História 2012
2012 / 1. szám - SZEMTANÚ - KÁRPÁTI FERENC: A renszerváltás és a fegyveres erők
kérdezzük Grósz Károlyt, hiszen itt van az épületben, tőlünk mindössze pár lépésnyire, így is történt. Én mentem megtudni, hogy kik és miről tárgyalnak. Grósz Károly, mint mindig, most is barátilag fogadott, hellyel kínált és megkérdezte, hogy miért jöttem. Láttam, hogy ott van nála Pója Frigyes volt külügyminiszter és még két másik civil ember, akiket én nem ismertem. Elmondtam, hogy Németh Miklóst miről értesítették, s szeretném megtudni, hogy mi ebből az igaz. Grósz mondta, hogy amint láthatod, néhányan a munkásőr vezetők közül azért kerestek meg, hogy a kialakult helyzetről tájékoztassam őket. Mit terveztek? - kérdeztem. - Semmit nem tervezünk - válaszolta. Én ezek után elköszöntem, visszamentem a kormányülésre és elmondtam, amit tapasztaltam. Rémhír volt az is, hogy a munkásőrök elfoglalták a Kongresszusi Palotát, mert nem hinném, hogy Puja Frigyes és két társa erre képes lett volna. Katonai hatalomátvétel? Egy másik eset: Amikor már az újonnan megválasztott Országgyűlés ülésezett, de még a Németh-kormány volt hivatalban [ 1990. május 22-ig], értesítést kaptam, hogy Németh Miklóst sürgősen keressem fel. Éppen Antall Józseftől jött és rögtön láttam rajta, hogy valami rossz híre lehet. Arról tájékoztatott, hogy Antall József értesítést kapott Szombathelyről, hogy az ottani gépesített dandártól egy harckocsizászlóalj útban van Budapestre abból a célból, hogy katonai hatalomátvételre kerüljön sor. A jelen lévő Kéri Kálmán tábornok azt kérte, hogy ő kapjon megbízatást ennek a megakadályozására, mivel neki ezen a téren komoly tapasztalatai vannak. Telefonon utasítottam Lőrincz Kálmán vezérezredest, a Magyar Honvédség parancsnokát, hogy hívja fel a dandár parancsnokát - akit ő személyesen jól ismert -, s pontosan tájékozódjon arról, hogy a dandárnál milyen állapotok vannak, milyen kiképzés folyik, vannak-e harckocsik a laktanyán kívül stb., s utána azonnal jelentsen nekem. Rövid időn belül ez meg is történt, s rögtön kiderült, hogy ez is egyike a sok alaptalan híresztelésnek. Nem volt tehát szükség Kéri Kálmán „rendcsinálására”. Fegyveres puccs? Széles körű, jelentős visszhangot váltott ki úgy hazai, mint nemzetközi viszonylatban Németh Miklós miniszterelnök bejelentése az Országgyűlés ülésén, 1990. március 2-án, miszerint levélben tájékoztatták, hogy a múlt év novemberében volt megyei és más MSZMP-s vel George Bush amerikai elnöknek átadott vasfüggöny-darab a hidegháború lezárását szimbolizálta tetők külső segítséggel fegyveres puccsot terveztek végrehajtani. Az MDF politikusai közül Raffay Ernő Németh Miklós bejelentésére a következőképpen reagált: „Németh Miklós pénteki országgyűlési bejelentése ügyes politikai fogás volt, de fontos információkat nem mondott el a miniszterelnök. Például arról sem szólt, hogy a majdnem egy évvel ezelőtti Kaszó-pusztai vadászaton belügyes és honvéd tábornokok, illetve akkori MSZMP-politikusok hogyan szőttek tervet a fegyveres katonai hatalom átvételére. Erről nekem, mint az MDF honvédelmi munkacsoportja elnökének, eléggé pontos információim vannak.” De ha neki ilyen „eléggé pontos” információi voltak, vajon azokat miért Németh Miklóstól várta, hogy elmondja? Ugyan kivel ismertette egyáltalán a „fontos” információit? Az azóta eltelt több mint húsz esztendő során megismerhettem, hogy lakosságunk hogyan gondol vissza a rendszerváltásra és a szomszédos Romániában kirobbant fegyveres harcok izgalmakkal teli, feszült légkörű időszakára, és hogyan vélekedik hadseregünk akkori magatartásáról. Az ország bármely pontján járva mindenhol azt tapasztaltam, hogy az emberek megnyugvással vették a rendszerváltás békés véghezvitelét, köztük nem kevesen azok is, akik mást vártak a változásoktól, akik csalódtak és nehezebb helyzetbe kerültek. Elvétve, de találkozni olyan véleményekkel is, hogy nem lett volna szabad kiengedni a kezünkből a hatalmat. Jó érzéssel tapasztaltam mindenfelé az elismerő, barátságos visszaemlékezést hadseregünkről, katonáinkról.* KÁRPÁTI FERENC * Részlet Kárpáti Ferenc: Puskalövés nélkül... (Budapest, 2011) című visszaemlékezés-kötetéből. (A szerk.) Tisztavatás, 1989. augusztus 20.