História 2003

2003 / 7. szám - ÉLETPÁLYA - BORHI LÁSZLÓ: "Dicsőségesen alkalmatlan"

írta élete első könyvét, ami mindjárt kasszasiker is lett. Churchill extrava­gáns, fényűző életmódját jelentős rész­ben a könyveiből befolyó hatalmas ho­noráriumokból fedezte.) 1899-ben a Morning Star című újság megbízásából utazott Dél-Afrikába, hogy a búr hábo­rúról tudósítson (amiért mai árfolya­mon mintegy 50 ezer fontot kapott!). Riporteri megbízatása mellett katonai szolgálatra is jelentkezett. Hadifogság­ba esett, ahonnan az első adandó alka­lommal megszökött. Kalandos szökése következtében valóban hírnévre tett szert, bár néhány fogolytársa később megvádolta, hogy szabadulását mások rovására valósította meg. Politikai karrier Politikai karrierje 1900-ban indult, amikor Oldham konzervatív képviselő­jeként beválasztották az Alsóházba. Hamarosan szembekerült azonban pártjával a szabad kereskedelem kérdé­sében, és átpártolt a Liberális Pártba. 1905-ben elnyerte élete első kormány­zati megbízatását: a Gyarmatügyi Mi­nisztérium miniszterhelyettese lett. Egy kollégája szerint a fiatal Churchill „rendkívül nehezen kezelhető, és attól tartok, bármely posztra nevezzék ki, bajt kever majd, mint az apja. Fárad­hatatlansága, csillapíthatatlan vágya a hírnévre, valamint az erkölcsi érzék hiánya aggodalomra ad okot.” Tehet­ségét elismerték, de nem kedvelték. A négyéves Winnie nagynéniével, 1878 Bár érzékenységet mutatott a szoci­ális kérdések iránt - így például igye­kezett javítani a Dél-Afrikában szinte rabszolgaként robotoló kínai munká­sok helyzetén -, nem rejtette véka alá ellenszenvét a szocialista eszmék iránt. Kereskedelmi miniszterként azonban igyekezett szociális reformokkal is le­tenni a névjegyét. Leginkább a munka- nélküliség csillapítása és a munkásbiz­tosítás terén mutatott fel eredménye­ket. Sikerült elérnie, hogy az alkalma­zottak kötelező ebédszünetet kapjanak, valamint azt, hogy a boltok legalább egyszer egy héten korán bezárjanak. 1910-ben belügyminiszter lett az Asquith-kormányban. Szorgalmazta a bányászati törvény megalkotását, fellé­pett a börtönviszonyok javításáért, fog­lalkozott a halálbüntetés problémájával - bár a büntetés e drasztikus formáját emberségesebbnek tartotta, mint élet­fogytiglan rács mögött tartani valakit. Belügyminiszterként sem volt egyértel­műen pozitív a megítélése. A nemzetközi viszonyok változásá­val Churchill figyelme a külpolitika és a nemzetbiztonság irányába fordult. 1911-ben Asquith kinevezte tengeré­szeti miniszternek. E poszton saját ko­rábbi álláspontját felülbírálva eltökélte, hogy fenntartja és növeli Anglia hadi­tengerészeti fölényét. A világháború ki­törésekor nem csak a haditengerészet irányítása kötötte le idejét, hiszen a brit kormány teljhatalmú megbízottja­ként kapta a feladatot, hogy megszer­Az ifjú katona díszegyenruhában, 1895 vezze a belga ellenállást is. 1914 de­cemberében úgy érezte, hogy a straté­giai kezdeményezés lehetősége Anglia kezébe került. Churchill úgy vélte, hogy a háborút az ellenség lassú felőr­lésével kell megnyerni, amely kevesebb emberáldozatot követelne. Hiba csú­szott azonban a tervezésbe: Churchill nem készült fel egy integrált tengeri és szárazföldi hadműveletre. A háborús kudarc miniszteri poszt­jába került; Churchill frontszolgálatra jelentkezett, ahol zászlóalja élén átél­hette a lövészárok megpróbáltatásait. 1917-ben Churchill Lloyd George kormányában kapott miniszteri megbí­zást. Hadügyminiszterként azon fára­dozott, hogy a nyugati hatalmak dönt­sék meg az oroszországi bolsevik kor­mányt. Meg volt győződve arról, hogy Lenin rendszere katasztrófát jelent Oroszországra és fenyegetést a világra nézve. Oroszország „felfegyverzett hor­dái nemcsak ágyúval és szuronyokkal csapnak le, hanem politikai eszmékkel, melyek a nemzetek egészségét, sőt lel­két is szétrombolják”. Hatalom nélkül Az 1920-as évek elején Churchill politi­kai pályája rövid időre megtört. Las­sanként elhagyta a liberálisok süllyedő hajóját és visszatért a torykhoz, ám egymás után érték a választási veresé­gek. Végül az 1924. évi konzervatív siker után pénzügyminiszter lett. Itt Lovastiszt Dél-Afrikában, 1899 körül 20

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék