Hitel, 1989. január-június (2. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 2. szám - MAGÁNTÖRTÉNELEM - Móser Zoltán: Ismeretlen ismerősök
LEN ISMERŐSÖK HITEL • 1989. 2. szám 33 Claude Roy, francia költő, esszé- és regényíró egyik tanulmányában így vallott magáról: „Mindig loptam, de sohasem értek tetten. Múltkorában például háborítatlanul távoztam egy elragadó 18. századi Hampstead környéki angol kastélyból Rembrandt önarcképével a tarsolyomban. (.. .) Sikerült Európába átcsempésznem a washingtoni Kress-gyűjtemény egyik legbecsesebb darabját... El sem merem mondani, mi mindent raboltam össze Olaszországban.” E bevezető sorok arra biztatnak, hogy büszkén bevalljam, én is loptam képeket — az itt láthatókat —, ha nem is nagy tételekben, mint Claude Roy. Ehhez még azt is hozzátehetem, nemcsak tolvaj, de csaló is vagyok: hamis másolatokat készítettem. E munkában nem kellett nagyon megerőltetnem magamat: egy-egy csoportképből — mert lehetett — nagyítottam ki apró részleteket, vagy másként, vágtam, dolgoztam ki. Igaz, néha órákig, napokig retusáltam, mert foltos, karcos volt a film. De hogy is kezdődött? Immár tíz éve is lehet annak, hogy egyik tanár kollégámmal a festő Egry Józseffől beszélgettünk, ő említette, hogy készített egyszer a Mesterről fényképeket, s a negatívját szívesen kölcsön is ad-zná. Azt hiszem, a tisztelet és a ragaszkodás adta az erőt — megmenteni valami nagyszerűt —, hogy azon a két vagy három képen napokig dolgozzam. Amikor elkészült, egy új, eddig ismeretlen Egry nézett vissza rám, s néz azóta is ránk, mivel szerencsére bekerült egy díszes albumba. Úgy emlékszem, ez volt az első, aztán a véletlen hozta a többi kallódó negatívot, papírképet. Hol Fodor András lepett meg Fülep Lajosról készült negatívjával, máskor Kiss Károly adott át eddig általam ismeretlen József Attila, Veres Péter és Sinka István fényképeket. László Gyula egyszer arra kért, hogy Szabó Dezsőről készült negatívjából próbáljak valamit kihozni. Jékely Zoltántól igen becses, gyermekkorát idéző régi lemezeket és később készült papírképeket is kaptam. Mécs László képe Pannonhalmáról, az őt ápoló nővértől származik, Babits Mihály arcát egy lemezborítón fedeztem fel magamnak. A torony-felvételre, ami annak idején az Alföld borítójára került, Kiss Ferencnél akadtam, pedig akkor épp Nagy Lászlóról kerestünk kópiát. Illyés Gyula fényképének eredetijét a szekszárdi Megyei Könyvtár őrzi. Kormos Istvánról egyik orvos barátja készített diát, ebből nagyítottam ezt a portrét. De akadtam új, vagy ismeretlennek mondható Kossuth és Lazsdagerrotípiákra is (egy német fotótörténetben). Mednyánszky és Czóbel Minka bámuló, halványodó képeit egy volt uradalmi kocsis mutatta meg a kamrájában, Anarcson. Csupa ismeretlen ismerős! Most néhányat ezekből közreadunk. Mennyi negatív, lemez, kópia lappang fiókok alján, fényképalbumokban! Amiket híres emberekről, írókról, költőkről, művészekről készítettek a barátok, társak, pártolók , a lelkes hívek vagy tanítványok. Jó volna ezeket felkutatni, megmenteni a feledéstől, az eltűnéstől. Móser Zoltán 1. Mécs László 2. Kormos István 3. Illyés Gyula 4. Veres Péter 5. Sarkadi Imre 6. Kossuth Lajos 7. Babits Mihály 8. Jékely Zoltán 9. A 10 éves Illyés Gyula 10. Fülep Lajos WK