História 2001
2001 / 2. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - SÜLI-ZAKAR ISTVÁN: Az élő Tisza - FRISNYÁK ZSUZSA: Árvizek, szabályozások
hat hete alatt Szegednél a Tiszán oly tömegű víz zúdul le, mint a Balaton térfogatának hatszorosa. 40 helyen fenyegetett közvetlen töltésszakadás veszélye. A gátakat 6,1 millió homokzsákkal, 1,5 millió m2 műanyag fóliával, 62 ezer tonna terméskővel erősítették meg. 1973 Elkészül az 1968 óta épülő Kiskörei Vízlépcső. Feladata: a Tisza-tó működtetése, öntözővíz kivételének biztosítása, energiatermelés. A duzzasztással megnő az öntözhető területek nagysága. A vízlépcső fölött kialakított tározó lesz Magyarország második legnagyobb tava, üdülési és sportolási lehetőségekkel. 1992 Az Alföld-program keretében újraértékelik a Tisza-szabályozás és az ármentesítési munkálatok környezeti következményeit. A felső talajrétegben és a talajfelszín-közeli légtérben megnőttek a hőmérsékleti különbségek. Módosult az ármentesített területek sugárzás-, hő- és vízháztartás mérlege. 1998. november A Felső-Tisza vízgyűjtőjének kárpátaljai és romániai területein, valamint a Bodrog-rendszer két folyóján is árvíz pusztít. A hatalmas felső-tiszai árhullám kialakulását a szokatlanul erőteljes esőzések okozták. A tetőző vízhozam a kisvízi vízhozam százszorosa! A szakemberek szerint ez az évszázad árvize. 1999. február A Tisza 138 ezer km2-es vízgyűjtőjén hóban tározva hatalmas vízmennyiség halmozódik fel. A hómennyiség 11 km3-re becsült víztartalma ötször-hatszor múlja felül a Balaton teljes vízkészletét. Márciusban a Tiszán minden addigit meghaladó árhullám vonul le. 2000. április Minden korábbi rekordot felülmúló vízállás a Tiszán. Több mint 50 ezren dolgoznak a gátakon. Az árvíz során 1912 épület károsodik. A vízügyi tárca koncepciója szerint a hullámtereket szélesíteni kell, az árvízvédelmi töltéseket már nem szabad tovább magasítani. 2001. március Az újabb tiszai árvíz Tarpa mellett átszakított egy régi gátat. A Túr árvizével együtt húsz település 11 200 lakóját kitelepítik. Átvágják az árvízi töltésként is funkcionáló 41-es utat, így csökkentik a falvakra nehezedő nyomást. A felső-Tisza-vidéki árvízkárok felszámolására 22,8 millárd forint támogatást tervez a kormány. FRISNYÁK ZSUZSA 22 vízi világ növényeinek s állatvilágának újrahonosításával tökéletesen visszaidézi az ősi tiszai ártéri táj hangulatát. Már a múlt században keserűen megtapasztalták a szikes területek növekedését. A lecsapolt területeken, különösen ott, ahol a talajvíz szintje megközelítette a felszínt, a párolgás következtében jelentékeny sómennyiség halmozódott fel a feltalajban. A szikesedést a nem megfelelő minőségű öntözővíz használata is elősegítette (ún. másodlagos szikesedés). Igaztalanok azonban azok a vádak, amelyek szerint a tiszai vízi munkálatok szárazzá tették az Alföld klímáját. Az árvízmentesítés és lecsapolás éghajlati hatása igen csekély volt. (Voltak azonban - egészségügyi szempontból - kifejezetten előnyös következményei is: a múlt emlékévé válhatott a malária, a tífusz és a kolera.) Az árvízmentesítés és a belvízelvezetés tette lehetővé az intenzívebb gazdálkodás számára e területeket. Ennek hatására megváltozott a Tisza mentén a növénytakaró és a települési sűrűség. A Tisza vízgyűjtő területének nagy részét elődeink tudatosan, tervszerűen és rendszer jelleggel változtatták meg. A beavatkozások pozitív következményeiben reménykedtek, s reményeik jórészt teljesültek is. A megjelenő negatív következményekkel nemigen számoltak, ezek megoldása az utódok feladata lett. A századfordulón már egyre többen hangoztatták, hogy a Tisza szabályozásának és a mélyebb fekvésű területek vízmentesítésének munkálatait folytatni kell. A tervekben szerepelt a Tisza és mellékfolyóinak hegyvidéki szakaszán a megfelelő szabályozás elvégzése, tárolómedencék és vízi erőművek építése, valamint az alföldi öntöző- és hajózó csatornák rendszerének kiépítése. Az öntözésről szóló 1937. évi XX. tc. olyan programot tartalmaz, amellyel egyszerre kívánta korrigálni a Tisza-szabályozás és a lecsapolás negatív következményeit, másrészt radikálisan ki kívánta terjeszteni - a nagyarányú öntözésfejlesztés révén - az intenzív mezőgazdasági termelés lehetőségeit. Napjainkban többen történelmietlenül és felelőtlenül mondanak elítélő véleményt a Tisza-szabályozás roppant munkájáról. A múlt századi tervezőktől értelemszerűen még nem várhatjuk el az ökológiai gondolkodást, hiszen ez világviszonylatban is csak az utóbbi évtizedekben hódított tért. A Tisza vízrendszere ma is óriási természeti értéket képvisel, ezért meg kell védeni a folyóhoz kapcsolódó ökológiai rendszerek természeti értékeit. Csak egy környezettisztelő gazdálkodásnak van hosszú távon jövője. A múlt századi nagy folyószabályozási munkák során a mesterségesen lefűzött kanyarokat elődeink Holt-Tiszának (néhány helyen Dög-Tiszának) nevezték el. Az új mederbe kényszerített folyó népi elnevezése azonban továbbra is az Élő-Tisza maradt. SÜLI-ZAKAR ISTVÁN Kubikusok a Tisza szabályozásánál