó, személyekhez kötött benyomások alapján vett részt az eszmecserékben. Feltűnő viszont: bizonyosan voltak az új eszméknek ellenfelei, de a község részéről tettleg megnyilvánuló ellenszenvről nagyon kevés adat maradt. Néhány esetben tudunk ugyan arról, hogy egyes prédikátorokat maguk a régi egyház hívei üldöztek vagy kergettek el, a jellegzetesebb magatartás azonban az volt, amikor a különböző hatóságokkal szemben a védelmükbe vették őket. A világi hatalmasságok közül csak a városok álltak egyértelműen az új tanítások és azok tanítói pártjára. A reformáció elfogadásáról rendszerint a magisztráta- Úrvacsora.