História 2009
2009 / 1. szám - FIGYELŐ - OPRÁN EMESE: A Szovjetunió felbomlása : Kronológia
4 A Szovjetunió felbomlása Kronológia 1991. december -1992. március 1991 december 8. Borisz Jelcin orosz, Leonyid Kravcsuk ukrán államfő és Sztanyiszlav Suskevics fehérorosz parlamenti elnök megegyezett a Szovjetunió megszüntetéséről és egy laza államszövetség, a Független Államok Közössége (FÁK) létrehozásáról, december 10. A karabahi örmények kinyilvánították Hegyi-Karabah Autonóm Terület elszakadását Azerbajdzsántól, és kimondták függetlenségét. Etnikai összetűzések kezdődtek Örményországban és Azerbajdzsánban. Lettországban liberalizálták az élelmiszerek árait, megszüntették a bérkorlátozásokat, emelték a minimálbért és a nyugdíjakat. A Moszkvában tartózkodó Erich Flonecker volt NDK-vezetővel (akinek kiadatását hivatalosan kérték a német igazságügyi szervek) közölték az orosz kormány döntését: el kell hagynia a köztársaság területét. (Flenecker Chile moszkvai nagykövetségén kapott menedéket.) december 12. Moszkvában 400 millió ECU értékű műszaki segélycsomagról írtak alá megállapodást a Közös Piaccal. december 16. Kinyilvánították Kazahsztán függetlenségét. Első elnöke Nurszultan Nazarbajev, a Kazah Kommunista Párt volt főtitkára lett. december 19. Jelcin rendeletében orosz ellenőrzés alá helyezett minden orosz területen lévő szovjet szervezetet, a szovjet Védelmi és Atomenergetikai Minisztérium kivételével, december 21. Alma-Atában összeültek a volt Szovjetunió 11 köztársaságának elnökei, hogy kidolgozzák az új államközösség alapelveit rögzítő szerződést. Miután Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország államszövetségéhez további nyolc köztársaság (Azerbajdzsán, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldova, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán) is csatlakozott, a Szovjetunió hivatalosan is megszűnt létezni. A tanácskozástól távol maradtak a balti államok, Grúzia pedig megfigyelővel képviseltette magát. Kimondták: a közösség a tagországok egyenlőségére épülő szövetség, elismerik és tiszteletben tartják egymás területi épségét és „a meglévő határok sérthetetlenségét”, a nemzetközi hadászati egyensúly és biztonság szavatolása érdekében megőrzik a hadászati haderő egységes parancsnokságát és a nukleáris fegyverek felett gyakorolt egységes ellenőrzést. A legfőbb koordinációs szerv az Államfők Tanácsa, a gazdasági és szociális ügyek összehangolására létrehozzák a Kormányfők Tanácsát. A Szovjetunió tagságát az ENSZ-ben, illetve más nemzetközi szervezetekben Oroszország folytatja, ám társult tagként továbbra is részt vesz a közösség munkájában. Grúzia pedig a 2008-as ötnapos orosz-grúz háború után jelentette be kilépését.) I. Az európai térség két alcsoport A Szovjetunió felbomlásakor az államszövetséget alkotó tagköztársaságok, gazdaságuk erejét és fejlettségét, politikai kultúrájukat és civilizációs alapjaikat tekintve eltérő helyzetben voltak. Az Oroszországról leváló egykori szovjet belső periféria három nagy szubrégiót alkotott, az európait, a transzkaukázusit és a közép-ázsiait. Az első szubrégiót alkotó egykori szovjet tagköztársaságokat a felbomlást követő politikai fejlődés két alcsoportba sorolta. Az egyik alcsoportot a balti államok alkották, amelyek még a Szovjetunió felbomlását megelőzően, közvetlenül a Gorbacsov elleni 1991 augusztusában végrehajtott puccskísérlet után léptek ki a Szovjetunióból és vettek azonnal határozott irányt a teljes értékű európai integráció felé. Észtország, Lettország és Litvánia nem lett részese a FÁK-térség egyetlen megállapodásának sem, ám felvételt nyertek a második keleti bővítési körben a NATO-ba, és Magyarországgal egy időben az Európai Unióba is (2004). Ezzel szemben a posztszovjet térség európai szubrégiójának másik alcsoportját alkotó államok - Fehéroroszország, Ukrajna és Moldova - csatlakozott az új „államközösséghez”, ám viszonyuk mind a közösséghez, mind pedig Moszkvához különbözőképpen alakult. Míg Fehéroroszország, élén az 1994-ben elnökké választott Alekszandr Lukasenkóval, Oroszországgal szoros politikai és gazdasági kapcsolatrendszert alakított ki, addig a másik két európai utódállam - Ukrajna és Moldova - a határozott eltávolodásban volt érdekelt. Ezt a folyamatot azonban mindkettejük esetén időről időre megszakították az átmeneti közeledés ciklusai, de mindkét ország tartotta és tartja ma is magát ahhoz, hogy a FÁK-térség államainak katonai együttműködésében nem vesz részt. Ukrajna és Moldova - miként a közép-ázsiai Türkmenisztán - nem volt részese sem a katonai együttműködés alapjait lefektető taskenti szerződésnek (1992. május 15.), sem a Kollektív Biztonsági Szerződést állandó katonai szövetséggé átalakító megállapodásnak (2002. október 7.). Ezzel szemben alapítója az úgynevezett GUAM-csoportnak. A csoport nevét azoknak az államoknak a kezdőbetűiből állították össze, amelyek - Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán és Moldova - tagjai a szervezetnek. Céljuk: megteremteni és biztosítani a Kaszpi-tenger térségében lévő energiaforrások - Oroszországot elkerülő - nemzetközi szállítási útvonalát. A Strasbourgban aláírt szerződés nem egyszerűen a Nyugat alternatív energiabeszerzési útvonalait akarta bővíteni, hanem belekezdett egy olyan politikába, amely az egykori szovjet belső periféria új államainak Moszkvától való eltávolítását, majd teljes leválasztását tekintette céljának. Ukránok, fehéroroszok, moldávok A keleti szlávsághoz tartozó ukránok és fehéroroszok, valamint a románul beszélő moldávok közt aligha lehet civilizációs különbséget találni, ám az elmúlt 17 év politikai és gazdasági fejlőd A posztszovjet térség politikai és gazdasági átalakulásának egyik vesztese Moldova. Cséplés hagyományos módszerrel egy moldovai faluban