Melléklet 2011

2011 / 1. szám - Stark Antal: A magyar gazdaság fejlődése Közép-Kelet-Európában

A FIGYELŐ évi emelkedése 4,2%-os volt. Különösen kiemelkedett a nö­vekedés aránya 2001-2003-ban, amikor három év alatt a háztartások végső fogyasztása közel 30%-kal nőtt. E három évben a köztisztviselők, nyugdíjasok, minimálbérből élők jövedelme jelentősen emelkedett, ez volt a közalkalmazot­tak 50%-os béremelésének időszaka. A hét vizsgált volt szocialista ország között háromban (Bulgáriában, Romániában és Horvátországban) szintén gyorsabban nőtt a háztartások fogyasztása, mint a GDP, de az eltérés lényegesen kisebb volt, mint nálunk, a hetek többi tagjánál a háztartások fogyasztása érzékelhetően elmaradt a GDP-növekedéstől. Oroszországban a háztartások fogyasz­tása 10%-kal, az EU-országokban 2,1%-kal nőtt évi átlag­ban, vagyis némileg gyorsabban, mint a GDP 6,4, illetve 2,0%-os üteme. A háztartási fogyasztás mellett, illetve következtében a magyar közösségi fogyasztás is erőn felül bővült. Ezt mutat­ják az államháztartás egyensúlyi adatai. Az államháztartás egyenlegét tekintve Magyarországon az államháztartási hiány évi átlaga a GDP százalékában 2001-2006-ban 7,3% volt (1. táblázat). Ugyanez a hetek át­lagában mindössze 3,1%. Az eltérő arányok mellett súlyos gond a tendencia iránya is. Magyarországon ugyanis a hiány 2001-ben még csak a GDP­­4,0%-a volt, ami fokozatosan nőtt 2006-ban­­9,3%-ra. A hét volt szocialista országban vi­szont az átlagos hiány a 2001. évi 4,0%-ról 2006-ig 2,0%-ra csökkent. Az egyenlegek alakulása jelentősen befolyásolta az ál­lamháztartás adósságállományát, ami Magyarországon a GDP-hez viszonyítva a 2000. évi 54,2%-ról 2006-ra 65,7%-ra emelkedett. A hetek közül a hat év alatt nőtt az adósságállomány GDP-hez viszonyított aránya Csehország­ban (18,5%-ról 29,4%-ra), Lengyelországban (36,8%-ról 47,7%-ra), csökkent Bulgáriában (74,3%-ról 21,6%-ra). Ro- 1. táblázat AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS EGYENLEGE A GDP SZÁZALÉKÁBAN Év 2001-2006 (átlag) 2007 2008 2009 Magyarország -7,3 -5,0 -3,7 -4,4 Bulgária 0,8 1,1 1,7 -4,7 Csehország -4,7 -0,7 -2,7 -5,8 Lengyelország -5,0 -1,9 -3,7 -7,2 Románia -1,9 -2,6 -5,7 -8,6 Szlovákia -4,3 -1,8 -2,1 -7,9 Szlovénia -2,3 0,0 -1,8 -5,8 Horvátország -4,0 -2,5 -1,4 -4,1 Oroszország 4,5 6,8 4,3 -6,2 EZREDFORDULÓ • 2011/1 LEMARADÓ MAGYARORSZÁG - MI VEZETETT IDE? Vitaindító Magyarország gazdasági helyzetéről (História, 2007/3. sz.) „Lemaradó Magyarország. Az eurómutatókban megelőz bennün­ket minden más új uniós tag” - szalagcímben tudatja a gazda­sági elemzők következtetéseit a napisajtó (Népszabadság, 2007. március 13.). Mi vezetett ide? Mi az oka annak, hogy az 1990-ben még a térségben éllovas magyar gazdaság 2007-re már a sor végére ke­rült? A rendszerváltás „ennyibe került”? A rendszerváltó politikusok személyi hibái, hozzá nem értése, tévedései, a politika általános el­hatalmasodása vagy Magyarország földrajzi helyzetének, humán erőforrásainak adottságai okozzák lemaradásunkat? Vagy netán a „puha diktatúra” hatékonyabb politikai rendszer a magyar társada­lom teljesítőképessége szempontjából, mint a liberális demokrá­cia? - záporoznak a kérdések a történész felé. Kérdések, hozzáfűzött megjegyzések kíséretében: hagyjanak bennünket békén azzal, hogy a mindenkori kormány kritikája a mindenkori ellenzék malmára hajtja a vizet. Ezt hallgattuk az ’50-es években is - így az idősebbek. Ezzel fojtották el a kritikát! Régi módszerek! A politikusok egyszerűen nem mondanak igazat - így tovább. Lehet, nem is hazudnak, csak egyszerűen nem értenek hozzá. Kezdetben elhittük, először a választásokon, hogy ezer­­milliárddal lehet politikai elhatározásból javítani a beruházás, a fo­gyasztás mutatóján. Ma már egyik félnek sem hiszünk, annál is in­kább, mert amelyik fél betartotta ígéretét (2002-ben a szociál­­liberális koalíció), az tönkretette az államháztartást. Egy ideig hittük, hogy „dübörög a gazdaság” - azután egy év múlva elismerték ugyanazok, akik ezt állították, hogy „hazudtak”. Sőt, elhittük, hogy az egyik gazdasági bajunk: a Magyar Nemzeti Bank elnöke „kon­zervatív-ellenzéki” elkötelezett ember, aki mesterségesen magasan tartja a forintárfolyamot, s ezzel elriasztja a külföldi tőkét. (És hát­ráltatja a kormány liberális gazdaságpolitikáját.) Azután most kide­rült, hogy ez az állítás is csak rosszindulatú propaganda volt: im­máron új - konzervatívnak egyáltalán nem nevezhető - elnök áll a nemzeti pénzintézet élén, és a forintárfolyam magasabb, mint bár­mikor.­­ A baloldali politikusok annak idején ellenzékből bírálták a konzervatív kormányt, hogy úgynevezett PPP-módszerrel - a ma­gántőke bevonásával - szervez nagy, politikailag is mutogatható építkezéseket. Pedig - mondották jogosan - a PPP-módszer gya­korlatilag évtizedekre előre eladósítja az államháztartást, tehát meg­fosztja a költségvetési eszközöktől a következő generációt. Most pedig eszeveszett PPP-programokat valósít meg a szociálliberális kormányzat. Már nem a politikusoktól kérdezünk, hanem történé­szektől - mondják tanítványaink, barátaink. Nincs pontos válaszunk. Morgunk: baráti társaságban két éve mondják közgazdász barátaink - egymás mellett ülve volt konzer­vatív és szociálliberális kormánytagok - egyetértően: 2000-től baj van, 2002-től nagy baj, 2004-től csőd fenyeget. De a választ mi, történészek csak a hozzáértő közgazdász kollégákkal közösen kísérelhetjük meg. GLATZ FERENC

Next