História 2003
2003 / 7. szám - ÉLETPÁLYA - BORHI LÁSZLÓ: "Dicsőségesen alkalmatlan"
írta élete első könyvét, ami mindjárt kasszasiker is lett. Churchill extravagáns, fényűző életmódját jelentős részben a könyveiből befolyó hatalmas honoráriumokból fedezte. 1899-ben a Morning Star című újság megbízásából utazott Dél-Afrikába, hogy a búr háborúról tudósítson (amiért mai árfolyamon mintegy 50 ezer fontot kapott!). Riporteri megbízatása mellett katonai szolgálatra is jelentkezett. Hadifogságba esett, ahonnan az első adandó alkalommal megszökött. Kalandos szökése következtében valóban hírnévre tett szert, bár néhány fogolytársa később megvádolta, hogy szabadulását mások rovására valósította meg. Politikai karrier Politikai karrierje 1900-ban indult, amikor Oldham konzervatív képviselőjeként beválasztották az Alsóházba. Hamarosan szembekerült azonban pártjával a szabad kereskedelem kérdésében, és átpártolt a Liberális Pártba. 1905-ben elnyerte élete első kormányzati megbízatását: a Gyarmatügyi Minisztérium miniszterhelyettese lett. Egy kollégája szerint a fiatal Churchill „rendkívül nehezen kezelhető, és attól tartok, bármely posztra nevezzék ki, bajt kever majd, mint az apja. Fáradhatatlansága, csillapíthatatlan vágya a hírnévre, valamint az erkölcsi érzék hiánya aggodalomra ad okot.” Tehetségét elismerték, de nem kedvelték. Bár érzékenységet mutatott a szociális kérdések iránt - így például igyekezett javítani a Dél-Afrikában szinte rabszolgaként robotoló kínai munkások helyzetén, nem rejtette véka alá ellenszenvét a szocialista eszmék iránt. Kereskedelmi miniszterként azonban igyekezett szociális reformokkal is letenni a névjegyét. Leginkább a munkanélküliség csillapítása és a munkásbiztosítás terén mutatott fel eredményeket. Sikerült elérnie, hogy az alkalmazottak kötelező ebédszünetet kapjanak, valamint azt, hogy a boltok legalább egyszer egy héten korán bezárjanak. 1910-ben belügyminiszter lett az Asquith-kormányban. Szorgalmazta a bányászati törvény megalkotását, fellépett a börtönviszonyok javításáért, foglalkozott a halálbüntetés problémájával - bár a büntetése drasztikus formáját emberségesebbnek tartotta, mint életfogytiglan rács mögött tartani valakit. Belügyminiszterként sem volt egyértelműen pozitív a megítélése. A nemzetközi viszonyok változásával Churchill figyelme a külpolitika és a nemzetbiztonság irányába fordult. 1911-ben Asquith kinevezte tengerészeti miniszternek. E poszton saját korábbi álláspontját felülbírálva eltökélte, hogy fenntartja és növeli Anglia haditengerészeti fölényét. A világháború kitörésekor nem csak a haditengerészet irányítása kötötte le idejét, hiszen a brit kormány teljhatalmú megbízottjaként kapta a feladatot, hogy megszervezze a belga ellenállást is. 1914 decemberében úgy érezte, hogy a stratégiai kezdeményezés lehetősége Anglia kezébe került. Churchill úgy vélte, hogy a háborút az ellenség lassú felőrlésével kell megnyerni, amely kevesebb emberáldozatot követelne. Hiba csúszott azonban a tervezésbe: Churchill nem készült fel egy integrált tengeri és szárazföldi hadműveletre. A háborús kudarc miniszteri posztjába került; Churchill frontszolgálatra jelentkezett, ahol zászlóalja élén átélhette a lövészárok megpróbáltatásait. 1917-ben Churchill Lloyd George kormányában kapott miniszteri megbízást. Hadügyminiszterként azon fáradozott, hogy a nyugati hatalmak döntsék meg az oroszországi bolsevik kormányt. Meg volt győződve arról, hogy Lenin rendszere katasztrófát jelent Oroszországra és fenyegetést a világra nézve. Oroszország „felfegyverzett hordái nemcsak ágyúval és szuronyokkal csapnak le, hanem politikai eszmékkel, melyek a nemzetek egészségét, sőt lelkét is szétrombolják”. Hatalom nélkül Az 1920-as évek elején Churchill politikai pályája rövid időre megtört. Lassanként elhagyta a liberálisok süllyedő hajóját és visszatért a torykhoz, ám egymás után érték a választási vereségek. Végül az 1924. évi konzervatív siker után pénzügyminiszter lett. Itt A négyéves Winnie nagynénjével, 1878 Az ifjú katona díszegyenruhában, 1895 Lovastiszt Dél-Afrikában, 1899 körül 20