História 1998

1998 / 8. szám - MŰHELY - HORVÁTH SÁNDOR - MAJTÉNYI GYÖRGY - TÓTH ESZTER ZSÓFIA: Élmunkások és sztahanovisták

elsejei felvonulást a dísztribünökről tekinthették meg. Fürdőjegyet is ingyen kaptak, ingyen nyaralhattak. Felvető­dött, hogy ingyenjeggyel utazhassanak a közlekedési eszközökön, de ez nem valósult meg. Nemcsak a Szabad Népben, hanem rádión és filmen is népszerűsítették az élmunkásokat. A Magyar Rádió kedd délutánonként termelési híradót sugár­zott, ahol egy-egy sztahanovista ismer­tette munkamódszerét. A korabeli gya­korlatnak megfelelően általában a ripor­ter előre megírta az anyagot, és a mun­kásoknak csak fel kellett olvasni a szö­veget. Közvetítették a sztahanovisták országos tanácskozásait. A Szív küldi szívnek műsorában a munkatársak hang­lemezt küldhettek a kitüntetetteknek. Leggyakrabban a heti híradófilmek­ben szerepeltek élmunkások és sztaha­novisták, de már 1948-tól gyártottak rövidfilmeket is a munkaversenyről. Eleinte egy-egy üzem, brigád vagy nagyberuházás állt a középpontban, később, 1950-től, pedig egy-egy kiemel­kedő sztahanovistáról készítettek filmet. (Például Pozsonyi Zoltán kőművesről, Lengyel József, Tóth III. János vasuta­sokról, Muszka Imréről.) Ezekben a fil­mekben be kellett mutatni a legjobb sztahanovisták munkáját, múlt- és jelen­beli társadalmi és magánéletét. A kultúrbrigádok tevékenysége mun­kaidőben is zajlott. Ők énekelték ki a csasztuskákban a későn jövőket, ők nép­szerűsítették a népszerűsíthetetlen nor­marendezést, és meglepetéseket készí­tettek a jól dolgozóknak. Egy példa erre: Már minálunk babám, Már minálunk babám, Az jött a szokásba. Darabbérezéssel, normarendezéssel dolgozunk a gyárba. Jobboldali szocdem beszélhet hiába. Én leszek ezután a Rákosi Művek első élmunkása. A Kelenföldi Textilgyár kultúrbri­­gádja eljátszotta a jól dolgozók kedvenc nótáját is a bejáratnál. A későn jövőkkel viszont interjút készítettek a hangos híradóba, és hatalmas órát ajándékoztak nekik. A Lőrinci Fonógyár filmes csasz­­tuskát készített: csigán ült az a munkás, aki lemaradt a terv teljesítésében. A kul­túrbrigádok patronálására — Rádai Imre kezdeményezésére — a hivatásos színé­szek rendeztek egymás között versenyt 1950-ben. A népszerűsítés ára Az élmunkások és sztahanovisták nép­szerűsítéséért, juttatásaikért cserébe a pártvezetés elvárta a sajtóban nap mint nap megjelenő, parlamenti fogadásokon politikusokkal parolázó csúcs-sztahano­vistáktól, hogy álljanak ki politikailag fontos, de népszerűsíthetetlen gazdasági intézkedések mellett, mutassanak példát a többi dolgozónak. Jelen voltak a béke­kölcsönjegyzéseken, az új munkaverse­nyek beindításakor, és normarendezé­seket támogató leveleket írattak velük. Elvárták tőlük, hogy akár fizetésük többszörösét is felajánlják a békeköl­csönjegyzések alkalmával. Ha valaki ezt nem tette meg, arról könnyen kiderítet­ték, hogy magas százalékát valójában nem is érte el. Egy új munkaverseny-mozgalom be­indítása — akárcsak az első országos munkaversenyé — mindig a Szabad Nép hasábjain történt. Az adott dolgozó írt a pártlapba egy levelet, amelyben ver­senyre hívta ki egy aktuális cél érdeké­ben az ország összes munkáját. Gazda Géza, aki anyagtakarékossági mozgal­mat indított az akkori Rákosi Mátyás Művekben, hetek leforgása alatt orszá­gosan elismert művezető lett, megkapta a Kossuth-díjat is. A sztahanovisták lettek viszont a cél­pontjai a politikai vezetőkkel szembeni jogos elégedetlenségnek is. A későbbi­ekben az élmunkásokat sokszor érték olyan atrocitások, amelyeket már csak teljesítményük, szaktudásuk miatt sem érdemeltek ki. Jól példázza ezt 1956-os szerepválla­lásuk is. A legszélsőségesebb eset Bor­dás András Kossuth-díjas sztahanovista esztergályos meggyilkolása, aki a kor­szak legismertebb esztergályosának, Muszka Imrének volt a váltótársa. De találunk sztahanovista kitüntetéssel ren­delkezőket a barikád mindkét oldalán. Angyal István, Bárány János és Nickels­burg László budapesti fegyveres felke­lőcsoportok vezetői is sztahanovisták voltak, akárcsak az országszerte meg­alakuló munkástanácsok vezetői közül nagyon sokan. (Például a Csepel Vas- és Fémművek Központi Munkástanácsának elnöke, Nagy Elek.) De volt olyan eset is, hogy sztahanovisták bementek a sztrájk alatt dolgozni, hiszen számukra a munka folyamatossága volt a legfontosabb. HORVÁTH SÁNDOR MAJTÉNYI GYÖRGY TÓTH ESZTER ZSÓFIA Sztahanovista bányász új lakásában. Tatabánya, 1956. május Pióker Ignác és Zagai Béla páros versenye az Egyesült Izzóban, 1952

Next