Melléklet 1998
1998 / 1. szám - Simai Mihály: Mikor ér véget az átmenet időszaka?
EZREDFORDULÓ« 1998/1. SIMA MIHÁLY mIKOR ÉR VÉGET AZ ATHERÉT IDŐSZAKA? Egy kínai mondás szerint a definíció a bölcsesség kezdete. A társadalomtudományok gyakran használnak azonban olyan kategóriákat, amelyek tartalmát, lényegét csak később határozzák meg, s hosszú ideig a bizonytalanság homálya veszi őket körül. Ezért nemegyszer az a politika vagy a zsurnalisztika a felelős, amelyik e kategóriákat kitalálja, használja, beviszi a köztudatba, s végső soron a társadalomtudósokat is elfogadásukra kényszeríti. Nem ritka azonban az sem, hogy egyes társadalomtudósok számára is kényelmessé válik olyan fogalmak használata, amelyek alkalmasak arra, hogy elmossanak, elködösítsenek lényeges összefüggéseket. Ilyen, az összefüggéseket elhomályosító fogalom például a globalizáció, vagy a volt szocialista országokkal kapcsolatos, s a nemzetközi szakirodalomban széles körben elterjedt jelző, amelyik „átmeneti" gazdaságokként és társadalmakként jellemzi ezeket az országokat. Ezt a jelzőt a nemzetközi szervezetekben találták ki. A forrás valószínűleg az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága volt. Magyarországon az átalakulás jellemzésére a „rendszerváltás" fogalma honosodott meg, amelyik az ENSZ-ben használatos fogalomnál jobban fejezi ki a folyamat lényegét. Nem alakult ki azonban egyetértés ennek pontosabb tartalmáról. A szóösszetételből a fogalom használói körében gyakran a „rendszer" szó jelentése sem volt tisztázott. Az átalakulást és következményeit vizsgáló elemzésekben azért is gyakran keverednek a rendszerspecifikus és attól nem függő, pl. a gazdaság adott fejlettségi szintjével összefüggő problémák. Kutatómunkámban egyébként a gazdasági rendszert a tulajdonviszonyok,1 az információk,2 az ösztönzők és az intézmények által meghatározott, dinamikus szerkezetként fogtam fel. A A rendszeráltás fogalma és a „tranzitológia” követelményrendszere A rendszerváltás politikai csatározásainak forgatagában sem a magyar politikai elit, sem a különböző nemzetközi ajánlások nem fordítottak figyelmet a nem, vagy csak részben rendszerspecifikus tényezők kezelésére, holott hatásuk igen nagy volt a rendszerváltás folyamatára, kudarcaira s eredményeire egyaránt, különösen a gazdaságban. Nem fordítottak kellő figyelmet a nemzetközi feltételekre sem. Az etatista szocialista rendszerek összeomlására, s a rendszerváltásra Közép- és Kelet- Európában, a világban végbemenő hatalmas átalakulás szakaszában került sor. A politikai és gazdasági átalakulás a világtörténelem hosszabb szakaszát zárta le, s új társadalmi-politikai és gazdasági folyamatokat indított el. A rendszerváltás sok vonatkozásban ennek az átalakulásnak is a következménye és része. Jelentős szerepet játszott ugyanis a volt szocialista országok gazdasági, társadalmi és morális válságában az, hogy képtelenek voltak alkalmazkodni a világméretű tudományos és technikai, valamint a politikai és gazdasági átalakulás s a globális verseny új követelményeihez. Ez az alkalmazkodás egyébként a világ fejlett ipari országaiban is rendkívül nehéznek és költségesnek bizonyult, s egyre több megoldásra váró új problémával kell számolniuk társadalmi és gazdasági viszonyaik szinte minden területén. Ezek között a nemzetközileg is versenyképes gazdaság és az ezt fenntartani képes társadalom kiépítésének követelményei nem kaptak kellő súlyt nálunk sem. A rendszerváltással kapcsolatos vitákban még kisebb volt az egyetértés, és hiányzott a világos kép a „hová" fogalmáról és irányáról. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a célok és a szubjektív elvárások megfogalmazásánál döntő szerepet játszott az előző rendszer teljes tagadása. Az új politikai elit — s ez lényegében minden jelentősebb politikai pártra jellemző volt — mindenekelőtt a demokrácia és a piacgazdaság melletti elkötelezettségét hangsúlyozta. Többségüknek nem volt azonban kellő információja a globális realitásokról, a ténylegesen működő demokráciákról, piacgazdaságokról, illetve azok különböző lehetséges modelljeiről, ezek sajátosságairól. Az átalakulásban nem játszott szerepet sem egységes érdekcsoport, sem egységes ideológia. A konkrét politikai és gazdasági elképzelésekben egyeseknél az 1945 előttiek folytatódása, másoknál az 1945-48 közötti fejlődés vagy pedig a nyugati társadalmak idealizált modellje dominált. A gazdaságban az elérendő cél sok politikusnál vagy a nyitott, liberális piacgazdaság tankönyvmodellje volt, amelyik sem az ország fejlettségi szintjével, sem pedig a külső feltételekkel nem számolt, vagy pedig az ún. szociális piacgazdaság modellje, annak új ellentmondásai, társadalmi feltételei, eszközigényessége végiggondolása nélkül. Valamennyi, a rendszerváltással kapcsolatos koncepció, de különösen a liberális változatok, lényegében az állam szerepének visszaszorítását s a politika és a gazdaság szétválasztását tekintették az átalakulás egyik fő feltételének. Az államhatalom jellegének megváltoztatása, a pártállam s az általa kialakított etatista struktúrák lebontása s új demokratikus alapokra épülő struktúra kialakítása természetesen alapvető fontosságú fel- 3 TfmULmflRVDK