História 2009
2009 / 9-10. szám - FIGYELŐ - HÖRCSIK RICHÁRD: Kálvin és Magyarország : A magyar református egyház megalapozása
Conrad Cordatus példája A magyarországi reformátor-életrajzok párhuzamosságában a közös földrajzi elemek vagy az életpályák ívének hasonlósága izgalmas. Hőseink wittenbergi útjuk előtt is próbálkoztak saját városuk reformálásával, s éppen az ebből támadt konfliktusok űzték el őket hazulról. Ezután a wittenbergi reformátorok támogatásával futottak be karriert egy-egy lutheránus tartományi egyházban. Több magyarországi reformátor életrajzának és teológiai besorolásának vizsgálatakor sajátos, egyben a régióra nézve tipikus probléma merül fel. A jelenséget legegyszerűbb Conrad Cordatus példáján bemutatni: Cordatus budai prédikátorra valószínűleg olvasmányai révén, talán 1521-től kezdve hatottak a reformáció eszméi. 1524-ben fényes gyülekezet előtt, a királyi pár jelenlétében prédikált „a pápa és a bíborosok ellen”, aminek következtében menekülnie kellett, nevét pár héttel később már a wittenbergi egyetem anyakönyvében találjuk. A következő években újra és újra megfordul Magyarországon is, Wittenbergben is, ahol Luther közeli, bizalmas munkatársa és Melanchthon keresztkomája lesz, mozgalmas életét a brandenburgi Stendal lutheránus szuperintendenseként fejezi be. Mégsem állíthatjuk, hogy Cordatus 1524-ben Budán „lutheri szellemben” prédikált volna, legfeljebb úgy fogalmazhatunk, hogy egyházkritikus, feltehetőleg reformátori eszmék hatására fogant beszédet tartott. Kérdés viszont, mennyiben voltak korai törekvései luthernek. cs. z. r A wittenbergi egyetem legkorábbi (1502) épülete, a Leucorea - Debreceni diákok aláírásai az egyetem rendtartási könyvében, 1546 fordító Károlyi (Károli) Gáspár volt 1556-ban. Nemcsak a Béze-hez intézett leveléből tűnt ki, hogy ő is ismerte Kálvin munkáit, hanem bibliafordításánál felhasználta Kálvin Institutióját, és hagyatékában három Kálvin-munkát jegyeztek föl. Végül 1557-ben Gönczi Kovács György járt Gentben. Kálvin halála után, a genfi akadémia első beiratkozott magyar diákja Szikszai Heliopeus Bálint volt 1566- ban, majd őt követte Thuri Mátyás, aki később versben fejezte ki Kálvin Institutiója iránti nagyrabecsülését. Mindkettőjükre nagy hatással volt Kálvin szelleme. Aztán Cormaneus Paksi Mihály és Skaricza Máté, aki genfi tartózkodásának történetét maga írta le Szegedi Kis István latin nyelvű életrajzában. Ilosvai Benedek, Thury Jakab, Horváth Gergely, Polinay Mátyás, Enyedi György, Laskai Csókás Péter után a sort Szenczi Molnár Albert - az Institutio későbbi fordítója - két társával együtt zárja Genfben. Kálvin ismerete Magyarországról A fennmaradt levelek alapján megtudhatjuk, hogy Kálvinnak voltak értesülései a magyarországi reformáció fontosabb mozzanatairól. Barátai gyakran értesítették a magyar viszonyokról, különösen Simon Suiter berni tanár, Ambrus Moiban boroszlói lelkész, Theodor Béze és maga Melanchthon is. Ugyanakkor magyaroktól is kapott híreket. E levelek híranyagának középpontjában a magyarországi törökkérdés áll. Kálvint érdekelte, hogy mi történik a magyarországi török uralom alatt. Az első hírt egy 1541. március 29-én Farelnek írott levelében találjuk. Ebből az tűnik ki, hogy értesülései meglehetősen pontosak. Tud arról, hogy Fráter György II. János gyámja lett és segítséget kért Fráter a töröktől Ferdinánd ellen. Arról is értesítést kap, hogy a török (Mehmed szendrői bég) ostrom alá vette Pestet, valamint hogy a szultán nagy sereggel készül Buda ellen, de a hadjárata a belső viszályok miatt késlekedik. Kálvin értesülései pontosak, de hogy honnan szerezte azokat, nem tudjuk. Csak sejthetjük, hogy valakivel kapcsolatban állt Magyarországon. Hiszen a következő, 1541. április 21-én kelt levelében írja: „Mivel ezt Magyarországból írták, alig merek neki hitelt adni.” A további híreket azonban Kálvin első kézből vehette, hiszen részt vett a regensburgi birodalmi gyűlésen (1541. április 5-től), ahol Frangepán Ferenc kalocsai érsek, Nádasdy Tamás országbíró és Batthyány Ferenc horvát bán tolmácsolták a magyarok segélykérését V. Károly előtt. Valószínűleg itt hallotta azokat a híreket, amiket még a gyűlés idején azonnal továbbított (április 20-án) Vizetnek. „Ma is hírül hozták, hogy a barátot, aki a kormányt a király kiskorúsága alatt magához ragadta, a magyarok elfogták. Ennélfogva az a nézet, hogy ebből az alkalomból Buda Ferdinánd hatalma alá fog jutni.” (Ez a hír téves volt. Mert Fráter Györgyöt nem fogták el.) Kálvint nem hagyták hidegen a magyar események. Ahogy Regensburgból hazaérkezett, azonnal összefoglalta az ott történteket Faréinak; a magyarokkal kapcsolatban ezt írta: „Tanácskoztak a magyar és osztrák követekkel, akik kérték, hogy nekik adjanak segítséget. Ráállott a császár is, hogy a vallásügyet mellőzve, ennek a tárgyalásához kezdjenek a rendek.” Négy évvel később Belényesi Gergelytől kap híreket, aki 1545-ben be 33