História 2009
2009 / 9-10. szám - FIGYELŐ - HÖRCSIK RICHÁRD: Kálvin és Magyarország : A magyar református egyház megalapozása
Kálvin és Magyarország Diákok vándorútja külföldi egyetemeken [peregrináció] A magyar református egyház megalapozása A magyarországi reformáció alig egy emberöltő alatt szinte teljesen átformálta az ország vallási-felekezeti arányait. A 16. század első felében a török hódításai, az összekuszálódott belpolitikai, gazdasági és egyházi viszonyok „táptalajt” teremtettek a reformáció gyors terjedésének. Az ország lakossága ekkor 4 millió volt, amiből közel 80%, 3-3,2 millió lett protestánssá. Megközelítőleg 5-6 ezer gyülekezetben követték az új tanokat. Nincs közvetlen kapcsolat A reformáció első szakaszában (1520-1540) a mozgalom döntően Luther és Melanchthon nyomdokain haladt elsősorban a német nemzetiségűek között: Budán, a felső-magyarországi bányavárosokban és Erdélyben a szászok között. A második szakaszban (1550-1570) erőteljes svájci hatást tapasztalhatunk: megerősödik a helvét irány. Ma sem tisztázott, hogy a svájci reformátorok tanításai hogyan keveredtek és segítették a magyar református teológia kikristályosodását. A református egyháztörténet-írást régóta foglalkoztatja ez az ellentmondás, hogy míg Európában ma is az egyik legnépesebb kálvinista egyház tagjait a Kárpát-medence magyar reformátussága adja, a nagy reformátornak nem volt közvetlen és személyes kapcsolata a magyarokkal. Kálvin nem járt Magyarországon, nem volt népes magyar tanítványi köre, nem folytatott kiterjedt teológiai levelezést magyarokkal. Egy emberöltő alatt tanításai azonban olyannyira meghódították a magyar népet, hogy már a kezdetektől fogva a református (kálvinista) hitet, illetve egyházat magyar vallásnak és egyháznak nevezték. Mi több, az egyszerű nép gyakran vélte Kálvint jó magyar embernek”. Magyar peregrinusok Genfben A reformáció terjedésének egyik fontos csatornája a külföldön tanult magyar diákok voltak. Kezdetben a fő irány Wittenberg volt, majd Kálvin 1559-ben megnyitotta a genfi akadémiát, ahol több magyar peregrinus megfordult. Eddigi ismereteink szerint Kálvinnak életében négy magyar tanítványa lehetett. Elalása után pedig a 16. században Béze-nek, Kálvin munkatársának vonzása miatt öt beiratkozott és nyolc látogató diák fordult meg Genfben. Az első magyar peregrinus diák, aki találkozott Kálvinnal, Belényesi Gergely volt. 1544-ben járt Genfben. Innen Strassburgba ment, ahonnan levelet is írt Kálvinnak: „Köszönetet mondok neked, mikor ott voltam, a legnagyobb szeretettel öleltél. Az Úr áldjon meg érte!” A következő genfi látogató magyar Szegedi Gergely és a biblia A középkortól szokásban volt, hogy lehetőség szerint, általában 2-3 év alatt egy diák minél több külföldi egyetemen megforduljon. A nemesek fiai mellett kísérőikként vagy előkelő urak támogatásával kevésbé tehetős fiatalok is eljuthattak Nyugat-Európa híres egyetemeire, hogy a kor neves tudósaitól tanuljanak, a legújabb irányzatokról értesüljenek, könyveket hozzanak haza, személyes kapcsolatokat építsenek ki, és tudományos fokozatokat szerezzenek, amelyekkel itthon magasabb állásokat is betölthettek. A protestantizmus terjedésével fontos lett, hogy mivel az itthoni egyetlen egyetem katolikus volt, a protestáns értelmiség képzése is a külföldi egyetemeken folyhatott. A kora újkori protestáns peregrináció az akkor újonnan alapított protestáns egyetemek felé irányult, Lipcse, Jéna, Halle, Heidelberg és Wittenberg egyetemeire. A wittenbergi egyetemről azonban 1592-ben egy fejedelmi rendelet kitiltotta a kálvinista diákokat, így a heidelbergi egyetem lett a fő cél. A harmincéves háborúban (1618-1648) az is elesett, emiatt aztán a protestáns, elsősorban református diákok tovább mentek nyugat felé, Németalföld északi, protestáns részére. Hollandia azért is vonzó volt, mert ott is főként a reformáció kálvini irányzata terjedt el, mint Magyarországon. A Hollandiába látogató magyar peregrinusok jórészt teológusok voltak, Leiden, Utrecht, Franeker egyetemein. A teológia mellett orvostudományt, jogot, filozófiát, illetve természettudományokat tanultak. F. I. Magyar diák címere a bolognai egyetem folyosóján Philipp Melanchthon. Lucas Cranach festménye, 1532