História 2001

2001 / 2. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - SÜLI-ZAKAR ISTVÁN: Az élő Tisza - FRISNYÁK ZSUZSA: Árvizek, szabályozások

hat hete alatt Szegednél a Tiszán oly tö­megű víz zúdul le, mint a Balaton térfo­gatának hatszorosa. 40 helyen fenyege­tett közvetlen töltésszakadás veszélye. A gátakat 6,1 millió homokzsákkal, 1,5 millió m2 műanyag fóliával, 62 ezer ton­na terméskővel erősítették meg. 1973 Elkészül az 1968 óta épülő Kiskö­rei Vízlépcső. Feladata: a Tisza-tó mű­ködtetése, öntözővíz kivételének bizto­sítása, energiatermelés. A duzzasztással megnő az öntözhető területek nagysá­ga. A vízlépcső fölött kialakított tározó lesz Magyarország második legnagyobb tava, üdülési és sportolási lehetőségek­kel. 1992 Az Alföld-program keretében új­raértékelik a Tisza-szabályozás és az ármentesítési munkálatok környezeti következményeit. A felső talajrétegben és a talajfelszín-közeli légtérben meg­nőttek a hőmérsékleti különbségek. Módosult az ármentesített területek sugárzás-, hő- és vízháztartás mérlege. 1998. november A Felső-Tisza vízgyűj­tőjének kárpátaljai és romániai terüle­tein, valamint a Bodrog-rendszer két fo­lyóján is árvíz pusztít. A hatalmas fel­ső-tiszai árhullám kialakulását a szokat­lanul erőteljes esőzések okozták. A te­tőző vízhozam a kisvízi vízhozam száz­szorosa! A szakemberek szerint ez az évszázad árvize. 1999. február A Tisza 138 ezer km2-es vízgyűjtőjén hóban tározva hatalmas vízmennyiség halmozódik fel. A hómennyiség 11 km3-re becsült víztar­talma ötször-hatszor múlja felül a Bala­ton teljes vízkészletét. Márciusban a Ti­szán minden addigit meghaladó árhul­lám vonul le. 2000. április Minden korábbi rekordot felülmúló vízállás a Tiszán. Több mint 50 ezren dolgoznak a gátakon. Az árvíz során 1912 épület károsodik. A vízügyi tárca koncepciója szerint a hullámtere­ket szélesíteni kell, az árvízvédelmi töl­téseket már nem szabad tovább magasí­tani. 2001. március Az újabb tiszai árvíz Tarpa mellett átszakított egy régi gátat. A Túr árvizével együtt húsz település 11 200 lakóját kitelepítik. Átvágják az árvízi töltésként is funkcionáló 41-es utat, így csökkentik a falvakra neheze­dő nyomást. A felső-Tisza-vidéki árvíz­károk felszámolására 22,8 millárd forint támogatást tervez a kormány. FRISNYÁK ZSUZSA 22 vízi világ növényeinek s állatvilágának újrahonosításával tökéletesen visszaidé­zi az ősi tiszai ártéri táj hangulatát. Már a múlt században keserűen megtapasztalták a szikes területek nö­vekedését. A lecsapolt területeken, különösen ott, ahol a talajvíz szintje megközelítette a felszínt, a párolgás kö­vetkeztében jelentékeny sómennyiség halmozódott fel a feltalajban. A szikese­­dést a nem megfelelő minőségű öntöző­víz használata is elősegítette (ún. má­sodlagos szikesedés). Igaztalanok azon­ban azok a vádak, amelyek szerint a ti­szai vízi munkálatok szárazzá tették az Alföld klímáját. Az árvízmentesítés és lecsapolás éghajlati hatása igen csekély volt. (Voltak azonban - egészségügyi szempontból - kifejezetten előnyös kö­vetkezményei is: a múlt emlékévé válha­tott a malária, a tífusz és a kolera.) Az árvízmentesítés és a belvízelveze­tés tette lehetővé az intenzívebb gazdál­kodás számára e területeket. Ennek ha­tására megváltozott a Tisza mentén a növénytakaró és a települési sűrűség. A Tisza vízgyűjtő területének nagy részét elődeink tudatosan, tervszerűen és rendszer jelleggel változtatták meg. A beavatkozások pozitív következményei­ben reménykedtek, s reményeik jórészt teljesültek is. A megjelenő negatív kö­vetkezményekkel nemigen számoltak, ezek megoldása az utódok feladata lett. A századfordulón már egyre többen hangoztatták, hogy a Tisza szabályozá­sának és a mélyebb fekvésű területek vízmentesítésének munkálatait folytatni kell. A tervekben szerepelt a Tisza és mellékfolyóinak hegyvidéki szakaszán a megfelelő szabályozás elvégzése, tároló­­medencék és vízi erőművek építése, valamint az alföldi öntöző- és hajózó csatornák rendszerének kiépítése. Az öntözésről szóló 1937. évi XX. tc. olyan programot tartalmaz, amellyel egyszer­re kívánta korrigálni a Tisza-szabályo­zás és a lecsapolás negatív következmé­nyeit, másrészt radikálisan ki kívánta terjeszteni - a nagyarányú öntözésfej­lesztés révén - az intenzív mezőgazdasá­gi termelés lehetőségeit. Napjainkban többen történelmietle­nül és felelőtlenül mondanak elítélő véleményt a Tisza-szabályozás roppant munkájáról. A múlt századi tervezőktől értelemszerűen még nem várhatjuk el az ökológiai gondolkodást, hiszen ez világviszonylatban is csak az utóbbi év­tizedekben hódított tért. A Tisza vízrendszere ma is óriási termé­szeti értéket képvisel, ezért meg kell vé­deni a folyóhoz kapcsolódó ökológiai rendszerek természeti értékeit. Csak egy környezettisztelő gazdálkodásnak van hosszú távon jövője. A múlt századi nagy folyószabályo­zási munkák során a mesterségesen le­fűzött kanyarokat elődeink Holt-Tiszá­­nak (néhány helyen Dög-Tiszának) ne­vezték el. Az új mederbe kényszerített folyó népi elnevezése azonban továbbra is az Élő-Tisza maradt. SÜLI-ZAKAR ISTVÁN Kubikusok a Tisza szabályozásánál

Next