Hitel, 1990. szeptember-december (3. évfolyam, 18-26. szám)
1990 / 25. szám - MŰHELYEK - Tóth Lajos: Anyanyelvű oktatás a Vajdaságban
38 HITEL • 1990.25. szám Anyanyelvű oktatás a Vajdaságban soknemzetiségű országokban a nemzeti egyenjogúság megvalósulása az oktatásban a társadalom kulcskérdései közé tartozik. Jugoszláviában és külön a Vajdaságban az oktatás négy és fél évtizedes útja sajátságos és a lakosság nemzetiségi összetételét tekintve igen bonyolult volt. Az 1981-es népszámlálás adatai szerint Jugoszláviában 426 867-en vallották magukat magyarnak, ami az 1948-as adatokhoz viszonyítva 69 626 fős, vagyis 16%-os létszámcsökkenést jelent. A Vajdaságban kilenc évvel ezelőtt 385 356 magyar élt, ugyanakkor itt nőtt meg legnagyobb mértékben a jugoszlávok lélekszáma. 1948-81 között a magyarság részaránya tartományunkban 25,8%-ról 18,9%-ra csökkent. Az igen alacsony népszaporulat miatt és az asszimiláció következtében további létszámcsökkenés várható. г Óvodai nevelés és az általános képzés Az elmúlt évi statisztikai adatok szerint a magyar gyermekek 70%-a magyar nyelvű óvodába, közel egyharmada szerbhorvát nyelvű óvodába járt. Ez a legtöbb esetben tükrözi a szülők állásfoglalását. Többségüknek ugyanis lehetősége volt, hogy gyermekét magyar nyelvű óvodába írassa, de mivel sokan már azt tervezgették, hogy iskoláztatását is szerbhorvát nyelven folytassa, célszerűnek látták (és látják) ezt az utat. Az általános képzés terén a régi Jugoszláviától a négy- és hatosztályos iskolákat örököltük, amelyekben magyar nyelven is megszervezték az oktatást. 1939-ben ezekben 27 915 gyerek tanult. Az új Jugoszláviában már 1945-től komoly gondot fordítottak az anyanyelvű oktatás megszervezésére a nemzeti kisebbségek számára is. A nemzetiségi iskola, illetve tagozat megnyitásához feltételként megszabott húszas létszámtól gyakran eltekintettek, így az 1949/50-es tanévben a Vajdaságban már 200 hét-, illetve négyosztályos iskolában folyt magyar nyelvű oktatás, a tanulók létszáma 34 058-at, a pedagógusoké pedig 544-et tett ki. A nagyméretű létszámcsökkenés mellett, illetve azzal összefüggésben, igen elgondolkoztató és aggasztó a szerbhorvát tagozatokba iratkozott magyar nemzetiségű tanulók arányszáma. Vajon mi és (esetlen) ki készteti a szüleiket, hogy lemondjanak gyermekük nevében az anyanyelvű oktatásról, alapveté kisebbségi jogukról? A kérdés mélyreható tanulmányozást igényelt volna már évtizedekkel ezelőtt is, amikor ez a folyamat nagyobb méreteket öltött. Erre azonban máig nem került sor. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ebben az elhatározásban nem a tárgyi feltételek - utazás a legközelebbi faluba, városba, ahol magyar nyelvű oktatás folyik — játsszák a főszerepet, hanem a nemzeti öntudat hiánya, vagy annak torzulásai. Jelentős tényező a nemzeti egyenrangúság hiánya, egyeseknél a tájékozatlanság. Vajon hány szülő van tisztában az anyanyelvű oktatás előnyeivel gyerekeik személyiségének formálásában?étségtelen, hogy a százalékarány növekedésében szerepe volt az ötvenes évek második felében megalakított úgynevezett területi iskoláknak is, amelyekben a tanítás két, ritkább esetben három nyelven folyik. Ezek az iskolák a szerbhorvát és a kisebbségi nyelvű iskolák egyesítésével jöttek létre. Életükben és munkájukban a nemzeti és azon belül a nyelvhasználati egyenjogúság megvalósulása nagymértékben függ attól is, hogy túlsúlyA statisztikai évkönyvek adatai szerint az 1969-1989-es időszakban a következőképpen alakult a magyar nyelven tanuló diákok létszámában, vagy pedig kisebbségben vannak-e a nemzetiségi tanulók és pedagógusok. 1989-ben a köztársasági oktatásügyi szervek kísérletet tettek a nemzetiségi jogok csorbítására az általános képzésben; egy törvényjavaslatban a nemzetiségi tagozatok megnyitását harminc fős minimumhoz kötötték. A szülők és a tanulók felháborodása és tiltakozása, valamint sokuk határozottsága végül is visszakozásra késztette az illetékeseket. Az új törvényben az előző rendelkezés maradt érvényben, amely semmiféle létszámbeli korlátozást nem szab az anyanyelvű oktatás megszervezésére, amennyiben azt a szülők óhajtják. * A kötelező nyolcosztályos általános képzésben elért haladást beárnyékolja a magyar ajkú tanulók létszámának nagyarányú csökkenése, valamint az egyes alapfeltételek biztosításában tapasztalható következetlenség. Az elmúlt évben 126 általános iskolában folyt magyar nyelvű oktatás a Vajdaságban. Túlnyomórészt két tanítási nyelvű iskolákról van szó, mivel csak II iskolában tanítanak kizárólag magyarul. Az elmúlt évtizedek folyamán Dél-Bácskában, Dél- és Közép- Bánátban több iskolában szűnt meg (részben vagy teljesen, leggyakrabban csak a felső tagozatokban) a magyar tannyelvű oktatás. (Ezeken a vidékeken helyenként a magyar diákok 50%-a jár szerbhorvát tagozatba.) Feltétlenül szükség volna az iskolahálózat sokoldalú elemzésére, és a nemzetiségek nyelvén folyó oktató-nevelő munka alapfeltételeinek teljesebb biztosítására. Tanév Magyar nemzetiségű tanulók Anyanyelven tanulók % Szerbhorvát nyelven tanulók % 1969/70 46 677 37 915(82,20%) 8762(18,7%) 1975/76 39 409 31 673(80,03%) 7627(19,6%) 1988/89 32 509 26 008 (80,00%) 6501 (20,0%) Mírhelyek Tóth Lajos