História 2006
2006 / 1. szám - MELLÉKLET: ELŐADÁSOK A TÖRTÉNETTUDOMÁNY MŰHELYEIBŐL - KOVÁCS ISTVÁN: "Együtt harcolánk veletek" : A lengyel légió a magyar szabadságharcban
A LENGYEL LÉGIÓ , FELÁLLÍTÁSA A feillérek számára 1848 tavaszának forradalmi eseményei azt jelentették, hogy Magyarország 1848. október elejétől háborúba keveredett a lengyel-litván állam egyik felosztójával, az Osztrák Császársággal. Az így kialakult helyzetben a lengyelek az emigránsok, a galíciaiak, az oroszországiak - a magyarok mellé álltak. A légió létrejötte szoros kapcsolatban volt az 1848 tavaszán a Habsburg Birodalomban végbement politikai és társadalmi átalakulással. Például azzal, hogy Galíciában is nemzeti gárdák és nemzeti tanácsok alakulhattak, amelyek más lengyel területekről is mágnesként vonzották a fiatalokat, s Nyugat-Európából az 1830-31-es lengyel szabadságharc katonai emigránsait. Magyarországon az utóbbiakra, a képzett tisztekre volt a legnagyobb szükség, mint ezt Kossuth a nála 1848 szeptemberében a légió felállításának tervével előálló Jerzy Bulharynak jelezte is. Támogatókészségét bizonyítja, hogy az egyik galíciai küldöttséggel 1848. október 10-én szerződést kötött egy 1200 főből álló légió felállítására. A Magyarországra került galíciai lengyelek első gyülekezési helye Késmárk, Eperjes és Kassa volt, ahonnan Pestre igyekeztek. November elején számuk már több száz főre rúgott. Bem viszont november 3-án arra figyelmeztette Kossuthot, hogy a lengyel egységek és zászlók megjelenése a honvédseregben ürügyül szolgálhat I. Miklós cárnak az intervencióra. A lengyeleket - így Bem - kisebb csoportokban kell betagolni a honvédseregbe. Légióval szembeni fenntartásának híre ment a Pesten gyülekező lengyel fiatalok körében - akik az emigráció demokrata szárnyának hívei voltak, s Bemben Czartoryski herceg arisztokrata pártjának ágensét látták, egyikük sikertelen merényletet is elkövetett ellene. A fővárosi sajtó és a közvélemény Bem ellen fordult. Kossuth sietve intézkedett: Bemet Guyon táborába küldte tanácsadónak, majd november végén kinevezte az erdélyi hadsereg parancsnokává. Józef Wysockit, az 1832 kora tavaszán Párizsban alakult Lengyel Demokrata Társaság katonai szakértőjét pedig november 18-án őrnagyi rangban megtette „a magyar-lengyel csapat” parancsnokának. Ez lett a későbbi lengyel légió magva. A jól felszerelt, fehér egyenruhát és négyszögletes fehér-piros báránybőrprémes sapkát viselő első két század ünnepélyes zászlószentelésére november 25-én a Nemzeti Múzeum kertjében került sor. A főváros közönségével fontos volt tudatni azt, hogy az osztrák főhadsereg támadását váró Magyarország nem marad szövetségesek nélkül. A 300 felfegyverzett lengyel másnap elhagyta Pest-Budát, s a császári kézen lévő Aradvárat karéjozó magyar táborba indult. December 4-én már csatlakoztak ahhoz a harci vállalkozáshoz, amelynek célja a vár meglepetésszerű elfoglalása lett volna. Csak az éjszakai menet során derült ki, hogy az erődrendszert ábrázoló térképen bejelölt hidat időközben szétszedték. A kudarcot az is fokozta, hogy egy sípjelet a rohamoszlopokkal vonuló cigányzenekar győzelmi híradásnak vett és rázendített a Rákóczi-indulóra. Az így fellármázott őrség puska- és ágyútüzet zúdított a támadókra. Az elesettek, sebesültek és fogságba kerültek között lengyelek is akadtak. Wysocki ügyelt arra, hogy a vereség ne hasson katonáira bomlasztólag. Századaival az utolsóként vonult vissza. Pesten ekkor már nemcsak a lengyel gyalogság szervezése folyt. Wladyslaw Tchorznicki alezredes november második felében egy „gyalogos” század ulánussal jelent meg a fővárosban. Tagjai előfogatokon, tarka-barka ruházatban érkeztek, de mivel a kassai raktárból puskát kaptak, fel voltak „fegyverezve”. Az ulánusszázad állományának többségét sambori, przemysli és lembergi diákok alkották, akik mint nemzeti gárdisták, alapos kiképzésben részesültek. A légió tüzérségének szervezése is megindult. Lengyel légionista gyalogos piros-fehér egyenruhában, mely a lengyel nemzeti színeket mutatja Józef Wysocki tábornok Henryk Dembinski tábornok Józef Bem tábornok M. Woroniecki honvéd alezredes HISTÓRIA 2006/1 1