História 2004
2004 / 1. szám - ÉVFORDULÓ - LADÁNYI LÁSZLÓ: A magyar gyapot története
tek ki területeket. A kísérletek 1807-8 folyamán kecsegtető eredményeket hoztak. Anatóliából, Macedóniából és a levantei partvidékről hoztak jó minőségű gyapotmagot, ezt vetették el Temesvár, Versec, Jankovác és Pancsova térségében. A termés minősége annyira kielégítő volt, hogy arról a meghívott szakértők és kereskedők is elismerően nyilatkoztak. A kibontakozó gyapottermesztési mozgalomnak azonban a kontinentális zárlat feloldása megadta a kegyelemdöfést. A világpiaci árak csökkenésével visszaesett a kockázatos és drága magyar gyapot termesztése iránti érdeklődés. A kedvező és szélsőségektől mentes időjárási időszakban újabb próbálkozásokat is feljegyeztek. Vedress István mérnök Újszeged mellett 1812-ben, 1815-ben és 1818- ban Albániából hozott gyapotot próbált meghonosítani. A kezdeti eredményeket azonban itt is a korán beálló őszi fagyok tették semmissé. Az elkövetkező években sorozatosan emlékeznek meg újabb kísérletekről, ám a folyamatos termesztést - pont a korai fagyok miatt - nem tudták fenntartani. 1846-ban Dél-Karolinából származó gyapotfajtát próbáltak ki, 1855-ben Káposztásmegyeren kísérleteztek a növény meghonosításával. (Az utóbbi próbálkozások eredményességéhez a kedvező időjáráson kívül az is nagyban hozzájárult, hogy a gyapotmagokat melegágyban csíráztatták, és a földekre már a kifejlett palántákat ültették ki.) 1881-ben az óbudai hajógyári szigeten többféle amerikai vetőmagot vetettek, az időjárás azonban nem volt kegyes hozzájuk. A 20. századi próbálkozások már több eredménnyel alkalmazták a korábbi évek tanulságait. Az 1900-as évek elején az ország több tájegységén egyszerre kezdték meg a gyapottermesztést. 1900 és 1905 között a szerémségi Irigen, a Szatmár megyei Kaplonyban (1900), a Tolna megyei Pincehelyen, Ó- és Újhegyen (1902), a Borsod megyei Tárnokháton (1904) folytak kísérletek. Az eredmények igen biztatók voltak, de ehhez kellett az 1900-as évek első felét jellemző kedvező időjárás, amely a kora tavaszi és késő őszi fagyok elmaradásával járt. A kedvezőtlen időjárás beállta azonban 1904-5-ben a kísérlet végét jelentette. Az eredményeken felbuzdulva a Földművelésügyi Minisztérium, a Magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomás vezetésével, megindított egy saját kísérleti programot. Ennek keretében 1901-2 folyamán Keszthelyen, Adán, Csákváron, illetve Mezőhegyen A Szovjetuniótól kapott gyapotmagvakkal meghonosítottuk Magyarországon a gyapotot." Gyapotszüret az alsótengelici állami gazdaságban, 1950-es években vetettek egyiptomi, indiai és floridai gyapotmagot. A kísérlet ismét kudarccal végződött. A melegházban nevelt palántákkal gyorsan végeztek a májusi fagyok, és a megmaradt növények sem tudtak őszig beérni. Az első világháború alatt a Szerémségben folytak gyapottermesztési kísérletek, de 1915-ben a kora őszi fagyok, 1916-ban a jégeső tönkretette a gyapottermést. 1917- ben végre, a nagy szárazság ellenére, eredményt hozott a kísérlet. Ez főleg az 1917. évi hosszú, meleg és száraz ősznek volt köszönhető. 1923-ban a Magyar Kereskedelemügyi Minisztérium 10 gazdaságban újabb kísérletet indított be. Helyszínnek az ország különböző területeit választották (Pest, Szolnok, Somogy, Zala és Csanád megyék). Az alaposan előkészített programhoz az időjárás is kegyes volt. A májusi fagyok elmaradtak, és az ősz hosszú és meleg vénasszonyok nyarával örvendeztette meg a termelőket. A sikeren felbuzdulva a kísérleteket 1924-25-ben is folytatták. Az újabb próbálkozásban már 41 gazdaság vett részt, és az előző év sikereire alapozva nagy reményeket tápláltak a gyapottermést illetően. A következő év időjárása azonban megpecsételte a növény sorsát. A szeptemberben beálló kisebb fagy az egész termést elpusztította. A következtetést a kísérletről készült jelentés tömören fogalmazta meg: „A magyarországi változó éghajlat alatt, a hosszabb - 7-8 hónapos - tenyészidőt igénylő melegövi gyapotnövény részére rendelkezésre álló, május-szeptember közötti 5 hónap, nem elégséges a biztonságos termeléshez.” A nagyság bűvöletében: a Rákosi-korszak A gyapot pályafutásának utolsó fejezete talán a legjobban ismert, hiszen sokan a bőrükön tapasztalták meg annak következményeit. Az elv viszonylag egyszerű volt, hiszen a természet adta lehetőségek meghaladása szervesen beleilleszkedett a munkaversenyek, szén- és híd- Megyei vezetők ellenőrzik a gyapot fejlődését Csongrád megyében, 1950-es évek