Hitel, 1989. január-június (2. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 2. szám - MAGÁNTÖRTÉNELEM - Móser Zoltán: Ismeretlen ismerősök

LEN ISMERŐSÖK HI­TEL • 1989. 2. szám 33 Claude Roy, francia költő, esszé- és regényíró egyik tanulmányában így vallott magáról: „Mindig loptam, de sohasem értek tetten. Múlt­­korában például háborítatlanul távoztam egy elra­gadó 18. századi Hampstead környéki angol kas­télyból Rembrandt önarcképével a tarsolyomban. (.. .) Sikerült Európába átcsempésznem a wa­shingtoni Kress-gyűjtemény egyik legbecsesebb darabját... El sem merem mondani, mi mindent raboltam össze Olaszországban.” E bevezető sorok arra biztatnak, hogy büszkén bevalljam, én is loptam képeket — az itt láthatókat —, ha nem is nagy tételekben, mint Claude Roy. Ehhez még azt is hozzátehetem, nemcsak tolvaj, de csaló is vagyok: hamis másolatokat készítet­tem. E munkában nem kellett nagyon megerőltet­nem magamat: egy-egy csoportképből — mert le­hetett — nagyítottam ki apró részleteket, vagy másként, vágtam, dolgoztam ki. Igaz, néha órákig, napokig retusáltam, mert foltos, karcos volt a film. De hogy is kezdődött? Immár tíz éve is lehet annak, hogy egyik tanár kollégámmal a festő Egry Józseffől beszélgettünk, ő említette, hogy készített egyszer a Mesterről fényképeket, s a negatívját szívesen kölcsön is ad-­z­ná. Azt hiszem, a tisztelet és a ragaszkodás adta az erőt — megmenteni valami nagyszerűt —, hogy azon a két vagy három képen napokig dolgozzam. Amikor elkészült, egy új, eddig ismeretlen Egry nézett vissza rám, s néz azóta is ránk, mivel szeren­csére bekerült egy díszes albumba. Úgy emlék­szem, ez volt az első, aztán a véletlen hozta a többi kallódó negatívot, papírképet. Hol Fodor András lepett meg Fülep Lajosról készült negatívjával, máskor Kiss Károly adott át eddig általam isme­retlen József Attila, Veres Péter és Sinka István fényképeket. László Gyula egyszer arra kért, hogy Szabó Dezsőről készült negatívjából próbál­jak valamit kihozni. Jékely Zoltántól igen becses, gyermekkorát idéző régi lemezeket és később ké­szült papírképeket is kaptam. Mécs László képe Pannonhalmáról, az őt ápoló nővértől származik, Babits Mihály arcát egy lemezborítón fedeztem fel magamnak. A toron­y-felvételre, ami annak ide­jén az Alföld borítójára került, Kiss Ferencnél akadtam, pedig akkor épp Nagy Lászlóról keres­tünk kópiát. Illyés Gyula fényképének eredetijét a szekszárdi Megyei Könyvtár őrzi. Kormos István­ról egyik orvos barátja készített diát, ebből nagyí­tottam ezt a portrét. De akadtam új, vagy ismeret­lennek mondható Kossuth és Lazsdagerrotípiák­­ra is (egy német fotótörténetben). Mednyánszky és Czóbel Minka bámuló, halványodó képeit egy volt uradalmi kocsis mutatta meg a kamrájában, Anarcson. Csupa ismeretlen ismerős! Most néhányat ezekből közreadunk. Mennyi negatív, lemez, kó­pia lappang fiókok alján, fényképalbumokban! Amiket híres emberekről, írókról, költőkről, mű­vészekről készítettek a barátok, társak, pártolók , a lelkes hívek vagy tanítványok. Jó volna ezeket felkutatni, megmenteni a feledéstől, az eltűnéstől. Móser Zoltán 1. Mécs László 2. Kormos István 3. Illyés Gyula 4. Veres Péter 5. Sarkadi Imre 6. Kossuth Lajos 7. Babits Mihály 8. Jékely Zoltán 9. A 10 éves Illyés Gyula 10. Fülep Lajos WK

Next