História 1994

1994 / 4. szám - PÉTER KATALIN: A magyar reformáció adatai

A magyar protestáns egyházak kronológiája 1521-1571 1521 folyamán Szatmári György esztergo­mi érsek az ország minden fontosabb temp­lomában kihirdetted a Luther tanai ellen kiadott pápai bullákat. Elsősorban a királyi udvarban és a német polgárság által lakott városokban vannak hívei a lutheri reformá­ciónak. 1522 folyamán A lutheri befolyás alatt álló wittenbergi egyetemen megjelennek az első magyarországi diákok (először a Felvidék­ről, majd az erdélyi szász városokból). 1523. április 24. A budai országgyűlés tör­vényt hoz a lutheránusok és pártfogóik el­len. Fej- és jószágvesztésre ítélhetik őket, mint az eretnekeket. 1524. október 22-30. II. Lajos király meg­bízásából Sopronban felelősségre vonják a lutheri eszméket hirdető papokat, és elége­tik Luther könyveit. 1525. május 7. A rákosi országgyűlés tör­vényt alkot a lutheránusok ellen: az e tant valló egyháziak és világiak szabadon elfog- hatók és megégethetők. (Átfogó üldözésre azonban a gyenge állami végrehajtó hata­lom miatt nem kerül sor.) 1526. augusztus 29. után A mohácsi csata és a kettős királyválasztás (Habsburg Ferdi- nánd és Szapolyai János) után az ország zi­lált viszonyai kedveznek a reformáció terje­désének. 1538. november I. János király Segesvárott megrendezi az első nyilvános hitvitát. Résztvevői: a ferences szerzetes Szegedi Gergely és Szántai István kassai reformált pap. 1541 folyamán Megjelenik Újszigeten Sylvester János Újszövetség-fordítása. 1544 folyamán Kolozsvárott a lutheri szel­lemben dolgozó Heltai Gáspár lesz a néme­tek plébánosa, megindul a város reformáci­ója. 1544-51 Sztárai Mihály lutheránus hittérítő munkát végez 120 baranyai, tolnai és szla­vóniai községben. 1546. november 2. Kassa, Eperjes, Bártfa, Kisszeben és Lőcse evangélikus lelkésze­inek zsinata. Az egyházmegye első espere­sét is megválasztják Radácsi Mihály szemé­lyében. 1546 folyamán Mehmed budai pasa azonos jogokat ígér a hódoltsági katolikus és az evangélikus papoknak. 1548. május 17. A tordai országgyűlés tör­vényt hoz úgymond az „anabaptisták” és a „szakramentáriusok” (a reformáció svájci, ún. helvét irányzatának hívei, a későbbi re­formátusok) ellen, a lutheri irányzatot azonban elismeri. 1548. október 18.1. Ferdinánd Pozsonyban országgyűlést tart. Törvénnyel kiűzetésre ítélik az anabaptistákat. 1550. október 29. A tordai országgyűlés szabad vallásgyakorlatot biztosít Erdélyben az ágostai hitvallásúaknak (evangélikus vagy lutheránus). 1552 folyamán Az első helvét (református) szellemű zsinat Beregszászon. ez azonban nem azt jelenti, mintha a rend testületileg a reformáció mellé állt volna. A 16. század során végig megmaradt ko­lostorok többsége az övék: az ország min­den vidékén, Nagyszombatban és a Szat- már megyei Nagybányán, a hódoltsági Bu­dán, Gyöngyösön, Szegeden egyaránt megtalálhatók. Nagyon elszórt adatok az egyház világi elemeinél — a világi papoknál, híveknél és a templomoknál — hasonló jelensé­gekre utaltak. A protestantizmus előretö­rése alapjában véve és az új hit képviselői oldaláról nézve békésen ment végbe. Ter­jesztésében a papok éppen úgy részt vet­tek mint a szerzetesek: ahogy az ismert reformátorok egyik csoportja ferences, úgy volt katolikus gyülekezeti pap a má­sik. Az egyház világi szerepe azonban ép­pen úgy nem omlott össze, ahogyan a szer­zetességé — minden vesztesége ellenére — fennmaradt. A hitújítás mellett is meg­maradt szervezethez azonban a század vé­gére csak mintegy 300-350 római katoli­kus gyülekezet tartozott. A nagyobb ré­szük egyvallású településeken létezett. Legalább tizenöt városban azonban — Soprontól Kassán át Nagybányáig — a protestáns többség mellett voltak katoli­kus templomok is. Az istentiszteleti he­lyek általában békés körülmények között, a kegyurak — földbirtokosok vagy városi testületek — döntése következtében let­tek protestánsok. A római katolikus egyházat tehát kb. az 1570-es évektől mintegy 300-350 gyü­lekezetben 150-200 ezer hívő, 500 szerze­tes, és a főpapokkal, valamint a káptala­nok tagjaival együtt nagyjából ugyanennyi világi pap képviselte. De fennmaradt a tel­jes egyházszervezet, az esztergomi érsektől a plébánosokig. Megfogyatkozott számú elemmel, de a teljes hierarchia működött. Viták az új tanításokról A régi egyház hanyatlásával párhuzamos gyarapodás első időszakát azért kell a bi­zonytalanság és az átmenet idejének te­kinteni, mert a szerzetesek és a világi pa­pok részéről indított hitújítás ekkor még a régi egyházon belül maradt. Ez idő alatt jutott el a reformáció először Budáról — közelebbről a királyi udvarból — a bánya­városokba. Nagyjából egyidőben jelentke­zett Szebenben és Brassóban. Egy árnya­lattal később, talán 1523-tól voltak nyo­mai Nyugat-Magyarországon, elsősorban a városokban (Pozsonyban, Sopronban, Nagyszombaton), de a városok piackörze­tében levő falvakban is mindenütt megje­lent. Aztán egyes földesuraknál — így Thurzó Elek tárnokmesternél, aki majd Ferdinánd királyi helytartója lesz — volt nyoma a reformációnak. A mohácsi katasztrófa egy időre mint­ha megállította volna a folyamatot, de az­tán új erőre kapott. Közvetlenül 1526 után kerültek a hitújítással kapcsolatba további főurak (Perényi Péter erdélyi vaj­da, Nádasdy Tamás, a későbbi nádor, Pet- rovics Péter, János Zsigmond gyámja). Az 1530-as években következtek sorra az első magyar városok és mezővárosok: Pápa, Debrecen, Gyöngyös, majd a többi. A tö­rök sem állt a hitújítás útjába: Tolnára éppen az első vilajet megszervezése után jutott el, majd az egész hódoltságban el­terjedt. A beköltöző mohamedánokat azonban hatókörén kívül hagyta. A Magyarországra békésen érkező re­formáció fogadtatása rendkívül ellent­mondásos volt. Eltérően viselkedtek a kü­lönböző hatóságok, megint másként a községek, vagyis a gyülekezetek tagjai. A község részéről az igen nagy érdek­lődés jellemző: kocsmákban, magántársa­ságokban, mindenütt az új tanításokról vi­tatkoztak. A leírások alapján az a benyo­másunk támad, mintha a teológia olyan társasági szerepet töltene be, mint most a politika. Állandóan rendelkezésre álló és biztos reakciót kiváltó beszédtéma. A hit­viták pedig a társasélet izgalmas esemé­nyei. Az általános hozzáértés is a maihoz hasonló: a többség alapos tájékozottság nélkül, futó, személyekhez kötött benyo­mások alapján vett részt az eszmecserék­ben. Feltűnő viszont: bizonyosan voltak az új eszméknek ellenfelei, de a község ré­széről tettleg megnyilvánuló ellenszenv­ről nagyon kevés adat maradt. Néhány esetben tudunk ugyan arról, hogy egyes prédikátorokat maguk a régi egyház hívei üldöztek vagy kergettek el, a jellegzete­sebb magatartás azonban az volt, amikor a különböző hatóságokkal szemben a vé­delmükbe vették őket. A világi hatalmasságok közül csak a városok álltak egyértelműen az új tanítá­sok és azok tanítói pártjára. A reformáció elfogadásáról rendszerint a magisztrátu­Úrvacsora. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék