Hitel, 1989. január-június (2. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - DOKUMENTUMOK - J. Lotman az észt nyelvtörvényről - Kiss Anna: Holdviola
Holdviola A slingolt, kikeményített ágyban a maga kezét fogva. Csakhogy mindez magának nem is kellett. Soha nem fog kelleni. Elvan a maga kis világában, ahová nincs nekem se vízumom. Mert én csak nevelem a csirkéket, stoppolom a lyukas zoknikat, inget keményítek, és várom, hogy elalszik a lámpa a nagyobbik szobában. Ha már végleg nem bírom, kisétálok a telihold alá és azon tűnődöm, istenem, honnan vették anyáink, amit nekünk bokorugrós korunkban úgy meséltek, mint valami románcot: „Apátok ha eljött velem a bálba, és ha felkért táncolni — mint az illő —, belesárgult a hölgykoszorú, mert még tánc közben is a rózsát szagolta a hajamban, és kezemből evett a bankettek édes levegőjében ...” Hogy az is csak napos csirke meg lyukas zokni volt? Az isten óvjon meg a kételkedéstől! (el) (felerősödik a víz, a malomkerék zúgása) (Savanyú egyedül a színen, felveszi a színpaddeszkán felejtett kötéldarabot, hurkot vet rá) SAVANYÓ: Anyám! I. ÖREGASSZONY: Kisfiam! SAVANYÓ: Szedd fel a körtéket öreg fáid alól, nehogy a fűben a sünök találják meg! Szőj vásznat! Csak ne nézz fel soha a burkusfára. (lódobogás kintről) (átzúg a színen a patazaj, szalad velük az 1. fiatal nő, nagy kendő lobogva hajtja őket, Savanyó utánakap a fekete selyemkendőnek, de az kisiklik a kezéből) 1. FIATAL NŐ: (már kintről) Hé, Kesely! SAVANYÓ: Mert világraszóló, lám az utak mentén lányszívekért és minden javakért tipródó férfigőg, csak meg kell halni belé. Mert (sorra véve őket, felmutogat a színpadtéren túlra, a burkusfára) Farkas József Andor, Sípos Szabó István, Kecskés József, Bognár Kovács Gábor, Lengyel Ferencz, Varga Kurta Pál, Tódó Mihály várják vezérüket maguk közé, legfelső ágra ott. (nyakába veti a hurkot, indul) (meghitt patadobbanások, horkantás) Gazda után bóklászol. Mindig a zabla jár az eszedben! Majd elmúlik. (nyakában a kötéllel él) (hirtelen elhallgat a víz zúgása, a malomkeréké, delel a vörös, óriás nap, mindent a maga színébe éget) I. ÖREGASSZONY: (felnyög) Kisfiam. (a tanító, a plébános, Pisze meg Lapuka kissé bizarr, sárga repülőgépet tol át a színen pilótástól) (a zsandárok kincstári gőggel lassan át, csizmában) (a 11. III. fiatal nő vissza a szénagyűjtésből nagy fekete korsókkal, fagereblyékkel) (Lapuka meg Pisze ugrálva át, a fekete, rézpénzzel zörgő vizes korsót dobálva egymásnak) (átgurul a nagy fehér üveggolyó is) INCONNU Független Művészeti Csoport Széchenyi rkp. 7. V. em. H.1054 Budapest T.: 323-432 POLGÁRTÁRSAK! Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy erkölcsi és anyagi közreműködésükkel támogassák művészeti közösségünk újabb kezdeményezését, amely nemzeti őseink emlék- és sírkertjének létrehozására irányul. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mártírjainak temetésére 1989. június 16-án, a rákoskeresztúri köztemető 301 -es parcellájában kerül sor. A szertartás védnökségével megbízott szervezetek — a Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a mártírok hozzátartozói — csoportunkhoz fordultak azzal a megtisztelő felkéréssel, hogy állítsunk a mindeddig jeltelen sírhantokra emlékoszlopokat, faragjunk a kivégzett hősök tiszteletére kopjafát. Művészeti közösségünk tevékenysége szorosan kötődött az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc egykori, de máig élő eszméihez, eseményeihez. Az elmúlt években kezdeményezői és szervezői voltunk a forradalom 30. évfordulóján megrendezésre kerülő ünnepségeknek, a Batthyány Lajos—Nagy Imre örökmécses átkeresztelésének és emlékhellyé nyilvánításának, a Harcoló város (Fighting City) című nemzetközi művészeti pályázat és kiállítás rendezésének, valamint a 301-es parcellában 1988. november 4-én felállított emlékoszlop megfaragásának. Kezdeményezésünk költségei az előzetes számítások alapján — 350 kopjafa esetén — megközelítőleg 300 000 forintba kerülnek. Az adományozók névsorát a sírkert kiemelkedő pontján feltüntetjük, kifejezve személyes megbecsülésünket, jelezve a folytonosságot és összetartozást ’56 eszméinek egykori és mai képviselői között. Olyan alkalomról van szó, amikor erőnkhöz mérten kifejezhetjük politikai meggyőződésünket és hovatartozásunkat, mert az 1956-os áldozatok valamennyiünk hozzátartozói, akik a magyar függetlenség ügyét, amiért meghaltak, szent ügynek tekintették. Adományaikat kérjük az alábbi címre eljuttatni: Kovács Kálmán, Dominikanerbastei 19. Galéria A—1010 Wien Molnár Tamás, Budapest, Széchenyi rkp. 7. V. em. H.1054 T.: 323-432 A kezdeményezés védnökei: Fónay Jenő (Budapest), Kovács Kálmán (Wien), Krassó György (London), Mécs Imre (Budapest), Nagy Elek (Budapest), Rácz Sándor (Budapest), Tollas Tibor (München). Budapest, 1989. március 15. INCONNU Független Művészeti Csoport 52 HITEL •1989. 8. szám