História 2005
2005 / 1-2. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - HECKER WALTER: A ló háziasítása, tenyésztése
nemek magatartásának különbözőségében rejlik: a zebrák és félszamarak viselkedését a félelem, a bizalmatlanság, a pánikra való hajlam határozza meg.) A háziasítás a követéses vadászatból alakult ki. Csontleletek igazolják, hogy az ember követte, sajátjának tekintette a számára élelmet és ruházatot biztosító vadállatcsoportokat, csak élőhelyüket nem változtatta meg. Elejtette az idős, a gyenge, a feles számú hím ivarú egyedeket, a fiatal egyedeket viszont fogságba ejtette. A francia és spanyol (Altamira, Lascaux) barlangrajzok (Kr. e. 12- 14 ezer körül) beszédes bizonyítékai annak, hogy milyen kiválóan ismerte az ember zsákmányállatait. Ez az ismeret tette lehetővé az állatok háziasítását. A háziasítás második hullámában, a kutya, a juh, a szarvasmarha és sertés után lesz az embernek társa a ló. Ennek pontos idejét nem könnyű meghatározni, hiszen az emberi települések körül talált feltűnően sok lócsont még nem bizonyítja a ló háziasítását. Ennek egyértelmű bizonyítéka Dél- Ukrajnában (Dereivka) került elő a Kr. e. IV. évezredből. A lovak fogzománcrajzolata, a korai herélés következtében megnyurgult csöves csontok és az agancsból készült zablapálca egyértelműen házilovak jelenlétét igazolta. Az első nemes ló a Turáni-Alföldön nomadizáló türk törzsek kezén alakult ki. Régészeti leletek igazolják, hogy Türkmenisztán területén már a Kr. e. III. évezred elején vékony csontú, nemes házilovak éltek. A turáni lovat egy rendkívül kemény kiválasztási rendszer tette kiemelkedő teljesítményű, finom szervezetű lóvá. A türk törzsek síkversenyekben próbálták ki lovaikat. A nehéz nemeztakarók alatt tartott lovakat „izzasztó” galoppokkal készítették fel a versenyekre. A rendkívül szigorú tenyészkiválasztás egy finom bőrű, vékony, finom szőrzetű, vérerekkel dúsan átszőtt izomzatú és egészen kiemelkedő képességű lovat eredményezett. (A Az őskori barlangrajzok a zsákmányállatok kiváló ismeretéről tanúskodnak. A követéses vadászaton alapult az állatok háziasítása. Festett és karcolt lovak a franciaországi Chauvet-barlangból, Kr. e. 30 ezer körül Kr. e. II. évezredből származó kínai krónikák „vért izzadó, mennyei lovakról” tudósítanak. Valóban, a sivatagi, rendkívül nagy napi hőmérsékletkülönbségek miatt, évszázadokon keresztül nehéz nemeztakarók alatt tartott lovak pergamenszerűen elvékonyodott bőrén a dús vérerekkel átszőtt izomzatból esetenként, egy-egy megerőltető galopp után, vércsepp jelent meg a nyak vékony bőrén.) A ló háziasítása új korszakot nyitott az ember életében. Már nem a biztos élelemforrást jelentette csak - hiszen a juh, a szarvasmarha, a sertés háziasításával ez a kérdés már megoldódott, hanem a már igázott szarvasmarha helyére az ember befoghatta a lovat. Megnőtt a leküzdhető távolság. A ló használata a gazdaság, a kereskedelem óriási fejlődési lehetőségeit kínálta fel. Az ember a lovat a harci kocsi elé is befogta. Évszázadokon át a lovas harci kocsi határozta meg törzsek, népcsoportok uralomra jutását, bukását. A Kr. e. II. évezredben a kassák hozták be a lovas harci kocsit a Tigris és Eufrátesz völgyébe. Az asszír birodalom a lovas harci kocsira épült. (Assza-ur sumer nyelven „ló város”.) A hükszoszok közvetítésével jutott el a lovas harci kocsi Egyiptomba. Ez volt a kor félelmetes, legyőzhetetlen fegyvere. Kikkuli mester, Mitanni városállam „hippológusának” a lovas harci kocsik lovainak felkészítésére vonatkozó „edzéstervét” - amelyet agyagtáblákra vésve a berlini Pergamon Múzeumban őriznek - a Kr. e. 14. századra datálják a szakértők. (Egy rendkívül kemény, teljesítményalapon nyugvó tenyészkiválasztás bizonyítéka ez a mű. Kikkuli azt írja le, hogy 6 hónap alatt hogyan lehet a lovakat napi 150 km távolság leküzdésére felkészíteni. A műben a lovak úsztatására és takarmányozására vonatkozó utasítások is megtalálhatók. Salamon király (Kr. e. 10. század) külön városokat épített számukra. „Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lovasa lett, és ezeket a harci kocsikat városaiba meg a király mellé rendelte.” (Királyok I. könyve, 10. fejezet) A lovas nomádok - szkíták, hunok, avarok, mongolok - megjelenésének, lovas hadjárataiknak történelemformáló hatása lett. A kengyel alkalmazása tette a lovas íjászt félelmetes harcossá. Przewalski Arab Angol telivér Lipicai A jégkorszakot csak a 18. század végére kipusztított talpán és a Przewalski-ló (taki) élte túl. A lótenyésztés eredményeként számos fajta alakult ki .