Hitel, 1990. szeptember-december (3. évfolyam, 18-26. szám)

1990 / 25. szám - MŰHELYEK - Tóth Lajos: Anyanyelvű oktatás a Vajdaságban

38 HITEL • 1990.25. szám Anyanyelvű oktatás a Vajdaságban soknemzetiségű országokban a nemzeti egyenjogúság megvalósulása az oktatásban a társadalom kulcskérdései közé tartozik. Jugoszláviában és külön a Vajdaságban az oktatás négy és fél évtize­des útja sajátságos és a lakosság nemzetisé­gi összetételét tekintve igen bonyolult volt. Az 1981-es népszámlálás adatai szerint Jugoszláv­iában 426 867-en vallották magu­kat magyarnak, ami az 1948-as adatokhoz viszonyítva 69 626 fős, vagyis 16%-os létszámcsökkenést jelent. A Vajdaságban kilenc évvel ezelőtt 385 356 magyar élt, ugyanakkor itt nőtt meg legnagyobb mér­tékben a jugoszlávok lélekszáma. 1948-81 között a magyarság részaránya tartomá­nyunkban 25,8%-ról 18,9%-ra csökkent. Az igen alacsony népszaporulat miatt és az asszimiláció következtében további lét­számcsökkenés várható. г Óvodai nevelés és az általános képzés Az elmúlt évi statisztikai adatok szerint a magyar gyermekek 70%-a magyar nyelvű óvodába, közel egyharmada szerbhorvát nyelvű óvodába járt. Ez a legtöbb esetben tükrözi a szülők állásfoglalását. Többsé­güknek ugyanis lehetősége volt, hogy gyermekét magyar nyelvű óvodába írassa, de mivel sokan már azt tervezgették, hogy iskoláztatását is szerbhorvát nyelven foly­tassa, célszerűnek látták (és látják) ezt az utat. Az általános képzés terén a régi Jugo­szláviától a négy- és hatosztályos iskolákat örököltük, amelyekben magyar nyelven is megszervezték az oktatást. 1939-ben ezek­ben 27 915 gyerek tanult. Az új Jugoszlá­viában már 1945-től komoly gondot fordí­tottak az anyanyelvű oktatás megszervezé­sére a nemzeti kisebbségek számára is. A nemzetiségi iskola, illetve tagozat megnyi­tásához feltételként megszabott húszas létszámtól gyakran eltekintettek, így az 1949/50-es tanévben a Vajdaságban már 200 hét-, illetve négyosztályos iskolában folyt magyar nyelvű oktatás, a tanulók létszáma 34 058-at, a pedagógusoké pedig 544-et tett ki. A nagyméretű létszámcsökkenés mellett, illetve azzal összefüggésben, igen elgondol­koztató és aggasztó a szerbhorvát tagozatok­ba iratkozott magyar nemzetiségű tanulók arányszáma. Vajon mi és (esetlen) ki készteti a szüleiket, hogy lemondjanak gyermekük nevében az anyanyelvű oktatásról, alapveté­ kisebbségi jogukról? A kérdés mélyreható tanulmányozást igényelt volna már évtize­dekkel ezelőtt is, amikor ez a folyamat na­gyobb méreteket öltött. Erre azonban máig nem került sor. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ebben az elhatározásban nem a tárgyi feltételek - utazás a legközelebbi faluba, városba, ahol magyar nyelvű oktatás folyik — játsszák a főszerepet, hanem a nemzeti ön­tudat hiánya, vagy annak torzulásai. Jelentős tényező a nemzeti egyenrangúság hiánya, egyeseknél a tájékozatlanság. Vajon hány szülő van tisztában az anyanyelvű oktatás előnyeivel gyerekeik személyiségének for­málásában?­étségtelen, hogy a százalékarány növe­kedésében szerepe volt az ötvenes évek második felében megalakított úgynevezett területi iskoláknak is, amelyekben a tanítás két, ritkább esetben három nyelven folyik. Ezek az iskolák a szerbhorvát és a kisebbségi nyelvű iskolák egyesítésével jöttek létre. Életükben és mun­kájukban a nemzeti és azon belül a nyelv­­használati egyenjogúság megvalósulása nagymértékben függ attól is, hogy túlsúly­A statisztikai évkönyvek adatai szerint az 1969-1989-es időszakban a következő­képpen alakult a magyar nyelven tanuló diákok létszámá­­ban, vagy pedig kisebbségben vannak-e a nemzetiségi tanulók és pedagógusok. 1989-ben a köztársasági oktatásügyi szer­vek kísérletet tettek a nemzetiségi jogok csorbítására az általános képzésben; egy törvényjavaslatban a nemzetiségi tagozatok megnyitását harminc fős minimumhoz kötöt­ték. A szülők és a tanulók felháborodása és tiltakozása, valamint sokuk határozottsága végül is visszakozásra késztette az illetéke­seket. Az új törvényben az előző rendelkezés maradt érvényben, amely semmiféle létszám­beli korlátozást nem szab az anyanyelvű oktatás megszervezésére, amennyiben azt a szülők óhajtják. * A kötelező nyolcosztályos általános kép­zésben elért haladást beárnyékolja a magyar ajkú tanulók létszámának nagyarányú csök­kenése, valamint az egyes alapfeltételek biztosításában tapasztalható következetlen­ség. Az elmúlt évben 126 általános iskolában folyt magyar nyelvű oktatás a Vajdaságban. Túlnyomórészt két tanítási nyelvű iskolákról van szó, mivel csak II iskolában tanítanak kizárólag magyarul. Az elmúlt évtizedek folyamán Dél-Bácskában, Dél- és Közép- Bánátban több iskolában szűnt meg (részben vagy teljesen, leggyakrabban csak a felső tagozatokban) a magyar tannyelvű oktatás. (Ezeken a vidékeken helyenként a magyar diákok 50%-a jár szerbhorvát tagozatba.) Feltétlenül szükség volna az iskolahálózat sokoldalú elemzésére, és a nemzetiségek nyelvén folyó oktató-nevelő munka alapfel­tételeinek teljesebb biztosítására. Tanév Magyar nemzetiségű tanulók Anyanyelven tanulók % Szerbhorvát nyelven tanulók % 1969/70 46 677 37 915(82,20%) 8762(18,7%) 1975/76 39 409 31 673(80,03%) 7627(19,6%) 1988/89 32 509 26 008 (80,00%) 6501 (20,0%) Mírhelyek Tóth Lajos

Next